Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Az a helyzet, hogy önmagában az, hogy egy jobboldali kormány a közalkalmazotti státusz leépítését hajtja végre, az nem meglepő, ez politológiai tankönyvekből adódóan így van. A közalkalmazotti státusz egy alapvetően szociáldemokrata vívmány, amely azt szolgálja, hogy az államnak dolgozó embereknek kollektív jogai legyenek a munkáltatóval szemben, amely jelen esetben az állam vagy egyéb közpénzt elosztó fenntartó, önkormányzat. Az a helyzet, hogy az, hogy ezt egy olyan kormány teszi, amelynek a politikai legitimitása azon a 2009-es népszavazáson alapul, amely ennek a fajta jobboldali gazdaságpolitikának az elutasítása, az mutatja azt, hogy ez a törvény milyen kétszínű törvény, hiszen nem vállalja azt az ideológiát, amelyen alapszik, ami pedig az, hogy az állami szerepvállalást vissza kell szorítani. Nem fogom elmondani részletesebben, amit Hiller képviselőtársam elmondott, hiszen sokkal jobban ért hozzá, mint én, de a versenyképesség, amit a Törvényalkotási bizottság többségi előterjesztője mondott, a változó piaci viszonyoknak való megfelelés, ezek a szavak olyan szavak, amelyeket az egészségügy tekintetében Horváth Ágnes SZDSZ-es miniszter asszonytól hallhattunk volna. Az, hogy a Fidesz az SZDSZ ifjúsági tagozata volt, ismételten meglátszik ebben a törvénytervezetben.

Az a helyzet, hogy a szakképzésben dolgozóknál már elvették a közalkalmazotti státuszt. Jelenleg, most a kulturális dolgozóknál  és ez főleg a közgyűjteményi dolgozókra vonatkozik, náluk különösen érzékeny, ahol több mint 90 százalék közalkalmazotti státuszban volt eddig  szintén el fogják venni a közalkalmazotti státuszt. Nem cáfolták többszöri kérdésemre se, hogy készülnek továbbá bizonyos pedagógusokat vagy bizonyos szociális és egészségügyi dolgozókat is kivenni ebből a státuszból. Azért, mert ez a kormány politikája.

A törvény első vitájában Hiller képviselőtársam idézte azt a 2014-es Tellér-tanulmányt, amelyből Orbán Viktor is idézett, ahol azt mondták, hogy azok az emberek, akik az állami újraelosztásból élnek, a posztszocialista klientúra tagjai. Önök így gondolnak mindenkire, aki az államnak dolgozik, hiszen jelenleg Magyarországon az állam az egyik legrosszabb munkáltató, mivel önök sok mindenre fordítanak pénzt, de arra nem, hogy az államnak dolgozó honfitársaink, így például a közgyűjteményi dolgozók, rendes béreket kapjanak.

Én nem gondolom, hogy meg lehet győzni önöket már erről a törvényről, már csak azért sem, mert odáig jutottunk, hogy Margaret Thatcher-idézeteket posztol a Fidesz frakcióvezetője meg több politikusa, inspirálandó magukat. Lehet bólogatni, Nacsa képviselőtársam, de akkor önök azt a gazdaságpolitikát képviselik, amely ellen elvileg még a kettőezres években, amikor még tüntettem én is bizonyos tereken, önök is tüntettek akkor.

Az a helyzet, hogy a kulturális dolgozók egy olyan terület, amelynek sokan nem látják elsődlegesen a fontosságát  az egészségügy primérebben jelenik meg a jelen helyzetben. Ugyanakkor, ha a kulturális területet nem kellően finanszírozzák, ha ezeknek az embereknek nem teremtenek kellő bizonyosságot, akkor azok a nemzeti kulturális emlékeink fogják ezt megsínyleni, amelyeket majd a következő meg az azt követő generációknak be akarunk mutatni. A legtöbb intézményben, ahol közgyűjteményi dolgozók dolgoznak közalkalmazotti státuszban, olyan írott és egyéb emlékeket őriznek, amelyek az ezeréves Magyarország kincsei, és amelyeket nem lehet a piac logikájának kitenni.

A nemzeti kultúra önmagában egy olyan dolog, amely nem tud  hogy ismételten a TAB többségi előadóját idézzem  a piac változó feltételeinek megfelelni. Pont a változatlanság az előnye, pont az az előnye, hogy a közalkalmazotti státusz nem követi a munkaerőpiac és egyéb piac változásait, hiszen olyan dolgokat őriz, ami több száz éves, ezért nem tud megfelelni annak, ha éppen konjunktúra vagy dekonjunktúra van.

Ennek a törvénytervezetnek a logikája, az ideológiai felépítése véleményem szerint téves, én azt gondolom, hogy megmutatja a Fidesz gazdaságpolitikájának a lényegét. És azt is gondolom, ahogy az már korábban elhangzott, hogy ez egy hosszú útnak egy második lépése, fogunk még ebben a ciklusban is ebben a teremben állni, egyéb közalkalmazotti státuszokról beszélni, hiszen önök mindent el fognak követni, hogy azt a 2016-os Lázár János-i intelmet végrehajtsák, mely szerint több százezer emberrel több dolgozik az államnak, mint amennyinek kellene.

Az a helyzet, hogy ez a törvény  és ezt fontos jegyzőkönyvbe elmondani  ehhez fog vezetni, itt kulturális dolgozóktól fognak megválni, lehet, hogy nem jövőre meg két év múlva, de hosszú távon, és csökkenteni fogják azoknak az embereknek a számát, akik a nemzeti kulturális értékeink megőrzésével foglalkoznak. Ezért, azt gondolom, hogy ezt a törvényt nem lehet támogatni, és véleményem szerint tíz-húsz év múlva az fog igazolódni, hogy ez egy helytelen és téves dolog volt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)