Felszólalás adatai

A módosítások tartalmi változásokat eredményeznek a találmányok szabadalmi oltalmára vonatkozó törvényben is. A szabadalmi ügyvivőkre nézve az ügyvédekhez hasonló szabályozást vezetnek be, emellett az ügyvivői tevékenység végzéséhez szükséges képzettségre vonatkozó szabályokat, valamint kiegészítik a szabadalmi ügyvivők által ellátható szerzői jogi feladatok körét az adatbázisok védelmére és az önkéntes műnyilvántartásokra vonatkozó előírásokkal.

A javaslat a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának gazdálkodására vonatkozó szabályokat tartalmazó 115/E. § konszolidációját is célozza azzal, hogy megfogalmaz egyes, a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal pénzügyi önállóságát erősítő rendelkezéseket.

A törvényjavaslat indoklása szerint a fentieken kívül pontosításokat tartalmaz. A törvény fő szabályként 2013. április 1-jén lépne hatályba. A jogharmonizációs rendelkezések 2013. november 1-jén; a nemzetközi védjegybejelentésre, annak továbbítására, valamint a nemzetközi lajstromozásból eredő oltalommal kapcsolatos kérelmek továbbítására irányuló kérelmek elektronikus benyújtási lehetőségét biztosító szabály 2014. január 1-jén lépne hatályba.

Azt mondhatjuk azonban, hogy a számtalan helyes cél mellett van néhány észrevételünk és aggályunk is a törvényjavaslat kapcsán. Rögtön a javaslat 2. §-a, amely szerint a kamarába való felvételre jogosult az, aki mérnöki vagy azzal egyenértékű más természettudományi szakos, különösen orvosi, állatorvosi, biológusi s a többi végzettséget tanúsító egyetemi oklevéllel rendelkezik. Ez a megfogalmazás álláspontunk szerint nem felel meg a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény rendelkezéseinek. A felsőoktatás mai rendszerében a felsőoktatási intézmény lehet egyetemi vagy főiskolai intézmény, a képzés és az azt tanúsító oklevél nem egyetemi vagy főiskolai, hanem alap- vagy mesterképzésben szerzett oklevél. Nem értelmezhető a mérnöki végzettséggel egyenértékű természettudományos szakon szerzett végzettség sem. Önkényes jogalkalmazásra ad lehetőséget az a megfogalmazás, amely példálózó jelleggel sorol fel egyes területeket a természettudományok köréből. Ezért erre vonatkozóan módosító javaslatot is adtunk be.

Másik aggályunk a szabadalmi ügyvivőkkel kapcsolatos, ugyanis a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy ügyfelét iparjogvédelmi ügyben jogai érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez hozzásegítse. Ennek során iparjogvédelmi ügyekben megbízás vagy kirendelés alapján képviseletet lát el az illetékes bíróságok és más hatóságok előtt, beadványokat, szerződéseket, egyéb okiratokat szerkeszt, valamint iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat végez, szakvéleményt, tanácsot és tájékoztatást ad. E feladatkörre tekintettel az ügyvivői eskü részévé válik a titoktartási kötelezettségre való utalás. A titoktartási kötelezettség tekintetében azonban a törvényjavaslat, azt gondoljuk, túllő a célon. A titoktartási kötelezettség tartalmát ugyanis a hatályos törvény is egyértelműen megfogalmazza. A szabadalmi ügyvivői működés során megismert adatok tekintetében áll fenn a titoktartási kötelezettség. A törvényjavaslat új elemként mindenféle indoklás nélkül egészíti ki a hatályos szöveget egy olyan bizonytalan tartalmú rendelkezéssel, ami szerint a titok körébe tartozó adatokat a hatóságokkal sem szabad közölni, de nem lehet eljárásokat akadályozni.

Az ügyvédekhez hasonló szabályozás igényére az indoklásban más rendelkezésnél hivatkozik ugyan az előterjesztő, de jelen esetben a szabadalmi ügyvivőkre nézve az ügyvédeknél jóval erősebb titokvédelmi kötelezettséget teremt, és ezt az eltérést meg sem indokolja. Az ügyvédet ugyanis akkor terheli titoktartási kötelezettség, ha a törvény másként nem rendelkezik. Adott esetben ugyanis a törvényi szabályozás alapján az ügyvédnek olyan iratot vagy adatot is fel kell tárnia, amely egyébként titoknak minősülne. A szabadalmi ügyvivők titoktartási kötelezettsége tekintetében elvben valóban lehet követni az ügyvédekre vonatkozó szabályokat, de akkor azokat minden szempontból, például a titoktartás alóli mentesség eseteinek törvényi megfogalmazására nézve is át kell tekinteni, és a módosítást ezek után el kell végezni. Reméljük, az ezzel kapcsolatos módosító javaslatunkat megfontolja a kormány és az előterjesztő.

Ugyanúgy aggályosnak tartjuk a törvényjavaslat 10. és 15. §-ában a díjfizetésre és a díjszabásra vonatkozó módosító rendelkezéseket is, amely arra a furcsa helyzetre hívja fel a figyelmet, hogy a jogrendszerben díjat megállapító jogszabályt csak kivételesen lehet találni, a miniszteri rendeletalkotási felhatalmazásnak a közigazgatási és igazságügyi miniszter így nem tesz eleget. Márpedig a hatályos törvényben nevesített díjak legtöbbjének megállapítására van rendeletalkotási felhatalmazás a törvény 118. §-ában. Eszerint felhatalmazást kap a miniszter, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke véleményének kikérésével és az adópolitikáért felelős miniszter egyetértésével rendeletben állapítsa meg a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala előtti iparjogvédelmi eljárásokban fizetendő igazgatási, szolgáltatási díjaknak az iparjogvédelmi eljárások és az egyes iparjogvédelmi oltalmak, formák sajátosságaira figyelemmel meghatározott mértékét. Felhatalmazást kap továbbá a miniszter, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke véleményének kikérésével rendeletben állapítsa meg az iparjogvédelmi oltalom fenntartásáért vagy megújításáért fizetendő díjaknak az iparjogvédelmi rendszer működtetésének költségeire, az egyes iparjogvédelmi oltalmi formák sajátosságaira, valamint az innováció iparjogvédelmi eszközökkel történő előmozdításának szempontjaira figyelemmel meghatározott mértékét. Kizárólag, de nem is e törvény felhatalmazása alapján kiadott, a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítése iránti eljárásban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról szóló 3/2012-es KIM-rendelet van hatályban, ami meghatározza a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala eljárásában kérhető igazgatási szolgáltatási díjat. Kérdéses, hogy milyen jogi szabályozás alapján és milyen mértékű díjat szednek be, mivel maga a törvény sem tartalmaz a díjmegállapításra vonatkozó egyetlen szempontot sem. A hatályos törvény 53. §-ának C) pontja egyszerűen csak rögzíti, hogy a törvényben meghatározott díjfizetési kötelezettségen túlmenően egyes esetekben még igazgatási szolgáltatási díjat is kell fizetni.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala bevételeinek nagy részét jelentő díjakra vonatkozó szabályozási hiányosságok orvoslásáig az MSZP-frakció nem tudja támogatni a törvényjavaslatot. Abban az esetben viszont, ha a benyújtott és most felsorolt három aggályunkra a módosító indítványainkat kedvezően bírálja el a kormány, azt gondolom, hogy egy olyan törvény születhet, amely akár az idő próbáját is kiállja majd. (Dr. Répássy Róbert: Biztos!)