Felszólalás adatai

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A miniszter úr expozéjában hivatkozott Széll Kálmán miniszterelnöki expozéjára, említve, hogy a közigazgatás költészetét jelenti a gyermekvédelmi törvény. 1997-ben, amikor a mostani alaptörvényt tárgyaltuk, a szónokok akkor is előhozták ezt a szép kifejezést, én szeretném ezt egy kicsit kifejteni. Ritka dolog az, szinte a költészet, a mesék birodalmába tartozik, hogy a parlament hat pártja lényegileg egyet tud érteni lényeges, a társadalom egészét megmozgató dolgokban. Ez valóban nagy bravúr, és azt hiszem, mindannyian örülhetünk neki.

Mi a titka ennek a dolognak? Nyilván nemcsak az, hogy a parlamenti képviselők elkötelezettek a gyermekek, az ország jövője irányában. Ez is, ezt elfogadhatjuk, de többről is szó van. Az a törvény, amelyet most 107 paragrafusban módosítani készülünk, tizenkét éves előkészítés után került 1997-ben ide elénk, és nem egyhangúan ugyan, de mindössze két ellenszavazattal szavazta meg az akkori parlament, amelyhez még vagy harminc-egynéhány tartózkodás is csatlakozott. Az is igaz, hogy ahhoz a törvényhez ötszáz módosítást nyújtott be az akkori parlament, amelyből kétszázötvenet az előterjesztő el is fogadott.

Tizenkét év alatt csak olyan törvényt lehet beterjeszteni, amelyhez ötszáz módosítás születik? Nem erről van szó. Arról van szó, hogy az a törvény is már nagyon sok olyan elemet tartalmazott, amely továbbgondolásra késztette a parlament tagjait; nem feltétlenül a hibákat javítottuk ki, hanem további elemeket vittünk be, amelyektől a törvény jobb lett. Azért beszélek erről a beszéd elején, mert meggyőződésem, hogy ez most is így lesz. Kormánypárti oldalról is, ellenzéki oldalról is születni fognak módosítások, amelyek nem a beterjesztés hibáit fogják korrigálni, hanem továbbviszik adott esetben az 1997-ben vagy most a mintegy feldobott labdát, amely elő fogja segíteni azt, hogy ez még hatékonyabb, még jobb, még eredményesebb legyen.

Tulajdonképpen három olyan dolog van, ami indokolta azt, hogy ez a törvény módosításra kerüljön: érvényesíteni a kormány családpolitikájának legfontosabb elemeit - itt könnyű dolga volt a kormánynak, hiszen az a szempont, hogy a gyermeket a családban kell nevelni, az 1997-es törvénynek is a lényegét alkotja, annak idején ezért szavaztuk meg. Nem akarok idézni, de elővettem az akkor elmondott beszédemet, és az volt a feltétele ellenzéki oldalról a megszavazásnak, hogy a módosítások során ez a szemlélet nem kerül ki belőle. Nem is került ki belőle, megmaradt ma is és továbbfejlődik. Azt hiszem, látnunk kell ennek a törvénynek a dinamizmusát.

Egy ilyen törvénynek a mindennapi gyakorlatba való beépülése nagyon sok gondot is felvet, és érthető, hogy nagyon sok ombudsmani ajánlás született a témakörben, ezeknek a beépítése is lényeges elem volt, és a mindennapi tapasztalatok beépítése is. Alapvetően jó törvény az 1997-es törvény, és ennek a még jobbá tétele most a közös feladatunk. A bizottsági viták, az elhangzott bemutatások alapján is biztos vagyok benne, vagy legalábbis nagyon erősen remélem, hogy ezt a széles körű konszenzust ez a törvény mai állapotában, illetve majd ősszel a végleges állapotában is meg fogja kapni a parlamenti pártoktól.

Szeretnék ennek a törvényjavaslatnak az erényeiről és a konkrétumairól néhány gondolatot elmondani. Az otthonteremtési támogatás összege például egy ötéves gondozás után akár az egymillió forint nagyságrendjét is eléri, ami azt jelenti, hogy érdemi segítséget tud nyújtani ahhoz, hogy sínre tehesse a saját életét az, aki hosszú ideig állami gondozásra, támogatásra szorult.

A miniszter úr is említette a bölcsődéket, ezt én is szeretném kiemelni. A bölcsődei ellátásban nagyon nagy visszafejlődés volt. Ennek számos oka van: a fenntartó testületek anyagi nehézségeitől kezdve a gyerekszám csökkenéséig, a családok életviszonyainak megváltozásáig, az a természetes igyekezet, hogy az édesanyák legalább egy-, de inkább hároméves korig szeretnének otthon maradni. Mégse mondhatjuk azt, hogy a bölcsődei ellátást be kell fejezni. Úgy tűnik, az inga túllengett, az intézményrendszer jobban leépült a kelleténél, és ez a törvényjavaslat most mintegy kétezer új bölcsődei hely megnyitását teszi lehetővé. Reméljük, hogy az ehhez szükséges gyermekek is - hogy így mondjam - megszületnek, és valóban szükség lesz ezekre a helyekre. Hogy ez a bölcsődei ellátás ne valami lehetetlen gyermekmegőrzés legyen, normatívaemelésre is lehet számítani a következő években.

Nagyon érdekes emlékeim támadtak, amikor a családi napközire vonatkozó részeket és a háttéranyagot - amit tegnap a bizottsági ülésen megkaptunk - áttanulmányoztam, és láttam, hogy itt most végre egy új normatíva is megjelenik. Egy olyan ellátási formánál, amelyről amikor a '90-es évek elején elkezdtünk beszélni, leginkább gunyoros publicisztikákat lehetett csak kapni - ugyan már hogyan képzeljük azt, hogy a szomszédasszony majd vigyázni fog a gyerekekre és így tovább. Márpedig nagy, drága, óriási rezsivel működő intézményeket kistelepüléseken nem lehet létrehozni, de a kistelepülésen élőknél is lehet reális igény az, hogy valaki vigyázzon a gyerekre, miközben akár hivatalos ügyeit intézi, akár pedig életvitelszerűen távol van bizonyos ideig. Az, hogy ez a rendszer eljutott oda, hogy normatívát kap, azt gondolom, a gyermekvédelemnek külön örömöt jelent.

Nagyon fontosnak tartom a gyermekélelmezés kérdését. Ide mintegy egymilliárd forint többletpénz áramlik be, és annak a körnek a számára, amely a tavalyi adatok alapján még nagyon nagy, magyarán, kiegészítő családi pótlékra szorul - ez tavaly 800 ezer gyerek volt -, mintegy normatív jelleggel lehetővé teszi a költségek felének átvállalását. Ez nagyon nagy dolog. Ha erre az önkormányzat még rátesz, akkor valóban bekövetkezhet az, amiről a miniszter úr beszélt, hogy közel ingyenessé is tehető, de csak ebben az esetben, ha a kooperáció nemcsak itt köztünk, kormánypárt és ellenzék között, hanem önkormányzati területen is megvalósul. Persze, ez nemcsak erre a körre vonatkozik, azért ezt is érdemes kiemelni: itt támogatást kaphatnak a három- és többgyerekesek, illetve a beteg, fogyatékos gyermekek is, tehát három körre vonatkozik ez a normatív támogatás.

(9.50)

A törvénynek persze nemcsak az az erénye, hogy bizonyos csatornákon keresztül többletpénzt áramoltat a rendszerbe - ez sem semmi -, de hadd soroljam föl néhány, talán kevésbé látványos, de mégiscsak lényeges elemét ennek a törvénynek, amit még mindig az erény kategóriájába sorolnék.

Talán azzal kezdem, amit a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy az egyik legfontosabb erénye az, hogy nem változtat bizonyos dolgokon. Tehát a törvény céljai és feladatai - az első három paragrafus, ha jól emlékszem - egy betűvel nem változnak. Utána rögtön van egy változtatás: a törvény hatálya módosul, mármint hogy kire terjed ki a törvény. Itt a jelen ciklusban ratifikált Szociális Charta végrehajtásával találkozunk. A Szociális Chartát aláíró országok polgárai Magyarországon tartózkodván alanyaivá válhatnak ennek a törvénynek. Éppen ma, amikor a hírügynökségek, politikusok az európai uniós áttörés ünnepi napjaként említik ezt az időszakot, ezt a fajta, egyébként az Uniónál szélesebb körű harmonizációs lépést szintén örömmel vehetjük tudomásul. Vagyunk olyan erősek - hogy így mondjam -, hogy ezt megengedhetjük magunkat. Persze, ez egy kicsit csak hab a tortán.

Sokkal lényegesebb az, ami a nevelőszülői hálózatra vonatkozik. A nevelőszülők egyszemélyes vagy egycsaládos intézmény, de hálózatot tudnak képezni, és ez a hálózat ezen törvény keretei között intézménykategóriába kerül. A törvény beemeli a törvénybe azokat a jogszabályokat, amelyek eddig is a nevelőszülőkre vonatkoztak, és azt hiszem, ez megint jó. Ha azokat a számokat, amelyeket a miniszter úr ismertetett - 9 ezer gyerek a nevelőszülői ellátásban, 12 ezer nagyobb intézményekben -, legalább meg akarjuk fordítani vagy még tovább akarjuk vinni - hiszen ez a cél -, akkor a nevelőszülői hálózatot stabilizálni kell, és egy törvénybe foglalt háttér mindenképpen ezt teszi.

Szeretnék egy nagyon érdekes módosításról pár gondolatot megosztani önökkel. Azt mondja a módosítvány, hogy szülői kötelezettséggé válik a gyermek egészséges felnevelése. Ez egy roppant izgalmas mondat. Mit jelenthet ez a valóságban? Igazándiból azt hiszem, hogy nem tudjuk. Természetesen logikus az, hogy én mint szülő, felelős vagyok azért, hogy a gyermekem megfelelő táplálékot kapjon, mozgásigényét kielégítsem, egészsége együtt fejlődjön szellemi ismereteinek gyarapodásával.

De jelentheti-e azt, hogy a dohányzó szülő jogi értelemben is felelőssé válik gyermeke asztmájáért vagy egyéb, passzív dohányzásból fakadó betegségéért? Jelentheti-e azt, hogy ha a szülő életvitele lelkileg károsítja a gyereket... - mert az egészség a teljes testi, szellemi, lelki, anyagi jólét állapota. Az a szülő, az a házaspár, ahol a házasságon belüli brutalitás jelen van... - még külön ki is emeli a törvény, hogy a gyermekek brutális kezelése családon belül is megengedhetetlen, de például a nők elleni erőszak, az anya elleni erőszak nem minősített probléma-e, nem kellene-e például ezzel egy kicsit többet foglalkoznunk a törvényben? Hiszen azt a felelősségemet, hogy én egy teljes értékű embert kell hogy a családból kibocsássak, amikor a nagykorúság elérkezik, itt is meg lehet fogni.

Az egészségnevelés, az egészséges életmód benne van a törvényben, ennek az ilyen irányú, szerencsére ritka - de sajnos nem is annyira ritka, mint amennyire ritka kellene hogy legyen - problémakörrel talán lehetne még tovább foglalkoznunk. Azt nagyon üdvözlöm, hogy ez a törvény a korábbinál erősebben lép fel a gyermekek elleni testi fenyítés, megalázás, durva büntetések ellen.

Elhangzott már ma, hogy új intézményként megjelenik a gyermekjogi képviselő. Reméljük, hogy ez egy rásegítő, kisegítő, hiánypótló intézmény lesz, nem pedig egy adminisztratív és olyan területekre is beavatkozó, ahol a szubszidiaritás alapján ez nem kell.

Örülök, hogy tovább erősödött a várandós anyák támogatása. Ezt '97-ben is üdvözöltem. Akkor is benne volt a törvényben; most egy kicsit továbbmegyünk. Nagyon jó dolog az utógondozás új szabályozása, a nevelési felügyelet részletes szabályozása általános emberi jogi problémák keretén belül, illetve azok érvényesítése.

Említenék néhány dolgot, részben apróságot, részben talán komolyabbat is, amely a továbbgondolás irányába mutat. Szerepel a család- és gyermekvédelmi tanács az anyagban, de nem derül ki, hogy kik lesznek ennek a tagjai. Ha nem tévesztettem el valamit, még azt is mondhatom, hogy én legalábbis nem találtam meg, hogy a miniszter felhatalmazást kapna ennek a tanácsnak az összetételére. Ez egy logikus megoldás, de talán nekünk érdemes lenne a véleményünket megfogalmazni és törvényerőre emelni azt, hogy mely körökből jön össze ez a tanács, amelynek a működésére nézve... - intézményhálózat meg egyebek - le vannak szabályozva a jelenlegi állapotban.

Van egy furcsa pont. Vannak felnőttek is - úgy értem, nagykorúak -, akik kiegészítő családi pótlékban részesülnek. Ezt a jogukat elvesztik, ha megházasodnak. Azt hiszem, hogy ezen érdemes lenne változtatni. Természetesen, ha egy bankigazgató elvesz egy kiegészítő családi pótlékra szoruló személyt, akkor nem kell ezt tovább folyósítani, de ha két nehéz sorsú ember házasodik össze ebben az állapotban, akkor ne büntessük őket azért, mert jogi értelemben kikerültek a szülői felelősség hatálya alól. A gyermektartási díj szabályozása is nagyon indokolt volt. Néhány ponton szigorításokat észleltem. Talán végig kell gondolnunk, hogy ezek mennyire indokoltak.

Az utógondozás részletes szabályait már említettem pozitívumként, és most sem akarom negatívumként említeni, de egy érdekes dologra felhívnám a figyelmet. Vannak anyagi kritériumok, hogy mikor kerülhet utógondozásba egy nagykorú gondozott, és ez a kritérium az, hogy ha a saját keresménye nem éri el a minimálnyugdíj háromszorosát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Asszony! A minimálnyugdíj háromszorosa több, mint a minimálbér. Ezáltal elismerjük, hogy a minimálbérből egy ember létfenntartását nem lehet biztosítani. Ezt tételesen kimondja a törvény. Ebből viszont az is következik, hogy ha egy nem gondozott, hanem családban nevelkedett gyerek elkezdi az életét minimálbéren, akkor a családjának a további támogatására szorul.

Jelenleg viszont a családoknak adott adókedvezményt már 18 éves korban elvesszük, függetlenül attól, hogy tanul vagy keres. Ha végiggondoljuk ezeket a logikákat, akkor, azt gondolom, a következő évek folyamán ezen a területen további előrelépéseket kell hogy tegyünk, mert ha az egyik oldalon elismerjük, hogy nem lehet az életkezdést egy minimálkeresettel elintézni, és az állam költségvetési pénzt fordít ennek a megsegítésére egy körben, akkor a másik körben, ahol ezt a család látja el, legalább az adókedvezmények szintjén érdemes lenne érvényesíteni.

Kedves Képviselőtársaim! Nagyon érdekesek ezek a számok: 2 millió 250 ezer gyermek, több mint 250 ezer veszélyeztetett, ebből 186 ezer szociális okból veszélyeztetett gyermek, és a tavalyi évben 800 ezer kiegészítő családi pótlékban részesülő, ami valahol az előveszélyeztetettség állapotát jelenti.

(10.00)

Azt remélem, hogy a minimálbér emelése ezt a kört szűkítette, biztos vagyok benne, de hogy mennyire volt hatékony a minimálbér-emelés, ezt akkor fogjuk tudni lemérni, ha az ez évi adatok rendelkezésre állnak, akkor tudjuk meg, mennyivel csökkent a kiegészítő családi pótlékban részesülők köre. De most más miatt hoztam fel ezeket a számokat.

Kikről szól ez a törvény? Arról a 22 ezer gyerekről, azokról a veszélyeztetettekről szól, akikről különlegesen gondoskodunk, vagy szól 2 millió 250 ezer gyerekről, az összes 18 év alattiról? Nyilvánvaló, hogy erről van szó, mindegyikről szól, amit az egészséges felnövekedésről mondtam, az is ezt mutatja. Ebben az irányban azonban a törvény még bővíthető - hogy ez most fog-e megtörténni, hogy bizonyos fajta preventív dolgokat kifejtünk még jobban, megerősítünk, vagy hogy ez egy 3-4 év múlva következő újabb revízió esetén történik meg, azt nehéz lenne megjósolni. Mindenesetre ha a házbizottság támogatni fogja azt a javaslatot, amely kormánypárti és ellenzéki oldalról is elhangzott, hogy ősszel zárjuk le a módosítások beadásának a határidejét, akkor, azt hiszem, néhány olyan módosítvánnyal áll elő a parlament, amely az előterjesztőnek is örömére válik.

Ebben a reményben jelentem ki, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt örömmel fogadta ezt a törvénymódosítást, és azt támogatni fogja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)