Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a műsorunkat, országgyűlési ülésnapunkat a televízión, a rádión és az interneten keresztül.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 32. ülésnapját ezennel megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Béki Gabriella és Pettkó András jegyzők lesznek majd a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést H/12631. számon, a külügyi bizottság ajánlását pedig H/12631/2. számon kapták kézhez.

Felhívom a figyelmüket, hogy ma délelőtt csak a miniszteri expozéra, a bizottsági vélemények ismertetésére, a vezérszónoki fölszólalásokra és az Európai Parlament magyarországi képviselőinek felszólalására kerül majd sor. Az elsőként írásban jelentkezett független képviselői és a további képviselői fölszólalásokra a mai nap végén kerül majd sor.

Most megadom a szót Somogyi Ferenc külügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr.

DR. SOMOGYI FERENC külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A beterjesztett határozati javaslatnak az a célja, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés - a továbbiakban: alkotmányszerződés - hazai megerősítésre kerüljön. A H/12631. számú határozati javaslatot a kijelölt bizottságok, ahogyan elnök úr is említette, megtárgyalták, és egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találták.

Az alkotmányszerződést és a kormányközi konferencia záróokmányát a tagállamok képviselői 2004. október 29-én Rómában írták alá. Magyarország nevében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter látta el kézjegyével a dokumentumokat. A meghatalmazási okiratot az Országgyűlés felhatalmazása alapján a köztársasági elnök úr állította ki.

Az alkotmányszerződés egységes rendszerként magában foglalja az európai integráció valamennyi alap- és kiegészítő szerződését, így a csatlakozási szerződéseket is. Alapvető fontosságú dokumentum, mivel a Magyar Köztársaság európai uniós tagságának alapját és kereteit is hatálybalépésétől ez az alkotmányszerződés fogja képezni. Az alkotmányszerződés aláírása és megerősítése jogi és politikai értelemben is aláhúzza, hogy Magyarország nem pusztán csatlakozott az Európai Unióhoz, hanem az Unió aktív és teljes jogú tagja, amely egyenrangú félként vett és vesz részt az egyesülő Európa jövőjének formálásában.

Ami az alkotmányszerződés megalakításához vezető utat illeti, érdemes felidéznünk annak egyes állomásait annak érdekében, hogy hangsúlyozzuk: az Európai Unió sikerrel oldotta meg a belső továbbfejlődés és történetének eddigi legnagyobb mértékű bővítése jelentette párhuzamos feladatot.

2000 decemberében Nizzában az EU akkori 15 tagállama az úgynevezett nizzai szerződés elfogadásával együtt döntött egy újabb kormányközi konferencia összehívásáról, amelynek előkészületeit a szerződéshez csatolt nyilatkozat határozta meg. 2001-ben e döntés alapján kezdődött meg egész Európában a vita Európa jövőjéről, amely formális társadalmi keretet adott a tudományos és politikai műhelyekben már régóta elemzett és részben kiérlelt gondolatok széles körű bemutatásához, elfogadtatásához, illetve továbbfejlesztéséhez. Ennek nyomán az laekeni Európai Tanács 2001 decemberében döntött arról, hogy az Európai Unió jövőjének legfontosabb kihívásait és az arra adandó válaszokat egy Európai Konvent tekintse át, illetve vitassa meg. Az Európai Konvent 2002 márciusa és 2003 júliusa között készítette el válaszait az állam- és kormányfők nyilatkozatában felvetett kérdésekre, és munkája befejeztével javaslatot tett egy alkotmányszerződés létrehozására.

A Konvent által készített munkaanyag a tagországok és tagjelöltek parlamentjei, azaz a nemzeti parlamentek képviselőinek, az Európai Parlament és az Európai Bizottság képviselőinek aktív részvételével, a tagállami kormányok együttműködésével, és végül, de nem utolsósorban NGO-k, kutatóintézetek, szakemberek és érdekcsoportok százainak aktív hozzájárulásával készült.

Ezúton is szeretném megköszönni a Konvent két magyar állandó tagjának, dr. Vastagh Pálnak és dr. Szájer Józsefnek, valamint a két póttagnak, Szent-Iványi Istvánnak és Kelemen Andrásnak az alkotmányszerződés érdekében kifejtett tevékenységét.

A 2003 októberére összehívott kormányközi konferencia ezen alkotmánytervezet alapján folytatott vitát a jelenleg hatályos alapszerződések egységes rendszerbe foglalásának és továbbfejlesztésének irányairól, az Európai Unió jövőjéről. A kormányközi konferencia a 2004. június 17-18-ai Európai Tanácson zárult le, az alkotmányszerződés szövegének elfogadásával.

Az alkotmányszerződés a korábbinál szélesebb és biztonságosabb keretet biztosít az Unió fejlődéséhez. Biztosítja a kibővült és tovább bővülő Unió működőképességét, az alkotmányos rendelkezések pedig egyértelműen rögzítik a közösség alapvető értékeit, elveit és céljait. Az alkotmányszerződés egységesíti a szerződéseket az Euratom kivételével, megteremti az EU jogi személyiségét, és a 2000 decemberében elfogadott Alapvető Jogok Chartáját az elsődleges joganyag szerves részévé emeli. Meghatározó vívmánya az EU és a tagállamok közötti hatáskörök pontosabb elhatárolása, a szerződések egyszerűsítése, a nemzeti parlamentek integrációs szerepvállalása.

Az alkotmányszerződés rendelkezései összhangban vannak az Unió fejlődésének jelenlegi szakaszával. Az Unió tehát továbbra sem szuverén hatalom. Ilyen értelemben a most ratifikációra bocsátott dokumentum nem jelent radikális előrelépést az integráció jellegében és az integráltság fokában. Tartalmazza ugyanakkor annak lehetőségét, hogy a különböző politikák és tevékenységek során a kizárólagos uniós hatáskörű területek kivételével az arra vállalkozó tagállamok gyorsabban haladhassanak. Ennek általános formája a megerősített együttműködés, a közös biztonság- és védelempolitikai területeken pedig a strukturált együttműködés.

(8.10)

Elmondható tehát, hogy az alapszerződés megerősíti a polgárok jogait az Unió alapjogi chartájának szerződésbe foglalásával, az Uniót jobban polgárai felé fordítja, új részvételi lehetőségeket kínálva nekik az Unió sorsának irányításában, például az Európai Parlament megerősödése a közös döntéshozatal fő szabállyá emelésével, uniós népszavazás kezdeményezésének lehetőségével. Világos továbbá, hogy átlátható megosztást biztosít az Unió és a tagállamok hatásköreiben, hatékonyabb ellenőrzési jogot nyújtva a nemzeti parlamenteknek is. Az Unió hatásköreit ott bővíti, ahol az a polgárok érdekeit szolgálja.

A szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségének megvalósításával hatékonyabbá válik a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a polgári jogi ügyek és döntések tagállamok közötti kölcsönös elismerése. A közös kül- és biztonságpolitika, az európai biztonság- és védelempolitika szabályrendszere a külkapcsolatok egészével összehangoltabbá válik. Ezzel növekszik az Unió külpolitikai szerepe, érdekérvényesítő képessége, s ennek nyomán erősödik biztonsága, nemzetközi tekintélye.

Az Unió tagállamai közötti gazdasági koordináció javításával erősödik a közös pénz, az euró stabilitása, kedvezőbb feltételek jönnek létre a gazdasági fejlődés, az Unió sorsát biztosító prosperitás tekintetében.

A szerződés gondoskodik az Unió eredményes működéséhez szükséges intézményekről és azok demokratikus alapon való hatékony működésének feltételeiről. Az Európai Parlament, a Tanács mellé felzárkózva, az Unió korábbinál nagyobb jogosítványokkal felruházott törvényalkotó szervévé válik. A törvényalkotás így a tagállamok polgárainak közvetlenül delegált képviselői és a tagállamok végrehajtó hatalmi képviselői közötti egyetértésnek lesz a jövőben az eredménye. A Tanács elnöklési rendje szintén átalakul az egyenjogúságon alapuló rotációs rend szerint, amelyben három tagállam 18 hónapon keresztül közösen látja el az elnökséget. Az általános és külkapcsolati ügyek tanácsa kettéválik. A Tanács döntéseit általánosan minősített többséggel hozza, amelynek új szabályait az alkotmányszerződés határozza meg. A Bizottság szervezete biztosítja, hogy ez az intézmény továbbra is az európai építkezés motorja és fő végrehajtója legyen, megjelenítse az európai érdekeket.

Az alkotmányszerződés közös európai siker tehát, mivel létével bizonyítja, hogy az EU a 25 tagállam közös akarata és szellemi erőfeszítése révén jogilag is kész és képes a kibővült tagságból fakadó követelményeknek megfelelni. Az alkotmányszerződés kidolgozásában régi és új, kicsi és nagy tagállamok egyaránt részt vettek, és kiegyensúlyozottnak, kölcsönösen elfogadhatónak ítélték meg a született dokumentumot.

Magyar részről mindvégig aktívan, és a végső dokumentum ismeretében elmondható, hogy eredményesen vettünk részt a kibővített EU jövőjét megalapozni hivatott alkotmányszerződés kidolgozásában. Magyarország nemcsak arról dönthetett, hogy elfogadja-e vagy sem e dokumentumot, hanem alkotó módon, egyenrangú félként, nemzeti érdekeinket következetesen képviselve vehettünk és vettünk részt az európai integráció alapjainak újrafogalmazásában. A kormányközi konferencia kezdetén a kormány a Konventben képviselt magyar álláspontra alapozva az alábbi fő célkitűzéseket fogalmazta meg: egy hatékony, működőképes Unió biztosítása, a tagállamok egyenjogúságának és szolidaritásának érvényesítése, az intézményi egyensúly fenntartása, a vegyes, közösségi kormányközi igazgatási modell fenntartása a közösségi módszer irányába való ésszerű előrelépéssel és az EU nemzetközi szerepvállalásának erősítése.

A magyar tárgyalási alapelveket sikerült érvényesítenünk. A közösségi jog eszközei egyszerűsödtek, és az új szavazási rend egyszerre biztosítja a nagyobb tagállamok számára kedvező demográfiai kritérium és a kis és közepes országok által szorgalmazott “tagállamok többségeö elv érvényesülését. A döntéshozatal során növekvő szerephez juthatnak az egy-egy kérdésre szerveződő ad hoc koalíciók, ami szintén egybevág hazánk elképzeléseivel. Az Unióban változatlanul irányadó a tagállamok egyenjogúsága, sőt azt sajátos megfogalmazással - a tagállamok egyenlők az alkotmány előtt - első alkalommal az EU alkotmányszerződése is rögzíti.

Hasonlóan fontos eredmény a szolidaritás elvének változatlan szerephez jutása. Többek között erre hivatkozva léphetünk fel a hazánk számára kulcsfontosságú következő uniós költségvetés, az Agenda 2007-2013 vitája során. Magyarország jogos célkitűzése, hogy évente a GDP 4 százalékát kitevő pótlólagos uniós forrást kapjunk az ország modernizációjának, európai felzárkóztatásának erősítéséhez.

Az intézményi egyensúlyt is sikerült megőrizni. A bizottság kezdeményező szerepe új megerősítést nyert, ami kulcsfontosságú az integráció továbbfejlesztése szempontjából. A Tanács, különösen az Európai Tanács politikai irányvonalat meghatározó szerepe az új elnöki funkció létrehozásával láthatóbbá válik, egyes új jogkörök révén pedig hatékonyabb lesz. Végül, de nem utolsósorban említeni, hangsúlyozni kell az Európai Parlament látványosan erősödő szerepét is.

Tovább erősödik ésszerű keretek között a kis és közepes tagállamok érdekeit különösen szolgáló közösségi módszer. E tekintetben a legjelentősebb újítást az úgynevezett passarelle, azaz átmenetre jogosító klauzula jelenti, amely az Európai Tanács egyhangú szavazata esetén lehetőséget ad új témakörök jövőbeni átsorolására, az egyhangú szavazás alól többségi döntéshozatali státusba.

Végül, de nem utolsósorban az EU világpolitikában játszott növekvő szerepének szimbólumaként létrejön az uniós külügyminiszteri poszt, amelyet elsőként Havier Solana tölt majd be. Az uniós külügyminiszter egyszerre lesz a Bizottság tagja, és tartozik majd közvetlenül a Tanácshoz. Feladata az EU külkapcsolati tevékenységének összehangolása, az EU adott témában való egységes fellépésének elősegítése, valamint a közös európai érdekek nemzetközi képviselete.

(8.20)

Közepes tagállamként különösen érdekünkben áll a tervezett európai diplomáciai szolgálat mielőbbi felállítása.

A fenti átfogó célkitűzések mellett Magyarország négy prioritást is meghatározott a maga számára, amelyek alkotmányszerződésben való tükröztetése a magyar diplomácia elsődleges feladata lett. Elsőként az alkotmány értékalapját sikerült hazánk, de a régió és egész Európa szempontjából is gazdagítani a kisebbségekhez tartozó személyek jogai védelmének tekintetében. Az alkotmányszerződés ilyen módon egyértelművé teszi mind a tagállamok, mind pedig a taggá válni kívánó országok számára az Unió vonatkozó elvárásait, másrészt lehetőséget biztosít arra, hogy érzékenyebbé tegyük az európai intézményeket a kisebbségi kérdéskör iránt.

Másodszor: a bizottság összetétele tekintetében 2014-ig mindenképpen lesz magyar tagja az Európai Bizottságnak, és fennmarad az egy ország-egy szavazóbiztos elv. Ezt követően a Bizottság létszámát a tagállamok számának kétharmadában határozzák meg, és az egyenjogúság elve alapján a tagállami jelöltek rotálásával töltik be.

Harmadszor: az alkotmányszerződésbe bekerült a megerősített együttműködéshez később csatlakozók felzárkóztatásának előmozdítása. Magyar részről ugyanis következetesen elutasítjuk a többsebességes Unió létrehozására irányuló törekvéseket. Számot kell azonban vetnünk azzal a ténnyel, hogy a már említett eurózóna és a schengeni rendszer ilyen belső köröket jelentenek, amelyekbe nem minden tagország tud vagy akar tartozni. Az alkotmányszerződés pedig éppen az integráció lendületének megőrzése érdekében még több úgynevezett rugalmassági klauzulát vezet be, amelyek egy-egy kérdéskörben lehetővé teszik a tagállamok egy szűkebb csoportjának gyorsabb előrehaladását. Sikerült azonban elérnünk, hogy a szolidaritás elve alapján ezen együttműködési formák ne csak nyitottak legyenek a többi tagállam számára, hanem az Unió a Bizottság aktív közreműködésével elő is segíti a később bekapcsolódni kívánó tagállamok felkészülését.

Negyedszer: a kormányközi konferencia során a védelempolitikával kapcsolatos rendelkezések Magyarország számára elfogadható módon módosultak. Az európai válságkezelő képességek létrehozásának felgyorsítása mellett azok ekként egyrészt lehetővé teszik az integráció egységes jellegének fenntartását, másrészt garantálják, hogy az európai kollektív védelem letéteményese továbbra is a NATO marad.

Befejezésként szeretném megemlíteni, hogy az alkotmányszerződés 2006. november 1-jén lép hatályba, feltéve, hogy addig valamennyi tagállam alkotmányos előírásainak megfelelően a szerződést megerősíti. A kormány az alkotmányszerződés római aláírásán kinyilvánította, hogy Magyarország az elsők között szeretné ratifikálni az egyezményt. Ez egyébként Litvánia esetében novemberben már meg is történt.

Magyarországon az alkotmányszerződés aláírását követő parlamenti ratifikációhoz és a törvény kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Kérem az Országgyűlést, hogy az Európai Unió alkotmányszerződésének kidolgozása és az eddigi bizottsági vitája során mutatott példás összpárti együttműködés jegyében vitassa meg és erősítse meg e dokumentumot.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, öt-öt perces időkeretben.

Először megadom a szót Hárs Gábornak, a külügyi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

HÁRS GÁBOR, a külügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A kormány azzal a kéréssel fordult a külügyi bizottsághoz, hogy tárgyalja meg az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot. A külügyi bizottság ezt megtette, meghallgatta a kormány képviselőjének az ezzel kapcsolatos tájékoztatóját, meghallgatta azt a tényt, hogy az alkotmányszerződést október 29-én aláírták az Európai Unió tagállamainak kormányfői, illetve külügyminiszterei, köztük a Magyar Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere. Tudomásul vette és elfogadta a kormánynak azt a kérését, hogy segítse elő a bizottság is a saját lehetőségeivel, hogy az Országgyűlés az alkotmányszerződést lehetőség szerint még ebben az évben erősítse meg, jelezve ezzel, hogy Magyarország mennyire nagy jelentőséget tulajdonít az alkotmányszerződésnek; ezért tehát az elsők között erősítse meg az alkotmányszerződést.

Örömmel jelenthetem a tisztelt Háznak, hogy a külügyi bizottság, amely az európai alkotmányszerződést rendkívül fontosnak tartotta a Magyar Köztársaság számára is, vita nélkül, egyhangú támogatásáról biztosította azt.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Eörsi Mátyásnak, az európai ügyek bizottsága előadójának. Parancsoljon, öné a szó.

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az európai ügyek bizottsága mint kijelölt bizottság megtárgyalta az alkotmányos szerződést. Ezzel kapcsolatban szeretnék ebben az ünnepélyes pillanatban egy kellemetlen dologról beszámolni, nevezetesen arról, hogy nem tudtunk igazából beható vitát folytatni az alkotmányos szerződésről. Ennek az oka az volt, hogy bár az európai ügyek bizottsága igyekszik nem parlamenti plenáris napra kitűzni az üléseit - szeretünk szerdán ülésezni, amennyiben ez lehetséges -, de mostanában olyannyira elharapózott a parlamentben a vitanapok száma, hogy a kitűzött bizottsági üléssel egy időben rendezte meg a parlament az új nemzetstratégiáról szóló vitanapot. A bizottság tagjainak nagyon komoly dilemmát okozott, hogy a magyar nemzeti stratégiáról szóló vitanapon vegyenek részt, vagy pedig - ha tetszik - az európai nemzetstratégiáról szóló vitán, amikor az európai ügyek bizottságában tárgyaltuk az európai alkotmányos szerződés kérdését. Érthető, hogy a bizottság tagjai a plenáris ülésen vettek részt, ezért csak egy nagyon rövid vitára volt lehetőség. A vita annyiban pozitív volt, hogy a bizottság tagjai közül kivétel nélkül mindenki támogatta az európai alkotmányos szerződést.

Ugyanakkor szeretnék beszámolni az Országgyűlésnek egy, ha tetszik, vitatott kérdésről is. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői - nyilván ezt majd halljuk tőlük a mostani vitában -, miután nem volt mód, hogy igényüknek megfelelően Magyarország egy klauzulát csatoljon az európai alkotmányos szerződéshez, az országgyűlési határozathoz kívántak csatolni egy magyar értelmezést arról, hogy Magyarország hogyan értelmezi a kisebbségi klauzulát. A bizottság többségének az volt az álláspontja, hogy ez nem helyes. Lehet a Magyar Országgyűlésnek véleménye arról, hogy mi hogyan értelmezzük az alkotmányos szerződés preambulumának a kisebbségekre vonatkozó kitételét, de ezt semmiképpen sem helyes egy ratifikációs okmányban szerepeltetni, ezért a többség ez ellen az elképzelés ellen volt.

Ugyanakkor örömmel tudom tájékoztatni az Országgyűlést arról, hogy ez az ellentétes álláspont sem volt akadálya annak, hogy az európai ügyek bizottsága egyhangú szavazással - tehát mind a négy parlamenti párt bizottságban helyet foglaló képviselőinek az igenlő szavazatával - támogassa az európai alkotmányos szerződést.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Először megadom a szót Vastagh Pálnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó.

(8.30)

DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a Magyar Országgyűlés valóban történelmi döntés előtt áll, hiszen az eddigi nyilatkozatok szerint joggal bízhatunk abban, hogy a parlamenti pártok annak vitája után megerősítik az Európai Unió új alkotmányos szerződését.

Három esztendővel ezelőtt Laekenben, az Európai Tanács ülésén elfogadott nyilatkozat jelölte meg ennek az alkotmányozási folyamatnak a célját, és ez három fő irányt tartalmazott; az egyik az, hogy az Európai Unió kerüljön közelebb az emberekhez, kerüljön közelebb Európa polgáraihoz, különösen - és ezt kiemelték a laekeni nyilatkozatban - a fiatalokhoz. Másodszor: az Európai Unió őrizze meg működőképességét a tíz új tagállammal történő bővítés után is. Harmadikként pedig azt jelölték meg a laekeni deklarációban, hogy az Európai Unió legyen képes arra, hogy a nemzetközi politika, a világpolitika alakítójává, formálójává, aktívabb szereplőjévé váljon.

Ezeket az irányokat kell számon kérnünk akkor, amikor az alkotmányos szerződés most már véglegesnek tekinthető szövegének megerősítéséről döntünk, és ezekhez az irányokhoz, szempontokhoz természetesen hozzá kell kapcsolni azokat a sajátos magyar megközelítéseket, amelyeket az egész alkotmányozási folyamatban, valamennyi szakaszban, a Konvent időszakában is és a kormányközi konferencia szakaszában is megpróbáltunk, és azt mondhatom, sikerrel próbáltuk érvényesíteni.

A Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy a ratifikáció formája a parlamenti út legyen. Az Unió tagállamainak többségében ezt a formát választották, tizennégy tagállam a megerősítés parlamenti formáját választotta; más tagállamok a megerősítés referendum útján történő formáját választották. Minden tagállamnak joga, hogy saját alkotmányos berendezkedésének szabályai szerint döntsön.

Meggyőződésem, hogy egyik vagy másik formát egymással szembeállítani nem lehet, egyik sem tekinthető demokratikusabbnak és kevésbé demokratikusnak, úgyhogy a Magyar Országgyűlés meggyőződésem szerint bölcsen döntött, amikor ezt a formát választotta. Ezt több összefüggéssel alá lehet támasztani. A legfontosabb ezek közül talán az, hogy az alkotmányos szerződés nem követeli meg a tagállamoktól, hogy nemzeti szuverenitásuk, jogalkotó hatásköreik újabb elemeit ruházzák a közösségi intézményekre.

Hasonlóképpen kiemelhetjük azt is, hogy a magyar közvélemény, Magyarország egésze múlt év április 12-én népszavazás formájában döntött a fő kérdésről, az Unióhoz történő csatlakozásról. A mérlegelésnél az is nyomhat a latba, hogy az új tagállamok polgárainak kevés a tapasztalatuk a tekintetben, hogy a régi vagy az új alkotmányban felvázolt intézmények működése a jobb, tehát a döntéshez szükséges reális információk, úgy érzem, hogy meglehetősen korlátozottak. És azt se feledjük el, hogy 325 oldalas okmányról van szó, amit 36 jegyzőkönyv egészít ki, közöttük nyolc új jegyzőkönyv, tehát egészében olyan mennyiséggel kellene megbirkózni a döntéshozatal folyamán, ami, azt hiszem, a szakemberek számára is komoly kihívás és komoly feladat.

Valójában milyen ennek az okmánynak a jellege, tisztelt képviselőtársaim? Hiszen az elnevezés sokféle, alkotmányos szerződésnek, szerződésnek, alkotmánynak is nevezik a sajtóban, a szakirodalomban. Én úgy tudok erre a kérdésre válaszolni, hogy ez az okmány, amit most megerősíteni készülünk, tartalmában alkotmány, megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyeket az alkotmányokkal szemben klasszikus követelményként meghatároztak, hiszen rögzíti az Unió és a tagállamok kapcsolatát, ennek a lényegét, a hatásköri szabályokat, rögzíti az Unió intézményi szerkezetét, azok működési módját, meghatározza az Unió intézményei és az állampolgárok kapcsolatát.

Tehát ezek azok az ismérvek, amelyeket általában az alkotmányokkal szemben az európai jogi kultúrában évszázadok során kialakítottak; ennek ez a szerződés megfelel. Nyilvánvalóan sajátos jellegű, formájú dokumentumról van szó, hiszen az Európai Unió nem egy egységes állam, az Európai Uniót államok alkotják, államok szövetsége alkotja, és az államok és az Unió közötti dokumentum formáját tekintve nyilvánvalóan csak szerződés lehet.

Ennek a dokumentumnak a lelke, a lényege véleményem szerint az I. és a II. fejezet: az I. fejezet, amelyben az értékek, célkitűzések meghatározása történik, és a II. fejezet, amely az Alapvető Jogok Chartáját - amely még 2000 decemberében, Nizzában keletkezett - építi be, emeli be, ruházza fel jogi erővel az alkotmányos szerződés.

A III. fejezet meglehetősen részletező szabályozást tartalmaz, hiszen leírja a közös és közösségi politikák valamennyi fontos, lényeges elemét. Hangsúlyozom, hogy ez a részletező szabályozás is bizonyos szempontból tartalmaz pozitív vonásokat, hiszen garanciát jelent arra a pontos és részletező leírás, hogy az Európai Unió intézményei ne terjeszkedjenek túl az alkotmányban meghatározott határokon, kereteken, ne következzen be egy lopakodó hatáskörbővítés.

Magyar szemmel mit mondhatunk erről az alkotmányról? Ha a törekvéseinket vetjük össze a végeredménnyel, az alkotmány szövegével, lelkiismeretesen állíthatom, nyugodt lélekkel, hogy a magyar törekvések szinte maradéktalanul érvényesültek. Ezek a törekvések elsősorban arra irányultak, hogy olyan alkotmánya legyen az Uniónak, amely biztosítja a bővítés után is az Unió működőképességét, érvényesüljön a tagállami egyenjogúság. Ennek példáit a miniszter úr is expozéjában elmondta, hogy ez konkrétumaiban mit jelent, főként az egy ország-egy biztos elvének 2014-ig történő maradéktalan érvényesítése, és más területeken is vannak ennek konkrét jelei.

És ami talán számunkra különös fontossággal bír, ez az a javaslat, amelyet a kormányközi konferencián sikerült elfogadtatni, hogy az Európai Unió értékei között szerepeljen a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme. Ez az egyszerű mondat nagyon bonyolult és nagyon fontos tartalmat fejez ki számunkra, hiszen ezzel a mondattal a kisebbségek védelme, a kisebbségek jogainak védelme bekerült az Unió értékei közé, és ez azzal a következménnyel jár, hogy az európai kisebbségvédelmi rendszer újabb fontos elemmel szélesedett, amelyet a későbbiekben nyilvánvalóan használni lehet.

Ennek a mondatnak az értelmezésében számomra nagyon pontos eligazítást nyújt az Európai Parlament jelentéstervezetének megállapítása, amely világosan leírja, hogy ezek az értékek továbbá referenciakövetelményeket jelentenek a jövőbeli bővítésekkel kapcsolatban, és alapot adhatnak szankciók kivetésére olyan tagállamokkal szemben, amelyek tartósan súlyosan megsértik ezeket. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a jövőbeni felvételeknél, összefüggésben a '93-as koppenhágai kritériumok első csoportjával, hangsúlyosan veszik figyelembe azokat a körülményeket, amelyek az emberi jogok érvényesülésére, beleértve a kisebbségi jogok gyakorlati érvényesítésére vonatkoznak.

Ez tehát meggyőződésem szerint újabb lehetőséget jelent számunkra, újabb esélyt teremt arra, hogy Európában a kisebbségvédelem olyan helyen jelenjen meg az európai közös intézmények szemléletében, amely erősíti ezek érvényesítését, és fontos követelményként határozza meg ezek érvényesítését az egyes tagállamokkal szemben.

(8.40)

Ami pedig az alkotmány további tartalmait illeti, tisztelt képviselőtársaim, elsősorban azt szeretném kiemelni, hogy ez az alkotmány egy szociális értékekben gazdagabb Európa vízióját vázolja fel; ez az alkotmányos szerződés vagy alkotmány az európai szociális modell alapvető értékeit rögzíti, sőt ezeket további új elemekkel egészíti ki, mint a teljes foglalkoztatás célkitűzésként történő definiálása vagy az egyenlőség minden irányú és széles terjedelmű érvényesülése a társadalomban, a szolidaritás és számos más olyan jog, olyan érték, amely az újonnan csatlakozó államok polgárai számára meggyőződésem szerint különös jelentőséggel bír, hiszen érezhetik, láthatják mindezekből az értékekből, hogy milyen Európa formálódik a következő évtizedekben.

De hasonló jelentősége van annak, hogy ez az alkotmány egy demokratikusabb Európát, egy demokratikusabb Európai Uniót tartalmaz, ennek a célkitűzéseit tartalmazza, és ez az intézmények működésén túlmenően, amelyek valóban átláthatóbban és demokratikusabban működő intézményekké válnak, nagymértékben megnöveli az Európai Parlament szerepét, a nemzeti parlamentek ellenőrző szerepét és a közösségi jogalkotás és a nemzeti parlamentek közötti szoros kapcsolat kialakításának lehetőségét, és nem utolsósorban az alapvető jogok chartájának beépítésével nagyon széles skálája alakul ki azoknak a jogoknak, amelyek a demokratikus részvétel lehetőségét biztosítják.

Ez az alkotmány egy biztonságosabb Európát ígér. Biztonságosabb Európát, mert megváltoztatja a döntéshozatal fő formáit a szabadság, biztonság, igazságosság övezetének megteremtése kapcsán, hiszen itt is a döntési eljárás fő formája a minősített döntés lesz, ami megteremti annak az esélyét, hogy egy hatékonyabb jogalkotás alakuljon ki az Európai Unióban, új, hatékonyabb intézményeket hoz létre, és megerősíti az intézmények közötti operatív együttműködés formáit. Ez az a kérdés, amelyben szinte teljes összhangot láthatunk az európai közvéleményben, hogy egy biztonságosabb Európa érdekében bizony az európai közvélemény sok szempontból hajlandó a nemzeti szuverenitás határait is rugalmasan érvényesíteni, értelmezni, hiszen a biztonság mindannyiunk közös érdeke.

Szeretném azt is kiemelni, tisztelt képviselőtársaim, az alkotmányos szerződés tartalmát illetően, hogy ez az alkotmányos szerződés utal Európa történeti fejlődésére, arra az európai modellre, amelynek a gyökerei a közös hagyományban, a vallási, a történeti, a humanista fejlődés közös gyökereiben találhatók meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy az alkotmányos szerződés hatása érvényesül a magyar alkotmányfejlődés kapcsán is. Nagyon sok vitát folytattunk az elmúlt évtizedben arról, hogy kell-e a magyar alkotmányt változtatni. Határozott véleményem, hogy sok kérdésben ez az alkotmányos szerződés eligazít, és sokkal világosabb kiindulópontokat ad akár a szociális jogok értelmezése, akár az érdekegyeztetés társadalmi fontossága és alkotmányos vetülete kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném befejezni, hogy ez az alkotmány a következő évtizedeinket meghatározó dokumentum, éppen ezért tartom szükségesnek, hogy a kormány is egy nagyon határozott kommunikációs tevékenység keretében ennek tartalmát a társadalommal igyekezzen megismertetni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ugyanerre a közös munkára hívom fel az országgyűlési képviselőket is.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Hörcsik Richárdnak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

Parancsoljon, öné a szó.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség - mint már sokszor elmondtuk, most is hangsúlyozom - támogatja az Európai Unió alkotmányos szerződésének ratifikálását. Azonban engedjenek meg néhány megjegyzést, amit szeretnék tenni mind az alkotmány szövegével, mind pedig az alkotmányos szerződés ratifikációjáról szóló országgyűlési határozat tervezetével kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Giovanni Realle, egy neves olasz filozófiatörténész az európai alkotmányról rendezett egyik, 2002-es római konferencián - nagyon érdekes - Platón gondolatát idézte, miszerint „ Nem az állam teremti meg az állampolgárokat, hanem fordítva. Az állam voltaképpen a polgárai lelkének, lelkületének mintegy felnagyított kivetítése.ö „ Ugyanígy - fogalmazott Realle professzor - nem az Európai Unió számára megszerkesztett alkotmányos szöveg teremti meg az európai polgárt, hanem fordítva kell lennie: csak akkor fogják az emberek magukénak érezni az Európai Unió alkotmányát, ha az az ő értékeiket és elveiket testesíti meg, nem pedig pusztán az intézményes játékszabályokat fogalmazza meg.ö

Úgy vélem képviselőtársaim, hogy itt és most, amikor a tisztelt Ház az említett európai alkotmány megerősítéséről, más szóval elfogadásáról dönt, fontos megvizsgálni, hogy azon elvek és értékek vajon megjelennek-e az alkotmány szövegében, ami egy hosszú folyamat eredményeképpen jött létre, amelyek pártállástól függetlenül a Magyar Köztársaság polgárainak az értékeit és érdemeit képviselik. Meggyőződésem, hogy csak így tudjuk elfogadni vagy így tudják elfogadni honfitársaink, csak így vallják majd magukénak, sajátjuknak - remélhetőleg a többi 24 tagország több millió polgárával együtt - az említett alkotmány szövegét. Ezért nagy a felelőssége a tisztelt Háznak, nekünk, képviselőknek, mert nem a népszavazás, hanem a népképviselet elvének megfelelően mi, országgyűlési képviselők döntünk az alkotmány szövegének elfogadásáról.

Tisztelt Elnök Úr! Az alkotmányos szerződés számos olyan értéket foglal magában, amit Vastagh képviselőtársam is említett, amely például a szolidaritás, a szubszidiaritás, a tolerancia, a jogállamiság, nem sorolom tovább, ami összességében egy eddigieknél sokkal átláthatóbb, hatékonyabb és nyugodtan mondhatom, demokratikusabb Európai Uniót jelent a polgárai számára. Ezek felsorolására és kifejtésére sajnos nem marad időm, azonban engedjék meg, hogy ezek közül csak kettőt említsek, amelyek a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szerint is a Kárpát-medencei magyarság XXI. századi sorsának fontos meghatározói.

Az egyik az, ami különösen nekünk, magyaroknak érték, nagy érték, a kisebbségek jogainak a védelme. A másik pedig az, ami furcsa mód kimaradt az alkotmány szövegéből, ami az öreg kontinens immáron kétezer éves történelmét befolyásolta és befolyásolja ma is, azok a keresztyéni értékek, amelyek összességében Európa keresztyén örökségét jelentik számunkra. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az előbb említett értékek fontosságának tudatában fogalmazta meg módosító indítványait, úgymint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól és a közös keresztyén gyökerekre történő utalásról, amelyek beépülnének nem az alkotmányos szerződés szövegébe, erről szó sincs, hanem az azt a szerződést megerősítő országgyűlési határozati javaslatba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos előrelépésnek tekintjük, hogy az alkotmány 1.2. cikkelye az Európai Unió értékei között szerepelteti a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy az idézett alkotmány szövege bizony még távolról sem fedi le azt, hogy mi, magyarok a kisebbségi jogokat hogyan értelmezzük. Először is az alkotmány nem részletezi, hogy pontosan mely kisebbségek jogairól rendelkezik. Az Unió alkotmánya tehát a nemzeti és etnikai kisebbségek védelmére vonatkozóan speciálisan nem rögzíti, hogy az az Unió alkotmányos alapelve lenne.

(8.50)

Emiatt kezdeményezett a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség négypárti egyeztetést arról korábban, hogy az alkotmányos szerződést tárgyaló kormányközi konferencia záróokmányához a magyar kormány csatoljon egy egyoldalú nyilatkozatot. A nyilatkozatnak, ennek a kötelező érvénnyel nem rendelkező, de úgy vélem, számunkra rendkívül fontos dokumentumnak két célja lehetett volna. Az egyik annak világos kifejezésre juttatása, hogy a mi értelmezésünk szerint ezen, immáron uniós alkotmányalapelv alapján a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaikat közösen is gyakorolhatják az Európai Unióban. Tehát finom megfogalmazással arra törekedtünk, hogy az alkotmány alatt lehessen érteni a kisebbségek közös joggyakorlásának a lehetőségét is. A másik annak pontosítása, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek pozitív megkülönböztetése nem ütközik a diszkrimináció általános tilalmára vonatkozó uniós szabályokba.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. október 4-ei négypárti egyeztetésen a kormány képviselője jelezte, hogy valóban van vagy lehet mód az alkotmányos szerződést jóváhagyó kormányközi konferencia záróokmányához, tehát nem az alkotmány szövegéhez, hanem a záróokmányához egy egyoldalú nyilatkozat csatolására, és az elérendő céllal is, miszerint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme az Unió elfogadott alapelvévé váljon, egyetértett mind a négy párt és a kormány képviselője. Bársony András külügyi államtitkár ugyanakkor a négypárti egyeztetésen, majd az Országgyűlés plenáris ülésén az akkori vitában arra az álláspontra helyezkedett, hogy külpolitikailag célszerűbbnek látnák, ha a kisebbségről szóló politikai nyilatkozatot az Országgyűlés az Európai Unió alkotmányának a ratifikálásakor, tehát később, vagyis most tenné meg. A kormány álláspontját egyébként osztották a kormánypárti képviselők is. A tárgyalások során tehát, úgy vélem, egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy az alkotmány parlamenti ratifikációja alkalmával szükséges vagy lehetséges egy olyan tartalmú nyilatkozatot tenni, hogy a Magyar Országgyűlés arra való tekintettel hagyja jóvá az uniós alkotmányt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait az uniós alkotmány is alapvető értéknek tekinti.

Most érkeztünk el ehhez az állomáshoz, tisztelt képviselőtársaim, az alkotmányos szerződés ratifikációjakor. Azonban sajnálattal vettük tudomásul, hogy a kormány - többször megerősített ígéretével szemben - az előttünk lévő szövegjavaslatában nem említi a nemzeti és etnikai kisebbségeket.

Ezen okból kifolyólag nyújtottam be 31 képviselőtársammal közösen módosító javaslatot a jelenlegi, nem az alkotmány szövegéhez - hangsúlyozom -, hanem az országgyűlési határozat szövegéhez. Bízunk abban, hogy képviselőtársaim támogatják ezt.

Tisztelt Ház! Fontosnak tartjuk, sőt a határon túli magyarokkal kapcsolatban fönnálló történelmi kötelezettségünknek tekintjük, hogy az EU alkotmányát ratifikáló országgyűlési határozatban a saját magunk részére említést tegyünk a nemzeti és etnikai kisebbségek alapvető jogairól is. A Fidesznek meggyőződése ugyanis, hogy a magyar alkotmányból fakadó kötelességünk a határon túli magyarok érdekeinek a képviselete, ezért amennyiben ha nem élünk ezzel a lehetőséggel most, akkor talán alkotmányos kötelezettségünknek nem teszünk eleget.

2003 októberében volt egy négypárti egyeztetés arról, hogy mi legyen a minimum az alkotmány szövegében a kisebbségekről. A kormány akkor azzal érvelt, hogy erőinket egyetlen cél elérése érdekében kell koncentrálni, tehát mást nem támogat, például a keresztyénséggel kapcsolatosan, csak ezt kell hangsúlyozni.

Tisztelt Ház! Azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy a mindenkori magyar kormányra bizony még nagyon-nagyon sok feladat vár a kisebbségi jogok uniós elfogadtatása vagy értelmezése terén. Aki csak egy kicsit is ismeri az Európai Uniót, és járt az Európai Parlamentben vagy a Bizottságban, az tudhatja azt, hogy ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, mennyi időnek kell eltelnie, hogy eredményt érhessünk el. Képviselőink az Európai Parlamentben pártállástól függetlenül vállalják a hosszú és fáradságos munkát, amely bizony az ismeretek terjesztésével kezdődik, és reménységem szerint azzal végződik majd, hogy az Unió joganyagában egyértelműen megjelenik a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogainak a védelme. A kormány az első, valóban döntő jelentőségű lépést megtette, ezt el kell ismerni, azzal, hogy a Konventen az I/2. cikkbe, az alkotmány preambulumába belekerült ez a témakör. Ez mindenféleképpen egy pozitív eredmény. Ha azonban az Országgyűlés most nem erősíti meg ezt a lépést a kisebbségek jogaira való utalással, akkor talán elvéti a második lépést. És kérdezem: meg lehet-e majd tenni a harmadik lépést a második kihagyásával?

Úgy vélem, hogy különös jelentősége van a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló módosító javaslatnak a vasárnapi kettős állampolgárságról szóló népszavazás fényében. A népszavazás előtt most mi, országgyűlési képviselők lehetőséget kapunk arra, hogy letegyük a voksunkat a magyar nemzet összetartozása és nemzetünk közös értékei mellett.

Végül engedjenek meg egy másik megjegyzést, tudniillik azt, ami az alkotmányos szerződés hiányossága, hogy ebből a szövegből kimaradt a keresztyénségre történő utalás. Mint tudjuk, ezt a kérdést az Európai Konvent működése során, majd azt követően igen heves viták övezték. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném, ha mindannyian látnánk, hogy itt nem hit vagy felekezeti hovatartozás, megosztás kérdéséről van szó, hanem egy olyan tagadhatatlan történelmi tényről, amely Európa arculatának kialakulásában döntő szerepet játszott, és ebbe természetesen beleértendő a római örökség, a görög örökség, de egyértelműen formálta egységgé a keresztyénség. Meggyőződésem, hogy az Európai Unió nem jött volna létre a keresztyénség eszméje nélkül, s mi, magyarok másmilyenek lennénk - ha lennénk egyáltalán - a keresztyénség nélkül. Szomorú, hogy az Európai Unió nem gondolkodik egységesen a gyökerekről, s a kérdést aktuálpolitikai megfontolások tárgyává teszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom elején említettem Realle professzort és Platónt. Ezzel kapcsolatban felmerül tehát a kérdés, hogy mely értékek azok, amelyeket az uniós polgárok magukénak éreznek. Közismert, hogy az Európai Unió lakosainak 81 százaléka keresztyénnek vallja magát, érthető tehát Angelo Sodano bíboros megjegyzése, amely szerint a keresztyén örökség kihagyása Európa alkotmányos szövegéből olyan - idézem - „ mint ha Európát az európaiak figyelembevétele nélkül építenénkö. 2004 júniusában hét állam kormányfője fordult a kormányközi konferenciához annak érdekében, hogy a preambulumba belekerüljön a keresztyénségre való utalás. Akkor ezt nagyon sok tagállam elvetette, nem értett egyet ezzel, de most ezt az indítványt karolták föl az európai parlamenti képviselők, és remélem, hogy Szájer és Tabajdi képviselők majd ezt megerősítik, miszerint kezdeményezte az Európai Parlament, hogy történjen utalás a keresztyénségre az alkotmányos szerződést ratifikáló nemzeti jogszabályokban. Tehát ismétlem, nem az alkotmány szövegében, hanem az azt ratifikáló nemzeti jogszabályban. Csatlakozva ehhez a kezdeményezéshez tehát a Fidesz elkészítette a maga módosító javaslatát, és megkerestünk több kormánypárti képviselőt is, köztük a Ház elnökét, hogy támogassák ezt a javaslatot, amely beépítené az alkotmányos szerződést megerősítő országgyűlési határozatba a közös keresztyén gyökerekre történő utalást, és amely egyben rögzítené azt is, hogy ez nem érinti más vallások megítélését, az állam és egyház viszonyát, valamint a vallásszabadságnak az alkotmányos szerződésben is rögzített elvét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tehát az általunk beterjesztett módosító javaslatokkal ajánlja elfogadásra az Országgyűlésnek a H/12631. számú országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Eörsi Mátyásnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. Parancsoljon!

(9.00)

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr, Országgyűlés! Nagyon sok példát tudnánk mindannyian felsorakoztatni arra történelmünkből, amikor Magyarország loholt Európa után.

Ezek közül talán az egyik legtragikusabb a közelmúltból 1956, amikor 1956-ban a budapesti srácok és más srácok az ország különböző városaiban vívták véres küzdelmüket a szovjet megszállás, a kommunizmus ellen, ezzel egy időben pedig Európában a hatok külügyminiszterei az Európai Gazdasági Közösség létrehozásán kezdtek el fáradozni.

Tudjuk, hogy mi a különbség: a forradalom elveszett, hosszú időn keresztül vérbe fojtották; azokat, akik nem haltak meg Budapest utcáin, börtönbe vetették, sokan közülük még később meghaltak, fölakasztották őket. Ezzel szemben azonban a hatok sikerrel jártak, mint tudjuk, az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Unió létrejött, eközben virágzott, és egyre inkább virágzásnak indult. Az időponton kívül még egy dolog kapcsolja össze ezt a két eseményt - a forradalmat és az EGK létrehozását -, mégpedig az, hogy valamelyik rádióműsorban a forradalom végén egy hangfoszlányban azt lehetett hallani a forradalmárok részéről, hogy Magyarországért és Európáért készülünk meghalni.

Azóta, '56 leverése után még egyszer kapcsolódott össze a magyar és az európai sors, reményeink szerint azonban ekkor már véglegesen: ez év május 1-jén Magyarország belépett az Európai Unióba. Amikor beléptünk, ezzel egyidejűleg kaptunk ajándékba - sőt, nemcsak kaptunk, hanem magunk is aktívan közreműködtünk - egy európai alkotmányt is.

Azért tartom nagyon jónak, hogy az európai alkotmányos szerződésről tudunk vitát folytatni itt, a magyar parlamentben és 25 tagállam parlamentjében, mert fel tudjuk hívni polgáraink figyelmét arra, hogy az Európai Unió nem csak dollár- vagy eurómilliárdokról szól.

Ha visszagondolnak képviselőtársaim azokra a vitákra, amelyeket Magyarország csatlakozása előtt, alatt és után folytatott a tisztelt Ház - ahol ellenzéki képviselők azzal bírálták a kormányt, hogy több eurómilliárdot lehetett volna elérni, több engedményt itt, több kedvezményt amott -, közben mintha a figyelem elterelődött volna arról, hogy az Európai Unió bizony nem csupán eurókról szól, hanem értékekről is szól, mégpedig nagyon fontos értékekről: a demokrácia, az emberi jogok, sőt elsőként kellett volna mondanom: a béke értékeiről. Amikor egy alkotmányról beszélünk, az alkotmány nem az eurómilliárdokról vagy eurómilliókról szól, hanem ezekről az értékekről szól, ezért rendkívül fontos, hogy ezekről a kérdésekről minél többet tudjunk beszélni magunknak, a magyar polgárok és minden európai polgár számára.

Tisztelt Elnök Úr! Szeretném rögzíteni, hogy a liberálisok Magyarországon és Európa minden országában szeretik az alkotmányt. Mi is szeretjük az alkotmányt, mert az alkotmány a törvények uralmát jelenti, a rendet jelenti; szeretjük az alkotmányt, mert - bár ezt néha fölróják nekünk - internacionalisták vagyunk, ami azt jelenti, hogy együttműködünk, együtt akarunk működni más nemzetekkel, és jónak tartjuk, ha ennek az együttműködésnek is világos keretei vannak. Szeretjük az alkotmányt, mert a globalizációt nem ördögnek tekintjük, hanem inkább azon gondolkodunk, hogy a globalizációból hogyan tud Európa és ezen keresztül Magyarország is minél sikeresebb lenni, hogyan tudjuk a legtöbb előnyt elérni ebben a globalizálódó világban.

Szeretjük az alkotmányt, mert szeretjük a rendet, és szeretjük azt, hogy a demokratikus viták is megfelelő demokratikus keretek között folynak le; és szeretjük az átlátható viszonyokat, szeretjük azt, ha a hatalommal rendelkező szervek, állami szervek vagy európai szervek világos hatáskörrel rendelkeznek, és minden európai polgár tudja, hogy melyik ügyével hova tud fordulni, tudja, hogy az őt érintő legfontosabb döntések hol születnek meg.

Amikor arról beszélek, tisztelt elnök úr, hogy a liberálisok szeretik az alkotmányt, szeretném rögtön hozzátenni, hogy az az alkotmányos szerződés, amiről itt most tárgyalunk, egy ilyen alkotmány, ezeket az elveket - a törvények uralmát, az együttműködés formáit, a demokratikus viták rendezésének módját, az átlátható viszonyokat, illetőleg a hatáskörök kérdését - nagyon jól rendezi.

Úgy vélem, hogy ez az alkotmányos szerződés bizonyos mértékig példát mutathat Magyarországnak is arra, hogyan érdemes egy alkotmánnyal foglalkozni. A magyar alkotmány egy elég rövidke kis füzet. Talán nem bánják képviselőtársaim, ha felmutatom egy kiprintelt példányát az európai alkotmányos szerződésnek. (Felmutatja.) Ez egy könyv. Ez egy nagyon komoly joganyag; igen magas szellemi színvonalat képvisel, és ha túllépünk a bennünket oly gyakran jellemző nemzeti kishitűségen, hogy mi nem tudunk ilyet csinálni, vagy bennünket elnyomnak, akkor ez az alkotmányos szerződés példa lehet arra, hogy Magyarország hozzájárulása ennek az alkotmányos szerződésnek a létrehozatalához bizony jelentékeny volt. Ha egyszer ennek az Országgyűlésnek lesz ereje arra, ha annyi összetartozás lesz közöttünk, hogy ismét neki tudunk állni a Magyar Köztársaság alkotmányának az újraírásához, úgy gondolom, hogy egy ilyen, részletekbe menő, ám a részletekben nem elvesző alkotmány számunkra nagy segítséget nyújthat abban, hogy magunk is így álljunk hozzá ehhez a kérdéshez.

Tisztelt Országgyűlés! Ez az alkotmányos szerződés igen magas szellemi színvonalat képvisel. Előttem szóló képviselőtársaim, leginkább a miniszter úr részletekbe menően tájékoztatta az Országgyűlést a legfontosabb szabályozási kérdéskörökről, ezért ezekbe nem mennék bele. Ugyanakkor azt szeretném elmondani a tisztelt Országgyűlésnek, hogy azok a képviselők, akik a Konvent munkájában részt vettek, országgyűlési képviselők, illetőleg a kormány megbízottjai - a miniszter úr köszönetet mondott mindegyiknek, legyenek ellenzékben vagy kormányoldalon, különben is, időközben cserélődött ez a szerep -, nagyon jó munkát végeztek, és az ő elképzeléseik, amelyek kifejezték azokat a legfontosabb magyar érdekeket, amelyeket az európai alkotmányos szerződésben látni akartunk, lényegében teljesültek.

Mik voltak a magyar elképzelések, miket képviseltek képviselőtársaim a Konventben? Mindenekelőtt azt akarták, hogy az Európai Unió működőképes legyen, ne legyen megkülönböztetés a nagy államok javára, a kis államok hátrányára; az Európai Bizottságban az új tagállamok is képviselve lehessenek - tehát az egy tagállam-egy biztos elve érvényesüljön -, és általában az Európai Unió egysége és működőképessége a lehető legjobb legyen. Ezek a célkitűzések - hallották miniszter úr, Vastagh képviselő úr, sőt Hörcsik képviselő úr felszólalásából - érvényesültek maradéktalanul.

Egy nagyon fontos és az Európai Unióban leginkább magyar problémát jelentő kérdéskör a kisebbségek ügye; Hörcsik képviselő úr is hosszasan beszélt erről a felszólalásában. Nincs még egy olyan tagállama az Európai Uniónak, mint Magyarország, amelynek ilyen nagy számban élnének nemzeti kisebbségei szomszédos országokban, ezért érthető, hogy Magyarország számára az a kérdés, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek mint alapvető értékek megjelennek-e az európai alkotmányos szerződésben, számunkra volt a legfontosabb kérdés.

Úgy gondolom, hogy nyilván mindig lehet megfogalmazni kifogásokat, hogy miért nem értünk el többet, vagy hogyan lehetne többet elérni, ezzel együtt az a tény, hogy az európai alkotmányos szerződés már utalást tartalmaz mint egy fontos európai értékre, a nemzeti és etnikai kisebbségekre, úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos eredmény Magyarország számára.

(9.10)

És elég talán képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy amikor ezek a viták megkezdődtek sok-sok évvel ezelőtt, amikor Magyarország a rendszerváltást követően először kezdett politikai kérdésekről európai államokkal beszélni, akkor még teljesen figyelmen kívül hagyta ezeket a kérdéseket, és nemcsak a magyar diplomácia, hanem az egész magyar politikai élet együttes törekvéseinek köszönhető az, hogy ez végül is az európai alkotmányos szerződésben már elismerésre került, és remélem, hogy lesz lehetőség arra, hogy ezt továbbfejlesszük.

Itt persze van egy vitám a Fidesszel. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség azt szeretné, ha Magyarország tenne ehhez egy klauzulát, ahol értelmezi, hogy ezen a kérdésen mit ért, én pedig úgy gondolom, hogy az eredmény már így is megvan és elég jelentékeny, és ezen túl egy alkotmányos szerződéshez nem érdemes saját magunk részéről egy olyan értelmezést találni, amit csak mi értelmezünk úgy, mert igazából csak annak az alkotmányos szerződésnek van értelme, és annak a tartalma az, ahogy a 25-ök értelmezik.

Magyarország itt persze rohanhat előre, és lehet nyilván versenyt futni a hazai választók kegyeiért, azonban egy alkotmányos szerződés akkor jó, ha annak tartalmában a 25-ök egyetértenek, és el kell érnünk azt, hogy a nemzeti, etnikai kisebbségek vonatkozásában például a kollektív kisebbségi jogok tekintetében ne csak Magyarország értelmezze úgy, ahogy szeretné értelmezni, hanem azon dolgozzunk közösen, hogy mind a 25-ök értelmezzék úgy, ahogy azt szeretnénk, mert az a meggyőződésünk, hogy az a helyes álláspont egyébként, és meggyőződésem, hogy a szocialisták is, de mi liberálisok egészen biztosan minden eszközt megragadunk, hogy erről európai barátainkat meggyőzzük.

Ami a kereszténységre történő hivatkozást illeti - a magyar jobboldal másik fájó pontja -, én úgy érzem, hogy a Fidesz nem érti ezt a problémát. Megjegyzem, a magyar alkotmányban sem szerepel utalás vallásra, és ez egy helyes dolog, mert egy alkotmánynak nincsen köze ahhoz, hogy melyek a gyökerek, és soha senki nem vonja kétségbe ezeket a keresztény gyökereket; valóban, Európa lakosságának a túlnyomó százaléka keresztény, de ez egyszerűen nem alkotmányos szerződésbe való. Azt, hogy ezt mennyire nem érti a hazai és az európai jobboldal, mutatja, hogy jöttek be olyan indítványok, amelyek megpróbálták ezt kitágítani, és akkor a kereszténység helyett keresztény, zsidó; keresztény, zsidó, muzulmán; sőt még az ateistákra is ki akarták terjeszteni, és nem értették, hogy miért nem fogadják el a liberálisok. Márpedig azokban az országokban volt a legnagyobb ellenállás, ahol liberális kormányok vannak, azt mondták ugyanis, hogy a vallás nem egy európai alkotmány kérdése, hacsak valaki nem kíván megakadályozni bármely európai polgárt abban, hogy vallását szabadon gyakorolja, akkor persze közbe kell lépni, és akkor alkotmányos kérdéssé lehet tenni.

Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről örülök annak, hogy a magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy nem népszavazással dönti el az alkotmányos szerződés kérdését, úgyis van egy népszavazásdömping Magyarországon. Aligha hiszem, hogy egy ilyen terjedelmű joganyagot érdemében, a részletekbe belemenve lenne érdemes megvitatni, és népszavazás során eldönteni. A képviseleti demokrácia különben is azt jelenti, hogy a választópolgárok a képviselőket megbízzák ezeknek az ügyeknek a vitelével. Ha rosszul viszik az ügyeket, akkor persze mindig lehet változtatni, de nem hiszem, hogy itt a részletekbe menően kellene országos vitát folytatni erről az alkotmányos szerződésről.

De ha már a népszavazásnál tartunk, és képviselőtársam is tett erről említést, szeretnék felolvasni mindössze két paragrafust az alkotmányos szerződés tervezetéből, aminek van relevanciája az előttünk álló népszavazásra is. A 3. cikk (2) bekezdése azt mondja ki, hogy az Unió egy határok nélküli, szabadságon és minden máson alapuló térséget kínál polgárai számára. Tehát az Európai Unió célja a határok teljes eltörlése. Ez valóban közös célunk, és a csak bennünket érintő trianoni traumára is ez jelenti a megoldást. Nem beszélve arról, hogy az alkotmányos szerződés kettős állampolgárságot kínál tagjainak, amikor azt mondja, hogy uniós polgár mindenki, aki a tagállamok valamelyikének állampolgára.

Mi is úgy gondoljuk, hogy ha ezt az európai utat követjük, ha az alkotmányos szerződést elfogadjuk, ha ez hatályba lép, akkor ezzel fogunk tudni a Kárpát-medence minden magyarságának kettős állampolgárságot és boldogabb európai jövőt kínálni, ezért tisztelt Országgyűlés, azt kérem én is önöktől, hogy Litvánia után másodikként Magyarország is ratifikálja ennek az európai alkotmányos szerződésnek az elfogadását.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most pedig megadom a szót Csapody Miklósnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Az Európai Unió alapító dokumentumában, amely 1950. május 9-én keletkezett, a nyilatkozat bevezetőjében ez áll: Európa nem fog egy csapásra, egyszeri építés eredményeképpen létrejönni, hanem csak azoknak a kézzelfogható eredményeknek a révén születik meg, amelyek előbb a tényleges szolidaritást teremtik meg.

Az alapítók kezdettől azt hangsúlyozták, hogy az egységes Európa nem a földrész államainak egybeolvasztását, nem valami szuperállam létrehozását jelenti majd. Ahogy Robert Schumann fogalmazott, a megbékélt, egyesített és erős Európa lényege a bizalom és az összetartozás szövetsége. Idézem: mindannyiunk valóságos érdeke az, hogy felismerjük és elfogadjuk az egymástól való kölcsönös függésünket.

Az alkotmányszerződés magyar aláírásáról szóló vitát október 5-én már mi is lefolytattuk, október 29-én pedig Rómában alá is írtuk a szerződést. Ezzel olyan egységes Unió jött létre, amelyben a Közösség alkotmányszerződése különböző jogköröket biztosít. Az alkotmány azt is lehetővé teszi, hogy a különböző politikákban és tevékenységekben - persze a kizárólag uniós hatáskörbe tartozó területeket leszámítva - az arra vállalkozó tagállamok külön-külön gyorsabban is haladhassanak, ami azt is jelenti, hogy a tagállamok között külön együttműködések is létrejöhetnek, és ezekbe a többiek bekapcsolódhatnak. Magyarország szempontjából úgy ítéljük meg, a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy ezt a lehetőséget azért kell fontosnak tekintetünk, mert hazánkat bizonyos területeken a fejlettebb tagállamokhoz hasonló, úgynevezett gyorsabb haladásra is alkalmasnak tartjuk, miközben persze a külön együttműködések rendszerét is létfontosságúnak tekintjük.

Ezeknek a kereteit a magyar kül- és nemzetpolitikának, vagyis kulturális és gazdasági törekvéseink hatékony érvényesítésének kell majd kitöltenie, természetesen elsősorban a szomszédsági kapcsolatokban és a határon túli magyarság érdekében folytatott nemzetpolitikában.

Az európai alkotmány tervezete a Konvent tevékenységének összegzése. Erről többen szóltak már, ez az összegzés ebből a korábbi tervezetből született alkotmányszerződésnek a formáját öltötte, többek között a mi parlamentünk uniós nagybizottságának, az integrációs bizottságban folytatott vitáknak és a kormány diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően.

A Magyar Demokrata Fórum szeretné világossá tenni a választópolgárok előtt, hogy ez a mai vita már természetesen nem az alkotmányszerződés szövegéről szól, és természetesen nem is arról a fölhatalmazásról, aminek a birtokában a magyar kormány a szerződést aláírta. Ez a mai vita csupán a megerősítő parlamenti határozatról szól. Mivel azonban az alkotmány szövegének szerves részei lesznek nemcsak a különféle jegyzőkönyvek, a mellékletek, de az új tagállamok csatlakozási szerződései is, nem mindegy tehát, hogy az aláírást szentesítő magyar parlamenti határozat mit tartalmaz.

Az aláírásra felhatalmazó októberi határozat az ilyenkor szokásos néhány rövid, tényrögzítő mondattal megerősítette az alkotmányszerződés magyar elfogadását, az indokolás pedig a szöveg megszületésének történetét ismertette. Részletesen kifejtette azt a három magyar alapelvet, a hatékonyságot, az egyenjogúságot és a kisebbségi jog biztosítását, amelyeket a kormány a tárgyalások során követett. Szólt az intézményi reform, a döntéshozatali mód, a rotációs elvű tanácsi elnökség és az egy ország-egy biztos elvének érvényesüléséről is, több helyen kiemelve, hogy - idézem - a kisebbségi jogok az Unió értékei közé kerültek, a megerősített együttműködéshez való későbbi kapcsolódást az Unió a saját eszközeivel is elősegíti majd.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jog fölvételét, illetve az európai kisebbségvédelem gyakorlatának normatív beemelését, az ezek intézményesítésére irányuló eltökélt szándékot a vitákban annak idején az MDF is szorgalmazta.

(9.20)

És igaz ugyan, hogy a puszta említés is számít, az MDF a kisebbségi jogok közösségi gyakorlása, ennek megfogalmazása mellett foglal ma is állást. A kisebbségvédelemben ezért a kollektív jogok támogatását szorgalmaztuk.

Amikor a magyar kormány ezen a téren - más kormányok támogatásával együtt vagy attól kísérve - részleges sikert ért el, örömmel ismertük el, hiszen ebben nem az MDF pártpolitikai szempontjainak, hanem az egész magyar nemzet érdekeinek az érvényesülését láttuk. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy itt sem pártpolitikáról, hanem nemzetpolitikáról van szó. Október elején ezért mi is támogattuk, hogy a kormány csatoljon egyoldalú értelmező nyilatkozatot a záróokmányhoz. Akkor a kormánypártok és a kormány képviselői úgy foglaltak állást, hogy bár a kezdeményezés tartalmával és céljával egyetértenek, erre nem látnak módot.

Kiderült, hogy erre a mostani előterjesztés megfogalmazása során sem láttak módot, azonban az ellenzék közös előterjesztéseinek látom még esélyét. Annak most jött el ugyanis az ideje, hogy bizonyos nyilatkozatrészleteket, bizonyos elemeket belefoglaljunk a ratifikációs határozatba. Ezért tehát azt javasoljuk, hogy a határozat két új ponttal egészüljön ki.

Az első ellenzéki közös javaslatnak a lényege a következő - három pontból áll -, először: miután az etnikai kisebbségek védelme az Unió alkotmányos alapelvévé vált, a Magyar Országgyűlés értelmezése szerint ez a cikkely a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok közös gyakorlására is vonatkozzék. Másodszor: a magyar parlament ebben a határozatban azt is kimondja, hogy a teljes egyenlőség és a diszkriminációmentesség elve nem áll ellentétben azokkal az intézkedésekkel, amelyek a kisebbségek hátrányos helyzetének megelőzésére, avagy kiküszöbölésére irányulnak. Harmadszor: a Magyar Országgyűlés támogatja, hogy induljon meg a közösségi jogalkotás a nemzeti és etnikai származáson alapuló diszkrimináció leküzdésére.

Ha mindezt elfogadjuk, nem teszünk mást, mint hogy értelmezzük a szerződés első címének második cikkét, annak is azon kitételét, amely - idézem - „ a kisebbséghez tartozó személyek jogait az Unió értékei között sorolja felö. Ennek a javaslatnak a célja kettős, először is: annak kifejezésre juttatása, hogy a kollektív jogaikat az érintett kisebbségek immár az Unió alkotmányos alapelve szerint gyakorolhatják. Másodszor pedig: az MDF szükségesnek tartja azt is kimondani, hogy a kisebbségek pozitív diszkriminációja, vagyis a méltatlan és a hátrányos helyzet kiküszöbölése nem ütközik bele a diszkrimináció általános tilalmába. Ez utóbbi is teljesen logikus következtetés, hiszen csakis akkor ütközhetne bele, ha akadna bárki, aki bármilyen változást, tehát a pozitív változást, az adott helyzet javítását is megkülönböztetésnek, vagyis diszkriminációnak óhajtaná tekinteni.

Tisztelt Országgyűlés! Annak idején a kormányt arra is felkértük, hogy a kisebbségi joggyakorlás ügye mellett a kulturális-történeti Európa alapját alkotó keresztény értékek felvételét is szorgalmazza. Azért javasoltuk, mert a történeti hűségnek is szeretnénk megfelelni. Álláspontunk tehát világos: nem elutasító, hanem méltányosságot kívánó, hiszen sem a nemzeti és etnikai kisebbségek jogbiztosításának európai alkotmányos garanciáival nem vagyunk sajnos elégedettek; sem pedig a kereszténység-keresztyénség mellőzését, az Európa keresztény gyökereire való utalás kimaradását nem tartjuk elfogadhatónak.

Az MDF annak idején, most az Európai Parlamentből konkrét lépést is említve - a saját megfigyelői által és a fideszes Szájer József képviselőtársunk erőfeszítéseivel összhangban -, nemcsak konzervatív, kereszténydemokrata pártként szorgalmazta ezt, hanem amint mondtam: a pártsemleges történeti hitelesség kedvéért is, hiszen az MDF számára a kereszténység nem politikai kérdés. Azt ugyanis maga Robert Schuman mondta ki, hogy a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulásának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet, azért, mert az európai egységgondolat világosan és egyértelműen keresztény gondolat.

Akik tehát most arra hivatkoznak, hogy a keresztény gyökereknek nincsen helyük az európai dokumentumokban, azok nem mondanak mást, mint hogy éppen azon Európa dokumentumaiból kellene kihagyni a kereszténységet, amely ennek a keresztény egységnek a gondolatára épül. Ez pedig történeti kérdés, liberálisok és szociáldemokraták, konzervatívok és zöldek számára, mindenki előtt. Ha tehát kimarad, mint ahogy kimaradt, akkor igen nehéz a Schuman-féle szolidaritásról beszélni.

Lehet egyébként szó a szolidaritásról, és kell is, hogy legyen szó, van is benne szó, csakhogy ez így kissé, ha nem is erőltetett, mégis csupán inkább afféle fiktív és szorgalmazott szolidaritás. Olyan szolidaritás, amelyet az egyébként abszolút magától értetődő gazdasági és pénzügyi érdek mozgat. Mi pedig, ugye, immár sokadszor, értékekről beszélünk, az értékek Európájáról. Éppen ez az egyik fenntartása az MDF-nek, aminek az egyik kiegészítő záradékban való rögzítését szükségesnek tartjuk.

Ez tehát a másik közös ellenzéki ajánlásunk, amelynek lényege annak megfogalmazása, hogy a történeti Európa vallási hagyományában a kereszténységnek kiemelkedő szerepe van. Nem bánt ez senkit, higgyék el! Az európai keresztény gyökerekre való hivatkozás tehát történeti tényrögzítés, ami nem érinti más vallások megítélését, nem érinti az állam és az egyház viszonyát, szétválasztását, nem érinti az alkotmányos szerződésben ugyancsak rögzített vallásszabadságot sem.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor negyvenévi parlamenti munkája után Robert Schuman belefogott az Európáért című munkába, könyve harmadik fejezete elé ezt írta: “Európa a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulása. A demokrácia a kereszténységnek köszönheti a létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Ilyen módon a demokrácia eszmeileg és időrendben szorosan kötődik a kereszténységhez. Vele együtt formálódott korszakról korszakra, sok-sok próbálkozáson át, nemegyszer tévedések és a barbárságba való visszahullás árán. Azonban a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz az. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.ö

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül még valamire szeretném felhívni képviselőtársaim és a választópolgárok figyelmét. Igaz, hogy a keresztény Európára való utalás nem került be az alkotmányba, az azonban benne van, hogy ha születik egy olyan, egymilliósnál nagyobb támogatottságú beadvány, amely ezt célozza, akkor az Európai Bizottságnak kötelessége a javaslatot a tagországok elé terjeszteni - erre mindjárt visszatérek. De fontos azt is megemlíteni, hogy az európai keresztény történeti gyökereknek a záradékba való beillesztése nemcsak a mi magyar gondolatunk és a mi magyar igényünk.

Lengyelországban a csatlakozás utáni enyhe csalódottságnak nemcsak az ottani agrárhelyzet, illetve a felemás uniós mezőgazdasági támogatások az oka. Lengyelország olyan ország, ahol nemcsak a gazdaság és a tőkepiac számít, hanem ahol a lelki-történeti szempontok is nemzeti szempontok. Ahol a közvélemény-kutatások szerint a társadalom kétharmada tartja elfogadhatatlannak, hogy a lengyel nemzettudat egyik meghatározó eleme, a katolicizmus az uniós alkotmányból kimaradt. November végén pedig arról is hírt kaptunk, hogy az Európai Parlament brüsszeli petíciós bizottsága több mint egymillió aláírással ellátott beadványt vizsgált meg. A dokumentum aláírói azt szorgalmazták, hogy az Európai Unió alkotmányos szerződésében mégiscsak említsék meg a kereszténységet és Isten nevét. Az 1 148 687 aláírással ellátott petíciót az olasz nemzetközi missziós központ küldte Brüsszelbe azzal a céllal, hogy módosítsák a Rómában aláírt alkotmányt.

Mi nem ezt kérjük. Mi nem az uniós alkotmány általunk is aláírt dokumentumának módosítását kérjük, mi pusztán a külön magyar ratifikációs záradék mellett érvelünk. A brüsszeli petíciós bizottság azonban azt állapította meg, hogy a testület az alkotmány módosításában nem illetékes. Tagjai, tehát az Európai Parlament képviselői azt javasolták, hogy a támogató országok a maguk saját ratifikációs jogszabályában tegyenek javaslatot erre, és tegyenek utalást a kereszténységre.

Tisztelt Országgyűlés! Ezt kéri a Magyar Demokrata Fórum is, nem egyebet. A ratifikációt egyebekben támogatjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

(9.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki fölszólalások végére értünk.

Még mielőtt az európai parlamenti képviselők felszólalására kerülne sor, a független képviselők részéről is jelezték felszólalási szándékukat. Ezért első fölszólalóként, 10 perces időkeretben Ékes József független képviselőnek adom meg a szót. Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (független): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Egyrészt számomra óriási öröm volt ez évben részt venni a Konvent záró ülésén, ahol az Európai Parlament elfogadására javasolta magát az európai alkotmányt.

Öröm volt azért is, hisz magyar képviselők hosszú időszakon keresztül részesei voltak az európai alkotmány megalkotásának, és egy olyan európai alkotmány megalkotásának, amely valóban a 25 tagország 560 millió állampolgárának egyfajta kül- és belbiztonságot biztosít.

Szomorú volt viszont számomra, hogy eközben a magyar parlament elé terjesztettük - több képviselőtársammal közösen - egyrészt a keresztény értékrend európai alkotmányban történő megjelenését, valamint a kisebbségek, főleg a nemzeti kisebbségek határon túli kérdésének hazai rendezését. Mindkét esetben az általunk javasolt előterjesztés a parlament döntése értelmében nemleges választ kapott.

Szomorú volt ezt tapasztalni azért is, hisz az európai parlamenti megfigyelői státusból adódóan az Európai Néppárt nagyon erőteljesen kezdeményezte, sőt mi több, az Európai Parlamenten belül is szavazást eszközölt annak érdekében, hogy valóban az európai alkotmányba és annak preambulumába a keresztény értékrend kerüljön be.

Szomorú volt most számomra hallani Eörsi Mátyás vélekedését, mint liberális frakcióhoz és az akkori megfigyelői csoporthoz tartozó liberális képviselő részéről, hogy nincs helye az európai alkotmányban a keresztény értékrend megfogalmazásának.

Itt talán az ember nyugodtan kifejezhetné azt is, hogy mit építünk egyáltalán. Egy érzék és érték nélküli világot próbálunk megvalósítani? Hiszen ma a globalizáció keretein belül nem mindegy Magyarország számára sem, hogy a versenyben versenytársak leszünk-e, vagy pedig alárendelt szerepet fogunk betölteni. Ez egy óriási nagy kérdés.

Itt vezetném vissza Eörsi Mátyásnak azt a mondását is, hogy szomorú az, hogy az ellenzék részéről állandó jelleggel az hangzik el, főleg az európai parlamenti képviselők részéről, hogy miért nem sikerült a kormánynak több pénzt hoznia. Én ezt megfordítanám úgy, hogy jelenleg a magyar parlamentben a költségvetés tárgyalásánál, sőt mi több, a különböző ideológiák gyártásánál is nagyon sokszor elhangzik a kormányzat részéről, hogy mennyi pénzt fogunk kapni 2006-ig. Sőt mi több, ma már ott tartunk: hány ezer milliárd eurót fogunk kapni 2007-2013 között.

Talán pontosan az európai uniós csatlakozásunk és maga az alkotmány kérdése is elsősorban nem erről szól, hanem valóban arról szól, hogy az Európai Unió tagországai olyan gazdasági, biztonsági, szociális, együttműködési keretek között próbálják megvalósítani a versenyképesség növelésével, az állampolgárok biztonságának a szolgáltatásával, az egészséges életmód, szociális biztonság kérdéseivel, a munkaerő szabad áramlásának a kérdésével kapcsolatos alapfogalmakat, amely mind az 560 millió állampolgár számára egyfajta hatékonyabb, erőteljesebb és sokkal jobban biztosított közérzeti lehetőséggel párosuló uniós megfogalmazásokat biztosít.

Szomorú számomra azért is, hisz 2004. május 5-én az Európai Parlament strasbourgi ünnepi közgyűlésén, hiszen május 1-jén lett a tíz tagország felvéve az Európai Parlamentbe, annak záró ülése egyikén, ha visszaemlékeznek képviselőtársaim - Vastagh Pál is, Tabajdi Csaba is, Szájer József is -, tíz kis zászló emelkedett fel az ülésteremben. Mit jelentett az a tíz kis zászló? Az a tíz kis zászló tulajdonképpen az Európai Unió tagországain belül lévő nemzeti kisebbségeknek a zászlói voltak. Már ott megfogalmazták és követelték, hogy az Európai Parlamenten belül az ő nyelvi nemzeti kisebbségi jogaik is tudjanak érvényesülni. Ezt maga az Európai Parlament alkotmánya is tartalmazza, és itt köszönet Ebner úrnak, a dél-tiroli képviselőnek, aki az Európai Néppárton belül javasolta, hogy a kulturális sokszínűség mellé kerüljön be a nyelvi sokszínűség. Efölött tavaly szeptember 24-én az Európai Parlament egységesen szavazott, és nagy többséggel el is fogadta. Nemcsak úgy fogadta el, hogy kulturális és nyelvi sokszínűség, hanem emellé beemelte a kisebbségi jogok kérdését és védelmét is. Ennek hatására és ebből kiindulva valóban a magyar kormány is, a miniszterelnökök tanácsa ülésén megtett mindent annak érdekében, hogy a kisebbségi jogok védelme bekerüljön az európai alkotmányba. Ennek hatására - talán Szájer József hatékony közreműködésére - ma már három bizottság is tárgyalja az Európai Parlamenten belül a kisebbségi jogok kérdését, hiszen a tíz csatlakozó tagország önmagában egy hihetetlen nagy nemzetiségi kérdést visz magával az Európai Parlament napi tevékenységébe.

Ami számomra nagyon furcsa és talán a hazai politizálás egyik hihetetlen negatív szokása, hogy ha valakinek az Európai Parlamenten belül más véleménye alakul ki, akkor azt meg kívánják bélyegezni. Ez egy teljesen helytelen lépés, hiszen az Európai Parlamenten belül is frakciók működnek, és ezen frakcióknak - teljesen logikus - a frakciók alapértékeiből kiindulva bizonyos kérdésekben lehet más véleménye. Lehet más véleménye a határon túli magyarok kérdésének a rendezésében, lehet más véleménye a kettős állampolgárság kérdésében, hiszen az Európai Unióban nincs tiltva, sőt mi több, számos ország, sőt azt lehet mondani, minden tagország, a 15-ök esetében is, minden tagország esetében érvényre juttatják a kettős állampolgárság kérdését. Miért okoz ez jelen pillanatban Magyarországon olyan óriási feszültséget?

Ebből kiindulva talán nekünk is a dél-tiroli esetet kellene valamilyen úton-módon követni. Furcsa számomra az is, hogy most, jelen pillanatban az Európai Parlamenten belül az alkotmányjogból, nemzeti kisebbségi kérdésekből kiindulva például egy dél-tiroli képviselő képviseli a határon túli magyarok esetében a székelyföldi autonómia felvetését. Holott ebben valóban a magyar kormánynak, a magyar képviselőknek, mind a 24 magyar képviselőnek egységesnek kellene lennie, hiszen a szülőföldön való maradás egyik feltétele, hogy valóban, ott, ahol többségben van a nemzeti kisebbség, minden további nélkül, akár az Európa Tanács által megfogalmazottak értelmében, vagy az Európai Unió általános szokásai értelmében az autonómia jogát mindenképpen biztosítani és mint egyfajta lehetőséget kötelezővé tenni azon országok számára, ahol ez valóban a nemzeti kisebbség létkérdése, megmaradása, vagy pedig a saját erőterének, kulturális, nyelvi, kisebbségi jogainak a hatékonyabb érvényesítését tudja saját maga számára biztosítani.

Részese voltam jómagam is, több néppárti képviselővel együtt, azon petíció megfogalmazásának, hogy az európai alkotmányba igenis, kerüljön be a keresztény értékrend megfogalmazása, hiszen a történelmünk, hagyományunk, múltunk, nyelvünk, kultúránk kapcsán tulajdonképpen Európában, az Európai Közösségen belül is mindannyiunk számára elsődlegesen a keresztény értékrendek biztosították ennek az alapfeltételeit.

Azért is mondtam, hogy szomorú vagyok, hiszen a magyar parlament jelenlegi többsége ezen indítványunkat és javaslatunkat egy az egyben lesöpörte. Ennélfogva a miniszterelnökök tanácsa ülésén Magyarország már ezt a kérdést nem is képviselte, hiszen más volt, ellentétes volt a véleménye.

Szomorú számomra az is - és itt talán Szájer József képviselőtársamat kérném meg -, hogy jelenleg a magyar parlament demokráciadeficitjét is fel kellene vetni az Európai Parlamenten belül, hisz ma 18 független képviselő ténykedik a magyar parlamenten belül. Megalázó, hogy 18 képviselőnek egy napirend esetében 6 perc jut. Talán ezt is fel kellene vetni, hisz a magyar alkotmány is tartalmazza, hogy minden parlamenti képviselőnek, azt lehet mondani, egyforma jogai és kötelezettségei vannak; ez sajnos a magyar parlamenten belül nem tud megvalósulni. Talán itt kellene az európai alkotmánynak és a magyar alkotmánynak is úgy szinkronba kerülnie, hogy valóban a parlamenti demokrácia lehetősége minden képviselő számára azonos jogokat tudjon biztosítani.

(9.40)

Hiszen akik egyéni választókörzetből jöttek, általában 50-60 ezer állampolgárt képviselnek, és ha a 18 képviselő esetében ezt beszorozzuk 50-60 ezer emberrel, nagyon szép állampolgári tömeget képviselnének a magyar parlamenten belül, ha a független képviselők úgy kapnák meg jogaikat, hogy valóban azonos jogokkal és kötelezettségekkel tudnának rendelkezni.

Még egyszer üdvözlöm, és itt köszönöm meg a magam részéről a magyar képviselők munkáját, hiszen nekem óriási élményem volt a Konvent tevékenységében részt venni, legalábbis nyílt ülésein részt venni, és mindenütt, mindenki részéről elhangzott, hogy a magyar képviselők, akik a Konvent munkájában részt vettek, óriási eredményt értek el, és óriási többlettevékenységükkel az európai alkotmány korszerű megfogalmazásához hozzájárultak.

Én is javaslom a magam részéről az európai alkotmány ratifikálását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az Európai Parlament magyarországi képviselőinek felszólalására kerül sor, 10-10 perces időkeretben.

Elsőkét megadom a szót Szájer Józsefnek, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták képviselőcsoportja magyarországi képviselőjének. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SZÁJER JÓZSEF (Európai Néppárt és Európai Demokraták képviselőcsoportja): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Második alkalommal kerül sor arra, hogy európai parlamenti képviselőként itt, az Országgyűlésben felszólalhatok. Az előzetes kiírás szerint csak Tabajdi Csaba után következtem volna, de úgy látom, hogy időközben megfordult ez a sorrend.

Elsősorban arról szeretnék beszélni, ami nincs benne az alkotmányban, illetőleg az alkotmányos szerződésben, de jó lenne, ha benne lenne, illetve olyan kérdésekről, amelyek abban a tekintetben fontosak, hogy jó, hogy nincsenek benne az alkotmányban. Talán kezdjük ez utóbbival.

Vannak olyan elemek itt, Magyarországon is, aminek örülhetünk, hogy ezt az alkotmány nem tartalmazza. Tegnap a Kossuth rádió egyik nagyon kiváló műsorában az egyik interjúalany arról beszélt, hogy az Európai Unió lezárta a Romániával folytatott tárgyalásokon a környezetvédelmi fejezetet. Mint természetesen tudjuk Romániával kapcsolatban, az elmúlt időszak szennyezései miatt Magyarországon is nagyon sok kár érte a természeti környezetet, az itt élő embereket, ezért Magyarország számára ez nyilvánvalóan fontos kérdés.

De most nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy ez a megfogalmazás, hogy az Európai Unió zárta le a környezetvédelmi fejezetet Romániával, május elseje óta nem pontos. Ugyanis 25 tagország ült annál az asztalnál, köztük a magyar kormány képviselője, a magyar Külügyminisztériumnak vagy a magyar Környezetvédelmi Minisztériumnak a képviselője is, ahol úgy döntöttek, hogy ezt a fejezetet le kell zárni. Ezzel a példával arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy május elseje óta az Európai Unió mi vagyunk. Mi vagyunk az egyik fontos döntéshozó szervezete az Európai Uniónak. Az Európai Unió velünk szemben nem elvárásokat fogalmaz meg május elseje óta, hanem jogszabályokat alkot, amelyek szerint nekünk is élni kell, illetőleg amelyekhez nekünk is igazodnunk kell. Ezeket a szabályokat be kell tartanunk, de mi is része vagyunk annak a jogalkotó szervezetnek, amely az Európai Uniót jelenti számunkra. Vagyis a mi döntéseink nélkül az Unióban ezután nem születnek döntések, határozatok.

Ebből következően szeretném a képviselő hölgyek és urak figyelmét felhívni arra, hogy azt a fajta magyar kishitűséget, amiről itt már egy korábbi szónok is beszélt, hogy minden nélkülünk dől el, minden a fejünk fölött dől el, nincs beleszólásunk a sorsunkat alakító fontos döntésekbe, ezt felejtsük el. Mostantól fogva mi is részei vagyunk ennek a rendszernek, és ha az Európai Unió lezárja Romániával a környezetvédelmi fejezetet - amiben, azt gondolom, súlyos és olyan átmeneti kedvezményeket is kap Románia a csatlakozással kapcsolatban, amely Magyarország számára hátrányos -, akkor mi ugyanúgy részesei vagyunk e döntés meghozatalának. Vagyis innentől fogva nem mutathatunk kifelé senkire.

Hogyan kapcsolódik ez ahhoz a témához, amiről beszélni szeretnék, vagyis ahhoz, hogy ami nincs benne az alkotmányban? Megnéztem az alkotmány egyik fejezetét. Magyarországon, itthon most komoly vita folyik azokról a kérdésekről, hogy az Európai Unió mennyire befolyásolhatja Magyarország szuverén döntéseit. Például mennyire szól bele az Európai Unió abba, hogy Magyarország meghatározhassa, hogy kik legyenek állampolgárai. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, az Európai Unió semmilyen értelemben nem szól bele abba, hogy tagországainak kik az állampolgárai. Kizárólag és egyedül a Magyar Országgyűlés dönthet arról, hogy ki lesz Magyarország állampolgára, azt az állampolgárságot milyen eljárással, milyen módon biztosítjuk neki.

Vagyis aki arra hivatkozik, hogy az Európai Unióban vannak valamifajta elvárások ezzel a kérdéssel kapcsolatban, az súlyosan téved. És az alkotmánynak az új szövege szerint, de a jelenleg hatályban lévő nizzai szerződés szerint is egyetlenegy olyan passzus nincs ezekben a szerződésekben és ebben a tervezetben, amely Magyarországot ettől a szuverenitását képező alapvető jogtól megfosztja. Tehát azok a hivatkozások, amelyek ezzel ellentétesek, minden alapot nélkülöznek. Az alkotmányos szerződés a tagállamok jogkörében hagyja azt, hogy ezekről az alapvető kérdésekről miképpen dönt. Éppen ezért azok a külső hivatkozások, hogy felhúzzák majd a szemöldöküket, adott esetben majd rosszallásnak leszünk kitéve, mind alaptalanok.

Ad absurdum, egészen odáig menően, hogy ha Magyarország adott esetben úgy döntene, hogy az 1 milliárdnál is nagyobb lakosságú Kína összes állampolgárának automatikusan megadja az állampolgárságot, minden kérés és egyéb nélkül, legfeljebb politikai problémáink lehetnek belőle, de jogilag ezt a szuverenitásunkhoz tartozó alapvető kérdést nem szabályozná senki. Nyilván abszurdum a kérdés, Magyarország ilyen típusú döntésre nem készül, nem hiszem, hogy volna olyan magyar politikus, aki ezt megtenné. A példát azért mondtam, hogy amikor Magyarország megkötötte az Európai Unióval a csatlakozási szerződését, akkor egyetlenegy pont tekintetében sem mondott le arról a jogáról, hogy saját maga határozhassa meg a szuverenitás magját képező kérdést, vagyis hogy kik legyenek az állampolgárai.

Az alkotmányos szerződés egyértelműen beszél. Az alkotmányos szerződés nem kettős állampolgárságról beszél, mint ahogyan azt Eörsi Mátyás az imént említette. Nem kettős állampolgárságról van szó. Az Európai Unió állampolgára csak az lehet, aki egyben valamely tagország állampolgára. Az alkotmányos szerződés 1/10. cikke részletesen felsorolja az európai uniós állampolgárok jogait. Jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni, tartózkodni, választási jogosultak, választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti választásain, petícióval fordulhatnak az Európai Parlamenthez, de mint látjuk, ezek mind kiegészítő jogosítványok a nemzeti állampolgársághoz képest. Ezért is fontosnak tartom, hogy amikor Magyarország az európai állampolgárságról beszél, akkor ezt olyan magyar embereknek is biztosítani tudja és megadja, akik ilyen módon adott esetben hosszú távra is kiszorulnak az Európai Unióból.

Amúgy ismét végignéztem az európai alkotmányos szerződés igazságügyi és belügyi együttműködésre vonatkozó fejezetét, amely a migrációval, a bevándorlással, az idegenrendészeti kérdésekkel foglalkozik. Itt sem találtam egyetlenegy olyan tételt sem, amely ezzel ellentétes volna.

A következő kérdés, amely ehhez kapcsolódik, több képviselőtársam már beszélt erről, a kisebbségekkel kapcsolatos állásfoglalás. Néhány héttel ezelőtt, amikor hasonlóképpen részt vehettem a parlament ülésén, akkor úgy tájékoztattak, hogy a magyar pártok között született egy megegyezés, hogy nem az előzőleg elfogadott alkotmányról elfogadott dokumentumban, hanem majd a ratifikációs okmányban, az ahhoz kapcsolódó országgyűlési határozatban fogja a Magyar Országgyűlés megfogalmazni azt a kiegészítő javaslatot, amely értelmezi az alkotmányban, egyébként örvendetesen, a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó tételt, azt megerősíti. Fontos, hogy Magyarország ebben a kérdésben világosan rögzítse az álláspontját, hiszen az elkövetkezendő időszakban az Unió különböző intézményei, az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az Európai Bíróság mind-mind értelmezni fogják ezt a meglehetősen általános megfogalmazású passzust, ami az alkotmányba bekerült.

(9.50)

Örvendetesnek tartom, hogy az az egyébként néppárti olasz biztos, Franco Frattini, aki a bel- és igazságügyekkel foglalkozik az Európai Bizottságban, meghallgatása során nagyon határozottan kiállt a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogai mellett. Ez jó alapot ad arra, hogy a jövőben ennek a passzusnak az értelmezése - amely, mint mondtam, az alkotmányba örvendetesen bekerült - abba az irányba megy el, amely Magyarország, a magyar kisebbségek számára is kedvező és pozitív hatásokat hozhat.

Tehát ez az értelmezés megindult. Miért pont a magyar parlament ne kezdené el értelmezni ezt a szöveget? Miért pont mi, magyarok legyünk olyan kishitűek abban a tekintetben, hogy nem tesszük bele ebbe az okmányba azt, hogy mi ez alatt azt is értjük, hogy ez nem zárja ki a kollektív jogok gyakorlását, és azt is, hogy a pozitív diszkrimináció nem ellentétes és nem áll szemben azokkal a passzusokkal, amelyek máshol szerepelnek, amelyek a diszkriminációt tiltják az európai alkotmányban? Miért pont mi ne mondanánk ezt? Ehhez az alkotmányhoz, tisztelt képviselők, számos ország, uniós tagállam az euró elnevezésétől kezdve egészen az Euratom-szerződésekig számos kiegészítő, értelmező rendelkezést fűzött, egyoldalú értelmezéseket. Miért ne tehetnénk meg ezt mi, magyarok is?

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Befejezésül egyetlenegy megjegyzést szeretnék tenni, és ez a kereszténységre vonatkozik. Már többen említették, hogy mi, európai parlamenti képviselők - jómagam, Vytautas Landsbergis volt litván elnök, Lojze Peterle volt szlovén miniszterelnök - levélben fordultunk önökhöz, hogy a ratifikációban foglalkozzanak Európa közös keresztény örökségével. Nem mi, néppártiak nem értjük az európai kereszténységre való hivatkozást, hanem a liberálisok. A humanizmusra és a felvilágosodásra van hivatkozás ebben az alkotmányban, a keresztény gyökereket miért hagyjuk ki ebből? Kérem az Országgyűlést, hogy amennyire lehet, korrigálja ezt a helyzetet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Egy mondatot engedjen meg, hiszen azzal kezdte felszólalását, hogy nem ez volt a felszólalások sorrendje, nem ön következett volna. Valóban én döntöttem úgy, hogy a sorrend megváltozzék, mivel úgy látszik, elkerülte a forgatókönyvírók figyelmét, hogy az Európai Parlamentben az önök frakciója a legnagyobb, tehát önöket illeti először a szó. Ennek megfelelően következik most Tabajdi Csabának, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja magyarországi képviselőjének a felszólalása tízperces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. TABAJDI CSABA (Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt volt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt európai parlamenti delegációjának vezetőjeként örülök a lehetőségnek, hogy részt vehetek egy olyan vitában, amely kimondja a végső szót, hogy mi a magyar legfőbb törvényhozó szerv, a Magyar Országgyűlés véleménye az alkotmányos szerződésről. Ez így van rendjén, hogy a tagállamok parlamentjei és népszavazásai mondják ki a végső szót, hiszen ez az alkotmányos szerződés, ez az alkotmány nem egy állam, nem egy szövetségi állam, nem az európai egyesült államok, nem egy föderáció, hanem huszonöt európai állam uniójának az alkotmánya, azt is mondhatnánk, hogy az Euro 25 állam népeinek az alkotmánya.

Tisztelt Ház! A mérlegelésünk kettős és kettősnek kell lennie. Egyrészt arra irányul, hogy megfelel-e az alkotmányos szerződés az Unió érdekeinek, másrészt hogy megfelel-e Magyarország érdekeinek. Azt, hogy megfelel-e az Unió érdekeinek, rajtunk kívül még huszonnégy tagállam fogja mérlegelni, de hogy megfelel-e a Magyar Köztársaság és a magyar nemzet érdekeinek, az kizárólag a tisztelt Ház, a Magyar Országgyűlés illetékessége, ezt rajtunk kívül senki nem fogja mérlegelni.

Nemzeti szempontból európai parlamenti képviselőként is úgy látom, hogy négy döntő szempontot kell mérlegelnünk. Első szempont: hatékonyabb, működőképesebb, versenyképesebb lesz-e az Európai Unió az alkotmányt követően? Igen, hatékonyabb lesz az Európai Unió. A második szempont: biztosítja-e a nagy, a középméretű - mint Magyarország - és a kis tagállamok egyenlő bánásmódját? Azt kell válaszolnunk, hogy igen, elvileg biztosítja a tagállamok egyenrangúságát, de később majd szeretnék kitérni arra, hogy a valóság ennél összetettebb. A harmadik elem, amiről ma már sok szó esett, hogy az Unió történetében először az acquis communautaire a közösségi joganyag része lesz, a kisebbségek jogainak a szavatolása. Ez magyar nemzeti szempontból rendkívül fontos erénye ennek az alkotmányos szerződésnek. A negyedik szempont, amit európai és magyar szocialistaként nagyon fontosnak tartok, hogy az alkotmány megerősíti a szociális Európa gondolatát, pontosítja a szociális jogokat, a szociális piacgazdaság gondolatát.

Megjegyzem, nagyon sajátos, hogy Magyarországon, hála istennek, e tekintetben nem alakult ki nagy vita az alkotmány körül. Tegnap éjjel Brüsszelből jőve a repülőn elolvastam a Le Monde-ban két cikket, Fabius volt miniszterelnöknek, a szocialista párt második számú személyének nagy interjúját és Alain Madelinnek, a francia jobboldal, az UNP egyik vezető személyiségének a válaszát. Fabius és az európai kommunisták egy része kevesli, és azt mondja, hogy túl liberális ez az alkotmány. Alain Madelin pedig azt mondja, ő mint liberális jobboldali úgy ítéli meg, hogy túl szocialista, mert túl sok szociális jogot tartalmaz. Tulajdonképpen azt lehet mondani, mivel a Konventben a legkülönbözőbb politikai csoportok és nézetrendszerek, kormányok, országgyűlési képviselők, nemzeti parlamentek képviselői munkájának közös eredményeként jött létre a kormányközi konferencia nyomán, hogy ez ma tükrözi az európai közös gondolkodást, tükrözi ezeket az értékeket.

Tisztelt Ház! Ami a kisebbségi kérdést illeti, ma már sok minden elhangzott róla. El kell mondani, hogy ez a szükséges, de nem elégséges lépés. Szükséges, de nem elégséges lépés, ezért az Európai Parlamentben elkezdtük, pontosabban folytattuk és megpróbáljuk intézményesíteni a kisebbségvédelmet. Létrehoztunk egy olyan intergroupot, magyarul frakcióközi csoportot, amely 17 országból 42 tagjával az egész politikai spektrumból az egyik legnagyobb létszámú intergroup. Ennek az intergroupnak az elnökévé engem választottak, alelnöke Gál Kinga a Fidesz részéről, és tagja Bauer Edit, felvidéki Magyar Koalíció Pártjának a tagja, szintén az Európai Néppárt részéről.

Mi a célja ennek az intergroupnak? Az a célja, hogy a kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelmét - ami a preambulumban megjelent - megpróbáljuk kibontani az Európai Parlament szintjén. Szeretném, ha néhány év alatt egy irányelvet tudnánk kidolgozni, amelyben tisztáznak olyan fogalmat, amely az itt lévő és vitatott nyilatkozatban is benne van, hogy mi a viszonya a kisebbségek egyenlő bánásmódjának a kedvezményes bánásmódhoz. Szájer képviselőtársamnak pedig jelzem, hogy ne használjuk a pozitív diszkrimináció kifejezést, a kisebbségi szakirodalom ma már a preferential treatmentet, tehát a kedvezményes bánásmódot használja - melynek a tartalma ugyanaz, de ma már talán ez a korszerűbb fogalom -, az egyéni, a csoportosan gyakorolható és a csoportos jogokat. S ami nagyon lényeges, hogy a szubszidiaritás elvéből milyen autonómiaformák illethetik meg, s mi legyen az Európa Tanács és az Európai Parlament viszonya.

Nem akarok a Magyar Országgyűlés belső vitáiba beavatkozni, de az európai parlamenti munkát is segítené, ha több ország parlamentje - így a magyar, a finn és más kisebbségbarát parlament - kicsit kibontaná és értelmezné a kisebbségek jogait.

(10.00)

Természetesen én úgy ítélem meg, hogy ez nagyon segítené az európai parlamenti munkát is. Én remélem, hogy sikerül egy négypárti megegyezéssel egy ilyen nyilatkozatot tenni, de önmagában véve a Magyar Országgyűlés nyilatkozata nem elég. Én kérem az Országgyűlés vezetését, hogy a parlamentközi kapcsolatokat erre a célra használja föl.

Tisztelt Ház! Európa szempontjából én öt elemet emelnék ki, hogy mi a jelentősége ennek az alkotmányos szerződésnek: az Európai Unió most válik politikai unióvá, pontosabban: ez a kezdete. A másik: az összes eddigi bővítést megelőzte a mélyítés kérdése, most a tízes bővítésnél nem történt meg, az alkotmány pótolja ezt. Harmadrészt: az értékközösségről már beszélt Eörsi képviselőtársam, először történik meg, hogy az értékközösséget egy alkotmány szintjén részletezi az Unió életében. Negyedszer: az európai polgár jogai először kerülnek megfogalmazásra. És ötödször: új hatalommegosztásról van szó.

Tisztelt Ház! Föl kell tenni azt a kérdést, hogy az alkotmány a nemzeti érdekérvényesítéshez megfelelő keret-e. Utaltam arra, hogy elvileg megvan a mi egyenrangúságunk az Európai Parlamentben, de azért ez sokkal bonyolultabb a valóságban. Két elemre hadd utaljak: először is mindannyian tudjuk, hogy a koppenhágai szerződés mennyiben diszkriminatív az új tagállamok gazdái számára, részben az alacsony induló 25 százalék, részben a kilencéves hosszú átmeneti időszak miatt. De ugyanilyen diszkrimináció ellen kellett felszólalnom a parlamentben, az Európai Parlamentben napirend előtt, mert az új tagállamok tisztségviselőit szemmel láthatóan diszkriminálják, alacsonyabb fokozatba helyezik be. Vagyis az egyenrangúságért, az egyenlő bánásmódért bizony nekünk, új tagállamoknak keményen küzdeni kell.

Mindig megkérdezik, hogy akkor most hogy lehet itt nemzeti érdeket érvényesíteni. Mondom, hogy nemzeti érdeket önmagában érvényesíteni sehogy se lehet, nemzeti érdeket csak úgy tudsz érvényesíteni, ha ehhez szövetségeket, koalíciókat hozol létre. Vagy meggyőzöd a saját párttársaidat, mint ahogy ez történt a vajdasági, nagyon sikeres nyilatkozat esetében, vagy pedig szövetségeseket szerzel egy-egy adott kérdésben, például akár a cukorreformnál vagy a zöldség-, gyümölcsreformnál, tehát szövetségesek kellenek.

Tisztelt Ház! Nagyon fontos a nemzeti összjáték, nagyon fontos az érdekérvényesítésben, hogy mi helyzetkövetők leszünk-e vagy helyzetteremtők. Nagyon fontos az is, hogy a nemzeti összjátékban... - és én szeretném megköszönni a Magyar Országgyűlésnek, hogy egyetlen új tagállam esetében sem rendezték így a képviselői jogállást, mint a magyar európai parlamenti képviselők esetében. Ez nagyon fontos, hiszen mi máshol küzdünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), más színtéren ugyanazokért a nemzeti érdekekért.

És - még néhány másodpercet, elnök úr - szeretném javasolni, hogy volt nekünk egy kiváló kezdeményezésünk, egy négypárti annak idején, a népszavazás előtt, én szeretném kezdeményezni újra, hogy a jövő évben, amikor már túl vagyunk a népszavazás izgalmain is, az Európai Parlament magyar képviselői és a Magyar Országgyűlés képviselői kezdjenek újra egy négypárti körutat, hogy a magyar társadalom (Az elnök ismét csenget.) kicsit átérezze, hogy nekünk most már nem egy alkotmányunk van, hanem két alkotmányunk van, amelyek egymást kiegészítik, egymást gazdagítják.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Még mielőtt lezárnánk a napirendi pont általános vitájának az első részét és szakaszát, megadom a szót Bársony András államtitkár úrnak, hogy az eddigi vitában elhangzottakra reagáljon. Parancsoljon, öné a szó.

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Egyetlenegy dolog miatt kérem egy rövid időre a figyelmüket: több alkalommal elhangzott egy utalás arra a látszólag procedurális elemére a mostani vitának, amely szerint a kormány és a kormánypártok azt kérték az ellenzéktől, amikor a felhatalmazást megszavazta a parlament az alkotmányos szerződés aláírására, hogy egy kérdésben a mostani vitában foglaljon állást a parlament, ez pedig az, hogy miként értékelik a Magyar Köztársaság Parlamentjének képviselői a kisebbségi problematika megjelenését az uniós alkotmányos szerződés preambulumában.

Akkor is azt mondtam és azt mondtuk, most is ezt javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy fejtse ki ebben azt az álláspontját, amit jónak lát, azt, amiről egyébként több képviselő beszélt, mind a Magyar Parlament képviselői, mind pedig az Európai Parlament magyar képviselői. Egy dologtól azonban szeretném megóvni a Magyar Köztársaság parlamentjét: az a javaslatom, hogy ne értelmezési jellegű vitába bonyolódjon elvi alapon. Az álláspontját egy határozati formában természetesen kifejtheti tartalmilag, akár négypárti egyetértés mentén, sőt a függetlenekkel történt egyeztetés után is. De ne abba az esetlegesen jogelméletinek tűnő vitába menjünk bele, hogy a magyar parlament az uniós alkotmányt értelmezi valamilyen jogi aktus keretében, hanem foglalja össze álláspontját a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban. És azt gondolom, hogy azon a módon, ahogy Tabajdi képviselő úr mondta, ez irányadó lehet más országok parlamentjei számára is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására ma este, utolsó napirendi pontként kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Áder János és más képviselők - mindannyian a Fidesz képviselőcsoportjából - „ Az egészség nem üzletö címmel politikai vita megtartását kezdeményezték. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/12671. számon kapták kézhez.

Engedjék meg, hogy ismertessem a vita menetét: elsőként a kormány képviselőinek nyilatkozatára kerül sor 40 perces időtartamban; ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor 20-20 percben; majd a további képviselői felszólalások következnek a frakciók és a független képviselők rendelkezésére álló időkeretben. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogy az egyes frakciók mennyi időt használtak fel. Végül a kormány képviselője 15 percben válaszol a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket a Házszabály egyes rendelkezéseire, amelyek az időkeretes vita szabályait tartalmazzák. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe beszámít. Vita közben a kétperces felszólalásokat - a személyes érintettségre történő reagálás kivételével - be kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe beszámítani.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az időkeret felhasználását időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a felhasznált időtartam számítógépes rögzítését.

Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem a jegyző asszonyt, ismertesse az egyes időkereteket.