Felszólalás adatai

LENGYEL JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! 1998. november hajnalán, két órakor 708 centiméterrel tetőzött a Tisza Tiszabecsnél. Minden idők legnagyobb árhulláma vonult végig a Tiszán, gátszakadás sehol nem történt. A történelem úgy jegyezte fel, hogy az évszázad árvize.

Sajnos, kísért a múlt, 2001. március 4-én éjfélkor harmadfokú készültséget rendelnek el a Tiszán, reggel nyolc órakor pedig a Túron. A Szamos is árad, a Tisza-Szamos közében minden folyó árad. 5-én a polgári lakosság reggeltől a gátakon dolgozik, előbb a Tisza melletti települések lakosai, majd az erdőhátiak, később a Szamos menti települések lakossága is. Mondanom kell, hogy a kiépített jelzőrendszer nem működik. Éjjelre kritikussá válik a helyzet, mi már tudtuk, hogy vészhelyzet van, ugyanis a túloldalt, Ukrajnában ötvenöt település került víz alá. Nálunk egyre hosszabb és hosszabb szakaszokon kellett védekeznünk, a gátakon egyre fáradtabbak az emberek, látni az arcokon, hogy nem adják fel. A kitelepülésről hallani sem akarnak, mert akkor kik fogják megvédeni értékeiket, vagyontárgyaikat. Senki nem gondol arra, hogy baj lehet, senki nem gondol arra, hogy mi történne akkor, ha a gát kiszakadna, hányan és kik lennének a víz áldozatai. A víz lassan apad, de bennünket, ott élőket ez nem téveszt meg, tudjuk, nincs vége, a Tisza újra támadni fog. A túloldalt a holtágak, hajlatok megtelnek, közben izzanak a telefonvonalak, zsákot, homokot, fáklyát és friss erőt kérve.

Huszonhárom órától újra árad a Tisza, egyre kritikusabb a helyzet. Túl vagyunk a mértékadó legmagasabb vízszinten, úgy tűnik, minden hiába, mert a víz egyre csak jön és jön, egyre magasabban és hosszabban kell védekeznünk. Kevesen vagyunk. A lányok és asszonyok készítik a teát, nemcsak meleget, de erőt és bátorságot is hordoznak. Éjfél után érkeznek a katonák, tűzoltók, polgári védelmi alakulatok a megye távolabbi pontjairól, sőt megyén kívüli civil szervezetek is. Nem maradtunk magunkra, úgy tűnik, sikerül a folyókat megfékeznünk. De nem, mégsem! A Móricz Zsigmond regényéből ismert Palád-patak töltését átlépi, kedd reggelre meglepte és elöntötte Kispalád községet. A Túron ekkor húsz-huszonöt helyen több mint tíz kilométer hosszúságban a víz meghágta a gátakat. Kora reggeltől megoszlik a védekezés, a Túr-gátat nehéz megközelíteni gépekkel, a védekezők - mondanom se kell - vállukon és hátukon hordják a homokzsákokat több kilométer távolságra. Emberfeletti a védekezés a Tiszán és a Túron. A Tisza Tiszabecsnél 28 centiméterrel, a Túr Garbolcnál 26 centiméterrel magasabban tetőzik a mindenkori legmagasabb mértékadó vízszinttől.

A Túr gátja 6-án tíz óra előtt pár perccel Csaholc fölött, a Tisza tizenhárom óra harminc perckor Tivadar és Tarpa között megadta magát, előbb csak megcsúszott, majd mindkét folyónál két-két helyen ki is szakadt a gát, elöntve ezzel a Szamos és a Túr közötti terület és települések egy részét és szinte a teljes Bereg térségét. A víz mögött a teljes pusztítás, leomlott vagy megrongálódott lakások, épületek, építmények, a víz előtt ezernyi jajkiáltás, lelkileg megviselt emberek sokasága.

Mégis, a vereség ellenére azt mondhatom, sokezernyi hős született, akik kiválóan vizsgáztak emberségből, hozzáállásból, tisztességből és a csodálatos összefogásból. A legfontosabb az, hogy emberéletet a katasztrófa nem követelt. Folyamatosan éreztük, hogy az ország jó szándékú állampolgárai szorítottak és velünk voltak, mondhatom - de neveket nem említve -, hogy a kormány szinte minden tagja megfordult a térségben, volt, aki többször is. Ismerem és ismeri a lakosság is a kormány legutóbbi ülésének döntéseit, amit kifejezetten pozitívan értékelünk, és a szatmár-beregi lakosság ezt meg is köszöni.

A legfontosabb az, hogy befejeződött a károk előzetes felmérése, elkezdődött a romok eltakarítása, elkezdődött a települések rendezési tervének elkészítése. Tudnunk kell, hogy Trianonnal nemcsak az ország területének kétharmadát veszítettük el, hanem folyóink vízgyűjtő területének jelentős részét is. Nekünk, az ott élőknek tudomásul kell vennünk, hogy az ár- és a belvízi katasztrófákkal együtt kell élnünk. Megítélésünk szerint - mivel az árhullámok kialakulása váratlanszerű és bennünket ér leghamarabb - erre a térségre komplex rövid, közép- és hosszú távú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) katasztrófakialakulási tervet kell készíteni, melyhez kérem a kormány segítségét.

Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)