A felszólalás szövege:

ALEXA GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kulturális és sajtóbizottság 2006. június 19-ei ülésén megtárgyalta a T/240. számon benyújtott, helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság egyhangúlag, 10 kormánypárti szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Megemlítem, hogy a bizottság ülése két részletben folyt le: a délelőtti ülésen ellenzéki képviselőtársaink időhúzásának köszönhetően nem került sor a szavazásra, majd az ülés délutáni folytatásán ők már nem vettek részt. A bizottság ülésén elhangzott kérdések közül kiemelést érdemelnek a megyei önkormányzatok vagyonára, az elkövetkező három év gazdálkodására vonatkozó kérdések, természetesen a kulturális területet illetően.

Lényegesnek tartjuk, hogy a regionális önkormányzatok megalakulásáig a megyei önkormányzatoknak fönn kell tartani közgyűjteményi, közművelődési intézményhálózataikat, az ebből adódó feladataikat el kell látniuk. Ez a hároméves időszak nem járhat együtt a feladatok leépítésével.

A kormánypárti képviselők egyetértenek a törvényjavaslat azon célkitűzésével, hogy az 500-1000 közötti lélekszámú településeken a polgármesteri hivatalok fenntartása feltételekhez legyen kötve, és ez a racionalizálást és az optimalizálást szolgálja. Azonban kiemelték, hogy ez nem járhat együtt azzal, hogy a kistelepüléseken ne legyenek olyan közösségi terek, ahol információszolgáltatáshoz férhet hozzá a lakosság. (Dr. Lamperth Mónika: Abszolút így van.)

Kistérségen belüli együttműködésre remek példa a mozgókönyvtár, amely - pályázat - révén a települési szintről induló kezdeményezéseket lehet ösztönözni. Az ehhez hasonló kedvezményeket a továbbiakban is fel kell karolni. A bizottság kormánypárti tagjai úgy vélték, hogy a regionalitás, decentralizáció hatásait a kultúra területén az ágazati törvényekben lehet részletesen szabályozni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ALEXA GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kulturális és sajtóbizottság mai, június 26-ai ülésén foglalkozott a T/233. számon benyújtott, az államháztartásról szóló és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal.

A bizottság feladat- és érdeklődési köréből adódóan elsősorban a közalapítvány mint szervezeti típus megszüntetését célzó javaslat az, ahol tartósan elidőzött. Itt a kormánypárti képviselők elfogadták, elfogadják azt, hogy a jogalkotói cél, amely egyébként ezekre a közalapítványokra annak idején részint törvényileg lehetőséget biztosított, részint létrehozta, abban a tekintetben nem teljesült, hogy külső források bevonását az alapítványok számára nem eredményezte. Ugyanakkor az alapítványok működése, önmozgatása, önműködtetése jelentős erőket fog le az alapítványok költségéből. Az államháztartási törvény módosítása tartalmaz olyan megoldást, hogy bevezetné a támogatási célú fejezeti kezelésű előirányzat intézményét, amelyik a közcélú alapítványok korábbi célkitűzéseire összegeket különít el.

A bizottság a tárgyalás után a törvényjavaslatot 10:9 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság október 4-i ülésén megtárgyalta a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról kialakított törvényjavaslatot. A javaslat tárgyalása alkalmat adott annak áttekintésére, hogy igazodtak-e a költségvetési források a kormányprogramhoz, és e források megfelelően hasznosultak-e a kormányzat kultúrpolitikai célkitűzéseinek érdekében. A zárszámadás lehetőség arra is, hogy a folyamatok elemzésével a következő évi költségvetés tervezését is megalapozottabbá tegyük. A bizottság vitája után leszűrhetjük az alábbiakat.

Jelen javaslat kizárólag a zárszámadást tartalmazza. Ez evidenciának is tűnhet, de tudjuk jól, hogy korábbi hasonló esetekben az volt a gyakorlat, hogy ezen alkalmakkor más egyéb törvények is módosításra kerültek, így a zárszámadás egyfajta salátatörvénnyé vált. Most, hogy a törvényjavaslat alapvetően csak a költségvetési forrásokkal való gazdálkodás tapasztalatait tartalmazza, mind a képviselők, mind a nyilvánosság áttekinthetőbb és korrektebb képet kap a 2005. évi költségvetés végrehajtásáról.

Megítélésünk szerint az elfogadott költségvetési törvény végrehajtásának vizsgálatakor az a fő szempont, hogy az eredeti célkitűzések és az azokhoz rendelt források milyen mértékben valósultak meg. Ennek értelmében számunkra, kormánypárti képviselők számára a 2005. évi költségvetés kulturális fejezeti kötet bevezetőjében megfogalmazott célkitűzés jelentette a vizsgálat kiindulópontját. Azaz a kormány programjának egyik kiemelt célkitűzéséhez, a művelődéshez való alkotmányos jog, illetve a kulturális értékekhez való hozzáférés alkotmányos alapjoga teljesüléséhez illeszkedve több előirányzat a társadalom művelődését, a kultúra demokratizálását elősegítő támogatást kíván biztosítani. A kormánypárti képviselők ezen célkitűzést a 2005. évi folyamatokban megvalósultnak tekintik. A kormányprogramnak megfelelően a kulturális esélykiegyenlítésnek, a művelődési feltételek javításának, a közkulturális szolgáltatások szélesebb körű elérésének elősegítése a támogatási és pályázati rendszeren keresztül, úgy véljük, megvalósult.

Más egyebek mellett a helyi közösségek aktivitását, a népi kultúra promóciójának támogatását tartalmazó Tengertánc-program, a vidéki múzeumok fejlesztését segítő Alfa-program, a különböző régiókban működő népművészeti és amatőr művészeti közösségek és egyéni alkotók, a települési közművelődési programok, közkulturális szolgáltatások megvalósulását és fejlesztését segítő Közkincs-program voltak a konkrét eszközei a kulturális esélyegyenlőség segítésének.

Magam, bár tudom, hogy vitát váltott ki annak idején, de a fiatal korosztályok speciális érdeklődésére tekintettel jó kezdeményezésnek tartottam a nemzeti kortárs könnyűzenei kultúráért kialakított programot is. Hiszen ez is segítette, hogy a vidéken élő fiatalok ízlésüknek megfelelő, színvonalas élőzenei produkciókhoz jussanak.

Az állami fenntartású múzeumok állandó kiállításainak ingyenessége, a múzeumi majális, a múzeumok éjszakája kezdeményezések segítették múzeumaink népszerűsítését. A hatalmas tömegeket, másfél millió látogatót vonzó 15 nagykiállítás a nemzeti és nemzetközi kultúra kimagasló mestereinek munkáit mutatta be.

"A kultúra magyar városa" cím megalapítása egy másik fontos törekvést, a kulturális turizmus fejlesztését segíti, mely közvetlen bevételeket eredményez érintett vidékeinken. Ennek alapján a kormánypárti képviselők nem értenek egyet azzal az ellenzéki felvetéssel, hogy a programok nem érték el céljukat, illetve a programok közötti átcsoportosítás nem szolgálta a kulturális közösségek, intézmények támogatását. Azt is elmondhatom, hogy azzal, a Nemzeti Színház drámai előadásainak tónusában megfogalmazott ellenzéki véleménnyel, mely szerint 2005 a kultúra fekete évévé vált, sem tudok azonosulni, ezt nevetségesen elfogult, hamis megállapításnak tartom. Sajnálatosnak tartom, hogy az ilyen és ehhez hasonló politikai hazugságok adják ellenzéki képviselőtársaink retorikájának alapját.

Az írásos bizottsági kisebbségi ellenvéleményben már meg sem jelent az az ülésen elhangzott megállapítás, amely szerint még sosem marasztalt el minisztériumot ennyire az ÁSZ-jelentés. De nem is lett volna szerencsés ezt a túlzó megállapítást írásban is megörökíteni, hiszen a zárszámadási törvényjavaslat tárgyalásakor a kulturális fejezetre vonatkozó, az Állami Számvevőszék jelentésében szereplő megállapításokat sorra véve örömmel lehet tudomásul venni, hogy az ÁSZ a minisztérium igazgatása és a minisztérium hivatala tekintetében nem talált súlyos szabálytalanságokat, sőt jelentése a zárszámadási adatok megbízhatóságát és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma gazdálkodásának helyességét hangsúlyozta. Ennek alapján javaslom a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm egyébként az elektronikus segítség nélküli bizalmat is az elnök úrtól. (Gőgös Zoltán: Csíptesd fel!) Tegyem ide? Jó. (Fölcsípteti a mikrofonját.) Ezt is köszönöm.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egyébként persze, ha sok mindennel vitatkoznék is, amit itt Koszorús képviselő úr a kormánypárt és a kormányoldal ostorozása közben mondott vagy inkább mondásával ostorozott bennünket, tehát ha ezekkel külön-külön némelyik állítással vitatkoznék is, azt alátámasztotta, és én ezzel tökéletesen egyetértek, képviselő úr, hogy van teendő ezen a területen bőven.

Mint ahogy Molnár képviselőtársammal én abban, mondjuk, vitatkoznék, hogy egyébként a nyugat-európai önfegyelem és gyakorlat magától alakulna pozitívabban, mint a magyarországi. Azt gondolom, hogy egyébként éppen az erősebb fogyasztóvédelmi kultúra az, amely önmérsékletre szorít olyan szervezeteket, amelyeknek egyike-másika, ha Magyarországon kezd el tevékenykedni, mondjuk úgy, hogy ezt az önfegyelmet annyira az elején nem érzi.

Ezért is gondoltam azt Mesterházy képviselőtársammal, hogy célszerű lenne parlamenti képviseletét adni ennek a témakörnek. Bár egyébként én a magam részéről azt gondolom, hogy a Szociális Minisztériumnál mint kérdés ez jó helyen van. Az egy más kérdés, hogy például azzal én is egyetértenék, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság teljes egészében a minisztériumhoz tartozzon, és ne legyen törésvonal a hatósági apparátusban. Lám, ez is egy teendő. Azt gondolom, hogy a nemsokára létrejövő bizottságban ezeket a dolgokat is megbeszélhetjük. Mint ahogy azt is gondolom, hogy valóban a megszületett jogszabályokat, a fogyasztóvédelmi törvényt célszerű áttekinteni, megnézni, hogy mik azok a dolgok, amiket a mai korhoz, a mai kor követelményeihez kell igazítani, sőt esetleg a várható hatásokhoz.

Az élelmiszer-biztonság kérdése az, ami most leginkább fölmerül, akár a hétvégi híradások, akár a tavaly őszi események kapcsán, de azt már tisztáztuk az ötpárti egyeztetésen, és egyetértettünk önökkel abban, hogy ennél sokkal szélesebb spektrumával kell majd hogy foglalkozzunk. Hiszen gyakorlatilag a szolgáltatásoktól, a pénzügyi, banki szolgáltatásoktól, az áruértékesítéstől kezdve egy csomó olyan hely van, ahol egyébként a fogyasztó kiszolgáltatottságát igyekezni kell csökkenteni.

(16.30)

A civil szférát valóban erősíteni kell. Azt gondolom, hogy végig kell gondolnunk közösen, hogy azok a támogatási modellek és formák, amelyek egyébként a '97-es törvény következtében alakultak ki vagy egyébként léteznek, megfelelőek-e. Itt egyébként nem erről vitatkozunk főképp, de azt gondolom, hogy arra is figyelnünk kell, hogy ne mi döntsük el, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek ezeken a területeken működhetnek. Itt a polgári öntevékenységnek nagy teret kell biztosítani. Éppen az az egyik fő cél, hogy a polgári önvédelmet erősítsük ebben a kérdésben. Nincs az a hatóság és nincs az a százezer fős apparátus, amelyik egyébként pótolni tudná azt, ha az egyénben nem tudjuk megerősíteni azt a vágyat, hogy megharcoljon az igazáért akár filléres kérdésekben is. Ezt semmilyen hatóság átvenni tőle nem tudja.

Azt gondolom végül, ami egyik fontos dolga lehet a mi bizottságunknak, hogy ebben az esetben nem valamifajta magamutogatás, ha a nyilvánosság számára próbálunk és a nyilvánosság bevonásával próbálunk működni, hiszen a nyilvánosság az egyik legjobb eszköze a fogyasztóvédelemnek a kapitalizmusban. Azt lehet látni, hogy ezek a kisebb-nagyobb cégek mennyivel szívesebben fizetnek ki büntetéseket, mint hogy kerülnek be az újságba. Nekünk, azt gondolom, lehet az dolgunk, hogy bizonyos problémákkal foglalkozva, amelyek a fogyasztók nagy csoportjait érintik, rátereljük a nyilvánosság figyelmét, és ez, azt gondolom, önmagában is preventív hatással lehet.

Befejezésül pedig: úgy képzelem - és az ötpárti egyeztetés is erről győzött meg -, hogy ez lehet egy olyan kérdés, amelyben párthovatartozástól függetlenül egyet tudunk érteni. Nyilvánvaló, és én ezt teljesen fel is fogom, hogy a kiosztott szerepekből következik az, hogy mi majd még sok kritikát kapunk, hogy jól irányítjuk-e az apparátust vagy nem, jól dolgozik-e a minisztérium vagy nem, ez bőven belefér ebbe a politikai szituációba. De látom annak a lehetőségét, hogy a fő kérdésekben egyetértsünk, és én a magam részéről - ha minden igaz, a bizottság majdani elnökeként - várom is segítő közreműködését képviselőtársaimnak.

Köszönöm szépen.

ALEXA GYÖRGY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvalóan eltér a megítélése az ellenzéki és kormánypárti képviselőknek a fogyasztóvédelem hazai állapotairól.

Mi úgy látjuk, hogy az elmúlt hat évben - a korábbiakhoz képest - a fogyasztóvédelem ügyét kiemelten és jól kezelte a kormányzat, erősödött a civil szféra, és hatékonyabb lett a hatósági munka. Ellenzéki képviselőtársaim pedig, helyzetüknek megfelelően, bírálják, kritizálják a megtett intézkedéseket.

(18.00)

De abban mindegyik oldal egyetért - és ez az ötpárti egyeztetésen is kiderült -, hogy a téma olyan fontosságú, hogy indokolt a parlament szintjén is megteremteni a szervezeti keretet a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kérdések megtárgyalására.

Előterjesztőként úgy gondoljuk, hogy át kell tekintenünk a korábban meghozott törvényi szabályozásokat abból a szempontból, hogy megfelelő módon segítik-e az egyéni, hatósági és civil szervezeti fogyasztóvédelmi tevékenységet; segítik-e azokat a folyamatokat, amelyek erősítik a civil kontrollt, és egy erős állampolgári érdekvédelmi mozgalom létrejöttét eredményezik. Meghozott törvényeink, a sikeresen működő fogyasztóvédelmi hatóság és az erősödő civil szféra ellenére is úgy látjuk, hogy a rendszerváltást követő évek növelték a fogyasztók kiszolgáltatottságát. Az aktív hatósági és civil szervezeti tevékenység mellett is elmondható, hogy lakosaink jelentős része felkészületlen fogyasztói érdekeinek megvédésére. A globalizált világban az egyén sokszor tehetetlen a gyártóval, szolgáltatóval szemben, időnként megfoghatatlannak látszik a felelősség, elvész az értékesítők, közvetítők, forgalmazók és előállítók kusza tengerében.

Az elmúlt hónapok élelmiszer-botrányai egy konkrét témára, az élelmiszer-gazdaságban előforduló visszaélésekre világítottak rá, de a fogyasztói nehézségek messze nagyobb területet ölelnek fel; a banki és biztosítási tevékenység, a kábelszolgáltatók, a nagy áruházláncok működése, a Magyarországon forgalmazott külföldi eredetű műszaki cikkek minősége, az egyén számára igénybe vehető bármilyen szolgáltatás színvonala és biztonsága legalább ennyire fontos kérdés. A társadalmasítás, a hatékony állami szerepvállalás, a nyilvánosság, a civil szektor erősítése, illetve az ehhez szükséges fogyasztóbarát jogszabályi háttér kialakítása jelenti a fogyasztóvédelem fő irányait. A hatékony fogyasztóvédelem szempontjából alapvető fontosságú a tudatos, jogait pontosan ismerő vásárlói magatartás, az európai irányelvek és szabályozások is erre alapozva fogalmazódtak meg. Sajnos, ez Magyarországon még nem alakult ki megfelelően, s ezért van szükség az állam fokozottabb szerepvállalására.

A létrejövő eseti bizottság feladata ezért az lenne, hogy az eddig meghozott intézkedéseink hatékonyságát vizsgálja, értékelje, a vonatkozó jogszabályok áttekintése után - ha szükséges - jogszabály-módosításokat kezdeményezzen, állásfoglalásaival ösztönözze a tudatos és öntudatos fogyasztóvá válást, tájékoztatást és adatokat kérjen a szakmai szervezetektől, segítse elő a témáról folyó kommunikációt és társadalmi párbeszédet, a hatóságokkal, az érintett civil szervezetekkel és a hatósági szervezetekkel való kapcsolattartás eszközével emelje a parlament szintjére azok tapasztalatait, javaslatait. Ezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést előterjesztésünk elfogadására.

Végezetül szeretném megköszönni a benyújtott módosítókat, jelzem, hogy ezekkel egyetértünk, befogadjuk őket. Köszönjük a bizottságok gyors munkáját, ennek eredményeként gyorsan idekerülhetett a parlament elé ez az előterjesztés. Köszönöm szépen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! A mondanivalómban jeleztem, hogy befogadjuk a javaslatokat. Köszönöm szépen.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kulturális bizottság tagja vagyok, és szeretném elmondani, hogy azért a bizottságban elhangzott kisebbségi álláspont megjelent itt a Ház színe előtt, ha nem is a hivatalosan bejelentett hozzászólótól, de Tellér képviselőtársam jól elmondta, amit egyébként ott kisebbségi álláspontként lehetett érzékelni.

Akkor is azt mondtam neki, hogy nagyon sokban egyetértek, egyébként látszik, hogy a patkó mindkét oldala sok dologban egyetért. Nagyon sok dologban egyetértek vele, minősítéseivel, megállapításaival, a jelenségek elítélésével, amelyek ellen fel kell lépni, és egyetértek azzal is, hogy az ORTT ebben a dologban legyen még markánsabb, még szigorúbb. Amiben ott sem értettünk egyet, az az a fajta okfejtés, amely úgy hangzott - és itt is meghallottuk -, hogy ezek szerződésbontó tényezők, hiszen akkor meg kell nézni, hogyan pályázott, azokban mit vállalt, és azt kell a fejére olvasni.

Azt mondtam a bizottsági ülésen, hogy az ORTT számára egy ilyen vita igazából megnyerhetetlen lenne, mert egyébként nem lehet állítani, hogy azok a dolgok, amelyeket Tellér úr most is felolvasott, a pályázatban vállalt dolgok ezeknek az adóknak a gyakorlatában semmilyen formában fel nem lelhetők, semmilyen műsoregységben meg nem jelennek, fel nem bukkannak, nincs olyan dolguk, olyan műsoruk, amely mondjuk, egyfajta szerződési teljesítésnek ne minősülne ilyen általános megfogalmazások mellett. Miközben egyébként a napi gyakorlatukban megjelennek műsorok, hozzáteszem, kicsit ezen égiszek alatt, és ezeknek a műsoroknak a tartalma helyenként igenis törvényeket sért. De hát ez ellen az ORTT szabálysértési eljárások sorozatát is nyitja, és sikerrel vívja meg.

Egyetértek Pettkó képviselőtársammal, hogy az ORTT-nek talán sikerült is megállítani bizonyos tendenciákat ezeknek a műsorszóróknak a gyakorlatában, mert egyébként persze nagyon sokfajta módon lehet törvényt sérteni. Leginkább ezekben a délutáni órákban, részint verbális módon való törvénysértések fordulnak elő ezekben a műsorokban. A bizottsági ülésen is beszéltünk arról, hogy mondjuk úgy, a kisebbségek előnytelen ábrázolása jelenik meg ezekben a műsorokban, és még sorolhatnám, hogy milyen fajta módon. Ezek mind jelentős részben szabálysértési eljárások tárgyai. Tehát igazából, úgymond, a végkövetkeztetés az, amelyben véleménykülönbség van közöttünk.

Sajnálom, hogy a bizottsági ülésen viszont a Hír TV-vel kapcsolatos ORTT-eljárás semmilyen formában nem jelent meg magában a vitában. Azért sajnálom, mert bizottsági keretek között bizonnyal lehetett volna ezt a kérdést jó sarkosan, magvasan kivitatni, esetleg alaposabban, mint amit itt az időkeretek számunkra biztosítanak. Itt azért hadd mondjak valamit. Itt konkrétan a Televízió elfoglalásával kapcsolatos estén történt Hír TV-s közvetítés volt az, amely az ORTT részéről büntetést váltott ki. Itt felmerül számomra kérdésként, hogy adott esetben egy közintézmény elfoglalásának helytelenségében egyet tudunk-e érteni. Mert ha egyet tudunk érteni abban, hogy ma Magyarországon közintézményeket erőszakosan elfoglalni nem lehet, akkor egyébként abban a minősítésben is egyet kellene értenünk, amelyet az ORTT az üggyel kapcsolatban hozott. Engedjék meg, hogy konkrét dolgokról beszéljünk, hogy felolvassak egy-két dolgot önöknek ebből a jelentésből.

Azt mondja: "A rendőrök könyörtelenül szembeszegültek, nekimentek a tömegnek". Ezek azok a rendőrök, akik ott álltak a Magyar Televízió előtt, és védték azt a közintézményt attól, hogy egyébként randalírozó huligánok be ne törjenek oda. Tehát ők azok, akik könyörtelenül nekimentek a tömegnek. Aztán, és most hagyjuk azokat a megállapításait, amelyeket másoktól idéz, mert most azt mondom, oké, másoktól idézte, de van itt egy-két saját vélemény: "Azt kell mondanom, hogy amit a Kossuth téren Wittner Mária mondott: forradalom van, az most valóra vált. Wittner Mária október 23-ára akarta az újabb rendszerváltást vagy az igazi rendszerváltást, de úgy látszik, ezt a tömeg már nem bírta kivárni." Magyarul: ma az egyébként alkotmányosan, demokratikusan működő Magyarországon újabb rendszerváltásra lenne szükség, és aki azt akarja, az a Hír TV riportere szerint nem bűncselekményt követ el.

Aztán: "A tömegnek csalódnia kellett a rendőrségben, mert a rendőrség nem maradt a tömeggel, nem tartott ki mellette, nem állt ki mellette." Magyarul: megvédett egy közintézményt attól a dúlástól, amitől aztán sajnos később nem tudta megvédeni. A százmillió feletti károkozástól, és el kell mondanom, attól a presztízsveszteségtől, amelyet a Magyar Köztársaság számára az jelentett, hogy a televízióját el lehetett foglalni.

Még egy, ez a kedvencem: "Szabadság, ezt szeretnék a fiatalok, szabadság." Ez lenne a szabadság? Tehát önök, akik itt gyakorlatilag kormányzati felelősséggé tennék, hogy milyen rosszak a kereskedelmi televíziók gyakorlatai, önök csak egyet kell hogy értsenek velem abban, hogy ez nem szabadság. Ez egy garázda bűncselekmény. Mint ahogyan a köztársasági elnök úr is ennek minősítette.

Az ORTT beszámolójával kapcsolatban - ezzel befejezve a felszólalást - hadd mondjam, hogy eltelt egy csomó év, és mi ezt a törvényt politikai egymásnak feszülés okán folyamatosan nem tudjuk módosítani, korszerűsíteni. Lassan túlhalad rajta a világ. A digitális televíziózás megjelenésével gyakorlatilag nevetségessé válik a médiatörvény a jelenlegi formájában. Meg kell mondanom, abban bízom, hogy az a jelenlegi nevetséges, kereskedelmi televíziók között folyó verseny is megkérdőjeleződik, amelyre Tellér úr is utalt, hogy azonos típusú gagyival próbálnak azonos típusú gagyit legyőzni bizonyos műsorfolyamokban. Ha nekünk, politikusoknak kellene egy beszámolót tartani, hogy mi mit teszünk ebben a dologban, vajon ezt a beszámolót elfogadnák-e a médiában dolgozók? Az ORTT elfogadná-e tőlünk, hogy megállapodás hiányában, időnként saját kis politikai érdekeink érdekében évek óta hagyjuk ezt az állapotot? Utána évente pedig felállunk, és nagy lendülettel minősítgetjük az ORTT-t, ami egyébként szívünk joga, törvény adta lehetőségünk. Mert mi megtehetjük, ők nyilvánvalóan viszont nem.

Tehát igazából nem érzem sportszerűnek, hogy a saját törvényalkotási hiányosságainkat vagy éppen politikai megállapodásbeli képtelenségeinket az ORTT-n kérjük számon.

(17.20)

Én azt gondolom, hogy egy nem túl jó törvény alapján próbál a lehetőségekhez képest jól dolgozni, és én ezért támogatom a beszámolójának az elfogadását.

Köszönöm.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy öröm és nagy megkönnyebbülés, hogy ilyenkor már különösebb nézőközönség nem övezi a Ház munkáját, mert azt gondolom, az átlag állampolgár valahogy ezt minősítené, hogy egy olyan dologban, amelyben egyetértünk, miért vitatkozunk immár fél órája. (Derültség.) Én csak örömmel azt szeretném bejelenteni, hogy az ellenzéki képviselőtársaim által benyújtott, a dohányáruk értékesítésével kapcsolatos javaslatot a magam részéről támogatom, sőt - és örülök, hogy ez más hozzászólásokban is felbukkant -, miután úgy gondoltuk, hogy az alkohol értékesítése kapcsán hasonló súlyos problémák vannak, Mesterházy képviselőtársammal beadtunk egy módosítót, ami az alkoholtermékekre is kiterjed.

S anélkül, hogy kisebbíteném a dohányzással kapcsolatos javaslatot, azért azt hadd mondjam el, hogy az elmúlt években, amióta a cigaretta értékesítési haszna drasztikusan megváltozott, igazából a dohányértékesítés kiegészítő tevékenységet jelent a vegyesboltok kínálatától kezdve a szórakozóhelyekig, sőt igen sok szórakozóhely azóta nemigen fárad cigarettaértékesítéssel.

Ugyanakkor az ifjúsági szórakozóhelyek bevételének jelentős részét az alkohol értékesítése adja. Azt mondanám, és ezért jó volt ezt a statisztikát hallani, hogy valószínűleg sokszorosa értékben és mennyiségben is az alkohol, amit az ifjúsági szórakozóhelyeken kiskorúak számára értékesítenek, mint a dohánytermék. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy a fogyasztóvédelmi eseti bizottság foglalkozott ezzel a javaslattal. Eseti bizottságként hasonló módon állást nem foglalhatott, mint ahogy az állandó bizottságok, de egy állásfoglalásba foglaltuk megerősítésünket és támogatásunkat.

Azt gondolom, itt Gógl képviselőtársam a többmenetes küzdelmet mondta. Az teljesen természetes, hogy olyan, a népi gondolkodásban mélyen gyökerező káros szokásokkal szemben, legyen bár a dohányzás, legyen az alkoholfogyasztás, de akár legyen a mértéktelen étkezési szokások, azokkal egy menetben leszámolni nem lehet. Az is kétségtelen, hogy itt súlyos gazdasági érdekek álltak, állnak ezeknek a termékeknek a forgalmazása mögött, amelyek érdekeiknek megfelelően nehezen vonulnak vissza a korábban megszerzett frontokról, bár ebben a háborúban itt, Magyarországon is sikerült bizonyos sikereket elérni.

(18.10)

Én ugyan teljesen egyetértek Tóth Károly képviselőtársammal abban, hogy őszintén remélem, az egyre jobban fogyó dohányosok, olyanok például, mint én, azért ha bűncselekményt nem követnek el, mégiscsak emberszámba kellene őket is venni. Én ezzel a mentalitással egyetértek, de azt gondolom, hogy valóban korszerűtlen és káros szokásnak adózunk, és saját életvitelünk szempontjából is azt tesszük jól, ha minél előbb föladjuk.

Úgy gondolom - elhangzott ez is a vitában -, nem baj, hogy ugyanakkor ez a javaslat ad mozgásteret, rugalmasságot a fogyasztóvédelmi hatóságnak. Hiszen ha végiggondoljuk, mondjuk, egy kistelepülés kis közértjében egy ilyen elkövetett eset, amely az ottani ellátásban okozhat akár zavarokat, egy picit más, mint az előbb említett ifjúsági szórakozóhelyes probléma.

Itt a hatóságnak lesz arra joga, hogy közvetlen tapasztalata alapján megfelelő mérlegelési lehetőséget nyújtson. Ez talán azoknak az érdekvédelmi szövetségeknek is pozitív lehet, akik meg kell hogy mondjam, úgy érzékelem, hogy nagy örömmel nem szemlélik ezt a javaslatot, hiszen további szigorításnak, további nehezítésnek élik meg.

Az is fölmerült, hogy érdemes-e most hozzányúlni ehhez a szeletéhez a büntetési tételek és a büntetési módok dolgában. A fogyasztóvédelmi eseti bizottság jelentésében akarja megtenni rendszemléletű javaslatait ezzel kapcsolatban, és én magam is úgy gondolom, hogy általában rendszerben kéne gondolkodni, nehogy elkövessük azt a hibát, hogy egy bizonyos területen eltúlzott szigort alkalmazunk, és ez egybevetve más területekkel, kicsit nevetséges különbségeket adna.

De ezt mégiscsak kivételnek érzem ennek a két terméknek a forgalmazása esetén. Annál is inkább, mert - maradva a többmenetes hasonlatnál - ez már nem az első menet. Magyarul az ilyen termékek értékesítésével foglalkozók már igen jól tudhatják, hogy ebben azért a törvényi tendencia merrefelé halad, és ha még ennek ellenére is - én is tudom, hogy ennek ellenére is - sűrűn előfordul, hogy a jelenlegi jogszabályok megsértése megesik, helyenként napi gyakorlatként fordul elő, akkor vessenek számot ennek a következményeivel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): (Hangosítás nélkül.) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim!

ELNÖK: Kérem, hogy a kártyáját helyezze az olvasóba, frakcióvezető-helyettes úr. (Alexa György: Majdnem sikerült mikrofon nélkül is elmondanom.) Kérem, hogy a kártyáját helyezze az olvasóba! (Alexa György: Némi segítséggel sikerült. Köszönöm szépen.) Kiváló. Most már a mikrofon is az öné.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Vettek már selejtes árut? Találkoztak már színvonaltalan szolgáltatással? Bosszankodtak már azon, hogy vásárlói panaszaikat félvállról vették? Ha most a kérdéseimre adott válaszként kézfeltartással felelnének a jelenlévők, valószínűleg soha nem látott egységet tükrözne a kép. Mert mindnyájan fogyasztók is vagyunk, és közös érdekünk, hogy a pénzünkért biztonságos és megfelelő értékű árut kapjunk.

De azt is látjuk mindannyian, hogy a civil és hatósági erőfeszítések ellenére a rendszerváltást követő tizenhat év a fogyasztók növekvő kiszolgáltatottságát hozta. Ezt a tényt ismerte fel a kormányzat, amikor kialakította stratégiáját a fogyasztóvédelem területén, és konkrét intézkedésekkel szolgálja a fogyasztók érdekeit. Ilyen lépés a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet önálló nemzeti hatósággá való átalakítása, létszámának növelése is.

Persze az nem segíti a fogyasztói problémák szakszerű és pártpolitikától mentes kezelését, ha a legnagyobb ellenzéki párt hamis információkon alapuló, radikális nyilatkozatokkal kelt hisztériát egy olyan ügyben, amelyben a lakosság méltán tart igényt a hiteles tájékoztatásra. Ha pedig az adott párt ifjúsági szervezete még csak nem is a konkrét területért felelős miniszternek ír egyébként tévedésektől hemzsegő levelet, és nem az illetékességgel bíró minisztérium előtt tüntet, hát az elgondolkodtató.

(14.40)

Ez persze beleférhetne a napi politikai egymásnak feszülésünk történéseibe. De felelős politikusokként arra kell gondolnunk, hogy a több ezer civil és hatósági szakember, a versenyszféra képviselői és a vásárlók milliói szakszerűséget várnak el a politika résztvevőitől, nem azt, hogy feladatukat jól ellátó hatóságok tekintélyét romboljuk. Kormánypárti politikusként nem gondolom, hogy csak nekünk lehetnek hasznos és a fogyasztók biztonságát erősítő javaslataink. Ezért úgy vélem, a fogyasztók érdekeit sokkal inkább az a szakmai munka szolgálja, amelyet az elmúlt hónapokban bizottságunkban, a fogyasztóvédelmi eseti bizottságban ötpárti részvétellel sikerült megvalósítani.

Pár nappal ezelőtt a parlament felsőházi termében konferenciát szerveztünk a fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezetek részvételével. 270 résztvevő fogadta el meghívásunkat, az állami hatóságok, a kamarák, a békéltető testületek, a szakmai és érdekvédelmi szervezetek, a versenyszféra képviselői. Hozzászólásaikból kiderült, hogy üdvözlik és helyesnek tartják, hogy a kormányzat stratégiát alakított ki, és tervszerű, következetes lépéseket tesz a fogyasztóvédelem területén. Fontos lépésnek tekintik, hogy a parlament eseti bizottságot hozott létre a fogyasztóvédelem kiemelt kezelése érdekében, úgy érzik, ez újabb és hatékony fórumot jelent számukra.

De kritikákat és javaslatokat is megfogalmaztak, számunkra is és a kormányzat részére is. Elhangzott, a törvényalkotásnak érzékenyebbnek kell lennie a civil és hatósági szervezetek javaslataira. A kormányzatnak a támogatásokat növelve, feladatokat átadva, konkrét szakmai elvárásokat megfogalmazva kell javítania a civil szervezetek működési lehetőségeit, hogy azok többéves és egymásra épülő terveket, programokat tudjanak kialakítani és végrehajtani. Mára már az évi kétezret is meghaladják azok az ügyek, amelyekben a békéltető testületek a panaszosok számára kedvező határozatokat hoznak. Ennyivel kevesebb ügy kerül bíróságra, és ennyi, néha anyagi értelemben kicsinek számító ügy zárult állampolgári elégedettséggel. Elengedhetetlen a testületek előfinanszírozásának megoldása, támogatásuk növelése és jogköreik jogszabályi megerősítése.

Végezetül engedjék meg, hogy befejezésül idézzek abból a zárónyilatkozatból, amelyet a konferencia résztvevői egyöntetűen elfogadtak; úgy érzem, mindnyájunk számára tanulságos: "A fogyasztókat érő biztonsági kihívásnak csak a politikai, az állami, a civil, a szakmai, az érdekvédelmi és a versenyszféra összes résztvevőjét magába foglaló együttműködéssel lehet megfelelni."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés március elején fogadta el a fogyasztóvédelmi bizottság létrehozásáról szóló határozatát. A bizottság március 27-én tartotta alakuló ülését. Ezzel az üléssel együtt azóta kilenc ülést tartott. Az elmúlt hónapokban meghallgattuk a fogyasztóvédelem területén működő állami hatóságok képviselőit, akik beszámoltak a tapasztalataikról.

(18.50)

Egy bizottsági ülést áldoztunk a civil szféra, a társadalmi szervezetek képviselőinek. Tartottunk együttes ülést a mezőgazdasági bizottsággal aktuális élelmiszer-biztonsági kérdésekben, és nem oly régen - erről már beszámoltam önöknek - egy nagyon sikeres, majdnem 300 fős részvétellel bíró fogyasztóvédelmi konferenciát szerveztünk, amely módot adott arra, hogy a civil szervezetek egy tekintélyes helyen, az Országgyűlésben közvetlenül mondhassák el felvetéseiket, problémáikat.

A bizottság jelentése készül. Azt gondolom, hogy annak a feladatnak, amit az első határozat számunkra kiszabott, október 15-éig meg tudunk felelni, de az elmúlt hónapok arról győztek meg bennünket - és ebben, az előterjesztőket látván kimondhatom, hogy ötpárti egyetértés is van -, hogy ezt a tevékenységet célszerű, bár más tartalmakkal, továbbfolytatnunk a bizottság jelentésének elkészülte után is.

Ezek a tartalmak értelemszerűen az olyan nagy szolgáltatói csoportok meghallgatásai lehetnek, amelyek a fogyasztók nagy létszámát érik el, és ezeket a tapasztalatokat itt, a parlament nyilvánossága előtt összesíthetjük. Kérem, hogy támogassák a bizottság további munkáját.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vendégeink! A kulturális és sajtóbizottság 2007. szeptember 18-ai ülésén tárgyalta a Szülőföld Alap 2005-2006-ról szóló tevékenységének beszámolóját. Engedjék meg, hogy tolmácsoljam bizottságunk adott napirenddel kapcsolatos többségi véleményét.

A Magyar Országgyűlés 2005-ben alkotott törvényt a Szülőföld Alap létrehozásáról. A törvény célja, hogy köztársaságunk megfeleljen a határainkon kívül élő magyarság iránt érzett és alkotmányunkban is foglalt felelősségének. A jogalkotó a törvény létrehozásával a szomszédos államokban élő magyarság szülőföldjén való boldogulását, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatainak ápolását, fejlesztését, a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítését kívánta ezzel a lépésével előremozdítani.

Az a külhoni magyarság pályázati úton történő támogatásának legfontosabb színtere és forrása. Érthető, a kulturális és sajtóbizottság fokozott érdeklődéssel fogadta a Szülőföld Alap kezelő szervezetének 2005-2006. évről szóló beszámolóját, amelyből kiderül, hogy az alap olyan 1 milliárd forint nagyságrendű elkülönített állami pénzalapként jött létre, amely támogatást nyújt a szülőföldön való boldoguláshoz, anyagi, szellemi gyarapodáshoz, az anyanyelv és a kultúra megőrzéséhez.

A pénzalap kezdetben a külügyminiszter, majd a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felügyeletével a Határon Túli Magyarok Hivatala kezelésében működött. Az alapból pályázat útján igényelhettek támogatást magyarországi és határon túli magánszemélyek, szervezetek, oktatási intézmények, kutatóintézetek, civil szervezetek és önkormányzatok. Emellett a szolidaritás jegyében minden magyar állampolgárnak lehetősége nyílt arra, hogy személyi jövedelemadójának 1 százalékát felajánlja az alap javára.

A jogszabályi rendelkezések alapján 2005. július végén kezdte meg munkáját az alap elvi és stratégiai irányítását ellátó testülete, a 15 főből álló tanács, amelynek egy részét a kormányzat, másik részét határon túli szakmai szervezetek delegálták. Ez a tanács határozta meg a 2005-2006. évre vonatkozó pályázati prioritásokat, elfogadta a stratégia alapelveit, valamint összeállította és elfogadta az egyes régiókra jutó részesedési arányok listáját. Határozott arról is, hogy a 2005-2006. években kizárólag pályázati úton nyújt támogatást, valamint arról, hogy kiemelten kezeli a Vajdaságot és Kárpátalját, az ottani magyarság létszáma alapján az indokoltnál nagyobb arányban biztosítva számukra pénzügyi keretet.

Bizottságunk, áttekintve és megvitatva a beszámolót, az alábbi többségi véleményt alakította ki. Az alap 2005-2006. évi működésében megfelelt a törvényhozó szándékainak, jól szolgálta a létrehozását eredményező törvényben foglalt célokat s azokat a prioritásokat, amelyeket az alap stratégiai irányítását ellátó tanács meghatározott. Az alap kijelölt forrásai a pályázatok által szinte maradéktalanul felhasználásra kerültek. Ezzel együtt bizottságunk kisebb, de lényeges kritikai észrevételeket is tett. Úgy véljük, hogy az alap működésének nyilvánosságát egy informatívabb, több információt tartalmazó honlap jobban szolgálná. Ez esetben a nyilvánosság nemcsak azért fontos, mert jelentős állami pénzforrások kerülnek felhasználásra, hanem azért is, mert az alap bevételeinek egy jelenleg kisebb hányadát az állampolgári 1 százalékos adófelajánlások adják. Ez 2005-ben 110 millió forint, 2006-ban 88 millió forint volt.

Véleményünk szerint az állampolgári felajánlásokat is jobban ösztönözné, ha polgáraink több pontos információval bírnának a pénz odaítélési módjáról és a támogatott célok megvalósulásáról. Meggondolandónak tartjuk azt is, hogy az alap az állampolgári felajánlások növelése érdekében jelentősebb marketingmunkát folytasson. Azt gondolom, ez a határon túli szervezetek működésének magyarországi megismertetése szempontjából sem lenne lényegtelen.

Az Állami Számvevőszék 2007. áprilisi ellenőrzése során a Szülőföld Alap 2006. évi működését rendben találta, mindössze technikai jellegű hiányosságokat jelzett az alap kezelője felé. Bizottságunk 10:9 arányú többségi döntésével az alap beszámolóját az általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A benyújtott költségvetési javaslatból látszik, hogy a kormány továbbra is a konvergenciaprogramot tekinti zsinórmértéknek. Én ezzel a magam részéről egyetértek. A költségvetési hiány lefaragását és az egyensúly elérését célzó lépések eredményeként a makrogazdasági mutatókban már látszanak az államháztartás egyensúlyának helyreállítására hozott kiigazító lépések pozitív eredményei. Magam is azt remélem, hogy egy kis idő múlva talán valamennyi polgár személyesen is megtapasztalhatja majd az egyensúlyteremtés, a reformok és a fejlesztések hasznát, értelmét.

Engedjék meg, hogy a kulturális és sajtóbizottság tagjaként, valamint a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnökeként a törvényjavaslat két területéről kicsit részletesebben is szóljak. A közszolgálati műsorszolgáltatók rovatnál szereplő összegek, amelyek a műsorterjesztési költségekre szolgálnak, a médiatörvénynek és az eddigi költségfelhasználásnak megfelelőek. A Magyar Rádió művészeti együtteseinek támogatására az elmúlt évivel azonos nagyságrendű az előirányzat. Itt kialakult egy probléma. A kulturális és sajtóbizottság a felek meghallgatásával közvetlenül is megismerte ezt a helyzetet, emelést látunk szükségesnek, ezért 900 millió forintos növelésre teszünk majd javaslatot. A Magyar Televízió Közalapítvány céltámogatása a Magyar Televízió Zrt. közszolgálati műsortervének megvalósítására szolgál, az összegből egyidejűleg biztosítani kell a közéleti és kulturális műsorok súlyának növelését.

Új előirányzatként jelenik meg a műsorterjesztés és a digitális átállás során jelentkező többletfeladatok kiadásához tervezett költségvetési hozzájárulás. A digitális átállás jelentőségét, úgy vélem, különösképpen nem kell bizonygatnom. Az erről szóló törvény kialakításában ötpárti konszenzus jött létre. Az átállás sikere érdekében a beállított 660 millió növelésére teszünk majd javaslatot. Külön előirányzaton szerepel a határon túli magyar sajtó hírellátásának fedezete, továbbá a 2008. évi pekingi olimpia közvetítésével kapcsolatos többletköltségekhez biztosított támogatás.

A kormányzat ez év tavaszán fogadta el harmadik középtávú fogyasztóvédelmi politikáját. A politika stratégiai céljai között erős és hatékony fogyasztóvédelmi hatóság kialakításával határozottabb állami fellépést és szerepvállalást tűzött ki. Ezért szeptember elsejével megszületett a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság. Az így kialakított szervezet megerősítésre került, jelentős, éves átlagban 110 fő létszámbővítésre kapott költségvetési forrást. E bővítés lehetősége a 2008. évi előirányzatban is szerepel. A békéltető testületek ismertsége és elfogadottsága évről évre nő. Az eddigi tendenciákat figyelembe véve 2008-ban a testületek tárgyalt ügyek elérhetik az ötezres számot. Ez és a testületek munkája segítésének szándéka indokolja a békéltető testületek támogatásának növelését. Az eredeti javaslatban is növelés szerepel, ennek ellenére szándékomban áll egy módosító javaslattal ezt az előirányzatot tovább növelni.

(11.10)

A kormányzati cselekvési program értelmében cél a fogyasztóvédelem széles társadalmi alapokra helyezése, a tudatos fogyasztói magatartás kialakítása és erősítése a civil szervezetek eszközeivel. A fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek támogatásának 2008. évi előirányzata 260 millió forint. Ez megfelel a tavalyi év támogatási szintjének, éppen ezért ennek a növelését is szükségesnek látom, de ezt a bírságok felhasználásának és mértékének az átalakítása is eredményezheti.

Összefoglalva: a 2008. évi költségvetés fő paraméterei a konvergenciaprogramnak megfelelően alakulnak. 2007-ben és 2008-ban befejeződik a konszolidációs szakasz, és ismét 4 százalék fölé kerülhet e növekedés, az államháztartás legfontosabb alrendszereiben végbemennek a reformok, a növekedés szerkezete egészségessé válik, és hosszú távon fenntarthatóvá lesz. Ez eredményezhet számunkra egy kiegyensúlyozott gazdasági környezetet.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Ferihegyi repülőtér az ország és Budapest gazdaságának, idegenforgalmának egyik legfontosabb bázisa, de a légikikötő mindnyájunknak hasznos tevékenysége a főváros több kerületének lakosai számára nehezen viselhető, helyenként elviselhetetlen zajszennyezést is jelent. Magam természetesen megértem a más településeken lakók gondjait is ebben a kérdésben, de a XVII. kerület országgyűlési képviselőjeként a Rákoshegyen, a repülőtér tőszomszédságában élők felvetéseit ismerem közelről, és látom rendkívül megalapozottnak.

Nem csoda, hogy a Budapest Airport privatizáció utáni első vezérigazgatója 2005-ben az egyik legfontosabb feladatának nevezte a probléma orvoslását, 12 hónapot kért a kérdés kivizsgálására. 2006 szeptemberében egy intézkedési csomagot hirdetett meg, amely lakossági fórumokon került egyeztetésekre. A kerületünket érintő fórumokon magam is részt vettem. Tapasztalatom szerint a konkrét javaslatok mellett - mint például az emelkedési szög növelése, a felszállási útvonal szigorú betartatása - a Budapest Airport jelentős mennyiségű és konkrétumokat nem tartalmazó PR-fogást is bevetett. Több lakossági kérdésre nem vagy kitérően válaszoltak. 2006 decemberében a cég bejelentette saját jogszabályi javaslattervét, és ezt 2007 februárjában benyújtotta a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak. Az érintett kerületek, települések, az egyeztetésekbe bevont civil szervezetek pedig meghökkenve látták, hogy javaslataik többsége bele sem került a megmentőként beharangozott dokumentumba.

Felolvashatnám itt Simon Gábor és Mester László XVIII. kerületi országgyűlési képviselők sajtóközleményét, amelyben tételesen sorolják, mik azok, amiket hiányolnak. A teljesség igénye nélkül egy-két dolog: zajgátló övezetek kijelölése, a mélyalvási időszakban csupán vészhelyzet esetén legyen használható a repülőtér, passzív zajvédelmi intézkedések. De a saját választókerületemben is számtalan megválaszolatlan probléma maradt. Rákoshegyen naponta 100-150 gép repült el a kertes házak fölött 50-300 méter magasan, 75-110 decibel hangkibocsátással, és ez azóta sem változott jelentősen. A Budapest Airport adatai szerint határérték-túllépés azonban nem történik; természetesen, hiszen a számításaikat átlagolva végzik. De lehet-e átlagot számolni, amikor egy alacsonyan szálló gép tönkreteszi egy család nyugalmát. Úgy gondolom, nem.

Úgy vélem, a repülőtér működésének kárvallottjai joggal várnak el olyan jogszabályokat, amelyek az ő érdekeiket is tükrözik; olyan jogszabályokat, amelyek az érintett önkormányzatok bevonásával kerülnek kialakításra, súlyos szankciókat tartalmaznak a fel- és leszállási szabályokat megsértő légitársaságok számára. A Rákoshegyen élők figyelembevételével szabályozzák a 2-es kifutópálya használatát. Megtiltják vagy jelentősen korlátozzák a repülőtér éjszakai használatának lehetőségét. Elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy a zajövezetek kialakítását a korrekt és átfogó mérési eredmények mellett az ott élő lakosság véleménye is befolyásolja. Halaszthatatlan, hogy beinduljanak a passzív zajvédelmet segítő programok is. Olyan szabályozás kialakítására van szükség, amelyben feloldódik az az ellentmondás, amely jelenleg az országos érdek és a helyben élő több százezer ember között feszül.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A XVII. kerületnek, Kőbányának és a körülöttük lévő agglomerációnak legnagyobb problémája a közúti közlekedés lassúsága. Ennek oka, hogy kötöttpályás közlekedés hiányában több százezer ember a Pesti út-Jászberényi út szakaszon kénytelen egyéni vagy tömegközlekedési eszköz igénybevételével megközelíteni az Örs vezér terét, hogy elérjen a város centrumába. Ma ott tartunk, hogy a reggeli órákban több ezer jármű dugóról dugóra haladva vesztegel az ezen a részen kialakuló forgalomban.

Az elmúlt egy évben a Fővárosi Önkormányzat vezetésével, az illetékes városüzemeltetési főpolgármester-helyettessel együttműködve dolgoztunk azon, hogy európai uniós pályázat segítségével kialakuljon a Pesti út-Jászberényi út tömegközlekedési forgalmát gyorsító rákosmenti buszfolyosó.

A projekt megvalósulása választókörzetem, Rákosmente lakosai mellett a körülöttünk lévő településeken élők közlekedését is segíti majd. Az elképzelést, amelyet a főváros hatékonyan képviselt, a közép-magyarországi régió és az elmúlt napokban a kormányzat is támogatta.

(14.30)

A buszfolyosó megvalósulásához egy, a MÁV Zrt. és a főváros között lebonyolítandó, az úgynevezett Éles sarok környékét érintő, mintegy 3 ezer négyzetméteres terület cseréje is szükséges. A főváros megkeresésére a MÁV segítőkészen reagált, de a gyors lebonyolítás a pályázat beadása érdekében halaszthatatlan.

Kérdezem az államtitkár urat, vállalja-e a hatékony és gyors közreműködést a MÁV Zrt. és a főváros közötti eredményes tárgyalás meggyorsítása érdekében, mert ez több százezer ott élő ember számára rendkívül fontos.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Államtitkár úr, szeretném leszögezni, hogy a választ elfogadom és köszönöm. Köszönöm a minisztérium közbenjárását ebben a nekünk fontos kérdésben. De azt azért hadd mondjam el, hogy ennek a projektnek a megvalósulása, aminek, őszintén remélem, ezentúl már semmilyen akadálya nem lesz, még nem oldja meg Rákosmente és a környező települések közlekedési problémáját, magyarul: a minisztérium segítő közreműködésére továbbra is számítok.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismerjük el, az a közös illúzió, amely szerint a gazdaságot mozgató piaci verseny önmagában megoldja a fogyasztói érdekek védelmét, mára szertefoszlott. A kialakított szabályozások, a pozitív kormányzati törekvések, a hatékony hatósági fellépés és a civil szféra erőfeszítései ellenére a fogyasztók milliói érzik magukat kiszolgáltatva, amikor áruk és szolgáltatások vásárlása, igénybevétele kapcsán úgy érzik, hogy sérülnek érdekeik.

A fogyasztó helyzetét nehezíti az, hogy sokszor nem érzi magát egyenrangú félnek a számára eladó vagy szolgáltatást nyújtó féllel. Érzése, még ha az esetek nagy többségében abból táplálkozik, hogy nincs tisztában saját jogaival, mégis jogos, hiszen a gyártók és forgalmazók olyan anyagi és jogi potenciállal rendelkeznek érdekeik védelmében, amellyel az egyedi fogyasztók nem. Ezért gondolom, hogy a fogyasztóvédelem egy társadalom működésében az egyik legfontosabb esélyegyenlőségi kérdés. Bár az elmúlt évek a hazai fogyasztóvédelem fejlődését hozták, mégis elmondható, hogy a törvényhozás napi gyakorlatában a fogyasztóvédelem nem mindig kapott kiemelt szerepet. A felgyorsult technikai fejlődés és a naponta alkalmazott újabb és újabb marketingmódszerek kihívás elé állítják a jogszabályalkotókat is.

Az e területen lévő jogi szabályozásnak egy megfelelő és folyamatos egyensúlyi helyzet fenntartása lehet a célja a piaci viszonyok két főszereplője között. Ezt a tényt ismerte föl a magyar parlament, amikor az elmúlt év tavaszán ötpárti egyetértéssel létrehozta a fogyasztóvédelmi eseti bizottságot azzal a céllal, hogy a grémium tekintse át a fogyasztóvédelem hazai helyzetét, jelentést és határozati javaslatokat terjesszen elő a parlament számára. Bizottságunk 2007. március 27-én tartotta alakuló ülését, elfogadta ügyrendjét, munkatervét, valamint a bizottság tagjainak közös nyilatkozatát. A bizottság munkájában állandó meghívottként részt vettek az érintett minisztériumok, kormányhivatalok, államigazgatási szervek képviselői, valamint az országos fogyasztóvédő civil szervezetek delegáltjai.

Feladataink teljesítése érdekében külön napirendi pont keretében meghallgattuk a területért felelős miniszter tájékoztatóját, a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságok tevékenységéről szóló beszámolókat. Kihelyezett ülés keretében tájékozódtunk a fogyasztóvédelemmel foglalkozó országos civil szervezetek munkájáról. Meghallgattuk néhány, a fogyasztók nagy csoportjait érintő tevékenységet folytató piaci szereplő tájékoztatását. Így került sor a legnagyobb áruházláncok, a mobil- és kábelszolgáltatók meghallgatására is. Az élelmiszer-adalékok kapcsán együttes ülést tartottunk a mezőgazdasági bizottsággal.

(12.50)

A bizottság vezetése felkereste a közép-magyarországi és az észak-magyarországi régiók fogyasztóvédelmi felügyelőségeit, és külön tanácskozáson találkoztunk a megyei békéltető testületek elnökeivel. 2006. szeptember 6-án több mint kétszáz, a fogyasztóvédelemben dolgozó hatóság, civil és szakmai szervezet képviselőinek részvételével egész napos szakmai konferenciát szerveztünk.

A fogyasztóvédelmi eseti bizottság tagjaiként a bizottság alakuló ülésén teljes egyetértésben egy, a munka alapelveit rögzítő nyilatkozatot fogadtunk el. Engedjék meg, hogy a nyilatkozatot felolvassam. Már csak azért is fontosnak tartom ismertetni a nyilvánossággal, hogy bemutassuk: pártos érdekektől szabdalt napi gyakorlatunkban is van olyan terület, melynek alapelveiben minden parlamenti párt egyetért.

"A parlament fogyasztóvédelmi eseti bizottságának tagjaiként delegáló pártjaink képviseletében az alábbi nyilatkozatot tesszük. Hazánk kiterjedt fogyasztóvédelmi hálózattal és erős, e tárgykörben működő civil szervezeti szektorral rendelkezik. Az illetékes hatóságok és hivatalok munkatársai ellenőrzési jogkörüket felhasználva a civil szféra, a figyelemfelkeltés eszközeivel igyekeznek lépést tartani a naponta belépő új technológiák és szolgáltatások fogyasztói kockázatainak kihívásával. E szervezetek mindennapos munkája mellett is megállapítható, hogy az elmúlt 16 év a fogyasztók növekvő kiszolgáltatottságát hozta. Az aktív hatósági és civil szervezeti tevékenység mellett elmondható, hogy a társadalom jelentős része felkészületlen fogyasztói érdekeinek megvédésére.

A bizottság tagjaiként egyetértünk abban, hogy az állampolgárok fogyasztói biztonsága nem a pártpolitikai viták terepe. Ezért munkánkat a szakmai kérdésekre koncentrálva, az Országgyűlés nagy többségének egyetértésével meghozott határozatának megfelelően kívánjuk végezni. Ennek szellemében vizsgáljuk és értékeljük a fogyasztóvédelem területén korábban meghozott intézkedések hatékonyságát, áttekintjük a vonatkozó jogszabályokat, ha szükséges, módosításokat kezdeményezünk. Tájékozódunk a szakmai szervezetek munkájáról, tevékenységünkkel a témáról folyó társadalmi párbeszédet kívánjuk elősegíteni.

Egyetértünk abban is, hogy az állampolgárok, az érintett szervezetek, a hatóságok javaslatai és tapasztalatai nélkül tevékenységünk csak részben lehet sikeres. A nyilvánosság bevonását és segítségének kérését működésünk meghatározó részének tekintjük. Ennek érdekében jelezzük, hogy folyamatosan várjuk a fogyasztóvédelem koncepcionális, átfogó kérdéseit érintő állampolgári, civil szervezeti és hatósági javaslatokat."

Bizottságunk e nyilatkozat szellemiségében folytatta tevékenységét, ezért munkánkat alapvetően nem a viták jellemezték. Természetesen az ellenzéki-kormányzati létből fakadó véleményeltérések időnként megmutatkoztak, de kijelenthető, hogy jó és szakmai légkört kialakítva az elvégzendő feladatokra koncentráltunk.

Az állami szerepvállalást illetően eltérő felfogások és ezáltal különböző állami szabályozások élnek egymás mellett Európában. Az angolszász országokban a szűkebb állami beavatkozás mellett tették le a voksot, ez a felfogás elegendőnek tartja a polgári jogban biztosított eszközrendszert, a minőség helyett a megfelelőséget javasolja számon kérni, és azt is kizárólag piaci eszközökkel. A másik államfelfogás nagyobb beavatkozást tart szükségesnek a piaci viszonyokba, e felfogás szerint az állam nem vonulhat ki a minőségvédelemből, és az állam biztosítsa a fogyasztók számára a megfelelő piaci viszonyokat szabályozással és fogyasztóvédelmi hatóságok működtetésével.

A magyar viszonyok és szabályozás az utóbbi modellt hivatott követni. Ez derült ki számunkra Kiss Péter, a fogyasztóvédelemért akkoriban felelős miniszter tájékoztatójából, a megismert hétéves kormányzati stratégiából és a hároméves cselekvési tervből. Ez utóbbiak végrehajtása elindult, létrejött az egységes és megfelelő jogkörökkel bíró fogyasztóvédelmi hatóság, melynek szervezeti bővítése jelenleg is zajlik. Feltételezem, ezen intézkedésekről a kormányzat jelen levő képviselője részletesebben is szól majd. De azt megállapíthatjuk, hogy a kormányzat helyes úton jár akkor, amikor az ellenőrzési és piacfelügyeleti tevékenysége mellett különböző eszközökkel a fogyasztóvédelem társadalmasítására, a tudatos fogyasztói magatartás kialakítására, a civil szféra megerősítésére törekszik.

Engedjék meg, hogy a civil szervezetekről bővebben is szóljak. Az e témával foglalkozó társadalmi szervezetekben olyan szellemi kapacitás gyűlt össze, amely tárgyalóképessé teszi őket a gyártók, a forgalmazók és a szolgáltatók felé. A klasszikus és általános fogyasztóvédelmi érdekképviselet mellett megjelentek a különböző fogyasztói szakterületekkel foglalkozó szervezeti kezdeményezések. Egyik-másik szervezetnél már nem csak a fogyasztó közvetlen védelméről szól a kommunikáció, szempontként kerül alkalmazásra a környezetre és a fogyasztóra káros fogyasztói szokások, a fenntartható fejlődés kérdése. Bővül azoknak a feladatoknak a köre is, amelyek átvállalására képesek ezek a szervezetek.

Több szervezet vállalja fel egyedi ügyek képviseletét vagy a képviselet segítését, néhányan jogi, sőt mentálhigiénés segítséget is nyújtanak. Állami támogatásból, de a civilek szervezésében jöttek, jönnek létre fogyasztói tanácsadói irodák, fogyasztói klubok. Számtalan periodikus vagy eseti kiadványt adnak ki a civilek. A Kosár magazin, a Létkérdés, a Kontroll című újságok az általános fogyasztóvédelem aktuális kérdéseit mutatják be, de több olyan periodika van, amely konkrét fogyasztói csoportokhoz szól.

Megállapíthatjuk, hogy a civil részvétel, a békéltető testületekben dolgozó önkéntes aktivisták szerepvállalása nélkül félkarú lenne a hazai fogyasztóvédelem. De nemcsak praktikus megfontolások miatt kell erősíteni a civilek szerepét. A kapitalizmus hazai kialakulásával és az Unióhoz való csatlakozásunkkal a fogyasztóvédelem intézményrendszerének hatásköri struktúrája átrendeződött. A hatóságok tevékenységének meghatározó eleme a piacfelügyelet lett. A termékek és szolgáltatások hibás teljesítésével kapcsolatos jogorvoslati lehetőség a fogyasztóvédelmi hatóságoktól a bíróságok hatáskörébe került. A bíróság elvileg a teljes kártérítés elvének megfelelő kompenzációt nyújt, azonban az elhúzódó és drága eljárások nem jelentenek hatékony jogorvoslati lehetőséget a sérelmet szenvedett fogyasztó számára. A változás a korábbi szabályozáshoz képest a fogyasztókat érzékenyen érintette, ugyanakkor a civil kontroll eszközeinek tág tere van egy demokráciában, és az erős állami hatóságokkal együttműködő fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek képesek a keletkezett űrt kitölteni.

Bizottságunk egyik missziójának is tartom, hogy a társadalmi szervezetek javaslatait képviseljük az Országgyűlés nyilvánossága előtt. Erre a partneri viszonyra szükség is van, mert általános tapasztalatom, hogy a civil szervezetek nem elégedettek - és méltán nem - azzal a sebességgel, amellyel a politikai osztály a társadalmi szféra felől érkező javaslatokat befogadja, és a hivatalos politika, a törvényhozás rangjára emeli. Úgy vélem, nekünk, politikusoknak - mint ahogy e Ház falai között korábban már többször elmondtam - okulnunk kell ebből. A fogyasztóvédelmi törvény a bírósági jogvitarendezés alternatívájaként határozott a békéltető testületek felállításáról. E testületek hatékony vitarendező funkciót töltenek be, és segítik a gyors, olcsó és egyszerű jogérvényesítést. A fogyasztóvédelmi törvény szerint a békéltető testületi eljárás célja a fogyasztó és a gazdálkodói szervezet közötti fogyasztói jogvita peren kívül, a felek közötti egyezséggel történő rendezése, illetve ennek eredménytelensége esetén a felek alávetési nyilatkozata birtokában az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors és egyszerű érvényesítése érdekében.

A testületek tagjaival folytatott megbeszéléseken kiderült, hogy több probléma nehezíti munkájukat. Ezek közül talán a legfontosabb kérdés az, hogy sok gazdálkodó szervezet nem veti alá magát a testület eljárásának és határozatának. Nagyobb értékű ügyek esetén természetesen a panaszos bírósághoz fordulhat, de a kisebb anyagi értékű panaszok esetén a panaszolt ezzel a magatartásával kivonhatja magát az ügy rendezésének kötelezettsége alól. Közbevetőleg hadd jegyezzem meg: magam is tudok olyan hazai bankról, amely belső utasításban veti el a részvételt minden békéltető eljárásban.

A fogyasztóvédelmi törvény meghozatalakor még kötelező volt a vállalatok és a vállalkozók számára valamilyen gazdasági kamarához tartozni. Az akkori törvényhozók joggal gondolták, hogy a kamarai tagsághoz tartozás a békéltető testületekkel való együttműködési kényszert fogja eredményezni.

(13.00)

A kötelező kamarai tagság eltörlése anyagi és jogi értelemben is légüres teret alakított ki a testületek számára. A testületek finanszírozását az állam biztosítja, és igaz, hogy működési támogatásuk folyamatosan nőtt az elmúlt években, még mindig nem érte el azt a szintet, ami szükséges lenne.

Vannak feladatok a testületi munka nyilvánosságának megteremtésében is. Szükség van arra, hogy a fogyasztók jobban tisztában legyenek a békéltető testületek feladataival. Zajlanak szakmai viták a testületek tagjai körében is. Több kérdésben van eltérés az érintett szakemberek véleményei között. A teljesség igénye nélkül: ilyenek például a kamarákhoz tartozás helyessége, a választottbíróság, vagy az egyeztető fórum irányában folytatódjon-e a testületek fejlesztése, legyenek-e önálló jogi személyiségek a testületek. Kibeszélve és a kellő döntéseket meghozva lehet pontot tenni ezekre a valós szakmai érveken alapuló véleménykülönbségekre.

Úgy vélem, a fogyasztóvédelmi törvény átalakítása hozhat megoldást ezekre a kérdésekre. A beterjesztett határozati indítványunk a működésünk alatt szerzett tapasztalatainkon és a fogyasztóvédelmi hatóságok, civil és szakmai szervezetek felénk megfogalmazott javaslatain alapul. Ezekből kiemelendőnek tartom azt, hogy javasoljuk, a kormányzat kezdje el az 1997-es fogyasztóvédelmi törvény átalakításának, korszerűsítésének munkáját, olyan társadalmi vitát szervezve, amelynek során a civil és szakmai szervezetek, a kamarák, a békéltető testületek, valamint az érintett hatóságok korábban megfogalmazott javaslatai is áttekintésre kerülnek, illetve az említett szervezetek aktív szerepet kapnak a törvénymódosítás előkészítésének folyamatában.

Indítványunkban javasoljuk a bírságolás és az elmarasztalások rendszerének továbbfejlesztését, egységesebb szemléletének kialakítását és visszatartó erejük növelését. Úgy véljük, hogy a bírságok felhasználása tekintetében elérendő cél, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságon kívül más fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó hatóságok által kiszabott fogyasztóvédelmi jellegű bírságokból is részesüljenek kellő arányban az e területen tevékenykedő civil szervezetek. Meggyőződésünk, hogy a fogyasztóvédelmi törvény átalakításakor olyan jogi szabályozást kell kialakítani, amely tisztázza és erősíti a békéltető testületek helyzetét. Azt gondoljuk, hogy a fogyasztóvédelmi ismeretek, az oktatásban való hangsúlyosabb megjelenítésük a tudatos fogyasztói magatartás kialakítását segíthetik. További határozati javaslataink a fogyasztóvédelem néhány fontos részterületével foglalkozva kérik fel a kormányt a szükséges teendők megtételére.

Befejezésül: úgy vélem, hogy a bizottságunk létrejöttét eredményező ötpárti akarat még nem elegendő garancia arra, hogy a fogyasztóvédelmi kérdéseket megfelelő figyelemmel kísérjék a politika résztvevői. A mindenkori kormányzatok és a törvényhozás napi munkájának szerves részét kell képezze az a szemlélet, amely folyamatosan akar megfelelni a fogyasztói biztonságot érő kihívásoknak. A törvényalkotás és a minisztériumok szakpolitika-alakításának szerves részét kell alkossa a fogyasztóvédelem.

Mint már elmondtam, a fogyasztóvédelem esélyegyenlőségi kérdés is. Ma hazánkban nem egyenlőek a fogyasztók érdekeik megjelenítésében, hiszen anyagi és felkészültségbeli és az életkorból fakadó különbségek meghatározzák, hogy ki milyen sikeresen tudja megvédeni megsértett fogyasztói jogait. Akkor cselekszünk alkotmányunk szellemiségének megfelelően, ha mindent megteszünk a fogyasztói jogok egyenlő érvényesülése érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ALEXA GYÖRGY, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnöke: Köszönöm a szót, és köszönöm a jelenlevőknek ezt a mai vitát, amely azt gondolom, alapvetően szakmai volt, és csak annyiban ideologikus, ami egyébként természetes is, hiszen nem véletlenül választottuk annak idején azokat a pártokat, amelyeket ma képviselünk.

A versenyhez való viszonyunkat is egy picit ideologikusnak érzem, és azért azt szabad legyen mondanom, hogy persze a gazdasági verseny számtalan előnyt hordoz a fogyasztók mindennapjaiban a fogyasztók számára, de azt is látjuk, hogy a fogyasztóellenes gazdasági működés nemcsak fogyasztóellenes, hanem piacellenes is. Tehát ebben kell, azt gondolom, a megfelelő arányt megtalálnunk. És a vitából az is visszaköszönt, hogy abban sincs nagy nézetkülönbség közöttünk, hogy helyes az az irány, helyes az a modell, amit akár a jelenlegi kormányzat, akár a korábbi kormányzatok követtek, amennyiben erős állami hatóságok, az állam nem kivonulva a fogyasztóvédelem területéről, de egyébként egy állandó partneri viszonyra törekedve a civil szervezetekkel, azokat erősítve próbál ezen a területen előrelépni.

Csak az elmúlt hónapokban, hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy mondjuk, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vagy a Gazdasági Versenyhivatal milyen nagyságrendű, volumenű súlyos büntetéseket rótt ki, és ezek között van már olyan, amelyik bírósági eljárások próbáját is kiállta. Tehát azt gondolom, hogy igen, az állami hivatalok érzékelik, hogy hol kell beleavatkozniuk a versenybe, és ha kell, akkor vastagon fog a ceruzájuk, és én úgy gondolom, hogy a fogyasztó érdekében ez mindenképpen helyes.

Köszönöm azokat a hozzászólásokat, amelyek elismerésüket fejezték ki a bizottság működésével kapcsolatban; ezt követő munkánkban, azt gondolom, ez önmagában egy jó alapot fog jelenteni. És bár nem a jelentés és nem a határozattervezet témája, de szóba került olyan is, hogy egyébként meg mivel kéne még foglalkoznunk, ezért szeretném elmondani, hogy csak a közelmúltban a gyermekélelmezéssel foglalkoztunk, de a közeljövőben kívánunk a villamosenergia-szolgáltatók, gázszolgáltatók szolgáltatási, számlázási gyakorlatával, ügyfélszolgálati tevékenységével foglalkozni. Azután szintén a közeljövőben a lakosság számára nyújtott építőipari szolgáltatások fogyasztóvédelmi kérdéseit vesszük napirendre; az egészségre ható termékekkel, gyógyhatású készítményekkel, élelmiszer- és étrend-kiegészítőkkel, ezek fogyasztóvédelmi vonatkozásaival is szeretnénk foglalkozni, hasonlatosan a kegyeleti szolgáltatások színvonalához és a bankok lakossági hitelezési gyakorlatához. De napirendre vesszük az elkövetkezendő hónapokban az emeltdíjas nyugdíjasházak működésének tapasztalatait, és a fogyasztóvédelmi oktatás helyzetét is szeretnénk áttekinteni, és én azt gondolom, hogy akkor még mindig lesz egy második féléve a bizottságnak, ami néhány más igény kielégítésére alkalmas.

A kamarák kerültek szóba Herényi képviselő úr hozzászólásában, és én is említettem, hogy bizony az a lépés, amikor a kötelező kamarai tagság megszüntetésre került, az fogyasztóvédelmi szempontokat egész biztos, hogy nem szolgált.

(14.40)

Nyilvánvalóan egy másik, egy messze vezető vitát is lehetne erről folytatni, hogy egyébként még milyen nehézségeket okozott, de azt gondolom, hogy az akkori, magát polgárinak nevező kormány nem igazán jó lépést tett, amikor elfogadta ezt az egyébként, talán úgy emlékszem, képviselői részről megfogalmazott javaslatot. Egy biztos, hogy a békéltető testületek alól kihúzta a szőnyeget, és gyakorlatilag egy olyan helyzetet teremtett, hogy vagy jogszabályi, törvényi módon avatkozunk bele lépten-nyomon a rendszerbe, vagy más módon nem is nagyon lehet, hiszen igazából az az önkorlátozó, önellenőrző tevékenység, amit egyébként egy teljes kötelező kamarai tagság esetében méltán lehetne elvárni ezektől a szervezetektől, nem tud megvalósulni. Azt gondolom, hogy kell találni valamilyen közbülső megoldást.

Nyilvánvalóan nem, én legalábbis most nem gondolkodom egy korábbi szituáció visszaállításáról szóló javaslatban, az ennél sokkal komolyabb előkészítést igényelne, és azt gondolom, hogy sokkal komolyabb konszenzust is, mint akár ebben a pillanatban ez remélhető. De hogy meg kell találnunk valamifajta közbülső megoldását ennek a helyzetnek a kezelésére, az egészen biztos. Egyébként a kamarák képviselői az első pillanattól fogva állandó résztvevői a bizottsági üléseknek.

Bevonni a törvényalkotásba, én ezt a fogyasztóvédelmi törvény átalakítása kapcsán tartom evidensen fontosnak, bár azt gondolom, hogy minden más törvény kialakításakor ez egy fontos dolog, hiszen utána ezt majd alkalmazni is kell. De a fogyasztóvédelmi törvény esetében úgy érzékelem, hogy nagyon nagy mennyiségű javaslat összegyűlt már hatósági és civil szervezeti részről eddig is, tehát olyan folyamatban kellene nekünk a törvény módosítását végrehajtani, hogy legyen időnk részint ezeknek az áttekintésére, ezeknek a beemelésére, ha alkalmasak rá, illetve legyen időnk egy valódi társadalmi vita végigvitelére. Azt gondolom, hogy ha a kormány ezt a javaslatot elfogadja - és államtitkár úr hozzászólásából nyitottságot érzékelek -, akkor ez mindnyájunk számára a közös munka lehetőségét teremti meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és még egyetlenegy köszönetet hadd mondjak azoknak a civil, szakmai és hatósági szervezeteknek, amelyeknek a közreműködése elengedhetetlenül szükséges volt, hogy ez a majdnem 70 oldalas jelentés és a határozati javaslatok megszülessenek.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ékes képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy annyira egyetértek egy csomó megállapításával, hogy a bizottság következő félévi munkatervében - ez persze nem a mostani jelentés témája, de a következő félévi munkatervében - javasoltam napirendre venni a banki lakossági pénzügyi szolgáltatásokat, a banki hitelezési gyakorlatot. Ez nagy valószínűséggel májusban kerül napirendre. Én magam is úgy látom - és miután a bizottság elfogadta, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, azt gondolom, a bizottság tagjai is úgy látják -, hogy ezen a területen azért van bőven terepe a fogyasztóvédelmi lehetőségeknek, és akkor finoman fogalmaztam.

A másik terület, amit érintett, a magas kamatos pénzkihelyezés kisebb kölcsönök esetében jellemző. Ott azért szabad legyen - anélkül, hogy állást foglalnék a kérdésben - felhívni néhány nemzetközi példára a figyelmet. Vagyis azokban az országokban, ahol az ilyen típusú kölcsönkihelyezést korlátozták, amelyik egyébként legális cégek által legális módon működik, fedezet nélkül és kifejezetten kisebb kölcsönökre vonatkozik, ahol tehát ezt korlátozták, ott gyakorlatilag az illegális pénzkihelyezési tartomány az, ami teljesen megugrott, és persze az viszont illegális és ellenőrizhetetlen.

Magyarul, csak azt akarom jelezni, hogy nehéz időnként első érzelemből, első tapasztalatból ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Az nyilvánvalóan nem lehet cél, hogy sajnos, a vidéken amúgy is meglevő uzsorarendszert - aminek semmi köze ehhez az egyébként legális hitelezési gyakorlathoz - erősítsük azzal, hogy egyébként a legális kiskölcsönök lehetőségét pedig megszüntetjük.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ALEXA GYÖRGY, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnöke: (Hangosítás nélkül kezdi hozzászólását. - Közbeszólások.) Azt mondják a kollégák, nem működik a mikrofon. (Jelzésre:) Most már működik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tedd fel a helyére!) Teszek még egy kísérletet.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság két módosító indítványát, módosítását a fogyasztóvédelmi eseti bizottság befogadja, mert úgy ítéli meg, hogy azok az eredeti határozatok szellemiségének megfelelnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): (A mikrofonja nem működik.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Március 15-e egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ezért talán érdeméhez képest kevesebb figyelmet szentelünk annak a ténynek, hogy ez a nap a nemzetközi közvélemény számára a fogyasztóvédelem világnapja is.

Ha visszanyúlunk a történelembe, úgy vélem, hogy méltán nevezhetjük fogyasztóvédelmi tevékenységnek, amikor a középkori (Herényi Károly: Kártya!) mesterségeket tömörítő céhek kilökték soraikból azokat a... (Simon Gábor: Bocsánat, képviselő úr, nem működik a gép!)

ELNÖK: Képviselő úr! Lehet, hogy a kártyáját nem helyezte be. (Alexa György: Nincs nálam a kártyám!) Akkor lehet kérni egy helyettesítő kártyát. (Alexa György: Tegyünk még egy kísérletet! - Kontur Pál: Mikrofon nélkül is megy! - Alexa György: De azért szerintem hallottátok! - Podolák György: Nem lehet jegyzőkönyvezni.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): (Hordozható mikrofonba:) Az időm újraindul, elnök úr?

ELNÖK: Igen, újraindul.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm.

ELNÖK: Alexa György képviselő urat illeti a szó.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Március 15-e egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ezért talán érdeméhez képest kevesebb figyelmet szentelünk annak a ténynek, hogy ez a nap a nemzetközi közvélemény számára a fogyasztóvédelem világnapja is.

Ha visszanyúlunk a történelembe, úgy vélem, méltán nevezhetjük fogyasztóvédelmi tevékenységnek, amikor a középkori mesterségeket tömörítő céhek kilökték soraikból kontárnak bizonyuló szakmatársaikat. Alapos kutatással talán még valami törvényt is találhatnánk, amely kalodával, pellengérre állítással vagy valami középkorhoz méltó durva büntetéssel sújtotta a vásárlók múltbeli megtévesztőit.

De a modern fogyasztóvédelem gondolata és gyakorlata a XX. században az első igazán fogyasztói társadalomban, Amerikában született meg. Itt alakult meg 1960-ban a Fogyasztóvédelmi Világszervezet. A vásárlók védelmének fontosságát felismerve John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok akkori elnöke 1962. március 15-én hirdette ki a négy alapvető fogyasztói jogot deklaráló nyilatkozatot. A biztonsághoz, a tájékoztatáshoz, a választáshoz, a képviselethez való jogot nevezte meg a fogyasztók veleszületett jogának.

A meghatározás szerint mindnyájan fogyasztók vagyunk - mondta Kennedy 1962. március 15-én a kongresszus előtt tett nyilatkozatában. Ez a legnagyobb gazdasági csoport, amelyet csaknem minden közérdekű és magánjellegű gazdasági döntés érint. Mégis az egyetlen olyan jelentős csoport, melynek a véleményét gyakran meg sem hallják. Ennek a nyilatkozatnak köszönhetően ismerték el nemzetközileg a kormányok és az ENSZ azt a tényt, hogy minden állampolgár fogyasztóként alapvető jogokkal rendelkezik.

A deklarációra emlékezve március 15-e egy ENSZ-határozat alapján lett a fogyasztók világnapja. A szervezet alapokmánya elsőként deklarálta, hogy a kormányok fejlesszenek ki, szilárdítsanak meg, tartsanak fenn erős fogyasztóvédelmi politikát és az ehhez szükséges infrastruktúrát.

A kormányzat ezen tapasztalatok figyelembevételével alkotta meg fogyasztóvédelmi stratégiáját és cselekvési tervét, melynek eredményei érezhetőek. A nemzeti fogyasztóvédelmi hatóság létrehozása, a fogyasztóvédelemmel foglalkozó állami szervezetek közötti hatáskörök rendezése és együttműködésük ösztönzése javítják a hatósági fellépés hatékonyságát. Sok még a teendő az erős fogyasztóvédelem kialakításában, de állampolgáraink, a fogyasztók érzik, és örvendetesnek tartják érdekeik hatékonyabb védelmét.

Az új fogyasztóvédelmi hatóság első lépései és intenzív együttműködése más ellenőrző állami szervezetekkel biztató képet mutatnak. A parlament közelmúltbeli ülésén teljes egyetértésben fogadta el az általa létrehozott fogyasztóvédelmi eseti bizottság jelentését és határozati javaslatait. A bizottság mandátuma már korábban erre az évre is meghosszabbításra került.

Jelenlegi munkánk a fogyasztók nagy csoportjait érintő gazdálkodó szervezetek fogyasztóvédelmi tevékenységének vizsgálata. Ennek keretében foglalkoztunk a közétkeztetés és gyermekélelmezés tapasztalataival, első féléves üléstervünk keretében meghallgatásra kerülnek a lakossági energiaszolgáltatók, egyebek mellett foglalkozunk a lakossági építőipari szolgáltatások, kegyeleti szolgáltatások, az emelt díjas nyugdíjasházak, a bankok lakossági hitelezési gyakorlatának kérdéseivel. A bizottság elnökeként bízom abban, hogy tevékenységünket a jövőben sem pártpolitikai viták, hanem a szakmaiság jellemzi.

Az Országgyűlés az elkövetkező hónapokban több, a fogyasztók szempontjából fontos törvényt is tárgyal majd. A közeljövőben kerülnek beterjesztésre azok a törvénymódosítások, amelyek a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról, a fogyasztóvédelemről, illetve az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szólnak. Úgy vélem, ezen törvények tárgyalásakor, félretéve egyéb nézetkülönbségeinket, arra kell majd koncentrálnunk, hogy a fogyasztók számára a legelőnyösebb szakmai döntéseket hozzuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Németországból illegálisan hazánk területére behozott hulladékok ügyében tanúsított határozott minisztériumi fellépést dicséretesnek tartom, de úgy vélem, a nyilvánosságot foglalkoztató ügyek mellett figyelmet kell fordítanunk a mindennapjainkban felmerülő problémákra is.

Jómagam Rákosmentén, a főváros egyik külső kerületében dolgozom. Az ott élőket - hasonlatosan más bekerítetlen, kevéssé ellenőrzött területekkel is bíró településekhez - méltán irritálja a szinte üzemszerűen folyó illegális hulladéklerakás. Naponta tapasztalható, hogy minden helyi és lakossági erőfeszítés ellenére újabb és újabb építési törmeléket, kommunális hulladékot tartalmazó szeméthegyek jelennek meg kerületünk erdős és mezős pontjain.

Tisztában vagyok vele, hogy a környezetvédelmi hatóságok is erősítik ellenőrzési tevékenységüket. Tudom, hogy a tavalyi évben a hatóságok bevonásával lefolytatott zöldkommandó akciósorozat keretében mintegy 50 ezer elhagyott, illegálisan lerakott hulladék került felderítésre. De azt is tudom - és választóim nap mint nap látják -, hogy a probléma a hatósági erőfeszítések ellenére is létezik.

Ezzel kapcsolatban kérdezem az államtitkár urat, hogy a jövőben a minisztérium milyen intézkedéseket kíván tenni az illegális hulladéklerakás csökkentésére, megszüntetésére. Milyen támogatást vehetnek igénybe az érintett önkormányzatok a probléma megoldására?

Megtisztelő válaszát várom.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a választ, államtitkár úr. Tudomásom szerint a saját önkormányzatom is pályázik erre, remélem, nem sikertelenül.

Ugyanakkor azért azt szeretném mondani, hogy talán célszerű lenne a büntetéssel kapcsolatos jogszabályok áttekintése is, hiszen itt a bizonyítási eljárás igen sokszor nagyon nehezére esik a hatóságoknak. Ha ezt egy picit könnyítenénk, akkor azért növelnénk az illegális szemétlerakás kockázatát.

Köszönöm szépen.

ALEXA GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az elnök úr is említette, a Ház egymás után tárgyalja a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi magatartás tilalmáról szóló T/5448. számú és a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/5449. számú törvényjavaslatot. E törvények tartalmilag összefüggenek, de az ügyrend szerint elkülönülnek az általános vitában. Frakcióm, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának véleményét e két törvény kapcsán egy hozzászóláson belül kívánom kifejteni.

Tizennyolc éves tapasztalattal rendelkezünk arról, hogyan működik a piacgazdaság. Elmondhatjuk, hogy szertefoszlottak azok az illúzióink, amelyek szerint a gazdasági verseny elrendezi a fogyasztóvédelmi problémákat. Mindennap látjuk és tapasztaljuk, hogy az áruk és szolgáltatások tengerében jó jogszabályok, erős hatóságok és civil kontroll nélkül, magányos hajótöröttként hánykolódnak az egyéni fogyasztók csónakjai.

Nyilvánvaló, hogy vannak országok, ahol a fogyasztói társadalom nagyobb múltra tekinthet vissza, erősebbek a társadalmi ellenőrzést jelentő polgári öntevékenység hagyományai és tudatosabb a fogyasztói magatartás, de még ezekben az országokban is szükség van olyan törvényekre, amelyek megvalósítják a fogyasztók védelmét.

Visszatekintve hazánk piacgazdaság nélküli időszakára és felidézve emlékeinket, látható, hogy a korábbi világ fogyasztóvédelmi problémáinak alapvetően a hiánygazdaság és az érdekeltség kialakulatlansága voltak eredői. Mára ez a helyzet megfordult: korunk fogyasztóvédelmi problémáinak okait a kiélezett piaci versenyben tisztességtelen eszközöket felvonultató értékesítői magatartás, a gyakran megnyilvánuló vállalkozói hozzá nem értés, a mindenáron való profitszerzés szándéka eredményezi.

A piac is drasztikusan megváltozott. A korábbi hiánygazdaság helyett - és ez természetesen önmagában örvendetes - az áruk és szolgáltatások kavalkádja veszi körbe a fogyasztót. Csak élelmiszer-ipari a példa: 1990-ben körülbelül 5 ezer fajta élelmiszer volt a hazai piacon, napjainkban majdnem 60 ezer. Naponta jelennek meg korszerű műszaki eszközök a hazai boltokban, amelyek fokozzák kényelmünket, de az élelmiszer-gazdaság vagy a technika fejlődése újabb és újabb fogyasztói kihívást is jelent, szinte lehetetlen megfelelő áruismerettel követni a folyamatosan változó és bővülő kínálatot.

Az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának elve nagy vívmány, de tudjuk, komoly kockázatok hordozója is. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat nem hazai találmány, még ha vásárlóként itthon is tapasztaljuk, ez a világgazdasági folyamatokat általánosan kísérő jelenség. Ezt felismerve alakította ki irányelveit az Európai Parlament és Tanács az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, és így az erősebb szintű fogyasztóvédelem elérése érdekében közösségi szinten állított fel tilalmi szabályokat. Ezt megelőzően a hazai törvényhozás sem volt tétlen, hiszen a versenytörvényben és az 1997-ben meghozott fogyasztóvédelmi törvényben fogadott el szabályozást erre a területre.

Ugyanakkor az elmúlt években is haladt a világ, újabb és újabb fogyasztói kihívásokat jelentő tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. A szolgáltatások, áruk és a modern marketingeszközök fejlődése, a profithajhászó üzleti magatartás komoly leckék elé állít fogyasztót, ellenőrző hatóságot és civil érdekvédőt egyaránt, de bennünket politikusokat is, hiszen a törvényhozásnak jogszabályalkotással, törvényekkel kell védenie a fogyasztót, és javítani azok esélyeit, akik ezen a területen munkálkodnak.

A ma tárgyalt két törvényjavaslat alapját, amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról, illetve a fogyasztóvédelemről szólnak, az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29. európai parlamenti és tanácsi irányelv, az Új Magyarország kormányprogramban lefektetett, a fogyasztók védelméről szóló alapelvek és az a tapasztalat képezi, amely az elmúlt években a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságainknál és a civil szervezeteknél kialakult.

A kormány célja az új törvények megalkotásával a fogyasztók érdekeinek hatékonyabb védelme. A javaslatokból kiderül, hogy a kormány elismeri a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat felszámolását célzó szakmai önszabályozás gyakorlatának jelentőségét, ugyanakkor meg kívánja erősíteni az önszabályozás keretében létrehozott magatartási kódexek betartásának ellenőrzését.

Az uniós irányelvek átvétele ebben az esetben jogharmonizációt valósít meg. Ez azt jelenti, hogy az árumozgás és a szolgáltatásnyújtás szabadsága milyen mértékben korlátozható, a vállalkozások kötelezettségei milyen körben állapíthatóak meg, a fogyasztói érdekvédelemre hivatkozással a közösségijog-alkotó - szűk kivételektől eltekintve - kizárólagos igénnyel eldöntötte közösségi szinten, és ezen túlmenő nemzeti szabályozásokat nem tesz lehetővé. Ennélfogva az anyagi jogi szabályokat illetően - úgymint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megtiltásában, a tisztességtelenség ismérveinek meghatározásában, a hatály meghatározásában és az ehhez kapcsolódó fogalommeghatározásokban - nincs tagállami mozgástér, az irányelvi szabályokat szöveghűen át kell venni a belső jogban.

Az uniós irányelvek átvételét szolgáló törvényjavaslat a fogyasztóknak a termékkel kapcsolatos vásárlási döntéseit közvetlenül befolyásoló kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik, védi a fogyasztók gazdasági érdekeit az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataitól, és így közvetetten védi a jogszerűen eljáró üzleti vállalkozásokat is.

Az eddigi szabályozástól eltérően, amelyek az adott terméket, illetve a tisztességtelen verseny konkrét típusait szabályozták, a tisztességtelen piaci magatartás összes fajtáját tárgyalja a törvény. Meggyőződésem, hogy a magyar kormány helyesen jár el akkor, amikor Németországhoz és Ausztriához hasonlóan külön törvénybe foglalja az európai uniós irányelvet. Az irányelv hazai törvénybe foglalásával a fogyasztói bizalom növelése a jogalkotó egyik legfontosabb célja. A magyar fogyasztó e rendelkezések nemzeti átültetésével az Európai Unió teljes piacán számíthat az állami fellépésre a visszaélésekkel szemben.

A törvényjavaslat meghatározza a szükséges fogalmakat. Például fogyasztó az, aki önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, de meghatározza a vállalkozás, az áru, a kereskedelmi gyakorlat, a kereskedelmi kommunikáció, a reklám, a vásárlásra felhívás, az ügyleti döntés és a magatartási kódex fogalmait is.

(11.50)

Miközben a törvényjavaslat tételesen felsorolja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat példáit, két, általunk legsűrűbben tapasztalhatott esetfajtát külön is sújtani kíván. Ez a különösen tisztességtelennek nevezett kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő vagy agresszív.

Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti a fogyasztót. Ilyen valótlan információk lehetnek azok, amelyek az áru vagy szolgáltatás jellegéről, hatásáról, eredetéről, előállítási időpontjáról és sok más konkrét körülményről nem valóságosan tájékoztatják a fogyasztót.

De ilyenek lehetnek azok a hamis vagy elhallgatott információk, amelyek az áruhoz kapcsolódóan biztosított panaszkezelésről, az értékesítő vállalkozás kötelezettségvállalásának mértékéről, a fogyasztó jogairól, illetve a fogyasztót az ügylet folytán esetleg terhelő hátrányos jogkövetkezmények kockázatáról szólnak vagy esetleg nem szólnak. A közérthetőség kedvéért, ha egy gyártó vagy forgalmazó olyan képességet tulajdonít, állítva vagy erősen sugallva a termékéről, amellyel az nem rendelkezik, természetesen megtéveszti a fogyasztót.

A javaslat agresszívnak azt a kereskedelmi gyakorlatot minősíti, amely figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, pszichés vagy fizikai nyomásgyakorlással, akár a fogyasztó zavarása révén az adott helyzetben jelentősen korlátozza a fogyasztónak az áruval kapcsolatos választási szabadságát, illetve a fogyasztót olyan döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként az nem hozott volna meg.

A mindennapok gyakorlatát figyelve, bizonyos rámenős és erőszakos ügynöki magatartások lehetnek ilyenek, amelyek a fogyasztók túl fiatal vagy éppen nagyon idős korát kihasználva próbálnak értékesítést kicsikarni. De emlékeztetem önöket egy olyan esetre, amikor a Fogyasztóvédelmi Hatóság indított eljárást egy áruházlánccal szemben, a "Hülye, aki nem ünnepel" reklámszlogen méltó büntetéseként. Megemlítem egy másik negatív kedvencemet is, a "Szégyelled a mobilodat?" reklámmondatot.

A törvényjavaslat kijelöli a szükséges eljáró hatóságokat, és meghatározza, egyértelműsíti az e hatóságok közötti jog- és feladatköröket, leírja a hatósági együttműködés formáit.

Tisztelt Ház! Említettem már, hogy az Új Magyarország program kiemelt figyelmet fordít a fogyasztók védelmére. A kormány szándékait e területen az hitelesíti, hogy az elmúlt évben elfogadott fogyasztóvédelmi stratégiájának megfelelően létrehozta és megerősítette a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot, megvalósította az illetékes állami hivatalok együttműködését, és a fogyasztók védelmében nagy ellenőrző akciókat indított, s csak az év elején majd 200 millió forinttal segítette a fogyasztóvédelmi civil tevékenységet.

Ugyanakkor a kormány meghallgatva és értve az ellenőrző hatóságok, a civil és szakmai szervezetek tevékenységéből fakadó tapasztalatokon alapuló észrevételeket, az uniós jogharmonizációnak megfelelően beterjesztette az 1997-es fogyasztóvédelmi törvény módosítását a T/5449. számú törvényjavaslat formájában. Ez megfelel annak a döntésnek is, amelyet nemrégiben a fogyasztóvédelmi eseti bizottság javaslata alapján a parlament fogadott el ellenszavazat és tartózkodás nélküli határozatában.

A beterjesztett javaslat következtében a korábbi törvény nem egyszerűen módosul, hanem szinte új törvény lesz. A lényeges elemek a következők. A fogyasztók tájékoztatása érdekében bővülnek a kötelezően nyilvánosságra hozandó információk. Bővül azon határozatok köre, amelyeket a jogorvoslatra tekintet nélkül közzé kell tenni. Ezentúl az üzlet ideiglenes bezárását elrendelő és az adott termék forgalmazását megtiltó határozatokat is közzé kell tenni. A gyermek- és fiatalkorúak védelmét szolgáló jogszabályi rendelkezések megsértése miatt hozott, továbbá a 250 millió forintot meghaladó éves nettó árbevétellel rendelkező vállalkozással szemben bírságot megállapító jogerős határozatokat is nyilvánosságra kell hozni. A hatóság döntéseinek nyilvánosságra hozatala elősegítheti a vállalkozások jogkövető magatartásra való ösztönzését.

Módosulnak a bírság- és szankciószabályok. A bírságolási rendszer egységesítése érdekében a fogyasztóvédelmi hatóság által kiszabott anyagi jellegű bírságok helyébe a jövőben egységesen a fogyasztóvédelmi bírság lép. A javaslatban az alsó és felső határt a bírságolásban a vállalkozás nettó árbevételét is figyelembe véve hat kategóriában, differenciáltan 30 ezer forinttól 2 milliárd forintig állapítja meg. Kisebb vállalkozások és az egyéni vállalkozók esetében a bírságplafon egymillió forint.

A hatóságnak a jövőben erősebb eszközei lesznek a jogsértőkkel szemben. Például lehetősége lesz az üzlet ideiglenes bezáratására, s mindenképpen bírságot kell kiszabnia olyan jogsértések esetén, amelyek a fogyasztók életét, testi épségét, egészségét sértik vagy veszélyeztetik, ismételt jogsértés esetén, valamint a 18 éven aluliak sérelmére elkövetett jogszabálysértéseknél.

A javaslat következtében javul a panaszkezelési, ügyfélszolgálati tevékenység. Az új szabályozás értelmében az írásbeli panaszt a vállalkozás 30 napon belül minden esetben köteles írásban megválaszolni, s a panasz elutasítása esetén a fogyasztót tájékoztatnia kell arról, hogy panaszával mely szervhez fordulhat.

Jelentősen új elem, hogy a kormány állami fogyasztóvédelmi ügyfélszolgálatot hoz létre 2009. január 1-jétől. Feladata lesz a fogyasztók tájékoztatása, valamint a fogyasztói beadványok fogadása és az illetékes hatóságokhoz való továbbítása.

A javaslatban külön rendelkezések védik a gyermekek és fiatalkorúak érdekeit. Annak érdekében, hogy a fogyasztói viták bírósági döntés nélkül is rendeződhessenek, módosul a békéltetőtestületek eljárásának szabályozása. Ezek a módosítások jelentős mértékben figyelembe veszik a testületek működésének tapasztalatait és javaslatait. A testületek működésének biztosítása érdekében pedig törvényi szinten is kimondásra kerül, hogy az állam mindenkori éves központi költségvetésében köteles gondoskodni a testületek támogatásáról.

Összefoglalva, a módosítás növeli a jogbiztonságot, mind az eljáró hatóságok, mind az ellenőrzött vállalkozások, mind pedig a fogyasztók számára egyértelművé téve, hogy adott jogsértés esetén mely hatóság jogosult eljárni és szankciót alkalmazni. Örvendetes új elem a fogyasztóvédelmi érdekegyeztető tanács létrehozásának szándéka is, hiszen ez megteremtheti az érintett szervezetek közötti közvetlen együttműködést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mire egy törvényjavaslat ideér a Házba, jó, ha az azt benyújtó kormány benyújtás előtt egyeztet a szakmai és civil szervezetekkel. Jelen javaslat kapcsán ezt a kormányzat megtette, és a benyújtásra kerülő dokumentum a civil és szakmai vélemények hatására jelentősen módosult. Úgy vélem, ilyenkor kezdődik az egyeztetés második szakasza. Hiszen a parlamenti frakcióknak, bizottságoknak és képviselőknek ilyenkor nyílik meg a módosítás lehetősége. Frakciónk ezért tovább folytatja a kormány által megkezdett civil és szakmai egyeztetéseket. Ennek szellemében találkoztunk a békéltetőtestületek elnökeivel, és találkozunk a szakmai és civil szervezetek, kamarák képviselőivel is.

Szeretném önöknek elmondani, hogy nyitottak vagyunk az Országgyűlésben helyet foglaló frakciók képviselői által megfogalmazott jó szakmai javaslatok meghallgatására és befogadására is. Úgy véljük, hogy a fogyasztóvédelem olyan pártérdekek felett álló, minden magyar állampolgárt érintő ügy, amelyben mindnyájunknak együtt kell működnünk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Picit folytatva azt, amit Szanyi képviselőtársam mondott, azt kell hogy mondjam, jó dolog, hogy ezekről a törvényekről ilyen sokat tudunk beszélni, és persze azt csak a tévénézők kedvéért mondom, hogy az a része ennek a munkának, amit itt folytatunk, mondjuk, a jéghegy csúcsa; nyilvánvalóan az alja, ami kevésbé látszik, a bizottságokban és a frakciók közötti egyeztetésben, illetve abban a társadalmi párbeszédben nyilvánul meg, amit frakciótársaimmal is kezdeményeztem.

El kell mondanom önöknek, hogy megyei békéltetőtestületek elnökeivel és szakmai civil szervezetekkel egyeztettem ezekről a törvényekről az elmúlt napokban, és arról kell beszámolnom, hogy alapvetően ezek a szervezetek ezeknek a törvényeknek az irányait jónak tartják, magával a törvény meghozatalával mindenképpen egyetértenek. Nyilvánvalóan vannak olyan javaslataik és kritikai észrevételeik, amiket az elkövetkezendő hetekben akár módosító indítványok formájában kell hogy beépítsünk ezekbe a törvényekbe. Érdemes ezeket meghallgatni, érdemes tulajdonképpen időnként ezekben a szervezetekben egymással polemizáló véleményeket is megismerni, és aztán utána eldönteni, hogy melyek azok, amelyek a törvényben megjelennek.

Az első, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény kapcsán szeretném mondani, hogy bár itt egy uniós szabályozás átvételéről beszélünk, ráadásul egy olyan uniós ajánlás átvételéről, amelyik néha szigorúan szöveg szerint is kéri a megjelenítést a nemzeti szabályozásban, azért ebben volt és van mozgástere a magyar parlamentnek, és volt a magyar kormánynak is mozgástere, amikor ezt önálló törvény formájában terjesztette be a Ház elé, hiszen nem minden országban ez a gyakorlat. Én ugyanakkor ezt helyesnek tartom, hogy ebből önálló törvényjavaslat született, és a törvényjavaslaton belül is, úgy gondolom, vannak mozgástereink.

Túl vagyunk a vezérszónoki megnyilvánulásokon, amelyek az elmúlt héten hangzottak el, tehát ilyen értelemben a frakciók előzetes véleményét valamilyen szinten ismerjük. Hangzott el kritika például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény kapcsán, hogy miért kap több hatóság felügyeletet és szerepet a különböző tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok áttekintésében.

A képviselőtársam súgja, hogy ő is szeretne erről szólni, tehát erről nem akarok majd annyira részletesen beszélni, de azért azt én is hadd jegyezzem meg, hogy itt korábbi szakmai kapacitások további alkalmazásáról is szó van, hiszen mondjuk, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél vagy a Gazdasági Versenyhivatalnál olyan szakmai kapacitások jöttek létre ezeknek a gyakorlatoknak, ezeknek a versenyellenes tevékenységeknek a megítélésére, vizsgálatára, az ellenük való eljárás megindítására, amit hiba lenne nem kihasználni. Azt gondolom, hogy egy jó szereposztás a hatóságok között inkább hatékonyabbá teheti a törvény végrehajtását, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kiszűrését a magyar gazdasági életből, mint hogy akadályozná azt.

Az állampolgár oldaláról pedig én nem gondolom, hogy problémát jelentene az állampolgárnak az, hogy a saját ügyével melyik hatósághoz kell menni, amikor egyébként más törvényekben - egész pontosan a Ket.-ben - egyfajta egyablakos ügyintézés már korábban is szerepelt. Magyarul, ha én bemegyek egy hatósághoz, beviszek oda egy ügyet, akkor az a hatóság köteles továbbítani, köteles végigvinni az én ügyemet más hatóságok együttműködését bevonva. Ebben az esetben egyébként az említett hatóságok közötti együttműködési megállapodások is garanciái ennek.

Arról se feledkezzünk el, hogy miközben a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak az egész országra kiterjedően van szervezete, a másik két hatóság hasonló szervezettel nem bír. Egy picit olyan szituációnak érzem ezt - ha megengednek egy ilyen amerikai filmek tapasztalataiból vett példát -, mint mondjuk, az Egyesült Államokban, ahol bizonyos bűncselekményeket az állami rendőrség vizsgál, de vannak olyan különlegesen súlyos bűncselekmények, illetve vannak olyan bűncselekmények, amelyek több államon keresztül nyúlva valósulnak meg, amelyeket az FBI köteles felderíteni, ellenük pedig eljárni. Egy picit hasonló szereposztás - ha megengedik nekem ezt a talán kicsit extrém példát - jön létre ezen a területen a Fogyasztóvédelmi Hatóság és a másik két állami szervezet között.

Összefoglalva tehát azt szeretném mondani, hogy azzal, hogy ez a törvény a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat eseteit felsorolja, nevesíti, azzal, hogy kiemel belőle két különösen elítélendőnek minősített tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot és az agresszív kereskedelmi gyakorlatot, azt gondolom, sok olyan napi ügyre ad választ, amelyek jelen pillanatban is méltán irritálják az állampolgárokat. Gondoljunk például a kirándulásnak álcázott értékesítő manőverekre, gondoljunk arra, hogy bizonyos ügynöki mentalitások milyen módon élnek vissza az állampolgárok idős korával, esetleg bizonyos ügyekben való tájékozatlanságával. Gondoljunk arra, hogy valóban eljutottunk odáig, hogy nyomtatásban sorozatban jelennek meg olyan látszólag jogilag kötelező, jogilag jól megfogalmazott szerződéstípusok, amelyekkel az állampolgárok maguk nemigen tudnak időnként mit kezdeni. Úgy vélik, hogy ha ők ezt aláírták, és ha valami másképp történik, mint ahogy a megállapodás volt, akkor számukra jogorvoslat nem létezik.

Egyébként ez egy nagyon lényeges pontja és a később tárgyalandó fogyasztóvédelmi törvénynek is egy nagyon lényeges pontja a kis ügyek kérdése, hiszen az ügyek jelentős része olyan nagyságrendű, olyan típusú jogvitát eredményez gazdálkodó szervezetek és egyén között, ami talán meg is haladja a békéltetőtestületek szintjét, és szinte egyből bíróságra kerül, és ott a bíróság eldönti, hogy kinek van igaza. Ugyanakkor jól látjuk, hogy a fogyasztóvédelmi problémák alapvetően az állampolgár szintjén leginkább a kis ügyekben valósulnak meg, azokban a filléres vagy párforintos ügyekben, amelyek inkább bosszantják az állampolgárt, inkább azt a jogbiztonságba vetett hitét ingatják meg, egyébként ő maga se gondolja, hogy ezeket a kérdéseket, ezeket az ügyeket bírósággal kellene megtárgyaltatnia.

Ezekben az ügyekben kellene, azt gondolom, jelentősen előrelépni, ebből van a legtöbb, hiszen egyébként a bíróságok eddig is és eztán is az ennél nagyobb volumenű, anyagi értelemben nagyobb volumenű kérdésekben meghozzák a megfelelő ítéleteket. De vajon ezekben a kis ügyekben az átlag állampolgár, az állampolgár megkapja-e a megfelelő válaszokat? Ezek a kis ügyek különböző cégek vevőszolgálatainál, pultjainál képződnek, egészen pici boltokban, és persze képződnek egészen nagy boltokban is.

Azt gondolom, hogy a két törvény ezen a területen is kell hogy előrelépést jelentsen. Először preventív módon, amennyiben a szigorúbb szabályozás, a magasabb büntetések - amelyek egyébként, ismerjük el, még vita tárgya, tehát ennek a parlamenti folyamatnak lesz a vége az, hogy a magasabb büntetések jelenlegi javaslatainak formájáról mi lesz a Ház végső véleménye, de abban biztos vagyok, hogy mindenképpen szigorúbb szabályozás és a jelenleginél magasabb büntetési formák kerülnek alkalmazásra - nyilvánvalóan erősen visszatartó tényezőt kell hogy jelentsenek.

(10.20)

Azt gondolom, hogy a békéltetőtestületek szabályozásának egyértelműsítése egy picit új feladatmegosztás, az pedig szintén a kis ügyek megoldásának folyamatát segítheti. Van ebben vita, szintén a vezérszónoki megnyilvánulásokra utalok, elhangzott itt a múlt héten, hogy önálló jogi személlyé kellene a békéltetőtestületeket átalakítani, és akkor majd sokkal jobban nőne a hatékonyságuk. Ezzel kapcsolatban fölmerült, talán a Házban is elhangzott, de külső, az egyik illetékes szakmai szervezet részéről megfogalmazott javaslat volt, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság hierarchiájához igazítva, regionális szinten jelenjenek meg a békéltetőtestületek.

Azt szeretném mondani, hogy én nem látom, hogy a békéltetőtestületek önálló jogi személlyé válása mennyiben növelné a hatáskörüket. Azt látom, hogy egyébként persze ez elmozdulna valamifajta hierarchiaépítő irányba, magyarul, maguk a békéltető testületek, amelyek jelen pillanatban egymással partneri viszonyban léteznek megyei szinten, és a helyi kamarával vannak viszonyban, egymással legfeljebb csak szakmai kommunikációs partneri viszonyt alakítanak ki, de szervezeti értelemben nincs egy alá-fölérendeltség. Azt látom, hogy ez a jogi személyiséggé alakulás egyébként egy hierarchiaépítésben nyilvánulhatna meg, ami önálló költségvetési tényezővé kellene tegye akkor az effektív szervezetműködtetés kérdését is, ami nem biztos, hogy egyébként a fogyasztóvédelmi bírságok - hogy mondjam - racionálisabb fölhasználását eredményezné.

De nem látom, hogy ettől mitől lennének jobban működőek. Tehát persze, ki kellene alakítani a saját adminisztratív szervezeteiket, nem számíthatnának a kamarákra, valószínűleg lenne egy fő békéltetőelnök, és alatta mondjuk, valamilyen hierarchiában megyei, regionális békéltetőtestületek, ez nyilvánvalóan több pénzbe kerülne. De mitől működne ettől jobban? Mitől lenne az állampolgárnak jobb és kézenfekvőbb? Amellett, hogy mondjuk, egy regionális szintre emelés éppen elvinné arról a szintről, ami az állampolgárnak kényelmes és jó, hiszen neki az az érdeke, hogy minél közelebb legyen hozzá az elérhető békéltetőtestület. Igazából a Fogyasztóvédelmi Hatóság hierarchiája, amit egyébként egy állami üzemeltetési racionalitás alakított ki, ezzel semmilyen összefüggésben nincsen. A Fogyasztóvédelmi Hatóság és a békéltetőtestületek közötti együttműködés ma is megoldott, ez nem attól függ, hogy valaki regionálisan szerveződött-e vagy megyei szinten.

Itt még azt szabad legyen megjegyeznem, hogy elmondhatom a békéltetőtestületek elnökeivel való tárgyalás után, hogy maguk a békéltetőtestületek sem értenek egyet például ezzel az egyébként soraikból támadó javaslattal, és jó néhány olyan pont van, amiben egymással is vitatkoznak.

Vitatkozhatnak is, hiszen egy több mint tízéves munka után vannak, nyilvánvalóan másképp ítélik meg a számukra biztosított körülményeket, vagy éppen ugyanazokból a körülményekből más következtetéseket vonnak le.

Fölmerül, hogy a politikának kell-e egyfajta igazságosztó Szent János szerepét ebben a dologban elvégezni; magyarul, van egy szakmai körben egy vita, és akkor majd mi ezt itt jól eldöntjük valamifajta Damoklész kardjaként. Én nem helyeselném ezt, annál is inkább, mert a békéltetőtestületek dolgát én egy folyamatos szervezetfejlődésnek látom. Mondjuk ki, igazából a békéltetőtestületek munkája nem egyenletes, egészen más típusú problémákkal néznek szembe a különböző kisebb megyei, kisebb ügyforgalommal bíró békéltetőtestületek, és mondjuk, egy fővárosi vagy egy Pest megyei békéltetőtestület. Ez a megközelítésekben is változik.

Azt gondolom, hogy a mindenkori fogyasztóvédelmi szabályozásnak ezt a szervezetfejlődést kell szépen, óvatosan mindig követnie, és újabb és újabb feltételeket biztosítani számára. Most egy nagyon komoly előrelépés az, hogy a finanszírozásuk biztosítottnak látszik. Nagyon komoly előrelépést jelentenek azok a szabályozási változások, amelyek a törvényben benne vannak. De én ezt nem egy lezárt ládának tartom, mint ahogy ezt a vitát sem, hiszen azt gondolom, hogy mire június 9-ére törvényt alkotunk, addigra azért megpróbáljuk beintegrálni az összes parlamenti frakció, a szakma és a civil szféra véleményét is, és akkor június 9-én lesznek elfogadott törvényeink, amelyekről szintén az a véleményem, hogy nem szabad zártan közelíteni hozzájuk. Olyan módon kell működniük ezeknek a törvényeknek, hogy az elkövetkezendő évek működési gyakorlatát folyamatosan képesek legyenek követni.

Adott esetben egy békéltetőtestületi szervezetfejlődést is folyamatosan kövessen a szabályozás, és akkor, amikor a békéltetőtestületek gyakorlata, az állampolgárok békéltetőtestületekhez való viszonya tovább javul, tovább fejlődik, magyarul, egyre több ügy, egyre több kis ügy kerül a békéltetőtestületekhez, ahol örvendetes megoldást nyer, abban az esetben nyilvánvalóan az akkori törvényhozás meghozza azokat a jogszabályokat, amelyek az akkori helyzetnek megfelelők.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban és Koszorús László részéről.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak annyit szeretnék mondani, hogy valóban egyetértünk Bagi képviselő úrral. Eszünk ágában nincs az állampolgárt utaztatni, és rábízni, hogy a saját problémáját hogyan intézheti el. De hát a törvény pont arról szól, hogy ő bemehet a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, urambocsá, és az őt nem érdekli, hogy a Versenyhivatal jár-e el az ő ügyében, ha egyébként nem kell máshova mennie, csak a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, mert utána már a hatóságok intézik egymás között a kérdést. Erről szól maga a törvény.

Egyébként nemcsak ez, a hozzászólásomban utaltam rá, hogy az államigazgatási eljárásokra vonatkozó szabályozás már régóta előírja, hogy az egyik hatóság a másik hatóságnak kell hogy továbbítsa az ügyet - az úgynevezett Ket. -, de ebben az esetben még a különböző hatóságok közötti együttműködési megállapodások is segítik ezt a folyamatot, és nem az állampolgárnak kell kiválogatni, hogy egyébként az ő ügye most a Versenyhivatal ingerküszöbét kell hogy átüsse, vagy pedig a Fogyasztóvédelmi Hatóságét. Egyébként pedig abban a szándékban, hogy maga az állampolgár egy ablaknál intézze az ügyét, teljesen egyetértünk, ezért tartjuk jónak a törvényben szereplő megoldásokat.

A civil szervezetek kapcsán szeretnék még egyetlen dolgot mondani. Egyetértek azzal, hogy minél több civil szervezet szerepet vállalhasson a fogyasztóvédelemben, de a szabályozásnál vigyáznunk kell, hogy azért ne lazítsuk le túlzottan ezt. Magyarul, legyenek referenciái annak, aki egyébként állami pénzekre pályázik fogyasztóvédelmi célzattal, mert több éve működő, erős civil szervezeteink vannak, amelyeknek jelentősen sértené az érdekeit és hosszú távú működésüket, ha úgy éreznék, hogy csak úgy pénzt osztogatunk.

Köszönöm szépen.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Ugyan úgy döntöttek a frakciók, hogy egymás után tárgyalják ezt a törvényt, de rendszeresen abba a helyzetbe kerülünk, hogy miután sorrendben egymás után követik egymást a törvények, tartalmilag pedig jelentősen összefüggenek, úgy csinálunk, mintha egyben tárgyalnánk őket. Én magam is a fogyasztóvédelmi törvény kapcsán is kifejtettem álláspontomat, tehát most ezt a 15 perces lehetőséget immár még egyszer nem venném igénybe.

Egy-két dolgot azért viszont engedjenek meg nekem, hogy aláhúzzak, kijelentsek, akár korábbi mondanivalómba foglalt módon is megismételjek, mert fontosnak tartom őket. Azt gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi szabályozásnak folyamatosan kell a világot követni. Magyarul, nem kőbe vésett a fogyasztóvédelmi törvény, amit mi most elfogadunk, bár fontos előrelépés, hiszen átfogóan módosítja a '97-es fogyasztóvédelmi törvényt, de a mindenkori törvényhozásnak, a mindenkori parlamentnek, azt gondolom, kontrollálni kell a végrehajtását, működési tapasztalatait, reagálnia kell az új jelenségekre, és ha kell, ha szükséges, akkor módosítani kell azt.

A kamarák szerepe szóba került az előbbi törvényjavaslat tárgyalása kapcsán is. Azért hadd mondjak el egy-két dolgot! 1997-ben, amikor megszületett a fogyasztóvédelmi törvény, akkor kötelező kamarai tagság volt az akkori kamarai törvény szerint. Magyarul, jól gondolta azt a törvényhozó, hogy a kamarákat egy kiemelt szerepben és az akkor törvénybe foglalt békéltetőtestületek létrehozását eredményező passzusokban partneri szerepben határozza meg. Nem a '97-es törvényhozók tehetnek arról, hogy egy későbbi törvényhozás, egy későbbi törvényhozási többség a kötelező kamarai tagságot megszüntette. Most már történelmietlen is azt a vitát lefolytatni, hogy helyes volt-e vagy helytelen. Azóta egyébként több, vállalkozókat és gyártókat tömörítő szakmai szervezet jött létre a kamarák mellett. Ilyen szempontból értelemszerű, hogy helyet kérnek ők is például a békéltetőtestületek összeállításában. De ugyanakkor úgy vélem, hogy továbbra is, legalábbis törvényi oldalról a fogyasztóvédelem területén erős kiemelt partnerként helyes, ha a kamarákat határozzuk meg. Nem gyöngítjük például azzal a jelentőségüket, utalva előbbi hozzászólásomra, hogy eltávolítjuk tőlük a békéltetés folyamatát. Hiszen a kamrai tagsághoz tartozás adhat például egy plusztekintélyt abban a tekintetben, hogy az alávetési nyilatkozatot a vállalkozók elfogadják és aláírják.

Azt gondolom, és itt a korábbi retorikákban hallottam, hogy teljesen azért az a meghatározás, hogy 17-18 éve nem történt semmi a fogyasztóvédelem területén, ez így nem igaz. Meglehet, a mindenkori szabályozások azokat a piaci változásokat, amelyek lejátszódtak, egy az egyben nem tudták követni. Még azt is el tudom képzelni, hogy a mindenkori törvényhozás bizonyos törvények meghozatalánál a fogyasztóvédelmi érdekeket nem becsülte meg jelentősen - ezt is elfogadom. De azért az Antall-kormány ideje alatt létrejöttek a fogyasztóvédelmi felügyelőségek.

A Horn-kormány ideje alatt megszületett a fogyasztóvédelmi törvény. Az Orbán-kormány ideje alatt a Horn-kormány által elfogadott fogyasztóvédelmi törvény alapján megalakultak a békéltetőtestületek. A Medgyessy-kormánynak is volt fogyasztóvédelmi koncepciója, és tavaly megszületett a Gyurcsány-kormány fogyasztóvédelmi koncepciója is. Az elmúlt hónapok, az elmúlt egy év ennek a koncepciónak a végrehajtásáról szól, ami a Fogyasztóvédelmi Hatóság létrejöttét eredményezte, ami eredményezte, hogy most négy fogyasztóvédelmi tárgyú törvényt tárgyal a parlament.

(11.30)

A törvények következtében kormányzati ügyfélszolgálat jön létre a fogyasztóvédelem területén, a törvény következtében egy csomó olyan fajsúlyos intézkedés születik, ami az egyedi állampolgárt támogatja.

Magyarul, amikor kritikusan vagy akár önkritikusan szólunk arról, hogy a mindenkori törvényhozás megtette-e a szükséges lépéseket, akkor azt gondolom, van néhány dolog, ami azért külön említést érdemel.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten átadásra került az M0-s keleti szektorának szakasza. (Taps az MSZP soraiban.) Választókörzetem, Rákosmente, a főváros XVII. kerülete Budapest külső kerületei közé tartozik. Sok más településhez hasonlóan nálunk is gondot jelent, hogy az elmúlt évek érzékelhető fejlődése mellett is nagy infrastrukturális lemaradással rendelkezünk. Panelházas lakótelepeink felújításra, energiakorszerűsítésre szorulnak, kertvárosainkban a 130 kilométert is meghaladja a szilárd útburkolattal nem rendelkező útjaink száma, egyes területeink még csatornázatlanok, és egy nagy eső komoly vízelvezetési problémákat okoz. Településünk egy része számára pedig a Ferihegyi repülőtér közelsége jelent időnként alig elviselhető zajterhelést. Mégis ha az utcán megszólítanánk egyik lakosunkat, valószínűleg nem ezeket az egyébként fajsúlyos gondokat említené meg elsősorban, hanem kerületünk útjainak elviselhetetlen átmenő forgalmáról, a közlekedés nehézségeiről panaszkodna.

Lakosaink száma az elmúlt két évtizedben szinte megduplázódott, s ennél is nagyobb lakosságnövekedés játszódott le a bennünket körülvevő agglomerációban. Eleddig a ránk zúduló forgalom megbénította a város centrumába irányuló haladást, bosszúságot okozva a munkába igyekvő polgárainknak, akár az egyéni, akár a közösségi közlekedést választották eszközül.

Tudom, ez a jelenség nem csak nekünk okoz gondot. Hasonló a helyzet a X., a XV., a XVI. és a XVIII. kerület útjain is. Ezért gondolom, hogy az M0-s keleti szektorának napokban történő átadása a mi és a környező települések egyik legnagyobb bajára jelent enyhülést. Az új útszakasz, amely az emberhez méltóbb közlekedéshez segíti hozzá lakosainkat, közelebb visz ahhoz az ideális állapothoz, amelyben végre radikálisan korlátozni lehet a fővároson áthaladó teherforgalmat. Ez nemcsak a forgalom gyorsítása, hanem a jobb környezetvédelem szempontjából is fontos. Régi adósságot teljesített a kormányzat ennek a 26,5 kilométeres útszakasznak az átadásával, segítve ezzel a környező települések közlekedését és gazdasági fejlődését.

Fanyalgó hangokat is lehet hallani. Néhányan a környezetvédelmi beruházások elmaradását vetik a kivitelezők szemére. Nehéz kiválogatni időnként, hogy melyik véleményt generálja a településért való jogos aggódás, s melyiket az önös pártérdek szándéka. Érdemes a valós tényekből kiindulni. A beruházás környezetvédelmi létesítményeinek kapcsán megkérdezve az építtetőket, megtudhatjuk, hogy az építési engedélyben meghatározott létesítmények, zajvédő falak, zajvédő dombok határidőre és maradéktalanul elkészültek. A tervezett 92 hektár erdőből eddig 63 hektár került kitelepítésre, és a többi telepítés is folyamatosan zajlik, az ősz végére befejeződik. Ebben késedelmet a területszerzéssel, a kisajátítással kapcsolatban felmerült problémák okoztak. Igaztalanok tehát azok a vélemények, amelyek ennek a kiemelt jelentőségű beruházásnak rossz hírét próbálják kelteni.

Hasonló kórus próbálja az emberek kedvét szegni a város közlekedése, az M0-s teljes megvalósulása szempontjából óriási jelentőségű és nemrég elkészült Megyeri híd kapcsán is. De az emberek véleményét talán nem ez formálja, hanem az a tapasztalat, hogy az elmúlt napokban csökkent a bevezető utak forgalma, gyorsult a munkába, iskolába való eljutás lehetősége, a reggeli órákban elviselhetőbbé vált a főváros ezzel a területtel érintett útjain a közlekedés.

Azt gondolom, hogy ennek az emberek örülnek, és büszkék arra, hogy közösen fizetett adónkból ismét megvalósult egy fontos, az élet minőségét javító beruházás.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága egységes szavazással általános vitára alkalmasnak találta. Az ebben a kérdésben megfogalmazott egyetértés mellett el kell mondanom, hogy a különböző pártok által delegált tagok különböző véleményük fenntartása mellett gondolják a javaslat általános vitára való alkalmasságát. E véleménykülönbségeket immár több éve az okozza, hogy eltérően ítéljük meg azt a gyakorlatot, amelyben az ORTT újra és újra több száz millió forintot kénytelen a Műsorszolgáltatási Alapból saját költségeire átcsoportosítani. Jelen esetben 400 millió forintot jelent ez az átcsoportosítás.

A kulturális és sajtóbizottság a törvényjavaslat tárgyalásakor érthető módon nem a pénzügyi szempontokat veszi alapvetően figyelembe. A médiatörvény végrehajtásának tekinthetjük a külön törvény elfogadását és a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt is. A költségvetés elfogadásáról szóló törvényjavaslatok vitájának állandó kísérője az a felvetés, hogy kétharmados törvény kerül felülírásra egy feles törvénnyel, megengedve a kiadási előirányzatok közötti átcsoportosítást.

A költségvetési bizottság ORTT költségvetését előkészítő albizottsága készíti elő a költségvetés végrehajtásáról szóló külön törvényt is. Az albizottság egyhangú javaslatára a költségvetési bizottság ugyancsak egyhangúlag döntött - ezt hallottuk most - a törvényjavaslat benyújtásáról. A zárszámadás egy lezárt év gazdálkodásának jóváhagyását jelenti, így pénzügyi szakmai kifogás nem volt a gazdálkodással kapcsolatban. Ezt független könyvvizsgálói ellenőrzés is tanúsítja.

Magam is egyetértek Majtényi elnök úrral, aki azt mondta, hogy a zárszámadás korrekt számításokon nyugszik, kiegyensúlyozott gazdálkodást tükröz, a törvényeknek megfelelő, okszerű, költséghatékony forrásfelhasználásról ad számot. Vitáink ezért nem a zárszámadás által közölt adatok helyességének megítélésében vannak, hanem annak a jogi helyzetnek, ami ezt az átcsoportosítást indokolja, illetve az átcsoportosítást megtevő ORTT felelősségének megítélésében. E véleménykülönbségek mellett is egyetértettünk a törvényjavaslat vitára való alkalmasságában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon jelenleg, ha csak a feketegazdaság miatt kieső adóbevételeket tekintjük, ami elérheti az 1000-1200 milliárd forintot, nagyjából évi 100 ezer forint kár ér minden magyar állampolgárt. Az így kiesett pénz elég lenne arra, hogy megszűnjön az iparűzési adó, a tb-terhek 10 százalékkal csökkenjenek, és az áfa felső kulcsa 20 százalék alá kerüljön. A számlaadási kötelezettség elmulasztása, a bejelentés és járulékfizetés nélküli foglalkoztatás, az adófizetést elkerülő magatartás képezik a feketegazdaság alapjait. A feketegazdaság nemcsak pénzt vesz ki a zsebünkből, de fogyasztóként is kiszolgáltatottá tesz bennünket. Vajon milyen értékű garanciát vagy fogyasztói kárt érvényesíthetünk, ha nem rendelkezünk számlával arról a termékről vagy szolgáltatásról, amelyet igénybe vettünk?

2006 óta a kormányzat számos és jelentős eredményt ért el a feketegazdaság visszaszorításában. Ennek következtében évente nagyjából 100 milliárd forint többlet keletkezett. A havi adó- és járulékbevallás bevezetése, a bejelentési szabályok megváltoztatása, a járulékfizetési kötelezettség szélesítése nyomán 2007-ben több mint 131 ezer fő lépett be a társadalombiztosítás rendszerébe, ami együttesen havi átlagban 500 millió, éves szinten 6 milliárd forint bevallott pluszjárulékot eredményezett. 2008 első felében pedig már 220 ezer ember tisztázta biztosítotti jogviszonyát. A gazdaság kifehérítése nemcsak a fogyasztók, az állampolgárok alapvető érdeke, hanem a piaci verseny szereplői, a tisztességes vállalkozások is ezt kívánják.

A hazai kiskereskedelmet képviselő szakmai szervezetek ezért kezdeményeztek együttműködést a kormányzattal annak érdekében, hogy a kereskedelem hatékony működése, a tisztességes piaci magatartás, a fogyasztók védelme, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat visszaszorítása érdekében megállapodás jöjjön létre részvételükkel. A megállapodás, amely szerint a kereskedelmi, a szakmai, a fogyasztóvédelmi civil szervezetek és a kormányzat illetékes minisztériumai együttműködnek a feketefoglalkoztatás, feketekereskedelem felszámolásában, több hónapos előkészítő munka után október 2-án került aláírásra. Az aláírók hatékonyabban kívánnak fellépni a vásárok, piacok működésének ellenőrzésében, és erősítik a nyugtaadás ellenőrzését, növelik a fogyasztóvédelem hatékonyságát.

A megállapodás szerint a kormány korszerűsíti a vásárok és piacok működésének szabályozását, és fokozza a hatóságok jelenlétét azokon a területeken, ahol ma még gyakori a nyugta- és számlaadás elmulasztása. Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a kormány folytatja a vállalkozások működése szempontjából fontos jogszabályok egyszerűsítését. Az aláírók kötelezettséget vállaltak abban is, hogy aktívan részt vesznek a közeljövőben létrejövő fogyasztóvédelmi charta kidolgozásában. A megállapodást a kormány részéről a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter, a szociális és munkaügyi miniszter és a pénzügyi tárca államtitkára írta alá. Kézjegyével látta el a dokumentumot az Országos Kereskedelmi Szövetség, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdek-képviseleti Szövetsége, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület és a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete.

A megállapodás aláírása pár héttel előzte meg a világban zajló pénzügyi válság hazánkba való begyűrűzését. És miközben tudjuk, hogy a gazdaság fehérítése fokozott társadalmi érdek normális gazdasági időszakokban is, még inkább fontos jelentős pénzügyi nehézségek közepette. A kereskedelem Magyarországon 12 százalékban járul hozzá a nemzeti össztermékhez, éves forgalma meghaladja a 8500 milliárd forintot. Mennyi lenne ez az összeg, ha hazánkban minden kereskedelmi tranzakció legálisan folyna? A feketegazdaság működéséről szerzett napi tapasztalataink ismeretében megállapíthatjuk, hogy ezen a területen a negatív folyamatokat megállító, közös érdekünket szolgáló fellépés csak a hatékony kereskedelemről szóló megállapodáshoz hasonló társadalmi összefogással lehet igazán sikeres.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A kulturális és sajtóbizottság 2008. november 11-ei ülésén megtárgyalta a benyújtott törvényjavaslatot, és rövid vita keretében 10 igen szavazattal, 5 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak látta. Én a magam részéről egyébként elfogadásra is ajánlom a Háznak.

Az elhangzott, éppen az előttem szóló kritikai észrevételeinek egy részével persze mi is, akik ezt a többségi véleményt alkottuk, egyetértünk. Egy picit olyan az a vita, amit a kulturális bizottságban az ORTT költségvetései kapcsán rendezünk, hogy nyugodtan megtehetnénk, hogy az előző év jegyzőkönyveit olvasgatjuk fel egymásnak. Az indoklás is tulajdonképpen mindig ugyanaz. Ellenzéki részről azt mondják, hogy ez nem támogatható, mert törvénytelen és a többi, mi pedig azt szoktuk mondani - és azt gondolom, hogy ennek is van megfelelő alapja -, hogy bizony a politika eddigi ügyetlenségét vagy éppen megegyezésikészség-hiányát, amennyiben a médiatörvény módosítása, az új médiatörvény eddig nem született meg, nem lehet egy testület nyakába varrni.

Az is el szokott ilyenkor hangozni, hogy egyébként azok az ellenőrzések, amelyek az ORTT gazdálkodását érik, egyébként pénzügyi értelemben rendben szokták azt találni. Tehát ez a bizonyos költségelvonás nem valamifajta pazarlás vagy költségvetési terv esetében valami várható fölösleges költség általunk való szentesítése lenne, ez egy kényszerű állapot, amit egyébként saját működtetése okán kell hogy megtegyen ez a testület.

Itt a híradások azt mutatják, hogy talán közel a megállapodás a médiatörvény dolgában. Azt gondolom, hogy az elkövetkező évben ez a helyzet változhat, s talán mi is befejezzük ezt, hogy korábbi vitáinkból idézgetünk ennek a napirendnek a kapcsán úgy, hogy egyébként álláspontjainkat fenntartjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy helyesen járok el, ha a hozzászólásom arányos lesz a törvényjavaslat tervezett hatályával, amely egy rövid hatály, hiszen január 1-jén lépne életbe, és márciusig működne, érthető okokból egy átmeneti állapotot próbálva áthidalni, s mint ahogy államtitkár úr is jelezte, értékes frekvenciák működését próbálná átmenetileg biztosítani.

Ahogy elhangzott, valóban, a kulturális bizottság alapvetően megjelenési okokból, megjelenési hiányosságokból nem bánt kíméletesen ezzel a törvényjavaslattal. Ennek ellenére - s az elhangzottak figyelembevételével is - arra kérem ellenzéki képviselőtársaimat, legyenek segítségünkre abban, hogy mégis elfogadást nyerjen, természetesen nem miértünk és nem a mi érdekünkben, hanem azon adók okán, amelyekre ez a szabályozás vonatkozik. Az ő tevékenységüket tenné tervezhetőbbé az elkövetkező hónapokban. Mondom ezt úgy, hogy egyébként pedig őszintén remélem, hogy ha a médiatörvény beterjesztése halasztást is szenvedett, azért a közeljövőben mégiscsak megtörténik. De egy szép gesztust mindjárt tanúsíthatnánk akár e törvényjavaslat kapcsán. Szívesen látunk módosító javaslatokat hozzá, és örülünk, ha ellenzéki képviselőtársaink is segítik ezt a törvényjavaslatot jobbá tenni, természetesen eredeti céljának a fenntartásával.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

(21.50)

ALEXA GYÖRGY, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot február 9-én rendezett ülésén megtárgyalta, és 15 igen szavazattal, 10 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Ugyanakkor a bizottságban lezajlott vita számomra azt bizonyította, hogy a kifejtésre kerülő ellenzéki és kormánypárti vélemények iránya között alig volt különbség, hiszen egyetértettünk abban, hogy a kialakult pénzügyi rendszer működése annak érdekében, hogy nagyobb biztonságot jelentsen a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevők számára, megérett bizonyos változtatásokra. Az adott törvényjavaslat ezeket a változtatásokat kívánja szolgálni azzal, hogy erősíti a felügyelet szerepét és lehetőségeit, illetve javítja a fogyasztók pozícióit is egy konkrét ponton. Ez az egyoldalú szerződésmódosítások kérdése, amivel jómagam is elég régóta foglalkozom, de több jelen lévő képviselőtársamnak is volt már ebben a tárgykörben nyilatkozata, javaslata.

Engedjék meg, hogy elmondjam - a bizottsági ülésen is elmondtam -, hogy ennek a javaslatnak a szellemisége eléggé találkozik a fogyasztóvédelmi eseti bizottság nemrégiben benyújtott idevonatkozó határozati javaslatának a szellemiségével, amely szintén a fogyasztók, az ügyfelek jobb tájékoztatását, illetve az egyoldalú szerződésmódosítások lehetőségének a korlátozását célozta.

Azt szeretném mondani, a bizottságban lezajlott vita alapján azt gondolom, az ottani többség is úgy vélekedik, hogy ez egy fontos lépés, de - mint ahogy államtitkár úr is utalt rá, és örülök is, ha nyitott ebben a Pénzügyminisztérium - azért ez a terület még további intézkedéseket, ha kell, további jogszabály-módosításokat követel. Nem látom magam se megnyugtatónak a hitelszerződések kapcsán a fogyasztók pozíciójának kérdését. Ha nincs gazdasági válság, akkor is élesen felvetődik, hogy adott esetben mennyire egyenrangú partneri viszonyban van egy magánszemély egy hitelszerződés kapcsán egy bankkal. Most, amikor a gazdasági válság eleve problémákat jelenthet egy ilyen szerződés szabályos fenntartásában, a hitel fizetésében, még élesebben vetődik fel, ha az egyik félnek többletjogosítványai vannak a másik féllel szemben.

Ugyanakkor ez a törvényjavaslat átláthatóbbá segít tenni ezeknek a szerződésmódosításoknak a mibenlétét, csökkenti annak lehetőségét, hogy ezeket úgy lehessen megtenni, hogy annak valós közgazdasági alapja igazából nincs, vagy pedig olyan költségét próbálja a bank az ügyfelekre áthárítani, amit egyébként nem lenne indokolt. Ezért a bizottság többsége ezt a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A parlament második alkalommal tárgyal fogyasztóvédelmi bizottság munkájáról szóló jelentést azóta, hogy bizottságunk 2007. március 17-én megalakult. Első jelentésünkben igyekeztünk átfogó képet adni a hazai fogyasztóvédelem helyzetéről, a felmerülő problémákról, a civil és szakmai szervezetek szerepéről, a hatóságok munkájáról és az elfogadott kormányzati fogyasztóvédelmi stratégiáról.

A második, most tárgyalt jelentésünk alapvetően a 2008-ban elvégzett munkánkat kívánja bemutatni, ami az alábbi fő tevékenységek köré szerveződött.

Elkészítettük és beterjesztettük az első jelentésünkön alapuló határozati javaslatainkat. Eseti bizottságként a plenáris ülés tárgyalási menetén kívül, mint feladatkörünket érintő törvényjavaslatokat, megvitattuk a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló, a fogyasztóvédelmi törvény 1995. évi, valamint az egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló, az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló, valamint a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényjavaslatokat. Megállapításainkat a Házszabály 96. §-a szerinti tájékoztatóban hoztuk nyilvánosságra.

Folytattuk a fogyasztók széles körét érintő szolgáltatások, illetve termékek fogyasztóvédelmi kérdéseinek megvitatását. Ennek megfelelően foglalkoztunk a gyermek-, diák- és munkahelyi étkeztetés jelenlegi helyzetével, fejlesztésének feladataival, valamint a fogyasztóvédelemmel összefüggő kérdéseivel. Áttekintettük a villamosenergia- és földgázszolgáltatók számlázási gyakorlatát, ügyfélszolgálati tevékenységének színvonalát. Megismerkedtünk az egészségre ható termékekkel, gyógyhatású készítményekkel, élelmiszer- és étrend-kiegészítőkkel, gyógynövényekkel kapcsolatos fogyasztóvédelmi tapasztalatokkal.

Megvitatta a bizottság a lakosság számára nyújtott építőipari szolgáltatások fogyasztóvédelmi kérdéseit, foglalkoztunk a bankok lakossági hitelezési gyakorlatának, lakossági pénzügyi műveleteinek fogyasztóvédelmi problémáival, tájékozódtunk az emelt szintű nyugdíjasházak működésének tapasztalatairól, valamint a fogyasztóvédelmi ismeretek oktatásának helyzetéről.

Bizottságunk a jelentéssel érintett időszakban nyolc ülést tartott, összesen több mint tizennégy óra időtartamban. A 2008. évi tavaszi ülésszak elején elkészült a fogyasztóvédelmi eseti bizottság előző év szeptember 6-án tartott fogyasztóvédelmi szakmai konferenciájának előadásait és hozzászólásait tartalmazó kiadvány is, amelyet a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak is eljuttattunk.

A parlament múlt év elején négy, a fogyasztóvédelem szempontjából fontos törvényjavaslatot is tárgyalt, ezeket az előbb felsoroltam. E törvényjavaslatok, amelyek azóta elfogadott törvényekké váltak, javították a hazai fogyasztók pozícióit és a fogyasztóvédelemben működők munkakörülményeit. Kidolgozásukat széles körű civil és szakmai egyeztetési folyamat kísérte, amelyben bizottságunk is részt vett. E folyamat eredményét képezték azok a módosító javaslatok, amelyek tagjaink által kerültek be az elfogadott törvényekbe.

El kell mondanom önöknek, hogy bizottsági javaslataink jó része is megvalósult a törvények elfogadása által. Más szempontból az is meggyőződésem, hogy a mindenkori fogyasztóvédelmi jogszabályalkotásra nem nézhetünk úgy, mintha minden szavunk kőtáblába került volna bevésésre. A piac körülményei, az alkalmazott kereskedelmi technikák folyamatosan változnak. A fogyasztók, az őket védő hatóságok és civil szervezetek újabb és újabb kihívásokkal kerülnek szembe, erre nekünk, jogszabályalkotóknak is állandó figyelemmel kell lennünk, és fogékonyan a kialakult tapasztalatokra, ha szükséges, be kell avatkoznunk az emberek, a fogyasztók védelmében. Ez bizottságunk alapvető célja is. Úgy érezzük, a parlament ezért is hozta létre ezt a grémiumot. Ezért próbálunk olyan témákkal foglalkozni, amelyek a fogyasztók nagy csoportjait érintik. Választott munkamódszereinkben igyekszünk minél szélesebb lehetőséget nyújtani a szakmai és civil szervezeteknek, az illetékes hatóságoknak arra, hogy saját tapasztalataikat és véleményeiket segítségünkkel a hivatalos politika rangjára emeljék.

Az elmúlt hónapokban a hazánkat is elérő gazdasági válság is azt bizonyította, folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy a piac törvényei igazságosan működjenek, csökkenjen a vásárlók és a szolgáltatást igénybe vevők kiszolgáltatottsága. Válság nélkül sem könnyű feladat megvédeni az embereket egy piacgazdaságban a mindenáron profitra törekvés, a szakszerűtlenség káros hatásaitól.

De ma már tapasztaljuk, milyen nehéz, amikor az árut és szolgáltatást nyújtók fennmaradása a tét. Amikor bizottságunk a közétkeztetés és gyermekélelmezés, az energetikai vagy pénzügyi szolgáltatások színvonalának kérdésével foglalkozik, akkor annak a politikától joggal elvárt szerepnek akar megfelelni, hogy a törvényalkotás ne elvont fogalmakról, hanem a mindennapok problémáinak megoldásáról szóljon. Az általunk felvállalt témák magukba foglalják szinte a fogyasztás teljes keresztmetszetét. Megállapításaink a jelentésben, javaslataink a határozati javaslatokban szerepelnek.

Nem gondolom, hogy expozémban mindegyik területről részletesen kellene szólnom, nagyon hosszú sem szeretnék lenni, inkább legyen közöttünk konstruktív vita, beszélgetés, ami az elvégzett munkánkról, megfogalmazott javaslatainkról vagy akár a jövőről szól. De azt elmondom, a bizottság elnökeként örömmel konstatálom, hogy eddigi tevékenységünket sokkal inkább a szakmai szempontok, mint pártpolitikai vagy ideológiai véleménykülönbségek jellemzik, és ezt az időnként meddő vitákkal terhes, sokszor csak értelmetlen szembenállásról szóló politikai világunkban komoly eredménynek, értéknek tartom.

Végezetül engedjék meg, hogy ezúton is megköszönjem a munkánkat folyamatosan segítő civil és szakmai szervezetek, hatóságok munkáját, hiszen a tárgyalt témák kapcsán kialakított állásfoglalásaink, közösen meghozott konszenzusos javaslataink az általuk benyújtott szakmai anyagokon, a bizottsági vitákban elhangzott véleményeiken alapszik. Őszintén remélem, hogy aktivitásukra, támogatásukra munkánk további részében is számíthatunk.

Befejezésül engedjék meg, hogy felolvassak egypár sort abból a levélből, amit Herczog László, a Fogyasztóvédelmi Tanács működtetéséért felelős szakállamtitkár írt Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének a parlamenti bizottságunk munkájáról:

"A Fogyasztóvédelmi Tanács megbízásából fordulok önhöz, amennyiben tolmácsolni szeretném a Fogyasztóvédelmi Tanács elismerését a parlament fogyasztóvédelmi eseti bizottsága tevékenységével kapcsolatban. A bizottság álláspontját minden esetben alapos szakmai felkészülés és az érintettek meghallgatása után alakította ki. A Fogyasztóvédelmi Tanács tagjai örvendetes tényként értékelik a bizottságban kialakult munkamódszert, az ötpárti konszenzus létrejöttét, és üdvözlik az általa elért eredményeket. A Fogyasztóvédelmi Tanács tagjai reményüket fejezik ki a tekintetben, hogy a bizottság minél hosszabb távon fogja tudni segíteni a hazai fogyasztóvédelem magasabb szintre emelését és a tudatos fogyasztói magatartás megerősítését, amelyhez a Fogyasztóvédelmi Tanács ez úton is kéri a tisztelt házelnök asszony támogatását. Aláírás: dr. Herczog László szakállamtitkár."

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF padsoraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Ha megengedik képviselőtársaim, akkor előterjesztőként is részt veszek egy kis kétperces vitában, miközben csak részben vagy egyes témákban vitatkozom Koszorús képviselő úrral. Azt gondolom, hogy persze - és én ezt a bevezetőmben mondtam is - a jogszabályalkotásnak meg kell próbálni az aktuális fogyasztóvédelmi problémákra választ adni. Ugyanakkor teljesen nem tudom kormánypárti képviselőként elfogadni azt a kritikát, amit megfogalmazott, már amennyiben lemaradásban lenne a kormányzat a kialakult pénzügyi válsággal kapcsolatos fogyasztóvédő vagy éppen hitelesvédő intézkedésekkel. Tegnap fogadtunk el a lakáshitelesekkel kapcsolatban törvényt. Itt tárgyalja a Ház a pénzügyi közvetítői tevékenységgel foglalkozó törvényt, amelyben egyébként a fogyasztók pozíciói javulni fognak a kormány által beterjesztett módosítások hatására. Az egyoldalú szerződés lehetősége a pénzintézetek részéről mindenképpen korlátozódni fog a fogyasztók érdekeinek megfelelően.

Az említett hatásköri kérdésben ugyanakkor meg egyetértek önnel. Azt gondolom, persze ez nem politikai kérdés, ez a minisztériumi apparátusok hagyományos viselkedése, amelyek megpróbálnak hatásköröket elszipkázni egymástól. Ugyanakkor én magam is azt kérem a kormányzattól, hogy legyen konzekvens a saját maga által elfogadott fogyasztóvédelmi stratégiához, mint ahogy eddig, mert véleményem szerint eddig konzekvens volt, és őrizze meg a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság stratégiában is megfogalmazott kiemelt szerepét.

Köszönöm szépen.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): A képviselőtársaim többször foglalkoznak a fogyasztóvédelmi oktatás és a tudatos fogyasztóvá válás kérdésével, ami egyébként természetesen helyes, és egyet is értek azzal, hogy ezzel foglalkozzunk, de azért egy pici elnézést kérjünk, adott esetben az oktatási intézményeink.

Mire gondolok? Mitől tudatos fogyasztó valaki? Ha jól belegondolunk, itt a felhozott példák kapcsán is az életmód, a természetes életmód-tanácsadástól kezdve a műszaki áruk, a pénzügyi műveletek ismeretéig még sorolhatnám a fogyasztóvédelem meglehetősen szerteágazó területeit. Ezért gondolom azt, hogy nem egyszerűen kormányzati szándékon múlik az, hogy a fogyasztóvédelmi oktatás ilyen nehezen épül be - egyébként úgy, hogy a kerettantervben már szerepel - az iskolák napi gyakorlatába; és nem bántva a pedagógusokat, akik maguk is fogyasztók, és egyáltalán nem biztos, hogy tudatos fogyasztók, vagy akár csak az itt felsorolt területeken mind oly mélységben járatosak lennének, hogy maguk szívesen vállalkoznának arra, hogy ebben oktatást nyújtsanak.

Bagi képviselő úr említette a közösségi étkeztetést, a gyermekélelmezést. Az általunk feltárt problémák mellett az egyik legnagyobb probléma az, hogy a gyerekek oly egészségtelen étkezési szokásokkal bírnak, és sajátítanak el otthon, hogy azok az önkormányzatok, amelyek megpróbálnak egészséges étrendeket összeállítani, kudarcot vallanak ezekkel a kísérleteikkel, mert a szemeteskosárban végzi a saláta, hiszen a gyerek otthon nem eszik salátát hónapszám.

Tehát azért mondom, hogy a dolog egy kicsit komplexebb ennél, itt nyilvánvalóan a napi életbe kell valahogy beleivódjon egy csomó olyan dolog, ami talán most még nincs jelen.

Köszönöm.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Oldalakat írtam tele. Megmondom őszintén, és ne bántódjon meg ezért Herényi képviselőtársam, nem érzem úgy, hogy a kétpercesek széttördelték volna a vitát. Nyilvánvalóan nehéz helyzetben van bármelyik résztvevője egy ilyen vitának, amikor olyan jelentés van a kezében és olyan határozati javaslat, amely 8-9, önmagában is nagyon fontos, akár egész estét betöltő témát tartalmaz, szakjellegű témát. Akkor nehéz kibírni, hogy az ember ne szóljon hozzá egyik-másikhoz, az meg teljes természetességgel megfelelő reakciókat vált ki. Néhány felvetéshez ugyanakkor magam is szeretnék hozzáfűzni dolgokat, elnézést, ha nem sorrendben teszem, mert most, ahogy felálltam, mindjárt össze is kevertem a papírjaimat. (Derültség.) Addig még valahogy követtem.

Valóban, ma délben tart még ülést a fogyasztóvédelmi eseti bizottság, és egy alapvetően technikai jellegű módosító javaslatot tárgyal, ami egy-két, a határozati javaslatban lévő indítványunkat pontosítja. Ez segítség a kormány számára, hogy ezeket a határozati javaslatokat komplexen támogatni tudja. Teljes természetességgel a módosító is bekerül az Országgyűlés nyilvánossága elé.

Mostohagyermek-e a fogyasztóvédelem? Koszorús képviselőtársam sem jelen időben használta már ezt a mondatot, sőt mostanában nem jelen időben használja, amit én, és ezért most ne nyomjon egy kétpercest, mindenképpen a kormányzat fogyasztóvédelmi tevékenységének elismeréséül veszek. Nem alaptalanul, szeretném önöknek elmondani, mert azt gondolom, az elmúlt két évben a kormányzat átlátható, logikus, saját stratégiájának mentén megfogalmazott, értelmes lépéseket tett a fogyasztóvédelem területén szervezeti értelemben is, a Ház elé benyújtott törvényjavaslat formájában is, illetve a saját maga által alkotott rendeletekben is. Nem von le ebből az sem, amiről a kétperces vitában beszéltünk, hogy a kormányzati apparátusoknak megvan az a sajátja, hogy szeretik, ha a hatáskör az ő íróasztalukon van, nem egy másikon. Ilyen értelemben, azt gondolom, párthovatartozástól vagy pártsapkától függetlenül minden kormányzati apparátust mindig jellemezte, hogy a háttérben megpróbál bizonyos hatásköri vitákat megvívni a szomszéd minisztérium szomszéd háttérintézményével vagy szervezetével.

Ugyanakkor persze ennek a hátterében egy komoly szakmai nehézség is áll, hogy a fogyasztóvédelem szerteágazó volta miatt mennyire tagozható be egyetlenegy szervezet alá a fogyasztóvédelmi tevékenység. Szerintem, és lehet, hogy ezen vitatkozunk, a kormányzat helyesen ismerte fel, hogy nem lehet egy óriási nagy, robusztus, a pénzügyi műveletektől kezdve az egészségügyi szolgáltatások felügyeletéig mindenben ellenőrzéssel és hatáskörrel bíró szervezetet létrehozni. Szükség van arra, hogy a különböző területeken meglegyenek az önálló ellenőrző szakjellegű hatóságok, de természetesen szükség van az ezek közötti együttműködésre, szükség van olyan szabályozásra, amely kizárja ezeket a hatásköri villongásokat, és az egész szervezeti halmazt a fogyasztóért működő, egységesen, jól koordinált szervezetté teszi.

A magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy jó úton halad efelé a kormányzat, és olyan alapjait tette le az elmúlt két évben a hazai fogyasztóvédelemnek, támaszkodva egyébként a korábbi években meghozott döntésekre, amelyre ezután is lehet építeni. Ilyen értelemben nem érzem azt, hogy az idő eljárt volna a hatóság felett, mint ahogy itt hallottuk, vagy hogy ne tudná ellátni törvényi feladatát, mert azt gondolom, Herényi úr említette ezt, és őszintén örültem neki, hogy így volt, az MDF is támogatta a fogyasztóvédelmi törvény megújítását, megszavazását. Abban például szerintem elég jól el vannak rendezve ezek a hatáskörök.

Az ténykérdés, és ez inkább a tudatos fogyasztóvá válás, az oktatás kapcsán merült fel, Lengyel képviselőtársam mondta ki, hogy néha a fogyasztó maga gerjeszti a problémát. Mondott is rá egy példát, ő konkrétan az egészségtelen táplálkozás világából. Én hozzátennék egy másikat: ha számla nélkül veszek igénybe szolgáltatásokat, vagy szerzek be árukat. Ezzel ugyanis le is mondtam mindenfajta panaszlehetőségemről, garanciámról és a többi. Ne csodálkozzak, amikor azzal az X. Y. iparossal nem tudok megállapodni, aki nem adott számlát az általa elvégzett munkáról. Igen, mi magunk is nagyon sokszor hozzájárulunk ehhez, potenciális áldozatként viselkedünk sokszor mint fogyasztók, de azt gondolom, az ebben a Házban jelen lévők sem mások, mint a Ház falain kívül található polgártársaink.

A békéltetőtestületek dolga került szóba, Koszorús úr is kritikával említette. Dragon képviselőtársam pedig, akinek ez első hozzászólása volt, ugye, gratulálunk (Tapsol.), inkább óvatos érdeklődéssel avatkozott be ebbe a beszélgetésbe. Azt szeretném mondani, hogy a békéltetőtestületek azok a testületek, amelyek társadalmi testületként az iparkamarák mellett, a '97-es fogyasztóvédelmi törvény keretében kerültek megfogalmazásra.

(11.10)

Utána történt egy kis kellemetlenség a kamarákkal - anélkül, hogy átmutogatnék oda szembe -, amikor a polgári kormány egy gyors lendülettel megszüntette a kötelező kamarai tagságot, és ezzel kihúzta a szőnyeget a békéltetőtestületek alól, mert egy kötelező kamarai tagság esetében - ahogy az eredetileg a törvényben ki volt találva - az viszonylag jól működött, hogy a kamara mellett működő békéltetőtestület rá tudta kényszeríteni a kamarai tagokat arra, hogy fogyasztóvédelmi problémák esetében megegyezzenek és részt vegyenek az egyeztetési folyamatban, hiszen különben a kamara mindenféle dolgot tudott csinálni az adott vállalkozóval. A kötelező tagság megszűnése a békéltetőtestületeket nagyon nehéz helyzetbe hozta. Magyarországon minden megyében működik békéltetőtestület, teljesen természetesen egészen eltérő leterheltséggel és eltérő ügyszámmal. Egyáltalán nem véletlen, hogy a budapesti vagy a Pest megyei régióban kimagaslóan magas az ügyszám, amivel egy évben foglalkoznak, más megyékben pedig alacsonyabb.

Az a tapasztalatom - a bizottság tagjai ezzel talán egyetértenek -, hogy jelentősen a békéltetőtestületek vezetésén múlik manapság az, hogy az ottani vállalkozói kör problémák és viták esetén mennyire vesz részt az egyeztetési folyamatban. Zajlik egy szakmai vita - Koszorús képviselőtársam ebben foglalt el markáns álláspontot; megmondom őszintén, ez nem feltétlenül az én álláspontom -, ami arról szól, hogy váljanak jogi személlyé, sőt van, aki ennél tovább is megy, alakuljon ki valamiféle alá- és fölérendeltségi hierarchia, magyarul: egyértelműen mozduljon el a választottbíróság irányába ez a szervezet. Koszorús képviselőtársam ingatja a fejét, de ha kimondunk valamit, és azt meg is csináljuk, akkor számítsunk rá, hogy annak következményei vannak. Abban a pillanatban, amikor jogi személyek ezek a szervezetek, a gazdasági tevékenység - hiszen ők is költségvetési forrást kapnak, azt felhasználják, helyet igényelnek, irodára van szükségük, postaköltségük és kihirdetési díjuk van, ez jelen pillanatban a kamarákon keresztül költségvetési támogatással megoldott -, önálló szervezetként neki magának kell ellátnia ehhez szükséges ellátó szervezetekkel, urambocsá, ehhez szükséges irodai és infrastrukturális háttérrel, ami ezt az egész folyamatot jelentősen megdrágítaná. Az önálló jogi személyiségtől még nem feltétlenül írná alá több vállalkozó az alávetési nyilatkozatot, magyarul, nem biztos, hogy ez több eredményes ügymegoldást jelentene.

Azt is hozzá kell tenni, hogy a békéltetőtestületek megyei vezetése között is zajlik erről egy szakmai vita. Természetesen a fogyasztóvédelmi törvény módosítása során lezajlott egyeztetésekkor, de a bizottság előtt is érzékeltük, hogy belül sincsenek egyetértésben a békéltetőtestületek a saját hosszú távú jövőjükkel kapcsolatban. Elismerem, hogy a törvény nem oldotta fel ezt a vitát, nem állt egyik vagy másik oldalra, de a békéltetőtestületek által benyújtott javaslatok rendkívül nagy százaléka, szinte a túlnyomó többsége befogadásra került, s a törvénybe beépültek azok a javaslatok, amelyek arról szóltak, hogy a jelenlegi formában ezek a testületek hogy tudjanak jobban működni. Tovább kell keresni azokat a megoldásokat - ami nem biztos, hogy az önálló jogi személyiségben leledzik -, amelyek a vállalkozói együttműködést javítják a békéltetőtestületekkel.

A civil szervezetek dolgában előbukkant az ötven fő. Ez a pályázati határ. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a fogyasztóvédelmi civil szervezetek is nagy lelkesedéssel és sikerrel pályáznak az NCA különböző programjaiba, tehát nem kizárólag a bírságbevétel feltételezi az egyetlen forrást számukra. Egészében véve persze civil szervezetet csinálni soha, sehol, semelyik országban nem könnyű és egyszerű. Szerencsére a mi fogyasztóvédelmi szervezeteink ezt tudják, és ahogy többen említették, igen tartalmas szakmai munkát is végeznek, a tudatos fogyasztóvá válás folyamatába ők hoznak be olyan eszközöket, amelyek a különböző korosztályok számára tetszetősebb, jobban ismerethordozók, és jobban segítik a folyamatokat. Civil szervezetekként nyilvánvalóan egy csomó mindent megtehetnek - itt az újságtól a vetélkedőig mindenféle eszköz megtalálható -, ezek egyébként a különböző pályázatok által megfelelő finanszírozáshoz jutnak.

Nem akarom az egész délelőttöt átbeszélni, mert látom, hogy jönnek be új képviselők, nyilván nem ennek a napirendnek a megtárgyalásához, ezért nem fogok tételesen kitérni minden felvetésre, amit felírtam, de a magam munkájába igyekszem majd képviselőtársaim véleményeit beépíteni. Azt gondolom, nyugodtan megköszönhetem önöknek azt a tartalmas szakmai vitát, amit a jelentés és határozati javaslat kapcsán lefolytattunk; ezt megtehetem előterjesztőként.

Köszönöm szépen, hogy a bizottság munkáját és az én munkámat így segítették. Köszönöm szépen. (Taps.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit meg is szólíttattam. Csak a pontosság kedvéért: a gazdasági bizottság ülésén tartózkodtam, és a fogyasztóvédelmi eseti bizottságban pedig általában a pénzügyi szolgáltatások kérdését kívánjuk újra napirendre venni, immár akkor egy éven belül harmadszor fogunk vele foglalkozni. Egyetértek azokkal, akik azt gondolják, hogy a kialakult helyzet hatására keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek javíthatják az állampolgárok pozícióit.

A tartózkodásomról pedig csak annyit, hogy örülök annak, hogy a képviselőtársaim benyújtották ezt a javaslatot. Egy konkrét célt mindjárt el is értek vele: ha nézik az emberek a tv-reklámokat, akkor sokkal informatívabb, tájékoztatóbb jellegű tv-reklámot sikerült az adott vállalatból kicsikarni. Elértek egy másik célt is: immár több mint egy órája beszélgetünk erről a kérdésről. Azt gondolom, az sohasem haszontalan, ha itt a Házban fontos kérdésekről beszélünk. De tartózkodtam, mert azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy módosítókkal azért még lehetne ezen a javaslaton javítani, ezért talán képviselőtársaim sem neheztelnek. Nem hiszem, hogy neheztelnek, hiszen ők is azt mondták, várják ehhez a módosítókat.

Egyébként pedig nagyon-nagyon óvatosan kell beavatkozni a különböző pénzügyi szabályozásokba. Nem biztos, hogy ha egy erőteljesebb, látszólag a fogyasztókat védő megoldást alkalmazunk, akkor a kívánt célt érjük el vele. Itt egy picit aggódom amiatt, hogy minél inkább beszorítjuk a kis kölcsönök legális biztosításának lehetőségét, annál inkább kinyitjuk az általunk nemkívánatosnak tartott uzsorásvilág kapuját, amiről azt gondolom, itt egyetlenegy jelenlévő sem szeretné szolgálni.

Köszönöm szépen.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Számos képviselő elhagyja az üléstermet.)

ELNÖK: Egy pillanat türelmét kérem, frakcióvezető-helyettes úr. Kérem addig visszaállítani a képviselő úr óráját is. Picit várjon! Csak jelzem, képviselőtársaim, hogy folytatjuk tovább a munkát, úgyhogy azon képviselőtársaim, akik közfeladataik halaszthatatlan ellátása miatt kényszerülnek távozni, csendesen tegyék ezt. (Alexa György: Vagy újabban én váltom ezt ki...)

Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten nemzeti ünnepünkkel egybeesve emlékeztek meg a világ különböző országaiban a fogyasztóvédelem világnapjáról. Azzal, hogy John Fitzgerald Kennedy 1962. március 15-én kihirdette a fogyasztók biztonsághoz, tájékoztatáshoz, választáshoz és képviselethez való jogainak deklarációját, modern korunkban útjára indult a szervezett fogyasztóvédelem kialakulása. Az elmúlt években a hazai kormányzat folyamatos és szakszerű lépéseket tett a fogyasztóvédelem területén, átalakította és bővítette a hatósági struktúrát, javított a jogszabályi háttéren és az illetékes hatóságok együttműködésére alapozva átfogó ellenőrzési programokat indított.

Azzal, hogy a kormányzat folyamatosan foglalkozott az állampolgárokat érintő fogyasztóvédelmi kérdésekkel, pozitív módon befolyásolta a közbeszédet, és ezzel is segítette a fogyasztói tudatosság erősödését. A gazdasági válság hazai megjelentése az ezen a területen elért eredményeket is veszélyezteti. A válságra reagáló vállalkozások, és erre van is már tapasztalat, megpróbálhatják kialakult problémáikat egyoldalúan a fogyasztókra hárítani. Előfordulhat, hogy a cégek bevételük megtartása érdekében elfelejtik a vásárlók felé tett korábbi vállalásaikat, vagy más módon élnek vissza a fogyasztók helyzetével. Gondoljunk csak arra az autós vállalkozásra, amely reklámcélokból vállalta a biztosítás megfizetését vásárlói felé, és most már nem kíván erre emlékezni.

Érthető okokból a pénzügyi nehézségek fokozzák a vásárlói árérzékenységet is. Ez nem segíti a minőségi áruk forgalmát, viszont tetszetős érvet ad az áruikat és szolgáltatásaikat számla és ezáltal garancia nélkül terjeszteni kívánók kezébe. Az olcsó árukra való nagyobb igény növelheti az élelmiszer-, a gyógyszer- és a márkahamisítás lehetőségeit, veszélyeztetve ezzel polgáraink egészségét és testi épségét is. Felmerül, hogy a különböző kereskedelmi gócpontok, a vásárok és piacok világában, ahol a hatósági ellenőrzések korábban is nehézségbe ütköztek, lehet-e rendet teremteni ilyenkor, vagy ezek a helyek még mindig szembeszegülhetnek a feketegazdaság visszaszorítására, a fogyasztók érdekeinek védelmére tett kormányzati erőfeszítésekkel.

A gazdasági válság hitelválságként indult. Magyar sajátosság, hogy lakosaink kiugróan magas mértékű fogyasztási hitelekkel rendelkeznek. E hitelek jelentős része devizahitel, amelyek az árfolyamváltozás következtében ma súlyos terhet rónak azokra, akik korábban a kedvező kamatok reményében ezt a kölcsönformát választották. A bankok mindent megtettek e hitelformák hazai elterjesztéséért, és évről évre hatalmas profitot realizáltak szolgáltatásaik és termékeik értékesítéséből. A banki reklámtevékenység következtében tanultuk meg, hogy a kapitalizmusban a hitel igénybevétele természetes eszköze életcéljaink elérésének. És a bankok nem szívességet tettek nekünk a hitelnyújtással, hanem értékesítettek számunkra egy terméket, amelyért ők ugyanolyan felelősséggel tartoznak, mint mi, a termék megvásárlói. Nem alakulhat ki az a helyzet, hogy miközben a válság egyaránt körbevesz hitelnyújtót és hitelfelvevőt, egy megváltozott helyzetben a termék megvásárlásáért kizárólag csak a vásárló bírjon felelősséggel.

A válságban szükség van a hitelt biztosítók és a hitelt felvevők közötti együttműködésre. Közgazdaságilag sem előnyös, ha a bankok drasztikusan lecsökkent értékű hitelfedezetek birtokosaivá válnak, miközben családok mindenüket elveszítik. Elébe kell menni ennek a folyamatnak, mert ez csak olcsón megszerezhető ingatlanokra specializálódott, maffiaszerűen működő csoportok zsebét gyarapíthatja. Az eddigieken túl is keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek fékezik az embereket sújtó negatív hatásokat. Úgy vélem, a kormányzatnak tovább kell tárgyalni a bankokkal, és nem szabad hagynunk, hogy a pénzintézetek az egyszerűbb megoldások felé mozdulva, a fogyasztók rovására próbáljanak kitérni az őket is érintő hatások elől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ilyen időket élünk, jogosan merül fel a kérdés: elfelejtkezünk-e arról, hogy a politikacsinálás kizárólag az állampolgárokról és érdekeik szolgálatáról kell hogy szóljon? Márpedig az állampolgárok mind fogyasztók is, és egy gazdasági válság idején, ha a politika nem figyel rájuk, kiszolgáltatottságuk minden korábbinál súlyosabb lehet.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

(13.50)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bátran mondhatom, hogy választókörzetem, a főváros XVII. kerülete, amelyik a főváros egyik peremkerülete, a hátrányosabb helyzetű települések közé tartozik, különösen infrastrukturális szempontból elég komolyak a lemaradások. Közlekedésünk is bizony aggályos, hiszen az agglomeráció forgalma eleddig tulajdonképpen egyfolytában kizárólag csak a mi kerületünk területén haladhatott át azért, hogy megközelítse a városközpontot. És bár ebben nagyon-nagyon pozitív előrelépést jelent számunkra az M0-s keleti szektorának átadása, és segíti egy kicsit, hogy jobb legyen a kerület közlekedése, de mindjárt egy másik problémát is felvet ez az út. Egy olyan problémát, ami egyébként másként, nem a földszinten, hanem a levegőből már amúgy is veszélyezteti a kerületet, hiszen a kerület a Ferihegyi repülőtérrel is határos, és ez ott is okoz bizonyos zajproblémákat az ott élők számára.

De én most az M0-s keleti szektoráról szólnék, amely az ott lakók véleménye szerint nemcsak pozitívummal, hanem egyfajta negatívummal is jár, amennyiben a kerület szélén lakók számára időnként elviselhetetlennek tűnik a zaj.

(17.10)

Ezért magam is javasoltam, hogy az autópályát építtető zrt. készíttessen zajméréseket, nézzük meg, hogy ezek a lakossági panaszok mennyire jogosak, és hogyha szükséges, miután ilyen panaszok az M0-s keleti szektorát övező részeken más településekről is jöttek, akkor a szükséges zajvédelmi berendezések szülessenek meg, vagy a meglévők megfelelően egészüljenek ki.

Örömmel tapasztaltam, hogy az elmúlt héten a kerületemben elkezdődött ez a zajmérési vizsgálat, és úgy hallom, a környező településeken is zajlott már az elmúlt hetekben, ezért kérdezem az államtitkár urat: mik ennek a tapasztalatai? Mennyire igazolják vissza ezek a vizsgálatok a lakossági felvetéseket? Illetve azt is meg szeretném kérdezni, hogy amennyiben a lakossági felvetések jogosak, megvan-e a finanszírozás lehetősége az elkészülendő zajvédelmi berendezésekhez.

Köszönöm szépen.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm az államtitkár úr válaszát, meg kell hogy mondjam, örömmel fogadtam. Örülök annak, hogy a költségvetés terhére is képesek leszünk az esetleges zajvédő berendezések kialakítására. Úgy vélem, a mérések egyértelműen tisztázni fogják, hogy ezeknek a megépítése szükséges-e.

Azt kérem az államtitkár úrtól, hogy amennyiben szükséges, akkor viszont minél előbb történjék majd meg, hiszen ez egy nagyon-nagyon fontos út, komoly előrelépést jelentett a térségnek, ne járjon ilyen negatív együttjáróval, mint amit az ott élők számára a zaj okoz.

Köszönöm szépen.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Azzal az ügyrendi javaslattal élnék, hogy a mai nap végéig lehessen még módosítókat benyújtani.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony, és köszönöm az előzékenységét. A szocialista képviselők annyira fontosnak tartják ezt a problémát, hogy bár ezt a benyújtott javaslatot őszintén szólva nem tartjuk igazán szakszerűnek minden elemében, indokolásában pedig kifejezetten csak egy megszokott fideszes propagandának, mégis támogattuk a sürgősségi tárgyalását, őszintén szólva a látszatát is kerülve, hogy valamilyen vitát elhárítunk ebben a kérdésben. Annál is inkább, mert azt gondolom, ebben a vitában a kormány az, aki időben ébredt, hiszen gyakorlatilag tavaly decembertől a kormány kezdeményezésére, de mondhatnám a szocialista frakciót is, igen sok minden történt ezen a területen. Azok a javaslatok, amelyeket önök ebbe a javaslatba foglaltak, jelentős részben nyitott kapukat döngetnek.

Egyébként, ha már a nemtörődömség szóba került, a képviselő asszony mondta, hogy mi valamiért nem tartottuk elég fontosnak ezt a problémát. Szerintem önök nem tartották fontosnak akkor, amikor annak a törvénynek a megszavazásában, amelyik a nehéz helyzetbe jutott lakáshitelesekről szólt, nem vettek részt emlékeim szerint. Tehát önök ezt a kérdést ennyire tartották fontosnak, de most, amikor már úgy látják, hogy a probléma megoldásában jelentős előrelépések vannak, azt gondolom, odaszaladnak egy kicsit. (Babák Mihály: Konkrétan!) Odaszaladnak egy kicsit; képviselő úr, vannak itt gombok az asztalon, azt meg kell nyomni, és akkor az elnök asszony előbb-utóbb ad magának szót. Tehát akkor úgy gondolják, hogy önök majd részt vesznek a megoldásban is. Az, hogy a megoldásban segít-e az, hogy egyébként az ember itt is meghallgatja az önök véleményét az elmúlt évek gazdaságpolitikájáról, az összemosást a válság előtti és a válság utáni időszakkal, ezt őszintén szólva nem tudom, nem vagyok teljes mértékben erről meggyőződve. Azt gondolom, a valós problémáról célszerű beszélni.

Azt a kódexet kezdik el lőni, ami jelen pillanatban, bár nagyon közel áll az elfogadáshoz, de elfogadást még nem nyert, és tulajdonképpen még nyilvánosságra sem került, de önök már ezt a kódexet tulajdonképpen kevésnek tartják. Hadd mondjam el önöknek, hogy ez a magatartási kódex nem egyszerűen egy írott papír lesz, hanem egy már korábban, 2008-ban meghozott törvényünkön alapuló dokumentum, egész konkrétan a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben szereplő passzusokon fog alapulni, és aki megsérti ezt a kódexet az aláírók közül, az 2 milliárd forintig büntethető. Egyébként azáltal, hogy a PSZÁF jogköreit bővítettük, és a továbbiakban is erősíteni kívánjuk, azt gondolom, az őket felügyelő hatóságnak komoly lehetősége van arra, hogy számon kérje az aláírókon ennek a magatartási kódexnek a betartását.

Egyébként azt gondolnám, várjuk meg a kódex szövegének nyilvánosságra kerülését, és hogyha nyilvánosságra került, akkor utána lehet majd vitatkozni a tartalmáról. Szeretném önöket megnyugtatni abban a tekintetben, hogy a kormányzat igenis megvédi a saját állampolgárait ebben a kódexben, és a kódex által is meg kívánja védeni.

Ugye, gyenge államról beszélnek, de azt gondolom, például kilakoltatások 1998 és 2002 között is előfordultak ebben az országban nem fizetett hitelek következtében, pedig akkor az önök kormánya volt hatalmon. Vajon oly gyenge volt, hogy mégis megestek ezek a kilakoltatások? Pedig akkor még olyan pénzügyi válság sem volt, mint most, amit mindenki elismer, hogy ilyet hetven éve nem láttunk. Ez a pénzügyi válság, amely egyébként a világ más pontjain keletkezett, milyen furcsa: egy olyan országban, amelyik nyitott gazdasággal bír, adott esetben Magyarországra, amelyik, ismerjük el, bármennyire szeretnénk, de azért nem Európa vezető ipari és pénzügyi hatalma, begyűrűzik és nehézségeket okoz. Nehézségeket okoz azáltal, hogy a devizaárfolyam megváltozik.

Azért vártam volna önöktől egy fél mondatot arra nézvést, hogy mondjuk, az elmúlt hónapok gazdaságpolitikája milyen jól stabilizálta a forintot, hiszen a devizahiteleseknek vagy a devizalapú hitelekkel bíróknak ez volt az egyik legnagyobb segítség, ez az, ami segített abban, hogy igen sokan nem kerültek még nehezebb helyzetbe. Az, hogy a nehéz helyzetbe kerültek közül kik azok, akik egyébként önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, vagy urambocsá!, ők maguk voltak kissé meggondolatlanok, azt utólag már nehéz megállapítani. Ilyen értelemben a kormánynak sincs könnyű dolga. Nyilvánvalóan az egyik értékmérő az lehet, hogy bírt-e munkaviszonnyal az illető, vagy pedig a válság következtében elveszítette az állását.

A kormányzat a meghozott intézkedéseken túl is hajlandó és kész arra, hogy törvényeket módosítson, már beadott ilyen típusú törvényjavaslat is van, és a közeljövőben is beadásra kerül. Tehát magáról az etikai kódexről nem gondoljuk azt, hogy egyedüli válasz ennek a problémának a megoldására. Azt is készek vagyunk elismerni, hogy sok dolgot talán néhány hónappal ezelőtt az ember másképp látott, azt gondolta, bizonyos törvényjavaslatok jobban szolgálják majd a probléma megoldását, mint ahogyan azt a gyakorlat bizonyította. Nem tartjuk a hibánk beismerésének azt, hogyha egyébként hajlandóak vagyunk ennek következtében olyan törvényt is gyorsan módosítani, amit nem oly régen hoztunk meg. Azt gondoljuk, hogy egy olyan helyzet állt elő ebben az országban, amelynek nincs igazából - hála a jó égnek - közös tapasztalata, és azért, hogy mi itt a mundér becsületére vigyázzunk, nem ódzkodunk attól, hogy akár a saját magunk által beterjesztett törvényeket viszonylag rövid időn belül módosítsunk. Ebben egyébként nagyon szívesen látjuk az önök részvételét, és én a magam részéről örülnék annak, ha legközelebb ez nem fordulna elő, hogy egy ilyen típusú törvény tárgyalásánál önök éppen kivonulóban vannak a helyiségből, és igazából nem vesznek részt annak az elfogadásában.

Gyenge államról beszélnek mostanában. Nem bántva önöket, de valószínűleg ez a belső központi kommunikációs utasításokban szerepelhet, hogy ezt a gyenge állam dolgot mindennek kapcsán el kell mondani. Azért azt hadd mondjam önöknek: 1990-ben ez az ország a kapitalizmus mellett és a piacgazdaság mellett döntött. Itt néhány hozzászólást hallgatva olyan érzésem van, hogy vagy nem tudja az illető, hogy igazából melyik oldalon ül, vagy pedig ő maga ezt a húsz évvel ezelőtti társadalmi döntést nem fogadja el. Tehát igenis, bizonyos dolgokban a piac törvényei működnek.

Az egy más kérdés, hogy azért van szükség erős fogyasztóvédelemre, azért van szükség erős pénzügyi fogyasztóvédelemre is, azért van szükség banki magatartási kódexre, azért van szükség bizonyos esetekben törvénymódosításra, hogy a kormányzat, az állam, a törvényhozás megadja a szükséges segítséget az állampolgároknak, de az állampolgároknak is megvan a saját döntéseikben a maguk felelőssége. Bár néhányan itt olyan tetszetős és kissé populista hangvétellel szólalnak meg, mintha úgy gondolnák, hogy ezt a felelősséget, sőt minden felelősséget áthárítanak a mindenkori kormányzatra, azt szeretném mondani, lehet, hogy önök nem akkor jutnak hatalomra, mint ahogyan most gondolják, de a politika játékszabályai szerint ez majd valamikor nyilván elő fog fordulni; ha rajtam múlik, minél későbben, de hatalomra fognak majd jutni, és akkor önök lesznek a kormány. Valóban azt gondolják, hogy ezt a hozzáállást, mint kormány, egy polgári demokráciában tudják biztosítani?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Nem akarnék hitvitába keveredni a kereszténydemokratákkal. Hogy jövök én ahhoz? De itt néhány megállapítás azért még az elfogadott kereszténydemokrata párti ideológiákat is feszegette, azt gondolom. Nem nevezte Keller úr a lakáshiteleseket általában felelőtlennek. Az önök hozzászólásában is elhangzott, hogy azokkal a hitelesekkel kell foglalkozni, azoknak kell segíteni, akik önhibájukon kívül kerültek abba a helyzetbe. Szerintem ő csak hasonló különbségtételt tett. (Soltész Miklós felmutatja egy iratot.)

Az a problémám uraim, hogy az úgy nem fog menni, nyilvánvalóan süketek párbeszédévé válik ez is, hogy az önök számára semmi sem eredmény, amit az elmúlt hónapokban e tárgykörben elértünk. Nem számít az a hozzáállás, hogy egyébként az adott kialakult helyzethez képest bármikor hajlandók vagyunk korrigálni, de nem azokat tartjuk minden esetben egyedüli megoldásoknak, amiket önök javasolnak. Ez így nem visz bennünket közelebb az egyetértéshez, pedig ez egy olyan dolog, amiben egyet kéne érteni. Köszönöm szépen.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Sokat beszélünk arról, hogy a kormányzat az éves költségvetésekben elegendő pénzt biztosít-e a helyi önkormányzatok működéséhez. Az már ritkábban jut az ország közvéleményének tudomására, hogy egyes önkormányzatok hogy sáfárkodnak a rájuk bízott közpénzzel. Persze, vannak a nyilvánosság elérésében ügyesebb városok, Esztergomnak például mostanában több üggyel is sikerült elhíresülnie. A nyolcvanas években egyik vidéki áruházunk választotta reklámszlogenül a "nálunk mindig történik valami" mondatot. Úgy vélem, ezt a szlogent Esztergom város vezetése is nyugodtan használhatja.

A polgármesternek először több száz szülővel sikerült összevesznie a város patinás hírű gimnáziumában, aztán annak a gyanúja merült fel, hogy a városvezető közpénzből építtet tavat a háza elé. Ugyancsak a polgármester bizalmas munkatársán, Kövér László rokonán keres az APEH százmillió forintos köztartozást, és közben egy fideszes önkormányzati képviselő gázpisztolyának lövései verik fel az esztergomi utcák csendjét. Számomra úgy tűnik, nem Dániában bűzlik valami.

A közelmúltban nagy port kavart egy esztergomi mélygarázsügy is. Egy kft. közel 200 millió forintért vásárolt meg egy telket az esztergomi önkormányzattól azzal a céllal, hogy mélygarázst építsen rajta. Az elkészült garázst a jóságos önkormányzat 1,4 milliárd forintért visszavásárolta. A beruházás megtérülésével kapcsolatban készített önkormányzati költség-haszon elemzés szerint Esztergom város kiváló üzletet kötött, hiszen az ötödik évtől akár 50 százalékos kihasználtság esetén is 310 millió forintos bevételre számíthat. Persze, arról az elemzés nem szól, hogy ehhez a budapesti Grescham-palota mélygarázsi helyeinek parkolási díjait kell majd alkalmazni. Vajon mennyire reális 320 forintos nappali és 120 forintos éjszakai parkolási díjjal számolni a megtérülést Esztergomban, ahol a jelenlegi parkolási díjak messze elmaradnak ettől a mértéktől? Lehet, hogy erre jött rá az építtető cég, s ezért volt jobb üzlet számára visszaértékesíteni a parkolót a jószívű önkormányzatnak? Az önkormányzat elégedett, vélhetőleg elégedett a majd' másfél milliárdot bekasszírozó cég is. Csak az egyszerű esztergomi polgár gondolkodhat el azon, hogy használják a befizetett adóját.

Közben az is szemmel látható, hogy a polgármestert és az őt támogató Fideszt nem zavarja, hogy a tóügy a polgármester hitelességét, a mélygarázsügy pedig gazdasági felkészültségét kérdőjelezi meg.

Kérdezem a tisztelt miniszter urat: van-e a minisztériumnak kimutatása arra, hogy melyek a rosszul gazdálkodó önkormányzatok? Milyen szankciók léteznek abban az esetben, ha egy önkormányzat nem megfelelően gazdálkodik az adófizetők pénzével?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Tudomásul kell vennem, hogy törvényi lehetősége a minisztériumnak ilyen esetekben fellépésre nincs, és ezért a válaszát elfogadom. Azt már igazából csak politikusként, állampolgárként kell hogy elmondjam, sajnálom, hogy az ilyen polgármestereket küldő párt és annak elnöke a politikai felelősséget soha nem akarja levonni ezekben az esetekben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megértem, hogy ellenzéki képviselőtársaim bosszankodnak. Hónapok óta arról beszélnek, hogy van itt egy kormány, amelyik rosszul vagy sehogy sem kezel egy válságot, és egyébként a valóság meg a tények pont az ellenkezőjét mutatják. Csak azért, mert azt gondolom, hogy ezt jó hallani - lehet, hogy önöknek rossz -, de mondjuk, nyáron például az államkötvényeket a nemzetközi pénzpiacokon túljegyezték, háromszorosan. Nyilvánvalóan a nemzetközi pénzpiacok a magyar kormány válságkezelő intézkedéseit képesek reálisan értékelni, nyilvánvalóan persze ők nem kampányolnak és nem politizálnak, és valószínűleg azt a hibát sem követik el, hogy simán elfelejtik a tényeket, csak azért, hogy időnként saját véleményüket hangoztassák.

Tehát megértem, hogyha önök bosszankodnak, és itt üldögélek már egy ideje, és nézem, hogy biztosan van önöknél valami ilyen szó- vagy kifejezésverseny, mármint hogy ki tud nagyobbakat mondani. Ugye, azt mondja a költségvetés kapcsán: falurombolás, kútmérgezés, magyarellenesség, csak mondjuk, így három hirtelen. Olyan kifejezések, amiket persze önök már évek óta használnak, nemcsak ezzel a költségvetéssel kapcsolatban, hanem minden mással, amit az elmúlt hét évben a fennálló MSZP-s kormányok csinálnak. Igazából tök mindegy volt önök számára, hogy mit csinálnak, önök ezeket a kifejezéseket használták, és ilyen véleményeket fogalmaztak meg, itt a Ház falai között is, és persze kint az utcán, a sajtótájékoztatóikon.

Megmondom őszintén, az én szememben ez kicsit elhiteltelenítette önöket. A felmérések azt mutatják, hogy egyébként a választók jelentős részét is, mert lehet, hogy egyébként vezetnek egy bizonyos szegmensben, de biztosan veszik észre, hogy milyen mélységben amortizálódik a saját szavazótáboruk is. Hát, sovány vigasz, hogy kevésbé, mint a miénk, ezt elismerem, de azért amortizálódik rendesen. Mert azt gondolom, ebben az országban sokan vannak, akik nem szeretik az olyan típusú megközelítéseket, amiket önök rendszeresen alkalmaznak, és most a költségvetés kapcsán is használnak, hogy adatokat megpróbálnak egy irányba fésülni, hát, egyikük-másikuk néha még ki is talál adatokat, és aztán arra hivatkoznak, állításokat tesznek, és abból vezetnek le következtetéseket, és sütik rá a másik oldalra azt, hogy magyarellenes, falut rombol vagy éppen kútmérgez.

A felelősség nagyon sokszor előkerült itt az elhangzottak kapcsán, és azt gondolom, a felelősség fontos dolog is. Akik mi itt mindannyian ülünk, azt gondolom, felelős embereknek kell lennünk. Valóban érdekes, és teljesen érthető is, hogy ennek a ciklusnak az utolsó költségvetése kapcsán önök közül sokan az elmúlt hét évvel példálóznak, és erről a hét évről vonnak le következtetéseket. De ha már a felelősség szóba került, meg az elmúlt hét év, nem kellene kicsit a saját felelősségükkel is foglalkozni?

Itt nagyon sokan felálltak, és ruhájukat kicsit szaggatva, könnyeket morzsolva beszéltek a költségvetés egészségüggyel kapcsolatos fejezetéről, további halálozásokat vetítettek előre, kórházbezárásokat és a többi. Tessék mondani, önöknek abban nincs felelőssége, hogy ezt az egészségügyet, amelyről egyébként azért a politikában részt vevő emberek itt Magyarországon igen régóta tudják, hogy át kellene alakítani, önöknek nincs abban felelőssége, hogy önök nem voltak partnerek ebben az átalakításban, hogy önök politikai céljaikra használták ki az átalakítás kísérletét? Önöknek nem volt abban felelősségük, hogy embereket hívtak utcára tüntetni demagóg jelszavakkal? Önöknek nem volt abban felelősségük, hogy görcsösen ragaszkodnak privilégiumokhoz: hálapénzhez, esetleg olyan kórházakhoz, amelyekre abban az adott térségekben nincs is szükség, csak azért, hogy egy vitában a másik pólust foglalják el? Vagy esetleg még további egy-két ember szimpátiáját elnyerjék? Ennek nincs felelőssége az önök véleménye szerint? Csak a kormányzati ténykedésnek van felelőssége?

Vajon önöknek nincs abban felelőssége, hogy egyébként igen, kevesebb pénzt fognak kapni az önkormányzatok, 80-85 milliárd forinttal kevesebb pénzt? Kérem szépen, ha átnézzük az elmúlt évek magyar költségvetését, a következőt látjuk. Az Antall-kormány óta mindegyik kormányzat igazából kevesebb pénzt ad az önkormányzatoknak, mert nincs meg ahhoz a politikai többsége, hogy az önkormányzati törvényt megváltoztassa, és egy önkormányzati szerkezetváltást alakítson ki. (Göndör István tapsol.) Önök mennyire voltak partnerek az elmúlt hét-nyolc évben, hogy mi megcsináljuk ezt az önkormányzati szerkezetváltást? Semennyire! Semennyire! Simán megszavazzák, simán helyeslik, simán érvelnek egy rosszul működő rendszer rossz finanszírozásáért, csak azért, hogy egy vitában a másik pólust foglalhassák el. Ez az ország érdeke?

Az az ország érdeke egyébként, hogy önök, ha mi azt mondjuk, hogy fehér, mindenáron rávágják, hogy fekete? Nem gondolom, hogy ez az ország érdeke. A magyar önkormányzatisághoz, önök is tudják jól, és egyébként a szakembereik különböző konferenciákon is időnként halkan elmondott véleményéből is kiderül, hogy igen-igen jól tudják, hogy bizony a magyar önkormányzatiságot gyökeresen át kell alakítani. Biztos, hogy jól gondolták az alapító atyák, amikor egy diktatúra után egy erős, önálló hatalmi ágként, önálló pólusként képzelték el az önkormányzatiságot. De azt azért nem számolták ki, hogy ez az ország képes-e 3 ezer, nagyjából egyenrangú önkormányzatot finanszírozni. Hét-nyolc éve tudjuk már, hogy nem képes. Önök nem voltak partnerek abban, hogy ehhez hozzányúljunk; mint ahogy nem voltak partnerek az oktatás átalakításában sem, és sok más olyan rendszer átalakításában, amelynek megvan már a tapasztalata, és tulajdonképpen a főbb irányai is.

Gyakorlatilag egyetlenegy logikán tudnak gondolkodni, és ebben a mostani költségvetésben is ezen a logikán gondolkodnak: a saját pártpolitikai haszonelvűség logikáján, adott esetben a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak mi hoz hasznot ma? Az, hogy az országnak mi hoz hasznot holnap, az önöket, én úgy látom, nem érdekli.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egy pillanat; nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan.

ELNÖK: Természetesen kérem, hogy az időbe ezt számítsuk bele.

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Én tisztelem Kontur képviselőtársamat, mert ő volt az, aki Orbán elnök úrnak csavarkulcsot adott, és azt gondolom, hogy egy olyan embernek, aki egy percet nem dolgozott a politika világán kívül, nem haszontalan látni, hogy egyébként a munkások mivel keresik a kenyerüket. (Kontur Pál: Villáskulcs! - Derültség a Fidesz padsoraiban.) Villáskulcs volt? Az is szerszám egyébként, Kontur képviselőtársam. (Kontur Pál: Ennyi közöd van hozzá. - Zaj. - Az elnök csenget.) Nem tudom, képviselőtársaimnak volt-e alkalmuk, de én fizikai munkás voltam tíz éven keresztül, tehát én láttam ilyesmit. (Harrach Péter: Csavarfúró!)

Ugyanakkor pedig, amit itt tetszett mondani, képviselőtársam, azzal sajnos nem nagyon bírok egyetérteni, és egyébként kurta emlékezetre is vall, mert lehet, hogy ön nem az időseken spórolt a családban, de azért a Fidesz-kormány, amikor annak idején hatalomra jutott, először a nyugdíjasoktól vett el. (Babák Mihály: Jaj, könyörgöm! 2010-ről beszélünk!) Ez persze lehet, hogy nagyon régen volt, képviselőtársaim, az is lehet, hogy ma már ezt szégyellik, de azért bizony a múlt elkíséri az embert: a mi múltunk is bennünket, az önöké is önöket. (Babák Mihály: Voltak hibáink, igen.)

A költségvetés módosítóiról pedig azt szeretném mondani, hogy az a probléma, hogy ez nem áll össze egységgé, amit önök itt módosítóhalmazként beadtak. (Babák Mihály: Össze kellene állnia?) Azt mondja itt valamelyik képviselőtársam, hogy ó, hát ezek ilyen egyéni törekvések, de ezeknek az egyéni törekvéseknek mindegyike ugyanúgy kezdődik, az első húsz mondat mindegyiknél ugyanaz. Ez kommunikációs szempontból nagyon-nagyon dicséretes, de azért egy picit hiteltelenné teszi, ha ugyanazzal a Bajnai-kormányt meg költségvetést alázó húsz mondattal kezdik azt, hogy 3 milliós traktor kellene egy kistelepülésnek, vagy pedig 3 milliárdot vegyünk el valamilyen más dologtól, tehát én azt gondolom, hogy önök mégsem veszik ezt az egészet komolyan.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Babák Mihály: Gyenge volt a taps.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Engedje meg, hogy azt mondjam, hogy picit - végigülve itt a délutánt - új divatnak látom, hogy ragaszkodni kell a módosító javaslatok számának mondásához. Úgy látom, hogy korábban ellenzéki képviselőtársaimat hasonló kényszer nem feszélyezte. Például érdeklődve hallgattam László Tamás képviselőtársamat, aki hosszas beszédet intézett, és teljesen érdemtelenül Hajdu László képviselőtársamat sározta. Nem emlékszem, hogy ez egyébként melyik módosítóval állt például közvetlen összefüggésben.

De én azért fegyelmezetten azt szeretném mondani, hogy a 745., 717. és a 109. módosítókkal kapcsolatban kívánok alapvetően szólni, de e három módosító kapcsán is el kell mondani egy-két dolgot általában ezzel a vitával, a módosítókkal kapcsolatban. Szóval, egyébként azért azt a bosszúságot megértem, amit a fideszes képviselőtársaim éreznek azért, mert rosszul gazdálkodtak a tévéidejükkel, de emlékeztetném őket két dologra. Az egyik egy nagy mondás volt a vezérüktől, aki azt mondta, hogy a parlament ellenzék nélkül is működik. Én nem értek ezzel egyet egyébként, úgyhogy örömmel várom, hogy a tévéidő után újra legyen önöknek vitaidejük. A másik a háromhetes parlamenti ülésezés, ami szintén inkább arról szólt, hogy az ellenzéki képviselőknek ne nagyon legyen lehetőségük megszólalni.

Itt egy demokratikus helyzetben pedig önök rosszul gazdálkodtak az idejükkel, ezért most egy picit némaságra vannak kárhoztatva, nem tudják megvédeni ezeket a zseniális módosító javaslatokat, amelyekkel kapcsolatban engedtessék meg nekem, hogy sem azzal nem számolnak ezek a módosító javaslatok - az említett három sem -, hogy egyébként egy gazdasági világválság idején próbál költségvetést elfogadni ez a Ház, ez a parlament, sem azzal nem számolnak, hogy ez valamifajta koncepciót sugalljon az önök részéről.

Én például azt eléggé borzalmasnak tartanám, ha az önök módosítóiból állna össze az ország költségvetése. Igazából valaki azt mondta ebben a vitában - biztos egy konkrét módosítóval kapcsolatban -, hogy mi nem tudunk kormányozni. Őszintén szólva, én önöket nem nagyon látom kormányképesnek, amikor olyan típusú módosító javaslatokat tesznek, ami mondjuk, válság idején turistaházak felújításáról szól, vagy éppen a ma már sokat emlegetett, Meggyes Tamás úr előtt elhelyezkedő vízterület helyreállításáról; ami persze borzasztó fontos, hogy egy fideszes kormány vagy polgármester háza előtt rendbe legyenek rakva a vízterületek. Nekem mindjárt eszembe is jutott, hogy talán még egypár módosítót be lehetne adni, és lehetne egy "minden fideszes polgármester háza elé tavat akarunk" című mozgalmat elindítani. Nem kerülne ez sokba - 500 millióba talán - Meggyes képviselőtársunk módosító indítványa.

Azt mondta Harrach képviselőtársam órákkal ezelőtt, hogy lesöpörjük a módosító javaslatokat, úgyis lesöpörjük őket. Azt gondolom, hogy nem kellene nekünk ezeket lesöpörni. Nem kellene nekünk lesöpörni akkor, ha például nem olyan képtelen logikán kerülnének benyújtásra, aminek következtében, mondjuk, a Miniszterelnöki Hivatal megszűnne létezni, ha egyébként azok a módosítók befogadásra kerülnének.

Azzal talán egyetértünk - lehet, hogy önök ezt a Miniszterelnöki Hivatalt nem szeretik, a sajátjukat annak idején eléggé szerették, elég tekintélyes hivatal volt, ezt én elfogadom -, azt talán mégiscsak el kell hogy ismerjék, hogy általában véve kormányzati szervekre egy országnak szüksége van abban az esetben is, amikor egyébként nem önök adják a kormányt. Picit úgy csinálnak ezekkel a módosító javaslatokkal, hogy ha mi nem kormányozhatunk éppen, akkor igazából semmi sem számít. Akkor nem érdekes a válság, nem érdekes az, hogy egyébként, mondjuk, munkahelyteremtő programokat lehet-e finanszírozni, nem érdekes, hogy tehetséggondozást lehet-e finanszírozni, próbáljuk az egészet szétverni.

(16.40)

Na most persze ezt nyilvánvalóan nem hagyhatjuk, és ezért valóban az fog történni - gondolom én, nem megelőlegezve azért a történéseket -, hogy kénytelenek leszünk ezeknek a javaslatoknak a jelentős részét leszavazni.

A másik: nyilvánvalóan volt itt egy kommunikációs cél, az a cél, hogy önök egyébként persze annyira kormányképesek, hogy több száz milliárd forint mértékben meg tudják mozdítani módosító javaslatok által ezt a költségvetést. Azt szeretném mondani, hogy ezekről a módosító javaslatokról, a jelentős részükről lehet külön-külön beszélni, jó sajtótájékoztatókat tartani, sőt szívszaggató hozzászólásokat is. Egyébként nyilvánvalóan kormánypárti képviselők is tudnának szívszaggató hozzászólásokat tenni a saját körzetük kapcsán, ott is vannak ugyanis problémák, és egyébként a kormánypárti képviselőnek is fájnak azok a problémák, csak esetleg, mondjuk, fegyelmezetten tudomásul veszi, hogy az ország teherbíró képessége az adott problémát, az adott helyi ügyet ebben a pillanatban megoldani nem tudja. Ez a fajta felelősség nyilvánvalóan önöket nem jellemzi.

Ugyanakkor, ha valaki venné a fáradságot - mint ahogy egyébként a Költségvetési Tanács vette a fáradságot -, és átnézné az önök módosító javaslatait, akkor látná, hogy bizony jelentős mértékű szakszerűtlenséget tükröznek ezek, mind a meghatározott forrásokban, mind igazából a megjelölt célrendszerekben. Egy dolog közös ezekben, én ezt ma már idéztem: napról napra újabb és újabb tények bizonyítják, hogy a kormány az elmúlt húsz év legveszélyesebb költségvetését nyújtotta be az Országgyűlésnek - ez minden módosító javaslatukon ott van. Azt gondolom, hogy egyébként a központi PR-es elégedett lehet önökkel.

Ennél csak egy veszélyesebb szituáció lenne, kedves képviselőtársaim, ha fognánk magunkat, és mondjuk, talán azért, mert tudatmódosító szereket szedtünk egész nap, befogadnánk az önök módosító javaslatait. Na, az jelentene, azt mondanám, igazán veszélyt! Azt szeretném kérdezni: akkor mi történne ezzel az országgal? Tehát mennyire gondolják önök komolyan ezt az egészet?

Visszautasították, mérgesek voltak akkor, amikor itt több képviselő leleplezte azt, hogy önök ezt az egész vitát válság idején, egyébként valóban egy ciklus végét lezáró költségvetés idején igazából félvállról veszik, nem veszik komolyan, PR- és kommunikációs célra használják ki. Igazából semmit nem csinálnak, csak beszélnek róla (Varga Mihály: Ellentétben veled.), és ezek a beszédek, amiket tesznek - gondolom, Varga úrnak is lesz majd felszólalási ideje (Varga Mihály: Nincsen.) -, egyébként nemigen összeilleszthetők egymással (A képviselő mikrofonja gerjed. - Varga Mihály: A telefont kapcsoltassa ki, elnök asszony!), mert beszélnek adócsökkentésről, beszélnek egyébként kiadáscsökkentésről, és olyan bődületes kiadásnövelést eredményezne az önök javaslatcsomagja, ami egyébként tarthatatlan.

Varga úr nyilvánvalóan majd akkor is bekiabál, ha valamelyik képviselőtársa tér el az adott módosító javaslattól. De velem ez nem fordulhat elő, hiszen én említettem, hogy a 745., 717. és 109. számú módosító javaslat kapcsán mondtam el a véleményemet.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Két hete a Fidesz pártrendezvényt szervezett a Kossuth téren. Az eseményre közpénzen utaztatták a bérelt demonstrálókat, tiltakozni az önkormányzati pazarlást megszüntetni szándékozó kormányzati intézkedések ellen.

A tüntetést szervező fideszes politikusok folyamatosan szónokolnak arról, hogy a kormány eladósítja az országot, és eközben önkormányzataikban tömegével bocsátanak ki kötvényt, vesznek fel hitelt, ezzel hosszú évekre eladósítva a helyi lakosságot, azután a befolyt pénzeket családi cégeknek adják, ahogyan történt az Nagykőrösön vagy Szijjártó Péter győri mutyivilágában, a pártmédiát finanszírozzák belőle, ahogy tették azt Fóton, vagy egyszerűen csak jogerősen elítélt bűnözőkre bízzák, mint azt látjuk Debrecenben.

Látjuk azt is, hogy a közpénzt képesek a menekülésüket jelentő országgyűlési mandátum megvásárlására is felhasználni. Esztergomban gyakorlattá vált, hogy a város költségvetéséből Meggyes Tamás vezetésével a képviselő-testület olyan célokra juttat támogatást, amelyeket nemhogy nem a városban, de még csak nem is az esztergomi többcélú kistérségben valósítanak meg. Ezek a támogatások olyan településeknek jutnak, amelyek nem tagjai a kistérségnek, viszont részei Komárom-Esztergom megye 5. számú egyéni országgyűlési választókerületének, ahol 2006-ban Meggyes Tamás is elindult, s feltehetően jövőre is indulni szándékozik. Persze, jólesett ezeknek a falvaknak a gazdag nagybácsi támogatása, de eközben Esztergom újabb hitelfelvétellel próbálkozik, amellyel, ha sikerül, a város adóssága eléri az egy évre tervezett bevételeinek nagyságát. 8 milliárdnyi, már megvalósult kötvénykibocsátáshoz 6 milliárdnyi hitelt tervez felvenni a polgármester.

Orbán Viktor azt mondta szeptember 6-án Esztergomban a polgármester ellen tiltakozóknak, hogy az elégedetlenkedők forduljanak a kormányhoz. Ez azt jelenti, Orbán gyenge pártelnök, és igaza van a nyíltan rasszista Molnár Oszkárnak, hogy a Fidesz vezetői félnek az önkényuralmi jelképként működő polgármestereiktől.

A Fidesz-központtól ezek szerint nem remélhet segítséget a lakosság. Ezért kérdezem a tisztelt miniszter urat: szabad-e az önkormányzat pénzét területen kívül eső célokra, burkolt szavazatvásárlásra használni? Van-e a kormánynak eszköze arra, hogy megállítsa Meggyes Tamás felesleges pénzköltését?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Sajnos, el kell fogadnom a választ, hiszen magam is látom, hogy 1990-ben az önkormányzati törvény megfogalmazói, akik erős magyar önkormányzatokat szerettek volna kialakítani, nyilvánvalóan nem tudhatták, hogy a Molnár Oszkárok, Meggyes Tamások hogyan élnek majd vissza a helyi hatommal.

Molnár és Meggyes már a Fidesz által támogatott önkényuralmi jelképekké váltak, akiket Orbán Viktor vagy nem tud, vagy nem akar, vagy fél megfékezni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

(14.10)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hibádzik itt valami, kedves fideszes képviselőtársaim, mert ahogy hallgatom önöket, a módosító javaslatok kapcsán arról beszélnek, hogy mit adnának. Egyébként ezek között, el kell ismernem, egy csomó olyan van, ami nagyon-nagyon szimpatikus, akár tartalmi szempontból is támogatható javaslat. Persze, van benne egy csomó olyan, aminek a szakmaiságáról nem vagyok meggyőződve, de akad azért gyöngyszem a nagy halom korpa között. (Babák Mihály: Korpa?) De önök csak arról beszélnek a második körös módosító javaslatok kapcsán, hogy mit adnának. Kerékpárutat adnának, villamost és a többit. Arról nem beszélnek, hogy honnan veszik azt el. (Babák Mihály: Oda van írva. - Bányai Gábor: Mondtuk.)

(12.00)

Babák képviselőtársamat a múltkor már megpróbáltam egy kisebb oktatásban részesíteni a Ház technikai rendszere kapcsán, ezek a zöld gombok használatáról szólnak, ami azt jelenti, hogy azt kell megnyomni, hogyha valaki hozzá akar szólni. Neki egyébként azt kívánom, hogy a saját képviselő-testületében legyen azért olyan ember, aki hasonló módon nem tudja elviselni, hogyha más beszél. Illetve, mondjuk, egy költségvetési vita kapcsán nagyjából azzal a szakmaisággal viszonyul esetleg a beterjesztett önkormányzati költségvetéshez, hogy vegyünk el a polgármestertől, és adjuk oda a lakosoknak a költségvetési pénzt, mert ha jól emlékszem, valami hasonlót mondott az ország költségvetéséről is. És persze azt is el tudnám képzelni, hogy olyan ember is ül az ő képviselő-testületében, aki, mondjuk, a városi kultúrház (Babák Mihály: Melyik módosítóról beszélsz? Mi a száma?) betervezett 100 millió forintos költségvetésére 1 milliárd forint értékű módosítót ad be, mint ahogy azt egyébként itt elég sokat tapasztaljuk.

Ezzel vissza is kanyarodnék a módosítók dolgára, hogy azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy, mondjuk, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 1,5 milliárdos működésére hogy lehet 5,5 milliárdnyi módosítót beadni. Ezt mégis hogy képzelik az urak? Amellett, hogy valószínűleg a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 1,5 milliárdos költségvetése se lóversenytétek finanszírozására megy el, még ha önök szívesen is próbálják így beállítani az eredeti költségvetést, hanem ennél valószínűleg mélyebb és hasznosabb dolgokra.

Erre önök beadnak 5,5 milliárd forint értékű módosító javaslatot, és engem ez azért zavar, mert Pokorni képviselőtársunk nemrégiben azt nyilatkozta az MTI-nek - kérdésre, a költségvetés kapcsán -, hogy igen, a Fidesz benyújtott módosító javaslataiból kirajzolódik az a költségvetési politika, ahogy a Fidesz képzeli a büdzsét, és tulajdonképpen azokat alapul lehet venni. Most, ha nem haragszanak, szó szerint nem idézem, de ellenőrizzék nyugodtan, tartalmilag nagyjából erről szól. Nos, ha a Fidesz úgy gondolja majd, ha egyszer valaha abban a helyzetben lesz, hogy költségvetést fog összeállítani, hogy mondjuk, különböző minisztériumi háttérintézmények költségvetését majd belső kormánypárti módosítókkal hasonló módon lehet kezelni, mármint hogy a többszörösét lehet elvonni az eredeti költségvetési tervből, akkor elgondolnám, hogy nagyon-nagyon szomorú dolga lesz Magyarországnak.

Aztán elhangzott itt a Televízió kapcsán, hogy bűnös intézménynek tartják valakik, vagy inkább mások azzal vádolnak bennünket, hogy mi annak tartjuk. Én azt gondolom, hogy erről szó nincsen, de vajon mit vétett ez az említett Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, vagy éppen, mondjuk, a gyöngyösi állami főiskola, amelyik szintén egy ilyen túljegyzett módosítóözönnel bír, mármint ellenzéki képviselőtársaink több módosítót adnak be egy durván 200 millió forintos összegre, jelentősen túlterjeszkedő módon, hogy ezt a főiskolát az állami költségvetésből ne újítsuk föl.

Amikor, mondjuk, például arról érvel valaki, hogy az I. kerületi bölcsődei, óvodai férőhelybővítésre ő micsoda pompás módosítót adott be, nem lenne korrekt, hogyha elmondaná, hogy ő ezt egyébként a nemzeti tehetségprogram rovására képzeli el? Tehát egy helyi önkormányzati ügyet, egy helyi önkormányzati feladatot, amit talán jobb gazdálkodással, takarékosabb működéssel, kommunikációra való kevesebb költéssel, saját erőből is megoldhatna a polgármester úr, azt ő a nemzeti tehetségprogram rovására szeretné finanszírozni.

Tehát én azt gondolom, hogy a korrekt az lenne, ha képviselőtársaim szépen azt is megérvelnék, hogy egyébként az a jó dolog, amire ők kérik a pénzt, az melyik jó dologról lenne elvéve. Ugye, hogy lehet az, hogy az OKM egyéb kulturális intézményeinek terhére több milliárd értékű módosítót tetszenek beadni, persze nagyon fontos helyi kérdésekben. Ezek az egyéb kulturális intézmények, Nemzeti Színház, múzeumok és a többi, tehát azt mondanám, hogy a nemzet fontos, kiemelt intézményeinek rovására adunk be módosító javaslatokat? Föl kell ezt vállalni! Föl kell azt vállalni, hogy az önök véleménye szerint nem kell működőképes Nemzeti Színház ennek az országnak, mert egyébként sokkal fontosabb az a helyi ügy, amit önök szeretnének.

A helyi ügyekkel kapcsolatban Józsa képviselőtársam fogalmazott meg kritikát. (Domokos László: Emberek éheznek!) Nem hallom, Domokos képviselő úr, meghallgatom, mondja! (Domokos László: Éheznek azok az emberek, ezért javasoljuk, hogy legyen ellátásuk.)

ELNÖK: Legyen olyan kedves, képviselő úr, ne folytassanak párbeszédet. Folytassa, képviselő úr!

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr, de bennem megvolt a jó szándék. Józsa képviselőtársam érintette önöket kritikával, amennyiben azt mondta, hogy picit súlynehezek a javaslatok, és nagyon helyi képviselős, helyi körzeti érdekeket képviselnek. Talán félreértették, én azt gondolom helyi körzeti képviselőként, hogy a helyi körzet érdekeit a képviselőnek képviselnie kell, de azt is gondolom, hogy ezt az érdekképviseletet helytelen, hogyha nem tesszük be az országért érzett felelősségbe (Kontur Pál: Hát, ez az! Benne van!). Helytelen! És egyébként én igazából csak mulatságosnak látom, amikor önök 5,5 milliárd forint értékű helyi képviselői javaslatot nyújtanak be 1,5 milliárdra. Ez nem azt jelenti számomra, hogy önöknek valóban fontos az a helyi érdek, nem, én azt gondolom, hogy önöknek a helyi sajtó a fontos, ahol ezt szépen el lehet mesélni. (Közbeszólás a Fidesz oldaláról: Akarsz indulni? - Babák Mihály közbeszól.) Urambocsá, ott pechére szocialista képviselő van... Jaj, Babák képviselőtársam, oly szívesen hallgatnám meg, de éppen nálam van a szó. Helyben el lehet majd mesélni, hogy az a csúnya szocialista képviselő, az leszavazta a helyi érdeket. Azt már majd nem mondja el a híradás - mert bizony az újságok, bizony néha elfogultak (Domokos László: A Népszabadságra gondolsz? Vagy a Népszavára?), főleg, ha egy fideszes önkormányzat finanszírozza őket közpénzből -, tehát azt majd nem fogja elmondani a híradás, hogy egyébként maga a javaslat, a javaslat finanszírozási forrása is teljesen irreális volt, hogy a javaslat beadója sem gondolta komolyan. Ezzel tulajdonképpen megtéveszti az ott élőket, mert csak rohangál valamilyen felvett dologgal, és ő maga sem képzeli ezt komolyan.

Azt gondolom, hogy ezekkel a mentalitásokkal, ezekkel a hozzáállásokkal sajnos egy picit elhiteltelenítik az egész történéssort. Innentől fogva meg kell hogy kérdőjelezzem, hogy Pokorni képviselőtársunk, amit az önök költségvetési magatartásáról mondott, az úgy van-e. Tulajdonképpen a vita előtt én azt gondoltam, hogy valóban, egy felelős ellenzéki párt ilyen felelősséggel áll hozzá a költségvetési vitához, így a vége felé sajnos revideálnom kell álláspontomat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Domokos László: A végénél vagyunk? Még a felénél sem vagyunk.)

ALEXA GYÖRGY, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bizottságunk a törvényjavaslatot megtárgyalta, és 15:12 arányban általános vitára alkalmasnak találta.

Többségünk véleménye a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy igen örvendetes, hogy ez bekerült a parlament elé. Nyilvánvalóan az apropóját adhatta az európai uniós szabályozás teljes hazai harmonizációja, de nyilvánvalóan a törvényjavaslatban megjelennek más elemek is; adott esetben fő szándékként az, ami az elmúlt 3-3,5 évben azért végigvonul a kormányzat és a parlament többségének tevékenységében, mármint hogy a hazai fogyasztóvédelmet következetesen erősítsük. Ennek keretében került módosításra a fogyasztóvédelmi törvény, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény is ennek szellemében született meg. És a két törvény között, a mostani törvényjavaslat és az említett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény között az összefüggéseket nem lehet nem észrevenni.

A másik, ami fölmerül ebben a törvényjavaslatban, hogy nem egyszerűen csak az uniós harmonizációt végzi el, hanem fölhasználja azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt években kialakultak a pénzügyi fogyasztóvédelem területén. Itt el kell mondanom, valóban magam is azon a véleményen vagyok, hogy bizony a pénzintézetek és az állampolgár közötti viszony, a hitelfelvevő és a hitelnyújtó közötti viszony nem egyenrangú, ebben segíteni kell, javítani kell, erősíteni kell az állampolgár, a hitelfelvevő pozícióját. Ez a törvény ebben jelent fontos előrelépést, amennyiben javítja a tájékoztatási kötelezettségektől kezdve a hiteltől való elállás lehetőségéig egy csomó ponton a fogyasztó lehetőségeit.

Nem lehet arról nem említést tenni, hogy egyébként e mellett a törvényjavaslat mellett benyújtásra került a pénzintézeti törvény, az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosítása következő napirendi pontként jelenik meg a Ház ülésén. És ezek a törvények összességében fogják javítani a fogyasztói pozíciókat a pénzügyi fogyasztóvédelem területén itt Magyarországon. Ezt többségünk igen jónak tartja. Úgy vélem, hogy persze módosítókkal majd segítjük ezeknek a törvényeknek a hatékonyságát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Önnek a politikán kívül álló ügyészség képviselőjeként talán nem érthető, hogy miért teszek fel kérdést egy olyan ügyben (Zaj. - Az elnök csenget.), amelyről a közelmúltban már beszéltünk e Ház falai között.

A törvény előtt mindenki egyenlő, de a közvéleményt méltán foglalkoztatja, hogy Szijjártó Péter, aki híres sarkosan sértő megfogalmazásairól, és mindig szívesen osztja az észt, tisztességet másoknak, az ügyészség szerint követett-e el bűncselekményt, amikor a győri önkormányzat gazdasági bizottságának elnökeként fideszes párttársai cégének szánt támogatást közpénzből. Mert ez történt, hiszen a Győri Ítélőtábla döntése szerint jogos volt az a megállapítás, ami szerint klasszikus mutyizás, régimódi panamázás folyik Győrben, Szijjártó Péter tudtával.

A közvéleményt méltán érdekli, hogy a Fidesz magas beosztású és Orbán Viktor közvetlen környezetéhez tartozó képviselője bűncselekményt követett-e el, vagy a fideszes önkormányzatok törvényes gyakorlatának megfelelő-e, ha a párthoz közel álló személyek cégeinek adnak önkormányzati támogatást. A Fidesz az a párt, amely nyíltan beszél arról, hogy jogi eszközökkel akar leszámolni politikai riválisaival. A Fidesz az a párt, amely állandóan gazdasági visszaélésekkel vádolja politikai ellenfeleit, és persze a Fidesz az a párt is, melynek önkormányzati vezetői naponta adják példáját annak, hogy Orbán Viktorék hogyan képzelik a hatalom gyakorlását.

A teljesség igénye nélkül Esztergom, Debrecen, Salgótarján, Püspökladány vagy Nagykőrös esete példázza, hogyan él vagy hogyan él vissza a Fidesz a megszerzett politikai hatalommal. Szijjártó úr, Orbán Viktor jobbkeze csak ennek a mintának felelt meg, amikor például a győri Fidelitas-elnök családja érdekkörébe tartozó Kézimosó - vagy kéz kezet mosó - Kft.-nek közpénzből történő támogatását javasolta.

Pár hete a parlamentben kérdést intéztünk a főügyész úrhoz: "Büntethető-e a mutyizás?" címmel. Akkor ön azt válaszolta, hogy mint hivatali hatáskörömben tudomásomra jutott adatot kezelve kész vagyok arra, hogy mindezt a hatáskörrel, illetékességgel rendelkező ügyészség rendelkezésére bocsássam, annak megfontolása végett, hogy valóban van-e vagy valóban nincs-e büntetőeljárásnak helye.

Azóta előrelépés, hogy a hivatalos ítélet megérkezett az ügyészségre. Ennek tükrében kérdezem a tisztelt legfőbb ügyész urat, elindította-e már az eljárást. Amennyiben nem, mikor várható annak megkezdése?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a válaszát, legfőbb ügyész úr, elfogadom. Elfogadom, de kíváncsian várom az ügyészség vizsgálatának eredményét. Azt gondolom, hogy a magyar választóknak, a magyar lakosságnak kell tudniuk, hogy egy olyan politikus, aki naponta élesen támad másokat - igen sokszor alap nélkül -, maga valóban elkövetett-e ilyen dolgokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)