A felszólalás szövege:

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azt szeretném rögzíteni, hogy valószínűleg abban valamennyien egyetértünk, hogy egy kormányprogramnak az a legfőbb jellegzetessége, vagy amit leginkább elvárhatunk tőle, az, hogy rögzítse a politika általános követendő irányát, hogy tükrözze azt a víziót, azt a világos tudást, hogy tisztában van a kormány azzal, hogy mihez kér felhatalmazást. Ha így nézzük ezt a programot, akkor nem lehet vele bajunk.

Természetesen más a helyzet, ha azt gondoljuk, hogy ennek tartalmaznia kell a gazdaságpolitikai alapvetést, egy konvergenciaprogramot, a rövid távú kiigazítást vagy egyensúlyteremtő lépések sokaságát és minden mást, amit egyébként ilyenkor szeretünk megfogalmazni.

(19.00)

Van még egy lényeges kérdés, mert a mai napon nagyon sokszor felmerült, a választási program kérdése. Nem kívánom definiálni a választási programot, azt azonban szeretném rögzíteni, hogy azt a típusú alapot, erkölcsi vagy politikai alapot, ami ahhoz kell, hogy most ezt a kormányt ismét és ismét, és megint és megint szembesítsük azzal, hogy a választási programban az van és ez van a kormányprogramban, nos, ezt az alapot a Fidesz emlékezetem szerint '98-ban elveszítette. Ő beszélt akkor arról először, hogy más a választási program, és más a kormányprogram.

Szeretnék még egy dolgot világosan megfogalmazni az elején, illetve amilyen rövid az idő, most már a vége felé. Azt ugyanis, hogy többünk szerint egy bölcsebb és felelősebb politikai magatartás az, ha készek és képesek vagyunk kimenni, hátat fordítani egy olyan politikai csapdának, amelyet egyébként a politikai erők egymásnak állítottak fel azzal, hogy egy választási kampányban olyan ígéreteket licitáltak egymásra, amelyekről tudták akkor is, ők is, hogy nagyon nehezen megvalósíthatóak, a saját ígéreteikről és egymás ígéreteiről úgyszintén. Valószínű, hogy értelmesebb szembenézni az ország reális helyzetével, azzal a kihívással, amelyet számunkra ez a helyzet jelent. Megjegyzem, ez nem önmagában kihívás, hanem egy óriási lehetőség.

Erről szerettem volna még önöknek beszélni pár percben, hogy igazából európai uniós aspektusból a helyzet lényege számomra mégiscsak az, hogy azzal az óriási történelmi lehetőséggel, amit az Unió számunkra 2007 és 2013 között külső forrásként, a magyar gazdaság egy sokkal gyorsabb felzárkóztatásához külső eszközként számunkra ad, nos, a nagy kihívás és kérdés, hogy tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel, vagy sem. A mostani kormánynak ez az alapvető és történelmi kihívása, és ez olyan kihívás, amelyet nem megválaszolni, nem jól megválaszolni nagy, mondhatni, történelmi bűn. Szerintem ez a kormányprogram, amit beterjesztett a miniszterelnök úr, erre a kihívásra egy reális válasz. Reális és valóságos válasz. Nem tudom, észrevették-e, de én kiolvastam belőle, tizenkét éve képviselő vagyok, nagyon sok kormányprogram vitáját végigéltem, én is vitatkoztam sokszor, de azt látom, hogy az itt rögzített változások mélysége és iránya nem összemérhető az eddig kormányprogramokban rögzített változásokkal. Olyan országreformot ír le, olyan államreformot ír le, amely valószínűleg az egyedüli lehetséges út ahhoz, hogy ezzel a történelmi eséllyel, amelyet számunkra, Magyarország számára az Unió és a politika most kínál, élni tudjunk.

Azt szeretném, ha ehhez a kihíváshoz vagy ehhez a szituációhoz valamennyien fel tudnánk nőni, és ehhez képest tudnánk megítélni azt, hogy mi a dolgunk ebben az országban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Mindenki előtt ismert tény, hogy az Európai Unió övezetén belüli határellenőrzés eltörlését a külső határok ellenőrzésének a megszigorítása teszi lehetővé. E kontroll központi eleme a schengeni információs rendszer, rövidítve SIS néven ismert hatalmas, sok millió személy adatait tartalmazó számítógépes adatbázis. A most 15 országra kiterjedő adatbázist a jelenlegi rendszerben azonban már nem lehet tovább bővíteni. Így ahhoz, hogy a 2004-ben csatlakozott új tagállamok is beléphessenek az övezetbe, a rendszer új generációját, a SIS-II-t kell felállítani.

Nos, a SIS-II-nek, egy rendkívül nagy teljesítményű számítógépes adatbázisnak jövő áprilisra kellett volna elkészülnie, hogy a szükséges adatok felvitele után az új tagállamok, köztük hazánk is 2007 októberétől a schengeni egyezmény részesévé válhassanak. Az Európai Bizottság azonban nemrég azzal a hírrel forrázta le a 2004 májusában taggá vált országokat, hogy a schengeni csatlakozásuk az előkészületek elhúzódása miatt várhatóan legalább egyéves késedelmet szenved majd.

Az új generációs rendszer kiépítése a vártnál lassabban halad. Az új tagállamok schengeni felkészülésének értékelése folyamatosan halad, 2006-ban a rendőri együttműködés, adatvédelem, szárazföldi határok, légi határok és a vízumkiadás terén zajlott a schengeni értékelés. A helyszíni látogatásokról készült jelentéseket a schengeni értékelő munkacsoport elfogadta. E jelentések szerint hazánk felkészültségét a csatlakozásra pozitívan értékelték. Így sokunkban nemcsak itthon, de a többi, újonnan csatlakozott tagállamban is felmerült annak kérdése, hogy esetleg az úgynevezett régi tagállamok, vagyis a 15-ök politikai indítékú szabotázsa rejlik a technikainak mondott késés mögött.

Tisztelt Miniszter Úr! A múlt héten került sor Luxembourgban az Unió bel- és igazságügyi minisztereinek kétnapos tanácsülésére, ahol sor kerülhetett erre a kérdésre is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kérdezem miniszter urat: Magyarország továbbra is kitart-e a 2007 októbere mellett, illetve milyen döntés született ebben a kérdésben?

Arra is kérem a miniszter urat, hogy ha tudja, oszlassa el azon kételyemet, hogy valóban technikai problémák állnak-e a csúszás hátterében. Várom megtisztelő válaszát.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, igazából két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik: az, hogy valójában mi van a dolog mögött, akkor derülhetne ki, ha megtudnánk azt, hogy mi a valóságos oka ennek a csúszásnak, illetve van-e felelőse, és ha igen, akkor mi vagy ki az, aki ebben a dologban felelősséget kell hogy viseljen ezért a jelentős, tetemes csúszásért, amelynek nyilvánvalóan vannak bizonyos politikai következményei is.

A másik, amit meg szeretnék jegyezni: azt én is vagy mindannyian csak remélni tudjuk, hogy a decemberi tanácsülésen van esélye ennek a portugál javaslatnak, és mégiscsak megszűnhet az a korlátozás, ami a magyar állampolgárokat most már immár az Unió teljes jogú polgáraiként még mindig éri, és lerövidülhet az az idő, amely számunkra ebben a kényszerhelyzetben még hátravan.

Köszönöm szépen.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy a költségvetési vitáink nem értelmes, átlátható és strukturált mederben folynak, hanem aki éppen amikor és amire ráér, amit éppen hall, olyan helyzetben, annyi időtartamban és olyan felkészültséggel szól hozzá. (Font Sándor: Több időt kellene kijelölni.) Annyit szeretnék mindösszesen ehhez a vitához hozzáfűzni, ami a hozzászólásomat megelőző percekben itt zajlott (Tállai András: Most érsz rá?), hogy arról meg vagyok győződve, hogy Magyarországon a gyermekszegénység elleni küzdelem forrásai, eszköztára nem abban merülnek ki, amit Bernáth Ildikó képviselőtársam a költségvetési törvényjavaslatból ki tudott olvasni. Ebben nagyon reménykedem, és abban hiszek, hogy talán ő is osztja ezt a reményemet. (Dr. Pósán László: Boldogok a lelki szegények!)

Valóban elbeszélgethetünk így is, de szerintem még nem annyira előrehaladott az idő, hogy a parlamentáris formákat ily mértékben kellene felrúgnunk, képviselőtársam.

Azért emlékeztetnék arra, ahogy próbálom figyelemmel követni az önök mondandóját, az egyik képviselőtársam, talán László Tamás arról beszélt, hogy ez a költségvetés módfelett fejlesztésorientált. Azt is mondhatnám, ő arról beszélt, hogy dühödten fejlesztéspárti. Erre azt mondanám, hogy fejlesztéspárti, de sokkal szelídebb módon, bár következetesen az. Szeretnék úgy beszélni erről a kérdésről, hogy a konkrét számok is, az ország realitásai valahol itt maradjanak közöttünk, ezzel szakítva azzal a hagyománnyal, amit egyébként ezek a költségvetési viták tükröznek.

Nos, ha a számokhoz és a tényekhez ragaszkodunk, és a fejlesztéspártisághoz, akkor mondjuk azt, hogy igen, a fejlesztéspártiság az, hogy az ország költségvetése, az erről szóló törvény mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy az ország számára elérhető, leköthető, felhasználható uniós források maximálisan elérhetők legyenek, és felhasználjuk őket, akkor maximálisan fejlesztéspárti ez a költségvetés. Ha a konkrét számokat nézzük persze, akkor is, és ha a felhasználási szabályokat nézzük, akkor is. Ha a konkrét számokat nézzük, akkor azt mutatja, hogy gyakorlatilag Magyarországon az uniós források jelentősen bővülnek. Ez a jelentős szám 175 milliárd forint körüli összeg. Ha 490 milliárdot használhatunk ilyenre 2006-ban, akkor a 655 milliárd ennyit jelent. De ennél sokkal kedvezőbb az a pozitív egyenleg az ország számára, amit közel 500 milliárdos tétel jelez, mármint aközött, amit Magyarország az uniós költségvetésbe befizet, és aközött, amit egyébként onnan elnyerhet; elnyerhet, ismétlem, képviselőtársaim, és sokat kell tenni annak érdekében, hogy el is nyerjük.

Mindazonáltal ez az előny, ez az egyensúly, ez a pozitív egyenleg nem a költségvetés egyenlege, hiszen itt csak lekönyveljük, ez jön és megy. Ez a kedvezményezettekhez kerül, mindazokhoz, akik Magyarországon állampolgárként, gazdálkodóként, önkormányzatként pályáznak, és kedvezményezettjei lesznek az uniós fejlesztéseknek. Ha tehát arra kérdezünk rá, hogy elegendő forrást biztosít-e a magyar költségvetés ahhoz, hogy a fejlődési, fejlesztési lehetőségeinket maximálisan kihasználjuk, akkor azt mondom, hogy igen. Ha az a kérdés, hogy egyébként a felhasználás szabályaiban biztosítja-e a feltételeket, akkor is azt mondhatom, hogy igen. Hiszen a költségvetési törvény több rendelkezése arról beszél, hogy világosan meghatározza azokat a kereteket, amelyeket a felelős minisztériumok kötelezettségvállalással terhelhetnek, ha ez nem elegendő, lehetőséget biztosít azokra az előre nem tervezett támogatásokra, hogy új előirányzatokat nyithassunk, lehetőséget biztosít a belső forrásaink átcsoportosítására, sőt ha mindezek az eszközök kimerültek, akkor még mindig ad lehetőséget arra, hogy bizonyos előirányzatokat megemeljünk és túllépjünk.

Ez rendkívül lényeges, mert azt jelenti, hogy rugalmasan tudunk alkalmazkodni a számunkra előnyösebb feltételrendszerhez vagy a feltételek előnyösebb változásához is. Valószínűleg ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország ezt a talán példátlan fejlesztési korszakot 2007-ben sikeresen kezdje el. Van azonban ennek két másik feltétele is. Szeretnék erről is szólni, bár az idő rendkívül szűkös. Az egyik az, hogy egy olyan támogató hálózatot kell működtetni az országnak, amely a legszegényebb, leghátrányosabb, legelesettebb térségek, pályázók számára is esélyt biztosít arra, hogy részesedjenek ebből a közös lehetőségből.

(15.10)

Hölgyeim és Uraim! Ez közös felelősségünk. Ilyen országos szakértői támogató hálózatot ki kell építenünk és működtetnünk kell, akkor is, ha a vitáink eddig arról szóltak, hogy ez mennyire pártelvű, akkor is, ha ezek a viták számos olyan megfontolást nélkülöztek, amelyek rendkívül lényegesek voltak. De ezen akkor is túl kell lendülnünk, és ezt a hálózatot létre kell hoznunk! Ha Teleki Lászlóra nézek, eszembe jut az a sok kistérség, ahol bizony enélkül nem fognak tudni eséllyel pályázni.

A második pedig, hogy mindez és egy értelmes, átlátható és ellenőrizhető pályázati rendszer, a bürokratikus, felesleges sallangoktól megtisztítva, egyszerűsített módon, de lehetőséget adjon arra - ezzel a támogatói hálózattal, ezzel a sok pénzzel és az előnyös költségvetési felhasználási szabályokkal együtt -, hogy végre egy olyan korszakot nyissunk meg, amikor végre csökkennek Magyarországon a területi egyenlőtlenségek, amelyek tetemesek. Mert, képviselőtársaim, az NFT I-nek számos nagyon jó, áldásos hatása volt és van és lesz is. Egy azonban tagadhatatlan. Abban a mértékben messze nem járult hozzá a nagy területi és társadalmi különbségek, az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, mint ahogyan szerettük volna, és amilyen mértékben egyébként ehhez most esélyt kínál ez az Új Magyarország fejlesztési terv, amelynek kezdő éve 2007, melyhez a költségvetés a szükséges eszközöket megadja, és ezért a magam részéről azt javasolom önöknek, hogy támogassák azt. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

KOCSI LÁSZLÓ, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat célja a 2005 májusában hét európai uniós tagállam által megkötött prümi szerződés kihirdetése. Nem uniós jogszabályról van tehát szó, hanem egy nemzetközi szerződésről. A prümi szerződés célja a határon átnyúló együttműködés fokozása, különösen a terrorizmus, a határon átnyúló bűnözés és az illegális migráció leküzdése érdekében. E törekvés illeszkedik a bel- és igazságügyi együttműködést célzó hágai programhoz is.

Ami a szerződés konkrét rendelkezéseit illeti: a részt vevő tagállamok hatóságai számára automatizált lekérdezési eljárást hoz létre a nemzeti DNS-, ujjlenyomat- és gépjármű-nyilvántartási adatbázisok között. A lekérdezés a hét minden napján 24 órában lehetséges lesz. A szerződés egyik legfontosabb technikai újítása nyomán a konkrét személyekhez nem köthető DNS-profilok is összehasonlíthatók lesznek.

A szerződés kiemelkedő eleme, hogy közvetlen veszélyben, sürgős esetekben egyik állam tisztségviselői a másik állam hatóságainak előzetes hozzájárulása nélkül is átléphetik a belső határt.

(19.00)

A megállapodás adatvédelmi garanciák érvényesítése mellett a bűnüldözés eddigi kereteit hatékonyabbá és gyorsabbá teszi, növelve ezáltal az Unió és polgárai biztonságát. A törvényjavaslat a szerződés kihirdetése mellett kijelöli a nemzeti kapcsolattartó pontokat és a külföldi adatbázisokban való keresésre hatáskörrel rendelkező hazai hatóságokat is. Ennek alapján több hazai jogszabályt is módosít.

Említettem, hogy nem az Európai Unió keretében elfogadott jogi aktus kihirdetéséről döntünk, ugyanakkor az Európai Unióban folyamatban van a döntéshozatali eljárás, amelynek eredményeképp a prümi szerződés be fog épülni az uniós jogrendbe; hasonlóan, mint a schengeni joganyag, amely néhány tagállam közötti együttműködésből vált mára a polgárok utazását megkönnyítő és biztonságát fokozó uniós vívmánnyá. A kérdés jelentőségére tekintettel az európai ügyek bizottsága egyeztetési eljárást folytatott arról az uniós tervezetről, tanácsi határozatról, amely a prümi szerződés számos rendelkezését beemeli az uniós jogba. Az eljárás célja az volt, hogy a bizottság a kormánnyal történt eszmecserét követően meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a kormány kialakítja az Európai Unió Tanácsában képviselendő álláspontját. Az európai ügyek bizottsága az Országgyűlés nevében meghozta az állásfoglalását, figyelembe véve a kormány álláspontjavaslatát, valamint a honvédelmi és rendészeti bizottság véleményét is.

A bizottság egyetértett azzal, hogy a prümi szerződés rendelkezései az uniós tagállamok által elfogadható, a lehető legteljesebb mértékben be kell emelni a közösségi jogba. Az Unió bel- és igazságügyi tanácsában megszületett a politikai megállapodás a prümi szerződés uniós jogba történő integrálásáról. A formális elfogadás várható időpontja ez év decembere. Az Országgyűlés által kihirdetendő prümi szerződésnek vannak azonban olyan rendelkezései, amelyek nem kerülnek be az uniós jogrendbe, ezek tehát megmaradnak a nemzetközi együttműködés keretei között. Ezek a következők: a légi marsallok vagy más néven fegyveres légijárat-kísérők tevékenységét szabályozó rendelkezések, az okmányügyi tanácsadók kirendelése és hazatelepítési intézkedések az illegális migráció elleni küzdelem keretében, valamint a közvetlen veszély esetén alkalmazható tagállami rendőri intézkedések.

Mindezen előzményeket is szem előtt tartva az európai ügyek bizottsága mai ülésén a T/3606. számú törvényjavaslatot megtárgyalta, és általános vitára alkalmasnak találta, elfogadását javasolja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

KOCSI LÁSZLÓ, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. (Jelzésre:) Elnök Asszony! (Derültség.)

ELNÖK: Hát, csodálkoztam... Legalább ön ne tegye, képviselő úr!

KOCSI LÁSZLÓ, az európai ügyek bizottságának előadója: Embert próbáló a mai nap, úgy látszik... Elnézését kérem, elnök asszony. Köszönöm a szót.

Tisztelt Ház! Valóban rendkívüli jelentőségű nemzetközi szerződésről beszélünk, amely feltehetően évtizedekre meghatározza az Unió működésének kereteit, intézmények és a tagállamok szerepét. Az európai ügyek bizottsága a törvényjavaslatot megtárgyalta, és általános vitára való alkalmasságát 17 igen szavazattal, egyhangúlag támogatta.

Mint önök is tudják, az európai alkotmányt a francia és a holland állampolgárok többsége egy népszavazáson elutasította. Ennek következtében az Unió intézményi, politikai válságba került. A válságból a német elnökség erőfeszítéseinek következtében sikerült megtalálni a kiutat, azt a kompromisszumot, amely megfelelt minden tagállamnak. A portugál elnökség pedig feltette az i-re a pontot a kormányközi konferencia lebonyolításával. A reformszerződést a lisszaboni Szent Jeromos kolostorban írták alá Beethoven Örömódájának dallamaira. (Közbeszólás: Énekeld el!)

Az Európai Unió alkotmányos szerződésének legfontosabb célja volt (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy választ adjon azokra az új kihívásokra, amelyekkel a kibővült Uniónak napjainkban szembe kell néznie. Az intézményi változásokkal biztosítható egy 27 tagú közösség mindennapi működése, de ez még nem elegendő ahhoz, hogy az Unió képes legyen megállni a helyét az egyre fokozódó nemzetközi gazdasági versenyben.

A lisszaboni szerződés nem hozza magával automatikusan a közös energiapolitikát, az egységesebb belső piacot, nem ad választ a népesedési, migrációs vagy környezetvédelmi problémákra, és még sorolhatnánk a következő évtizedek kihívásait. Sarkosan szólva, amíg a tagállamok éveken keresztül azon vitatkoztak, hogy kinek hány tanácsi szavazata vagy hány európai parlamenti helye legyen, addig az Egyesült Államok a világ innovációs központja, Kína a világ ipari termelésének központja, India pedig a világ szolgáltató központja lett. Európa pedig megmaradt a világ múzeumának.

Érdemes számot vetni azzal, hogy mit is várhatunk a reformszerződéstől, amely az intézményi reformokkal kívánja biztosítani a 27 tagúra bővült Unió működését. Ennek legfontosabb eleme a minősített többségi szavazás reformja. A megoldás megszületett, de teljes egészében csak 2017-től működhet majd, addig a jelenlegi szabályok érvényesülnek.

Ez azonban csak egyike a számtalan olyan kompromisszumnak, amelyekre pusztán azért volt szükség, hogy a szerződés eladható legyen itthon a választópolgároknak. Így például az Európai Tanács két és fél éves mandátummal rendelkező állandó elnököt kap (Zaj. - Az elnök csenget.), de az első elnök kinevezése kitolódik 2009 novemberére. Ez a dátum Csehországnak kedvez, mert így 2009 első felében zavartalanul gyakorolhatják a soros elnökségből rájuk háruló teendőiket, és vezetőiknek nem kell attól tartaniuk, hogy árnyékba szorulnak egy, a csúcsok levezetéséért felelős állandó elnök mellett.

A külügyminiszter helyett létrejön a külügyi főtisztviselői tisztség; igaz, a tartalom mit sem változott. Ma azonban kétséges, hogy e tisztség biztosítja-e majd, hogy az Unió egy hangon beszéljen, hogy tényleges közös külpolitika jöjjön létre. Sok fog múlni az elnök és a külügyi főképviselő személyén és befolyásán. Feltehetjük azonban a kérdést: milyen egységes álláspontot képviselne ma például Koszovó ügyében a külügyi főképviselő? Láthatjuk, hogy semmilyen új tisztség nem pótolhatja a tagállamok megegyezését.

Ma még nem világos, hogyan változik meg a gyakorlatban az intézményi egyensúly. Az Európai Parlament szerepe tovább fog nőni, 2014-től nem érvényesül az egy ország-egy biztos elve a Bizottságban. Nem tudhatjuk, hogy ellensúlya lesz-e az új típusú Bizottságnak az Európai Tanács elnöke, mekkora lesz a befolyása az elnökséget ellátó állam miniszterelnökének. Ez utóbbi azért is fontos kérdés, mert a spanyol, belga, magyar...

ELNÖK: Képviselő úr!

KOCSI LÁSZLÓ, az európai ügyek bizottságának előadója: ...2010-11-es elnökségi trió lesz az első... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelynek állandó elnökkel kell együtt dolgoznia.

ELNÖK: Képviselő úr, kettőjüknek volt összesen öt perce. (Derültség.) Rendkívül toleráns voltam.

KOCSI LÁSZLÓ, az európai ügyek bizottságának előadója: Ez esetben, elnök asszony, csak azt tudom hozzátenni, hogy az országgyűlési határozati javaslatot is épp olyan arányban, épp oly egyhangúsággal és határozottsággal támogatta a bizottság.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanonnan: Éljen!)

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz megállnom, hogy önöket hallgatva ne idézzem Örkény István Pistijének az örökbecsű mondatát, aki azt találta mondani, mint gyárigazgató magáról, hogy annyi mindenhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít.

Annyi minden dologról, olyan sok területről hangzanak itt el megfellebbezhetetlennek tűnő ítéletek és állítások, hogy egész egyszerűen ez csodálatos. Gyakorlatilag a rendészettől az önkormányzati világon, a kultúrán, oktatáson, egészségügyön, szociális szférán keresztül egy képviselőtől gyakorlatilag néhány perc alatt egy egész világmagyarázatot ismerhetünk meg. Én erre csak három dologban reagálnék tulajdonképpen Firtl Mátyás kollégának barátsággal. Az egyik az, hogy ez a válság nekünk sem jött jól, senkinek sem jött jól, legfeljebb annak, aki spekulálhatott a mások bajára.

A második, hogy attól még, hogy az IMF adott esetben másokkal együtt segítséget nyújtott Magyarországnak, és ezért bizonyos szempontokat vagy kritériumokat megfogalmazott, ettől ő még nem nemzetellenes, mint ahogy az Unió sem az, és mások sem azok, akik segítenek akkor, ha egyébként erre szükségünk van.

A harmadik dolog, hogy én is nagyon fájlalom, hogy az idegen nyelvi kultúra az országban ilyen, de higgye el, nem biztos, hogy kizárólag és csakis azon múlik, hogy a két tannyelvű iskolák éppen melyik költségvetési évben milyen támogatást kapnak. Ez egy sokkal bonyolultabb kérdés ennél, szerintem ön is egyetértene ezzel, ha nem itt vitatnánk meg ezt a kérdést.

Végül szeretnék áttérni egy olyan dologra, ami talán némileg némi egyetértést azért hozhat, mert amit Paizs József itt mondott az elmúlt évekről, a kistelepülési világról a szegényebb övezetekben vagy a gazdagabbakban egyaránt; azért nálam is az látszik, ott a 93 település közegében, az Ormánságban és a gazdagabb villányi vidéken is, hogy olyan időszakot élünk meg, amelynek a fejlesztési lehetőségei, a fejlődés kézzelfogható lehetőségei sokkal gazdagabbak, mint bármikor korábban. Ezt nyilván nem önmagunktól tudjuk mi nagy kegyesen biztosítani, hanem egy olyan időszakban élünk, az uniós tagságunk bizonyos értelemben beérett, egy olyan helyzetben voltunk, ami hála istennek, ilyen következményekkel is járt.

És ha már erről beszélünk, akkor tárgyilagosan azt is meg kell állapítani, hogy persze itt hallgatván akár minket, akár önöket, gondolhatja a nem túl sok tanúja ennek a vitának ebben az országban, hogy itt vagy az van, hogy nemzethalál, kín, siralomvölgy és mindenféle, vagy pedig a fényes jövő töretlen képe. Én azt gondolom, hogy ha kicsit reálisabbak vagyunk, akkor sokkal komolyabban vesznek minket az emberek, és talán sokkal nagyobb figyelem övezi majd azokat a vitákat, amelyek ebben a Házban a későbbiek során fognak zajlani.

Az biztos, hogy ez a költségvetés - lett légyen sok hibája akár, és kényszerköltségvetésnek is nevezhetjük - azt a nemzeti társfinanszírozást, azt a pénzt biztosítja az ország számára, amely lehetővé teszi, hogy az Unió adta lehetőségekkel éljen. Egyébiránt ez azért is fontos, mert a 2004 és 2006 közötti időszak gyakorlata most válik igazából láthatóvá, és azt kell hogy mondjam minden vitánk ellenére, hogy az a helyzet, hogy Magyarország ebben az értelemben rendkívül jól teljesített. Nyilvánvalóan azt, hogy 2007 és 2013 között hogyan él a lehetőségekkel, később lehet majd lemérni, de az első alapkérdés az, hogy tudunk-e olyan nemzeti társfinanszírozást összegszerűségben és a finanszírozás rendjében biztosítani, ami ezt a lehetőséget valósággá teheti az ország lakóinak.

(A jegyzői széket Tóth Gyula foglalja el.)

Ebben a költségvetési esztendőben ez egy közel 642 milliárdos tétel, ami az európai uniós forrásokat illeti, és javarészt olyan programokból áll, amelyet mindannyian nagyon jól ismerünk. Most már a kohéziós alap is hozzátartozik, az Új Magyarország vidékfejlesztési program, az Új Magyarország fejlesztési terv és egy rakás más olyan lehetőség, amivel - azt tudom mondani - még azokon a vidékeken is tudunk élni, ahol egyébként az önerő nem tobzódik. Ebbe beletartozik nyilván a svájci hozzájárulás, a norvég támogatás, amiből a siklósi vár tud megújulni, egy rakás olyan dolog, ami egyébként korábban nem volt, és ami nem megy anélkül, hogy hozzá ne tennénk azt a sok milliárdot, amit egyébként közpénzeinkből a költségvetési törvénnyel oda kell hogy rendeljünk. Ezt az Állami Számvevőszék is megállapította, a bizottsági ülésen is - tulajdonképpen ebben vita nem lévén - megállapíthattuk valamennyien, hogy ezt a helyzetet, ezt a lehetőséget a költségvetési törvény biztosítja.

(13.50)

Szeretnék még két dolgot elmondani. Itt vita alakult ki abban az ügyben, hogy mi a helyzet az önerővel. Ezt én is problémának tartom akkor, ha pusztán az a 10,6 milliárd forint, ami automatizmusokat táplál most már csak, és új pályázókat nem tud támogatni 2010-ben, ezt problémának látom akkor, ha másfelől a pályázati kiírások nem lesznek érzékenyek arra, nem tudnak választ adni arra a különbségre, ami az önerőképesség és erőszükséglet között fennáll a települési világban. De lehet, meg lehet oldani azt a problémát, hogy egyébként teljesen normatív módon, ha úgy tetszik, automatikusan, érzékenyen a különbségekre, eleve már úgy írjuk ki a pályázatokat, hogy azt az önrészt kérjük el, követeljük meg a településektől, ami egyébként méltányos akkor, ha az ő adottságait figyelembe vesszük.

Arról is szólni kell, hogy nekem is fáj, és én sem örülök annak, hogy fel kellett függeszteni a hazai decentralizált forrásokat, mert hiszen az a települési világ, amit mi is képviselünk, nagyon is rá van utalva, nagyon is kell, szükséges ez a pénz. Én abban bízom, hogy ez a felfüggesztés átmeneti, abban bízom, hogy ha a céljaink, amiket egyébként azzal a meglehetősen szigorú költségvetési politikában is szolgálni kívánunk, ami a gazdaság és a foglalkoztatás élénkülését hozza és gazdasági növekedést eredményezhet, akkor ezt a felfüggesztést megállíthatjuk, és a közeljövőben ezekkel a pénzeszközökkel tudjuk támogatni a települések kisebb volumenű fejlesztéseit.

Végül időm arra van, hogy egy dologra utaljak még. Szerintem lehet azt mondani, hogy persze több kell az EU-elnökségi felkészülésre, de azt tudni kell, hogy igazából nekünk a jövő esztendő január 1-jére kell elérni egyfajta készültségbe, hogy a csoportos elnökségben a magyar tisztségviselők, a magyar résztvevők méltó partnerei legyenek a spanyol és a belga partnereknek. Erre a források rendelkezésre álltak és működtek. Azt gondolom, hogy ha a következő esztendőben azt látjuk, hogy pótlólagosan kell még gondoskodni bizonyos pénzeszközökről, akkor erre módja van az Országgyűlésnek és a kormánynak is.

Végül sokat vitatkozunk a külügyi költségvetésről. Ennek csak egy mozzanatát hadd hozzam itt szóba: ebben a költségvetési törvényben is szerepel egy tétel, ami arról szól, hogy mi értékesítsük tulajdonképpen a szorosabban vett működéshez nem szükséges ingatlanvagyon egy részét, és ezzel szolgáljuk a kormány szakmai munkáját, a magyar külpolitika céljait. Ez rendjén való is, ez rendben van.

Azt is rendjén valónak tartom, ha időnként ezt a külképviseleti hálózatot átnézzük. Csak azt javaslom magunknak is, ennek a kormánynak és a következőnek is, hogy nézze meg azt is, hogy egyébként Magyarország milyen hálózatot tart fenn a külföldi kulturális intézetek tekintetében; milyen gazdaságdiplomáciai hálózatot tart fenn egyébként ezen felül; és egyáltalán komplexen nézze meg azt, hogy azt az erőt, amit erre fordíthatunk, a leghatékonyabban tudjuk felhasználni, és ne mindig csak szűkebben ott keresgéljünk, ami kimondottan a legszűkebb magyarországi külképviseleteket, nagykövetségeket, illetve a konzulátusokat illeti.

Ha így közelítünk hozzá, akkor talán a szűkös források is értelmesebben és hasznosabban állhatnak rendelkezésünkre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az európai ügyek bizottsága a mai napon megtárgyalta ezt az országgyűlési határozati javaslatot, és igazából három olyan kérdésről szeretnék csak egy-egy mondatot mondani, ami ennek a tárgyalásnak az eredménye volt. Az egyik az, hogy bár lehetségesek olyan víziók, amiket Eörsi képviselő úr elmondott, ez még nem járhat azzal, hogy nekünk ölbe tett kézzel kellene azt nézni, hogy mi következhet be egy moratórium lejártát követően, ami nagyon közeli.

Kettő. A kormány, természetesen kell hogy kezdeményezze és kell hogy sikerre vigye ezt az egyébként, úgy látom, teljes politikai támogatást élvező kezdeményezést, ugyanakkor arra is fel kell készülnie, azaz kell hogy legyen B-terve, hogy ha netán valami oknál fogva ez a dolog nem sikerül, legyen olyan jogi szabályozás és eszköz a magyar kormány kezében, amivel egyébként a gyakorlatban mégiscsak érvényesíteni tudja a magyar földtulajdonosok és Magyarország érdekeit.

Végül természetesen a bizottság - az elnök úr kivételével - teljes egyhangúsággal támogatta ezt a kezdeményezést, és reméljük, hogy sikerre tudjuk vinni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)