Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A múlt héten lezárultak az Európai Unió vezetői tisztségei betöltésével kapcsolatos viták, és bizony ez fontos hét volt, hiszen meghatározza az előttünk álló évek európai létét, abban pedig a magyarokét is. Hallgatva Gyurcsány frakcióvezető úr felszólalását, látszik, hogy nemcsak a kormányoldal foglalkozott ezzel a kérdéssel, hanem ő maga is. Három fontos állítására felhívnám a figyelmet a napirend előtti, azonos tartalmú felszólalásom kapcsán.

Az egyik, hogy Gyurcsány frakcióvezető-társam elismerte  történelmi módon , hogy a bevándorlás létező kihívás. Ha ezt el is hisszük, és nem a politikai hamisság vagy az ő nemzetellenességének gondolatkörébe tudjuk be, akkor felmerül a kérdés, hogy miért tagadta ezt eddig, és miért akart kerítést bontani.

A másik érdekes megállapítás a „vereség vagy győzelem” logikájában született az ő részéről. Azt állította frakcióvezető-kollégám, hogy az ellenzék számára győzelem, a kormánypártok számára vereség. Ezt elfelejtette megbeszélni kebelbarátjával, Martin Schulz úrral, aki szerint az európai vitákban történt fejlemények Orbán és a V4-ek győzelmét jelentik, szó szerinti idézetben. És az is érdekes, hogy a két álláspontról beszél, a két egymással rivalizáló álláspontról, mely szerint a nemzetek Európájával, az erős nemzetek szövetségén nyugvó Európával szemben az az általa elképzelt katyvasz áll, amit ő képviselt, és bizony ez az állítás számára a mai napig is versenyképes. Ez lehet így, de ezen sokáig nem kell gondolkodnia, hiszen a választók ezt május 26-án eldöntötték; a magyar választók 53 százaléka amellett tette le a voksát, valóban a mellett a világos álláspont mellett, amelyre ő is utalt, amely szerint Európa jövője az erős nemzeteken és az erős országszövetségeken nyugszik.

És ha már az erős országszövetségekről beszélünk, akkor nyugodtan elmondhatjuk, és büszke is lehet rá minden közép-európai V4-es országban élő polgár, hogy a V4-es országok óriási sikert arattak, győzelmet arattak, és világossá vált, hogy megkerülhetetlenek lettek az Európai Unióban. Ekképpen nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legsikeresebb országszövetség a V4, amely regionális alapon szerveződött ugyan, de olyan európai erőt mutatott fel, amelyre a csatlakozásuk óta nem volt példa. Lezárult, vége van annak a korszaknak, amikor a régi nagy, erős államok gyakorlatilag utasításokat adnak az újonnan csatlakozók vagy a később csatlakozók számára.

Összefogott a V4-es országcsoport, és a legfőbb célját sikerült is elérnie: sem Weber úr, sem Timmermans úr nem lettek a Bizottság elnökei. Azt is világossá tettük már a választási kampányban is, hogy nem fogunk támogatni olyan vezetőket, akik nem tartják tiszteletben a magyarok véleményét, és akik nem akarják megfékezni a bevándorlást. Olyan vezetőket sem fogunk támogatni  és Weber úr ezek közé tartozik , aki úgy akar Európa vezetője, integrálója lenni, hogy mindemellett folyamatosan támadja vagy gyalázza egyik-másik nemzetet, politikai vagy aktuális érdekeitől függően.

Azt is világossá tettük Timmermans úrral kapcsolatban, hogy Soros György kebelbarátjaként nem tartjuk jó vezetőnek, nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy az Uniót, a Bizottságot vezesse, hiszen semmilyen garancia nincs arra, hogy ne fokozná a bevándorlást, hanem inkább a megfékezésén dolgozna. Sőt, általában nem számíthat, nem számíthatott a magyarok támogatására az a jelölt, aki nem tiszteli az európai nemzeteket, aki nem becsüli a keresztény értékeket, és aki nem akarja megállítani a migrációt.

Az eddigi Juncker-féle Bizottság sok hibát követett el, beengedte Európába a migránsokat, a briteket pedig kiengedte Európából. Az új európai vezetők, az új európai bizottsági elnökjelölt is új esélyt jelent Európa számára. Ezzel az eséllyel Európának élni kell.

Még egy dolgot engedjenek meg, egy utolsó gondolatot, talán szintén az ellenzék európai parlamenti magatartására reagálva. Az idestova harminc éve nem fordult elő, hogy a választói akaraton nyugvó mandátumarányos parlamenti helyek elosztásában a pártok egymás ellen szavazzanak. Íratlan szabály ez ugyan, de mégiscsak olyan rendje van, amely a választói akaraton nyugszik. Az európai parlamenti mandátumarányokat is a választók határozták meg. Minden olyan áskálódás, minden olyan cselekmény, amely ez ellen hat  különösen a Demokratikus Koalíció listavezetője, Dobrev Klára részéről , a választók arcul csapása és megcsúfolása. Arról nem is beszélve, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) veszélyes utakra visz, hiszen ha ez a gyakorlat az itthoni parlamentben is kialakult volna, akkor nem sok tisztségük lenne. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.  Dr. Vadai Ágnes közbeszól.)