Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A 2002. évi kormányváltáskor az egészségügyi ellátórendszerben lévő feszültségek oldása volt a hivatalba lépő kormány legfontosabb feladata. Nézzünk szembe a tényekkel: nem lehetett mást tenni az első száz nap programjában, mint a társadalombiztosítás és az egészségügyi ellátórendszer legakutabb gondjain kellett enyhíteni.

Négy olyan feladatunk volt, amelynek megoldása nem tűrt halasztást. Az első és talán a leghosszabb ideig ható program, amelyet az Országgyűlés elé terjesztettünk, a népegészségügyi program, az egészség évtizedének nemzeti programja, amelyet nagy örömünkre, bár viták kísérték, a magyar parlament minden fő politikai ereje, képviselők pártállástól függetlenül támogatni tudtak. Ennek a programnak a következtében vagy eredményeképp remélhetjük azt, hogy hazánk lakosságának egészségi állapota középtávon javulni fog, de ezért még sokat kell tennünk.

Az akut problémák közül a második megoldandó az esélyegyenlőség és hozzáférés esélyeinek megteremtése volt az egészségügyi ellátórendszerben. Az évtizedek alatt felhalmozódott feszültségeket természetesen nem lehetett egy lépésben megoldani, de hozzákezdtünk a konszolidáció, reorganizáció programjához. Első lépésben az egészségügyi ellátórendszerben és az egészségügyi dolgozók bérében mutatkozó nagyon súlyos egyenlőtlenségeket és feszültségeket kellett oldani. Az átlagosan 50 százalékot meghaladó béremelés nem volt elkerülhető.

Bár azóta is viták kísérik ezeket az eredményeket, mégis azt gondoljuk, tűrhetetlen állapot volt, hogy az egészségügyi közalkalmazottaknak az elmúlt, azt megelőző Fidesz-kormány működése alatt a minimálbér emelésével lépést nem tartó közalkalmazotti illetményrendszere azt eredményezte, hogy a szakdolgozók és az orvosok közel a minimálbérhez kerestek, hivatalos fizetésük alig haladta meg az átlagos, a minimálbérrel 20 százalékkal megemelt illetményt. És azt értük el, hogy abban a nemzeti rangsorban, amelybe besoroljuk az illetményeket, az egészségügyi dolgozók fizetése az összes alkalmazott és munkavállaló fizetési rangsorában hátulról a harmadik helyet célozhatta meg. Éppen ezért ez a fizetésemelés elsősorban a szakdolgozóknak, a diplomásoknak és az orvosoknak hozott egy elég jelentős fizetésemelést.

Másodszor: hozzá kellett kezdeni a társadalombiztosítás legnagyobb pénzügyi feszültségeinek oldásához, szembe kellett azzal nézni, hogy a társadalombiztosítás gyógyszerkasszája a kormányváltás idejére kilyukadt, és több mint 50 milliárd forintot kellett beletenni ebbe a gyógyszerkasszába, hogy a lakosság számára a szükséges gyógyszerekhez a támogatást biztosítani lehessen.

Az egészségügyi intézmények adósságának konszolidációja sem tűrt halasztást, ezért az első lépésben ki kellett hogy írjuk azokat a konszolidációs pályázatokat, amelyeknek eredményeképpen harminc egészségügyi intézmény adósságkezelési programjában értünk el eredményeket, és segítettük az intézményeket az adósságcsapdából való kijutásban.

Az esélyegyenlőség megteremtése az ellátórendszerben csak elkezdődhetett, de természetesen nem érhet véget még négy év alatt sem. Azzal kellett számolnunk, hogy az ország szegényebb vidékein, ahol az egészségügyi szükségletek lényegesen magasabbak, az ellátásokhoz való hozzáférések voltak a legrosszabbak. Éppen ezért meg kellett teremteni az alapellátásban a központi ügyeletek fejlesztését, a sürgősségi betegellátás minimumfeltételeinek megteremtését, az emberhez méltó körülmények között való gyógyuláshoz a fekvőbeteg-gyógyintézetek minimális feltételeinek a megteremtését, az úgynevezett komfortprogramokat, amelynek eredményeképpen 207 intézményben 998 millió forint értékben sikerült betegkényelmi eszközöket, ápolást biztosító eszközöket, a gyógyítás minimális feltételeit szolgáló eszközöket megteremteni.

(9.40)

Az alapellátás központi ügyeletének fejlesztésére a pályázatok eredményeként 96 háziorvosi ügyeletet fenntartó intézménynél 237 millió forinttal segítettük ezeknek az ügyeleteknek a létrehozását. A sürgősségi ellátás minimumfeltételeinek kialakításában 78 fekvőbeteg-intézményben sikerült kialakítani a sürgősségi betegfogadó helyeket és a sürgősségi betegellátó osztályokat. A 297 millió forint a minimális program volt, amit erre fordítani lehetett.

Ma el tudjuk mondani, hogy három és fél év alatt a gyógyító-megelőző ellátásokra több mint 60 százalékkal több forrást tudunk biztosítani, mint 2002-ben. El tudjuk mondani, hogy a gyógyszerkasszában a 2002-eshez képest több mint 130 milliárd forinttal több pénzt tudunk költeni a betegek gyógyszereinek biztosítására.

Az elkezdett programjaink, amelyekben a humán erőforrás, az egészségügyi dolgozók helyzetének javításától a szociális biztonsági rendszerek alapvető feltételeinek megteremtéséig elindultunk, közel három és fél év alatt közel 1000 milliárd forintot fordítottunk. Rá kell azonban jönnünk arra, hogy ebben a rendszerben pusztán a pénztöbbletek befektetése az egészségügybe, pusztán azok a rendszerek, amelyekkel programokat indítunk el, műszereket veszünk az intézményeknek, nem lesz elegendő, ezért a kormány, elismerve azoknak a lépéseknek a szükségességét, amelyeket eddig megtettünk, a parlament elé tárta az egészségügy fejlesztendő programjaihoz szükséges 21 lépést.

Képviselőtársaim ezeket a lépéseket már ismerik, mégis szeretném elmondani, hogy a legfontosabbnak tartjuk a biztosítási elv megerősítését, az ellátások fedezetének biztosítását, a sürgősségi betegellátó rendszer megerősítését, az esélykülönbségek kiküszöbölését, hogy minden sürgős egészségügyi szükséget szenvedő ember megfelelő időben, szakmailag felkészült intézményekben, azonos eséllyel kaphasson gyógyítást, a háziorvosi ellátórendszer és a járóbeteg-szakellátás fejlesztését, amelyet két évvel ezelőtt egy több mint 20 milliárd forintos hitelkonstrukciós programmal már elindítottunk. Ennek a folytatását javasoljuk, és természetesen a betegek méltó gyógyító körülményeihez eszközökre, az intézmények feladatainak átrendezésére, a minőségi betegellátás feltételeinek javítására és a gyógyszerpiac szabályainak rendezésére és a betegek gyógyszerköltségeinek mérséklésére továbbra is szükségünk van.

A megtett lépéseink elkerülhetetlenek, szükségesek, a társadalom érdekében megtett lépéseknek minősíthetők. Az Egészségügyi Minisztérium és a társadalombiztosítás a kormány akaratával és a parlamenti kormánypárti frakciók egyetértésével arra készül, hogy az egészségügyben szükséges, a társadalombiztosításban a szociális biztonság megteremtésében pedig elengedhetetlen lépéseket megtegye. Azt remélem, hogy ezen a vitanapon konstruktív javaslataikkal ellenzéki képviselőtársaim a további lépéseket is elősegíthetik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)