Felszólalás adatai

DR. NAVRACSICS TIBOR közigazgatási és igazságügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Karácsony Gergely képviselőtársam utolsó mondatával maradéktalanul egyetértek: mindenkinek hasznára válik Bibó István munkásságának és gondolatainak a tanulmányozása. Vele ellentétben azonban nem gondolom, hogy Magyarországon a Bibó-felejtés évei-évtizedei lennének most. Éppenséggel az történt, amiért húsz-huszonöt évvel ezelőtt a magyar értelmiség küzdött: Bibó István részévé vált a felsőoktatási kurzusoknak, részévé vált az oktatási anyagoknak, részévé vált a magyar politikai gondolkodásnak. Az általa megfogalmazott gondolatok részévé váltak a politikai életnek, méghozzá - az én érzésem szerint - mindenfajta kínos vagy kínossá váló aktualizálás nélkül, hiszen Bibó István nemcsak a két világháború közötti magyar szellemi közélet egyik markáns, színvonalas és minőségi alkotója volt, de a második világháború utáni úgynevezett koalíciós időszaknak is, méghozzá annak a balközép oldalának. Mint nemzeti parasztpárti képviselő és mint a Nemzeti Parasztpárthoz kötődő gondolkodó a magyarországi nem kommunista, nem szocialista balközép gondolkodás vagy polgári balközép gondolkodás egyik jeles képviselője. Úgy gondolom, a gondolatai ma is itt vannak, a hagyománya itt van, méghozzá a helyén van Magyarországon.

Tudjuk, hogy mindig veszélyes egy már lezárt életművet aktualizálni, hiszen emlékszünk arra, amikor egyes politikusok még azt a gondolatkísérletet is megkockáztatták, hogy ha Szent István ma élne, akkor a régiósítás híve lenne és régiókat hozna létre. Nyilvánvalóan Bibó Istvánnal kapcsolatban a hasonló gondolatkísérletek már a veszélyes aktualizálás kategóriájába tartoznak. De én azt hiszem, hogy azok a pártok, amelyek itt vannak ma a parlamentben, és aki ma a magyar politikai közéletben szerepet vállal, mindannyiunk számára Bibó István egy olyan előkép, egy olyan mester, akinek az írásait olvassuk és akinek az írásait mindenki a saját világnézete, a saját világképe szerint értelmezi, amivel egyetért vagy nem ért vele egyet. Nem gondolnám, hogy kötelezővé kellene tenni a Bibó Istvánnal való egyetértést, mint ahogy a korábbi évtizedekben kötelező volt egyet nem érteni Bibó Istvánnal. Bibó Istvánt azzal tiszteljük meg, azzal tudjuk kifejezni iránta a tiszteletünket, ha elolvassuk, megpróbáljuk megérteni a gondolatait, és van, amivel egyetértünk, van, amivel nem értünk egyet. Éppen ezért, ha megengedi Karácsony képviselőtársam, akkor vitába se szállnék az ön aktualizálási kísérletével Bibó Istvánnal szemben. Én úgy gondolom, hogy ez nem Bibó István gondolatainak frissítése, hanem egy kicsit tiszteletlenség Bibó István hagyatékával szemben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)