Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt emlékezetünkbe kell idézni az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezett párizsi békeszerződés vonatkozott, említett 29. cikkét, amely szerint a szövetséges és társult hatalmak mindegyikének jogában áll lefoglalni, visszatartani, felszámolni vagy bármi más intézkedés alá vonni mindazokat a javakat, jogokat és érdekeket, amelyek a jelen szerződés életbe lépése idején saját területükön vannak és Magyarország vagy magyar állampolgárok tulajdonai, és az ilyen javakat vagy azoknak jövedelmét tetszés szerint felhasználni azoknak az igényeknek a határain belül, amelyek a maga és állampolgárai részéről Magyarországgal vagy ennek állampolgáraival szemben fennállnak.

Ugyanakkor ez a cikk valóban kötelezettséget tartalmaz, mint ahogyan azt képviselő úr is mondta, a magyar kormányra nézve, hogy azokat a magyar állampolgárokat, akiknek a javait e cikk értelmében elvették és nem adták vissza, kártalanítani fogja - tehát a magyar kormány.

Emlékeztetek arra is, hogy bizonyos vonatkozásokban sor került, de csak részleges kárpótlásra, mind a magyar-csehszlovák, mind pedig a magyar-jugoszláv viszonylatban 1964-ben.

1993-ban - hogy ugorjak egy kicsit - az Igazságügyi Minisztériumban elkészült az állampolgárok tulajdonában az állam által kötött nemzetközi szerződéssel okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvény első tervezete. A tervezet átfogó megoldást kíván nyújtani a külföldi volt magyar tulajdonok és követelések rendezésére, a Magyarország által kötött vagyonjogi megállapodásokat is alapul véve. Ezt szeretném hangsúlyozni, hiszen ez képezi az alapvető jogi vita tárgyát. Akkor, nem tudni, mi okból, de végül is a kormány a tervezetet nem terjesztette az Országgyűlés elé.

Időközben, 1996-ban - hogy három évet ugorjak - az Alkotmánybíróságnak megszületett a határozata. Kimondta ez a határozat, hogy alkotmányellenes a helyzet, hogy Magyarország nem tett eleget a párizsi békeszerződés említett cikkének bekezdésében foglaltaknak, és felhívta az Országgyűlést, hogy '97. június 30-áig ezt tegye meg.

A kormány kiadta a Külügyminisztériumnak, hogy dolgozza ki a törvénytervezetet. A Külügyminisztérium 1997 végére az Igazságügyi Minisztériummal és a Pénzügyminisztériummal együtt elkészített egy új törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat azonban - és ez képezi a jogi vita tárgyát - a vagyonjogi megállapodásokat figyelmen kívül hagyta, és kizárólag a békeszerződés 29. cikkében jelzett javak kártalanításával foglalkozott. Ez lényegesen kisebb volumenű összeg, 20 milliárd kontra 2 milliárd forint összegről van szó a nagyságrendjét tekintve.

Mindamellett '98 tavaszán az akkori társelőterjesztők között egy megállapodás született, hogy olyan súlyú az ügy, hogy ezt immáron abban a parlamenti ciklusban, tehát az előző parlamenti ciklusban nem terjesztik a kormány elé.

Így érkeztünk el a polgári kormány idejére. A jelenlegi kormány munkatervében is szerepel a kérdésre vonatkozó törvény beterjesztése a parlament elé. A tárcaközi egyeztetések első fordulója le is zajlott, szintén abban a logikában, amelyet egyébként a '97 végére elkészített (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) törvényjavaslat tartalmaz.

Kérem a képviselőtársam és az érintettek türelmét, várják meg, amíg lezárulnak a vizsgálatok, és a kormány az egész kérdéskör végleges lezárására javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)