Felszólalás adatai

Nem olyan régen az Asia Foundation nevű civil NGO, nem kormányzati szervezet egy felmérést végzett az afgán nép körében Afganisztánban az afgán lakosok körében, melynek nem olyan régen publikálta az adatait is. Ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, ezekből idéznék, bár nagyon hosszú a tanulmány, és ha ezt elkezdenénk itt boncolgatni, akkor estig is itt ülhetnénk, de a főbb számokat mégiscsak érdekes lenne ideidézni. Nézzük meg, hogy az afgán emberek, akikről valójában szól ez a háború, hogyan vélekednek a jelenlegi mandátumról, és itt most nem kifejezetten a magyar mandátumról, a Magyar Honvédség szerepvállalásáról kell hogy beszéljünk, hanem összességében az egész afgán háborúról, az ott állomásozó ISAF-ról, vagyis nemzetközi erőkről.

Nagyon érdekes, hogy 46 százalék mondja azt, hogy szerinte jó irányban mennek a dolgok Afganisztánban, 54 százalék szerint viszont nem jó irányban halad Afganisztán jövője. Ennek a 46 százaléknak, aki azt mondja, hogy jó irányban halad, 40 százaléka - a 46 százalék 40 százaléka - abban látja a jó dolgot, abban látja ennek a megjelenítését, megjelenését, hogy elkezdődött az újjáépítés. Tehát ez is érdekes. Egy háború után lebombázták az országot, majd elkezdik újjáépíteni, és ezt ők jó dolognak találják. Talán ha nem lett volna a bombázások sora, akkor nem kellene újjáépíteni. 56 százalék nyilatkozott úgy, hogy a lakókörnyezete, az ő közvetlen, illetve közvetett lakókörnyezete nem számít biztonságos területnek, félti szerettei, illetve saját életét.

Érdekes, hogy a felkelők által történt támadások 2011-ben, illetve a 2012. évben folyamatos csökkenést mutatnak, míg a külföldi erők civil lakossággal szemben történő atrocitásai az utóbbi években, főleg délnyugaton 27 százalékkal növekedtek. Az afgán lakosság 76 százaléka jelenleg is fél az ISAF-tól, nem bízik a nemzetközi erőkben. Ennek egyébként egy jellegzetes, bár tudom, extrém szélsőséges esete, hogy pont a mai napon az Egyesült Államokban megkezdődött az előzetes bírósági tárgyalása annak a Robert Baylisnek, aki 16 afgán civilt mészárolt le egy éjszaka alatt.

(16.40)

Tehát ebből kifolyólag nem meglepő, hogy ez a 76 százalékos eredmény született.

82 százalék támogatja azt, tehát az afgán lakosság 82 százaléka támogatja azt, hogy jelenleg, illetve a nemzetközi erők kivonulása után a kormányzat elkezdjen valamiféle párbeszédet, valamiféle kiegyezést a tálibokkal. És egyébként itt érdekes tényleg belegondolni abba, amit előttem felszólaló képviselőtársam is mondott, hogy beszéljük át, tehát 2014 után, a kivonulás után beszéljük át, hogy mi értelme is volt.

Tehát vonjunk egy konzekvenciát, mondjuk meg, mik az eredmények, vagy beszéljünk róla, vagy vitázzunk, mert itt valószínűleg ez a 82 százalékos támogatás is azt vetíti előre, illetve az afgán belpolitikai mozgások és a nemzetközi környezet is azt vetíti előre, hogy itt valamiféle kiegyezés lesz a tálibokkal, és valamiképpen a tálibok ugyanúgy részt fognak venni az afgán kormányzati életben, az afgán állam irányításában, ha nem is oly nagy szerepben, mint a háború előtt, de ugyanúgy jelen lesznek, ami azért érdekes, mert a háború egyik oka az volt, hogy őket kiszorítsák a hatalomból.

Az afgán lakosság 76 százaléka gondolja azt, hogy a saját kormányzata korrupt, az egyik legnagyobb problémának azt találja, hogy Karzai kormányzata végtelenül korrupt, ezért nem megbízható.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok ilyen hasonló adatot tudnék még sorolni, tényleg estig is mondhatnánk, hogy hogyan vélekedik az afgán lakosság itt erről a háborúról, de gondolom, most, ahogy önök is észlelhetik ebből a pár adatból is, nem egy pozitív kép tárul önök elé, nem egy pozitív képet tudtam ide a színfalak, akarom mondani - vagy talán az a fogalom is helytálló - a Ház falai közé idézni.

Tehát abba is érdekes lenne belegondolni, mi történik majd a kivonulás után. Mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselői, tagjai azt gondoljuk, és talán nem állunk messze a valóságtól, amikor ezt mondjuk, beszélve több szakértővel is, a külügyi bizottságban is hasonló véleményre jutottunk, hogy a kivonulás egy még nagyobb káoszt fog eredményezni, mint a bevonulás előtti állapotok.

Jól tudjuk, hogy Karzai elnök egy Egyesült Államok által odarakott báb, senki által meg nem választott és bizalmat nem élvező báb csupán, aki az én feltételezésem szerint ugyanúgy távozni fog egyébként a nemzetközi erőkkel, és nem fog részt venni - mert nem is tud majd részt venni - Afganisztán jövőjének építésében. Bár ne legyen igazam, de én ezt a képet vetítem itt magunk elé. Úgyhogy ez nem egy pozitív kép lesz Afganisztán számára.

De mondom, jó lenne egy vitanapot kezdeményezni, egy vitát, hogy vajon ez a háború mi célból indult, mi lesz a végeredménye, és mit ért el, mert én már azt látom a magyar kormányzatban is egyébként - mint ahogy a nemzetközi példák is, több ország kivonulása, illetve nemzetközi viták is azt vetítik előre, vagy azt a képet mutatják nekünk -, hogy egyre nagyobb a bizalmatlanság, egyre nagyobb a "nem tudom, mit csináljunk" érzés Afganisztán kapcsán.

Tehát itt a magyar mandátumátalakítások is - a PRT, illetve a kabuli reptér -, a folyamatos átalakítások is azt a képet vetítik előre vagy azt a képet festik, hogy itt egy kicsit ilyen "hú, nem is tudom, hogy kellene csinálnom" érzés mutatkozik. Itt nincs már akkora lendület a nemzetközi erőkben, ők is elbizonytalanodtak, és ők is már keresik a menekülőutat, hogyan tudnának innen valamiképpen kivonulni, és valóban azt fogjuk látni, hogy egy káoszt hagytak maguk mögött, nem sikerültek azok a célkitűzések, amiket még anno a háború előtt vagy a háború pillanatában kitűztek maguk elé, legalábbis ez az én véleményem.

Abba is érdekes belegondolni, ha valaki egy kicsit jobban utánaolvas, hogy miért is indulhatott ez a háború. Tudjuk azokat az okokat, amiket az ENSZ elé tártak. De azért, ha jól belegondolunk, és egy kicsit utánaolvasunk, jól beleilleszthető ez a háború is a Nicholas J. Spykman vagy a Brzezinski által előrevetített vagy leírt geopolitikai, geostratégiai elemzések folyamatába, ami arról szól, hogyan kellene bizonyos államokat a szívtájék-ideológia értelmében körülbástyáznunk, hogyan kellene valamilyen gazdasági vagy katonai megszállás vagy irányítottság alatt tartanunk. Ebbe a geopolitikai, geostratégiai elképzelésbe tökéletesen beleillik Afganisztán is, és a háború is megtörtént. Tehát az látjuk, hogy ezek az egyébként '42-ben született, illetve '97-ben született politikai, geopolitikai stratégiák fizikai testet is öltöttek, hiszen háború is folyik ezen területekért, ahogy az le lett írva.

Én úgy gondolom, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy gondolja, hogy mi ezt nem támogathatjuk, nem támogathatjuk egyoldalúan az Egyesült Államok hatalmi törekvéseit, vagy éppen az Egyesült Államok hadjáratát egy független, szuverén állam ellen, akkor sem, ha mi egyébként a NATO-nak tagjai vagyunk. Ez nem egy igazságos háború, úgy gondoljuk, hogy ez egy agresszív háború volt, ahol a magyar katonáknak semmi keresnivalójuk nincs, a magyar félnek semmi keresnivalója háborús szempontból, katonai szempontból nincs.

Ezzel természetesen nem a magyar katonáinkat szeretném megbántani, egyáltalán szó sincs erről, a magyar katonáink továbbra is remekül dolgoznak, a magyar katonáknak minden elismerésünk jár, ők szegények nem tehetnek arról, hogy éppen hová rendelik őket. Tehát még egyszer, mi nem támogatjuk ennek a jelentésnek az elfogadását sem, ezt a mandátumhosszabbítást sem, illetve magát a háborút sem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)