Felszólalás adatai

Antall József az 1990. április 8-i választási győzelem után azt mondta, kamikáze kormányt alakít, mert a diktatórikus rendszerből parlamentáris demokráciát létrehozni, a működésképtelen szocialista tervgazdaságból szociális piacgazdaságot teremteni, a végletekig eladósodott, elszegényedett országban az embereknek jólétet, biztonságot garantálni csak az egész társadalmat kíméletlenül igénybe vevő átalakítással lehet.

Ugyanakkor valami titokzatos módon megsejtette, hogy személyesen is a rendszerváltoztatás mártírja lesz. Amikor belépett elődje, Németh Miklós parlamenti dolgozószobájába, azt mondta, maradjon minden a helyén, nem kell időt és pénzt pocsékolni átalakításra. Csupán egy gróf Batthyány Lajost ábrázoló festményt hozzanak a múzeumból, és akasszák fel a hosszú fal közepén. Az 1848-as mártír miniszterelnökét.

Antall József nemcsak ismét megteremtette a parlamentáris demokráciát Magyarországon, elindította a szociális piacgazdaság kialakítását, hanem belevágta a fejszéjét a legnagyobb átalakításba is: a kádári agymosáson átesett, kommunista internacionalizmus talaján felnőtt, megfélemlített népből ismét keresztény értékrend alapján álló nemzetet teremteni. Történelmet írt, amikor az MDF III. országos gyűlésén, 1990. június 2-án kijelentette: "...érzésben, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni." Sütő András azt mondta a ravatalánál: "Senki, aki utána jön, senki, aki a nyomába lép, ezután meg nem kerülheti őt abban, amit a határon kívül élő magyarságért cselekedett."

Mi is az ő nyomdokában járunk, amikor elkötelezetten harcolunk a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítéséért, az elszakított nemzetrészek szülőföldön magyarként boldogulásáért, a teljes magyar nemzet felemelkedéséért a Kárpát-medencében. Küzdelmünket azonban megosztottság nehezíti saját sorainkban. Megosztottság a mai Magyarország határain belül, megosztottság a külhoni magyarok soraiban. Ezt halljuk a Parlament falai között, ezt halljuk a Magyar Állandó Értekezleten és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán. Pedig már többször elhangzott a figyelmeztetés: az erősek összefognak, a gyengék széthullanak.

Jó lenne megfogadni Böjte Csaba atya példabeszédét, aki fenn, a Hargitán, egy gyors folyású hegyi patak partján sétálva látta, hogy a tiszta vízbe hulló faleveleket az okos kicsi patak a kanyarokban szépen kiteszi a parti kövekre, és tisztán szalad tovább. Így kellene cselekedni nekünk is, embereknek, mondta Csaba testvér, a sérelmeket, haragot, gyűlölködést vessük ki lelkünkből menet közben, és szeretetben, egyetértésben haladjunk tovább. Így messzebb jutunk, és sikeresebbek leszünk. Nekünk is, magyar politikusoknak a kanyarokban kell hagynunk az egymás iránti haragot, a meg nem értést, a felesleges rivalizálást nemzetpolitikai kérdésekben.

Ilyen kanyarnak tekinthetjük az adventi várakozásban a karácsonyt, de ilyen lehet a jövő évi országgyűlési választás is. Miközben emlékezünk Antall Józsefre, a rendszerváltoztató miniszterelnökre, legyünk hűek az ő politikai hagyatékához, a 15 milliós magyar nemzet határokon átívelő felélesztéséhez!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)