Felszólalás adatai

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ily késői órán a parlamentünk ülésnapján nagyon-nagyon sokan és nagyon szép számmal tisztelték meg ezt az ülést. Ez is bizonyítja, hogy milyen fontos kérdésről fogunk ma beszélni.

Azzal a gondolattal kezdeném, hogy a privatizáció a gazdaság, a nemzetgazdaság működőképességének, működésének megkerülhetetlen eleme volt a rendszerváltozáskor, tehát nagyon-nagyon fontos folyamat volt, megkerülhetetlen kérdés volt, és azt gondoljuk, hogy ez azonban egy sajátos történet, különösen akkor és oly módon, ha a vállalkozói vagyon magánosítási folyamatát vizsgáljuk meg.

A bevezetőben, a gondolataim első sorában picit visszamennék a múltba. Amikor a rendszerváltozás a privatizációt érte, mintegy 1850 állami vállalat volt, és ebben a csomagban a könyv szerinti érték szerint mintegy 1700 milliárdnyi vagyona volt a magyar államnak. Ha a piaci szempontokat tekintjük, a privatizálandó vagyon mértéke 2500 milliárd forintot tett ki. 2002-re az állami vagyon mértéke mintegy 200 vállalkozásra csökkent, a privatizáció derékhada pedig a Horn-kormány időszakára esik, az összes bevétel mintegy 50 százaléka abban az időszakban realizálódott. Sajátos történet volt ez, sajátos tapasztalatokkal. Azonban egy új korszakhoz érkeztünk, a Medgyessy-kormány egy rövid nyári időszakához, ami a határozati javaslatunk benyújtását szakmai szempontok szerint is mindenképpen indokolja.

A javaslattal összefüggő érvelés előtt azonban meg kell vizsgálnunk a privatizáció környezetét. Rögzítenünk kell, hogy a privatizációra, a magánosítás folyamatára európai uniós elvárás, kötelezettségünk nincs. A gazdasági helyzet azonban Magyarországon olyan feszítő jelenleg, hogy nagyon-nagyon súlyos bevételi kényszerben van, nagyon-nagyon fontos, hogy az állam bevételeket szerezzen. Miből másból tudna az állam pluszbevételeket szerezni? A még meglévő állami vagyon értékesítéséből. Mi azonban ezt elítéljük.

Ha a helyzetet egy másik oldalról közelítjük meg, akkor azzal találjuk magunkat szembe, hogy a magyar magántulajdonnak és az állami kézben lévő vagyonnak az aránya egymáshoz viszonyítottan EU-konformnak nevezhető, 85-15 százalékosnak tekinthető ez az arány.

Meg kell vizsgálnunk, hogy ez az állami vagyon, ami még rendelkezésre áll, miből, milyen vagyonelemekből áll. Három csoportot tudnék megkülönböztetni. Az első csoport a nemzetgazdaság működőképessége szempontjából stratégiai jelentőségűnek minősíthető vállalkozások csoportja. Itt a közszolgálatiság szót emelném ki. E körbe tartozik például a Magyar Villamos Művek vagy a Magyar Posta, vagy említhetném a Paksi Atomerőművet is. A második csoport a jelentős gazdasági eredményt felmutató vállalkozások köre, amelyek a működésük során nettó befizetést tudnak produkálni a magyar államnak. A harmadik körbe tartozónak pedig a nemzetgazdasági örökség részét képező, úgynevezett hungarikumnak minősülő vállalkozásokat tartom.

A javaslatunkban felsorolt társaságok, ahol szükséges leállítani, felfüggeszteni a privatizációt, e három csoport valamelyikébe tartozik. A javaslat indokolásában egyébként írtuk, hogy nem ellenezzük a privatizációt olyan esetben, ahol más megoldás a további működtetésre nincs.

E helyzet azonban más, mivel nyáron a kormány több, a közvagyont megkárosítani szándékozó döntést hozott, amelyek közül nem egy felveti a jelentős vagyonvesztés lehetőségét is, így például a Bólyi Mezőgazdasági Rt. esetében, vagy a nemzetgazdaság számára különösen jelentős társaságoknál, így például a Magyar Villamos Művek Rt.-nél. Gyakran mondják egyébként, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. nem kerülne privatizálásra, azonban ismereteink szerint a privatizáció szerepel a 2005-ös kormányzati tervek között.

A határozati javaslat politikai szándéknak tűnhet, azonban nem az vagy nem csupán az: társadalmi, foglalkoztatáspolitikai, mondhatom azt, hogy regionális politikai és gazdasági, gazdaságpolitikai kérdéseket is felvet.

Mi a véleményünk a magánosításról? Összefoglalóan azt gondoljuk, hogy a magánosítás Magyarországon a rendszerváltás időszakában szükséges dolog volt, azonban, mint azt az Állami Számvevőszék anyaga mutatja, amit kézhez kaptak képviselőtársaim is, sok-sok társadalmi problémát felvet. A folyamat és a jelen helyzet értékelése a tények mentén érthető meg. Erre vonatkozik egyébként az a felsorolás, ami a határozati javaslatban cégenként bontva indokolja meg, hogy a vállalkozásokat miért érdemes állami tulajdonban tartani.

Mire van szükség? Azt gondoljuk és úgy ítéljük meg, hogy le kell állítani a közvagyon elherdálását, a pályázatok kiírását, illetve a szerződések aláírását meg kell akadályozni. Meg kell alkotni a tartós vagyonkezelés jogszabályi környezetét, ezen belül meg kell határozni a nemzetgazdaság működőképessége szempontjából stratégiai jelentőségű vállalkozások körét, amelyek tartós állami tulajdonban maradnának.

Újra kell fogalmazni a vagyonpolitikai irányelveket, mivel a mai helyzetnek is ellentmondanak, illetve nem tükrözik véleményünk szerint a közakaratot. Itt említeném meg, hogy a nemzeti petíció privatizációval foglalkozó részét mintegy egymillió magyar állampolgár támogatta.

Más fogalmi rendszer kidolgozásán is dolgozni szükséges, így például szakítani kell az “állami tulajdonö kifejezésével, célszerű a “közvagyonö kifejezést használni. Ott, ahol szükséges, valóban csökkenteni kell az állam tulajdonosi szerepét, azonban nem feltétlenül csupán a magánosítás, a privatizáció az egyetlen alkalmas közgazdasági eszköz, más technikák alkalmazása is felmerül.

Nem kerülhető meg az állam szerepéről való kérdés sem. Gyakran mondják, hogy az állam rossz tulajdonos. Azt gondolom, hogy ez helytelen megközelítés, mivel az állam ugyanúgy a piac szereplője, mint más entitás, maga is vállalkozik. A szocialista képviselőtársaim is megosztottak e tekintetben, illetve maguk a cselekményeik is erre utalnak. Példaként lehetne említeni, hogy a Postabank privatizációját, értékesítését követően az M5-ös autópályát üzemeltető társaságba bevásároltak, államosítottak, így is fogalmazhatnék. Vagy akár említhetném a Parádi Kristály Rt.-vel összefüggő reprivatizációt, visszaállamosítást, de gondolhatunk itt az egyébként ismert Regionális Fejlesztési Holding Rt. befektetéseire vagy akár a Bábolna tevékenységére is.

(18.00)

Összefoglalóan: azt gondoljuk, hogy a határozati javaslatban foglaltak a közakaratot tükrözik, és kérjük önöket, hogy vizsgálják felül eddigi álláspontjukat, támogassák a javaslatunkat, és kérjük a kormányt, hogy sürgősen állítsa le a privatizációt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)