Felszólalás adatai

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 50 évvel ezelőtt a Budapesti Népbíróság Olti-tanácsa a katolikus egyházfőt, Mindszenty József bíboros hercegprímást az 1946. évi VII. törvénycikk (1) szakasza alapján, miszerint a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalmat kezdeményezett, szervezett, életfogytiglani börtönre ítélte, amit a felsőbíróság jóváhagyott. Védőt sem választhatott, akit kirendeltek, az inkább az ügyészt segítette, mint a védelmet, így védőbeszéd sem hangzott el.

De mégis elhangzott; igaz, nem Magyarországon, és nem 1949-ben, hanem Franciaországban a normandiai Caen-ben, egyetemi városban 1992-ben, ahová a Memorial nemzetközi jogászszervezet, meghívására elmentem, akik arra kértek, hogy mondjam el az elmaradt védőbeszédet. Ennek a lényegét ismertetem.

A második világháború után a megszálló Szovjetunió és az őket kiszolgáló kommunista párt fő törekvése volt a keresztény egyházak működésének s a keresztény tanításnak erőszakos megszüntetése. Ennek a keresztényüldözésnek első áldozata Mindszenty József bíboros hercegprímás volt, őt követte Ravasz László református, majd Ordass Lajos evangélikus püspökök, utánuk pedig jöttek és áldozatai lettek a népirtásnak papok, lelkészek, hívek és nemzethez hű emberek és polgárok.

Én személyesen ismertem a bíborost, többször magához kéretett, politikai vitánk is volt, sőt ellentéteink is. Felejthetetlen élményem marad 1947 augusztus utolsó vasárnapja, a budafoki eucharisztikus nap, ahol több mint 15 ezer fő hallgatta a bíboros szentbeszédét, lelkesen kísérték megállapításait, és szűnni nem akaró tapssal kísérték azt a megállapítását, hogy Isten óvja meg hazánkat a materialista vezetőktől - örök érvényű igazság.

Abban a megtiszteltetésben részesültem dr. Nezgál Lajos prépost plébános úrtól, hogy magam is beszédet mondhattam, amelynek alapgondolata Babits Jónás könyve halhatatlan verse, öt bibliai igazságának egyike volt: "Vétkesek közt cinkos, aki néma."

A per jogi részével nem foglalkozom, mondtam, mert az erőszak száműzi az igazságot és a méltányosságot. Mégis szóvá teszek három jelenséget, ami, úgy érzem, fontos és tanító jellegű.

Az első az, hogy a demokratikus államrend megdöntésére irányuló vád azért nevetséges, mert ahol a polgárok nem gyakorolják emberi jogaikat, a szólásszabadságot, egyesülési, gyülekezési jogot, márpedig nem gyakorolták, ott demokratikus államrend nincs, ami pedig nincs, azt nem lehet megdönteni.

A másik, hogy a bíboros és hat ártatlan társa igenis elmondották, hogy beszélgettek a rendszerváltozásról, illetve várták a változást, és erről tárgyaltak. Igen ám, de abban az időben, akármilyen furcsán hangzik ma az Országgyűlésben, ez is bűncselekmény volt. Az 1946. évi VII. törvénycikk 2. §-a izgatásról szól, s itt van a kis füzet, amit még a védőbeszédem idejéből hoztam el magammal (Felmutatja.), amely kimondja a joggyakorlatban és magyarázatban, hogy izgatás bűntettét követi el az, aki más előtt kijelenti, hogy a rendszer neki nem tetszik, és ez lesz még másképp is. Ez bűntett volt! Ugyanígy bűntett volt tehát, amikor az emberek összejöttek, beszélgettek arról, hogy változás lesz. Ez megtörtént, de semmi más bizonyítékot a bíboros és társai ellen felhozni nem tudtak, s elgondolkoztató, hogy abban az időben, a szovjet megszállás alatt... - amely különbözött a török és osztrák megszállástól, mert utóbbi kettő területet és hatalmat akart, míg a szovjet megszállás és a kommunista párt az embert is akarta, annak szándékával, gondolatával és cselekedetével, tehát megszállása alatt éltek, amely sajnos a mai napig érezhető.

Talán a harmadik jelenség a legérdekesebb, és talán a legvilágosabban mutatja a korszakot, hogy a bíróság előtt nem az Esztergomban letartóztatott Mindszenty József hercegprímás állt, hanem az orvosi beavatkozással akaratában és egyéniségében meggyöngített személy. Az nem a bíboros volt, aki a bíróság előtt állt!

Elgondolkoztató, micsoda óriási erő a hit és az igazság, hogy a hatalmas Szovjetunió (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), amely akkor a világ egyik nagyhatalma volt, s a kommunista párt nem tudtak és nem mertek szembenézni a bíboros igazságaival. (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.)

ELNÖK: Lejárt az ideje, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Lejárt, befejezem. Fegyverrel, erőszakkal lehet rendet csinálni, de éltető erőt nem. Úgy érzem, a bíboros élete és áldozata legyen erőforrása ma nekünk az ifjúság jó irányú nevelésének, a keresztény értékrend érvényesülésének, az Országgyűlés, a közélet megújhodásának és hazánk erejének.

Azzal fejeztem be védőbeszédemet, hogy a bíboros csak jót tett és nemeset (Az elnök a csengő újbóli megszólaltatásával harmadszor is jelzi a felszólalási idő leteltét.) - befejezem -, és nem követett el semmit, a vád alaptalan, s ezért kérem a vádlott felmentését.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)