Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetés környezetvédelmi oldalát szeretném egy kicsit megvilágítani, ehhez a fejezethez kívánok hozzászólni.

Örömmel tapasztalom, hogy a kormány komoly erőfeszítéseket kíván tenni az egészséges környezet biztosításáért, amit egyébként az alkotmányunk mint alapvető emberi jogot is garantál. Ma már szerencsére egyre többen belátják, hogy az ember méltó életminőségéhez szükséges a környezetünk javítása, annak helyreállítása, különösen pedig megőrzése. Ehhez azonban alapvetően fontos, hogy az ember egészségét károsító hatásokat megelőzzük, csökkentsük, illetve azokat megszüntessük.

Jelentős előrelépésnek tartom, hogy széles körben terjed a fenntartható fejlődés szükségességének felismerése, elterjesztése a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban, így a létünk alapját jelentő vízzel, földdel és a levegővel mint természeti értékekkel való értékvédő és harmonikus gazdálkodás.

Ugyanakkor kifejezem aggodalmam, mert nem vagyok még teljesen elégedett, mivel szeretném, ha bővülne a termékdíj alá tartozó anyagok köre, és a díj mértéke is növekedne. Véleményem szerint minden, a környezetet terhelő anyagra komoly termékdíjat kellene kivetni. Így megvalósulna a "szennyező, fizess!" elve, továbbá a környezetre jelentős terheléssel bíró anyagok mennyisége valóban és kézzelfoghatóan csökkenne. Ugyanis a jelenlegi alacsony termékdíjtétel és azok rendkívül szűk köre nem ösztönöz a szennyezések visszaszorítására. E szabályok hiányában pedig a központi költségvetésre esik a károk megszüntetése, ami, mint jól tudjuk, mindig többe kerül, mint annak megelőzése az ésszerű gazdálkodással, illetve a megfelelő szabályozók segítségével.

Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a gazdasági szereplők erős lobbitevékenységének köszönhetően nem kerül törvényi szabályozás alá a környezetterhelés és a környezethasználat ügye. Világosan látni kell: ha valami összefügg a fenntartható gazdálkodással, akkor ez igen.

És itt szeretném megemlíteni azt, amit képviselőtársam, Szekeres Imre mondott a délelőtt folyamán, hogy a tározótó vízszintjét kell megnövelni, és akkor az árvízvédelmi problémák megoldódnak. Én azt gondolom, az árvízvédelmi problémák akkor oldódnak meg, ha fenntartható módon gazdálkodunk, ami azt is jelenti, hogy az erdő- és mezőgazdálkodásban olyan gyakorlatot folytatunk, amikor azok a vizek, amelyek nagy mennyiségben - különösen ilyen extra esetben, mint az idei év - leesnek, helyben maradnak, és nem pedig egy vízgyűjtő helyen összegyűlnek és ott komoly problémát okoznak.

Véleményem szerint, ahogy az előbb említettem, a környezethasználat jogszabálya nélkül nem tudjuk a jövőben hatékonyan fölvenni a harcot a talaj-, a víz- és a levegőszennyezés ellen. Ne csodálkozzunk azon, hogy az ivóvízkutak egyre szennyezettebbek, és jelenleg már több mint 50 százalékuk valamilyen anyaggal elszennyeződött. A statisztikai adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a környezeti ártalmak miatt egyre nő a daganatos betegségek száma, és széles réteget érint - korosztálytól függetlenül - az allergia, amely mára már szinte népbetegségnek nevezhető, s ami a legszomorúbb: az egészségügy szinte nem tud vele mit kezdeni. Így aztán előfordulhat az is, hogy sok város, például Mosonmagyaróvár lakossága rendkívüli mértékben szenved a levegő szennyezettsége miatt; ott például a mérések mintegy 40 százalékában a határértékek felettiek az egyes értékek, és ez mindenütt így van az országban, ahol az ipari üzemek és az átmenő forgalom igen nagy terhelést jelentenek.

(16.50)

E tények ismerete arra hívja fel a figyelmet, hogy az ipari szennyezéseket meg kell szüntetni, illetve növelni kell az elkerülőutak számát.

Tisztelt Ház! A költségvetési tervezetben határozott előrelépést jelent, hogy a jövő évi kiadások köre a környezetvédelmi tárcánál közel 30 százalékos növekedést mutat, és így a felhasználható összeg mintegy 59 milliárd forint. Meg kell jegyeznünk azonban azt is, hogy ez a keret csak a legszükségesebb feladatok ellátására elegendő, ezért is hiányoljuk újra az általam is említett termékdíjak szűk körét és a környezetterhelési díj elmaradását. Örvendetesnek tartom azt is, hogy a címzett és céltámogatásokra fordítható támogatás is emelkedett, amely a címzett támogatásoknál mintegy 2 milliárd forint, míg a céltámogatásoknál több mint 8 milliárd forint.

Nem lehetünk azonban felhőtlenül boldogok, mert az igénylők köre a címzett támogatásoknál mintegy 175, és az igényük eléri a 157 milliárd forintot, ugyanakkor ez az összeg az igénylők mintegy egyötödének 37,4 milliárd forintot biztosít. Jó azonban, ha nem feledkezünk meg arról, hogy ezek az igények nem új keletűek, hanem hosszú évek óta görgetjük magunk előtt több kormányon át, aminek fő okát abban jelölhetjük meg, hogy - többek között - nem vezettük be már jóval korábban a termék- és környezetterhelési díjat, elfogadva azt a nem helytálló érvelést, hogy veszteségessé teszi a termelést.

Mint említettem, ezen feladatok elvégzése utólag mindig többe kerül, bonyolultabb elvégezni, mint ha a megelőzés illetve a helyi megoldások kerülnek előtérbe. Az igényt jogosnak tartjuk. Súlyos terhek ezek minden polgár számára, de azt is látnunk kell, hogy egyre kevesebb összeg áll rendelkezésre a problémák kiküszöbölésére, mert évtizedekig úgy tettünk, mintha Földünk kimeríthetetlen éléskamra lenne.

Üdvözölhető az a kormányzati szándék is, hogy az egyre veszélyeztetettebb vízbázisok védelmére jelentős összegeket kívánunk fordítani. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy ehhez képest szűk a vízminőség-védelemre és a távlati ivóvízbázisok fenntartására fordított keret.

Tisztelt Ház! Gyakran elhangzik az az érvelés, hogy az EU-csatlakozás egyik legfőbb akadálya a környezetvédelem terén tapasztalható lemaradás, amelynek pótlására mintegy 2000-2500 milliárd forintra lenne szükség. Az időintervallum gyakorlatilag 2010-2015. Ehhez képest valóban úgy látszik, hogy nem elég program került megfogalmazásra, és főleg úgy, hogy a megvalósításhoz szükséges pénzeket is hozzárendeltük volna.

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelkezésre álló idő csak vázlatosan ad érthetően lehetőséget arra, hogy elemezzük a költségvetés néhány szakmai fejezetét. Azt gondolom azonban, hogy a közelgő évszázad- és évezredváltás jó lehetőség arra, hogy mérlegeljünk és változtassunk azon, amin még lehetőségünk van változtatni. A kormány költségvetésében fellelhetők ezek a szándékok, ezért javaslom annak elfogadását.

Engedjék meg, hogy két-három dolgot megjegyezzek önöknek. A tegnapelőtti napon napirend előtt elhangzott egy vád, ami úgy fogalmazható meg - és azt gondolom, hogy mint egyéni képviselőnek ki kell rá térni -, hogy ellenzéki vezetésben lévő városok valamilyen büntetésben részesülnek, és a kormány mintegy arra a területre fordítja a lehetőségeit, ahol kormánypárti képviselők vezetik a várost.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, amikor ilyeneket mondanak, és konkrétan megemlítik Mosonmagyaróvárt - nagyon sajnálom, hogy Lamperth Mónika nincs a teremben -, akkor szeretném elmondani, hogy valóban nagyon nagy probléma az, ami Mosonmagyaróvár esetében van, de mielőtt azt mondjuk, hogy ez a kormány most nem fordít oda semmit, akkor meg kell vizsgálni, hogy az elmúlt négy évben miniszterrel, két kormánypárti képviselővel Mosonmagyaróvár nem kapott szinte semmit. Kérdezem önöket, hogy vajon miért nem. Milyen helyzetben volt akkor Mosonmagyaróvár? Miért nem adtak oda semmit?

Az az egyik dolog, hogy az elmúlt négy évben önök úgy gondolták, hogy Mosonmagyaróvárnak semmit nem kell adni, most pedig úgy gondolják, hogy kell adni. Akkor viszont meg szeretném kérdezni azt, hogy amikor kormánypárti oldalról a kormánnyal szemben a helyi képviselő bead egy módosító indítványt, ami arról szól, hogy a kórház-rekonstrukcióhoz illetve az elkerülő úthoz támogatást tudjon elérni, akkor az ellenzéki képviselők, a megyei képviselők, akik fölszólalnak, hogy Mosonmagyaróvár elnyomott helyzetben van, nemmel szavaznak erre.

Ez semmi más, tisztelt képviselőtársaim, mint az, hogy önök verbálisan adnának Mosonmagyaróvárnak, hasonlóan Győrnek, és amit még fölsoroltak, Csornának - azt hiszem más várost ekkor nem is említettek meg -, de ténylegesen nem. Valójában egy dologról beszélnek, és teljesen máshogy cselekszenek még a mai napon is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)