Felszólalás adatai

BODZÁS FERENC ÁRPÁD, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A területfejlesztési bizottság is megtárgyalta a földtörvény módosításáról szóló javaslatot, ugyanazon a napon, ugyanabban az időben. Valószínűleg azért, hogy a vélemények nehogy összeegyeztethetőek legyenek, hanem mindenki külön-külön alakítsa ki a véleményét. Ennek tükrében mondom el a kisebbségi véleményt, amely, remélem, tükrözi a bizottság véleményét, és lehet, hogy hasonlítani fog a többiekhez, de önálló elemeket is tartalmaz.

A törvényjavaslat a kisebbségi véleményt képviselők szerint veszélyezteti az állampolgárok jogbiztonságát azzal, hogy a polgári törvénykönyvvel nincs összhangban az elővásárlási jog és vételi jog szabályozása.

(15.30)

Nem küszöböli ki a spekulációs célú földvásárlást, nem mozdítja elő a legális földforgalmat, és fékezi a reális földár kialakítását.

Álláspontunk szerint a parlament által korábban elfogadott ingatlan-nyilvántartási törvény, valamint a 236/1998. decemberi regisztrációs rendelet éppen elég adminisztrációs költséget hárít a termelőkre. Teljesen feleslegesnek tartjuk a különböző szervezetek által végzett párhuzamos nyilvántartásokat, amelyek az amúgy is szerény agrárbüdzsé terhére szoktak megvalósulni. Feleslegesnek tartjuk, hogy a törvényhozás politikai szlogeneket fogalmazzon meg, más törvényekben már előírt tilalmakat megismételve, azt a látszatot keltve, mintha védené a termelők földtulajdonszerzését. Annak kimondása ugyanis, hogy a tilalom ellenére kötött szerződések semmisek, nem kíván újabb szankciókat, hiszen a külföldiek termőföldtulajdon-szerzése vagy jogellenes vételi vagy elővásárlási jog kikötése a polgári törvénykönyvből következően is érvénytelen. Lehetetlennek tartjuk, hogy a földművelésügyi miniszter ne tudná, hogy a zsebszerződések éppen azért nem találhatók, mert zsebben maradnak, és nem az elővásárlási jog vagy a vételi jog kikötése biztosítja a későbbi tulajdonszerzést, hanem a strómanoknak nyújtott hitel fedezeteként majdcsak átkerül a föld azokhoz, akik a kölcsönt adták.

Kisebbségi vélemény szerint a szakmai körök már régóta sürgetik például a földbérlet időtartamának újraszabályozását, meghosszabbítását, a bérlők és a beruházók számára megfelelő, az EU-tagországokban régóta érvényesülő garanciákat. A földművelők védelmét, jogbiztonságát nem az adminisztratív kötöttségek előírása, a bírságolás és újabb költségek termelőkre hárítása, hanem az érdekeltség megteremtése biztosítja. Ha a törvényi szabályozás nem szab gátat a földek szétaprózódási folyamatának, nem határozza meg a mezőgazdaságban az egy család eltartásához alkalmas legkisebb birtokot, és hagyja, hogy az öröklődések útján folyamatosan csökkenjen a birtoknagyság, akkor a versenyhátrányunk fokozódik, és a korábbi hatékonysági előnyeink éppen az EU-csatlakozás előtti legfontosabb időszakban mennek veszendőbe.

A magyar mezőgazdaságnak nem a külföldiek földtulajdonszerzése vagy földbérlete a legfőbb gondja, hanem az agrárgazdaság problémáinak lekezelése és felszínes politikai propaganda sulykolása.

A kormány egyszerűen kihagyta a korábbi kormány által már előkészített tervezetből a leglényegesebb szabályokat, és fenyegetésen, bírságoláson, bürokrácián kívül ígéreteiből nem valósít meg semmit. A kormány sem az érdekképviseletek, sem a Tudományos Akadémia, sem az FVM Agrárgazdasági Kutató Intézete javaslatait nem hasznosította, nem beszélve az agrárkerekasztal ajánlásairól.

A sürgős szabályozás nem más, mint a feladat kipipálása - az FVM inkább lázas, mint alapos munkatempóját igazolja. Így a törvényjavaslatot általános vitára nem tartjuk alkalmasnak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)