Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt húsz esztendő, ezen belül a rendszerváltozástól eltelt tíz esztendő a Magyar Honvédség számára a folyamatos átszervezést, átalakítást jelentette. Nem túlzás a tapasztalt tisztek azon megállapítása, hogy amikor újabb átalakításról hallanak, már csak azt kérdezik, mennyivel csökken a létszám, mert amikorra a politikai és a szakmai vezetés kialakítja a kitűzött létszámnak megfelelő szervezetet, úgyis jön az újabb átalakítás, az átszervezés átszervezése, persze elhagyva az előző tervezetből a minőségi fejlesztéseket. Ez a vegetáló folyamat megy már évtizedek óta, a létszámcsökkentés, technikai korszerűsítés nélkül; egyes vélemények szerint ez a mostani reform a hetedik, mások szerint már a nyolcadik húsz esztendő alatt.

A vég nélküli átalakítások, átszervezések számomra azt jelentik, hogy az elképzelések, a távlatosnak ígért koncepciók átgondolt stratégiák nélkül születtek, mindig a kellő finanszírozás hiánya volt az elképzelés szülőanyja, de mire kialakították a minden bajt elkerülő egyetlen megváltó, új katonai szervezetet, kiderült, hogy az újhoz sincs elegendő költségvetési forrás.

Nemcsak bennem és a szakmai közvéleményben, de az ország közvélekedésében is joggal merülnek fel azok a kérdések, hogy ez az átalakítási stratégia vajon a legjobb lesz-e, megoldja-e a mai honvédség problémáit. A 2010-re felvázolt jövőkép legalább fő vonalaiban megvalósítható-e? Az első kérdésre, éppen a múlt negatív tapasztalatai alapján, konkrét igennel nagyon nehéz válaszolni. De vannak pozitív jelek.

Pozitív jelként értelmezem a sokak által már említett hatpárti egyeztetést és négypárti aláírást. A mai honvédség problémáit mindenki egyértelműen ítéli meg, mindenki szükségét látja az átalakításnak. A határozattervezetben foglalt megállapítások döntő többségével az alá nem írók is egyetértenek. Ezenkívül van még egy új, lényeges szempont, a NATO-tagságból eredő követelmény, amit már a néhány héttel ezelőtt született alkotmánymódosítás is tartalmaz, miszerint a Magyar Honvédségnek képesnek kell lennie a haza védelmére, a tagságból eredő nemzetközi szerepvállalásra, valamint az előterjesztés 3. pontjában felvázoltakra, a reális, visszatartó erő megjelenítésére, a rendészeti, rendvédelmi szervek támogatására és elemi csapás, katasztrófa esetén a segítségnyújtásra. Ennél egyértelműbb átalakítási stratégia véleményem szerint nincs. Ha ez sikerül, akkor a második kérdésemre is határozott igennel kell válaszolni. Az ördög mindig a részletekben bújik meg, tehát nézzük röviden a részleteteket is!

Az átalakítás elemeit három csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba osztható átalakítási feladatokat egyértelműen a szűkös pénzügyi, költségvetési források diktálják: legfeljebb 45 ezres létszámú lehet a tárca, a békebeli és háborús katonai szervezeteket csökkenteni kell, a békebeli és háborús hadrend közeles azonos felépítésű kell legyen, a haderő alapfeladataival nem szorosan összefüggő szervezeteket a tárcán kívülre kell helyezni.

A stratégiát megvalósító szervezési koncepciók második csoportját a pénzügyi megtakarításokat és a fejlesztési korszerűsítést egyszerre szolgáló elképzelések alkotják, például a bázishelyőrségek kialakítása, mely során megszüntetik a kis létszámú helyőrségeket és laktanyákat, vagy a legfontosabb az 1994-től néhány évet leszámítva napirenden lévő kérdés, a vezérkar integrálása a Honvédelmi Minisztériumba, aminek együtt kell járnia jelentős létszámcsökkentéssel is. Az ebbe a csoportba tartozó intézkedések a hatékonyságot és a honvédség ütőképességének, erejének a javítását szolgálják.

A harmadik csoport: a technikai, szervezeti korszerűsítést, fejlesztést szolgáló elképzelések, a harckészültségi és mozgósítási rendszer átalakítása, a nemzetgazdaság nagyobb szerepének biztosítása a logisztikai ellátás-támogatás rendszerében, a felkészítés és kiképzés korszerűsítése, a haditechnika fejlesztése.

Az előterjesztés nagyon fontos része az átalakítási koncepció mellett, hogy kimondja: az általános hadkötelezettség fenntartásával kell a korszerűsítést végrehajtani, ugyanakkor meg kell alapozni a hivatásos hadseregre való áttérés lehetőségeit.

(23.20)

Az általános hadkötelezettség a hazához tartozás alapvető elemét jelenti, ezért ennek fenntartását a Magyar Demokrata Fórum továbbra is feltétlenül szükségesnek tartja. Az ütőképes haderőnek szüksége van jól képzett állományra, feladatait csak úgy tudja kifogástalanul végezni, ha minden beosztottja a feladatát jól ismeri, szakmájának mestere. A hivatásos tiszt, zászlós és tiszthelyettes állomány esetén ez alapkövetelmény, a szerződéses állománynál pedig elérendő cél. Ezért írja elő alkotmányunk, hogy a nemzetközi kötelezettségek teljesítése során csak hivatásos és szerződéses katonák teljesíthetnek szolgálatot. A hadkötelezettséget teljesítő sorállomány esetében ettől eltérő szempontok is adódhatnak.

A sorkatonát jól képzettnek, a jelenlegi rövid sorkatonai időt figyelembe véve, a leszerelés pillanatában tekinthetjük csak. A szóban forgó további időcsökkentés véleményünk szerint csak a legegyszerűbb beosztások ellátására teszi alkalmassá a sorállományt. Ennek a problémának a megoldását a Magyar Demokrata Fórum is a nemzetőrség megszervezésével tartja megoldhatónak. A határozattervezet a béke- és hadiszervezetek számát erőteljesen közelíti egymáshoz, ezért kevesebb tartalékos katonára lesz szükség, ugyanakkor a szerződéses állomány növelését írja elő, ami a sorállomány csökkentését okozza. Ilyen körülmények között csökkennie kell az évente behívott katonák számának.

Igazságtalanságot okoz, hogy egyes évfolyamokon belül véletlenszerűen alakul ki az, hogy ki lesz sorkatona, és ki nem. A nemzetőrség megszervezése biztosítaná, hogy a teljes évfolyamok kiképzésre kerüljenek. A hivatásos haderő kialakulásáig az alapképzés után a sorkatonák részben a Magyar Honvédségnél, a fennmaradó rész a nemzetőrség keretében teljesítené sorkatonai szolgálatát. A honvédség tartalékos állományát a leszerelő sorkatonák egy része és a lejárt szerződés után a civil életbe visszakerülő volt szerződéses állomány teljes mértékben biztosíthatná. A nemzetőrség mint szervezet a Magyar Honvédség külön parancsnokságát is alkothatná, feladata a területvédelem és katasztrófaelhárítás, -megelőzés lehetne.

Az alapképzés után a nemzetőrséghez került sorkatonákat kiképeznék területvédelmi ismeretekből mint speciális katonai ismeretanyagból, és az elemi csapások, katasztrófák esetére segítségnyújtásból. Az adott nemzetőr szervezetet feladatainak megfelelően kellene ellátni technikai eszközökkel és felszerelésekkel. Ha megfelelően kiképzett és tartalékos továbbképzésen is részt vettek, speciális nemzetközi mentő- és segítségnyújtó akciókban is részt vehetnének.

A fenti elgondolás alapján az MDF meggyőződése, hogy hosszú távon megoldható a haza védelme, nemzetközi szerepvállalásunk, elemi csapás, katasztrófa esetén az ország népének nyújtott sokoldalú segítségadás, létrejöhet a jól szervezett, hatékony, professzionális haderő, és a hadkötelezettség alapján álló, az ország teherbíró képességével és ugyanakkor veszélyeztetettségével is arányos, sok feladat megoldására képes nemzetőrség.

Még egy sokrétű területet kell megemlítenem, az átalakítás kezdeti szakaszától a befejező szakaszig terjedő időtartamban, tehát az egész átalakítás során fontos szerepet betöltő, többek által is említett humánpolitika területét. A honvédelmi bizottság ülésén számomra meggyőzően érveltek a minisztérium és a honvédség felelős vezetői arról, hogy amit a törvények, rendeletek, belső intézkedések biztosítanak, azt a segítséget megadják azoknak a hivatásos katonáknak, közalkalmazottaknak, akiktől meg kell válniuk. Megnyugtató volt az, hogy a 15 ezer fős csökkenésből több mint a fele az a sorállományi rész, akiket az elkövetkezendő időben nem kell behívni.

Számomra nagyon fontos, hogy az előterjesztés kitér a hadseregben szolgálatot teljesítő, illetve dolgozó hivatásos és közalkalmazotti réteg élet- és munkakörülményeinek javítására. A szakma presztízsének javítása szempontjából ez igen fontos, megértve azt az érvelést is, hogy az egészségtelen állományarányok egyik okozója az volt, ha fizetésemelést nem tudtak adni, akkor soron kívül előléptettek, így alakult ki az a mondás, hogy a Magyar Honvédség az ezredesek hadserege. Remélem, hogy a kínkeservvel most kierőszakolandó egészséges állományokat újabb szociális segélyakciókkal nem kell torzítani, biztosítva lesznek a felelősségteljes munkáért járó megfelelő illetmények is.

Meggyőződésem, ha az előterjesztésben szereplő elképzelés elemei együtt mint rendszer megvalósulnak, 2010-re korszerű hadsereg jön létre. A megvalósuláshoz feltétlenül szilárd elhatározás kell. Ha elhatározásunk megfelelően szilárd, az Országgyűlés a javuló és reményeink szerint továbbra is töretlenül fejlődő gazdaságunkkal a háttérben képes lesz pénzügyileg is támogatni a fejlesztési stratégiát. Számításaink szerint az ország teherbíró képességének növekedésével arányosan évi 0,1 százalék GDP növekedésével 2,1 százalékra kell növelni a honvédelmi tárca költségvetési támogatását. A költségvetésnek 1991-től súlyos adósságai vannak a honvédséggel szemben, mértéktartó szakmai számítás szerint ez év végéig az elmaradt ráfordítások összege két teljes évi költségvetésnek felel meg.

Remélem, hogy sikerül megfelelő finanszírozással, jól kidolgozott, megfelelően részletes, az európai biztonságvédelmi rendszerbe is illeszkedő középtávú tervekkel megvalósítani a hosszú távú átalakítást úgy, hogy tisztjeink elfeledhessék, ha netán fejlesztésről, átalakításról lesz szó, hogy nemcsak létszámcsökkentést és nemcsak presztízsveszteséget jelent ez az átszervezés. A Magyar Demokrata Fórum nevében mindkét határozati tervezetet a tisztelt Háznak elfogadásra javaslom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)