Felszólalás adatai

KOVÁCS KÁLMÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége szerint a kormány felelőssége, a felelős kormány dolga, hogy a választók akaratából megválasztva abban a kormányzati ciklusban, amíg az országot vezeti, ehhez milyen apparátust, milyen kormányzati struktúrát kíván felállítani.

Ezért előrebocsátom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége az eddigi gyakorlatának megfelelően tartózkodni fog a szavazásnál, mert úgy gondolja, hogy természetesen minden ilyen javaslatot a kormánykoalícióban részt vevő pártoknak kell megszavazni, elfogadni.

Ettől függetlenül azonban van véleményünk a kérdésről, és a véleményünk nagyon sok pontban megegyezik az előttem felszólaló képviselőtársaméval. Nagyon súlyos jogi aggályaink is vannak. Ezek jó része elhangzott a Házban, ezért nem kívánom megismételni - néhányra majd kitérek -, szeretnék azonban indoklásként, a kormány által elmondott indoklásként használt érvekre ellenérveket mondani, illetve rámutatni, hogy azok az érvek nem állják meg a helyüket, vagy ha megállják, nem ezt a megoldást argumentálják.

Az első így hangzott: össztársadalmi érdek az információs társadalom építése, ezért fölül kell emelkedni az ágazati érdekeken, és biztosítani kell az információs társadalom, az informatika össztársadalmi jellegét, magyarországi széles körű elterjedését. Hiszen ez minden szegmensében az ország minden területén és minden egyes állampolgár számára fontos.

Azt gondolom, és a Szabad Demokraták Szövetsége így vélekedik, hogy az ágazati érdekek helyetti társadalmi érdek kifejezése kormányzati felelősségben: ez a kormány. Nem a Miniszterelnöki Hivatal, ez a kormány! Hiszen azt hiszem, senki nem mondhatja Magyarországon, hogy például az egészségügy ágazati érdek, nem össztársadalmi érdek, nem mind a 10 millió magyar állampolgár érdeke egy működőképes egészségügy. Mégsem gondoljuk, hogy az egészségügyet a jövő héten a Miniszterelnöki Hivatalba kell beemelni mint ágazatot, hogy kifejezzük ezzel ennek össztársadalmi jellegét, a társadalom minden szereplőjére és az ország jövőjére nézve nagyon súlyos és fontos jelentőségét.

Ugyanúgy azt gondoljuk, hogy a családügy, a gazdaság és a pénzügyek - és sorolhatnám tovább - nem ágazati érdekek, hanem minden ilyen területen megjelenik egy ágazati szakmai vagy gazdasági érdekrendszer, és a kormány az, a kormányülés, maga a kormányzat az, ami ezeket a különböző érdekeket ütközteti, ami az össztársadalmi vagy társadalmi jelleget biztosítja.

Természetesen ehhez működőképes kormány kell, és biztos nehéz úgy működni egy kormánynak, hogy a miniszterelnök általános helyettese vagy koalíciós helyettese - nevezzük inkább így - nem vesz részt a kormányülésen, hogy gyakorlatilag a kormányülés helyett pótüléseken kell - esetleg egy vacsoránál - megtárgyalni az ügyes-bajos problémákat.

Ez persze arra mutat rá, hogy ha a kormány mint kormány, mint a miniszterek érdekeinek, a miniszterek feladatainak egyeztető fóruma, a miniszterek által képviselt ágazatok ütközőfóruma és egy kormányzati felelősség megtestesítője nem működik, akkor természetesen egyre inkább arra kényszerül a felelős miniszterelnök, hogy a Házzal vagy a koalíciós pártok tagjaival olyan javaslatot fogadtasson el, hogy ami számára mégis nagyon fontos, és nagyon nagy zűröket lát, azt a Miniszterelnöki Hivatalba, közvetlen, saját irányítása alá vonja, mert talán így, kézi vezérléssel még biztosítható az adott ágazat válságproblémájának vagy fejlődésének a megoldása.

Összegezve az első, nagyon fontos állításunkat, hogy az az argumentum, ami azt állítja, hogy az ágazati érdekek felülemelkedése társadalmi, össztársadalmi érdek biztosítása fontos indoka lehet egy átszervezésnek, ezt elfogadjuk; hogy ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz kell hogy kerüljön ez a feladat, ez tévedés. Nincs is rá példa egyébként Európában. A sokat emlegetett Európában arra is csak egyetlenegy országban van példa, hogy önálló ágazatként működjön, de ez egy lehetséges megoldás. Ez kifejezheti az adott területnek egy adott időszakban a jelentőségét, kifejezheti azt a súlyát, amivel a kormányzat fel akarja hívni a figyelmet egy adott területre.

A második argumentum, ami elhangzott, az ágazati érdekeken való felülemelkedés fölött, így hangzott egész pontosan a fideszes vezérszónoklatban: "Az összkormányzati érdek legfajsúlyosabb megjelenítője a Miniszterelnöki Hivatal." Nem! Az összkormányzati érdek legfajsúlyosabb megjelenítője a kormány. A kormány egésze, amit a kormányfő képvisel, nem a Miniszterelnöki Hivatal. Ez teljes tévedésen alapul. A Miniszterelnöki Hivatal segíti a kormányfő és a kormány munkáját. És lehet egy-egy speciális feladata, de hogy ő, a Miniszterelnöki Hivatal jelenítse meg az összkormányzati érdek legfajsúlyosabbját, azt hiszem, ez egyszerűen tévedésen alapul!

A következő, a harmadik argumentum így hangzott: a beruházások és a fejlesztések hatalmas volumene e területen indokolja ezt, a Miniszterelnöki Hivatalba kerülést. Szeretném két adattal megingatni egy kicsit az ebben az érvben bízókat. Az első adat így hangzik: a magán- és az állami, tehát a kormányzati hatású és a kormányzat részvétele nélkül megvalósuló informatikai, hírközlési beruházások aránya 1:20. Ezzel tisztában vagyunk-e itt, a Házban?

Igen, ez egy nagyon jól magánosított terület, hatalmas dinamikával működik. Évente körülbelül - vitatható, hogy a személyes beruházásokat hova tesszük, odatenném azt is magánhoz és nem az államihoz -, ha csak a vállalatiakat és csak a gazdasági szervezetek által végzett beruházásokat nézzük, akkor körülbelül, átlagosan 250 milliárd forint volt mai áron az elmúlt tíz évben évente.

(11.00)

Emellett az állami beruházás nem érte el a 10 milliárdot évente. Ez huszonötszörös különbség. Tehát ha arról beszélünk, hogy itt valami hatalmas volumenű beruházás van, akkor ez a beruházás bizony, ami az állami jellegű, kisebb, mint mondjuk, a Sportminisztériumban - amire nem tudom, hogy kell-e minisztérium; de hát úgy látszik, hogy a sport- és az ifjúságügy fontos ügy, tehát azt külön minisztériumba szervezte a kormány.

Ugyanezzel a beruházással kapcsolatban szeretném mondani: a Miniszterelnöki Hivatalba kell helyezni, ha ilyen kiemelt beruházás. Kérdezem én, hogy van egy kiemelt beruházás itt, Magyarországon, van több is, de egy olyan van, amelyik elég gyakran napirenden van a Házban - nyílt napon holnapután is erről fogunk vitatkozni -, ez az autópálya-beruházás a maga 600 milliárdos volumenével. Ez nemhogy egy ágazatnál nincs, nemhogy a Miniszterelnöki Hivatalban nincs, hanem már gyakorlatilag kihelyeződött egy bankhoz, egy külső szférába! Elvégre egy ilyen nagy volumenű beruházás és egy ilyen nagy fejlesztés, társadalmilag ilyen fontos terület ezek szerint abban az esetben nemhogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz, nemhogy egy ágazati miniszterhez, hanem tulajdonképpen egy háttérintézményhez kerül ki, hogy még csak a minimális kontrollja se legyen meg a társadalomnak fölötte.

Tehát én azt hiszem, ezek önmagukban elegendő érvek lehetnének ahhoz, hogy ne is az argumentumokat vitassuk, hanem az argumentumokból levont következtetést. A szabad demokraták javaslata elhangzott itt, a Házban, néhány héttel ezelőtt Katona Kálmán úrnak én említettem, átadva neki a 61 pontunkat, amelyben szerepel két javaslat - illetve abban pontosan egy szerepel, a háttéranyagában kettő, azt is átadtam -, ez a javaslat úgy szólt, hogy végig kellene gondolni és kialakítani egy önálló tárca nélküli miniszteri posztot erre a feladatra. Azért tárca nélküli minisztert, mert ennek a miniszternek a legfontosabb feladata a koordináció és a szabályozás, valamint a versenyszférával való együttműködés biztosítása, nem pedig a hagyományos ágazati minisztériumi feladat, de ez utóbbit is, ahogy a háttéranyagokból kiderül, elvileg elfogadhatónak tartjuk.

Azt a megoldást, ami most körvonalazódik, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerüljön, szakmailag is hibásnak tartjuk. Nem jelent majd jó megoldást, Európában egyedülálló lesz. Félő, hogy ez a nagyon dinamikusan fejlődő ágazat, amelynek azonban egy újabb lökést kellene adni, hogy a távközlés után végre az informatika területén is robbanásszerű fejlődés történjen - ezt elsősorban a szabályozás útján kellene biztosítani -, félő, hogy ezzel a megoldással újabb időt fog veszíteni.

A kétharmados törvényre, a médiatörvényre, a Matáv fölötti felügyeletre, a postával kapcsolatos gondokra, a nemzetközi postaegyezményben szokásos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) postaszabályozásokra nem is akarok kitérni, mert azzal teljes egészében egyetértek, hogy ez jogi értelemben kimunkálatlan, de koncepcionálisan is rossz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)