Felszólalás adatai

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy ez a mai nap sok tanulsággal szolgált; beleértve az általam pozitívnak tartott, és beleértve az általam súlyosan negatívnak tartott vonásokat is. Mert mindenképp közelebb vitte azokat a nézőket és hallgatókat ezen ügy hátterének megértéséhez, amire valószínűleg választ vártak a mai naptól.

Egyben biztos vagyok: éppen ezért volt értelme a mai ülésnapot kezdeményezni. Ezt mondom azoknak is, akik súlyosan ellenezték vagy csak éppen aggályoskodtak efelől, hiszen először kapott az ország nyilvánossága egy időrendbe, tartalmilag pontokba szedett tételes tájékoztatást a legfőbb ügyész úrtól, beleértve a legújabb fejleményeket is. Úgy gondolom - persze van, aki lehet más véleményen is -, hogy ez már önmagában is megérdemli azt a figyelmet, ami az Országgyűlés ülését övezheti, hiszen nem akármilyen ügyről van szó.

Megjegyzem ugyanakkor, hogy a legfőbb ügyész úr azokra a részletekre nem reagált, amiket a mi határozati javaslatunk tartalmaz, pedig legalább olyan fontosnak tartom. Ugyanis nemcsak az ügyben felmerült személyekkel kapcsolatos vizsgálatok lefolytatását tartjuk mi lényegesnek, hanem mindazoknak a környezeti elemeknek - ha úgy tetszik, az érintetteknek - tételezhető állami szervezeteknek a tevékenységét is, amelyek kapcsolatba hozhatók vagy valakik kapcsolatba hozták az olajügyekkel.

Mivel a legfőbb ügyész úr nem tiltakozott azon feltételezésemmel kapcsolatban, hogy talán neki is fontos, hogy az Országgyűlés támogatását tudhassa a tevékenysége mögött, úgy veszem, hogy egyetért ezzel, és erre mondom azt én, amit reggel is mondtam, hogy ez önmagában is megéri, hogy a Magyar Országgyűlés kinyilvánítsa ebben a támogatását.

Azt gondolom, a vita igazolta, hogy sokan vannak a Magyar Országgyűlésben, akik tiszta vizet akarnak önteni a pohárba, és a valódi bűnözőkről úgy gondolják, hogy nem maradhat el a méltó büntetésük, de úgy gondolják, hogy az alaptalan, aljas rágalmak terjesztőit sem lehet szó nélkül hagyni.

Vannak, akik komolyan gondolják - engem erről a mai nap meggyőzött -, hogy függetlenül a párthovatartozástól létezhetnek olyan általános nemzeti érdekek, amelyek fontosabbak és előbbrevalók, mint a rövid távú, vélt vagy valós politikai előnyök. Az is nyilvánvaló, hogy a Szocialista Párt alapvetően érdekelt az olajügyek tisztázásában, és kifejezte bizalmát az igazságszolgáltatás iránt.

Ezt azért hangsúlyozom nyomatékkal - lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok -, mert egyébként igazán nincs is más esélyünk. A mi pártunk és a megvádolt személyek csak egy elfogulatlan, független igazságszolgáltatásban bízhatnak, mert az a hang, ami néhány képviselő részéről uralkodott, az a politikai alapon álló vádaskodás, az a politikai csatározássá züllesztett megközelítése ezeknek a kérdéseknek számunkra a hatalmon lévők oldaláról semmi jót nem ígér. Mi valóban az igazságszolgáltatástól várjuk ezeknek az ügyeknek a kiderítését. Tesszük ezt azért, mert azt látjuk, hogy vannak emberek, akiknek sokkal fontosabb a vélt vagy valós politikai ellenfél lejáratása, mint - ahogy mondják - az, hogy a bűnt üldözzék.

A másik megjegyzésem: furcsa módon a vitában a konkrét kérdéseket illetően talán a legnagyobb figyelem az úgynevezett halasztott vámfizetés kérdéskörét és általában a jogi szabályozási konstrukció részleteit övezte. Ezzel összefüggésben szeretném világosan leszögezni: több képviselőnk tételesen, dátumszerűen elmondta, hogy mit tett az előző kormány, és maga az előző kormány miniszterelnöke is - még a megelőző kormányzat tevékenységére és annak nehézségeire is utalva - tárgyszerűen, világosan bemutatta ezzel kapcsolatban a helyzetet.

(19.50)

Ezt fönntartva és a dolog lényegét ilyennek tekintve azonban meg szeretném említeni, hogy persze a dolog nem arról szól, hogy ha vannak jogi kiskapuk, akkor egyébként lehet törvénysértést elkövetni. Félreértés ne essék! Jogi hézag ide vagy oda, az olajszőkítés mindig bűncselekmény volt Magyarországon. Az adócsalás mindig bűncselekmény volt Magyarországon. Az más kérdés, hogy a jogi szabályozás, hogy úgy mondjam, ezt megkönnyíti-e, vagy kínál-e olyan lehetőséget, hogy ezekkel könnyebb visszaélni, de a bűnelkövetőket nehogy már valaki az úgymond hiánytalan vagy rossz szabályozás kedvéért, vagy arra hivatkozva felmentse! Ez mélységesen igaztalan lenne, és tulajdonképpen a jogállamiságba vetett bizalom megrendítését a továbbiakban is megalapozhatja.

A harmadik megjegyzésem: néhányan felvetették, elsősorban fideszes és MIÉP-es képviselők, hogy valójában nemcsak olajügyekről, hanem minden más ügyről is beszélni kell, vizsgálódni kell. A legtöbbször két példát említettek: első példaként számosan a bankkonszolidációt említették. Senkit nem akarok megsérteni, ezért nem mondok neveket. Második példaként pedig a privatizációs ügyek vizsgálatát említették. Szeretném mindazok figyelmét felhívni, akik esetleg az emlékezetkihagyás betegségében szenvednek: az elmúlt ciklusban igen alapos, tüzetes és ellenzéki képviselő, Varga Mihály képviselő úr által irányított bizottság vizsgálta a bankkonszolidáció ügyeit, olyan módon, hogy az azt követő ÁSZ-vizsgálat annak a megállapításait is elfogadva és a vizsgálatban részt vevőkkel egyetértésre jutva zárta le ennek az időszaknak azt a szakaszát.

Furcsa módon akkor az ellenzékben lévő Fidesz vagy mások részéről ezzel a vizsgálattal és a vizsgálat lezárásával kapcsolatban nem volt semmiféle megjegyzés. Akkor most hogyan jön elő újra az az igény, hogy meg kellene ezt vizsgálni?

Privatizáció: ebben a két évben kétszer terjesztettünk be határozati javaslatot - azért emlékszem rá, mert mind a kétszer az egyik aláírója voltam -, egyszer bizottság felállítását kezdeményeztük, a privatizáció egész évtizedének átfogó vizsgálatára. Egyszer pedig már odáig visszamentünk, hogy országgyűlési határozati javaslatot terjesztettünk be, hogy ha a parlament nem állít fel bizottságot, legalább a kormányt kötelezze arra, hogy igenis tekintse át ezt a tíz évet, ugyanis a magyar közvéleménynek joga tudni, hogy mi történt ebben a tíz évben. Megfordítom: meg kell akadályozni, hogy bárki jogot formáljon arra, hogy állandóan politikai szándékból hivatkozási alap lehessen a privatizáció, éppen azért, mert nincs átfogó vizsgálat, ez nincs tételesen lezárva, ezért kénye-kedve szerint mindenki olyan példákat rángat elő, amely az éppen pillanatnyi érdekeinek megfelel, s ezzel természetesen a politikai ellenfelét akarja háttérbe sodorni.

Ezek miért nem kerültek elfogadásra? Azért, mert a kormánypárti oldal és a MIÉP képviselői nem szavazták meg. Ha nem szavazták meg, most miért kérik számon, hogy a privatizációt miért nem vizsgáltuk meg? Meg lehetett volna szavazni az egyiket vagy a másikat, és akkor ennek a vizsgálata is megtörténhetett volna.

A negyedik megjegyzésem: való igaz és egyetértek azzal - erre utaltam a bevezetőben is -, az igazi kérdés, hogyan jutottunk ide, hogyan jutottunk el ehhez a - nyugodtan mondhatjuk - bizalmi válság jellegű helyzethez, amelyben a politika, a közélet - talán sokkal szélesebb értelemben kell fogalmazni - szereplői iránt ilyen mértékben megrendült a bizalom. Természetesen itt, a zárszóban, már csak az időtartam okán se kívánok hosszabb fejtegetésbe belemenni ezzel kapcsolatban. Sokakkal egyetértek, akik ennek az okait felsorolták, konkrétan szeretnék utalni Kuncze Gáborra is, aki ennek a tételeit elég világossá tette, de másokra is.

Azt mondom, elfogadhatatlan az a mentalitás, amely a jelenlegi kormánypártok egyes politikusai részéről megnyilvánul, nevezetesen: minden létező hiba okát csak az előző kormányokban, az előző ciklusokban keresik, s ők maguk természetesen hibátlanok. Engedelmet kérek, csak egy példát hozok az elmúlt két év szabályozásából és meg nem oldott problémáiból, valós példát: hovatovább ugyanis a borhamisítás veszi át a valamikori olajügyek szerepét. Akkor miért nem sikerült ennek a kormánynak olyan szabályozást hoznia, amely valóban a borhamisítást gátolná meg, nem pedig a kistermelőket lehetetleníti el, miközben a borhamisítással az égvilágon semmit nem kezd? (Dr. Kis Zoltán: Az ám! Sőt!) Ezzel hogyan fogunk elszámolni, ha arról beszélgetünk, hogy egy kormánynak mi a feladata, és hogyan kell egy szabályozással egy problémát megoldani?

Mindezt azért említem, mert valóban én is azt gondolom, hogy sokkal nagyobb önmérséklettel kellene viseltetniük azoknak, akik most a hatalom bűvkörében úgy gondolják, hogy egyúttal az igazságnak is egyedüli birtokosai. Ki fog majd derülni, hogy ez nem teljesen így van. (Dr. Kis Zoltán: Ja!) Néha egyébként az volt az érzésem, hogy ha a túlzott önbizalom, önérzet, önbecsülés és arrogancia piacképes áru lenne, akkor néhány képviselő anélkül, hogy az ujját mozdítaná, dúsgazdag ember lehetne. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Az ötödik megjegyzésem, és számomra talán ez az egyik legfontosabb és legszomorúbb, nevezetesen: a vitából azt szűrtem le, hogy két párt képviselői jellemzően más hangot ütöttek meg, mint a többiek - a Fideszre és a MIÉP-re gondolok, legalábbis a vezérszónokukra gondolok, aki olajban fuldokló szocialistákról beszélt. Mondhatnám erre, hogy az ő felszólalása pedig oxigénhiányos gondolat képét mutatta, de nem akarok ebben a tónusban válaszolni, mert ez még Lentner Csabához is méltatlan és mindannyiunkhoz méltatlan. Úgy gondolom, nem ezzel kellene megoldani azt, ha az embernek nincs érdemi mondandója. Szóval, a Fidesz és a MIÉP részben a tartalomban, nem kis mértékben a stílusban egymásra talált ezen a napon, talán nem először és nem is utoljára. Azt gondolom, akik végigülték a vitát és figyelték a megszólalókat, s hallgatták mindazt, amiket valakik elmondtak, azok számára nem kell kommentár. (Révész Máriusz: Így van!) Nem kell kommentár, mert az első hang, az a disszonáns hang, amelyet ma megütöttek ma ebben a teremben, Fazekas Sándor nevéhez kapcsolódik. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Ő volt a vezérszónok. Aki itt ült a teremben vagy nézte a televízióközvetítést, a megelőzőekből nem tud mondani olyan mondatokat, szavakat, amelyek azt a fajta reagálást, azt a hangütést kiválthatták volna. Nem tud ilyet mondani!

Ezért végképp elfogadhatatlan Répássy Róbertnek az a kijelentése, hogy azért nem támogatták a szocialisták kezdeményezését, mert lám-lám, arra használták, hogy belekössenek a kormányba, és mindenféle vádak hangozzanak el. Fazekas Sándor megszólalása előtt négy szocialista megszólalás volt, az indoklás, még visszamenőleg a napirend előtti felszólalás és a vezérszónok. Mutassa meg nekem valaki ezekben azt a mondatot, amely vádaskodást, rágalmakat, alaptalan állításokat tartalmaz! Ellenkezőleg: azt kértük és azt szerettük volna elérni (Dr. Fazekas Sándor közbeszól.), hogy emelkedjen fel... Fazekas úr, bár volt rá késztetésem, én nem kiabáltam közbe! Megmondom őszintén önnek, lehet hogy ez nálunk se fog mindenkinek tetszeni, én annak se örülök, ha innen kiabálnak, mert a kocsmai hangot egyik oldalról se szeretem - zárójel bezárva. De éppen ezért tegye meg azt a szívességet (Dr. Kosztolányi Dénes: Azért eljutottatok az anyázásig!) nekem, hogy nem kiabál közbe! Mindazonáltal úgy gondolom, hogy már csak ezért is kezdeményezni kellett ezt az ülést, hogy az emberek, akik vették a fáradságot, az időt, az energiát nem sajnálták, ezt végignézhessék. Répássy úr megszólalásának egyébként körülbelül annyi volt az igazságtartalma, mint amikor azt mondta, hogy ebben a pillanatban negyven szocialista ül a teremben. Akkor történetesen hatvankilenc szocialista ült bent, és a folyosón voltak még legalább húszan, de ez lényegtelen. Csak a nagyvonalúságra, csak erre a mentalitásra akartam ezzel utalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok Szalay Annamária hozzászólására reagálni, azt többen megtették. Nem kívánom ebben a késői időpontban szaporítani a szót. Sok mindennel egyetértek, amit elmondtak.

Egy dolgot azért szeretnék megemlíteni, ami eddig nem hangzott el. Azt gondolom, hogy ha a hatalom birtokában lévők olyan hangot ütnek meg, mint amilyet Szalay Annamária, akkor attól is félni kell adott esetben, hogy a rendelkezésre álló eszközöket, arzenált olyan ügyekre is használhatják az ellenféllel szemben, ami nemcsak a jogállamiság, hanem a minimális emberi mérték, érték és józanság szabályait sem állja ki. Bennem mindig félelmet kelt, ha valaki arroganciával pótolja a mondanivaló hiányát. Félelemkeltő, ha hangerővel akarja pótolni azt, amit csendben nem tud elmondani, ha szellemi mankóra, érzelmi pótlékra van szüksége, mert úgy gondolja, csak ezzel tud megfelelni a várakozásoknak.

(20.00)

De a legfontosabb, amit szeretnék mondani és megismételni: őszintén, még a történtek után és ellenére is szeretném kérni a Fidesz képviselőit is és a MIÉP képviselőit is - és természetesen az összes többi pártot -, hogy fontolják meg, támogatják-e ezt a határozati javaslatot, mert ez a határozati javaslat arról szól - és tudomásom szerint persze adtak be hozzá módosító javaslatokat is -, hogy támogassuk a legfőbb ügyész munkáját, kérjük a kormányt, hogy azokat a vizsgálatokat végezze el, amelyeket el kell végezni, hogy közös erővel kérjük az illetékes minisztereket, hogy a szabályozás oldaláról is tekintsék át a teendőket; azaz tegyük meg azt a demonstratív közös lépést, hogy a Magyar Országgyűlés minden pártja egybehangzóan és egyöntetűen érdekelt abban, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba, hogy kivizsgálják az ügyeket, aki bűnös, bűnhődjön, akit alaptalanul rágalmaztak, az mentesüljön a vádak alól, de nyerje el az is a büntetését, aki ezt a vádat megtette. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Megismétlem, erről szól a határozati javaslatom, és a vita után is jó szívvel ajánlom az önök figyelmébe.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)