Felszólalás adatai

KISS ANDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt egy évben a parlament több új törvényjavaslatot tárgyalt, olyat, amely hosszas előkészítést igényelt és úgy került a tisztelt Ház elé - jómagam is jó néhány ilyennel foglalkoztam -; ilyen volt a katasztrófavédelmi törvény, ilyen a Ház előtt jelenleg lévő, kémiai biztonságról szóló törvény is, és harmadikként ilyennek tekintem a hulladékgazdálkodásról szóló T/2034. számú törvényjavaslatot is.

Mindhárom törvény megszületésének a legfőbb indoka az európai uniós jogharmonizáció volt. A pártom véleményét a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslatnál kifejtettem az európai uniós csatlakozásról. Akkor még egy kicsit optimistább hangnemet tudtam megütni, de sajnos az utóbbi idők Ausztriával történt eseményei engem legalábbis eltántorítottak a demokratikusnak nevezett intézményrendszertől, miután kimutatta abszolút antidemokratikus fogát is.

E kis kitérő után visszatérek ehhez a törvényjavaslathoz: a bizottsági ülésen, amikor a múlt héten tárgyaltuk a törvényjavaslatot, a tárca képviselője humorosan a Luca székéhez hasonlította. Nyilván nem azért, mert ugyanannyi paragrafusból vagy darabból áll ez a törvényjavaslat, mint a Luca széke, ez ennél jóval többől áll, hanem azért, mert úgy készült, mint a Luca széke, vagyis igen lassan, illetve - furcsa véletlen módján - pont Luca napján terjesztették a tisztelt Ház elé.

Ez a törvényjavaslat valóban hosszú törvény-előkészítésen ment keresztül - hallottuk ezt itt már az előterjesztőtől, illetve az előttem felszólalóktól -, hiszen a környezetvédelmi törvény elfogadásával kezdődött meg ez a bizonyos munkafolyamat még az előző kormányzat idején, és a jelenlegi Fidesz-kisgazdapárti-MDF-es kormányzás idején folytatódott.

Nyilván egy ilyen egész társadalmat érintő intézkedéssorozat gondos előkészítést, széles körű egyeztetést igényel. Figyelembe kellene venni nyilván a nemzetközi tapasztalatokat, azokat megfontolni, abból a pozitívumokat átvenni és természetesen a negatív hatásokat kiszűrni. Tárcaegyeztetést is igényel, hiszen egy ilyen nagy volumenű törvényjavaslat nemcsak a környezetvédelmi tárcát érinti, hanem - mint ahogy itt már elhangzott, és az üres székekre is gondolok - mindenképpen érinti a belügyi tárcát, a gazdasági tárcát, leginkább talán a pénzügyi tárcát és a közlekedési tárcát érinti, tehát majdnem az egész kormányt. Természetesen a honvédelmi tárcát is, hiszen ott is bőségesen fellelhető veszélyes hulladék.

Az előkészítés időszakában számomra mindenképpen pozitívum volt az, hogy a tárca a környezetvédelmi bizottsággal, az első helyen kijelölt bizottsággal többször egyeztetett, többször meghallgattuk a tárca elképzelését. Mindenképpen elmondhatom azt, hogy a jelenlegi törvényjavaslatban egy-két helyen visszaköszön az akkori bizottsági üléseken megfogalmazott kívánalom.

Tisztelt Ház! A törvény bizottsági vitája során az előterjesztő nem kerettörvényként aposztrofálta ezt az előterjesztést, bár az előttem szólók és maga a miniszter úr is mindenképpen kerettörvénynek nevezte. Én is ezt tudom megerősíteni, mert ez a törvény átfogóan szabályozza a hulladékgazdálkodás területét, de a részletek kidolgozását alacsonyabb szintű jogszabályokra bízza.

Ha összeszámoljuk, ez a törvény összesen 59 paragrafust tartalmaz, és ebben legalább 35 felhatalmazást találunk különböző jogszabályok megalkotására, vagyis szinte minden paragrafusra jut egy-egy felhatalmazás. Számomra ez azt jelenti, hogy a törvény mindenképpen egy kerettörvény - és ebben látom a törvény alkalmazásának a veszélyét is. Ugyanis ha a törvény nem tartalmaz konkrét szabályozásokat, az alacsonyabb jogszabályok már elmehetnek lobbiérdekek irányába, meghatározhatja a végrehajtását a pénzelosztás, a pénz rendelkezésre állásának a lehetősége, külső és belső kényszerek is vagy meglévő kényszerek. A meglévő kényszerek alatt a jelenlegi állapotot értem, hogy ebből kell kiindulni, ebből kell valamilyen gyökeres változtatást végrehajtani, és sajnos a meglévő állapotok nagyon gyakran konzerválhatják a jelenlegi állapotot.

(11.30)

Az előttem szólókhoz hasonlóan én is azt tudom megerősíteni, hogy célszerű lett volna, ha a megalkotott jogszabályokkal együtt tudtuk volna látni ezt a szabályozási rendszert. Az előterjesztő tájékoztatása szerint ezek a jogszabályok folyamatosan készülnek, és a törvény hatálybalépésének idejére már rendelkezésre fog állni a teljes szabályozási rendszer. Kérem a tisztelt miniszter urat, hogy erről a munkáról folyamatosan tájékoztassa az első helyen kijelölt környezetvédelmi bizottságot, illetve a többi illetékes bizottságot, valamint a témával foglalkozó képviselőket, különben a törvény kieshet a törvényhozói kontroll alól.

Tisztelt Ház! Rátérve a törvényjavaslat részleteire: elolvasva az előterjesztést, először is azon gondolkoztam el, mit is jelenthet a hulladék. A köznapi ember számára talán egyszerűen szemetet, eldobandó valamit jelent, amitől meg kell szabadulnia; más számára a termelő tevékenysége során keletkező fel nem használható anyagmaradványt jelent; egy egészen szűk kör számára pedig talán még nyersanyagot is jelenthet. De mit mond a törvény? "Bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles." Ez végül is takarja a hétköznapi jelentést, amit én is megfogalmaztam magamban, a részletek nyilván az úgynevezett 1. számú mellékletben rejlenek, amely 16 pontban sorolja fel - igen átfogóan - azt a kört, amelyet a törvényjavaslat végül is hulladéknak tekint; természetesen ki-ki maga is találhat még ebben a 16 pontban olyan megfogalmazást vagy kategóriát, amit jómaga hulladéknak kíván tekinteni.

Miért is kell nekünk a hulladékgazdálkodással foglalkozni? - ez volt a következő kérdés, amit megfogalmaztam magamban. Azért, mert túl sok képződik belőle, amivel nem tudunk mit kezdeni. Sajnos a fogyasztói társadalmak előretörésével exponenciálisan megnőtt a keletkező hulladék mennyisége, azon belül is a csomagolóanyagok túlzott elterjedése, a csomagolóanyagok mellett a különböző műanyag hulladékok, ezen belül talán a legveszélyesebb a PVC-hulladék elterjedése. A termelés növekedésével megnőttek a termelés hulladékai, ezek is nyilván két kategóriában: az egyszerűbben kezelhető hulladékok és a veszélyes hulladékok.

Ha 20-30 évre - vagyis a gyerekkoromra - visszatekintek, akkor még egészen más volt a helyzet, pedig az a 20-30 év nem túl régen volt. Akkor még a tejet kannában lehetett megvásárolni, szinte mindent visszaváltható üvegben kaptunk, alig-alig keletkezett a háztartásban hulladék, és azokat a hulladékokat is a család, édesanyámék, illetve nagyszüleink tökéletesen fel tudták használni odahaza: volt, amit természetesen eltüzeltek, volt, amit állatok etetésére használtak fel, szinte alig-alig maradt olyan dolog, amit ki kellett volna dobni - talán egyedül a májkrémes doboz volt olyan, amivel az akkori háztartásokban nem volt igazán mit kezdeni, bár fánk szaggatására azt is tökéletesen fel lehetett használni.

Ha ma körültekintünk és megkérdezünk egy fiatalt, hogy mit tud tenni a hulladékkal, azt mondja: bedobja a kukába. Számára a hulladékkezelés abból áll, hogy vagy ledobja a szemétledobón, vagy talán, esetleg a jobban neveltek bedobják a szemeteskonténerbe vagy a kukába. De amikor bemegy az üzletbe és a napi sörbetevőjét kell megválasztania, akkor valószínűleg ösztönösen a dobozos sör felé fog nyúlni, mert csak nem fog majd valamikor is bajlódni azzal, hogy a sörösüveget visszaváltsa!

Itt jön a leglényegesebb kategória, amit én a törvényjavaslat során magamban megfogalmaztam: a tudatformálás, amiről kisgazda képviselőtársam, Turi-Kovács Béla is megemlékezett röviden. Hogyan lehet változtatni ezen a tudaton, hogy minden állampolgárnak a tudatában benne legyen: hogyan tudja megoldani a hulladék problémáját? Ehhez nem elegendő csak az, hogy az iskolában tanítják a gyerekeket - ez nagyon fontos, mivel a gyerekek a legfogékonyabbak erre; talán ezen a területen állunk a legjobban. A tévében, a rádióban, a sajtóban is mindenütt folytatni kellene ezt a környezeti nevelést, de talán a leges-leglényegesebb a szájpropaganda vagy az egymás nevelése lenne. Manapság az emberek egymásnak már köszönni sem nagyon köszönnek, akkor hogyan vennék azt a bátorságot, hogy rászóljanak az utcán szemetelőre, hogy: te, miért dobod el a csikket vagy miért a fűre dobod a sörösdobozodat, miért nem a szemeteskukába? Ezen kellene bizony változtatnunk, hogy meg merjük mondani állampolgárainknak: ejnye-bejnye.

Egy német példát említettem a bizottsági ülésen, talán megérdemli a nyilvánosság is, hogy elmondjam: amikor Németországban építésvezetőként dolgoztam, ott szelektíven kellett gyűjteni az építési hulladékot, külön konténerben a fát, a téglatörmeléket, a műanyag hulladékot. Ugye, a jó magyar munkásoknak ez a háromfelé szelektálás nem nagyon ment, így folyton belekerült a fáskonténerbe a műanyag hulladék, illetve bármilyen kombinációban a hulladék, ezért az ottani hulladékudvar természetesen nem a szokásos díjösszeget számlázta a cég felé, hanem annak a tízszeresét, lévén hogy nekik kellett szétválogatni azt a bizonyos hulladékot. Aztán egyik nap csörög a telefon, felhív a hulladékudvar vezetője: Kiss úr, az rendben van, hogy önök kifizetik a százszoros díjat, de nem vagyunk hajlandók tovább önök után válogatni a szemetet - azonnal vigyek ki két embert, aki a fáskonténerből kiválogatja a műanyag hulladékot, mert tanuljuk meg egyszer s mindenkorra, hogy a fáskonténerbe nem való a műanyag hulladék. Kérdezem én: hol tartanak a magyarországi építőipari vállalatok, hol van ez a szemlélet még ma Magyarországon? Ezért tartom nagyon fontosnak a tudat formálását.

Mikre terjedjenek ki ezek? Először is a felelősségre, arra, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk, mindenki azt érezze a kötelességének, hogy a hulladék mennyiségét csökkentse. Nagyon fontos a törvényben megfogalmazott cél is, a gyártók felelőssége, a forgalmazók felelőssége; ezt mindenképpen erősíteni kell. Fontos elv "a szennyező fizet" elv is, valamint az, hogy mindenki megpróbálja a hulladékot mint nyersanyagot tekinteni.

A törvényjavaslatból leginkább én egy koncepciót hiányolok, hogy mi legyen a hulladékkezelés koncepciója. Mik lehetnek a lehetőségek? Az egyik jelenlegi, megszokott állapot az, hogy gyakorlatilag minden hulladékunkat valamilyen lerakóra visszük ki. A másik koncepció lehet az, hogy a hulladékainkat egyszerűen energianyerési céllal, magyarul: elégetjük. A harmadik ilyen koncepció lehet a szelektív hulladékgyűjtés, ennek is két formája: vagy a helyszínen történő szelektálás, vagy egy valamilyen telepen való szétválogatás. És nyilván a negyedik koncepció az újrahasznosítás. Ezek közül nyilván meg kellett volna határozni valamilyen prioritást, azt, hogy mit tekint a jelenlegi kormányzat ezek közül az elsődleges prioritásnak. Számomra ez ebből a törvényjavaslatból nem derül ki teljes mértékben. Nem derül ki belőle az sem, hogy a hulladékot mint nyersanyagot hogyan kívánja a jelenlegi koncepció szerint felhasználni, illetve hogy ennek hány százaléka kerülne újrafelhasználásra.

Összességében - mivel az időm eléggé elment, a többi részét nyilván az általános vita folytatásában kívánom elmondani - a Magyar Igazság és Élet Pártja a hulladékgazdálkodási törvényt mindenképpen általános vitára ajánlja, lévén hogy ezzel a törvénnyel késlekedni a továbbiakban már nincs módja az országnak. Ezért a magam és pártom véleménye az, hogy az általános vitát mindenképpen le kell folytatni, és módosító indítványokkal, pontosításokkal a törvényjavaslatot olyan állapotba kell hozni, hogy a végszavazás során az mind a hat párt részére és a társadalom számára is elfogadható legyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

(11.40)