Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Ami a társadalombiztosítás költségvetésének zárszámadását illeti, kétperces megnyilvánulásokban is hangot adtam én magam is annak, hogy ellentétben az államtitkár úr értékelésével, úgy gondolom, hogy inkább az Állami Számvevőszéknek az értékelését kell elfogadnunk, amely azt mondja, hogy a tervezetthez képest kedvezőtlenebb a pénzügyi helyzet a társadalombiztosítás 1999. évi pozíciójában.

Nem szabad, államtitkár úr, önmagában csak a kimutatott hiányból kiindulni, hanem amiről itt már a szocialista képviselőtársaim szóltak, bizony figyelembe kell venni azokat a tényezőket, amelyek a hiány mögött fellelhetők. És érdemes sokkal mélyebben elgondolkodni azon, hogy vajon mind a Nyugdíj-biztosítási Alapnál, mind az Egészségbiztosítási Alapnál miért van az, hogy rendszeresen, havonta nagy összegű, magas hitelállománnyal dolgozik mind a két alap, jár be a kincstári egységes számlára.

Ez azért nagyon lényeges, hogy ne tévesszen meg bennünket az 1999-es hiánya a társadalombiztosításnak, mert ha megtéveszt bennünket, akkor nagyon rossz következtetéseket vonunk le, és ilyen szempontból érdekel engem leginkább az, hogy hogyan minősíti a kormányzat a kialakult hiánynak az összegét. Mert én azt gondolom, látva azt, hogy itt semmiféle változtatás, reformelgondolás nem tud ma már megfogalmazódni, csak abból kell kiindulni megítélésem szerint, hogy a működőképességhez szükséges forrásokat megfelelő mértékben rendelkezésre kell bocsátani. És ha úgy gondolja a kormányzat, hogy az 1999-es hiányból ki lehet indulni, mert úgyis csak néhány milliárd forinttal, hatmilliárd forinttal lépte túl a kiadás a bevételt 1999-ben, akkor óriásit fog tévedni, mert az Egészségbiztosítási Alapnak különösen rendkívül kedvezőtlen volt a hiánya.

Ami a bevételi oldalt illeti, ma erről is már nagyon sok szó esett, az nem fogadható el, hogy a könyvvizsgálóknak a helyzetét olyan mértékben nehezítse az APEH, hogy egyszerűen nem férnek hozzá a járulékadatokhoz. Én azt gondolom, hogy akár törvénnyel is, ezen szükséges módosítani, mert akkor, amikor megfogalmazódott az az igény, hogy az APEH szedje be a járulékokat, arról nem volt szó, hogy szedje be, de az ellenőrzést viszont nem tesszük lehetővé, adótitokra való hivatkozással, ez elfogadhatatlan a megítélésem szerint.

És az is elfogadhatatlan, hogy a tartozások olyan mértékben növekedtek az elmúlt év során, amilyen mértékben nem indokolt, nincs is rá magyarázat egyébként. Ha valaki elolvassa az indokolását a benyújtott törvényjavaslatnak, nem találja meg a megfelelő indokot arra, hogy miért fordult meg az a korábbi években kedvező irány, amely persze nem érte el az optimális mértéket, vagyis a tartozások állománya nem tudott lecsökkenni egy általunk is kívánatos értékre, de legalább az irány egy jó irány volt, mert folyamatosan csökkent a beragadt követeléseknek az állománya, most viszont megfordult az irány, és egy nagyon dinamikus növekedésnek indult.

Én azt gondolom, hogy érdemes lett volna, államtitkár úr, azt is elemezni, hogy vajon ez a trendváltás mitől következett be.

A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban, Kökény képviselőtársamhoz kapcsolódva, még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, és bizonyítani, hogy megvolt a forrás, nemcsak azért, mert ha a húszmilliárd ott van számba véve, akkor nyilván nagyobb a nyugdíjalapnak a bevétele, hanem nagy vita volt arról, hogy a költségvetésnek mekkora összeget kell pótolni a magánnyugdíjrendszer miatt. Itt folyamatosan kormánypárti képviselők azt mondták, hogy ez a nyugdíjreform lehetetlenné teszi a nyugdíjalapnak a működését, és az államnak olyan mértékű invesztíciót kell végrehajtani a központi költségvetésből, amely elfogadhatatlan.

Államtitkár Úr! 69 milliárd forintot terveztek be 1998 végén arra, hogy a magánnyugdíjpénztár miatt a központi költségvetés kipótolja az alapnak a forráshiányát, és 57 milliárd volt a felhasználás. Tehát azt lehet mondani, hogy 12 milliárdot oda lehetett volna adni a nyugdíjasoknak, még hozzátéve azt az összeget, amiről már Kökény képviselőtársam is szólt, és azt gondolom, hogy teljes mértékben az a forrás biztosított volt, amelyet önök egyébként másra használtak fel.

Itt szeretném szóba hozni az államtitkároknak azt a sajátos jogkörét, vagy éppen annak az államtitkárnak, akiről nem derül ki, hogy ki is volt az, mert nagyon sok államtitkár van a társadalombiztosítás környezetében, szerencsére egy szorgalmas államtitkár most itt van a körünkben, de valószínűleg nem ő volt az, aki teljesítmény nélkül a 800 millió forintot a bértöbbletre átutalta. Jó lenne, ha ez kiderülne, mert most én megértem, hogy Frajna államtitkár úr beteg, és tényleg én is jobbulást kívánok, de az előző év zárszámadásánál és a törvényjavaslatnál sem volt itt egyébként az aktuális államtitkár, akkor még Horváth Zsolt nem volt államtitkár, hogy meg lehetett volna velük beszélni. Most csak azt látjuk, hogy az államtitkár, meglehetősen sajátosan értelmezve a törvényt, átutalta a 800 millió forintot.

(22.20)

Ami a vagyongazdálkodás kiadásait illeti, én szerettem volna a vitára jól felkészülni, és már korábban, három-négy héttel ezelőtt feltettem a kérdést a vagyongazdálkodást illetően a pénzügyminiszter úrnak, amire meg is érkezett - nem határidőre, egy picit később - a válasz. Sajnálatos módon azt kell látnom, mintha a pénzügyminiszter úr nem akarná látni, hogy mit írt le az Állami Számvevőszék. Valószínű, hogy az államtitkár úr is ezen az állásponton volt, mert az expozéjában nem nagyon akart ezzel a kérdéssel foglalkozni, márpedig azt gondolom, hogy foglalkozni kell vele. Persze, csak akkor lehet érdemben foglalkozni vele, ha tényszerűen mindenki abból a jelentésből indul ki, amit az Állami Számvevőszék is elkészített. Merthogy az Állami Számvevőszék nemcsak azt írja le, hogy mennyi volt a vagyongazdálkodás kiadásának az előirányzata, hanem azt is leírja, hogy mennyi volt a teljesítése. Ha a kettőt összevetjük, akkor kiderül, hogy nagyon jelentős a túllépés.

Én pontosan arra kérdeztem rá a pénzügyminiszter úrtól, hogy vélekedik ő a vagyongazdálkodásról, ami folyt a társadalombiztosításon belül. Erre leírta nekem az Állami Számvevőszék jelentésének egy részét, ami azt tartalmazza, hogy mennyi volt az előirányzat, és azt kezdte magyarázni, hogy miért megfelelő az előirányzat. Az megfelelő lett volna, de nem ennyi volt a teljesítés. És akkor megkérdeztem, hogy akkor mondja meg, hogy mennyi volt az értékpapír-értékesítés után a kifizetett költség. Arra éppen nem adott választ, fél oldalon magyarázta, hogy miért kellett tanácsadó céghez fordulni, hogy az OTP-részvényeket jó áron értékesítsék - azt ugyan nem írta le, hogy mennyi OTP-részvényt értékesítettek, és azt sem, hogy aki az értékesítésben közreműködött, mennyit kapott. Ezek után aztán döntsem el, hogy mennyire megfelelően volt gondos a vagyongazdálkodása az Egészségbiztosítási Alapnak.

Majd a kérdések során nyilván még vissza fogok térni rá, de nagyon jó lett volna, államtitkár úr, ha korrekt választ adnak, és nem fél válaszokkal bombázzák a képviselőt. (Varga Mihály: Te bombáztál bennünket! - Dr. Mánya Kristóf: Miért nem vagy finomabb?) Ami pedig az egészségbiztosítás kiadásait illeti, azt gondolom, hogy nem lehet elmenni szó nélkül mellette. A kétpercesekben sokat beszéltünk arról, hogy az előirányzathoz képest azért 11,3 milliárd forinttal csak kevesebbet adtak oda, és a finanszírozási rendszer a gyógyító-megelőző ellátásra és a finanszírozási rendszernek a változtatása, a pénzügyi utalás rendje az intézményeknek bizony nagyon komoly fennakadást okozott. A kórházak helyzete - akármennyire is nem tetszik ez, azért be kell látni - sokkal nehezebb volt '99 végén, mint '99 elején.

Ami az irányított betegellátás modelljét illeti, már volt kormánypárti képviselő, aki rendkívül pozitívan szólt e kérdésről. Valószínűleg azért tudott pozitívan szólni, mert elfelejtette elolvasni az ÁSZ jelentését (Dr. Horváth Zsolt nevet.), mert az ÁSZ-jelentésből és a költségvetésből is kiderült az, hogy semmiféle értékelés nem áll rendelkezésre 2000 augusztusában, semmiféle elemzés. Ennek ellenére persze az idén is fizetik az irányított betegellátás modelljét.

A központi költségvetésből '99-ben, ha megnézzük a másik kötetet, láthatjuk, hogy abból is fizettek elég jelentős összeget egy ilyen modellintézménynek, de értékelés sehol nincs. Így elmondani azt, hogy kérem szépen, mi feltaláltuk a legjobb modellt - ahogy Hegedűs képviselőtársam ezt mondta -, meglehetősen felelőtlen dolog, és szerintem azt kellene tanulságul megfontolni, amit az Állami Számvevőszék ide leírt a jelentésében.

A gyógyszerről nem szólok, mert kétpercesben elég sokat beszéltünk róla.

A vagyongazdálkodásról még annyit, hogy az Állami Számvevőszék egyértelműen megállapítja azt, hogy a felügyelő államtitkár - nem tudom, hogy ki volt az, mert időközben váltás volt '99-ben - törvényi felhatalmazás nélkül tőkét emelt a Club Aligában. Ez azért nagyon érdekes, mert ilyen szándékok korábban is voltak már, de akkor még önkormányzati irányítás volt, akkor ellenálltunk. Most az államtitkárnak nem volt semmiféle törvényi felhatalmazása, ennek ellenére 100 millió forintot kiengedett a kasszából.

Nagyon sajnálom, államtitkár úr, hogy a lassan négy hete bent lévő kérdésemre nem kaptam választ a mai napig. Arra is kerestem a választ, hogy vajon tudott-e a pénzügyminiszter úr, az államtitkár úr, mások, tudtak-e arról, hogy ilyen törvénytelen lépés készülődik, mi volt ennek az előkészülete, egyáltalán a felelősségre vonás megtörtént-e a kormányzat részéről, szóval, ezekre mind-mind nem kaptam választ.

Ha megnézzük a működési költségvetését akár a Nyugdíj-biztosítási Alapnak, akár az Egészségbiztosítási Alapnak, láthatjuk azt a mérhetetlen aránytalanságot, ami kialakult 1999-ben. Az, hogy az OEP-nek vagy a nyugdíjbiztosításnak a központjában kétszeres-háromszoros jövedelmek legyenek ugyanolyan munkakörben, egyszerűen elfogadhatatlan. Az pedig, ami az E-alapnál a központban dolgozók jövedelmi viszonyait illeti, a többiekhez képest és az államigazgatás más ágazataihoz képest, azt gondolom, még inkább elfogadhatatlan. Az, hogy 131 fő kiemelt illetményben részesül, egyszerűen megítélésem szerint... - bár lehet, hogy törvény nem tiltja, de akkor ez is hiba, mert akkor ilyen szempontból akinek a rendelkezése alatt valami pénz van, az teljesen szabadon szórhatja éppen annak, akinek akarja.

Ennek gátat kell szabni, mert ez így elfogadhatatlan. Az is, hogy a dologi kiadásoknál az Egészségbiztosítási Pénztár, miközben a kórházak sanyarú helyzetben vannak, olyan mértékű gépkocsivásárlásra szánta el magát, és ezt még folytatják, ami kitűnik az anyagból. Mádai képviselő úr utalt egyéb más kiadási tételekre is. Elfogadhatatlan, és az is, hogy a felügyelő államtitkár és a MEH közötti elszámolásra nem tudtak sort keríteni, egészen az ÁSZ-vizsgálat időpontjáig.

Tisztelt Ház! Elolvasva a társadalombiztosítás zárszámadását és az ÁSZ jelentését, arra a következtetésre (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jutottam, hogy a helyzet nem rózsás, államtitkár úr, és elfogadhatatlan ez a beszámoló.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)