Felszólalás adatai

ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A T/3931. számú, az egészségügyi szakellátás kötelezettségéről, továbbá az egészségügyet érintő egyes törvények módosításáról szóló, most tárgyalt törvényjavaslat célját az indoklási rész általános szakasza egyetlen tömör mondatban meghatározza: az egészségügyi struktúraváltás megalapozása, az új népegészségügyi program megvalósításának elősegítése, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás keretfeltételeinek biztosítása. E cél érdekében tekint át és hangol össze az egészségpolitikai prioritásoknak megfelelően több ágazati törvényt, és módosít elavult jogszabályok egyes rendelkezéseiből. Fentieknek megfelelően vizsgáljuk és véleményezzük a törvényjavaslat bizonyos paragrafusait, és adunk számot az összbenyomásról.

A törvényjavaslat első öt paragrafusa az önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségére vonatkozik, ezek közül a 2. § az önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségét határozza meg oly módon, hogy a 2001. január 1-jén érvényes kapacitáslekötési megállapodásokat kötelező ellátási szintnek tekintve a járó- és fekvőbeteg-szakellátás mértékét és szakmai összetételét rögzíti, beleértve a saját vagy más szolgáltatónál lekötött kapacitásokat is - ágylétszám, szakrendelő óraszám s a többi.

A 3. § szerint az országos egészségügyi pénztár a fentiekben meghatározott járó- és fekvőbeteg-szakellátás kapacitását finanszírozni köteles. A 3. § 2. pontja szerint az OEP a meglévő, tehát a 2001. január 1-jén érvényes kapacitáson túl akkor köthet finanszírozási szerződést egy egészségügyi szolgáltatóval, ha a szolgáltató a korábbihoz képest költséghatékonyabb, progresszív egészségügyi ellátást nyújt, speciális igényt elégít ki, országos, illetve regionális ellátási területtel működik, vagy területi ellátási egyenlőtlenséget szüntet meg, illetve mérsékel.

A törvényjavaslat 4. §-a a szolgáltatási kapacitások csökkentésének, illetve módosításának feltételeit szabályozza. Tartós kihasználatlanság esetén az önkormányzat az egészségügyi szolgáltatások kapacitásának a mértékét csökkentheti, illetve szakmai összetételét megváltoztathatja. A tartós kihasználatlanság tényét azonban a helyi önkormányzat kérésére az ÁNTSZ tiszti főorvosának igazolnia kell.

Az önkormányzat az egészségügyi szakellátási kötelezettségének mértékét csak úgy csökkentheti, illetve szakmai összetételét csak úgy változtathatja meg, ha az ellátást más módon biztosítani tudja. Erről az önkormányzatnak előzetesen ki kell kérnie a tiszti főorvos véleményét.

A 2001. január 1-jei járó- és fekvőbeteg-kapacitás törvényben foglalt rögzítése és finanszírozásának kötelezővé tétele bizonyos fokú védelmet jelent. A módosításra vonatkozó szabályozás szabadsága azonban ezzel ellentétes hatású. A kapacitás növelésére, új szolgáltatóval köthető finanszírozási szerződésre vonatkozó feltételek megfogalmazása túlságosan általános, ezek nehezen megfogható, szubjektív döntéseket tesznek lehetővé, ami kerülendő lenne.

Ide kapcsolódik a 13. § (3) és (4) bekezdése, mely szerint felhatalmazást kap a kormány, hogy a kapacitások módosításának szabályait, eljárási rendjét, a kapacitások átcsoportosításának és új szolgáltatók befogadásának szabályait rendeletben határozza meg, valamint felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a járó- és fekvőbeteg-szakellátás kapacitásának megosztására, az ellátórendszer szakmai összetételére vonatkozó szakmai szabályokat rendeletben határozza meg.

A leendő kormány- és miniszteri rendeletek a kapacitások módosítására vonatkozó feltételeket bizonyára pontosítani fogják, jelenleg ezek ismeretének hiánya - egy tervezetvázlatot még nem tekinthetünk annak - bizonytalanságot eredményez, ugyanis, tekintettel arra, hogy az egészségügyi adatszolgáltatás hiányos és nem megbízható, általános morbiditási adatgyűjtés nincs, minek az alapján tudja az egészségügyi miniszter a járó- és fekvőbeteg-szakellátás kapacitásainak megosztására, az ellátórendszer szakmai összetételére vonatkozó döntéseit meghozni.

A megalapozatlan ágyszámcsökkentés az ellátórendszer torzulását idézte eddig elő. Például: a mozgásszervi betegek konzervatív kezelésének feltételei nagymértékben romlottak, mivel igen nagy arányban szűntek meg a reumatológiai ágyak, osztályok.

A tartós kihasználatlanság tényének az ÁNTSZ részéről történő igazolása önmagában nem elengedő, mert ez minden további mérlegelés nélkül lehetőséget nyújt szükséges kapacitások felszámolására. Például: az egészségügyi fekvőbeteg-ellátó rendszernek biztosítania kell az előre nem meghatározható mértékű járványok, tömegszerencsétlenségek esetén szükségessé váló betegellátást is. A traumatológiai, fertőző- és gyermekosztályok esetén bizonyos többletkapacitás szintén indokolt, hiszen közismert, hogy például a tavaszi-őszi hónapokban zsúfolt gyermekosztályok a nyári hónapokra üresek. Vannak tehát szakterületek, ahol nagyobb kapacitásra van szükség, mint ami a folyamatos kihasználtságból kikövetkeztethető.

Egy adott betegellátó osztály vagy járóbeteg-szakellátás kihasználtságáért felelős lehet a szakmai vezetés, illetve a szakorvos is. Gyakran tapasztalható, hogy néha egy személycsere is jelentős mértékben megváltoztatja egy osztály vagy szakrendelés kihasználtságát. Lehetséges tehát, hogy egy adott kapacitás szükséges volna, de az adott körülmények között a betegek az igényeiket inkább máshol elégítik ki, ahol viszont ez a pluszigény többletzsúfoltságot, túlterhelést okoz. A tartós kihasználatlanság tényének az igazolása önmagában tehát nem elegendő, a kihasználatlanság okának megállapítására is szükség volna.

A törvényjavaslat szerint a helyi önkormányzat belátása szerint csökkentheti, illetve módosíthatja szakellátási kötelezettségének mértékét, ha az ellátást más módon biztosítani tudja. Erről a helyi önkormányzatnak ki kell kérnie a tiszti főorvos véleményét. Ha az ÁNTSZ véleményének nincs súlya, illetve következménye, akkor az ÁNTSZ véleményének ismerete az önkormányzatot nem kötelezi. Amennyiben a jogalkotó az ÁNTSZ felelősségét és beleszólását az egészségügyi szakellátás mértékére és összetételére vonatkozóan növelni kívánja, akkor a tiszti főorvos véleményének a kikérése helyett a tiszti főorvos egyetértését, hozzájárulását kellene feltételként előírni.

(11.30)

A 4. § 4. pontja szerint a helyi önkormányzat mentesül az egészségügyi szakellátás kötelezettsége alól, ha más egészségügyi szakellátási kötelezettel saját kötelezettségének átvállalásáról megállapodik. Ennek a megállapodásnak, illetve következményeinek ékes példáját tapasztalhatjuk például Budakeszin, ahonnan a betegek bizonyos szakrendelésekre a János Kórházba kénytelenek bejárni. Egy nehezen mozgó, mankóval, támbottal járó mozgásszervi beteg számára adott esetben a távolság és a tömegközlekedés egyaránt legyőzhetetlen akadályt jelent. A betegek többségét emiatt - nem szakorvosi színvonalon - a háziorvosok látják el. Adott helyi önkormányzat csak akkor háríthassa át saját egészségügyi szakellátási kötelezettségét másra, ha ehhez a megyei önkormányzat és az ÁNTSZ is hozzájárul, és az ellátás hozzáférhetősége nem romlik számottevően.

A törvényjavaslat 6. §-a az 1991. évi XI. - állami népegészségügyi - törvény módosításait tartalmazza. Ebben - nem minősítve ezzel a paragrafus egyéb elemeit - rendkívül fontosnak ítéljük, hogy az ÁNTSZ népbetegségeket megelőző feladatai közé a lakossági célzott szűrővizsgálatok bekerültek: az 5. § (1) bekezdés e) ponttal történő kiegészítése.

A törvényjavaslat 9. §-a az 1997. évi LXXXIII. - egészségbiztosítási - törvény módosításaira vonatkozik. Ezen belül az Ebtv. XXXI. § 1. pontja a törvényjavaslatban kibővül. Eszerint "az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződésben meg kell határozni a lekötött kapacitásra nyújtandó szolgáltatásokat szakterületenkénti bontásban, a területi ellátási kötelezettség és a rendelkezésre állás megjelölésével, ideértve azt is, hogy az adott szolgáltatást saját vagy más szolgáltató igénybevételével nyújtja". Ebben a megfogalmazásban egy adott kapacitás átruházásának a lehetősége rejlik. Amennyiben a 2001. január 1-jei állapot a kiindulás, és a kapacitásmódosító kormány-, illetve miniszteri rendelet megakadályozza a szelektív privatizációt, akkor a módosítás csak a hiányzó kapacitások más szolgáltató által történő pótlására vonatkozhat.

Az Ebtv. 3. § 2/c. pontja kibővül "A finanszírozási mellékletét képezi - a c) alpontban - a feladatot átadó nyilatkozata a minimumfeltételeknek a szolgáltató részére történő térítésmentes rendelkezésre bocsátásáról. A tárgyi feltételeket, illetve ezek egy részének a biztosítását az egészségügyi szolgáltató írásbeli megállapodásban magára vállalhatja." Ez a járóbeteg-szakellátás magánrendelőkre való kiterjesztése esetén járható út.

A törvényjavaslat 10. §-a az 1998. évi XXV. törvény módosítását tartalmazza, mely szerint az egészségügyi miniszter a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal kapcsolatos engedélyezési jogkörét a 13/1987. számú egészségügyi miniszter rendeletében meghatározott hatóságra, az Országos Gyógyszerészeti Intézetre ruházza.

A 11. § az 1997. évi CLIV. - egészségügyi - törvény módosítási javaslatait tartalmazza. Ebből kiemelve: az egészségügyi törvény 219. § (3) bekezdésének módosítása szerint "a kórbonctani vizsgálat elvégzésétől el lehet tekinteni azon esetben is, ha az esetnek tudományos vagy oktatási jelentősége van, ha az elhunytat hamvasztani kívánják, amennyiben az elhunyt még életében vagy a hozzátartozó a halált követően a boncolás mellőzését kérte". Hamvasztás esetén a kórbonctani vizsgálat hozzátartozó kérésére való mellőzése vitatható. Vannak esetek, amikor a halál oka egyértelműnek látszik és természetesnek minősül, utólag mégis felmerülhetnek olyan körülmények, amelyek miatt szükség volna a kórbonctani vizsgálat eredményeire is. Erre a sajtó az elmúlt hónapokban számolatlanul nyújtotta a bizonyítékot.

Összefoglalóan: a Magyar Igazság és Élet Pártja az ÁNTSZ irányító jogkörének a fegyveres erőkre történő kiterjesztésével egyetért; az egészségügyi miniszternek az élelmiszerekkel, illetve kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal kapcsolatos, továbbá állat-egészségügyi engedélyezési, hatósági jogkörének átadásáról szóló módosítást elfogadja; a cselekvőképes és cselekvőképtelen betegekkel kapcsolatos, valamint a kényszergyógykezeltekre vonatkozó módosításokat támogatja; az Ebtv. módosítása a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok egészségügyi ellátásának a megszorítását jelenti, ezért abból a 26. § (2) bekezdése és a 31. § módosításait kivéve, a törvényjavaslat 9. §-át nem támogatja. A törvényjavaslat első négy pontjára vonatkozóan - figyelembe véve a kapacitás szabályozására vonatkozó végrehajtási rendelettervezet tartalmát is - a MIÉP az egészségügyi kapacitások ebben a formában történő megszüntetését, módosítását, illetve bővítését nem tudja elfogadni.

A törvénymódosítási javaslat egészének támogatásával kapcsolatos álláspontunkat a végrehajtást szabályozó kormányrendelet végső formája, tartalma ismeretében alakítjuk ki.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MIÉP soraiban.)