Felszólalás adatai

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hónapokban szinte nem múlt el hét, hogy ne találkoztunk volna az újságok oldalain valamilyen Postabankkal kapcsolatos botránnyal, miután a bank új vezetése újabbnál újabb csontvázra bukkant abban a bizonyos szekrényben.

A legutóbbi, több mint 2 milliárdos kötelezettségvállalásról szóló hír azonban különös, érdekes összefüggésekre deríthet fényt. Ez év május 8-án a Postabank 12 millió 120 ezer dollár összegű akkreditívet nyitott a Nádor '95 Rt. és a bécsi székhelyű BCL Trading GmbH között létrejött acéláru-szállításra vonatkozó, feltehetően fiktív szállítási szerződéshez kapcsolódóan. Ez alapján a bank fizetési kötelezettséget vállalt a fenti összeg 1998 november hónapban két részletben történő kifizetésére a teljesítés okmányai alapján. Ezt követően anélkül, hogy az áruszállítás megtörtént volna, a Postabank elfogadta a benyújtott, feltehetően hamis okmányokat. Szerencsére az utolsó pillanatban a Postabank jelenlegi vezetése a Fővárosi Bírósághoz fordult, ahol ideiglenes intézkedésekkel a teljesítést megakadályozták.

A történet önmagában csak egy történet lenne az elmúlt időszak rossz döntéseiből. Azonban ha tovább vizsgáljuk a szereplőket, érdekes dologra derülhet fény. Amint az köztudott volt, a Nádor '95 Rt. az a cég, amelyik a Nemzetbiztonsági Hivatallal megállapodást kötött rádiótelefonok lehallgatására szolgáló berendezések beszerzésére. Az acélszállításra vonatkozó szerződést pedig azzal a BCL Trading GmbH-val kötötték meg, amelynek tulajdonosa annak az üzletembernek a fia, aki közreműködött a Nádor '95 Rt. izraeli beszerzésében. Végül - nyilván teljesen véletlenül - egy BCL Holding nevezetű osztrák cég volt az, amelyik éppen 2 milliárd tőkét emelt a Postabank 1998. május 11-ei közgyűlésén, megakadályozva ezzel azt, hogy személyi kérdések napirendre kerüljenek, az állam többségi tulajdont szerezzen. A nevek, az összegek és az időpontok egybeeséséből akár olyan következtetés is levonható, mely szerint Princz Gábor ezzel a 2 milliárd forinttal próbálta megmenteni a székét, és az osztrák - bécsi - kapcsolatai révén 2 milliárd forint kárt okozott volna a magyar államnak. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor ez az összeg egy bécsi bankszámlára meg is érkezett volna.

Kérdezem ezért államtitkár urat a következőkről:

Megfelelnek-e a valóságnak az előzőekben elhangzott, a sajtóban napvilágot látott információk? Milyen intézkedéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy az üggyel kapcsolatban valamennyi tény, összefüggés napvilágra kerüljön, és ha bizonyítást nyernek a fenti felvetések, akkor azok ne maradhassanak következmények nélkül?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)