Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt év végén 1849-es számon elénk került az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat, melynek vitája után a szavazáskor az ellenzéki képviselők nem, illetve tartózkodó szavazatai mellett és kisgazdapárti képviselőtársaink távolmaradása miatt a törvényjavaslatból nem lett törvény. Mondhatnánk azt, hogy a kormány kapott a sorstól egy rövid haladékot arra, hogy azokat a hiányosságokat, melyeket a csaknem elfogadásra ítélt törvényjavaslat meghagyott, korrigálhassa.

Mielőtt azonban a mostani, legfrissebb javaslat kritikájára térnék át, szeretném felidézni azt az időszakot, melyben az önálló orvosi tevékenységről szóló eredeti törvényjavaslat a Ház elé benyújtásra került.

(16.00)

Nemcsak képviselőtársaimnak kell erre emlékezni, hanem mindazoknak, akik a vitát figyelemmel kísérik: ez volt az az időszak, amikor a kormány benyújtotta, az Országgyűlés pedig tárgyalta a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetését; azt a költségvetést, amelyikben a háziorvosi kassza növekménye nem éri el a prognosztizált infláció felét; azt a társadalombiztosítási költségvetést, amelyben a háziorvosok tevékenységéhez gyakorlatilag egyetlenegy fillérrel több, mint az előző évben, nem került; azt a társadalombiztosítási költségvetést és azt az állami költségvetést, amelyben mi, ellenzéki képviselők nem tudtuk elfogadtatni a kormánypártokkal azt a módosító javaslatunkat, hogy az ellátás minőségének javítása csak úgy lehetséges, hogyha a rendszerben többletforrásokat teremtünk. A többletforrásokra pedig azért kellett volna hogy sor kerüljön, hogy a háziorvosi ellátórendszer szakmai infrastruktúráját fejleszthessük, hogy a betegellátás minőségi színvonalát emelhessük, hogy a háziorvosok egzisztenciális és finanszírozási biztonságát megteremthessük, és hogy mindezeknek az áldását a háziorvosokra bízott betegek élvezhessék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a törvényjavaslat, amelyet a kormány akkor az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat képében benyújtott, nem volt más, mint elfedése annak a problémának, hogy ebben az ügyben a kormány nem tett semmit! (Balsay István: Melyik?)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt egy hónapban három változatát ismerhettük meg az elutasított törvényjavaslatnak. A harmadik változata, amely most az önök asztalán fekszik, nem ígér többet, mint az előző; úgy ad, hogy a másik kezével visszavesz, és miközben egyetlenegy problémát nem old meg abból, amit eredetileg is problémának gondoltunk, újabb gondokat keletkeztet.

Őszintén sajnálom, hogy önök nem lehettek tanúi ma az egészségügyi bizottság szakmai vitájának, amelynek során az Egészségügyi Minisztériumot képviselő előterjesztő szóbeli kiegészítése után arra az elnöki kérdésre, hogy képviselőtársaim, ki kíván kérdést feltenni az előadóhoz, kormánypárti képviselőtársaim jelentkeztek először. Az elhangzott mintegy 19 kérdésből 11 kérdést tettek fel a kormánypárti képviselők, a jobb előkészítés legnagyobb dicséretére.

Ezek a kérdések a következők voltak: Mit is jelent a praxis folytathatósága? Hogyan lesz megoldva a közalkalmazott orvosok helyzete? Hogyan adhatják át a háziorvosok praxisukat a rezidenseknek? Mi lesz a hitelkonstrukcióval? Hol van a fedezete? Bevihető-e gazdasági társaságokba apportként az a szellemi vagyon, amellyel a háziorvos rendelkezik? Hogyan kell értelmezni a személyes gyakorlást? Hogyan kell értelmezni, hogy december 31-éig ez a megszerzett jog illetékmentes, de addig a háziorvosok nem idegeníthetik el a praxisukat? Mi lesz azokkal a praxisokkal, amelyek a természet szomorú rendelkezése szerint az elhunyt háziorvos után megürülnek? Ez a jelenlegi változatban egyszerűen úgy fogalmazódik meg, hogy ha nem találnak örököst, illetve a praxis folytatóját, a praxis megszűnik.

Képviselőtársaim! Megkérdeztük az előadót a magunk részéről, milyen egyeztetéseket folytatott le a tárca, illetve a kormánypártok az elmúlt időszakban. Megkérdeztük, hogy mit gondolnak az önkormányzatok ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, és azt is megkérdeztük, hogy a szakmai érdekképviseletek hogyan viszonyultak az új változathoz.

Szeretném megosztani önökkel a válaszokat. Az önkormányzati szövetségek az egyeztetés után is azt a véleményüket hangoztatták, és ezzel a tárca is egyetértett, hogy az önkormányzati felelősséget ez a beterjesztett törvényjavaslat nem érinti, az önkormányzatok teljes felelősséggel tartoznak az ellátási területükön működő praxisokért.

A Magyar Orvosi Kamara főtitkára képviselte a kamara véleményét, dicsérő szavai mellett azonban kiderült, hogy teljesen mást ért a Magyar Orvosi Kamara a praxis, a praxisjog és a működtetési jog alatt, mint ahogy azt az előterjesztő gondolta. A vita nem vitt közelebb bennünket a megoldáshoz, képviselőtársaim.

Az új benyújtott törvényjavaslat a fentiekben elsorolt problémákon túl gyakorlatilag újabb problémákat hozott elő. Képviselőtársaim a különféle bizottságokban a kisebbségi vélemények ismertetésekor előcitáltak néhányat.

Én szeretném elmondani, hogy a szereplők nem értették meg jobban az új változat után rájuk háruló feladatokat, és egyikőjük sem érezte úgy, hogy a rendszer most már működőképes lesz, így a folytathatóságot, az új praxisok keletkezésének és működtetésének lehetőségét, az önkormányzatok feladatát az új praxisok keletkezésekor, vagy a feladatát, ha egy praxis valamilyen módon mégis megszűnik, a gazdasági társaságok jogait és a hatálybalépés, illetve az elidegeníthetetlenség korlátját. Nem ad megoldást az új változat azoknak sem, akiknek most látszólag kedvez, tudniillik a területi ellátási kötelezettséggel nem működő orvosoknak, hiszen az ő beruházásaik, az egészségügyi ellátás során a praxisba befektetett pénzük a továbbadhatóság korlátja miatt akár el is veszhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr azt mondta, hogy az ellenzéki képviselők kétségbeesett kísérleteket tesznek a törvényjavaslat módosítására. Képviselőtársaim, igen, lehetséges! Valóban kétségbeesetten küzdünk egy olyan háziorvosi ellátórendszerért, amelyben a háziorvos megtalálja a maga számítását, amiben kiszámítható a jövője, amiben a praxisát fejlesztheti, és ehhez nem a másik kollégájától kapott várományra kell alapoznia, amelyikből gondtalanul visszavonulhat megszerzett évei után. Szeretnénk, hogyha ez a háziorvosi ellátórendszer beilleszkedne abba az egészségügyi ellátórendszerbe, amely a betegek ellátásának érdekében születik, és amely hatékony és minőségileg emelt szintű szolgáltatások nyújtására ad lehetőséget.

Miniszter Úr! A javaslataink a szabályozottabb jogi helyzet megoldását célozzák. Őszintén reméljük, hogy ezeket a kormány megfontolja és támogatni is fogja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az utánam következő szocialista képviselők a konkrét kérdésekben felmerülő aggályokra fognak még a további hozzászólásokban sort keríteni. Mi azt szeretnénk, hogyha az orvos és betege kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatában mindkettőjük megelégedésére szolgáló törvényt kapna a kezébe. Ehhez ajánljuk az együttműködésünket, és kérjük az önök türelmét és megértését is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)