A felszólalás szövege:
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlési Biztos! Először is szeretném a Fidesz állásfoglalását rögzíteni. A Fidesz felfogásában a kisebbségek úgy jelennek meg, mint a közös erényekért és hibákért felelősséget viselő, a többséggel sorsközösségben élő egyének összessége, és nem mint a jogaikért a többség ellenében küzdő csoportok. Az előttünk lévő beszámolója immár második alkalommal ad számot a tapasztalatairól az állampolgári, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokról, azok kivizsgálásáról, orvoslásáról és annak érdekében tett kezdeményezéseiről, intézkedéseiről.
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa ügyfélforgalmából levont összegző következtetése alapján az 1997-ben beérkezett panaszok számát illetően alig történt változás az előző évhez képest. Elgondolkodtató, hogy az évente felmerülő mintegy 350 ügyszám csökkentésére megtett-e minden intézkedést a jogszabályalkotó és a jogalkalmazó az ombudsman ajánlásainak megfelelően, hiszen többségében ismétlődő problémákról van szó.
Magának az ombudsman intézményének létét és szükségességét ma már széles társadalmi rétegek ismerik el, véleményem szerint is befolyással lehet a megoldások elősegítésében. A kulturális sokszínűség Magyarország évszázados jellemzője. Alig akad manapság magyar család, ahol a felmenők között ne lenne felfedezhető 3-4 különböző nemzeti közösséghez tartozó ős.
A polgári kormány hálás feladata az együttélés évszázados, hagyományos természetességének megismertetése, annak tudatosítása, hogy a különböző nemzeti és etnikai csoportok milyen módon gazdagították közös kultúránkat.
Az ezredforduló felé közeledve a nemzeti és etnikai konfliktusok olyan összetett módon jelentkeznek, hogy szükségessé vált egy önálló kisebbségi kontrollmechanizmus megalkotása, melynek feladata kifejezetten a kisebbségek jogainak biztosítása. Összehangolt intézkedéssorozatot kívánunk útjára indítani, melynek alapja, hogy a kisebbségi önkormányzatok rendszerét minél inkább közelíteni kell egy kulturális autonómia intézményéhez. Nem véletlen a beszámoló egyik megállapítása, mely szerint már tendenciának is nevezhető, hogy a kisebbségi ügyekkel kapcsolatos panaszok közel fele a helyi önkormányzatok okozta visszásságok ellen irányul.
A helyi hatalom diszkriminatív gyakorlata - egyszerű szabálytalanságok, segélyezési, lakásügyi, oktatási és még sorolhatnám - kap egy csapásra politikai töltetet, ha kisebbségi, jellemzően roma ügyfelekről van szó. A felsorolt problémák közül természetesen a lakásügyek azok, amelyek a lakosság jelentős rétegét érintik. Az állami és az önkormányzati lakásépítések drasztikus csökkenése, az építkezésekhez nyújtható támogatások lehetőségeinek beszűkülése, valamint a kedvezményes lakáshitelek kamatainak radikális emelése mind-mind a lakhatási lehetőségeket csökkentették. Az önkormányzati bérlakások állományának csökkenése, valamint a szociálisan rászorultak egyre növekvő számú elhelyezési kötelezettsége is igen komoly feszültségforrásá vált.
Mindannyian tudjuk, hogy a helyi önkormányzatok feladatkörébe utaltatott a lakásgazdálkodás, valamint a szociális ellátásról való gondoskodás ügye. Azonban ezen feladatainak nem mindegyik önkormányzat képes eleget tenni, elsősorban anyagi források híján. Úgy vélem, hogy az ombudsmanok helyesen jártak el, amikor indítványozták az Alkotmánybíróságnál annak az alkotmányellenességnek a megállapítását, hogy az állam elmulasztotta a szociális biztonsághoz való alapjogból származó, a lakhatáshoz való jog biztosítására alkalmas szabályozó intézményrendszer megalkotását.
(19.10)
A másik igen kritikus pont a létminimum alatt élők szociális támogatása. Ezen a téren pozitív változást hozott az a tény, hogy hatályba lépett a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásáról szóló 1997. évi XXXI. törvény. Az a tény, hogy a szociális segélyezés rendszerétől nem várható el a létfenntartás költségeinek teljes átvállalása, feladatként szabja meg a segélyezési rendszer oly módon történő átalakítását, hogy az ne ösztönözzön a munkaerőpiactól való távolmaradásra.
A kisebbségek kulturális autonómiájának biztosítása céljából létrehozott kisebbségi önkormányzatok megszilárdultak, életképesnek bizonyulnak. A működésük során felhalmozódott tapasztalatok alapján manapság már látszanak e sajátos önigazgatási rendszer hiányosságai is, természetesen számos előnyük mellett. A kisebbségi önkormányzati rendszer a jelenlegi szabályozásban mind pénzügyi, mind szakmai, mind helyi politika szempontjából a települési önkormányzat jóindulatára van bízva. Jómagam tagja vagyok a helyi települési és egyben a német kisebbségi önkormányzatnak is, így elmondhatom, hogy amíg a kisebbségi önkormányzat mindig érdekelt a partneri kapcsolatban, addig ugyanez nem mindig egyeztethető össze a település önkormányzatának érdekeivel.
A kisebbségi önkormányzatok kapcsolatrendszerének szabályozási és hatásköri normái rendezésére való tekintettel a már előző évben tervbe vett, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosítását mielőbb meg kell oldani. Indokolja a törvénymódosítást továbbá az a tény is, hogy előzetes információk szerint a leadott kezdeményezésekkel mintegy megduplázódik a kisebbségi önkormányzatok száma, tehát mindenképpen kívánatos, hogy az újonnan megválasztott kisebbségi önkormányzatok már korszerűbb jogszabályi háttérrel működjenek.
Az új szabályozásban természetesen helyet kell hogy kapjon a ma még vitatott megyei szintű kisebbségi önkormányzatok feltételrendszere is. Ugyancsak az új, módosított jogszabálynak kell - elképzelésünk szerint még a ciklus első felében - megoldania a kisebbségek képviseletének intézményét is, amelyhez Hargitai János frakciótársam a napokban a sajtóban nyilvánosságra hozott elgondolásai alapul szolgálhatnak.
A következő nagyobb problémakör a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásával van összefüggésben. A kisebbségek számára kiemelkedően fontos a kisebbségi oktatás tartalma és minősége az önazonosság megtartása érdekében. Az e témában beérkezett beadványok száma alapján a biztos úr által elrendelt országos vizsgálat felszínre hozott egy sor meglévő jogszabályi hiányosságot is. A vizsgálat alapján megtett kezdeményezései és ajánlásai remélhetően elősegítik a kisebbségi érdekek érvényesítési lehetőségét a közoktatásban.
A Magyarországon élő nemzetiségek és etnikumok helyzetének elemzésekor nem feledkezhetünk meg a roma közösségekről sem. A romák helyzete más, mint a többi hazai kisebbségé. Gondjaik ugyanis elsősorban nem kulturális jellegűek. Számukra hatványozottan felmerülnek szociális, foglalkoztatási, felzárkóztatási és oktatási kérdések is. A helyi konfliktusok kezelésére olyan eljárási módszerek kidolgozásán munkálkodunk, amelyek egyszerre vennék figyelembe a törvényességet és az egyenlőség elvét, továbbá megfelelő kompromisszumra törekednének.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
SCHMIDT FERENC, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselők! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 1999. október 12-i ülésén megvitatta a T/1511. számon előterjesztett, a 2001. évi népszámlálásról, valamint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény módosításával foglalkozó törvényjavaslatot.
A törvénytervezet tárgyalásához segítséget nyújtott a legfőbb ügyész és az adatvédelmi biztos úr tárggyal kapcsolatos állásfoglalása, útmutatása. A bizottsági tárgyalás alkalmával az adatvédelmi biztos úr szóban is megerősítette, hogy egy korszerű, egy pont kivételével az adatvédelmi előírásoknak teljes mértékben megfelelő törvénytervezetet készített az előterjesztő. Bizottságunk hatáskörét illetően kiemelten foglalkozott a nemzetiségi és a felekezeti hovatartozás kérdéseivel, hiszen ezen kérdések az úgynevezett érzékeny adatok kategóriájába tartoznak. Ezért kiemelten fontos ezen adatok biztonságos kezelése. A törvénytervezetben rögzített lehetőség, hogy az egyéneket érintő érzékeny adatok esetében az adatszolgáltató nem köteles válaszolni, vagyis a válaszadás önkéntessége biztosított.
(20.00)
A jelen lévő országos kisebbségi önkormányzatok elnökeinek véleménynyilvánítását követően a bizottság úgy véli, hogy az ezredforduló körüli népszámlálás megtartását indokoltnak, a beterjesztett törvényjavaslatot pedig egyhangúlag, 17 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak tartottuk, megvitatását a tisztelt Házban támogatjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Alig akad manapság magyar család, ahol a felmenők között ne lenne felfedezhető három-négy különböző nemzeti közösséghez tartozó ős. Ez a kulturális sokszínűség évszázados jellemzője és egyben Magyarország óriási előnye, melynek tudatos ápolása nemcsak nemzetközi normák által kirótt kötelesség, hanem hosszú távú nemzeti érdek is.
Feladatunk kell hogy legyen annak megismertetése, tudatosítása, hogy a különböző nemzeti, etnikai csoportok milyen módon gazdagították közös kultúránkat, mert csak így válik mindenki előtt világossá, hogy a kisebbségek nem a többség ellenében küzdő csoportok, hanem mint a közös erényekért és hibákért a többséggel együtt felelősséget viselő, vele sorsközösségben élő egyének összessége. Éppen ezért támogatnunk kell a kisebbségi csoportokat identitásuk erősítésében, közös értékeink és a jövőért viselt közös felelősség érzésének tudatosításában.
A kulturális sokszínűséget fenntartani a kulturális autonómia intézményének, a kisebbségi önkormányzatok útján látjuk megvalósíthatónak. A kisebbségi önkormányzatok választják meg kulturális, oktatási és hagyományaik ápolását szolgáló intézmények vezetőit, akiknek legyen beleszólásuk azok működésébe. Természetes, hogy a kulturális autonómia kiépítésének egyik kulcskérdése ezen intézmények finanszírozási kérdése. Az állam a kisebbségek önszerveződését nem csupán megengedi, hanem e kérdésben támogató politikát folytat. Erről tanúskodik a kisebbségi önkormányzatok támogatása mellett a kisebbségi civil szférának nyújtott központi költségvetési támogatás.
A Kisebbségi Közalapítvány és a Cigányokért Közalapítvány működése révén évente közel 800 millió forint jut el a kisebbségi közösségekhez, érdekképviseletekhez, továbbá 80 millió forintos közvetlen támogatást kaptak a bejegyzett kisebbségi civil szervezetek. Itt kell elmondanom azt a tényt is, hogy ezen civil szervezetek a kisebbségi kultúra, oktatás fenntartására kiírt állami pályázatokon a kisebbségi települési önkormányzatokkal és a helyi kisebbségi önkormányzatokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt. A Magyarországon élő 13 nemzeti, etnikai kisebbség szórványban él az ország egész területén, hiszen mintegy 1500 településünkön megtalálhatók.
A '90-es évek elejétől a magyar kisebbségpolitika fő törekvése olyan körülmények biztosítása, amelyek közepette az állampolgároknak valóban van lehetőségük a szabad identitás választásra. A kisebbségi közakaratot megjelenítő kisebbségi önkormányzatok célja az asszimilációban viszonylag előrehaladott magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek identitásának megőrzése, a spontán asszimilálódás megállítása és visszafordítása.
A nemzeti, etnikai önazonosság-tudat alakulásában fontos szerep jutott a kisebbségi önkormányzatok megjelenésének és tevékenységének. A felélénkült nemzetiségi helyi közösségi élet aktivizálódását legjobban jellemző adat, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok száma jelentősen emelkedett 1998-ban. A Magyarországon élő nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket és közösségeiket megillető alapvető jogokat az alkotmányban, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézményében és a kisebbségi törvényben foglaltuk össze.
A kisebbségeket érintő jogalkotással kapcsolatban több évre visszamenő hagyomány, hogy konszenzussal születnek a törvények, illetve az egyéb jogszabályok. Az előző évben egy esetben előfordult, hogy e konszenzus hiánya miatt nem sikerült módosítani a kisebbségi törvényt, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt az Alkotmánybíróság határozata alapján, miszerint a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldatlansága miatt fennálló alkotmányos mulasztást tehát nem sikerült feloldani ezzel.
Ezt kívánjuk most pótolni azzal, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága egy ad hoc bizottságot hozott létre dr. Hargitai János elnökletével, hogy a hivatkozott törvénymódosításokra vonatkozó törvényjavaslatot elkészítse és jóváhagyásra a parlamentnek benyújtsa.
Remélhetőleg ezúttal több sikerrel, nagyobb megértéssel fogadja a többség a kisebbség érdekeit is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SCHMIDT FERENC (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottság által elkészített előterjesztést a bizottság által választott albizottság, munkacsoport végezte, akiknek munkáját nagymértékben segítette az a körülmény, hogy a pályázati kiírásban rögzített feltételek alapján bizottságunk az elosztás szempontjaira, módjaira elvi döntéseket hozott. Ezek alapján az elvi döntések alapján teljes konszenzus alakult ki. Hangsúlyozni szeretném, hogy az elosztás módjáról való döntés és az előterjesztett határozati javaslat is egyhangúlag született.
Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy amikor a bizottságon belül e tárgykörben a teljes konszenzusról beszélünk, akkor azt is közreadjam, hogy a 2000. évi pályázati feltételek kialakításához a kisebbségi önkormányzatok vezetőinek véleményét is figyelembe vettük, tehát a bizottsági szervezetek előtt is ismertek voltak a pályázati feltételek. Mint ahogy már az előzőekben is ismertettem, elmondtam, a bizottsági előterjesztés teljesen egyhangúlag került a tisztelt Ház elé. Kérjük a tisztelt parlamentet, hogy a lehető legrövidebb időn belül szavazza meg, hogy a kisebbségek a működésükhöz szükséges támogatást mielőbb megkaphassák.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
SCHMIDT FERENC, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előterjesztés szerint a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatására kiírt pályázaton 105 millió forint szétosztására nyílik lehetőség a költségvetési törvényben foglaltak alapján.
A pályázatra ez évben beérkezett 292 darab, amelyből 208 darabot javaslunk támogatni. A benyújtott pályázatok száma az előző évhez képest 25 darabbal, a támogatásra fordítható összeg pedig 9,4 millió forinttal emelkedett. A pályázaton a kiírási feltételeknek megfelelően részt vehettek a nemzeti és etnikai kisebbségi egyesületek, amelyek az egyesülési törvény alapján nyertek bejegyzést 1998. december 31-e előtt.
A most beterjesztett előterjesztés a bizottság munkacsoportjának munkája alapján készült. A munkacsoport munkáját nagymértékben segítette az a körülmény, hogy a pályázati kiírásban rögzített feltételek alapján a bizottságunk az elosztás szempontjaira, módjaira elvi döntéseket fogalmazott meg, amely elvi döntések a teljes konszenzus mellett jöttek létre.
Hangsúlyozni szeretném, hogy az elosztás módjáról előterjesztett határozati javaslatot a bizottságban egyhangúlag támogattuk. A megfogalmazott elosztási elveknél törekedtünk a pályázati kiírásokban foglalt feltételek érvényesítésére, vagyis nem támogattuk azon pályázatokat, amelyek nem feleltek meg a pályázati kiírásban foglalt feltételeknek, amelyek a társadalmi szervezetek bizottságához is benyújtották pályázatukat, továbbá amelyek az elmúlt évben kapott támogatásról nem számoltak el, amelyek a kapott támogatást nem a célnak megfelelően használták fel, továbbá amelyek az előírt igazolásokat a köztartozásokról nem csatolták, illetőleg akiknek fennálló köztartozásuk van. Akik e feltételeknek nem tettek eleget, azokat nem támogatta a bizottságunk.
Ahogy az előzőekben is elmondtam, a bizottsági előterjesztés egyhangúlag került a tisztelt Ház elé. Kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a kisebbségi szervezetek működéséhez szükséges támogatást szavazza meg működésük zavartalanságának biztosítása érdekében.
Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Wekerle Sándor az 1867-es kiegyezés utáni időszak első polgári származású miniszterelnöke, államférfi, 1848. november 14-én, tehát 153 évvel ezelőtt született a Fejér megyei Mór városában, ahol magam is lakom.
Politikustársaitól eltérően ő előbb és elsősorban volt pénzügyi és gazdasági szakember, és onnan került be a magyar politikai fejlődés irányítói közé. Fejlődésének ez az egészen különleges iránya megfigyelhető államférfiúi egyéniségén is. A politikus ugyanis rendszerint bizonyos eszmék mellett kötelezi el magát, és ezekkel emelkedik vagy bukik.
(19.50)
Arra az igazságra, hogy a gyakorlati politikus működésének határa ott van, ahol megszűnik az eszmék megvalósításának lehetősége, a politikus általában csak keserű tapasztalatok árán jut el. A gazdasági életben működő alkotó gondolkodásmód, mint Wekerléé, mindig a létező adottságokkal számol, amelyekből az egészséges eszmék megvalósítására alkalmasat választja ki.
Wekerle Sándor tehát nem készült politikusnak, hivatalnoki pályafutása kezdetén még csak pénzügyi és közgazdasági téren csillogtatta fényes tehetségét, amelyről később kétségtelenül kiderült, hogy az ország politikájának vezetésére sem méltatlan. Azon ritka magyar államférfiak körébe tartozott, akiknek eszmevilágát gazdasági ismeretek és elgondolások termékenyítették meg és gazdagították.
Abban a hírben állt, hogy a minisztériumnak úgy az elméleti kérdésekben, mint a folyó hivatalos ügyekben a legtájékozottabb hivatalnoka volt. 1886-tól államtitkárként a pénzügyek tényleges irányítója, miután ennek előtte is képviselte a minisztériumot pénzügyi, közgazdasági dolgokban - államhitel, vasút és költségvetési ügyekben -, valamint bizalmas természetű fontos kiküldetésekben.
Az 1887. évi választások alkalmával érdemei jutalmául képviselői mandátumot nyert, országgyűlési képviselő lett. A Házban igen rövid idő alatt népszerű lett, szakszerű felszólalásai következtében mint kitűnő szónok és erős vitázó vált ismeretessé. Pénzügyi államtitkárként törvényhozási és adminisztratív téren fejtette ki munkásságát. Jelentős szerepe volt még a cukor-, szesz- és fogyasztási adókról, a dohányjövedékről, az államadósságok konverziójáról szóló törvényjavaslatok előkészítésében és a parlamentben való képviseletében. Ezzel nagymértékben hozzájárult az államháztartás egyensúlyának helyreállításához és a magyar államhitelnek a külföldi nagy pénzügyi csoportok körében való emeléséhez. E törvények megalkotása is az ő nevéhez fűződött.
1889. április 9-én pénzügyminiszterré nevezték ki. Tisza Kálmán és Szapáry Gyula gróf lemondása után 1892. november 17-én Wekerle Sándor lett a miniszterelnök. Magyarország első polgári származású miniszterelnöke német ajkú családból származott. Miniszterelnökként a pénzügyi tárcát megtartotta magának. Első miniszterelnöksége teljes egészében egyház-politikai harcok jegyében folyt le. Az állam és az egyház szétválasztását szolgáló törvények megalkotása keretében erőfeszítéseket tett a vallás szabad gyakorlatára. Sor került a kötelező polgári házasságra, az állami anyakönyvvezetésre vonatkozó törvények megteremtésére.
A külpolitikában egyike a német orientáció képviselőinek. Nemcsak az Ausztriával való gazdasági közösséget pártolta, de arról álmodozott, hogy a közösség kiterjed Németországra is, és ezzel létrejön a közép-európai vámunió. Az ő miniszterelnökségéhez fűződik az államháztartás egyensúlyának helyreállítása és a költségvetési deficit megszüntetése, az aranyvalutára való áttérés megvalósítása, a pénzügyi közigazgatás újjászervezése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ennek keretében szeretném Ady Endre méltatását Wekerle Sándor munkásságával kapcsolatban idézni (Az elnök ismét csenget.) - egy mondat: "A legnépszerűbb magyar kormányelnök volt, feje a nagy polgárkabinetnek."
Emlékét őrizze meg az emlékezésem által köztársaságunk parlamentje!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)