Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai hozzászólásomban két témával szeretnék foglalkozni. Az első részben Kökény képviselőtársam hozzászólásához csatlakozik, ez az államháztartási törvény módosítása a Magyar Köztársaság '99. évi költségvetésének végrehajtásába csempészve, a másik pedig az Egészségügyi Minisztérium ágazati költségvetésének jelentése.

Úgy gondolom, hogy az elsőhöz ellenzéki képviselőtársam alapos észérvekkel érvelt amellett, hogy ennek az Áht.-módosításnak sem helye nincs a zárszámadásban, sem alapja nincs benne. Én azonban azt gondolom, hogy kormánypárti képviselőtársaimat egészen ritkán szokták meghatni az ellenzéki érvek, ezért vettem magamnak a bátorságot, és elhoztam az egészségügyi és szociális bizottságban kormánypárti képviselőtársaim által elmondottakat erről a javaslatról, abban a reményben, hogy ha meg nem is értik, legalább érzelmileg szolidaritást vállalnak kormánypárti képviselőtársukkal.

Nos, ebben a vitában Selmeczi Gabriella képviselőtársam, aki a társadalombiztosítási alapokat felügyelő államtitkár volt, a következőket mondta az Áht. módosításáról: "Mármost politikusként azt mondom, hogy ha a két költségvetés egy törvényben fog szerepelni, egy szám alatt fog szerepelni, ezt a magam részéről a biztosítási rendszer reformja, fejlődése, átalakulása szempontjából visszalépésként értékelem, abszolút visszalépésként. Ez egy nagyon rossz irányba vivő folyamatnak a fontos lépése. Ezért a magam részéről nem támogatom azt, hogy a központi költségvetés és a társadalombiztosítás költségvetése egy törvény alatt szerepeljen, mert még egyszer mondom: nagyon rossz irányba visz ez a lépés. S bár egy kívülálló szempontjából, tehát most egy olyan állampolgár szempontjából, akiknek más prioritásai vannak, és másképp néznek egy ilyen költségvetést, nyilván nem mond sokat, hogy most egy vagy két törvény alatt szerepel a két költségvetés, számunkra azonban, akik valamennyit értenek a biztosítási rendszer reformjához, átalakulásához, mondom: főleg a kormányprogram és a Fidesz programjának szellemében azt tudom mondani, hogy nem jó az irány, és a magam részéről nem támogatom." - mondta az egészségügyi bizottság 2000. szeptember 20-ai vitájában Selmeczi Gabriella képviselőtársam.

Azt gondolom, hogy bár lenne közöttünk mindig ilyen egyetértés és konszenzus, mint az államháztartási törvény módosításában kormánypárti képviselőtársaimmal! Attól tartok azonban, hogy még a kormánypárti képviselőknek sincs befolyásuk a kormánynak erre a központosító törekvésére, mi azonban megtesszük az ellenzéki képviselőktől elvárható, egyetlen valóságos megoldási lehetőséget, hogy beadjuk módosító indítványként, hogy maradjon el az államháztartási törvény módosítása, és abban reménykedünk, hogy a Fidesz azon prominens politikusai, akik a kormányprogram megírásában és terjesztésében részt vettek, ezt a módosító indítványt velünk együtt támogatni fogják.

Ennyit tehát az államháztartási törvény tervezett módosításáról, képviselőtársaim. (Dr. Járai Zsigmond Varga Mihállyal és Perlaki Jenővel konzultál.) Én a legkevésbé sem veszem zokon - képviselőként persze -, hogy a kormány képviselői egyáltalán nem figyelnek rám, mint máskor sem, ebben a vitában, de azt gondolom, hogy ez nem baj... (Kósa Lajos: Ez nem így van! Pont az előterjesztést olvassa a miniszter úr. Ne mondjon ilyeneket! - Zaj, közbeszólások. - Kósa Lajos: Arról beszélnek, hogy Vojnik képviselő asszony mondandóját kommentálják. Ne mondjon ilyeneket! - Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő urak, lesz lehetőség erre válaszolni. Tessék, folytassa, képviselő asszony! (Dr. Kökény Mihály: Fáj az igazság!)

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nos tehát, megszoktam, hogy nem figyelnek rám kormánypárti képviselőtársaim, ezért hívtam segítségül az érveléshez egy másik képviselőt, és őszintén örülnék, ha legalább az ő érveit megfontolnák.

A másik téma, amihez hozzá szerettem volna szólni, az Egészségügyi Minisztérium költségvetése. 1999 volt az az év, amelyikben a kormányt már nem kötötte az előző kormány tervezése, amelyben a programjának megfelelően a legteljesebb lendülettel és pénzügyi támogatással hozzákezdhetett a maga programjának megvalósításához. Néhány szemelvényt szeretnék előhozni, hogy mik voltak azok az ígérvények, amelyeknek meg kellett volna testesülniük és meg kellett volna valósulniuk ebben a programban 1999-ben.

Az egyik: az egészség érték, ezért tehát a kormány fő feladatának az egészség megőrzését tekinti; a kormány a döntéseket megelőzően megvizsgálja a tervezett intézkedéseknek a lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatását, küzd a kábítószer, a dohányzás és az alkohol ellen; a kormány egészségügyi politikájának vezérlőelve a betegségek megelőzése, ennek eszköze a hatékony egészségmegőrzési program. Azt gondolom, hogy ezek a programok készen voltak és várták az ágazati minisztériumban, hogy megfelelő pénzügyi fedezet biztosítása mellett megvalósulhassanak.

Úgy gondoltam, hogy az ágazat vezetőjének nemcsak a fejében, hanem az íróasztalában a megvalósítható programok is ott vannak, és ezek már csak arra várnak, hogy megteremtődjék hozzá az a pénzügyi keret, amelyben ezek megvalósulhatnak. Ezért tehát a programokra tervezett igen jelentős pénzösszegek, amelyeknek az elkölthetőségét a költségvetési vitában vitattuk, mégis átmentek a parlamenten. Azt gondoltam magamban akkor, hogy ezek nagyon nagy pénzek, hiszen milliárdos tételekről volt szó; gondoljunk csak a nemzeti egészségügyi stratégiára és struktúrafejlesztésre, a sürgősségi betegellátásra és egyéb ilyen egészségvédő és egészségmegőrző intézményekre és programokra. Ezért tehát meglepetéssel láttam a költségvetésben, hogy ezek a programok a megvalósítás szintjén jelentős módosulásokon mentek át.

Egyfelől a kormány a saját hatáskörében jelentősen átrendezte a kereteket, amelyekben ezek a programok megvalósulhattak. Nemcsak az előirányzatok között rendezte át, hanem a különféle fejezetek között is átrendezte a maga módján. Ezért tehát egészen más pénzügyi tételekkel találkozhatunk a tervezésnél, a módosított tervezésnél, a kiadásnál, a támogatásnál.

(17.10)

De ami nekem igazán nagyon fáj, olyannak, aki az egészségügyben és a betegekért dolgozik, hogy olyan ágazati célprogramok megvalósításánál keletkeztek igen nagy maradványok, ahol, azt gondolom, a cél is világos lehetett, az elköltésre rendelkezésre álló forrás sem volt sok, és mégis most azzal kell szembesülni, hogy ezeknek a programoknak a megvalósítása jelentős késedelmet szenvedett. Ha az új programok készen voltak, akkor ezeknek a programoknak jelentős része - mint az előbb idézett két program - nem igényelt például közbeszerzési pályázatot, amelyek elhúzhatják a megvalósítást. Az intézményfelállításoknak, a szervezet működtetésének, a programmegvalósításoknak, ha lett volna program, a megvalósulási esélyei is meglettek volna.

A másik része, ami az ágazati célprogramok, ezek egy része új Fidesz-találmány volt, másik részét pedig országgyűlési és kormányhatározat rótta kötelezettségként az ágazati minisztériumra. Három ilyen nagy program volt, amelyet fel kell emlegetnünk: a alapradiológiai géppark cseréjéről szóló program, az aneszteziológia és intenzív terápia fejlesztéséről szóló program, és a harmadik az onkoradiológiai program. Ha képviselőtársaim előveszik a fejezeti költségvetéseket, akkor azt látják, hogy ezeknek a programoknak a megtervezetthez képesti előirányzatai év közben azáltal módosultak, hogy a kormány az erre fordítható nem túl bőséges forrásokat zárolta, és ehhez képest jelentkeznek jelentős maradványok. Tehát a kevesebb pénzt sem volt hajlandó elkölteni erre az ágazati minisztérium.

A bizottsági ülésen, ahol szakmai vitáknak kell folyniuk, megpróbáltunk a nyomára jutni, hogy vajon mi okozhatta, hogy az ágazatban megtervezhető pénzek az egészségügy különféle területien milyen fejlődésre adtak volna lehetőséget, és arra is, hogy miért nem élt a tárca a pénzügyi keretek adta lehetőséggel.

Végtelen sajnálatomra azonban a minisztérium jelen lévő felelős tisztségviselője a következő választ tudta erre adni: sajnálja az előterjesztő részéről, hogy a zárszámadási törvényben nem tudott olyan táblázatot beletenni, amelyik egy laikus számára is közérthető adatokat tartalmaz. Azt jelenti a módosítás az idén is, hogy a keret csökkent, az nem azt jelenti, hanem azt, hogy a saját intézményhálózatomban került felhasználásra. Azóta én ezt a két magyarázatnak szánt mondatot körözésre adtam ki képviselőtársaim körében, és megpróbáltam megfejtetni azokkal, akik pénzügyi kérdésekben, zárszámadásokban, mérlegkészítésekben és elszámolásokban járatosak, s attól tartok, hogy nem az én laikusságom az oka, hogy ezekre ésszerű magyarázatot, sem a mondat megfejtésére, sem a tartalmi kérdések megválaszolására nem tudtunk találni.

Maradt tehát a puszta tény, a minisztériumnak volt kerete, ha nem is bőséges, ágazati fejlesztési programok megvalósítására, a betegellátást javító eszközpark fejlesztésére, s erre a rendelkezésre álló keretet sem tudta elkölteni. A programok beindítása több hónapot késett, ezért ma, 2000 szeptemberében azt gondolom, hogy nagyobb kockázat nélkül a következőt állíthatjuk: 2000-ben a költségvetés tervezésekor az ágazati minisztérium fejben és lélekben még nem volt kész a kormányzásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)