Felszólalás adatai

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy mondattal hadd kezdjem a hozzászólásomat! “Nem mehetünk tovább azon az úton, amely magas adót, nagy államháztartási hiányt és jelentős adósságot jelent.ö Ezt Draskovics Tibor, jelenleg hivatalban lévő pénzügyminiszter úr mondta akkor, miután László Csabát még anno Medgyessy Péter leváltotta, és ő vette át a hivatalát. Nos, tudjuk jól, Draskovics Tibor a jelenlegi Gyurcsány-kormány pénzügyminisztere is, tehát az emberek joggal várhatták volna el, hogy ha akkor, miniszteri hivatalba lépésekor ez volt az álláspontja, akkor vélhetően a beterjesztendő adótörvények esetében ezt az álláspontot képviselni és érvényesíteni fogja.

Nos, mint ahogy már ellenzéki képviselőtársaimtól hallhattuk, messze nem ez történt, hiszen a tervezet szerint 540 milliárd forinttal növekednének az elkövetkezendő évben az adóterhek, a kormány ennyi pluszt kívánna beszedni a költségvetés finanszírozására. Természetesen államtitkár úrnak igaza van abban, amikor azt mondja, hogy ezek a számok akkor igazából egzaktak, ha ehhez megnézzük, hogy milyen inflációval terveztek, milyen GDP-növekedéssel terveztük, és akkor azt látjuk, hogy az infláció a benyújtott költségvetés szerint az önök terve alapján 4,5 százalék körül kell hogy alakuljon, a GDP-nél pedig 4 százalékos növekedés lenne. Ez szerepel a beterjesztett költségvetésben.

(17.30)

Nos, ha ehhez hozzáhasonlítjuk az adóterhelés és az adóbevételek növekedését, akkor - még egyszer mondom: 4,5, illetve 4 százalék ez a két szám, amit az előbb említettem - 12,9 százalékos adóbevétel-növekedéssel állunk szemben. Tehát, ha az összességében 4190 milliárdhoz hozzáadjuk a 12 százalékot, az 540 milliárdot, akkor kapunk 4730-at, amelyet önök bevételként bevételi terveikben szerepeltettek.

Tehát messze nem igaz az az állítás, hogy az elkövetkezendő esztendőben adócsökkentésről lenne szó. Bizonyos területeken elképzelhető, hogy adócsökkentés lesz, de ha azt vizsgáljuk, hogy nemcsak személyi jövedelemadóból áll az emberek mindennapi élete, nemcsak a személyi jövedelemadózás kapcsán fizetnek be különböző összegeket adóilleték címén a költségvetésbe, akkor bizony azt látjuk, hogy jócskán növekedni fognak az emberek és a vállalkozások terhei az elkövetkezendő esztendőben.

De visszatérve a pénzügyminiszter úr mondatára, ezek alapján azt várhatták volna az emberek és az önkormányzatok is, hogy például az áfaterhek jelentősen csökkenni fognak majd a 2005-ös adótörvények keretében, hiszen 2004-ben egy nagyon komoly áfanövekedés volt. Sajnos nem ezt tapasztalhatjuk: továbbra is maradnak az Európai Unióban kimagaslóan magas áfakulcsok és az összáfa mértéke. Maradnak továbbá az önkormányzatokat sújtó áfaterhek is, amelyek, emlékszünk jól, szintén az elmúlt évben kerültek bevezetésre. Így például továbbra sem igényelhető vissza többek között az önkormányzatok által végzett beruházásokat terhelő áfa, ami több 10 milliárd forintot vesz ki az önkormányzatok zsebéből.

Szisztematikusan nyomon követhető, hogy a kormányt semmi más nem vezérelte az adótörvények összeállításánál, csak a “minél többet besöpörniö elv; a hiányt és az adósság mértékét megpróbálni valamilyen módon finanszírozni az adóterhek növelésével.

Két nagyon érdekes példát szeretnék kiemelni az áfához kapcsolódó törvénymódosításból. Látszólag technikai jellegű módosításokról és EU-jogharmonizációról van szó, azonban ha valaki tüzetesen végigolvassa a paragrafusokat, azt látja, hogy bizony-bizony megpróbálnak minden lehetőséget megfogni, hogy az áfa alá tartozó személyek és vállalkozások minél szélesebb körét vonják be. Ez nagyon furcsa és megdöbbentő mindazon kijelentések után, amelyek arról szólnak, hogy az állam abban érdekelt, hogy folyamatosan nőjenek a megtakarítások, hogy a vállalkozások a megtakarított pénzeiket fektessék be, és az visszakerüljön a gazdaság körforgásába. Nagyon furcsa az, hogy a beterjesztett törvényjavaslat 38. §-a viszont pontosan arról szól, hogy azokat a vállalkozásokat, amelyeknek például a működésük kapcsán plusz pénzkészletük van, és ezeket kamatoztatni és befektetni kívánják, ezek után bizony az értékpapír-értékesítésből adódóan áfafizetési kötelezettségük lesz. Ha egy valós üzleti folyamatot végigszámolunk, ebből az következik, hogy könnyen előállhat olyan helyzet és eset, amikor sokkal több lesz az arányosítással befizetendő áfa, vagy hogy így mondjam: az áfaveszteség és a kamatnyereség mínusz lesz. Tehát ebből következően a cégek, a vállalkozások nem abban lesznek érdekeltek, hogy ezeket a pénzeiket, ezeket a megtakarításaikat értékpapírokban elhelyezzék, hanem pont abban, hogy a dunyhában vagy a párnában tartsák, ami, tudjuk jól - márpedig nagy valószínűséggel több tízmilliárdos tételről lehet szó -, nagyon komoly érvágás lehet például a költségvetés és a gazdaság finanszírozásában is. Nem értjük, hogy erre miért van szükség.

Egy másik nagyon furcsa példa: miért sújtja például a sportlétesítmények üzemeltetőit az állam azzal, hogy az eddig egyébként tárgyi adómentes körbe tartozó sportlétesítmény-üzemeltetés és -bérbeadás a kormány tervei szerint jövőre már 15 százalékos áfával köteles adózni?

Még egy dolog, amit fel szeretnék vetni: a kormány részéről a konfliktusok folyamatos lenyomása az önkormányzatok szintjére. Ugyanis a mostani adótörvény-változtatással jól tetten érhető, hogy a kormány ahelyett, hogy a vállalkozásokat segítené és támogatná, az önkormányzatok és a vállalkozások között folyamatosan feszültségeket generál. A törvényjavaslatban benne van, hogy a helyi iparűzési adó 50 százalékos növelésére lesz lehetőség. Feltételezem, hogy ez azért van benne, mert egyébként az önkormányzatok finanszírozását a kormány igen drasztikus mértékben kívánja csökkenteni, és arra buzdítja az önkormányzatokat, hogy igenis emeljék meg a helyi iparűzési adót. És hiába adnak 50 százalékos adóalap-csökkentési lehetőséget a vállalkozásoknak az eddigi 25-tel szemben: tessenek kiszámolni, hogy ez a vállalkozások kasszájából bizony többletkiadásokat fog eredményezni, amennyiben az önkormányzatok ezt az 50 százalékos emelést meglépik, hiába lesz az 50 százalékos levonható adóalap. Tessenek kiszámolni, ez bizony adóteher-növekedést jelent, és kiadásban a vállalkozások számára pluszterheket fog jelenteni.

Ugyancsak furcsálljuk, hogy a munkahelyteremtés kedvezményét az önkormányzatoknak fizetendő helyiadó-alapból kívánják megoldani, tehát a vállalkozásokat megint csak arra ösztönzik, hogy teremtsenek munkahelyet, de a pénzt már az önkormányzatoktól fogják elvenni, hiszen az önkormányzatok részére fizetendő helyi adó alapját kívánják ezzel csökkenteni. Tehát az önkormányzatok bevételeit fogják csökkenteni.

Ha valaki figyelmesen végigtanulmányozza a beterjesztett törvényjavaslatot, sok tíz hasonló példára találhat még rá. És ha a paragrafusokat végigelemzi, bizony jócskán talál még ilyen és ehhez hasonló, általam említett gondokat, problémákat, kifogásokat ebben a törvényjavaslatban, amelyek egyértelműen igazolják azt, hogy valójában nem az adóterhek csökkentéséről, hanem a vállalkozók, a vállalkozások adóterheinek növeléséről és részben helyi konfliktusok gerjesztéséről fog szólni ez a törvényjavaslat. Ezért úgy gondolom, hogy így, ebben a formájában ez egyáltalán nem támogatható.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)