Felszólalás adatai

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Urak és kedves Munkatársaik! A korábbi évek országgyűlési vitáihoz hasonlóan ebben az évben is egyhangúlag és elégedetten fogadták el az illetékes parlamenti bizottságok az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről készült beszámolót.

Az egyéni választókerületekben dolgozó, tevékenykedő országgyűlési képviselők válláról, azt gondolom, érezhetően nagy terhet vesz le a lakossági panaszok ügyében eljáró állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese. Szinte minden képviselő tudna konkrét példákat megemlíteni, hogy mely - talán a beszámolóban is konkrét módon jelen lévő - vizsgálat vagy állásfoglalás érinti a saját tevékenységének tapasztalatait is, és hogy esetleg mennyire kedvezően érintette egy-egy konkrét ügy elintézését az országgyűlési biztos valamely ajánlása vagy javaslata.

Csak egy konkrét példát említenék ebben az összefüggésben, a budapesti Kossuth Klub ügyét, hiszen többéves huzavona után az országgyűlési biztos javaslata kellett a patthelyzet feloldásához és a Kossuth Klub megmentésének az esélyét felkínáló országgyűlési döntés meghozatalához. E helyen is köszönjük szépen a biztos úrnak a közbenjárását.

Folytatódott a panaszok csökkenésének a korábbi tendenciája: 2001-ben 14 százalékkal csökkent a benyújtott panaszok száma az előző évhez viszonyítva, 2002-ben mintegy 25 százalékos volt a csökkenés. Az irányzat mindenképpen a jogrend megszilárdulására és az ügyek államigazgatási rendszeren belül elvárható megoldásának erősödésére utal.

A hatóságok munkáját évről évre kevesebben kifogásolják. A panaszok túlnyomó többségét, 84 százalékát el kellett utasítani, mert a panaszt benyújtók gyakran nem ismerik az országgyűlési biztos jogosítványait, nem tudják azt, hogy a biztos nem bírálhatja felül a bíróságok tevékenységét. Az elutasított panaszok több mint harmada bírósági szakaszban volt, és ezekre az ügyekre már nem terjedhetett ki a biztosi tevékenység.

Sokan nem tudják azt sem, hogy a biztosnak sem a magánbankokkal, sem a magánvállalkozásokkal szemben nincs intézkedési jogköre.

A súlyos ismerethiányra utal az is, hogy az elutasítások egyötödét alkották azok az ügyek, amelyekben a panaszos elmulasztotta a számára felkínált jogorvoslati lehetőségeket. Döbbenetesen sokan belenyugodnak hatósági döntésekbe, nem fellebbeznek, majd amikor már visszafordíthatatlan állapot keletkezett, akkor fordulnak az országgyűlési biztoshoz mint egy reménybeli csodatévőhöz - hadd tegyem hozzá, hogy az országgyűlési képviselőkhöz is több esetben jönnek ilyenkor az állampolgárok. Azt gondolom, ez a jel, ez a tendencia mindenképpen figyelmeztető mindannyiunk számára.

A panaszok növekvő aránya 2002-ben - már 35 százaléka - az önkormányzatok működését kifogásolta. A több éve lassan növekvő arány azt is jelzi, hogy megoldatlan az önkormányzati határozatok állami ellenőrzése és a jogsértő határozatok visszavonásának vagy módosításának a kikényszerítése. A lakosság jelentős része jogilag képzetlen, nincsenek ismeretei arról, hogy mit tegyen, ha belekerül az államigazgatási ügyintézés fogaskerekei közé.

Nyugat-Európában van tradíciója ennek a problémának, polgári tanácsadó szervezetek és jogsegélyszolgálatok segítik a polgárokat az ügyintézésben, nálunk azonban még túl gyenge a jogsértések ellen fellépő civil szféra. A panaszok 94 százalékát változatlanul az állampolgárok nyújtják be, és csak néhány százalékot tesz ki a jogsérelmek megszüntetésében kezdeményező szerepet vállaló civil szervezetek aránya a panaszosok között.

Gyorsult a benyújtott panaszok ügyintézése, ennek ellenére 2002-ben az ügyhátralék 4-5 százaléka két-három évvel korábban benyújtott panasz volt.

Nyilvánvalóan el kell és el lehet töprengenünk azon, hogy mire figyelmeztet bennünket a panaszok területi eloszlása. Valószínű, hogy a Budapesten élők jobban ismerik a jogaikat, lehetőségeiket vagy inkább jobban tájékozottak, és emiatt magasabb a panaszosok száma a fővárosban, mint vidéken.

Itt hadd említsem meg kedves képviselőtársaimnak, hogy az elmúlt esztendőben, amikor az előző évi beszámolót tárgyaltuk, akkor kiemeltem, szó szerint idéztem a 2001-es beszámolóból a következőképpen az országgyűlési biztos beszámolóját: “Az ügyek egyre bonyolultabbakká válnak, ami a polgárok számára nehezen követhetővé vagy egyenesen átláthatatlanná teszi a hatóságok eljárását, ami a jogaik érvényesítésében súlyosan érintheti a jogban kevéssé jártas állampolgárokat.ö Ezt nem ismételve, de szeretném aláhúzni azt, hogy a most tárgyalt beszámolóban ezen a gondolaton túlmenően felfedezhető egy még súlyosabb mondat is, legalábbis számomra, amely így fogalmaz: “Az általános és speciális jogszabályok egyre szövevényesebb rendszerében az országgyűlési biztosok számára is egyre nehezebb feladatot jelent az egyes alkotmányos alapjogok érvényesülésének nyomon követése.ö

Megmondom őszintén, tavaly is és most is ezt a mondatot, most már ezt a kibővített mondatot nagyon-nagyon fontosnak és figyelmeztető jelnek tekintem, és bizonyára nem magyar specialitásról van szó, hiszen ezek általános tendenciák, de azt gondolom, hogy Magyarországon sok tekintetben nincs meg az állampolgárok számára az esélyegyenlőség, nem tudtuk megteremteni az esélyegyenlőséget ezen a téren sem.

(16.40)

Ezért óriási a felelősségünk - nyilván nemcsak az országgyűlési biztosoknak, hanem az Országgyűlésnek, a kormányzatnak, a kormányhivataloknak, az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek, az egyházaknak közösen van óriási felelőssége - azon a téren, amiről a beszámoló, azt gondolom, komoly felkiáltójelekkel figyelmeztet mindnyájunkat újból, esélyekre, esélyegyenlőségre, polgári jogegyenlőségre, nagyon röviden úgy fogalmazhatnám meg: az ember méltóságára és az emberi méltóság komolyan vételére.

Nagyon sokat számított az országgyűlési biztos segítsége a mozgássérültek parkolási gondjainak a megoldása területén, erre vonatkozóan külön részt olvashatunk a beszámolóban. Mint ismeretes, több nagyvárosban, elsősorban a fővárosban, nem fogadták el a mozgássérültek kormányrendeletben lefektetett parkolási lehetőségét, és minden eszközzel zaklatták, felesleges hatósági igazolásokra kényszerítették az amúgy is nehezen mozgó, kiszolgáltatott helyzetben élő rokkantakat. Minden érdekelt számára nagy megkönnyebbülést jelentett az országgyűlési biztos határozott és kemény fellépése, ami sikerre vezetett, és amit, nyugodtan mondhatom, a parkolótársaság önkényétől szenvedő több ezer fogyatékkal élő nevében is megköszönhetünk az országgyűlési biztos úrnak.

Azt gondolom, ki kellene térni - de idő hiányában nem tudunk sorjázni, a beszámolóban részletesen tájékozódhatunk - azokra a konkrét ügyekre, amelyek a közszolgáltatókkal kapcsolatos ügyek, ezen belül is az áramszolgáltatókra, a gázszolgáltatókra, illetve a temetkezési szolgáltatókra vonatkozó konkrét ügyek. Donáth László alelnök úr, azt hiszem, a bizottsági ülésen is, illetve most a bizottsági állásfoglalás előterjesztésekor is kiemelte, részletesen megemlítette ezt a kérdést.

Én azt gondolom, valóban botrányos és megdöbbentő, hogy évente 300-400 esetben fordulhat elő a mai Magyarországon 2002-ben és feltehetőleg 2003-ban is, amennyiben a tendenciát, a vonalat továbbhúzhatjuk, hogy a temetés elhúzódik, és olyan méltatlan helyzet áll elő, ami elfogadhatatlan mindannyiunk számára - teszem hozzá. Arra figyelmeztet a beszámoló bennünket, hogy sokkal szorosabb együttműködést kell kialakítaniuk az érintetteknek - az egészségügyi intézmények, az önkormányzatok, a temetkezési szolgáltatók, illetve a temetőtulajdonosok között. Azt gondoljuk, nagyon-nagyon fontos lenne az, amire a beszámoló szintén utal, hogy olyanfajta képzést, oktatást, fórumot, intézményes megoldást kellene teremteni erre a problémára, kihívásra, amely megnyugtató választ és megoldást tudna adni mindannyiunk számára.

Az áramszolgáltatókkal, illetve a gázszolgáltatókkal kapcsolatosan azt gondolom, kettős irányú problémát vet fel a beszámoló. Az egyik az állampolgárok kiszolgáltatott helyzete, a másik pedig, hogy az állampolgárok vagy nem tudnak, vagy nem igazán mennek a saját jogaik után sem, egyszerűen nem ismerik azt a konkrét lehetőséget, megoldást, hogy mint fogyasztóvédelmi szerepet betöltő hivatal, létezik Magyarországon az Energia Hivatal. Nyilvánvalóan ezt a kétirányú megoldást kellene megragadnunk annak érdekében, hogy az állampolgárok kiszolgáltatottsága csökkenjen, csökkenhessen az áram- és gázszolgáltatókkal és általában a közszolgáltatókkal szemben.

Azt gondolom, hosszasan lehetne sorolni még a konkrét példákat, javaslatokat, amelyek számunkra, az országgyűlési képviselők számára konkrétan és kézzelfoghatóan hasznosíthatók az országgyűlési biztos úr és általános helyettese beszámolójából és a nagyon jól kezelhető példatárából, hiszen kézikönyvként nagyon jól használható akár magánemberként, akár országgyűlési képviselőként, akár hatóságként. És azt gondoljuk, hogy mindezek alapján ezt a beszámolót a Magyar Demokrata Fórum részéről is maximálisan ajánljuk az Országgyűlés figyelmébe elfogadásra.

Végül szeretném megköszönni az országgyűlési biztos úr, illetve az általános helyettese munkáját, tevékenységét, határozott kiállását a konkrét ügyekben.

Azt gondoljuk, hogy valóban nagyon-nagyon fontos lenne ezekben az ügyekben az összefogás, az együttműködés erősítése, illetve ami megkezdődött már tulajdonképpen, és reménység szerint még ki tud bontakozni, a médiákon keresztül való megjelenítése ezen ügyeknek és az országgyűlési biztos úr fellépésének, mert ez lehet a garanciája annak, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő állampolgárok esélyegyenlőségét, polgári jogegyenlőségét megteremthetjük. Ez az út vezethet ahhoz az optimális vagy mindannyiunk által elvárt helyzethez, hogy az emberi méltóság mint valóban kitűzött cél, kézzelfogható valóság legyen, ne pedig csak egy leírt, a magunk számára kitűzött cél.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Az MDF részéről tehát támogatjuk és elfogadásra javasoljuk a beszámolót. (Taps.)