Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni az adott napirend keretében. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem az államtitkár urat. (Jelzésre:) Ő sem kíván a bizottsági álláspontra reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9863. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviseletében, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. VÖLNER PÁL nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény hatálybalépését követően olyan folyamatok indultak el, olyan társadalmi elvárások és igények fogalmazódtak meg, amelyek ismételten szükségessé teszik a törvény módosítását.

A felmerült kívánalmak elsősorban a dohányboltokban értékesíthető termékek körének bővítésére és a zökkenőmentes átmenet biztosítására irányultak. A dohánytörvény első módosításának indoklása tartalmazta, hogy a jogalkotó a dohánytermékek beszerezhetőségének korlátozására alkotott törvényével lehetőséget teremtett a fiatalkorúak egészségét veszélyeztető egyéb termékek ellenőrzött forgalmazására is. Ez a törvényjavaslat a felnőtt fogyasztókat célzó szeszes ital, energiaital és kávétermékek forgalmazásával bővíti a dohányboltokban forgalmazható termékek körét.

A dohánytörvény részbeni hatálybalépése óta olyan igény is megfogalmazódott, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység megfelelő, szerény mértékű fedezetét a termékkör bővítésével is elő lehessen segíteni. Többek között ezt a célt szolgálja, hogy a javaslat újság-, valamint ásványvíz- és üdítőital-termékekkel bővítené a dohányboltokban forgalmazható áruk körét. Az érdemi módosítás mellett arra is szükség van, hogy a termékkör bővülésével egyidejűleg megtörténjék a dohányboltban folytatható kereskedelmi tevékenységre vonatkozó bejelentési és engedélyezési szabályok pontosítása.

A módosító javaslatra tekintettel a magyar állam nevében módosítottuk a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság átengedésére kiírt nyilvános koncessziós pályázati kiírást. A koncessziós pályázati kiírással kapcsolatban igen intenzív az érdeklődés. A pályázatok folyamatosan érkeznek a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. postacímére. A pályázatok darabszámáról a pályázatra nyitva álló határidő lezárását követően tudunk majd nyilatkozni.

A pályázatot kiíró a törvény adta keretek között a lehető legtágabb értelmezést kívánta adni a pályázók által sorozatban feltett kérdésekre, amelyek arra vonatkoztak, hogy mikor felel meg a leendő trafik azoknak az alapvető jogszabályi feltételeknek, miszerint a nemzeti dohányboltot önálló, más üzlettől elkülönült üzlethelyiségben kell megnyitni. A dohánytörvény szövege egyértelműen önálló, más üzlettől elkülönült dohányboltot szabott meg feltételül, ezen sem a kiírónak, sem a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-nek nincs módja változtatni. Az is nyilvánvaló, hogy például egy pláza úgynevezett sétálóutcájáról elérhető üzlethelyiség nehezen értelmezhető önálló boltnak, mert ha azt ilyennek lehetne értelmezni, akkor szélsőséges esetben bárki bárhol leválaszthatna egy helyiséget, és máris kijelölhetné nemzeti dohányboltnak. Ez nyilvánvalóan ellentétes mind a törvény betűjével, mind pedig annak szellemével.

A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. felhívta a figyelmet arra, hogy a kiírásban semmiféle új feltételt nem szabott a kiíró a dohányboltok elhelyezkedésével kapcsolatban, ezért szó sincs arról, hogy bármilyen jogszabály-módosításra szükség lenne emiatt. A kiíró mindössze iránymutató jellegű értelmezését adta a hatályos törvényi rendelkezéseknek annak érdekében, hogy minél szélesebb körben megnyissa az utat a pályázatok és a lehetséges dohányboltok előtt.

Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi törvényjavaslatnak célja két újabb rendelkezés beiktatása is a dohánytörvénybe, amelyek átmenetiek ugyan, de az ellátás biztonsága, továbbá a jövedékiadó-bevételek zavartalan befolyása miatt különösen fontosak. Az egyik megteremti annak lehetőségét, hogy amennyiben a dohányboltra vonatkozó engedéllyel a jogosult már rendelkezik, a jogosult akár 2013. május 1-jét követően is megnyithassa a dohányboltját annak érdekében, hogy a fogyasztók megismerhessék azt.

A másik ilyen rendelkezés pedig azt hivatott szolgálni, hogy azok a kiskereskedők se szenvedjenek kárt, illetve utasítsák vissza a dohánytermékek folyamatos vásárlását és értékesítését, amelyek a közeljövőben hatályba lépő szabályok miatt már nem folytathatják e termékek értékesítését.

A javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a dohányboltban - az eddig felsoroltakon túlmenően - szeszes ital, energiaital, kávé, üdítőital és ásványvíz, illetve újság, napilap, folyóirat és periodikus kiadvány is forgalmazható legyen. A dohánytörvény 25. § (7) bekezdésében a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet kivette a kereskedelmi törvény hatálya alól, így az engedélyezésre vonatkozó szabályok sem vonatkoznak rá.

A vámhatósági engedélyezésen túlmenően, a korábban elfogadott rendelkezések szerint sem volt szükség arra, hogy a jogosult önmagában a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet bejelentse a jegyzőnél, illetve működési engedélyt kérjen, ugyanakkor e tevékenység mellett bővült az egyéb termékek forgalmazásának köre, ami miatt a kereskedelmi tevékenység folytatásának általános szabályai és a dohányboltban folytatott kereskedelmi tevékenység között meg kell teremteni az összhangot. Ennek érdekében jelen javaslat kimondja: ha a dohánytermék-kiskereskedő a törvény által lehetővé tett egyéb termékeket is forgalmazni kívánja, ehhez elegendő a vámhatóság felé bejelentést tennie.

(19.30)

Ezt követően meg is kezdheti ez irányú tevékenységét. Mivel a rendelkezés dohányboltban folytatott értékesítésről szól, ezért eleve feltételezi, hogy a jogosult a dohányboltra vonatkozó vámhatósági engedéllyel rendelkezik. Nincs szükség arra, hogy a kiskereskedő a jegyzőhöz is forduljon, viszont a vámhatóság a bejelentést megküldi a jegyzőnek annak érdekében, hogy a nyilvántartás egységes maradhasson.

A törvényjavaslat célja részben annak biztosítása, hogy az új dohánytermék-kiskereskedelmi szabályok bevezetése még gördülékenyebben történjen, a nagykereskedők ugyanis jelezték, hogy azok a kiskereskedők, akik 2013. július 1-jét követően a tevékenységet nem folytathatják, esetleg már májustól nem rendelnek újabb dohányterméket, nehogy a készletük beragadjon. Annak érdekében, hogy ettől ne kelljen tartaniuk és ezáltal a jövedékiadó-bevételek is folyamatosan teljesüljenek, a rendelkezés egyrészt lehetővé teszi, hogy 2013. július 16-ig a kiskereskedő még értékesíthesse a megmaradt készletét, másrészt visszavásárlási kötelezettséget ír elő a nagykereskedők részére a megmaradt árukészletre vonatkozóan.

Annak érdekében, hogy a koncessziós jogosultság leendő gyakorlója minél hamarabb piacra léphessen, az is szükséges, hogy a vámhatóságtól már beszerzett, de csak 2013. július 1-jétől érvényes engedély birtokában a dohányboltot már előzetesen is üzemeltetni lehessen. Ez azt a célt szolgálja, hogy az új piaci szereplőt vagy a régi piaci szereplő új értékesítési helyét a fogyasztók mihamarabb megismerhessék. Mivel az engedély, illetve a dohánybolt, amelyre az engedélyt kiadták, már létezik, de még nem érvényes, ezért az előzetes üzemeltetést egy külön, a vámhatósághoz benyújtott bejelentést követően lehet megkezdeni.

A dohánybolt előzetes üzemeltetése során a dohányboltban csak azokat a termékeket lehet forgalmazni, amelyeket később, 2013. július 1-jét követően is lehet majd. A dohánybolt előzetes üzemeltetéséhez a kereskedelemről szóló törvényben meghatározott működési engedélyre nincs szükség.

A 2013. évi adótörvények módosították a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény mozgóboltra vonatkozó szabályait, amit a dohánytörvényben is pontosítani szükséges. Mozgóboltból dohányterméket a módosítást követően is csak a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vagy az általa feljogosított kiskereskedő árusíthat.

Érdeklődéssel hallottuk a törvényjavaslat általános vitája során megfogalmazott hozzászólásokat. Köszönjük a méltatást és a kritikákat is. Köszönettel fogadjuk az ajánlásokat.

Tisztelt Ház! A dohánytörvény célja alapvetően a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása, gyermekeink egészségének védelme, és továbbra is ezt határozzuk meg elsődleges feladatunknak. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondottak megfontolása mellett a törvényjavaslatot megvitatni és a kormány törekvéseit támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Mengyi Roland képviselő úrnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának.

DR. MENGYI ROLAND, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a gazdasági és informatikai bizottság a mai napon megvitatta.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a törvényjavaslat alapvetően négy tekintetben kíván a korábbi törvényhez módosítást tenni. Egyrészt a termékkört tervezi vagy javasolja kibővíteni, pontosítja az engedélyezési és bejelentési szabályokat, valamint az átmeneti rendelkezéseket két pontban módosítja azért, hogy az ellátás biztonsága, illetve az áttérés hézagmentessége mindenképpen biztosítva legyen, tehát hogy az átmeneti helyzet, az átállás az új rendszerre ne okozzon problémát.

A bizottság többsége egyetértett abban, hogy - ahogy a törvényen módosítani kívánt alapvető 2012. évi CXXXIV. törvénynek is - nem szabad szem elől téveszteni azt a célt, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról van szó, hogy már-már nemzetstratégiai kérdés, hogy a dohányzást, a fiatalkorúak dohányzását miképp és hogyan kezeljük, a termékkör módosításának céljával, hogy a kiskereskedelmi dohányforgalmazó trafikok a feladatuk ellátásához megfelelő fedezettel, biztosan bírjanak, illetve hogy olyan termékkörrel egészítjük ki a kiskereskedelmi dohányforgalmazó helyek lehetőségét, amely alapvetően a felnőtt fogyasztókat célozza, úgymint szeszes ital, energiaital vagy kávétermékek.

Tekintettel arra, hogy az engedélyezési és bejelentési szabályokat a módosított termékkörre tekintettel kell szükségszerűen módosítani, a gazdasági és informatikai bizottság 18 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta és azt támogatta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi álláspontot ismerteti. Öné a szó.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy kívülálló csak a törvényjavaslatot, illetve az elhangzott expozét hallgatta volna, akkor már-már könnyes szemekkel tekintene arra a hatalmas szakmaiságra és érzékenységre, amit a kormány megpróbál tanúsítani e törvényjavaslat kapcsán. Ezzel szemben a valóság, tisztelt képviselőtársaim, egészen más. Ha emlékeznek rá, mintegy két-három hónappal ezelőtt Selmeczi képviselő asszony hatalmas elánnal vezette fel képviselői önálló indítvány formájában ezt a törvényjavaslatot, amit úgy adtak elő - amit a címében is megfogalmaztak -, mintha a fiatalok dohányzásának visszaszorítása érdekében tett hatalmas erőfeszítése lenne a kormánynak. (Ivanics Ferenc: És az is!)

Mi nem vitattuk, hogy szükség van arra, hogy különböző módszerrel ugyan, de visszaszorítsuk a dohányzást, mert a dohányzás rendkívül sok kárt okoz az emberek egészségének, de akkor is elmondtuk, hogy az a javaslat olyan hányaveti, átgondolatlan és a szakmaiság minimumának sem felel meg, hogy egyszerűen nem elfogadható. Egyébként a szakmai vélemények is pontosan ugyanezt fogalmazták meg. Nem beszélve persze arról, hogy maga a törvényjavaslat a benyújtást követően számos módosító indítvány hatására átalakult, de akkor is látható volt, hogy ha a minimumkövetelménynek meg akart volna felelni a kormány, akkor legalább azt megvizsgálta volna, hogy egy ilyen bolt forgalma az ismert dohánytermék-árrés mellett milyen forgalom mellett és hogyan tehető legalább nullszaldóssá, ha már nyereségessé nem is. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezt nem lehet megtenni.

Mit tett a kormány? Létrehozott egy részvénytársaságot, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt.-t, amelyet felhatalmazott arra, hogy írja ki a koncessziós pályázatot ilyen boltok nyitására. Ez a részvénytársaság meg is tette ezt, ki is tűzte a határidőt február 13-ára. Tisztelt képviselőtársaim, eddig a határidőig kellett benyújtani a pályázati anyagokat. Elég szigorú feltételeket szabott a részvénytársaság a pályázat tartalmi és minden egyéb formai követelményeire tekintettel.

És hogy, hogy nem, néhány nappal a határidő lejárta előtt a kormány benyújt egy törvényjavaslatot, amellyel tulajdonképpen kiterjeszti ezeknek a boltoknak az árukészletét, az árustruktúráját, mondván, időközben rájöttek arra, hogy ilyen feltételek mellett valószínűleg nem lehet fenntartható működést ilyen boltnak biztosítani, ezért megpróbálnak néhány olyan árucikket beletenni, amelyek forgalmával talán valamelyest nullszaldóssá tehető ez a tevékenység. De hát akkor meg az egyéb célkitűzéseknek és feltételeknek nem felel meg a bolt, hiszen a törvényjavaslat most már lehetővé teszi, hogy a bolt kirakatába különböző reklámokat rakjanak ki, nem dohányreklámokat, hanem egyéb reklámokat. Korábban csak egy fekete nagy betűvel írt matricát lehetett kirakni, amely jelezte, hogy 18 éven aluli be se teheti a lábát a boltba.

(19.40)

Egyébként ugye, nem is tudom, hogyan fog a bolt megfelelni annak a korábbi jogszabályi kritériumnak, amit nem változtatnak meg most a benyújtott indítvánnyal, hogy nem is szolgálható ki a felnőtt dohánytermékkel, hogyha a boltban 18 éven aluli gyerek tartózkodik. Ha egy gyerek vagy egy fiatal bemegy például energiaitalért, vagy a szülő leküldi, hogy vásárolj már, fiam, egy kis kávét, akkor ez alatt az idő alatt gyakorlatilag le kell takarni valamiféle ponyvával vagy valamivel a dohánytermékeket, hogy a fiatal ne is láthassa ezt. Gyakorlatilag, miután benyújtotta a kormány ezt a törvényjavaslatot, még a parlament nem döntött róla, de a részvénytársaság már módosította a pályázati kiírást: egyrészt meghosszabbította a beadási határidőt, másrészt lehetővé tette azt, hogy úgymond alternatív üzleti tervet is nyújtson be a pályázó. Ez az egész eljárás bohózatba illik, tisztelt képviselőtársaim, bohózatba illik maga az eredeti törvényjavaslat benyújtása, bohózatba illik az, hogy milyen magyarázattal és indokolással nyújtotta be (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) ezt a mostani módosítást a kormány.

Mindezekre tekintettel nem támogatjuk a javaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Spaller Endre képviselő úrnak, a fogyasztóvédelmi bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

SPALLER ENDRE, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. A bizottság ezt a törvényjavaslatot a mai napon megtárgyalta, és több megállapítást is tett. Az egyik, hogy a bizottság többsége üdvözölte azt, hogy kibővítik azt a termékkört, amelyet a leendő dohányboltok árusítanak. Nagyon fontosnak tartotta a bizottság többsége, hogy stabil lábakon álljanak ezek a boltok. Ilyen még nem volt Magyarországon, hogy egy újfajta bolthálózatot hozna létre a kormány vagy a kormány által a különböző vállalkozások, ezért a bizottság többsége nem tartotta problémásnak, hogy egy interaktív folyamat keretében folyamatosan alakulnak azok a termékkörök, amelyeket ez a bolthálózat árusíthat. Nagyon fontos, hogy ezek stabil lábakon álljanak, nyereségesek legyenek, és mindenképpen működjön az a rendszer - és azt gondolom, talán ez a legfontosabb -, amely visszaszorítja a fiatalkorúak dohányfogyasztását, úgyhogy a bizottság többsége kifejezte azt a nézetét továbbra is, hogy talán ez a legfontosabb, hogy a fiatalok minél kevésbé szokjanak rá a dohányzásra, minél kevésbé találkozzanak magával a cigarettával, és ezért, ugye, meg kell tenni bizonyos intézkedéseket.

Azt is üdvözölte a bizottság többsége, hogy hamarabb kinyithatnak ezek a boltok. Ez tudvalevő, hogy a pályázat beadásakor talán szerencsés is valamifajta bérleti szerződéssel rendelkezni ahhoz, hogy ez a bolt meg tudjon indulni, ezért jó az, ha már működésre készen áll ez a dohánybolt, akkor előbb el tud indulni.

Szintén figyelemre méltó az, hogy akik a jövőben nem árusíthatnak dohányterméket, azokra is odafigyel ez a törvény, és azt mondja, hogy a bontatlan készleteiket a nagykereskedő köteles felvásárolni. Nagyon fontos az, hogy nem marad rajtuk, nem okoz kárt senkinek ez a törvény, hanem egy korrekt elszámolás keretében át lehet adni ezeket a jogokat.

Beszélt a bizottság arról is, itt a sajtóban megjelent az, hogy az élelmiszer-forgalom 40 százaléka lenne az, amit ezáltal a kisboltok is forgalmazhatnak, és kifejtettük azt, hogy ez egy tévedés. Ugye, ma a kisboltok forgalmában ezek a termékek sokkal kisebb részarányt jelentenek, ergo nem kell attól félni, hogy itt valamifajta veszélyhelyzet alakul ki, vagy egyfajta konkurencia alakul ki, hiszen ezzel a termékportfólióval ilyen típusú boltok ma még Magyarországon nem léteznek, amelyek viszont léteznek, azok viszont a termékek olyan széles körét árulják, hogy nem kell attól tartani, hogy itt valamifajta konkurencia alakul ki.

Nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy utcai bejáratú legyen az összes dohánybolt, és ez is szerepel a törvényben, ergo a különböző plázákban, hipermarketekben nem lesz lehetőség dohánytermék árusítására, csak akkor, hogyha utcai bejáratú helyiséggel lehet ezt a dolgot elrendezni.

Többen aggódtak az ellenzéki képviselőtársak közül, hogy mi lesz a jövedékiadó-bevétellel, amire a bizottság többségi oldala azt mondta, hogy a jövedékiadó-bevétel csökken, ez azt jelenti, hogy kevesebben dohányoznak, és mivel az a célja ennek a törvénynek, hogy a fiatalkorúak ne dohányozzanak, ezért önmagában az, hogyha a jövedékiadó-bevétel csökken, nem feltétlenül rossz, ugye, az a kérdés, hogy az egészségügyi kiadás a túloldalon szintén csökken, és ez a kettő valahogy egyensúlyba kerül-e.

Megköszönve a tisztelt Ház figyelmét, a fogyasztóvédelmi bizottság többsége támogatta a törvényjavaslatot.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tóth Csaba képviselő úrnak, aki a kisebbségi álláspontot ismerteti. Öné a szó.

TÓTH CSABA, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztóvédelmi bizottság a mai napon megtárgyalta a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló T/9863. számú törvényjavaslatot, amelyet általános vitára ajánlott. Most a véleményükkel kisebbségben maradt bizottsági tagok nevében álláspontunkat az alábbiakban kívánom összefoglalni.

A most tárgyalt javaslat is azt mutatja, hogy az egész dohánypiac átalakítása egy átgondolatlan, kapkodó, a pillanatnyi ötleteknek és érdekeknek alárendelt törvényalkotási folyamat, amely az ebben érdekelteket sok felesleges bosszúsággal tölti csak el. A jelenlegi módosításból egyvalami biztosan látszik: belátták azt, miszerint az eredeti törvény életképtelen, különösképpen a dohánytermékek kiskereskedelmi tevékenységének megfelelő mértékű fedezetére. Azzal, hogy a dohányboltok termékkörét kiegészíti energiaital, üdítő, ásványvíz, szeszes ital, újság, napilap, folyóirat, kávé forgalmazásával, lehet, hogy az üzletek jövedelmezőségét növelni tudja, azonban számos környező kisboltot fog tönkretenni. A kisvállalkozások számára, főként a kistelepüléseken, a legkisebb mértékű forgalomkiesés is végzetes lehet. A kisboltokban, ahol eddig megvette a fogyasztó a dohányterméket, ott megvette az újságot, a sört, a kávét. Ezután ezeket a trafikokban fogják megvenni, így a kisboltok forgalma jelentősen lecsökken. Ennek az lesz a következménye, hogy alkalmazottakat kell elküldeni, nyitvatartási időt kell csökkenteni, és végül bezárhatják az üzletet is, vagy kénytelen lesz jelentősen árat emelni, azért, hogy ezt elkerüljék. Az új trafikok piacra lépésével lehet, hogy új munkahelyek jönnek létre, de a tönkremenő kisboltok miatt ennél több munkahely fog megszűnni. Tömeges boltbezárás várható.

A javaslat indokolásában az szerepel, hogy ez a törvényjavaslat hasonló zsinórmérték alapján a felnőtt fogyasztókat célzó szeszes ital, energiaital és kávétermékek forgalmazásával bővíti a dohányboltban forgalmazható termékek körét. Az indokolás érvelése ugyan kissé sántít, mert hogyha csak a felnőttekre gondolnak, hogyan kerül a termékpalettába az üdítő, az újság meg az ásványvíz, amikor ezeket a termékeket a fiatalkorúak is korlátozás nélkül vásárolhatják. A javaslatból nem derül ki, hogy a dohányboltokban ezentúl is csak 18 éven felüliek léphetnek-e be, valamint, hogy ezekben az üzletekben kiskorúak újságot meg üdítőt vásárolhatnak-e. Nem derül ki az sem, hogy a kávé helyben fogyasztását hogyan képzelik el, és az sem, hogy a dohányboltok a gyakorlatban ne italboltokként üzemeljenek majd. Az sem világos, hogy a pályázatban preferált megváltozott munkaképességű tulajdonosoknak és alkalmazottaknak vajon hány százaléka lesz képes majd emelgetni a sörös és üdítős rekeszeket.

A törvényjavaslat a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényt egy újabb ponttal egészíti ki. Eszerint dohányterméket mozgóboltból csak a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vagy az általa feljogosított kiskereskedő árusíthat. A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény azonban nem jogosítja fel a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-t arra, hogy monopoljoga legyen a mozgóboltok üzemeltetésére, hogy kereskedelmi vállalkozóvá váljon, és arra sincs lehetősége, hogy erre bármilyen kiskereskedőt feljogosítson. Erre a törvény nem ad lehetőséget, így a jövedéki adóról szóló törvényt ilyen ponttal nem lehet kiegészíteni.

Kérdésként felmerült, hogy hogyan fogja megvalósítani a jelen törvénymódosítás a korábban megfogalmazott legfontosabb célt, miszerint Magyarországon minél kevesebb fiatalkorú dohányozzon, ami kiemelt közegészségügyi cél, hogy a fiatalkorúak körében történő visszaszorításával közép- és hosszú távon az egész magyar társadalom közegészségügyi állapota is jelentős mértékben javuljon. Miért fog attól kevesebb fiatal dohányozni, hogyha a nemzeti dohányüzletekben a dohánytermékeken, a lottón és a sorsjegyen kívül majd szeszes italt, energiaitalt, kávét, ásványvizet, üdítőt, újságot és napilapot is lehet majd kapni?

(19.50)

Továbbra is kérdés, hogy a dohányzás visszaszorításához milyen megelőző tevékenység fog csatlakozni a fiatalok mint célcsoport körében. Vajon alátámasztható-e bármilyen tanulmánnyal, hogy az elárusítóhelyek számával együtt csökken a dohányzók száma is? Ez hogyan mutatható majd ki az egészségügyi kiadásokban? A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény jelen módosítása nem fogja elősegíteni a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítását, ezért annak általános vitára való alkalmasságát nem támogattuk.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként felszólalásra következik Ékes József képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzottak a bizottsági állásfoglalások. Én viszont a magam részéről általános vitára alkalmasnak tartom a javaslatot, és a Fidesz-KDNP-frakció is ugyanezen az állásponton van.

Először is szeretném hangsúlyozni - ellentétben a fogyasztóvédelmi bizottság előadójával -, hogy annak idején, amikor a közösségi helyiségekből, éttermekből teljes egészében kitiltottuk a dohányzás esélyét, lehetőségét, akkor is ugyanezek a riogatások és ugyanezek a hozzászólások voltak, elhangzott, hogy radikálisan csökkenni fog a forgalom az éttermekben, a kiskocsmáknál, a falusi vendéglátóhelyeken. Érdekes mód, ha a múlt heti statisztikát megnézzük, egyértelműen kitűnik belőle, hogy az elmúlt időszakban nemhogy csökkent volna a vendéglátóhelyek látogatottsága, hanem éppenséggel nőtt. Tehát itt is felmerül az, hogy amit sok esetben az ellenzék részéről megfogalmaznak, nem biztos, hogy azon a tényleges alapon nyugszik, amit majd később maga a törvény, annak hatálybalépése és végrehajtása kivált.

Mindenki számára egyértelmű és tiszta volt, hogy a trafiktörvény szerinti, a lélekszám alapján kialakítható kereskedelmi egységek száma és az ott történő árusítás nagyságrendje, milyensége egészen biztosan nem rentábilis csak kimondottan dohánytermékek értékesítéséből, és egy üzlet megnyitásának költsége adott esetben magasan felül van azon, mint amennyi jelen pillanatban e jövedéki termékből, a dohányból és a nyereségéből kinyerhető és számítható egy üzlet rentábilis működéséhez. Ezért is volt egy olyan nagyon kemény időszak, amikor a kormány beengedett minden olyan jelzést a maga részéről, amelyek mérlegelése alapján került benyújtásra maga ez a törvénytervezet. Így annak érdekében, hogy nyereségesek legyenek, valóban - ahogy Ausztriában, lehet nyugodtan mondani, Belgiumban, Franciaországban is ezek a kistrafikok működnek - más egységgel is, akár újsággal, képeslappal, akár kávéval, akár totó-lottó tevékenységgel ki lehessen egészíteni. Ez teszi rentábilissá magát az üzletet. Tehát eszébe nem jut egy osztrák állampolgárnak, hogy adott esetben másutt próbáljon meg cigarettát vásárolni. Nagyon jól tudja, hogy ha bemegy abba a kis trafikba, akkor azt a szolgáltatást nyújtják. Sőt mi több, ha van helyi kuriózum, van helyi sajátosságú olyan termék, amely a település vagy a környezetének imázsát tudja növelni, akkor még azt is engedélyezik ott árusítani.

A magam részéről akkor is, amikor a parlamenti viták voltak, a dohányzási törvényhez a fiatalok esetében elég sok módosítót nyújtottam be, talán a Fidesz-frakcióból annak idején a legtöbbet, így örülök annak, hogy e módosítók közül nagyon sok át is ment. Mert én magam is azt látom és úgy érzem, hogy valóban, ha ilyen kis üzleteket nyitunk, akkor arra törekedni kell, főleg ha olyan szándék is van, hogy helyi munkaerővel működjenek, adott esetben fogyatékkal élő vagy sérült ember foglalkoztatását is megoldja, ha a helyi közösségben munkalehetőséget tud biztosítani, akkor ezt mindenképpen meg kell tenni. Ez egy nagyon érdekes dolog, mert január 15-ével ki lett írva a pályázat, és lássunk csodát, hatalmas az érdeklődés, hihetetlen nagy az érdeklődés a magyar piacon magának a kereskedelmi egységnek a megnyitásával kapcsolatban. Higgyék el, képviselőtársaim, hogy a lejárat, ha jól tudom, ennek a hétnek a végével történik, a pályázati benyújtásnak... (Göndör István: Meghosszabbították!) Igen, meg van hosszabbítva, elnézést. Meg lett hosszabbítva, pontosan erre a törvényre várva, hogy adott esetben ezzel a lehetőséggel is ki tudjon bővülni. De hihetetlen nagy az érdeklődés magának a törvénynek az elfogadásával és az adott lehetőségnek az elindításával kapcsolatosan. Bízom benne, hogy nem az ijesztgetés vagy az olyan mérvű károgás lesz ezzel kapcsolatban, ami más törvényeknél is megfogalmazódott, így például a kis- és középvállalkozások támogatási rendszere kapcsán, és lehetne sorolni egy csomó más olyan törvényt, amelyet az elmúlt időszakban a magyar parlament megalkotott. Ezek nem igazolódtak be, sőt mi több, a piacon önmagában tiszta viszonyokat és versenyképességet is tudott kialakítani.

A magam részéről lehetne még további olyan módosítót benyújtani, hogy adott esetben cigarettavásárlásnál is lehessen kártyarendszert kialakítani, hisz ma már, ha energiát akar vásárolni valaki, kártyával is minden további nélkül meg tudja csinálni. Ha valaki, mondjuk, éjszakai cigarettavásárlást akar eszközölni, egy ilyen dohánybolt akkor már zárva van, de egy kártyarendszerrel minden további nélkül hozzájuthatna. De ez egy későbbi időpont, amikor ezekkel lehet élni. Ma már a rendszer kialakítható minden további nélkül, ilyen technikai-technológiai eszközökkel is lehetne bővíteni annak a lehetőségét, hogy ha valaki a dohányzásnak él, akkor megfelelőképpen hozzájusson, mint ahogy a nyugat-európai országokban azért általában a benzinkutaknál is minden további nélkül van esély és lehetőség dohánytermék vásárlására. De én úgy érzem, hogy el kell indítani valamit. Ennek az indulási esélye, lehetősége ki lett alakítva, és hogy ezekkel a termékekkel, termékskálával ez a lehetőség még bővítve is lesz, úgy minden további nélkül rentábilissá lehet tenni.

A fogyasztóvédelmi bizottság részéről elhangzott az a kérdés, hogy a 18 év alatti korosztály, ha újságot vásárol, kiszolgálható-e. Egészen biztos, hogy van benn olyan módosító indítvány a Fidesz részéről is, amely kimondottan ezt próbálja meg rendezni, egy enyhébb és egy erőteljesebb, drasztikusabb kivitelben. Egészen biztos, hogy az általános vita és a részletes vita során ezek majd napvilágot látnak, és ennek alapján lehet ezen a kérdéskörön is úgy változtatni, hogy ne teljes egészében tiltsák ki a 18 év alatti belépését ebbe az üzlethelyiségbe, hanem bizonyos termékvásárlásnál azért megengedőbb legyen.

Az, hogy a kisboltoknál mit fog jelenteni? Tisztelt képviselőtársaim, ha végigmegyünk az országban a kistelepüléseken, nemhogy kisboltok alig vannak már, hanem már a helyi kocsmák is hellyel-közzel megszűntek, amikor a települések jövőképe tulajdonképpen nem volt úgy preferálva, mint ahogy a vidékfejlesztés vagy az uniós források ezt az elmúlt időszakban lehetővé tették. Tehát úgy érzem, hogy ebben a rendszerben egészen biztosan egy család, fogalmazzunk úgy, napközben nem azért megy be a kisboltba, hogy elsődlegesen ott cigarettát vásároljon, hanem a napi élelmiszer-szükségletét próbálja kielégíteni, lisztet, tejet, kenyeret, kiflit - és lehetne sorolni tovább - szeretne a boltban megvásárolni. Az egy másik kérdés, hogy kistelepüléseknél... (Köhög.) Elnézést kérek, de sajnos meg vagyok fázva. A kistelepüléseknél mondjuk, a cigaretta mellett biztos, hogy nem sörért fog elmenni valaki, mert azt a saját kocsmájukban is, ha működik még kocsma, minden további nélkül el tudja fogyasztani és ott meg tudja vásárolni.

(20.00)

Én mindezek mellett azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy ezt az előterjesztést mindenképpen támogassák, hiszen ettől válik és ezzel együtt válik rentábilissá és működőképessé maga az egész trafiktörvény és annak a létrehozása és kialakítása. Egészen biztos, hogy 5-10 év múlva, hasonlóképpen, mint ahogy Ausztriában vagy bármelyik nyugat-európai országban, ott, ahol tényleg trafikszerűen működnek a dohány-elárusítóhelyek, nem panaszkodnak, sőt mi több, a piacon egy szegmenset képviselnek, és ebből a szegmensből az ott élő, ott dolgozó és a tulajdonosi háttérrel rendelkező személyek is megtalálják a számításukat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Tóth Csaba képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény már csak nevében hasonlít az eredeti javaslathoz.

A törvény még hatályba sem lépett, de ismét itt egy újabb lényeges elemeket tartalmazó módosítás. Lassan ködbe vész a törvény eredeti szándéka, miszerint vissza kell szorítani a fiatalkorúak dohányzását, amit támogatni is kell.

A dohánypiac átalakítására vonatkozó törvény, ha ez így megy tovább, akkor botrányba fog fulladni. A folyamatot eddig ádáz lobbiharc, átgondolatlan, kapkodó megoldások, az üzleti ismeretek alapvető hiányossága jellemezte, amelynek jelentős költségeit a kiskereskedők és végső soron az adófizetők fogják megfizetni. Nézzük, mi is történt eddig!

A parlament 2012. szeptember 11-én szavazta meg a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényt. A törvény szerint a dohánytermék-kiskereskedelem szervezésének előmozdítására, a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírásának, elbírálásának, továbbá a koncessziós szerződés megkötésének előkészítésére a miniszter százszázalékos állami tulajdonban lévő, zártkörűen működő nonprofit részvénytársaságot alapít. A társaság 2012. október 29-ei megalapítását követően megkezdte működését, és a tárcával egyeztetve látja el a törvényben meghatározott feladatait.

Ehhez a kormány egy 2012. október 11-ei kormányhatározatában 450 millió forintot biztosított, az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozásáért felelős miniszter pedig jogosulttá vált a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírására, elbírálására, továbbá a koncessziós szerződés megkötésére.

A törvény értelmében az illetékes miniszternek a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultságra vonatkozó pályázatokat első alkalommal legkésőbb 2012. november 15. napjáig kellett volna kiírni, úgy, hogy a pályázatok benyújtására a kiírás megjelenését követő 60 napos határidő álljon rendelkezésre. A pályázati kiírás azonban csak 2012. december 15-én jelent meg, 2013. február 13-ai beadási határidővel. Szükség is volt a kiírás csúsztatására, hiszen 2012. december 11-én a parlament már módosította is a törvényt, és a dohánytermékek mellett lehetővé tette a lottó és a kaparós sorsjegy értékesítését is.

A most tárgyalt javaslat is azt mutatja, hogy az egész dohánypiac átalakítása egy átgondolatlan, kapkodó, a pillanatnyi ötleteknek és érdekeknek alárendelt törvényalkotási folyamat, ami az ebben érdekelteket sok-sok bosszúsággal tölti el. A jelenlegi módosításból egyvalami biztosan látszik, hogy belátták, miszerint az eredeti törvény életképtelen, különösképpen a dohánytermékek kiskereskedelmi tevékenységnek megfelelő mértékű fedezetére.

Azzal, hogy a dohányboltok termékkörét kiegészítik az energiaital, üdítő, ásványvíz, szeszes ital, újság, napilap, folyóirat, kávé forgalmazásával, lehet, hogy ezzel az üzletek jövedelmezőségét növelni tudják, azonban számos környező kisbolt fog tönkremenni.

A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalmon belül azoknak a termékeknek a részesedése, amelyeket az új nemzeti dohányboltok árusíthatnának, együttvéve 40 százalék körül mozog. A lakossági fogyasztás növekedése nem várható, így azzal kell számolni, hogy elsősorban az új dohányboltokéhoz hasonló kisvállalkozó élelmiszerüzletek forgalma csökkenni fog.

A kisvállalkozások számára, főként a kistelepüléseken a legkisebb mértékű forgalomkiesés is végzetes lehet. Az országban található 44 ezer élelmiszerüzlet többsége kisvállalkozás, számukra súlyos helyzetet jelenthet az új dohányboltok forgalomelszívó hatása. A kisboltokban, ahol eddig megvette a fogyasztó a dohányterméket, ott megvette az újságot, a sört, a kávét. Ezután ezeket a trafikokban fogják megvenni, így a kisboltok forgalma jelentősen lecsökken. Ennek az lesz a következménye, hogy alkalmazottakat kell elküldeni, nyitvatartási időt kell csökkenteni, és végül bezárhatják az üzletet is, vagy kénytelenek lesznek jelentősen árat emelni azért, hogy ezt elkerüljék. Az új trafikok piacra lépésével lehet, hogy új munkahelyek jönnek létre, de a tönkremenő kisboltok miatt ennél sokkal több munkahely fog megszűnni. Tömeges boltbezárásokra lehet számítani.

A javaslat indoklásában az szerepel, hogy ez a törvényjavaslat hasonló zsinórmérték alapján a felnőtt fogyasztókat célzó szeszes ital, energiaital és kávétermékek forgalmazásával bővíti a dohányboltban forgalmazható termékek körét. Az indoklás érvelése ugyan kissé sántít, mert ha csak a felnőttekre gondolnak, hogyan kerül a termékpalettába az üdítő, az újság, az ásványvíz? A javaslatból nem derül ki, hogy a dohányboltokba ezentúl is csak 18 éven felüliek léphetnek-e be, és ezekben az üzletekben a kiskorúak hogyan fogják megvásárolni majd a kedvenc Buci Macijukat vagy Dörmögő Dömötörüket.

Nem derül ki az sem, hogy a kávé helyben fogyasztását hogyan képzelik el, és az sem, hogy a dohányboltok a gyakorlatban ne italboltokként üzemeljenek majd.

Az sem világos, hogy a pályázatban preferált megváltozott munkaképességű tulajdonosok hogyan fognak majd megbirkózni a sörös és üdítős rekeszekkel.

A törvényjavaslat a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényt egy újabb ponttal egészíti ki. Eszerint dohányterméket mozgóboltból csak a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vagy az általa feljogosított kiskereskedő árusíthat.

A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról szóló törvény azonban azt mondja, hogy a dohánytermék-kiskereskedelem szervezésének előmozdítására, a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírásának, elbírálásának, továbbá a koncessziós szerződés megkötésének előkészítésére a miniszter százszázalékos állami tulajdonban lévő, zártkörűen működő nonprofit részvénytársaságot alapít. Egy korábbi interpellációmban feltett kérdésre ezt Fónagy államtitkár úr is megerősítette, sőt kiegészítette azzal, hogy "A társaság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal segítségével ellenőrzi majd azt, hogy a koncessziós pályázat nyertesei, a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység ellátására jogosultak a koncesszió teljes időtartama alatt megfelelnek-e a tevékenység végzéséhez szükséges feltételeknek, betartják-e a pályázatban vállalt kötelezettségeiket. A társaság ezen kívül a dohányzás egészségügyi kockázatait ismertető kampányokat szervez, oktatást nyújt a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységeket ellátók számára."

Tehát a törvény nem jogosítja fel a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-t arra, hogy monopoljoga legyen a mozgóboltok üzemeltetésére, hogy kereskedelmi vállalkozóvá váljon, és arra sincs lehetősége, hogy erre bármilyen kiskereskedőt feljogosítson. Akkor ez most hogy is van?

Az is botrányos, ahogyan a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. végzi munkáját. A 450 millió forintból létrehozott szervezet már a koncessziós pályázat kiírásánál a törvényben meghatározott határidőhöz képest csúszásban volt. A törvény módosításához kapcsolódóan módosították a koncessziós pályázati kiírást is, a beadási határidőt 9 nappal, február 22-éig meghosszabbították.

A nonprofit zrt. valamilyen jövőbe látó képességgel rendelkezhet, miután úgy gondolják, hogy elegendő ennyi idővel meghosszabbítani a pályázatok beadását. Miből gondolják, hogy a folyamatban lévő törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja, illetve az a pályázat benyújtási határidejét megelőzően kihirdetésre is kerül? Látható a kapkodás, az átgondolatlan módosítgatás.

Az eddig beadott pályázatokat a pályázók kiegészíthetik, visszavonhatják vagy akár újat nyújthatnak be, de az biztos, hogy azokat a beadási határidő napján hatályos törvény szerint kell majd elbírálni. Így a pályázóknak az a legbiztosabb, ha nem egy, hanem mindjárt két üzleti tervet nyújtanak be, felkészülve minden eshetőségre. Azonban az is elképzelhető, hogy sem az eredeti, sem az alternatív üzleti terv nem fog megfelelni majd a módosított jogszabálynak.

A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. így arra buzdítja a pályázókat, hogy az üzleti terv kiegészítését egy el nem fogadott jogszabály alapján készítsék el a vállalkozók. A javaslat ugyanis még a parlamenti vita során változhat, átalakulhat, és az a helyzet állhat elő, hogy a pályázatok és az érvényes szabályok köszönő viszonyban sem lesznek egymással.

(20.10)

Talán egyszerűbb lett volna, ha a dohányboltok jövőbeni működését alapvetően befolyásoló módosításokat kellően átgondoltan, időben teszik meg. Hogyan tudnak így a lehetséges pályázók egy 20 éves koncesszióban gondolkodni, amikor a törvény lényeges pontjai az eredeti beadási határidő előtt két nappal még megváltozhatnak; amikor még elvileg senki nem tudhatja, mi lesz az elfogadott törvényben?

A pályázati kiírás módosítása pontosítja, hogy a dohánybolt milyen esetekben minősül más üzlettől elkülönült önálló üzlethelyiségnek, azaz milyen feltételek alapján lehet üzlethelyiségben majd dohánybolt. A kiírás ezt úgy határozza meg, hogy idézem: "annak bejárata csak más üzlethelyiségbe való belépéstől teljesen függetlenül, kültérről, szabad ég alól közelíthető meg", vagyis a dohánybolt területére közvetlenül és kizárólag kültérről való belépéssel juthatunk be. A kiíró a tisztelt pályázó tájékoztatására megjegyezte azt is, hogy kültér az olyan aluljáró is, amely fedett ugyan, de van legalább egy olyan lejárata, amely 0-24 órában bárki számára nyitott, vagy az olyan sétálóudvar, amelynek kapuja 0-24 órán keresztül nyitott, és bárki számára megközelíthető. Csak értelme nincs a megközelítésnek, ha az üzlet egyébként meg zárva van. Vajon mi értelme van akkor ennek?

Felmerül a kérdés, hogy akár tízezres nagyságrendű pályázat esetén hogyan fogják ezt a nagyon fontos feltételt a pályázatok elbírálása során az arra rendelkezésre álló 30 napon belül ellenőrizni, ki fogja az üzlethelyiségeket végigjárni. Az csak külön érdekesség, hogy a pályázati kiírás során rosszul számolták ki az elérhető legmagasabb összpontszámot, amely alapján a bírálat történik. Ugyanis, ha egy pályázó minden feltételnek meg tud felelni, akkor a maximálisan elérhető pontszám nem 120, hanem 124 pont. Jó, hogy nem a bírálatok után vették észre ezt az egyszerű összeadási hibát.

Kérdésként felmerül, hogy hogyan fogja megvalósítani a jelen törvénymódosítás a korábban megfogalmazott legfontosabb célt: miszerint Magyarországon minél kevesebb fiatalkorú dohányozzon, ami kiemelt közegészségügyi cél, hogy a dohányzás fiatalkorúak körében történő visszaszorításával közép- és hosszú távon az egész magyar társadalom közegészségügyi állapota is jelentős mértékben javuljon. Mitől fog attól kevesebb fiatal dohányozni, ha a nemzeti dohányüzletekben a dohánytermékeken, a lottón és a sorsjegyen kívül majd szeszes italt, energiaitalt, kávét, ásványvizet, üdítőt, újságot és napilapot is lehet majd kapni? Továbbra is kérdés, hogy a dohányzás visszaszorításához milyen megelőző tevékenység fog csatlakozni a fiatalok mint célcsoport körében.

A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény jelen módosítása nem fogja elősegíteni a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítását, ezért azt nem is támogatjuk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz megőrizni az ember nyugalmát, ha ezen előterjesztéssel és módosításával újra és újra találkozik, azért, mert ez a fideszes törvénygyár állatorvosi lova. Azért mondhatom ezt, mert köze nincs ahhoz, ami a címében szerepel. Ami a címében szerepel, amúgy általam támogatható és támogatandó, tehát a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása egy olyan cél, amit épeszű ember nem vitat. Tehát nyilvánvaló, hogy mindenki alapvetően támogatását adná ehhez.

Csakhogy ez a tánc nem így kezdődött. Ez a tánc úgy kezdődött, hogy önök - azt tettetve, mintha valóban elhinnék azt, amit mondanak - arról nyilatkoztak, hogy itt aztán tényleg arról lesz szó, hogy valamilyen eszközzel és úton-módon e társadalmi osztály köreiben, ebben a célcsoportban visszaszorítják a dohányzást mint olyat. Ehhez képest az itteni általános indoklásban lelepleződnek a valódi szándékaik, hiszen itt már arról beszélnek, hogy az egészségkárosító termékek piacán az ellenőrzött forgalmazás a céljuk. Deklaráltan elismerik, hogy lenyúlnak egy több száz milliárdos óriási piacot, ezt a saját strómanjaik kezébe helyezik. Egyébként a koncessziós időtartamok árulkodóak a tekintetben, hogy messze túlnyúlnak ezek a szerződések nem csak az önök kormányzati ciklusán; lehet, hogy a Fidesz vagy a KDNP már parlamenti párt sem lesz, amikor az önök által miniszteri szinten kinevezett emberek még mindig vezethetik ezeket a műintézményeket.

Tehát mi történik most? A nemzetinek elnevezett dohányboltokat bővítik alkohollal, energiaitallal, talán még sorsjeggyel is, tehát a kiskereskedelmi forgalom klasszikus kisboltokban mintegy 30-40 százalékát kitevő piacra ráteszik a kezüket. És hogy milyen módon teszik rá a kezüket? Átláthatatlanul, ellenőrizetlenül és szinte visszavonhatatlanul, bár remélem, hogy egy tisztességes nemzeti radikális kormány rendet tud tenni majd önök után. Az, hogy tízéves időtartamokra osztanak engedélyeket olyan piaci szegmenseken belül, ahol valóban az ellenőrzésnek helye volna, és valóban a tisztességes drákói szigorúságú fogyasztóvédelemnek helye volna, önmagában vérlázító.

És mi történik ma azzal szemben, hogy önök most itt a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáért állítólag benyújtanak valamit, Mirkóczki Ádám és egy másik képviselőtársam indítványát a magzati élet védelmében fideszestül, mindenestül leszavazzák. Miről is volt szó? Arról volt szó, hogy a magzati élet védelmében, ha valaki várandósan dohányzik, vagy pedig olyan magatartást tanúsít, amivel károsíthatja az utód életét, akkor bizony lehessen, finoman szólva, elmarasztalható. Önök erre azt válaszolták, hogy nem lehet kriminalizálni azt, aki dohányzik. Lehet, hogy így van, ez vita kérdése lehet. De a magzati élet védelmére dohányzás kapcsán nemet mondanak, ehhez képest ugyanazon a napon elénk tesznek egy előterjesztést, ami állítólag a fiatalokért van, és állítólag a fiatalkorúak dohányzásának a visszaszorításáért került elénk, miközben a valóság az, hogy egy miniszter pályáztat, egy miniszter elbírál, miniszteri szinten adják a jogokat olyanok kezébe, akiket nem ismerünk, akik nem számoltathatóak el, és akikkel kapcsolatban enyhén szólva kérdéses, hogy tíz év múlva milyen alapon folytatják azt a tevékenységet, amikor ez a mostani kormány vélhetőleg már sehol nem lesz.

500 milliárdos csak a dohánypiac. A cigaretta tekintetében 2011-ben 380 milliárdos bevétel keletkezett. Óriási piacról van szó, de látható, hogy a cigarettán lévő viszonylag kicsi árrés nem tette volna lehetővé, hogy a Fidesz-KDNP által kiszervezett dohányboltok önmagukban nyereségesek lehessenek. Erre mi már akkor figyelmeztettünk, félelmünknek hangot adtunk. Természetesen mosolyogtak rajta, flegma mosollyal válaszoltak. A helyzet az, hogy aztán valóban beletették az előterjesztésbe azt, hogy alkoholt, energiaitalt és társait lehessen forgalmazni, még egyszer mondom, azzal az elképesztő indoklással, hogy az egészségkárosító termékek ellenőrzött forgalmazását kívánják megvalósítani. Tehát nem azt mondják, hogy az a gyerek ne dohányozzon vagy adott esetben ne fogyasszon energiaitalt, ami egy külön misét megérne, hanem azt mondják, hogy ellenőrzött forgalmazás címszó alatt a saját, mondhatjuk, hogy strómanjaik, ez csak megfogalmazás kérdése, de mondhatjuk azt is, hogy a saját maguk által kinevezett üzleti körök fölözzék le annak a hasznát, amiről itt beszélünk.

Egyáltalán felmerül a kérdés, és erre szintén egy képviselőtársam módosító indítványa fog majd választ adni, hogy milyen alapon nemzeti az a dohánybolt vagy az a műintézmény, amibe most már berakják az idegen multicégek energiaitalát, berakják az idegen, külföldi cégek dohánytermékeit, és berakják az idegen, külföldi cégek alkoholtartalmú italait. Mi az, hogy nemzeti? Attól nemzeti, hogy önök elnevezik annak, és a saját üzlettársaik lenyúlják, lefölözik ennek a hasznát?

Mintegy 7000 olyan üzlet volt ismeretes az előterjesztés első verziójának megjelenése előtt, ahol dohánytermékeket forgalmaztak. 7000 olyan dohányboltot terveztek önök, ami úgymond nemzeti cégér alatt fog működni. Ma az utolsó adatok szerint, amik 2012 végiek, mintegy 40 ezer eladóhelyen lehetett vásárolni hasonlókat. Nem mondom azt, hogy e 40 ezer eladóhely esetében az a cél, hogy mindenáron csak a dohánytermékekből és a kiskereskedelmi forgalom mintegy 30-40 százalékát kitevő és itt szereplő egyéb termékekből profitáljanak. Nem azt mondom, hogy az a cél, hogy önmagában ebből tartsák fenn magukat. De az sem lehet cél, hogy ezen 40 ezer eladóhely esetében ennyi munkahelyet ilyen átmenet nélkül és ilyen kiegészítő lehetőségek nélkül gyakorlatilag ledózeroljanak profitvárakozások érdekében.

Én még azt is mondom, hogy ha ez az előterjesztés azzal a címmel, azzal az indoklással került volna ide elénk, hogy fokozottabb állami ellenőrzést szeretnének ezen a piacon, és ez kiegészül nagyon szigorú fogyasztóvédelmi rendelkezésekkel, és adott esetben, mondjuk, a reklámok szintjén is tiltják azt, hogy mi juthat el egy fiatalkorúhoz és mi nem; és itt nemcsak a dohányzásra gondolok, ahol egyértelmű tiltások és megengedések szerepelnek, de adott esetben, mondjuk, az energiaitalok hirdetési piacán is rendet tesznek, akkor azt mondtuk volna, hogy ez egy megfontolásra érdemes javaslat.

De jelen esetben nem ez történik. Ráadásul az általános indoklásban olyan vérlázító, felháborító, arcpirító mondatok is találhatóak, miszerint a dohánytörvény részbeni hatálybalépése óta olyan igény is megfogalmazódott, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység, és a többi, szerény mértékű fedezetét a termékkör bővítésével is elő lehessen segíteni. Ki fogalmazta meg azt az olyan igényt? Kérem az előterjesztőt, hogy ha mer, akkor válaszoljon erre: ki volt az, ki az az "olyan igény is megfogalmazódott" című kitétel mögött álló szürke, láthatatlan üzleti kör, aki ezt az igényt önök felé megfogalmazta? Ki az a lobbicsoport, aki el tudta érni, hogy egy ilyen színvonaltalan előterjesztést tegyenek le elénk az asztalra, és hogyan van képük ráírni erre azt, hogy ez a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról szól, miközben trafiktörvény címszó alatt üzleti ágazatok lenyúlásáról szól a valóságban?

(20.20)

Látható, hogy ha csak a mai napon annyit megtettek volna, hogy Mirkóczki Ádám képviselőtársam indítványát, amely a magzati élet védelmét szolgálta volna, átengedik, és legalább vitára méltóvá nyilvánítják, és nem szavazza le az összes fideszes képviselő, akkor lenne miről beszélnünk, meglenne az a közös erkölcsi alap, aminek értelmében önök kinyilváníthatnák azt, hogy igen, bármit is szeretnének a fiatalkorúak vagy gyermekek dohányzási szokásainak visszaszorítása kapcsán. Ilyen ugyanakkor nem lelhető fel. Az egyik kezükkel eltörlik a lehetőségét is annak, hogy a maga mélységében megvitassuk ezt a témát, amúgy pedig egy huszonhatodik módosítással elénk teszik azt, hogy alkoholt, energiaitalt és társait lehessen árusítani azokban a műintézményekben, amelyek semmilyen címszó alatt nem szolgálják a fiatalkorúak között terjedő káros szokások visszaszorítását.

Még egyszer mondom, önök 7 ezer boltot terveznek. Az is nagyon fontos szempont, hogy a jelenlegi 40 ezer elárusítóhely dolgozóival mi lesz. Ki kell emelnem, nem szempont, hogy kizárólag hasonló termékek értékesítéséből éljenek ezek, de lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy meg tudjanak maradni, hiszen jelen pillanatban Magyarországon a munkavállalók nagy részét, több mint kétharmadát azok a kis- és középvállalkozók foglalkoztatják, akikbe önök úton és útfélen belerúgnak. Ez egyébként egy következő előterjesztés témája lesz, ezért nem is mennék bele bővebben, de azt látni kell, hogy csak a 2011-es adatok szerint és csak cigaretta tekintetében egy 380 milliárdos piacról van szó, és azt is látnunk kell, hogy ez bőven 500 milliárd fölé kapaszkodik, ha minden kapcsolódó tényezőt figyelembe veszünk. És az, hogy ezeket a jogokat, ezeket az abszolút mindenféle tisztességes állami ellenőrzéstől független és csak egy-egy ágazatot lenyúlni szándékozó jogokat tíz-húsz évekre osztogatják, végképp elfogadhatatlan, indokolhatatlan és védhetetlen. Én csak annyit szeretnék megtudni, hogy kik azok, akik az olyan igényeket is megfogalmazták ezen előterjesztés kapcsán, milyen lobbierő volt az, ami ezen arcátlanságra ragadtatta a kormányzatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az utolsó írásban előre jelentkezett felszólaló következik. Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én néhány olyan elemére szeretnék rávilágítani ennek a javaslatnak, illetve a korábbinak, amiről eddig még igazából nem esett szó, de mégiscsak megmutatja ennek a javaslatnak az árnyoldalait és azt a hátsó szándékot, ami már az eredeti törvényjavaslat kapcsán is sejthető volt, tudható nem volt természetesen. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy az, ami első ránézésre tűnt a törvényjavaslat kapcsán, hogy egy abszolút átgondolatlan és szakmailag nem megalapozott javaslatról van szó, egyre nyilvánvalóbbá kezd válni, hogy egy tudatos folyamat része vagyunk, hiszen ezek a cselekvések, amelyeket a kormány az utóbbi hetekben, az utóbbi napokban tett, nyilvánvalóan nem véletlenszerűek.

Az eredeti törvényjavaslat elfogadása kapcsán is elmondtuk, hogy... - az eredeti javaslat semmiképpen, de a módosított törvényjavaslat, mert jelentősen módosult számos kormánypárti módosító indítvány elfogadásával, amit szokás szerint nem egyeztetve sem az érintettekkel, sem szakmai szervezetekkel, se senkivel, hanem a zárószavazás előtti módosító indítvány formájában fogadtak el. Így született meg az a törvényjavaslat, amely alapján aztán létrejött a Nemzeti Dohánykereskedelmi Részvénytársaság, amelyre rábízták a pályázatok kiírását, és amely megjelentette azt a pályázatot, amiről már én is meg a képviselőtársaim is beszéltek, hogy a pályázat megjelenésével, kiírásával kapcsolatban milyen ellentmondások tapasztalhatók.

De térjünk vissza arra a momentumra, amit a kormánypárti képviselők is százszor hangoztattak itt az általános vitában, hogy egyrészt a fiatalok dohányzásának visszaszorítása a cél, de egy másik nagyon fontos és sokszor hangsúlyozott dologra szeretnék ismételten rávilágítani, hogy kinek is szánják ezeket az üzleteket. Mert hiszen a kiírás szerint is magánszemélyek pályázhatnak, és többször megfogalmazták önök, hogy cél lenne az, hogy például fogyatékos személyek pályázhassanak és nyerhessék el ezeknek az üzleteknek a működtetését, ezáltal gyakorlatilag új munkahelyeket teremtenének ebben a szférában. Na, akkor nézzük ebből a szempontból, tisztelt képviselőtársaim, hogy mennyire volt őszinte ez a szándék, és a pályázati kiírás ennek megfelel-e.

Mint ahogy a képviselőtársaim elmondták, a pályázat értékelése során a részvénytársaság meghatározott egy értékelési szempontrendszert, és ez alapján azt mondta, hogy különböző tényezők alapján adok a pályázatra hatvan pontot, meg kell csinálni egy üzleti tervet, amiről már persze egy árva szót nem mondtak, hogy az üzleti tervnek milyennek kell lennie, milyen tartalommal és minek kell megfelelnie ahhoz, hogy a maximális hatvan pontot úgymond megkaphassa a pályázó. A másik hatvanról, amiről már kiderült, hogy nem hatvan, hanem hatvannégy, arról viszont elég részletes leírást tartalmaz a pályázati kiírás. És hát, mit tesz Isten, a fő cél, amit önök megfogalmaztak, hogy kihez akarják eljuttatni ezeket a pályázatokat, a mozgáskorlátozottak meg a hátrányos helyzetű, meg esetleg leszázalékolt emberek, hogyha valaki ilyet foglalkoztat, akkor - írd és mondd - kettő, három vagy négy pontot kaphat a százhuszonnégyből. Tehát ez meglehetősen súlyozott nyilvánvalóan ebből a szempontból. Ez is nyilvánvalóvá teszi, hogy hazug volt az a kommunikáció, amit önök itt tettek a törvényjavaslat elfogadása során.

De akkor nézzük a másik oldalát a dolognak! Ha valóban őszinte és ez volt a szándékuk, akkor nézzük meg, hogy egy-egy ilyen üzlet elindításának milyen anyagi háttere és feltétele van. Feltételezve azt, hogy esetleg ezeknek az embereknek nincs egy kész üzlethelyiségük, hanem mondjuk, bérelni kell egy üzlethelyiséget, azt be kell rendezni, meg kell vásárolni az első árukészletet, ami ha dohánytermék, akkor is több millió forint, hacsak nincs valaki, például a dohánygyár vagy a nagykereskedő, aki ezt előre megfinanszírozza, de ha egyéb termékekről beszélünk, akkor még több árukészletre, még több induló tőkére van szükség ahhoz, hogy egy ilyen üzlet elindítható legyen. Elképzelhető-e, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a célközönség, amit önök itt nagyon sokszor hangsúlyoztak, rendelkezik ezzel az induló tőkével, hogy ezt a vállalkozást el tudja indítani? Én valószínűsítem, hogy nem. Tehát mi lehet a dolog mögött? Az lehet nagy valószínűséggel, hogy önök már leboltolták ezt bizonyos nagytőkés körökkel, amelyek természetesen strómanként majd fognak ilyen embereket foglalkoztatni, akik esetleg fizetést kapnak majd ettől a vállalkozástól, és strómanként az ő nevükön lesz ez a bolt. De valójában nem tud az lenni, hiszen nem lesz annyi tőkéje, hogy ezt az egész vállalkozást megfinanszírozza. Tehát ez is egy hazug szándék volt az önök részéről, mert nyilvánvalóan nem teljesíthető ez a feltétel, hiszen ezek az emberek nem fognak tudni ennek a kitételnek megfelelni.

Mi fog akkor történni? Hát a Jóisten tudja! Mert hiszen azt mondtuk... - most sem volt egyébként szakmai egyeztetés, mert, ha megengedi, képviselő úr, itt van az Országos Kereskedelmi Szövetség véleménye (Felmutatja.) arról a törvényjavaslatról, amit néhány nappal ezelőtt önök nyújtottak be, ők megfogalmazzák ezeket az aggályaikat. Egyrészt azt, amit már a képviselőtársam is elmondott, hogy valószínűsítik nagyon-nagyon sok ilyen kiskereskedelmi üzlet bezárását, hiszen a forgalmuk oly mértékben csökkenni fog, hogy ezek nyilván elveszítik a piacukat, másrészt pedig megkérdezi az Országos Kereskedelmi Szövetség, hogy esetleg nem lehetett volna a problémát úgy orvosolni vagy kezelni valamelyest, hogy a dohánytermékeken lévő árrést megnövelni, mondjuk, a duplájára. Ha 3-4 százalék helyett mondjuk, 8-10 százalékos árréssel dolgozhattak volna, esetleg a gyártók meg a nagykereskedők rovására ezek a kisboltok, akkor valószínűleg nem lett volna szükség egyéb ilyen termékpalettára.

Na, akkor beszéljünk erről a kávéról! És akkor itt ül az államtitkár úr; ha figyelne egy mondat erejéig, akkor talán alá tudná támasztani azt a sajtóinformációt, ami néhány hete megjelent a magyar sajtóban, hogy mi ma Magyarországon a slágertermék a tekintetben, hogy a feketekereskedelemben mi a leginkább forgatott termék. Ez a kávé, tisztelt képviselőtársaim.

(20.30)

Legalábbis a sajtóban az jelent meg, hogy ma Magyarországon másfélszer annyit exportálunk kávéból, mint amennyit importálunk. Mit jelent ez? Áfacsalást jelent, tisztelt képviselőtársaim. Névleg kiviszik az országból nyilvánvalóan ezt a terméket, majd itthon, Magyarországon vagy esetleg más országban értékesítik. Én nem hallottam, hogy a kormány különleges intézkedéseket kíván tenni e nyilvánvaló visszaélés visszaszorítására, de biztos az államtitkár úr, bár most elmegy, ugye, és itt lesz helyettes államtitkár asszony, és akkor majd ő megválaszolja ezt a fontos kérdést, hogy ez így van-e, vagy megint egy sajtókacsa volt, amit tulajdonképpen világgá kürtöltek, és nincs ebben semmi tartalom, de hát a vámhivatalok nyilvánvalóan erről tudnak információt közölni és mondani.

Szóval, megint csak azt kell mondjuk, és már az akkori vitában, az eredeti törvényjavaslat vitájában talán a helyettes államtitkár asszony is itt volt, amikor elmondtuk az aggályainkat a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy ez így nem lesz jó, ez így nem fog működni, és nem lesz működőképes a rendszer, és most itt van előttünk ez a törvényjavaslat, és ezek az aggályok nemhogy tompultak volna ennek a benyújtásával, hanem megmaradtak legalább azon a szinten, mint amilyen szinten korábban voltak.

Amit a képviselőtársam is megfogalmazott, és a vámosok ezzel abszolút tisztában vannak, hogy a mai magyar dohánykereskedelem 20 százaléka, legalább a 20 százaléka a feketekereskedelemből származik. Ezt egyébként mérték még a dohánygyárak is és a vámszervek is a korábbi években különböző kutatások alapján, és megállapították. Na most, ha a hozzáférés nehezebb lesz ily módon a dohánytermékekhez, akkor nem valószínűsíthető, hogy azonnal és automatikusan csökkenni fog a dohánytermékek fogyasztása, hanem ahogy lenni szokott, az elmúlt évtizedekben mindig ez történt, amikor megemelkedett a dohánytermékek jövedéki adója, akkor rögtön nőtt a feketekereskedelem, mert hiszen annál nagyobb a biznisz a dologban, minél nagyobb a megkereshető pénz. Ha nehezebb a hozzájutás a dohánytermékhez, akkor a feketekereskedelem megint csak nagy valószínűséggel növekedni fog. Tehát ha egyéb más intézkedéseket nem tesz a kormány e mellett a dolog mellett, akkor nagy valószínűséggel nem a célt fogja elérni, hanem bizony még bizonytalanabb eredetű dohánytermékek árasztják majd el a piacot, ami aztán még nagyobb kárt fog okozni a fiatalok egészségében, mint azok a dohánytermékek, amelyek legalább minőségileg ellenőrzöttek, és legalább az van benne, ami rá van írva, merthogy a feketepiacon kapható termékeknél ráadásul még az van, hogy nem is az van benne, ami egyébként rá van írva.

Úgy gondolom, hogy e törvényjavaslat kapcsán is mindenképpen el kellett mondani ezeket az aggályokat, amelyeket egyrészt a képviselőtársaim is itt megfogalmaztak, és sajnálatosan azt kell mondjam, hogy a kormány részéről épeszű és meggyőző magyarázatokat sem az eredeti törvényjavaslat benyújtása kapcsán, sem a mostani javaslat kapcsán nem kapunk. A gazdasági bizottságban a kormány képviseletében az ott lévő helyettes államtitkár másfél percben vezette fel ezt a törvényjavaslatot, tisztelt képviselőtársaim.

Amikor a kérdéseinket a bizottságban is megfogalmaztuk, akkor megint csak nem kaptunk választ azokra a megjegyzésekre, mint ahogy nagy valószínűséggel most is az lesz, hogy itt ül a kormány képviseletében valaki, végigüli a vitát, és nem szólal meg, mint ahogy a korábbi időszakban sem szólalt meg, hanem majd a záróvitában valamilyen koherenciás módosító indítvány formájában átírják az egész törvényjavaslatot, mint ahogy szokták. Merthogy most is azt hallhattuk egyébként a bizottságban, hogy micsoda megfontolás után nyújtotta be ezt a kormány nevében a minisztérium, aztán kiderült, hogy már egy csomó kormánypárti módosító indítvány is egyébként be van nyújtva, nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti is, aztán a Jóisten tudja, hogy majd a záróvita kapcsán még hányat fognak benyújtani, és két nappal az új határidő előtt, mert 22-ei vagy 23-ai - most már nem tudom -, 22-ei határidő előtt fog szavazni az Országgyűlés a törvényjavaslatról. Ki tudja, hogy milyen törvényjavaslat születik még, és aztán majd a pályázatkiíró hogyan fogja kezelni azokat a pályázatokat, milyen igazságos döntéseket hoz majd a pályázat kiírója abból a több száz vagy ezer, vagy tízezer pályázóból, amit majd 30 nap alatt kell eldöntenie a pályázat kiírójának, hogy kik a nyertesek ezen a pályázaton.

Tehát csak a nyaka véres ennek a törvényjavaslatnak is, tisztelt képviselőtársaim. Ezek után nyilvánvalóan nem lehet csodálkozni, hogy az ellenzéki oldalról csak kritikai észrevételek fogalmazódtak meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Zakó László képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Én is csak azt a vonalat szeretném továbbvinni, ami úgy szól, hogy szemforgató ez a kormánymagatartás. A fiatalkorúak védelmére hivatkozva érdekkörök szolgálatába állítani törvényeket és egyéb jogszabályokat, majd annak az éretlensége, sőt sületlensége miatt folyamatosan változtatni, ez szemforgató. Tisztázzuk: dohányterméket tilos lesz vásárolni, mert az előterjesztés szerint persze azt, mint ahogy alkoholterméket is tilos vásárolni, 18 éven aluliakat nem szolgálnak ki, vagy inni vagy dohányozni tilos a fiataloknak? Nézzenek körbe bármilyen általános iskola vagy középiskola környékén a szomszédos parkokban: bokáig állnak a csikkben a fiatalok, horpadtra szívják a homlokukat, de nincs olyan felhatalmazású ember, aki megkérdezné, hogy hány évesek vagytok és azt mondaná, hogy nyomjátok el, mert megbüntetlek vagy eljárás alá vonlak titeket. Ugyanakkor autóbuszt nem lehet vezetni 21 év életkor alatt, de aki felnőttként, nagykorúként bemegy 20 évesen autóbuszt venni, őt kiszolgálják autóbusszal, legfeljebb nem viheti el a telephelyről.

Akkor még egyszer mondom: a jogszabályt ki lehet játszani úgy, hogy valaki bemegy, a legidősebb fiú, az éppen 18 éves, és egy egész rekesz - vagy nem tudom, miben mérik -, karton cigarettát megvesz, és ott fogják szívni a dohánybolt mellett, a nemzeti dohánybolt mellett. Erről már egyszer szóltam, hogy szégyen és gyalázat, hogy hogy devalválják a nemzeti kifejezést, amikor minden jövedékiadó-bevétel az államot illeti, és állami dohánybolt lenne, ha már azt mondjuk, hogy keresztelni kell a nevet. És akkor még megkérdezem, hogy a Hungaroringnél, ahol mondjuk, egy évben három nap alatt kellene kigazdálkodni a dohánybolt forgalmából az egész éves megélhetést, ott hogyan fognak felmentést adni, mondjuk, olyan helyeken, ahol nincs éves forgalom, viszont mobil dohányboltokat sem ismer el a törvény.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Ertsey Katalin képviselő asszony, LMP-képviselőcsoport. Öné a szó.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én egy pár reagálást szeretnék önökkel megosztani. Úgy látom, hogy a szocialista képviselőtársaim belesétáltak abba a csapdába, hogy szépen akkurátusan, képviselőhöz méltó módon végigmentek az összes problémás módon, csak éppen a nyaka véres, ahogy az előbb a képviselőtársam megjegyezte. Tehát végig lehet venni azt, hogy nincsen megoldva a 18 éven aluliak hozzájutása, most bejutnak vagy nem jutnak be abba a boltba, mit vehetnek, mit nem vehetnek, teljes mértékben el van szúrva az, hogy kistelepülések hogy fognak járni, teljes tévedés, Ékes képviselőtársam, hogy ilyen típusú boltból bárki is fenn tudjon tartani akár egyet is egy kistelepülésen. Ez egyszerűen szembemegy a mai magyar valósággal. Ahogy ön is mondta helyesen, már a kocsma sincs nyitva. Hát hogy fognak eltartani egy ilyenfajta boltot a kistelepülések? Sehogyan!

És akkor végigvesszük azt, hogy nemes cél, de elhibázott megvalósítás, és mindeközben nem beszélünk arról, hogy honnan jött ez az egész törvényjavaslat. Sánta János komputeréből született ez az egész törvényjavaslat, tehát ha önök azt kérdezik, hogy mégis mi lehet az egésznek a célja, miért beszélgetünk itt hosszasan erről a törvényről, megmondom önöknek egészen világosan: Sánta János az egyik dohányipari cégben érdekelt, és a Magyar Dohánygyártók Szövetségében érdekelt társszerző, Lázár Jánossal együtt nyújtotta be ezt a javaslatot, bocsánat, nyelvbotlás, ő csak a szövegírója volt, Lázár János benyújtotta. Ez a törvényjavaslat a legcinikusabb törvényjavaslat dobogós címért pályázhatna, bár azt hiszem, hogy versenyben van azzal a fajta törekvéssel, hogy most az alkotmányba akarják foglalni a röghöz kötést, eljárásában viszont hasonló az egyetemi felvételi keretszámok meghatározásához, ahol 9 nappal előzték meg a határidőt azzal, hogy módosították a keretszámokat. Még további reagálásokat fogok tenni kétpercesben.

Köszönöm.

(20.40)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most áttérünk a normál időkeretben bejelentett felszólalásokra. Megadom a szót Becsó Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény alapján jelentősen átalakul a dohány-kiskereskedelem. Átalakul országosan, és átalakul Nógrád megyében is.

Az értékesítési pontok száma az eddigi körülbelül 42 ezer üzletről 7 ezer nemzeti dohányboltra csökken. Nógrád megye területét tekintve az ország egyik legkisebb, a lélekszámát tekintve pedig a legkisebb megyéje. Nógrádban 131 település található, a városok száma 6. A pályázatra jogosultságok száma 166.

A dohánytörvény részbeni hatálybalépését követően elindult folyamat és számos szakmai felvetés miatt ismét felmerült a törvény módosításának szükségessége. Ha fontosnak tartjuk, hogy a koncessziónyertes pályázók számára a megélhetés feltételeinek lehetőségei adottak legyenek, szükségessé válik a működőképes dohány-kiskereskedelmi struktúra megteremtése. Jobb később, mint soha - mondhatnánk.

Ennek egyik alapvetése a nemzeti dohányboltokban a széles körű termékkör kialakítása, és így a gazdaságos működés megteremtése. A jelenlegi törvényi szabályozás kizárólag dohánytermékek, egyéb dohányzási kellékek, valamint a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény által szabályozott sorolásos játék és fogadás bonyolításával kapcsolatos termékek árusítására biztosít lehetőséget. Egy ilyen termékportfólió a dohánytermékek alacsony árréséből adódóan nehezen teszi nyereségessé a dohányboltok üzemeltetését. A Nemzeti Dohányboltok Szövetségének nyilvánossá vált adatai alapján egy koncesszió által üzemeltetett dohánybolt nagyságrendileg 6-7 millió forintos forgalmat jelent. A dohánytermékek jelenlegi átlagos árrésével kalkulálva, ami 3-5 százalék, a dohányzási kellékek forgalmát hozzávéve körülbelül 6-7 százalékos átlaghaszonnal számolhat egy trafikos. Ez 6-7 milliós havi forgalomnál körülbelül 350-400 ezer forintot jelent. Ennek kellene fedezetet biztosítani az üzlet üzemeltetésének összes költségére, beleértve a koncessziós díjat, a bérleti díjat, a rezsiköltséget és az alkalmazottak béreit.

Fontos, hogy a kormány elismerte a törvény módosításának szükségességét. A módosítás, amely lehetővé teszi, hogy a már engedélyezett termékek mellett szeszes italt, kávét, energiaitalt, újságot, üdítőitalt és ásványvizet is lehet forgalmazni, lehetővé teszi a dohány-kiskereskedelmi tevékenység fedezetének megteremtését.

Az aprófalvas szerkezetű Nógrád megyében is jobb helyzetet alakít ki mind a majdani koncessziót elnyerők, mind a termékeket megvásárlók szempontjából a kiskereskedelmi tevékenység megfelelő mértékű fedezete elérésének a lehetősége. Az érdemi módosítás mellett a termékkör bővülésével arra is szükség van, hogy a dohányboltban folytatható kereskedelmi tevékenységre vonatkozó bejelentési, engedélyezési szabályok pontosítása megtörténjék. Nógrád megyében is több, jelenleg dohánykereskedelemmel is foglalkozó vállalkozás található. Többen közülük nem fognak, nem tudnak pályázni, illetve ha élnek is a pályázat benyújtásának lehetőségével, támogatást nem biztos, hogy nyernek. Ezen boltok július 16-áig folytathatják tevékenységüket, vagyis eddig az időpontig még értékesíthetik kifutó készleteiket. Megnyílik a lehetőség arra is, hogy a koncessziós jogosultság leendő gyakorlója hamarabb piacra léphessen, és akár 2013. május 1-jét követően megnyithassa dohányboltját.

Tisztelt Országgyűlés! A pályázatok benyújtásáig még 11 nap áll rendelkezésre. Bízom benne, hogy a törvénymódosítás megteremti annak lehetőségét, hogy az 1000 fő alatti települések esetében is élénkülés lesz megtapasztalható a pályázati aktivitást érintően.

Köszönöm, hogy meghallgattak.(Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Ertsey Katalin képviselő asszonynak, LMP.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy emlékeztettem önöket, ez a Lázár János-féle javaslat, az eredeti törvény úgy született, hogy Sánta János komputerén küldték el a még el nem fogadott módosítókat is Brüsszelbe, ezért azt gondolom, hogy Tóth Csaba képviselőtársamnak nem lehet kétsége afelől, hogy ezt is rendben el fogja fogadni a kétharmad. Igaz, hogy két nappal a határidő lejárta előtt, de nyilván ezzel ők is számolnak.

Az a kibővítés, ami az előttünk fekvő módosító javaslatban megtörténik, lényegében nem más, mint az, hogy meghallgatták és megértették azt, hogy természetesen ez abban a formában, ahogy az eredeti szöveg született, nem lesz rentábilis, még ebben a formában sem. De az, hogy ezek után lényegében egy nemzeti szalaggal átkötött cigi- és piabolt születik, ne haragudjanak, egyetértek jobbikos képviselőtársammal: ez engem sért mint a nemzeti érzületeiben megsértve érzett képviselőt, ugyanis azt gondolom, hogy kufárkodni nemzeti jelképekkel, pia- és cigiboltot nyitni fiataloknak, akiknek nyilvánvalóan lesz kistelepülésen hozzáférésük - önök ezt pontosan tudják -, az visszaélés a nemzeti jelképekkel.

És ne tévesszük szem elől, hogy az egész törvényjavaslatnak lényegében egyetlenegy célja van: a koncesszió és ezek által a kisboltok kiszerződése olyanoknak, akik a nemes cél szerint különböző nehézségekkel, fogyatékkal élnek, ezzel szemben nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki lesz végül is az a pár bolttulajdonos, aki végül is ezeken a tendereken nyerni fog. Ha elfelejtjük azt a 40 ezer bolttulajdonost, aki most szeretne ezen a pályázaton indulni, és csak azt tekintjük, hogy kik lesznek az új tulajdonosok, biztos vagyok benne, hogy nem azt a célt fogják elérni, amit kitűztek, hiszen az magunk által is támogatható lenne.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem megnyugtatni szeretném képviselőtársaimat, de a tények kedvéért rögzíteni kell, hogy igenis nagyon jól meg lesznek szűrve azok a jelentkezők a pályázatokon. Szociálisan rászorultak közül is nagyon kevesen fognak átcsúszni a szűrőkön.

Nemcsak azért, mert a köztartozás tiltása ki van kötve, ami egyébként alapvetően jó irány lenne, hanem azért is, mert ezek a nehéz sorsú emberek jellemzően nem rendelkeznek olyan anyagi háttérrel, ami megengedhetné akár egy ilyen törpe minor befektetés foganatosítását sem, nemhogy egy nagyobb láncolatát vagy akár több üzlet átvételét, mert a jogszabály eleve ezt sem zárja ki. Tehát nem úgy működik, hogy egy társaság, egy érdekeltség/egy bolt, hanem adott esetben láncolat is kialakítható.

De ráerősítve arra, hogy valóban mekkora arcátlanság ezt nemzeti dohányboltnak nevezni: látnunk kell azt, meg kell ismételnem, hogy azon termékek esetében, amelyekkel most kibővítették ezen boltok és műintézmények vásárolhatósági körét, a klasszikus kiskereskedelmi forgalom 30-40 százalékát lehet lefedni, ekkora volument tesz ki jelen pillanatban a klasszikus magyar kisboltokban, abban a több mint 40 ezer üzletben és még több munkahelyet biztosító egységben ezen termékek forgalmazásának köre és volumene.

Látható tehát, hogy ez a 30-40 százalék óriási, ez már nem csak több száz milliárdos piac, ez még csak a dohánytermékekre vonatkozó számítás volt. Ezek között viszont jellemzően külföldi termékek találhatóak, nyilvánvalóan alkoholtermékek között hazaiak is, de ha a dohánytermékek piacát nézzük, akkor a multinacionális érdekeltségek és erőtér nagyon-nagyon keményen megjelenik. Nyilvánvaló, hogy semmiféle alapja nincs annak, hogy ezeket nemzeti boltoknak nevezzék.

De lépjünk egy kicsit tovább, és mivel azt már itt nagyjából megfejtettük együttesen, hogy ez nem a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról szól, kérem a kormányzatot, hogy gondolkozzon el azon is, hogy valóban a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról is nyújtsunk be egy előterjesztést, hiszen az, ami itt előttünk van, erre a szegmensre sajnálatos módon nem fog hatni semmilyen szinten.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a normál időkeretben bejelentett felszólalásokat. Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én is hasonló helyzetben vagyok, mint képviselőtársaim: félig-meddig röstellem magam, hogy olyan tételeket mondunk el, amit elmondtunk az első törvényjavaslat benyújtásakor, de a vita megerősít abban, hogy mégiscsak kell hogy beszéljünk róla.

Ez a törvényjavaslat tökéletesen mutatja azt, ahogy a Fidesz-többség kormányoz. Fognak egy jó PR-ötletet, jelesül a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása, de valójában a törvény írott szövege köszönő viszonyban nincs az egésszel. Beszélhetnénk arról, hogy az elején olyan messzire mentek, hogy abban az üzletben, ahova egy fiatalkorú bemegy, addig ott másokat nem szolgálhatnak ki, amíg bent tartózkodik az üzletben. De hagyjuk!

Az, hogy kapkodó és felelőtlen, azon túl, hogy világossá vált, hogy mára és úgy, ahogy képviselőtársaim elmondták, tulajdonképpen egy piac-újrafelosztást hajtanak végre, állami segítséggel. És majd kitérek rá, hogy ezt miért teszik, miért kell ehhez most még külön újra hozzányúlni.

(20.50)

Aztán az elmaradt hatásvizsgálatok. Tisztelt Ékes Képviselő Úr! Ön most büszkén elmondta, hogy felfedezték, rentabilitási probléma van. Képviselő úr, ha a legelején megtették volna, hogy üzleti számításokat csinálnak, akkor most nincs ez a helyzet. De még tovább megyek az ön vonalán: ha eljutottak oda, hogy a nemzetire mázolt dohányboltban fedezetprobléma van, akkor miért nem tudnak eljutni odáig - csak azért, mert röstellnek újabb hatástanulmányt készíteni -, hogy mi lesz azokban az ön által is elmondott kis falusi boltokban és egyéb üzletekben, ahonnan ez a dohány elmegy. Ezek az üzletek egyszemélyes üzletek, ahol nagyon ki van számítva az, hogy hónapról hónapra mennyi bevételt kell elérni, hogy a rezsiköltségeit meg a bérének a járulékait az az egy személy ki tudja fizetni.

Önök most ennek egyetlen tollvonással egy hatalmas nagy pofont adtak. Játsszuk el, nem fogom felsorolni, hogy mi mindent lehet, mert Kovács Tibor is elmondta, de a tárház hihetetlenül gazdag. Tessék elgondolni, hogy az a borozó, ahol eddig lehetett dohányterméket venni, most mit fog csinálni! Urambocsá! kannás bort fog adni a minőségi bor helyett, mert valamivel pótolnia kell a kiesett veszteséget? Mi lesz a falusi boltban? Drágább lesz a zsemle, a kenyér és minden más, a napi megélhetéshez szükséges termék? Közben önök beszélnek a rezsicsökkentésről? Ez lényegesen nagyobb növekedést fog okozni, mint a 10 százalék, mert a mindennapi kenyérért kell majd többet fizetni, vagy - és tessék továbbmenni - bezár a falusi kisbolt, és akkor még utazni is fog, az már nem tíz lesz, hanem annak is többszöröse. Tehát egyszerűen nem is akarnak.

Itt van valami - amit itt megpróbált megfogalmazni Z. Kárpát Dániel is meg Ertsey Katalin -, igen, létezik valami olyan lobbierő, amit mi még nem látunk, önök tudják: akinek haszonhoz kell jutni, akinek üzlethez kell jutni, mindegy, hogy milyen áron, csak megtörténjen. Én ma már ott tartok emellett, hogy azt mondom, képviselő urak és hölgyek, hogy ez nem is arról szól, hogy ne dohányozz - fizessél koncessziós díjat meg jövedéki adót, és fogyaszthatsz, amennyit akarsz. Mert ha az eredeti szándék lenne érdekes, hogy az ember és a fogyasztó a fontos, akkor egészen más körülmények között lehetett volna ezt megtenni.

Még tovább megyek: szerencsejáték. Beszéltek itt a képviselőtársaim arról, hogy tudnak-e, rendelkeznek-e megfelelő anyagi erővel azok, akik ebben a nemzeti mázzal leöntött dohányboltrendszerben részt akarnak venni. Gondolják végig! A szerencsejátékhoz online feltételeket kell teremteni, megbízható online feltételeket, amihez pénz kell. (Kovács Tibor: A pénztárgéphez is az kell.) A pénztárgép már önmagában megbukott, tehát akkor itt most megint az van, hogy elhúztuk a mézesmadzagot.

De szeretnék továbbmenni. Nemrég meghívásra elmentem egy olyan helyre - amióta nincsenek játékgépek. Tudja, mi történik, képviselő úr? Kilószámra veszik a kaparós sorsjegyet, és a sörük mellett kaparnak egyfolytában, és miután egy picit nyernek, mennek vissza, és hozzák a következő kört. Tehát itt már - ahogy itt felsorolják ebben a javaslatban, hogy mi minden lesz - csak egy hiányzik: valamiért visszakoznak, még a játékgépet is beviszik, és akkor lesz egy érdekes klub, ahol majd lehet rumos kávét inni meg sok minden más egyebet.

Ön azt mondta, hogy az előző törvénynél való huhogásunk. Én akkor azt kértem Pálffy képviselő úrtól, hogy tegyen velem egy sétát itt a belvárosban, és megmutatom, hogy az iskolába menő gyerekek előtt az egyes üzleteknél hogyan állnak kinn az utcán kettesével, hármasával, ötösével, és dohányoznak, és ez a képlet még rosszabb. És önök becsukják a szemüket, és úgy tesznek, mintha ez nem lenne. Tehát a gyerek, akit meg akarunk óvni, és azt mondjuk, hogy talán a szülő is óvja, most azt látja, hogy az utcán ott állnak és dohányoznak hölgyek és urak, és amikor reggel megy, akkor is, meg amikor délután megy haza, akkor is. Ne tegyünk már úgy, hogy ezt nem látjuk! Ezt mindenkinek látni kell! Szóval, ez mindenről szól, csak arról nem, hogy a fiatalokat próbáljuk meg ebből a rendszerből kizárni.

Egy kicsit már érintettem a helyben fogyasztást. Tehát abban a pillanatban, ha a kávét helyben lehet fogyasztani, akkor már senki nem fogja tudni kordában tartani, hogy alkoholt is ne fogyasszanak helyben. Tehát ezek egy csodálatosan működő dohányzóklubok lesznek, ahova a fiatalok be fognak menni, üdítőt vásárolnak, és ki tudja, hogy mi más mindent nem.

A végére hagytam. Gondolják végig, hogy miért most kell arról beszélni, hogy mi lesz a hatálybalépésnél! És ezzel erősítem azt, hogy az önök számára az ember, a fogyasztó huszadrangú. Még az indoklásban is az van, hogy hát azért az üzleteket el kell látni, mert jövedékiadó-kiesése lesz a Kincstárnak, urambocsá!, ha netán valaki idő előtt abbahagyná a kereskedést, tehát inkább belehajtják abba, hogy még rendelj, és még tarts magadnál, majd inkább visszavesszük akkor, amikor a törvény valójában hatályba lép. Tehát nem tudok mit mondani erről, én csak kíváncsian várom a végét, mert ki fog derülni talán.

A befejező gondolatom lehet az, amit Ékes képviselő úr mondott, és hiszem, hogy szándékosan nem fejezte be a mondatot. A képviselő úr azt mondta, hogy nagyon sok pályázó van, én is így tudom, csak fejezzük be ezt a mondatot: pályáztak azok, akiknél eddig volt, és ma még reménykednek abban, hogy esetleg ők lesznek, de este a sötét szobában már azon gondolkodik, hogy mi lesz akkor, ha nem ő a nyertes, és ki kell vezetni a saját üzleti könyveiből ezt a tevékenységet.

Képviselő úr - úgy, ahogy Tóth Csaba képviselőtársam elmondta és Kovács Tibor, itt zajlott előttünk -, gondolják végig a földpályázati rendszert! Kovács 2. János, aki mondjuk, már tartott fönn egy gazdaságot, csinált egy korrekt üzleti tervet, mert számba tudta venni, hogy mennyi lesz a kiadása, és körülbelül mekkora bevételt tud elérni - ő nem nyert. Százalékban a legminimálisabb, ez a korábbi vitákban egyértelműen kiderült. Ki tudott nyerni az üzleti tervvel? És itt ez a pontok 50 százaléka. Az, aki felelőtlenül le tudja írni, hogy 100 egység bevételem lesz, 5 egység kiadásom lesz, és 95 százalékos fedezettel fogom tudni csinálni az üzletet. És megint csak hivatkozom Tóth Csabára, hogy ki lesz az, aki ezt valaha valahol majd ellenőrizni fogja, hogy ő egy hamis üzleti tervvel megkapta a pontok maximumát, és megszerezte azt az n számú boltot, ahol még urambocsá! sápot is fog szedni azoktól, akik az adott egyszemélyes kis boltban dolgoznak.

Még egyszer hadd mondjam, és tényleg gondolják végig: amíg itt csak dohányról volt szó, addig az néhány négyzetméter, de abban a pillanatban, ha itt alkohol, kávé és más egyebek vannak, már sok négyzetméter, sokkal nagyobb rezsi, és gondolják el, hogy a pályázati határidő lejárt. Hogyan készítették, akik üzleti tervet készítettek? Azért pénzt fizettek, képviselőtársaim! Most újra fognak fizetni egy újabbért? Ezt nem lehet elfogadni! A legegyszerűbb lenne, úgy, ahogy van, az egészet letörölni, és újra dugjuk össze a fejünket, mert a vitából akkor is és most is látszik, hogy abban, hogy a fiatalkorúak dohányzását visszaszorítsuk, egyetértünk, de nem tudunk egyetérteni egy ilyen katyvaszban.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Spaller Endre képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. A KDNP támogatja azokat a törvényeket, amelyeknek az a célja, hogy kevesebben dohányozzanak. Ez a kormány többet tett e célért, mint az elmúlt húsz évben bármelyik. Kocsmákban, munkahelyeken nem lehet dohányozni, emelkedett e termékek jövedéki adója, szűkült a reklám lehetősége. Miközben beszéltünk e kérdésekről, újra és újra előjött, hogy a dohányzás káros az egészségre; ezt sok dohányzó tudja, de talán nem árt újra és újra elmondani.

(21.00)

Nem tudom, ki mit lát a környezetében, de én egyre több elektronikus cigarettát szívó embert ismerek, egyre többen teszik le a cigarettát vagy mérséklik a fogyasztásukat. Macera kimenni az épület elé dohányozni, ezért ritkábban mennek ki, kevesebbet dohányoznak. Sokkal kevesebben ülnek egész nap a dohányfüstben. Kevesen tudják, hogy a dohányfüstben való ülés majdnem ugyanolyan káros, mint ha elszívnák a cigarettát. Ez eredmény? Hát hogyne!

Sokan azt mondták, hogy megnő majd a feketekereskedelem. Nem nőtt. Létezik, de nem nőtt. Azt gondolom, hogy a rendőrség jól végzi a dolgát. Azt is mondták, hogy a vendéglátó-ipari egységek bezárnak majd. Nem így lett. Önök csak riogatni tudnak, érdemben semmit sem tettek a dohányzás visszaszorításáért, nem is értek el semmit.

Az a feltételezésünk, hogy ha a fiatalok nem találkoznak a cigarettával a vásárlásaik során, akkor kevésbé fognak rászokni. Ehhez azonban az kell, hogy elkülönült, 18 éven aluliaktól elzárt helyen lehessen árusítani. Tóth képviselőtársamnak mondom: a bolt külső felületére ki lesz írva, hogy 18 éven aluliak számára tilos belépni. Ezért én csak akkor javaslom egy boltosnak, hogy üdítőitalt tartson a boltjában - ami nem lesz kötelező, ez csak egy lehetőség lesz -, ha az illető azt feltételezi, hogy 18 éven felüliek is fogyasztanak üdítőitalt. Nem tudom, hogy ez hol szokott előfordulni, de azt gondolom, hogy például Budapesten 18 éven felüliek is fogyasztanak üdítőitalt, ezért logikus döntés lesz majd az ő részükről, hogy tartanak üdítőt. Ma még nem tudjuk, hogy a törvénynek mi lesz a hatása, de reméljük, hogy csökken a dohányzás. Az előjelek biztatóak, az előbb mondtam, hogy a korábbi törvényeknek is volt ilyen hatásuk, de emlékezzünk rá, hogy néhány éve még reklámozni is lehetett a cigarettát.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Amit önök arról mondtak, hogy hogyan lesz majd a tőke meg a kezdő vállalkozások, a Jobbik elmondta, ő eredetileg is azt gondolta, hogy ez így nem fog működni, de most, hogy megváltoznak a szabályok, ezek mégsem tetszenek, nos, ezekkel azért nem szeretnék foglalkozni, mert rengeteg cég van, amelyik ma is valamilyen módon árusít dohányipari terméket, árusít üdítőt és árusít mindent. Nekik ezen egy picit alakítani kell, de alapvetően nem kell felrúgni a mostani vállalkozási kultúrájukat, nem kell vadonatúj dologba kezdeni, hanem egy kicsit alakítani kell. Szerintem ez nem akkora kihívás. Elmondták, hogy az élelmiszeren belül 40 százalék ezeknek a termékeknek az aránya. Nem, önök tévednek, az Országos Kereskedelmi Szövetség sem azt állította, hogy a teljes forgalom 40 százaléka az, amit most a dohányboltok számára is megnyitunk. Ez egész egyszerűen hazugság, valójában ez szerintem nem több 10-15 százaléknál. Amit ők állítottak, ha kell, majd egy kétperces hozzászólásban szívesen tisztázom. Nem állította senki, hogy a boltok forgalmának a 40 százaléka kerül kockára.

Önök elmondják, hogy a fiatalok bokáig állnak a csikkben, elmondják, hogy a fiatalok az iskolába menet dohányoznak, majd azt javasolják, hogy minden maradjon úgy, ahogy van. No, ennek az érvelésnek aztán tényleg véres a nyaka. Azt reméljük, hogy ha a fiatalok úgy nőnek fel, hogy a lehető legkevesebbet találkoznak a cigarettával, se dohányreklámmal, se a boltban, lehetőleg minél kevesebb dohányzó személlyel találkoznak, otthon is, máshol is, akkor talán kevésbé fognak rászokni a cigarettára. Én azt gondolom, hogy ebben az érvelésben van logika, ezért a KDNP nyugodt szívvel támogathatja ezt a törvényt.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Pősze Lajos, független képviselő.

PŐSZE LAJOS (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Valóban, elég váratlanul jött ez a dohánytörvény, és az is igaz, hogy valószínűleg nem szerencsés "nemzeti" jelzővel illetni egy ilyen bolthálózatot, hiszen annyiféle bolt van, olyan sok hálózat van, miért éppen ez legyen "nemzeti". Talán az is elég lenne, ha csak dohányboltnak neveznénk, merthogy úgyse lesz máshol dohányárusítás. Elég markáns az, hogy "dohánybolt", egy jó ütős spottal, reklámmal, felirattal teljesen egyértelműsíti a boltot.

Csapkodnak itt összevissza az indulatok a törvénytervezet megítélése kapcsán, ezért szeretnék jó dolgokról is meg nem jó dolgokról is beszélni. Először is szögezzük le, jó dolog az, hogy egy ilyen mértékű restrikció, a dohányárusítás beszorítása 45 ezer helyett 7 ezer boltba lényegesen és garantáltan fogja csökkenteni a fiatalok, de általában is a felnőttek cigarettához való hozzájutását. Aki azt mondja, hogy ezt a restrikciót bármilyen trükkel volumenben ki lehet játszani, az egész egyszerűen nem mond igazat, az nem ismeri az idevonatkozó nemzetközi tapasztalatokat. Mindenütt bejött ez a módszer! Az árdrágítás, a korlátozott hozzáférés, illetve az, hogy nem lehet dohányozni, önmagában óriási eredményeket jelentett a világon mindenhol. Ezt tehát ne támadjuk a törvénytervezetben, mert ez jó dolog, ennek lesz eredménye.

Az is jó dolog a törvénytervezetben, hogy egyfajta családi gazdálkodás koncepciójában gondolkodik. Úgy szerették volna belőni az elején a nyereségességet, hogy eltartson egy családot. Mondjuk meg őszintén, hogy nem sikerült elsőre így belőni, az első verzió nem tartott volna el egy családot. Körülbelül 150-200 ezer forint maradt volna meg jó esetben egy forgalmasabb helyen az első verzióban minden költség levonása után. De így, hogy különböző termékeket lehet még árusítani, van lehetőség adózás előtt egy 300-500 ezer forint közötti összbevételre, és ez egy családot úgy, hogy beszáll az árusításba félmunkaidőben a gyerek vagy a sógor, így el tud tartani, legalábbis fix bevételt jelent.

Azért se becsüljük le a visszatartó erejét a fiatalok vonatkozásában ezeknek a dohányboltoknak, mert itt nem arról van szó, hogy majd kap egy fenyítést, vagy az önkormányzat ír valakinek, mert látta, hogy egy fiatalnak adott cigit. Itt bukja a húszéves koncessziót! Az megvonható tőle, és azt nem fogja még egyszer megkapni. Tehát aki egyszer itt hibázik - erről nem szoktunk beszélni -, az egy húszéves koncepciót, egy víziót, egy család megélhetési elképzelését bukja el. Ezért aztán igenis meg fogja gondolni, hogy adjon-e el fiataloknak. Azt természetesen nem lehet kizárni, hogy majd mindenféle trükkel a fiatalok időseket megkérnek, és azok visznek neki cigarettát, de ezt sehol nem lehet kizárni, és ebből kiindulva nem szabad alábecsülni ennek az eljárásnak, ennek a törvénynek a mégiscsak visszatartó erejét.

Az is nagyon jó dolog, hogy a legforgalmasabb helyekről, ahol nagyon sok fiatal van, családok vannak együtt - most röviden csak plázának nevezem őket -, megpróbáljuk kiszorítani. Sehol a világon nem lehetséges az, hogy hatalmas plázákban - most ne minősítsük, hogy ez jó vagy rossz, de egyszerűen tény, hogy ezek a családi életnek egyfajta terepei - szem előtt legyen, elérhető legyen a dohánybolt oly módon is, hogy például bemegy a gyerek az ajtón a boltba. Ezt meg kell értenie mindenkinek.

A problémák nem ott vannak elsősorban, hogy a plázákból esetleg kiszorulnak, a problémák ott vannak, hogy az a kérdés, hogy a dohánymultik nyeresége ezáltal hogyan csökkenhet, ezért ágálnak, érvelnek ez ellen. A multiknak elsősorban a nagykereskedőkkel kellene először egy áralkut megkötni, lejjebb kéne vinni a profitjukat. A nagykereskedőknek kellene nagyobb profitot meghagyni, s akkor ők is nagyobb árrést hagyhatnának meg a kiskereskedőnek, és akkor mindjárt nem volna annyira élethalálharc a trafikok megélhetése, illetve a velük való kalkuláció. Ebben az esetben még az eredeti koncepció is eltartott volna egy családot, csak amikor szembenéztek a tényekkel, hogy 4-5 százalékos árrés mellett napi ötszáz doboz cigaretta eladását feltételezve 800 forintos áron valóban 16 ezer forintos napi bevétel jön be, ami 24 napra számítva 400 ezer forint, és a levonásokat tekintve marad a 150-180 ezer forint. Tehát jó az, hogy van felelőssége a boltosnak, az üzemeltetőnek a következményeket illetően olyan értelemben is, hogy korlátlanul felelős. Korlátlanul felelős akkor is, ha egyéni vállalkozó, és korlátlanul felelős akkor is, ha egy betéti társaságnak a beltagja. Itt azért mondjuk meg őszintén, hogy ez a 7 ezer trafikos igenis felügyelet alatt tartható, kordában tartható.

(21.10)

Nagyon szigorú ellenőrzést lehet megvalósítani egyébként az árusításban, a gazdálkodásban is, nem csak abban, hogy kinek mit árulnak.

Nos, beszéljünk azért arról, hogy vannak problémák is, amelyek még nem látszanak, hogyan fognak elsülni a valóságban. Óriási a különbség az árbevételben a különböző települések, a különböző fekvések között. Egy nagy forgalmú budapesti lakótelepen kétszer-háromszor akkora forgalom várható, mint mondjuk, egy közepes város vagy egy kisebb város valami hasonló boltjában. Ugyanakkor itt szeretném eloszlatni azt a szintén többek által többször előhozott érvelést, hogy egy falusi kisbolt tönkremegy akkor, hogyha a dohányt esetleg nem ő kapja meg, nem tud árusítani. Ez nem igaz. Azért nem igaz, mert én például 3-4 hónapot töltök egy évben egy 500 fős településen. Minden reggel elmegyek a helyi boltba. Ott nem cigarettát vesznek az emberek. Tejet vesznek, a nők a süteményhez vesznek, sütnek, pudingport vesznek, felvágottat, kolbászt vesznek; sajnos lassan már terményeket is, mert nem tudnak termelni. Én minden reggel ott vagyok, de szinte alig hallottam, hogy valaki azt mondta volna, hogy Sopianaét kérek. A férfiak elmennek úgyis, mert sajnos nincs munka a településen, megveszik a cigarettát ott, ahol dolgoznak. Nem ez a probléma. Jelentkezni fog ez a probléma, de nem így. Úgy fog jelentkezni a probléma, hogyha mondjuk, valahol megnyílik egy új trafik Budapesten, egy forgalmas, új helyen, árusít alkoholt és a többi, akkor mi lesz a 30 méterrel arrébb lévő kisbolttal, amelyik idáig árult alkoholt. Itt ezzel kell foglalkozni, hogy annak a nyereségességére hogyan hat, de önmagában a falu egyetlenegy kisboltját ez biztosan nem fogja hazavágni. Tehát azt javasolom, hogy ezt az érvelések közül ki is lehet iktatni.

Nem látszik még az, hogy a Szerencsejáték Zrt. különböző tevékenységeit hogyan lehet beintegrálni ebbe az egész rendszerbe, tudniillik a többségében jól működő lottózó-totózókban nem lehet kérni a Szerncsejáték Zrt.-től, hogy ha valaki egy ilyen lottózó mellett akar 100 méterre nyitni egy trafikot, és abban akar szerencsejátékot űzni, akkor annak is adjon engedélyt, mert hiszen a korábbi kuncsaftját hozza lehetetlen helyzetbe. Tehát ez egy opció, amely olyan, mint a szerencse, vagy bejön, vagy nem az illetőnek, aki egy ilyen trafikot elkezd működtetni. Ha meg tudja szerezni ezt, akkor meg tudja szerezni ezt a pluszjogot, ha nem, nem.

Önmagában a kiírás végül is nem rossz olyan értelemben, hogy reális a 200 ezer forintos koncessziódíj szerintem. Mindenki azon panaszkodik, hogy milyen kicsi lesz, ugye, a várható bevétel, tehát akkor a 200 ezer forint éves szinten nem rossz. Reális az is és korrekt a kiírásban, hogy nagyon nagy a felelősség. Tényleg korlátlan felelősséget visz az illető. Bukni lehet. Bukni lehet, és az is reális és korrekt dolog szerintem, hogy a többszörösen hátrányos helyzetű emberek számára próbálna elsősorban munkalehetőséget vagy vállalkozási lehetőséget biztosítani, hiszen a hendikepesek és a korábban tartósan munkanélküliek vannak előnyben.

Nem tartok attól, hogy a beruházás miatt sokan elesnének a lehetőségtől, nagy beruházást ez nem igényel. Tulajdonképpen pár százezer forintos induló beruházást igényel, utána a cash flow-ból az a kis plusz, amit invesztálni kell, kipörgethető, illetve maguk a cégek is nyilván minimális polc- meg nem tudom, milyen dekorációt biztosítanak.

Úgyhogy én nem tudom, eleve azt hiszem, 10 percem van, nem tudom. Elnök úr, hány percem van?

ELNÖK: 15 perc.

PŐSZE LAJOS (független): 15 perc, akkor még egy kicsit beszélek, de már nem olyan sokat.

ELNÖK: Bátran!

PŐSZE LAJOS (független): Igen. Tehát maga a beruházás is éppúgy nem szabad, hogy egy ilyen demagógia alapja legyen, mint ahogyan az, hogy a falusi kisbolt tönkremegy. Na most, nézzük a további demagóg elemeket, amelyeket szintén nem érdemes terjeszteni, riogatni. Meg lehet próbálkozni vele, de nincs valósága vagy életszerűsége. Többször elhangzott itt az, hogy most hazavágják a mostani trafikosokat, és új elosztás jön. Most én nem tudom ezt egyértelműen állítani, de teljesen nyilvánvaló számomra az, hogy amikor majd eldöntik, hogy kik nyerjenek, akkor előnyben lesznek azok, akik most is trafikot működtetnek, és nincsen hátralékuk. Ugye, nem kérhető számon rajtuk a felelőtlen gazdálkodás vagy egyéb jogsértés, és mi érdeke volna abban az eljáróknak, hogy ne azokat részesítsék előnyben, akik most is működtetnek trafikot. Tehát a piac újraelosztása, ez ilyen értelemben nem korrekt, és nem felel meg a valóságnak, alkalmas arra, hogy riogassák az embereket vele, de ugyanakkor nem lehet tényként kezelni.

Nagyon sok mindent lehetne még erről mondani, hiszen a kiírás és a tervezett célok, a szándékok nagyon sokrétűek, de nyilván még itt a módosítások, amelyek várhatóan a kormányoldal részéről is jönnek, ezekre sorban ki fognak térni. Talán az üzleti tervről még annyit azért elmondanék, hogy ha 110 pont vagy 120 pont a tervezett maximális pontszám, akkor ahhoz képest egy kicsit kevésbé tűnik egzaktnak az, hogy az üzleti tervért járó 60 pont vajon mit tartalmazhat, vagy azt hogyan lehet megítélni, jóllehet fel van sorolva, hogy milyen formai követelmények vannak, de csak ilyen francia bajusz szinten. Tehát mondok egy példát: ha azt mondja a kiírás, hogy sorolja fel például, hogy milyen tárgyi eszközök, csak ennyit ír róla, akkor ember legyen a talpán, aki két különböző fél oldalt, ami mind a kettő szintén tárgyi eszközöket tartalmaz, össze tud vetni, hogy melyik a jobb tárgyi eszköz, pályázat vagy leírás.

Tehát valószínűleg azért, mert nagyon gyorsan is jött ez a törvénytervezet, ezért még jó néhány dolgot végig kell ezen gondolni, de én összességében oda térnék vissza, hogy a legfontosabb, amit én ebben látok, az, hogy a hetedére csökkenő, hatodára-hetedére csökkenő, megszigorított és sokkal nagyobb felelősséggel járó árusítás teljesen biztos, hogy lényeges csökkentéssel fog járni nemcsak a fiatalok, hanem az egész magyar lakosság dohányfogyasztására, és ennek az értéke összegszerűen, tényszerűen felmérhetetlen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő felszólaló kétperces időkeretben Ferenczi Gábor, a Jobbik képviselője.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt sajnálom, hogy nem kaptam választ a mai általános vitán arra a kérdésre, hogy mi lesz azokkal a kisboltokkal, ahol eddig és jelenleg is a dohánytermékek forgalmazása más egyéb termékek vásárlására is sarkallta a vásárlókat, és ebből a járulékos forgalomból tudták ezek a kisboltok fenntartani magukat. A GfK Hungária egy korábbi őszi elemzéséből kiderül, hogy mintegy 15 ezer munkahely szűnhet meg azáltal, hogy mintegy 2500-3000 kisbolt bezárhat július 1-jével, hogyha ez a törvény hatályba lép. Én ezek miatt a kisboltok miatt aggódom, és nem értek egyet Pősze Lajos képviselő úrral a tekintetben, hogy el tudnak-e tartani ezek a trafikok egy családot. Én úgy vélem, illetve nem én vélem úgy, hanem maguk az üzemeltetők vélik úgy, hogy nem tud eltartani egy családot sem.

Hozzám olyan panaszok érkeztek ezektől a kisboltoktól, hogy el kell küldeniük az alkalmazottaikat, és valóban az fog bekövetkezni, hogy a család próbál majd valahogyan talpon maradni, de ez nem fog sikerülni nekik, hiszen hiába hozták fel itt többen a Fidesz, illetve a KDNP részéről, hogy az osztrák mintát kell alapul venni, hiszen ott nagyon jól működik ez a rendszer, Magyarországon a kisvállalkozások nem rendelkeznek olyan tőkével, hogy ezeket a változtatásokat, ezeket a beruházásokat eszközölni tudják, nem tudnak megfelelni a pályázati feltételeknek. Az ősz folyamán írásbeli kérdést is nyújtottam be Matolcsy miniszter úrhoz, hogy miért érdekeltek abban, hogy munkahelyek szűnjenek meg, miközben munkahelyvédelmi akciótervet hirdetnek, de akkor sem és a mai ülésen sem kaptam erre a kérdésre választ.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces időkeretben Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője reagál.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az időközben odébb teleportált Spaller Endre képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni. Az előbb odanéztem, a helyén volt, most meg már a páholyban, de látom, köszönöm szépen.

A helyzet az, hogy a képviselő úr megjegyezte, idézem: nem akkora kihívás egy átlagos kisboltnak talán szembenézni azzal a helyzettel, ami most itt előáll. Még egyszer mondom, a 40-42 ezer jelenleg működő kisboltból, amely hasonló termékeket forgalmaz, mintegy 7 ezer maradhat meg állami szabályozás alatt.

(21.20)

Ugye, itt a fennmaradók, akik esetleg kiesnek abból a körből, amit a nemzetinek nevezett dohányboltok forgalmazhatnak, az áruszerkezet átstrukturálásával kellene hogy túléljék ezt az időszakot. Ez az ön állítása szerint kis átalakítás. Továbbá hazugnak nevezte a Központi Statisztikai Hivatalt, amelynek kimutatása szerint, egyébként nemcsak saját alapú kimutatása, hanem az Országos Kereskedelmi Szövetség által kommunikált kimutatás szerint is mintegy 30-40 százalékot, itt pontosan 40 százalékot írnak, tesz ki az a termékkör, amelyről itt beszélünk, és amelyeket a nemzeti dohányboltok adott esetben árusíthatnak.

Tehát tisztán látható, hogy lesznek olyan boltok, ahol ez valóban nem okoz problémát. Lesz olyan bolt, ahol az áruszerkezet átstrukturálásával megoldható ez a kérdéskör. Azért provokálom önt, mert ígért egy kétpercest, ahol tisztázza ezt a kérdéskört. Remélem, tudja, mert, még egyszer mondom, hazugnak nevezte a Központi Statisztikai Hivatal számításait. Van azonban egy olyan, jellemzően falusi, kisvárosi, vidéki kisboltokból álló kör, ahol bizony egy 3-4 százalékos forgalomban mért csökkenés is hazavágja, megszünteti, bezárásra készteti azt a boltot. Ebből tevődik ki majd a legtöbb megszűnő munkahely, ezáltal áll elő sajnos az a helyzet, hogy a jelenleg produktív, adót fizető magyar dolgozókból munkanélküliek vagy segélyezettek lesznek. Ezt szeretné a Jobbik elkerülni, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy ne tessék hazavágni ezeket a kisboltokat. Tessék nekik túlélési lehetőséget biztosítani!

Köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Felszólalót nem látok. Megkérdezem Hegmanné Nemes Sára államtitkár asszonyt, hogy válaszol-e a vitában elhangzottakra. Igen, öné a szó.

HEGMANNÉ NEMES SÁRA nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Bár a vita elején nem vettem részt, igaz ugyan, hogy Völner Pál államtitkár urat helyettesítem, de nem a helyettese vagyok, viszont átadta nekem azokat az információkat, amik elhangzottak itt a parlamenti vitában.

Az első és legfontosabb, amit tudomásom szerint ő is elmondott az expozéjában, hogy a törvény fő célja a fiatalkorúak védelme volt, és a dohányfogyasztás visszaszorítása. Azt el kell hogy mondjuk, ahogy a fideszes képviselők is elmondták korábban, hogy a törvényjavaslat összeállítása során nem súgókat vettünk igénybe, hanem a nemzetközi példákat vettük alapul, elsősorban valóban az osztrák példát, ahol Ferenc József óta ez jól működik, és az Európai Unióban és Európában is nagyon sok helyen koncesszióba vagy ennek valamilyen formájába van adva a dohánytermékek árusítása, és azt önök is tudják, hogy nagyon sok helyen az alkohol árusítása is.

Úgy gondolom, hogy a javaslat során komolyan átgondoltuk azt, hogy milyen módon érinti-érintheti ez a kiskereskedőket, és folyamatosan tárgyalunk is a kereskedői szervezetekkel és a civil szervezetekkel az irányban, hogy elsősorban a vidéki kiskereskedők ne menjenek tönkre. Azt el kell mondjam, hogy maga a törvény perszonális. Gondolom, tudja mindenki, ez azt jelenti, hogy strómanokon, láncolaton keresztül nem lehet és nem éri meg értékesíteni, tekintettel arra, hogy egy településen például egy vállalkozó összesen három koncessziót kaphat meg. Tehát gyakorlatilag, amikor Magyarországon 25 és 40 ezer között taksáljuk a kiadható koncessziók számát, gyakorlatilag ezt lehetetlen megtenni olyan formában, hogy hármasával vagy ötösével valaki kiadná ezt a koncessziót egy szervezeten keresztül.

Azt, hogy a kiskereskedők hátrányba kerülnek, nem osztom, tekintettel arra, hogy ezek a kiskereskedők komoly érdeklődést tanúsítanak a pályázat iránt, és komoly kérdéseket tesznek fel az irányba, hogy hogyan tudják beadni a pályázataikat. Valóban komoly súllyal szerepel a pályázati kiírásban az üzleti terv, méghozzá azért, mert komoly dologról van szó. Látnunk kell az üzleti tervben azt, hogy egy vállalkozó vagy egy induló vállalkozó képes ezt az üzletet működtetni, tisztában van azzal, hogy milyen feladatai vannak, hiszen itt jövedéki terméket fog értékesíteni, pénztárgépet kell üzemeltetnie. Tehát legalább minimális gazdasági-pénzügyi vagy vállalkozói ismeretekkel rendelkeznie kell.

Ezért nem gondolom azt, hogy pályázatírókon keresztül van értelme és lehetséges ezt a pályázatot beadni. Hiszen ez a vállalkozás, mivel, mint mondtam, perszonális, nem tud eltartani olyan láncokat, egy-két embert, családi vállalkozásokat tud eltartani, és ami nagyon fontos, megváltozott munkaképességűeket tud eltartani, illetve azok foglalkoztatását tudja megoldani. Például ugye, a vidéki vendéglátóegységek vagy kocsmák esetében, ahol nem az a cél, hogy egyébként növeljük a forgalmat az alkoholfogyasztás vagy a dohányfogyasztás irányába, természetesen megérheti egy kistelepülési vállalkozónak, adott esetben kocsmárosnak, kereskedőnek, hogy megváltozott munkaképességűt alkalmazva indítson egy dohányboltot is.

Maga a koncessziós díj mértéke gyakorlatilag a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. működési költségeit fedezi, nem egy adójellegű bevétel. Ahogy hangsúlyoztam, a számítások során figyelembe vettük a települési adottságokat, a települési létszámot is. Ezért aztán a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. esetében azok a megtermelt bevételek, amelyek a költségek levonása után maradnak, a dohánykereskedelem visszaszorítására, a fiatalkorúak dohányzási szokásainak visszaszorítására, adott esetben az ő elrettentésükre szolgálnak. A nemzetközi példák alapján megnéztük azt is, hogy valóban milyen módon lehet azt elérni, hogy ez a kereskedő ne adjon 18 év alattinak dohányterméket, hogy ezt megakadályozzuk. Hiszen a mi tapasztalataink és adataink szerint ma az üzletekben a fiatalok 45 százalékát kiszolgálják, pedig jelenleg is tilos. Ezért szankcionálja nagyon szigorúan ez a törvény azt, hogy a koncesszió nyertese milyen módon ellenőrizheti azt, hogy a fiatal egyébként betöltötte a 18. életévét.

Egyik képviselőtársam mondta most, hogy beadott egy olyan javaslatot, amely a személyi igazolvány felmutatásához köti a dohánytermék értékesítését. Ezt majd megvizsgáljuk, de valóban van erre Európában példa, ahol "no card, no pay" alapon működik az értékesítés, azaz kizárólag csak kártya felmutatásával adhat el dohányterméket a kereskedő a fiatalkorúnak. Az, hogy a dohányüzlet körül vizionálják a dohányzó fiatalokat, fiatalkorúakat, úgy gondolom, nem reális, tekintettel arra, hogy tudomásom szerint aluljárókban és közterületeken már amúgy sem lehet dohányozni. De én nem is tapasztaltam egyébként ezt rendszerszinten.

A pályázókkal kapcsolatban: nagy az érdeklődés. Valóban, a beadási határidőt meghosszabbítottuk, de a pályázók tudják, hogy mit kell tenniük, mikor, hogyan és mire pályázzanak, és az üzleti terv kapcsán arról is meg akarunk győződni, hogy tisztában vannak azzal, mit vállalnak, és milyen módon vállalják a dohánytermék értékesítését.

A meghosszabbításra azért van szükség, mert jelenleg nagyon sok pályázó van, nagyon sok érdeklődő van, és való igaz, hogy a törvénymódosítás kapcsán lehetőséget adunk arra adott esetben, ha a parlament megszavazza, az Országgyűlés megszavazza azt, hogy kibővítsék azt a termékkört, amellyel a nyereséget és a megtérüléseket biztosítani tudják.

Azokon a településeken, de csak és kizárólag azokon a településeken, ahol egyetlenegy koncessziós nyertes nincs, abban az esetben lehetséges az, hogy az állami cég belépjen, és átmeneti időszakra dohányterméket árusítson mozgóboltok segítségével. Ennek rendszere most van kialakulóban, a logisztikáját most próbáljuk egy terv és egy üzleti modell kapcsán kialakítani, természetesen ezt a nemzeti dohánykereskedelmi cég szintén nem üzleti alapon és a dohánytermék népszerűsítése kapcsán látja el. Csak és kizárólag addig, amíg egy újabb koncessziós pályázat kiírása kapcsán nem lesz új jelentkező. Tehát előfordulhat az valóban, hogy egy kistelepülésen nem lesz jelentkező, de ha néhány hónapon belül egy helyi kereskedő úgy dönt, hogy mégis beadja a pályázatot, abban az esetben a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. köteles a koncessziós pályázatot elbírálni, és odaadni a kereskedőnek.

Úgy gondolom, hogy ez a törvény és maga a módosítás is jól szolgálja azt a célt, hogy a fiatalkorúak dohányzását visszaszorítsuk, hiszen éppen ez volt a célunk, és nem az, hogy minél szélesebb körben és minél nagyobb rétegeknek hozzáférhetővé tegyük a dohánytermékeket. Mi várjuk a konstruktív javaslatokat ehhez, hiszen ez egy kialakulóban lévő rendszer, amelynek tapasztalatait most összegezzük. De úgy gondolom, hogy a cél, ahogy Európában mindenütt, és ahogy a példák is mutatják, nagyon fontos mindenkinek, hogy a dohány és emellett természetesen, halkan mondom, az alkohol fogyasztását is a fiatalok esetében visszaszorítsuk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszonynak a reagálásait. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra holnap reggel, a részletes vitára pedig holnap este, utolsó napirendi pontként kerül sor.

(21.30)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kis- és középvállalkozások 2009-2010. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, a vállalkozásfejlesztés érdekében megtett intézkedésekről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott állami támogatások eredményeiről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a gazdasági és informatikai bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A jelentést J/8112. számon, a határozati javaslatot pedig H/9950. számon kapták kézhez.

Most az előterjesztői expozék következnek. Megadom a szót Szatmáry Kristóf úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

Felszólalások:   241-247   247-291   291-315      Ülésnap adatai