Felszólalás adatai

Hiszen mind a második világháború, mind a második világháborút követő, nevezzük nyugodtan így, megtorlások korszaka, nagyon sok embert érintett. És itt nemcsak egy népcsoportról van szó, hanem nagyon sok olyan emberről, akiket más-más okból, más-más szervezetek által, de nagyon súlyos csapások értek. Én azt mondom, a Jobbik Magyarországért Mozgalom itt is arra törekszik, hogy egyenlőképpen kezeljünk minden áldozatot. Hiszen az áldozatnak, ugyanúgy egyébként, mint a bűnözésben, nincs se vallása, se bőrszíne, se származása. Az áldozat, az áldozat.

Itt még súlyosabb a helyzet egyébként, a magyar és a német málenkij robot, a kitelepítések esetében, hiszen ez nem volt más, mint a második világháború lezárása után a polgári lakosság ellen történő megtorlás, a polgári lakosság ellen történő bosszú, egyedül erről van szó. És hogy miért fájó az, hogy 2013-ban még szinte tényfeltáró beszélgetéseket folytatunk? Nemrégiben jelent meg Skrabski Fruzsina filmje, az Elhallgatott gyalázat. 2013-ban, tehát még egyszer mondom, hogy 23 évvel az úgynevezett rendszerváltás után jelent meg először egy olyan film, ami arról beszél, hogy az úgynevezett felszabadító Vörös Hadsereg a polgári lakosságot, a polgári lakosságban található ártatlanokat, akik semmilyen módon nem vettek részt ebben a háborúban, és itt főleg nőkről van szó, milyen terrorban tartották, hogy gyalázták meg, és hogy viselte ez az ország nagyon sokáig ennek a szörnyű cselekedetsorozatnak az utóhatásait. Hiszen nem lehetett beszélni róla, még csak beszélni sem lehetett ezekről az eseményekről.

És meggyőződésem az, hogy ezekről az eseményekről beszélni kell, hiszen ha a múltunkat nem tárjuk fel, akkor nagyon nehéz a jövőt építeni. A múltunkat igenis fel kell tárni, foglalkozni kell ezekkel a dolgokkal, és akkor talán nem lenne vitatéma, mondjuk, az sem, hogy amikor kijövünk a parkolóházból, akkor mindennap egy olyan emlékmű előtt kell elhaladnunk, ahol még mindig az díszeleg, hogy dicsőség a felszabadító szovjet hadseregnek. Őszintén kellene ezekről a kérdésekről beszélni, hiszen azt is tisztába kellene tenni, hogy a jelenleg élő generáció, legyen az egyébként orosz, legyen az egyébként magyar, legyen az egyébként német, már nem felelős azért az időszakért, ami akkoriban történt. Ezeket mind-mind tisztába kellene tenni.

Arra szeretném kérni egyébként a magyar kormányt, a mindenkori magyar kormányt ezzel az üggyel kapcsolatban is, hogy amikor súlyos milliárdokat költünk az emlékezésre, akkor ezeket a súlyos milliárdokat szintén egyenlő módon osszuk el az áldozatok között, egyenlő módon jusson arra is, hogy megemlékezzünk a málenkij robotra kitelepítettekről, hogy megemlékezzünk azokról is, akik a második világháború után, mondom, ezeket a súlyos megtorlásokat elszenvedték. Ezek nagyon borzalmas tények.

(13.40)

Tehát olyan történeteket olvashat, aki esetleg kutakodik ez után az időszak után, amikor mondjuk, egy apa és fia beállt a sorba kenyérért a XVII. kerületben, és öt év múlva került haza a fiú - az apa már nem. Semmi más bűnük nem volt, mint elmentek kenyérért, és éppen ott összeszedték az embereket, és elvitték málenkij robotra, majd öt év múlva a fiú érkezett haza. Ezek súlyos tragédiák. Minden egyes tragédia mögött emberi sorsok húzódnak meg, minden egyes tragédia mögött családi drámák húzódnak meg.

Tehát én azt kívánom mindenkinek, hogy méltóan tudjunk emlékezni ezekről a drámákról, és még egyszer mondom: egyenlően tudjunk emlékezni, hiszen kapcsolódom Gyüre Csabához: mindenki ellen, minden ártatlan ember ellen elkövetett bűn, az bűn, legyen bármilyen származású, bármilyen vallású és bármilyen bőrszínű.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)