Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A francia népszavazás vasárnap meglehetősen komoly hidegzuhanyként hatott egész Európa közvéleményére. Tegnap itt, a parlamentben Gyurcsány Ferenc is szólt a népszavazásról. Mi történt vasárnap? Mi fog történni valószínűsíthetően holnap Hollandiában, az ottani népszavazáson? Úgy fogalmazott a miniszterelnök tegnap, hogy megítélése szerint nem belpolitikai összetevői vannak az eseményeknek. Én vitatkoznék ezzel a nézettel, én úgy látom, hogy meghatározó módon belpolitikai összetevőik vannak ezeknek az eseményeknek.

Riasztó élmény volt vasárnap este látni, amint a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal Franciaországban összeborulva énekelte az Internacionálét - mi egyébként sem vagyunk hozzászokva az Internacionálé rendszeres énekléséhez. Annak az előfeltétele ugyanakkor, hogy ilyen élményben lehetett részünk, nem a szélsőjobboldali pártokban alakult ki, hanem, ahogy erre már többen rámutattak, való igaz, a kormány vereségéről volt szó. De nemcsak a kormány vereségéről volt szó, hiszen ne felejtsük el, a francia szocialista párt megosztott volt, a Fabius-féle szárny kifejezetten a nem mellett kampányolt, és az új tagországok ellen egy dühödt, xenofób kampányt folytattak. Tehát a baloldalnak is ugyanúgy veresége volt, mint a kormányoldalnak a mostani vasárnapi népszavazás.

Ami összegezhető mindebből, hogy sajnálatos módon úgy tűnik, egyes európai államokban a pártpolitika maga alá temeti az európai ügyet. Úgy tűnik, hogy egyes európai országokban a politikai osztály egészének felelőssége az Európai Unió iránt megrendülni látszik. Ezzel kapcsolatban tegnap a miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy kimerültek az európai eszmény tartalékai. Nem értek ezzel sem egyet. Úgy látom, hogy egy bosszantó baleset a francia népszavazás egy nagyon fontos történelmi eszmény - az európai alkotmányban tükröződik ez a történelmi eszmény - megvalósulásának az útjában. Ugyanis az európai alkotmány az az intézmény, ami hatékonyabbá teheti az Uniót, döntésképessé teheti az Európai Uniót, és ezáltal hozzájárulhat ahhoz, hogy ennek a kontinensnek a globális versenyképességét sikerüljön megteremteni a Távol-Kelettel, illetőleg Amerikában szemben.

Fájó magyar veszteség lenne az alkotmány elbukása esetén a kisebbségi jogok érvényesítésének meghiúsulása, hiszen nagyon komoly eredmény volt, hogy a kisebbségvédelemre vonatkozó passzus bekerült az alkotmányba. És én idesorolnám azt is, hogy egy intézményes párbeszéd lehetőségét alakította ki az egyházakkal, még akkor is, ha a keresztyénségre történő közvetlen utalás nem szerepel az alkotmányban. Ezek fájó magyar veszteségek lennének az alkotmány elbukása miatt.

Ugyanakkor meggyőződésem szerint nem tehetünk mást, mint hogy nem adjuk fel az alkotmányt. Nem lehet olyan B- és C-verziókban gondolkodni, amelyek az alkotmány feladásához vezetnének. A rövid távú továbblépést pedig abban látom, hogy tudatosítanunk kell, hogy a nizzai szerződés alapján megvan az Európai Unió működőképessége; rövid távon nagyon sürgető feladat, hogy sikerüljön megalkotni a 2007-2013-as költségvetést, illetőleg, hogy a bővítés területén sem szabad megtorpanni, hiszen Horvátország irányában éppen a minap jelezte Carla del Ponte asszony, miszerint nem látja további akadályát annak, hogy megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások Horvátországgal.

Amire viszont mindenféleképpen törekednünk kell, hogy minél szélesebb pártpolitikai egyetértést sikerüljön kimunkálni az európai uniós ügyekben. Nagyon fontos az, hogy a politikai osztályban meglegyen az az egyetértés, hogy ne hárítsa át az Európai Unióra azokat a problémákat, amelyekre egyébként saját magának kell a megoldást megtalálnia.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)