Felszólalás adatai

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Urak! Bizottsági Elnök Úr! Képviselőtársaim! Energiapolitikai és jogi kérdésekről beszélünk az előterjesztés kapcsán, és azt gondolom, hogy ez így helyénvaló is, hiszen fontos ügy, nevesen az energia van éppen napirenden.

Azért kezdem kicsit óvatosan, mert nem így indult. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy volt a Ház előtt a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény és ennek egy salátatörvénye - nem nagyon szerettük -, ennek keretei között fogalmazódott meg ez. Azt gondolom, hogy bölcsen döntött a gazdasági bizottság, hogy az eredetileg a Ket. salátatörvényhez beterjesztett ilyen javaslatára akkor azt mondta, hogy visszavonja, és egy önálló törvénymódosító indítványt kezdeményez, mert ez mindennek nevezhető, csak kizárólag bizonyos hatósági kérdéseknek a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény módosítása miatti rendezése mint ok itt igazából nem merülhet föl.

Tehát helyénvaló volt, ezzel együtt - ezt a mai eddigi vita is meg a bizottságokban folyt tárgyalás is megerősíti - létező problémáról van szó. A probléma energetikai egy oldalról, más oldalról jogi, és az sem kizárt, hogy még egyéb összefüggései is léteznek. Osztom a környezetvédelmi bizottság többségének álláspontját - én is ehhez tartoztam -, jelzem, hogy ez a többség részben ellene szavazókból, részben tartózkodókból tevődött össze, tehát a kemény nem és a puha nem kategóriájába tartoztak, mert a kisebbségnek is igaza volt, hiszen tényleg létező, megoldásra váró kérdésekkel állunk szemben.

Tekintettel az előzményekre is, azt tartottuk volna és személyesen azt tartanám előremutató tárgyalásnak, ha látnánk, hogy miről beszélünk. Már abban az értelemben, hogy sok minden látszik ebben is, ami előttünk van, a T/9952. bizottsági önálló törvénymódosító javaslatban, de mint ahogy a bizottsági ülésen is elhangzott, és itt számos, az ügyben korábban is szerepet vállaló képviselőtársaim is elmondták, pestiesen szólva: tuti, majd ezután érkezik a benyújtott vagy benyújtandó módosító indítványokkal.

Azt szeretném mondani, hogy ahogy Velkey Gábor mondta - köszönöm a megfogalmazását a korlátozó egyoldalúságról -, igen, fönnáll ennek a veszélye. Hiszen úgy is fölvetül a kérdés, hogy a bányajog hatálya alá tartozik, a vízjog hatálya alá tartozik? Szeretném megosztani önökkel azt a véleményemet, hogy megítélésem szerint ez rossz kérdésföltevés. Így legfeljebb bizonyos, az íróasztalukhoz ragaszkodó szervezetek tétethetik fel ezt a kérdést. A világ nem a közigazgatásnak vagy a mindenkor aktuális kormányzati, ágazati megosztásnak megfelelően működik. Egymásba átnyúló és úgynevezett interdiszciplináris ügyeknek - kimondani is borzasztó - nevezzük, és ez is ilyen. És ez is ilyen!

Ebben a helyzetben kell értelmesen eldönteni, hogy kinek kell adott esetben a végső, döntő szót kimondani, és ennek megfelelően kell szabályozni a közreműködői kört, és semmiképpen nem lehet perdöntő az, hogy ki az ügy ura: a gazdasági tárca vagy az energetikai tárca, avagy a környezetvédelmi, esetleg vízügyi tárca, amely, ugye, egy.

Annál is inkább nem jó dolog ez, mert nem lenne jó megismételni azt a szerintem skandalumot, ami történt nem oly rég ebben a Házban, hogy a környezetvédelmi tárca előterjesztésében tárgyaltuk és nagy ovációval elfogadtuk a nemzeti éghajlat-változási stratégiát, majd ezzel éppen az energetika területén nem minden szempontból egyező irányú, hangvételű, hőfokú energiapolitikai stratégiát. Azt gondolom, hogy ezt a korlátozó egyoldalúságot mind a mi döntéseinkben, mind pedig a törvényben valamilyen formában ki kell iktatni. Annál is inkább, mert elhangzott, hogy tulajdonképpen a mai szabályozás nem ellentétes a vízgazdálkodási törvénnyel meg a környezetvédelmi törvénnyel, hanem annak egyes végrehajtási rendeleteivel, az meg végképp nem ránk tartozik. Az elmondottak ellenére azt gondolom, hogy a bányászati törvény módosítása indokolt.

Az energetikai ügyeket ha nézzük, ott talán az a két, a vitában elhangzott fogalom, hogy ellátásbiztonság és az energiafüggőség csökkentése leginkább ezek azok, amelyek idetartoznak, és kövezzenek meg, én most nem a megújuló erőforrásokkal kezdeném. Annál is inkább, mert amikor a korlátozó egyoldalúságtól való félelem mozog bennünk, akkor mozog azért is, mert vannak rossz tapasztalatok bizonyos koncessziós megoldásoktól, kifejezetten élénk élménye van ma már ennek az országnak a természetes monopóliumok miatti kellemetlenségekből, tehát nem lenne helyénvaló, ha a szabály - aminek egyébként bizonyos értelemben a megváltoztatása, a jelenlegi szabály megváltoztatása indokolt - ennek adna terepet.

Erre pedig tulajdonképpen egyetlenegy jó válasz van, no persze, ennek a törvényi rögzítése korántsem ennyire egyszerű. Ez pedig az, hogy hasznosítani, ésszel és a köz érdekében. Amikor arról beszélünk, hogy a köz érdekében, szeretem azt a fordulatot használni, hogy egy piacgazdaságban a közérdek hogy tud érvényesülni a vállalkozó hasznára és a társadalom javára. Ha ezek a feltételek mint a geotermikus energia sokkal nagyobb volumenű felhasználásának mindenkori hatósági eljárási rendjében tudnak érvényesülni, őszintén szólva akkor nekem teljesen mindegy, hogy bányahatóságnak nevezzük-e az engedélyek kiadásáért felelős szervezetet avagy a környezetvédelmi, ha tetszik, zöldhatóságnak. Jelzem - persze én is meg vagyok fertőzve már egy picit -, a mostani helyén egy picit nagyobb garanciát látnék erre, de hajlamos vagyok arra, hogy kellő érvekkel meggyőzzenek ennek ellenkezőjéről is.

Annyiban, amennyiben ez a lényegét tekintve fontos kérdés tartalmi vitája egy picit talán a benyújtott törvényjavaslat tényleges szövegétől függetlenedve zajlik, azt gondolom, hogy ez jó. Ez jó, különösen akkor, ha a mostani vita azt tudja eredményezni, hogy egy rossz megközelítésű és ezáltal bizonyos értelemben a problémát gerjesztő miniszteriális patthelyzetet fel tudunk oldani.

Annyiban, amennyiben a benyújtásra váró további módosító indítványokkal ez a helyzet feloldható, azt gondolom, hogy elsősorban - én tartózkodtam - a puha nemek ennek a mostani parlamenti vitának az eredményeként aktív támogató és az indítványt végül is megszavazó állásponttá is formálódhatnak. Abban bízom, hogy ilyen irányúak lesznek a majd benyújtásra kerülő módosító indítványok.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

(20.50)