Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Vizi Elek Szilveszter Elnök úr! Kroó Norbert Főtitkár Úr, és többi kedves Akadémikus Vendégünk! Úgy gondolom, hogy nagyon impresszív volt elnök úrnak az expozéja, amelyben többek között idézte Romano Prodit, hogy mit viszünk a batyunkban az Európai Unióba, és ő sommásan válaszolt: tudományt és kultúrát. És mennyire igaza van, hiszen a tudomány micsoda hatalmas értékünk, és mennyi példát tudunk a múltból mondani, amelyikre nyugodtan alapozhatunk.

A saját szakterületemből eszembe jut Aschner Lipót, az Egyesült Izzó egykori elnök-vezérigazgatója, aki nemcsak a saját gyárát fejlesztette fel, és a kutatólaboratóriuma világhírű lett, hanem egyetemi tanszékeket alapított, többek között a Műszaki Egyetemen az atomfizikai tanszéket, a szegedi egyetemen létrehozott fizika tanszéket és így tovább. Én még mértem olyan műszerrel a Műszaki Egyetemen, amelyen egy kis réztáblára volt felírva Bay Zoltán neve.

Ez köszönt vissza elnök úr szavaiban is, amikor egy sor világcég idetelepíti Magyarországra a fejlesztési központját, zömmel a mi szakterületünkön, tehát a komputervilágban, a digitális technika világában, a mikroelektronika világában, de a lényeg az, hogy ipari pénzből doktoranduszképzést fedeznek, tanszéki helyeket biztosítanak. Tehát az ipar rájött arra, hogy ki tud várni 5-10 évet, amíg felcseperedik egy mérnökhallgató vagy egy tudósjelölt, egy doktorandusz, és hasznot fog hajtani.

Achner Lipóték olyan kultúrát hoztak létre, hogy 1944-46 között a világon másodikként megvalósították a holdradar-kísérletet. Én kisfiú voltam abban az időben, szét volt lőve Budapest, az Egyesült Izzó gépei össze voltak csomagolva, hogy a németek elszállítsák, később az oroszok szállították el, és ebben a miliőben a kutatók, Bay Zoltán vezetésével és kedvenc professzorom, Simonyi Károly részvételével azzal foglalkoztak, hogy a Hold felé egy hatalmas antennán keresztül hullámcsomagokat lőjenek ki, és a visszajövő zajból kihorgásszák, kihalásszák a válaszimpulzust, és megállapítsák az Egyesült Izzó és a Hold távolságát. Hihetetlen dolog volt ez ebben a miliőben.

Ha már az Egyesült Izzónál tartunk, abban az évben kihozták az Amerikában frissen piacra dobott telepes elektroncsöveket egy T-betűs változattal, Tungsram-változattal, melynek feleakkora volt a katódteljesítménye. Aki ismeri a szakmát, tudja, hogy ez egy óriási jelentőségű dolog volt. Ennek több évtizedes kutatómunka meg egyéb volt a hátterében.

Utána a politika sok mindent tönkretett, tudjuk jól, akkor se hagytuk magunkat, amikor minden a tudományosság és az objektivitás ellen dolgozott, most azonban olyan új világ nyílt meg, amely óriási lehetőségeket biztosít. Közben egy pompás időszakot éltünk meg, a tudomány és a technika olyan óriásit fejlődött, olyan nagyot lépett, különösen a mikroelektronika területén, különösen a digitális technika területén, a matematika területén, folytathatnám, a biológia veszi most át a stafétabotot hihetetlen mértékben, óriási változások vannak, ahol minden klasszikus klasszifikációt elmos az idő és a tenger, és újak jönnek létre.

Ebben a helyzetben a tudományos szférának, a kutatási-fejlesztési szférának óriási szerepe van, nekünk pedig affinitásunk van, hogy ezeket a lehetőségeket kiéljük. Rendkívül fontos az, hogy ez a szféra végre több segítséget kapjon, és valóban jogos az, hogy a restrikció következtében a nem túl magasra méretezett támogatást is csökkenteni kellett, azonban figyelembe kell venni azt, hogy a gazdaság stabilitása alapvető feltétel, amely utána sokszorosan meghozza a hasznát. Én személyesen meg tudom ígérni és a pártom nevében is, hogy minden olyan lehetőséget támogatni fogunk és lobbizni fogunk, hogy a tudomány ezen a téren több támogatást kapjon.

De már maga a tudományos fogalmak is kezdenek teljesen megváltozni. Mi az, hogy alapkutatás és alkalmazott kutatás? Hihetetlen mértékig csökkent az a gap, az a rés, ami közöttük van. Ma azt tapasztaljuk, hogy alapkutatási, fizikai, fizikokémiai vagy mikrokémiai jelenség átmegy tömeggyártmánnyá pár év alatt. Nincs is idő szabványosítani, nincs is idő szabadalmaztatni, már ott van és működik. Fel se tudjuk dolgozni ezeket a tudatunkkal, meg se tudja szokni a felhasználó, máris ott van a következő meredek lépcső, és megyünk följebb. Nincsenek platók a fejlődésben, mint volt a kőkorszak, a bronzkorszak meg a többi idejében, vagy akár csak 50 évvel ezelőtt is, amikor megszoktunk tudományos eredmények alapján eszközöket, azokat alkalmazni kezdtük, az alkalmazásból tömegesedés lett, szabványosították, utána pedig a kutatók már a következő lépcsőn dolgoztak.

(15.20)

Közben szépen eltelt egy fél emberöltő, és ment tovább. Most, ahogyan az elnök úr is mondta az expozéjában, ez négy-öt évre csökken le. Ebben a helyzetben kell helytállnunk. Úgy gondolom, a magyar kutatók, a magyar fejlesztők korábban jó iskolát jártak, és vigyázni kell, hogy ezeket az iskolákat el ne rontsuk, el ne rontsuk azokat az egyetemeket, azokat a gimnáziumokat, amelyek eredményeképpen ezeket az eredményeket nehéz körülmények között is el lehetett érni.

Én is ámulattal bámulom a Mindentudás Egyetemét és ennek a sorozatát. Öveges professzor jutott az eszembe, a modern kori Övegesek serege vagy Jedlik Ányos, aki először tanított magyar egyetemen magyar nyelven a latin helyett, vagy szeretett professzorom, Simonyi Károly, aki ókori, mitológiai példákkal és A fizika kultúrtörténetével együtt adta elő nekünk az elméleti villamosságtant, a reaktortechnikát és így tovább. Tehát valami csodálatos dolog, hogy az élen járó tudósok, egy-egy szakterület jelesei egyszerű, érthető, világos módon elmondják az embereknek, mivel foglalkoznak, mit tartanak fontosnak. Ez nagyszerű dolog! Itt már többen gratuláltak, hadd csatlakozzam én is hozzájuk.

Ugyanakkor fontosnak találom egy nem szorosan a tudománypolitikához tartozó, de mégis nagyon fontos részét, a szellemi tulajdon kérdését és a szellemi tulajdon védelmének a kérdését. Ma már nem egy gyárépület jelenti az értéket, nem a föld, nem egy földdarab jelenti az értéket - bár néhány pártnak az -, hanem az a szellemi érték, az a szellemi tulajdon, amely ott van, és lehetővé teszi mindnyájunk boldogulását. Ugyanakkor azt gondolom, ezt a tulajdont elő kell bányászni, és védeni kell, azért, hogy az értékeinket ne kelljen veszni hagynunk.

Úgy gondolom, felül kellene emelkedni a pártpreferenciákon. Ebben a vitában is sokszor előkerültek a kormány-ellenzék-viták; az előző ciklusban éppen fordítva voltunk. Délelőtt a honvédelmi törvény vitáján arról beszéltem, hogy vannak területek, ahol bizony ezen felül kell emelkedni, és egy csomó kérdésben meg kell egyeznünk. A tudomány kérdése még inkább ilyen. Itt el kell érnünk azt, hogy közös erővel próbáljuk meg jobbítani a helyzetet, és segítsük elő azt a közös célt, amelyben nincs köztünk különbség.

Mindnyájan azt szeretnénk, hogy Magyarország sikeres legyen, az Európai Unión belül, mint egy jó televényben, kivirágozzék, és a tudományt minél többen műveljék. Úgy legyen!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)