Felszólalás adatai

NYITRAY ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint vezérszónoknak az lenne a szerepem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt, illetve a kormány ezen reformelképzeléséről és a határozati javaslatról alkotott speciális és különös véleményünket, álláspontunkat ismertessem. Azonban - mint már az előbbiekben is utaltam rá - éppen azért, mert a magyar honvédelem, az ország, a nemzet biztonságának védelme nem olyan témakör, ahol az egyes pártok saját érdekeinek a túlhangsúlyozása és az általános elvektől való eltérése különösebben kívánatos lenne, sokkal inkább az a cél - és ezt az előzetes egyeztetések során azok, akik azon részt vettek, maguk is gyakorolták -, hogy ezekben a kérdésekben a lehető legszélesebb konszenzus alakuljon ki, hiszen miben másban kell elsősorban egyetértenünk, mint az ország biztonságának védelmében, amely ez esetben elsősorban a külső támadásoktól való védelmet kell hogy jelentse.

Feltehető a kérdés, hogy miért éppen most kerül sor arra, hogy az átalakítás irányairól szóló határozati javaslat a parlament elé kerüljön. Már 1975-ben megfogalmazott célkitűzések is a korábbi létszám és haderőstruktúra átalakítását célozták meg, és ezek nagy része 1997-re meg is valósult, azonban azt követően - mint az mindannyiunk előtt ismert - történt egy s más, többek között talán az a legfontosabb változás, hogy a békepartnerséget követően a Magyar Köztársaság a NATO teljes jogú tagja lett. Sajnos az is köztudott, hogy alig kéthetes NATO-tagságunkat követően rögtön bele is csöppentünk egy olyan nemzetközi konfliktus közvetlen közelébe, mint a délszláv háború, ami rögtön, szinte - ha szabad ilyen katonai kifejezést használni - menetből tette szükségessé számunkra, hogy azokat a feltételeket tőlünk telhetően maximálisan teljesítsük, amelyek a tagságból ránk eredeztettek.

(22.20)

Nos, azt elmondhatjuk - és ezt nemcsak mi mondjuk, hanem a partnereink is -, hogy a Magyar Honvédség a rá kirótt feladatokat a lehetőségek határáig ellátta, az ország biztonságát tulajdonképpen egy másodpercig sem fenyegette komoly veszély, köszönhetően a honvédség helytállásának és annak a konstrukciónak is, amelybe a NATO-ba való belépésünkkor kerültünk.

Azonban éppen azok a tapasztalatok, amelyek e hadjárat során felvetődtek, valamint azok a tapasztalatok, amelyek a későbbi békefenntartás anyagi, személyi és tárgyi feltételeinek előteremtése során nyilvánvalóvá váltak, mintegy kiprovokálták az úgynevezett stratégiai felülvizsgálatot, ami nem egyéb, mint közhasznúan az, hogy megvizsgáljuk, mire képes a Magyar Honvédség. Bizony több előadás elhangzott már erről az elmúlt hónapokban, és az is nyilvánvaló volt, hogy a magyar hadsereg, a magyar katonaság felkészültsége arra, hogy a NATO-ban az ottani követelményeknek megfelelően tevékenykedjen, bizony hagy némi kívánnivalót maga után. A stratégiai felülvizsgálat eredményei azok, amiket végül is a honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat tartalmaz.

Az államtitkár úr az előterjesztő képviselőjeként erről elég sokat beszélt az előadásában, a felvezető ajánlásában, de mégis azt hiszem, néhány kérdésre érdemes visszatérni, hiszen a stratégiai felülvizsgálat céljai közül a kisebb, de hatékonyabb, korszerűbb és tartósan finanszírozható hadsereg megteremtése alapvető kérdés, amelynek egyik pillére az, hogy olyan hadseregstruktúrát kell kialakítani, ahol a teljes felkészültséggel bíró és a teljes harckészültségre szinte azonnal alkalmazható alakulatoknak meg kell teremteni a lehetőségét. Modernizálni kell a magyar hadsereget, olyan feltöltött katonai szervezetekre van szükség, amelyek a NATO reagálóerőiben és a NATO integrált légvédelmi rendszerében benne lévén, ebbe illeszkedve a feladatok teljesítésére azonnal és késedelem nélkül alkalmasak, ha erre megbízást kapnak.

Az általános hadkötelezettség fenntartása mellett - amivel szemben, mint tudjuk, van politikai erő, amely igen határozottan fellép, de ennek a megváltoztatását rövid távon semmiképpen nem látjuk kivitelezhetőnek. Mint ahogy arra az államtitkár úr is utalt, a szerződéses állomány létszámának a jelentős fejlesztése - ami különösen a békefenntartó és béketeremtő erők szempontjából lényeges, hiszen ezekben csak hivatásos vagy szerződéses állományú katonák vehetnek részt - különösen kiemelt fontossággal bír.

Ugyanakkor nem hanyagolható el az általános hadkötelezettség fenntartása mellett az a lehetőség, hogy a területvédelmi célokra elsősorban egyfajta nemzetőrség formájában alkalmazható tartalékosok utánképzésével, rendszeresen kondícióban tartott haderőrésszel is bírjon a Magyar Köztársaság, hiszen, mint köztudott, a tartalékoskiképzés és -utánképzés sajnos az utóbbi esztendőkben jelentősen lepusztult - talán így is lehet mondani -, ebben tehát különösen nagy fejlesztésre lesz szükség már a közeljövőben.

A humán erőforrásokkal való gazdálkodás, amire különösebben nem figyeltek oda évtizedeken keresztül, szintén ezen átalakítási irányelvek egyik sarkalatos része, ami arról szól, hogy akik a hadseregen belül most az átalakítás során felszabadulnak, akiknek onnan el kell távozniuk, mert a létszámcsökkentés miatt nem lesz rájuk szükség, azok méltó módon távozhassanak, megfelelő biztonsággal, anyagi, egzisztenciális és legfőképpen, ami nagyon nem elhanyagolható, a társadalom által megbecsült módon kerüljenek más pozícióba másfajta foglalkozási ágakban. A megmaradók számára pedig az a bizonyos kettősség, hogy a felfelé, illetve a kifelé való mozgás egy időben valósuljon meg, ami egyszerűen szólva azt jelenti, hogy aki kellőképpen felkészült, aki vállalja mindazt és teljesíti is, amit egy katonának tudnia kell, annak megnyíljon az út az előrelépéshez, a felfelé menetelhez. Aki erre nem képes, vagy nem hajlandó, attól pedig inkább békességgel és tisztességgel a honvédség meg kell hogy váljon. Azt gondolom, hogy végezetül az a többpárti egyezségre való hajlandóság, amely az ellenzéki pártok részéről is megvalósult részben vagy egészben, példaértékű abból a szempontból, hogy ilyen fontos össznemzeti kérdésekben lehetséges az egyetértés.

Néhány szó a hátra lévő fél percben a létszámbontásról szóló határozati javaslatról. Nagyon sok újat ahhoz, amit az államtitkár úr elmondott, én sem tudok hozzátenni. Lényegében arról van szó - és csak egy félreértést szeretnék eloszlatni, ami azért néhány helyen megjelenik -, itt nem 15 ezer ember állásának megszűnéséről van szó, hanem nagyjából 5 ezerről, hiszen a fennmaradó létszámleépítés a sorállományúak nem behívásából fog adódni, tehát a 15 ezres állománycsökkentés valójában nem jelent ténylegesen 15 ezer felszabaduló új embert, akinek munkát kell találni. Bár hozzáteszem, azt gondolom, hogy 5 ezer ember számára sem lesz ez túlságosan könnyű, és egészen biztos, hogy ebben a kérdésben számos olyan konfliktust kell megoldani, amely a benne résztvevők számára semmiképpen nem lesz kellemes és szívderítő, hiszen itt nemcsak a katonákról van szó, hanem azok hozzátartozóiról, valamint azon települések honvédséghez kapcsolódó különböző tevékenységeiről is, amelyek a megszűnő és máshova diszlokáló helyőrségeknél óhatatlanul felmerülnek.

Nyilvánvalóan, ha már többször utaltam a többpárti egyezségre, azt gondolom, nem túlságosan méltánytalan és túlzó az a felvetésem vagy kérésem, hogy célszerű lenne, ha a felmerülő konfliktusok és a felmerülő nehézségek láttán és hallatán az egyébként a haderőreformmal, a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításával és a létszámcsökkentés koncepcionális kérdéseivel alapvetően egyetértő ellenzék ezt nem használná ki, és nem igyekezne ezt a kormány fejére visszacsurgatni. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen nagyívű átalakítás járni fog bizonyos nehézségekkel.

Bízom abban, hogy a tisztelt ellenzékiek együttműködésére továbbra is számíthatunk, mi pedig azt gondoljuk, hogy ezt a nehéz és egyben szükséges és elkerülhetetlen átalakítást vállalva, mindannyiunk számára néhány éven belül nem irreális az a feltételezés, hogy Magyarország honvédsége kisebb létszámmal, de hatékonyabban, ütőképesen eléri a hasonló méretű NATO-országok átlagát. Ebben mi számítunk az önök segítségére is.

Köszönöm a figyelmüket az eddigi hosszú beszédem végighallgatása során. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF soraiban.)

(22.30)