Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Még egyetlen gondolat erejéig időznék a nyugdíjtémánál, de már nem a reformmal kapcsolatban, hanem inkább a jövőbeli prognózissal kapcsolatban. Ennek az anyagnak ugyanis, aminek a vitájánál tartunk, vannak mellékletei. A 77. oldalon a képviselőtársaim is megtalálhatták a 2. számú táblázatot, amely 2050-ig a nyugdíj-biztosítási járulék tervezett mértékének a prognózisát tartalmazza. Ebből a táblázatból olvashattuk ki mindannyiunk megnyugvására, hogy a 6 százalékot - amiről eddig vitatkoztunk - a kormány valóban fel szándékozik emelni 8 százalékra. 2003-ban szerepel ez a megemelt százalékos kulcs, és addig marad a 6 százalék. 2003-tól 2050-ig pedig folytatólagosan ott van a 8 százalék. (Hegyi Gyula: Megcsináljuk!)

Én persze felteszem a kérdést, hogy honnan jön ez a 2003? Miért pont 2003-ban? Mi ennek a típusú prognózisnak, trendnek a logikus alapja? Valójában nem ezzel az évszámmal van gondom, hanem azzal az oszloppal, ahonnan a munkaadói járulékbefizetések nagyságrendjét ki lehet következtetni. Ugyanis ha a munkavállalói befizetés - mint az kiderül - 9 százalékon stabilizálódik, és a 9 százalékból 1 százalék kerül át a régi felosztó-kirovó kasszába, az összes nyugdíjjárulék-bevétel pedig 30 százalékon stabilizálódik, akkor ebből az következik, hogy a munkaadói hozzáadott rész 21 százalék. Vagyis a jelenlegi 22 százalékot - mert mindannyian tudjuk, hogy jelenleg 22 százalék a nyugdíjjárulék és 11 százalék az egészségbiztosítási járulék, és a 33 százalékot, amit a munkaadó fizet, ilyen arányban osztják szét a két alap között -, a jelenleg hatályos, érvényben lévő 22 százalékot további 1, azaz mindösszesen egy százalékkal akarja csökkenteni a kormány.

(21.30)

Ez egy olyan oszlop, ami prognózis egészen 2050-ig. Hogy van ez? Föladta volna a kormány azt a tervét, hogy nagyarányú járulékcsökkentést ígért a munkáltatóknak? Emlékezzenek vissza! '98-ban, amikor átvették a kormányrudat, a kormányprogramban benne volt a nagyarányú járulékcsökkentés. Ebből a nagyarányú járulékcsökkentési ígéretből az első évben megléptek 6, azaz hat százalékot. Ebből a táblázatból nem derül ki, hogy az egészségbiztosítás vonatkozásában milyen tervek vannak, de az egyértelműen kiolvasható, amire utalok, hogy a nyugdíjbiztosításban mindösszesen további 1 százalék csökkentést tervez hosszú távon a kormány.

Nos, azt gondolom, hogy talán napvilágra kellene hozni, hogy feladta a kormány azt a szándékát, azt a tervét, hogy további jelentős mértékű járulékcsökkentést ígér a munkaadóknak. Jó lenne, ha időben tisztában lennének vele, hogy erre nem számíthatnak.

Egyébként megmondom őszintén, hogy ezt a problémát a bizottsági ülésen is fölvetettem, és megkérdeztem a pénzügyi tárca képviselőjét, hogy mi a magyarázata ennek, és nem kaptam megnyugtató választ, ha csak azt nem, hogy ezeket a hosszú távú prognózisokat olyan nagyon komolyan nem kell venni, szóval, hogy csak úgy kitöltötték ezt a táblázatot, de különösebben nincs jelentősége. Sajnálom, ha ezek a fontos kérdések ennyire rövid távon, egyik évről a másikra dőlnek el, hiszen a nyugdíjrendszerben a stabilitás, a kiszámíthatóság rendkívül fontos; fontos érték, megint csak azt gondolom, a patkó mindkét oldalán. Ennyit a nyugdíj kérdéséről.

Azt hiszem, hogy ma este méltatlanul kevés szó esett az egészségügy területéről, ezért engedelmükkel áttérnék arra a témára, ami szerintem ebben a költségvetésben a legneuralgikusabb, a legtámadhatóbb és legvitathatóbb pont, és ez a gyógyszerkérdés.

135 milliárd forint van beállítva, méghozzá zárt kasszaként. Az közismert szám, hogy az idei, '99-es várható éves teljesítmény 141 milliárdra prognosztizálható most, október közepén, tehát hogy egyértelműen csökkentést tervez a kormány. Meg kell nézni, végig kell gondolni, hogy milyen folyamatok befolyásolják a gyógyszerfelhasználás végső alakulását, hogy ezekre a folyamatokra milyen prognózisokat tudunk adni, hogy melyik mutat növekvő tendenciát, melyik mutat csökkenő tendenciát, és utána el kell dönteni, hogy van-e remény rá, hogy kevesebb összegből legyen finanszírozható a gyógyszer.

Ha végignézzük ezeket a tételeket, az első, ami mindjárt kínálkozik, hogy hogyan alakulnak a gyógyszerárak. Azt gondolom, hogy a gyógyszerárak összességében emelkedő tendenciát mutatnak. Akkor is emelkedő tendenciát mutatnak, ha az egészségügyi tárca tényleg nagyon intenzív tárgyalási sorozatba kezdett, és jutott el - a gyógyszerárak emelkedésével kapcsolatban - egy bizonyos mérséklés színvonalára, de ezek akkor is növekményt jelentenek.

A tegnapi vitában Gidai Erzsébet jegyezte meg, hogy a gyógyszerárak tarthatatlanul magasak, érthetetlenül magasak, és bizony itt radikális változtatásra van szükség. Ez juttatta eszembe, hogy beszélni kéne arról a mögöttes tartalomról is, hogy miért olyan magasak a gyógyszerárak, és vajon lehetnének-e alacsonyabbak - mondom ezt általában a kérdés összességére vonatkozóan.

A gyógyszerárakról mindannyian tudjuk, hogy nem annyiba kerülnek, hogy nem akkora az ár, mint amibe tényleg kerül egy gyógyszer előállítása. Ha veszek a gyógyszertárban egy olyan gyógyszert, ami közismert, elterjedt, bevett, használatos, a gyógyszergyárban mondják, hogy annak legfeljebb a 15 százalékát teszi ki az előállítási költség; az az anyagköltség és előállítási költség, amibe ténylegesen a gyógyszer kerül, és, mondjuk, egy másik 15 százalékot tesz ki az a hozzájárulás, költség, üzemi költség s a többi, ami rárakódik.

A gyógyszerár 70 százaléka kutatási célokra megelőlegezett fedezet. Azért olyan magas, mert az új gyógyszer kutatása, kivitelezése, kidolgozása iszonyú költséges dolog. A gyógyszerárak 70 százalékába új gyógyszerek kikísérletezésének költsége van beépítve. Lehet azt mondani, hogy ez egy irreális dolog, mi kevesebbet szánunk a kutatásokra, hogy mi oda akarunk hatni, hogy ellehetetlenüljön a gyógyszerfejlesztés folyamata, de azt gondolom, hogy nem ez a cél. Ezenkívül azt gondolom, hogy a gyógyszergyárak döntésébe ilyen színvonalon nem szabad, nem érdemes beleszólni. Lehet, hogy a gyógyszerárakon lenne mit takarékoskodni.

Engem magamat például személy szerint is bosszant, amikor találkozom ezekkel az igen költséges, drága gyógyszerreklámokkal, mert én, laikusként fölösleges kiadásnak érzem. Valójában, piacgazdaságban ezek nagyon is szükséges, bevett kiadások. Szóval, összességét tekintve azt gondolom, hogy a gyógyszerárakon érdemben és nagyságrendileg takarékoskodni nem lehet, hogy végeredményben a gyógyszerárak növekvő tendenciájával kell reálisan számolnunk.

Nézzük a másik tételt, a gyógyszerfogyasztást, hogy lehet-e a gyógyszerfogyasztásban valamit takarékoskodni, hogy ott számítani lehet-e csökkenő tendenciára. Ez is egy olyan terület, ahol elvileg azt mondhatja az ember, hogy lehet a gyógyszerfelírást, -fogyasztást racionalizálni, lehet ezen takarékoskodni, de ha a lakossági oldalról nézem a kérdést, hogy tudniillik egyik évről a másikra egészségesebb lesz-e a lakosság, hogy vajon ezek a szükségletek radikálisan és nagy léptékben csökkenthetők-e, akkor erre megint csak az a válasz, hogy nem; számolni kell azzal, hogy ez a beteg magyar lakosság gyógyszerfogyasztásban is valamekkora többletet igényel. Ha ezek mellé a folyamatok mellé tesszük, hogy a tb-kassza, a gyógyszerkassza csökken és - befejezésül - hogy a gyógyszerfelírás racionalizálása érdekében azt a bizonyos ösztönző keretet is éppen ebből a csökkenő kasszából akarja ez a költségvetés finanszírozni, akkor egyértelmű a következtetés, hogy nem lehet a jelenlegi színvonalnál ennyivel alacsonyabbra tervezni a következő évi költségvetést.

Az a mínusz, amit ide beterveztek, 6 milliárd forint, és akkor - hogy a végére érjek a történetnek - még egy olyan körülménnyel is számolnia kell a 2000. év költségvetésének, hogy az év tizenkét hónapból fog állni. Nem tizenegyből, mint '99-ben. Ugyanis ez a 135 milliárd idén, '99-ben tizenegy hónap várható adata lesz, és ehhez képest 2000 tizenkét hónapból fog állni. Az egyhavi különbözet körülbelül 12 milliárd.

Kérdezem én, hogy van-e reális esély arra, hogy 6 plusz 12, azaz összesen több mint 18 milliárdot takarékoskodjanak akármilyen bűvészmutatvánnyal a jövő évi gyógyszerkasszán.

(21.40)

Azt gondolom, erre reális esély nincsen, hogy ezen a ponton szükségképpen borulnia kell a költségvetésnek.

Van még egy elem, az az elem ugyanis, hogy a társadalombiztosítási hozzáadott értéket, a társadalombiztosítás által finanszírozott részt próbálja meg tovább lefaragni az egészségügyi kormányzat, de az egyenértékű azzal, hogy a gyógyszerárak fizetése kapcsán felmerülő plusz költséget a lakosság fogja fizetni. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Tóth István közbeszólása. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ezek olyan... Sajnálom, hogyha...

ELNÖK: Képviselő asszony, sajnálattal közlöm, hogy lejárt az SZDSZ ideje. A mondatot tessék befejezni, azt megvárom, de lejárt az ideje az SZDSZ-nek.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Úgy értesültem, hogy a szocialisták időkeretéből kapok néhány percet, hogy még egy kérdést szóba hozzak.

ELNÖK: Azért azt valaki egy nyilatkozattal jelentse be, mert jelbeszédekből, indián jelbeszédekből elég nehezen értek. (Derültség és taps a Fidesz padsoraiban. - Dr. Horváth Zsolt: Szép volt, elnök úr! - Béki Gabriella: Ki ez az őrült hülye, aki itt röhög? Bocsánat!) Vojnik Mária képviselő asszonynak tessék hangot adni! (Dr. Vojnik Mária mikrofonja nem szól.)

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): (A képviselő mikrofonja továbbra sem szól.) Tisztelt Elnök Úr!

ELNÖK: Kérem a technikusokat, Vojnik Mária képviselő asszony mikrofonját kapcsolják be! Tessék!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jegyző úrnak jeleztem, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a szabad demokraták képviselőcsoportjának 15 perc időt engedett át. Köszönöm. (Dr. Horváth Zsolt közbeszólása. - Tóth István: Egy párt... - Zaj a Fidesz padsoraiban. - Bauer Tamás: A MIÉP-től mennyit kaptatok?)