A felszólalás szövege:

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Bizonyos értelemben ellentmondás érződik a Szabó képviselő úr által elmondottak és a korábbiakban elhangzottak között, hiszen ha tizenöt kitüntetést adományozunk, ott az volt az érv, hogy minél több forradalmár részesülhessen ebben az elismerésben. De természetesen én értem és maximálisan akceptálom, hogy nemcsak forradalmárok, hanem olyanok is kitüntetésben részesülnek, akik ma végzik tevékenységüket.

Én azonban a kitüntetésnek a társadalmi konszenzussal kapcsolatos üzenetére hívnám fel a figyelmet. Ha csak két olyan szervezet vesz részt a kitüntetés elbírálásában, amelyik mégiscsak '56-hoz és Nagy Imréhez kötődik, akkor ne tegyük ki a leendő kitüntetetteket bármilyen támadásnak, hiszen '56 nem száz-százötven éve zajlott, hanem történelmileg viszonylag közeli időszakban, ami azt jelenti, hogy még ma is vannak olyan történelmi, történetfilozófiai vagy eseménytörténeti viták, amelyekből következnek történelmi problémák. S azt gondolom, nagyon óvatosan kell eljárnunk, hiszen a kitüntetetteket, legyen bármilyen kormányzat vagy bármilyen kuratórium, amelyik adományozza ezt a kitüntetést, nem szabad kitennünk semmiféle támadásnak.

Ezért azt javaslom, fogadja el a kormánypárt ezt a módosító javaslatot, és járuljon ahhoz hozzá, hogy minél szélesebb társadalmi konszenzussal történjen a kitüntetések elbírálása, hiszen nagyon fontos az a szempont is, hogy Nagy Imre személye és a forradalomban részt vevők személyisége, szerepe nem választható el egymástól.

(16.40)

Ez független attól, hogy egyébként abban az időszakban, '56 őszén baloldali értékeket vagy polgári értékeket képviseltek, hiszen '56 pontosan az összefogásról szól, éppen ezért most is nagyon lényeges megteremteni a kitüntetés elbírálásakor egy bizonyos társadalmi konszenzust, függetlenül egyébként az előterjesztés körül zajló vitáktól, hiszen ez a kitüntetés 10-15-25 év múlva is létezni fog - remélhetőleg. Ez azt jelenti, hogy akkor sem szabad különböző vitákba belemenni, ezért nagyon megfontolásra javaslom - pontosan az '56-os események körül zajló viták oldásaként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) -, hogy egy konszenzus irányába kellene elfogadni ezt a módosítást.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Az elmúlt napokban elég furcsa vita alakult ki az Európai Unióhoz való csatlakozásról, és ez a vita sok minden vélt vagy valós problémát hozott fel, sok minden vélt vagy valós indok, probléma hangzott el az elmúlt napokban, és döntően arra keresték a megszólalók a választ, hogy milyen világ lesz azt követően, hogy az Európai Unióhoz csatlakozik Magyarország.

Fontos és kockázatos témáról van szó, hiszen Magyarország sorsa nem lesz mindegy, hogy hogyan alakul az elkövetkezendő napokban, mondhatjuk, hogy nem babra megy a játék. Valami azonban, úgy tűnik, akár a politikai, vagy akár a közgondolkodásban bizonyos mértékig elsikkadni látszik, és nem kerül reflektorfénybe. A helyzet ugyanis az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma már nem arról kell döntenünk, hogy mit akarunk csinálni, a válasz erre meglehetősen világos és egyszerű: a magyar polgárok Európa polgárai szeretnének lenni, európai országban szeretnének élni, olyan országban, ahol megfelelő európai életminőséget biztosít számukra az állam, és megteremtődik ennek a körülménye. A kérdés sokkal inkább talán az, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogyan lehet elérni azt, hogy a nemzeti értékeink megtartása mellett Hódmezővásárhely példának okáért vagy az ország más pontjai csatlakozzanak Európához, és az elmaradott vidékek is felzárkózhassanak nemcsak Magyarország fejlett régióihoz, hanem Európa különböző fejlett térségeihez.

Tudom, elég sok idő telt el azóta, hogy szóba került először a csatlakozási szándék, hiszen én akkor még gimnazista voltam, mégis azt mondhatjuk, hogy most, 2003-2004-ben zárulnak le a csatlakozási tárgyalások, most kell húsbavágó döntéseket hozni Magyarországon és Európa országaiban, és most kell talán leginkább tájékoztatni az ország és a kisrégiók polgárait, hogy mi vár rájuk, mi az, ami következmény lesz, mi az, ami előny lesz, és kik lesznek azok, akik hátrányban részesülnek.

Az a választókörzet, amelyet én próbálok képviselni, Hódmezővásárhely, az elmúlt időszakban elég sokat tett azért, hogy a polgárainak európai életminőséget biztosítson, mégis azt kell mondanom, hogy az ország nyugati részeihez képest jóval elmaradottabbak vagyunk; ha csak a hazai bruttó nemzeti terméket nézzük, akkor óriásiak a különbségek. Ezek a dél-alföldi régiók a statisztikai adatok szerint egyre inkább leszakadnak, nem sikerül nemhogy Magyarország nyugati részéhez, hanem Európa keleti részéhez sem igazából csatlakozniuk, pedig, ne felejtsük el, óriási a tét, hiszen Európa új határvidéke lesz Magyarország keleti régiója, és várhatóan sok lehetőség nyílik számunkra. Az a kérdés, vajon a magyar polgárok, akár a hódmezővásárhelyi polgárok, ki tudják-e ezeket a lehetőségeket aknázni, vajon hogyan tudnak ezekkel a lehetőségekkel élni. És ezekhez a lehetőségekhez a kormány segítségére van szükség, a forrásokhoz való hozzájutás lehetőségében, a felvilágosításban, a tájékoztatásban, egy egységes vidékfejlesztési stratégia kidolgozásában, amely komoly figyelmet szentel a dél-alföldi régióban, a kormánynak nagy felelőssége van.

Hódmezővásárhely és térsége, Szeged, Hódmezővásárhely számára a Szeged-Algyő és Hódmezővásárhely közötti 47-es út négysávosítása nemcsak infrastrukturális, hanem gazdasági okok miatt is nagyon lényeges, hiszen ezzel az úttal csatlakozhatunk az M5-ös autópályához, ami reményeink szerint mihamarabb elér Szegedhez, és végre ez a régió is rákerül Európa térképére, egy beruházó, egy befektető, egy munkaadó számára feltűnik Európa térképén, és elérhető közelségbe kerül. De másrészről a kormánynak azt is tudnia kell, hogy az útépítés önmagában nem elegendő, hiszen azokon az utakon valakinek járni is kell, és az elmúlt időszakban az infrastrukturális fejlesztéseken túl felértékelődött a lehetősége és a fontossága az életminőséget javító beruházásoknak, a gyógyturizmusnak, az egészségügyi fejlesztéseknek. Mi, vásárhelyiek, azt szeretnénk, ha pártpolitikán átívelő módon minden kormány felismerné ennek a dél-alföldi régiónak a jelentőségét, és támogatná az életminőség-javító és az infrastrukturális körülményeket javító fejlesztéseket, beruházásokat.

Ha megengedi, államtitkár úr, akkor talán azzal fejezném be, hogy semmilyen szél sem kedvező annak, és semmilyen széllel nem lehet révbe jutni annak, aki nem tudja, hogy hová tart. Mi, vásárhelyiek, mártélyiak, mindszentiek, székkutasiak, akik a térségben élünk, tudjuk, hogy hová szeretnénk eljutni; azt szeretnénk, ha a kormány a vitorláinkhoz szelet biztosítana, és nem kifogná a szelet a vitorlából. Mi partnerek szeretnénk lenni a következő évek és évtizedek átfogó vidékfejlesztési stratégiájában, azt szeretnénk, ha lenne ilyen fejlesztés, a megkezdett beruházások folytatódnának, és a délvidéki, dél-alföldi polgárok is hasonló támogatásban és hasonló odafigyelésben részesülnének, mint az ország más, fejlettebb régiói, azért, hogy nem is olyan soká, mi mindannyian, magyarok, vásárhelyiek, térségbeliek, vidékiek az európai életminőséghez hasonlót tudjunk magunknak és családjainknak teremteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)