Felszólalás adatai

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, nem fogja sok meglepetés érni a jelenlévőket itt a teremben, hiszen jelentős részben ugyanazokat az érveket szeretném és fogom is megismételni, amelyek az általános vita első szakaszában a vezérszónoklati rendben már elhangzottak.

Szükségesnek tartom ezt azért, mert úgy látom - bár nem vettem részt az általános vita mostani második szakaszának teljes egészén, de az elmúlt néhány hozzászólásból egyértelműen úgy látom -, hogy bár vitatottak a törvény módosítására irányuló elképzelések, azok az érvek, amelyeket akkor megfogalmaztunk, továbbra is megállják a helyüket. Azt is szeretném majd elmondani, hogy miért.

Előbb azonban térjünk rá arra, hogy mi az a három pont, amelyben alapvető módosítást tartalmaz ez a törvényjavaslat, amit végül is valamilyen formában, illetve többféle formában vitat is a tisztelt ellenzék. A módosítások közül kettő a jegybank irányítását érinti, egy pedig a jegybank ellenőrzését érinti.

Ami a jegybank irányítását érinti, azon belül az alkotmánymódosítás az alelnöki posztok megszüntetéséről és egy elnökhelyettesi poszt bevezetéséről szól. A másik nem alkotmánymódosítás, hanem feles többséggel elfogadható rész a monetáris tanácsnak nem a felállításáról, hanem a monetáris tanács szerepének a megváltozásáról szól. A harmadik pedig a felügyelőbizottság megszüntetéséről, de ezzel együtt egy új típusú, megítélésem szerint hatékonyabb és szorosabb ellenőrzés bevezetéséről szól, ami ráadásul a parlament jogosítványait nem csökkenti, hanem adott esetben még növelheti is. Szeretném is elmondani, hogy ezeket miért látom így.

Kezdjük tehát az alkotmánymódosítással! Az alkotmánymódosításnál csak ismételni tudom azt az érvet, ami már többször elhangzott: cégeknél, sőt pártoknál is előfordul, hogy az egyébként komoly felelősséggel rendelkező, irányító első ember mellé egy, az ő általános helyettesítésére alkalmas második embert rendelnek.

Bauer képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy tisztelt pártja is ugyanezt a megoldást alkalmazta a közelmúltban, amikor a pártelnökváltással egy időben pártelnökhelyettest is rendelt az elnök mellé, pont azért, mert ezek szerint a korábbi mechanizmussal nem voltak teljesen elégedettek. Máshol ezt ügyvezető alelnöknek hívják. Cégeknél is előfordulnak ilyen konstrukciók kiemelt vezérigazgató-helyettes formájában. Attól azok a szakmai feladatok, amelyeket korábban kiemelt módon alelnökök láttak el, minden további nélkül elláthatók, hiszen a Magyar Nemzeti Bankban eddig is gyakorlat volt, hogy ügyvezető igazgatók komoly szakmai területeket felügyeltek, vagy alelnökök irányításával, vagy - volt ilyen eset - anélkül. Mint a Magyar Nemzeti Bank volt munkatársa is tudom ezt mondani, mert volt erre precedens a Magyar Nemzeti Bankon belül. Ebből határozottan úgy gondolom, hogy minden további nélkül ezek a feladatok ugyanezen a szinten elláthatók, akár aprólékosabban, akár részletesebben is, ezek a jegybank irányítását érdemben nem befolyásolják, sőt ha megfelelően van megszerkesztve a jegybank működésének mechanizmusa, azt még hatékonyabbá is tehetik.

Amiben komoly változás van, az pont a felelősségi szerepkörök egyértelműbbé tétele. Nincs mód innentől kezdve arra, hogy az első ember az alelnökök irányába, az alelnökök pedig könnyedén akár az ügyvezető igazgatók irányába felelősséget tudjanak áthárítani. Ebből az irányítási mechanizmusból nyilvánvaló, hogy a jegybank vezetése részéről meghozott döntésekért az elnök és az elnökhelyettes viseli a felelősséget, és az elnök egy emberre helyezi át ebből a szempontból azt a bizalmat, ami az ő távolléte esetén szükséges helyettesítést jelenti. Szerintem a két ember felelőssége ebben az esetben határozottabb és egyértelműbb, mint a korábbi mechanizmusban meglévő felelősség.

(15.20)

Merem ugyanis állítani, hogy a jegybanktörvény 1995-ös módosítása után - mert azért ne felejtsük el, tisztelt Ház, hogy Magyarországon az 1990-es szabad választások óta lényegében mind a három koalíció módosította, illetve a jegybanktörvényt, 1991-ben erre a független Magyar Nemzeti Bank felállítása érdekében volt szükség, 1995-ben az akkori koalíció, s ezek önök voltak, tisztelt MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtáraim, élve kétharmados többségével szintén módosította a jegybanktörvényt, meglátásom szerint indokolatlanul, s ezt a Fidesz képviselőcsoportja akkor is elmondta -, nos tehát 1995-ben, a jegybanktörvény módosítása után olyan mechanizmus került bevezetésre, amely az egyszemélyi irányítást hozta létre.

A korábbi jegybanktanács kollektív irányítási funkcióit - amelyekben a kollektív bölcsesség is megjelenhetett a jegybank elnöke mellett - lényegében megszüntette, a jegybankelnök kezébe adott mindent a jegybankon belül, ehhez viszont nem rendelt kellő felelősséget, tisztelt képviselőtársaim. A gyakorlat mutatja azt, hogy nem rendelt, hiszen nem állapítható meg egyértelmű felelősség azokban az esetekben, amelyekre 1998 után - például a CW AG esetére - a közvéleményben is fény derült. Mert való igaz az az állítás, amit MSZP-s képviselőtársaim megfogalmaztak, hogy a vizsgálatok során ugyan többször megfogalmazódott a jegybank vezetőinek, sőt a jegybank első vezetőjének a felelőssége is, de ezt bizonyítani kizárólagos formában senki nem tudta - de másokét sem.

S itt van a nagy probléma, tisztelt képviselőtársaim, ezért van szükség a felelősség egyértelműbb, tiszta rendezésére, ahhoz pedig egy valóban jól működő szisztémára van szükség. A monetáris tanács feladata nem az, hogy a jegybankelnök felelősségét a jegybank mint intézmény irányításában átvegye, azonban nagyon komoly szerepe és feladata van abban, hogy a monetáris politika irányításában ne csak segítségére legyen, hanem azokat az elképzeléseket, amelyekről a monetáris politika irányítása szól, érdemben befolyásolni is tudja.

Ezért van szükség olyan jegybanktanácsra, illetve a törvénybeli új elnevezése szerint monetáris tanácsra, amely függetlenített emberekből áll össze. Ugyanis az a monetáris tanács, amelynek tagjai tisztségük mellett még tizenöt másik funkciót viselnek - amely ráadásul nem kevés esetben számtalan külföldi elfoglaltsággal jár együtt -, nyilvánvalóan nem teszi lehetővé azt, hogy teljes egészében erre a munkára tudjanak koncentrálni. Nem idegen ez a példa, számtalan nyugat-európai országban, sőt az Amerikai Egyesült Államokban a független monetáris tanács ebben a formában működik.

Úgy gondolom, hogy csak egy jól működő szisztémát veszünk át, amelyik ráadásul kollektív felelősségről szól, és erősíti a jegybank irányításának azt a szerepét, amire szerintem a megváltozó viszonyok között európai viszonylatokban komoly szükség lehet, komoly tapasztalatokat kell felhalmozni, több ember tapasztalatát annak érdekében, hogy a magyar monetáris politikai irányítás intézményrendszerét abba az új rendszerbe, amit az EU-hoz való csatlakozás jelent, zökkenőmentesen át tudjuk vinni. Az, hogy ebben a jegybankelnök úr segítségére majd egy függetlenített, az erejét, energiáját teljesen erre a feladatra koncentrálni képes monetáris tanács áll majd rendelkezésre, ráadásul jó szakemberekből, jó és fontos dolog.

Önök is tudják, tisztelt képviselőtársaim, nincs olyan nagy meglepetés abban, hogy honnan fognak kikerülni azok a személyek, akik a monetáris tanácsot alkotják, hiszen az országban viszonylag kevés olyan szakember van, aki ehhez a területhez kiválóan ért és ezt a munkát el tudja látni. Azonban valószínűleg ezek száma szűkül amiatt, mert el kell dönteniük, feladják-e egyéb elfoglaltságaikat, és a monetáris tanácsot választják, vagy maradnak más elfoglaltságaik mellett.

Végül néhány szót szólnék az ellenőrzés intézményrendszeréről. Ehhez csak azt tudom mondani önöknek, tisztelt MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaim, az, hogy a felügyelőbizottsággal szemben komoly kételyek fogalmazódnak meg ebben a parlamentben lényegében már 1998 ősze óta, nem kis mértékben önöknek is köszönhető. Annak a házelnöknek, akit önök delegáltak a Ház élére, és aki 1994-98 között egyetlen alkalommal sem méltatta arra a tisztelt Házat és annak bizottságait, hogy a felügyelőbizottság hozzá juttatott jelentését bármely szakbizottságnak vagy képviselőknek kiadja.

Ebből nyilvánvaló volt, hogy a felügyelőbizottság nem látta el, vagy nem tudta rendesen ellátni azt a funkciót, amire szükség lett volna. Az is kiderült, hogy számtalan esetben a kompetenciáját illetően is komoly problémák voltak. Mert mit ellenőriz? A monetáris politikát? Ahhoz valóban szakemberre lenne szükség. De egyetértés van a Házban az iránt, hogy az ellenőrzés nem a monetáris politika irányításáról szól. Ebben szinte teljes az egyetértés, talán egy ellenzéki párt kivételével.

Ha viszont a jegybank - azt is mondhatnám - számviteli rendjének és üzemelésének az ellenőrzéséről van szó, ehhez az a szakértelem, amivel az Állami Számvevőszék rendelkezik, sokkal de sokkal alkalmasabb, mint amivel kiemelkedő elméleti közgazdászok rendelkeznek. Ezért gondoltuk úgy, hogy az ellenőrzést erősítheti, ha az Állami Számvevőszék nem évenkénti egyszeri, hanem folyamatos ellenőrzéssel belép a jegybankba, tapasztalatairól rendszeresen tájékoztatja az Országgyűlés szakbizottságait - ezt az Országgyűlés szakbizottságai is kérhetik -, és innentől kezdve a parlament szerepe nem csökken, hanem erősödik az ellenőrzés során.

Ezért kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, még egyszer gondolják végig, és lehetőség szerint támogassák a jegybanktörvény módosítását, és ne próbáljanak konokul ragaszkodni az 1995-ös jegybanktörvényhez, hiszen annak bizonyos pontjait meghaladta az idő.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)