Készült: 2024.09.21.19:00:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

171. ülésnap (2004.10.05.),  17-59. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:43:10


Felszólalások:   13-16   17-59   59-101      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést H/11434. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig H/11434/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Bársony András államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Európai uniós csatlakozásunk immáron befejezett tény, a csatlakozással együtt azonban további közjogi lépésekre is sort kell keríteni. A kormány éppen ezért olyan határozati javaslatot terjesztett be az Országgyűlés elé, amelynek célja, hogy az immáron 25 tagállam által megtervezett európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírását a kormány megtehesse.

Határozatával az Országgyűlés felhatalmazást ad a kormánynak ezen szerződés az Országgyűlés általi megerősítés fenntartása mellett történő aláírására. Az Országgyűlésnek benyújtásra került az alkotmányszerződés magyar nyelvű változata is mellékletként. Az aláírási ceremóniára 2004. október 29-én kerül sor Rómában, az Európai Unió 25 tagállama tehát visszatér a bölcsőhöz, oda, ahol lerakták annak idején az Európai Közösség és az Európai Unió alapkövét. A záróokmányt a kormány képviselői, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter fogják tehát október 29-én kézjegyükkel ellátni, amennyiben a meghatalmazási okiratot ezen országgyűlési határozat elfogadása után a köztársasági elnök úr számukra kiállítja.

Az alkotmányos szerződés történetéhez tartozik, hogy 2000 decemberében Nizzában, a nizzai szerződés elfogadásával együtt döntöttek egy újabb kormányközi konferencia összehívásáról, amelynek előkészületeit a szerződéshez csatolt nyilatkozat határozta meg. 2001-ben egy döntés alapján kezdődött meg egész Európában a vita Európa jövőjéről, amely formális társadalmi keretet adott a tudományos és politikai műhelyekben már régóta elemzett és részben kiérlelt gondolatok széles körű bemutatásához, elfogadtatásához és továbbfejlesztéséhez. Ennek nyomán a belga elnökség során a laekeni Európa Tanács 2001 decemberében döntött arról, hogy az Európai Unió jövőjének legfontosabb kihívásait egy európai konvent tekintse át, összetételében újszerű módon, illetőleg vitassa meg azt.

A Konvent 2002 márciusa és júliusa között készítette el válaszait az állam- és kormányfők laekeni nyilatkozatában felvetett kérdésekre. Összegzésként javaslatot tett egy alkotmányos szerződésre. A 2003 októberére összehívott kormányközi konferencia ezen alkotmánytervezet alapján folytatott vitát a jelenleg hatályos alapszerződések módosításának irányáról és az Unió jövőjéről. 2004. június 17-18-án az Európa Tanács ülésén zárult le az alkotmányszerződés szövegének elfogadási folyamata, immáron a bővített európai uniós körben, 25 tagállam, közte Magyarország részvételével.

Ez a szerződés új keretet biztosít az Unió fejlődéséhez, a jogi keret összhangban van a fejlődés jelenlegi szakaszával, és meghatározza a távlati célkitűzéseket. Az alkotmányos rendelkezések tisztázzák a közösség mibenlétét, alapvető értékeit, elveit, célját. Az alkotmányos szerződés megerősíti a polgárok jogait az Unió alapjogi chartájának szerződésbe foglalásával, az Uniót polgárai felé fordítja, új részvételi lehetőségeket kínálva nekik, megerősíti az Európai Parlament szavát a közös döntéshozatal fő szabállyá emelésével, uniós népszavazás kezdeményezésének lehetőségével, világos és átlátható megosztást biztosít az Unió és a tagállamok hatásköreiben, hatékonyabb ellenőrzési jogot nyújtva a nemzeti parlamenteknek.

Ott bővíti az Unió a hatásköreit, ahol az a polgárok érdekeit szolgálja, a szabadság, biztonság és a jogegyenlőség érvényesülése térségének megvalósításával hatékonyabbá válik a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a tagállamok közötti polgárjogi ügyek kölcsönös elismerése. Közös kül- és védelmi politika fokozatos kifejlesztésére tesz kísérletet, létrehozva az európai külügyminiszteri posztot és egy európai védelmi ügynökséget, az Unió tagállamai közötti gazdasági koordináció javításával pedig biztosítja a közös pénz, az euró stabilitását és sikerét; az Uniót szilárd és demokratikus és reményeink szerint hatékony intézményekkel látja el.

Az Európai Parlament a Tanács mellé felzárkózva az Unió korábbinál meghatározóbb törvényalkotó szervévé válik, fő szabályként a Tanáccsal együtt alkot törvényt. A törvényalkotás a tagállamok polgárainak közvetlenül delegált képviselői és a tagállamok végrehajtó hatalmi képviselői közötti egyetértésnek lesz eredménye. A Tanács egységes megjelenést kap, elnöke szervezi, ütemezi a tagállami munkát. A Bizottság új szervezete biztosítja, hogy továbbra is az európai építkezés motorja és fő végrehajtója legyen, megjelenítse a közös európai érdeket.

A szerződés létrehozása közös siker, immáron nem osztja meg a tagállamokat régi és új tagállamokra, a 25-ök közös sikere. Magyar részről mindvégig aktívan, és a végső dokumentum ismeretében elmondható, hogy eredményesen vettünk részt a kibővített Európai Unió jövőjét megalapozni hivatott alkotmányos szerződés kidolgozásában. Sikerült elérni azt, hogy a magyar hozzájárulás hatékonyan mozdítsa el az alkotmányos szerződés tervezetét abba az irányba, amely megfelel a Magyar Köztársaság érdekeinek is. A tagállamok egyenjogúsítása, azt sajátos megfogalmazással segítve elő, első alkalommal került be az Európai Unió dokumentumaiba: “A tagállamok egyenlők az alkotmány előtt.ö

Magyarország négy elsődleges célkitűzése érvényesült a kormányközi konferencián. Az (1) bekezdés 2. cikkelyében, az úgynevezett preambulumban szerepel a kisebbségekhez tartozó személyek jogi védelmének garanciája. Azt kell mondjam, hogy ez valamennyi polgárunk, valamennyi magyar polgár és a határon túl élő magyarok számára is nagy siker.

 

(9.50)

A Bizottság összetétele tekintetében 2014-ig fennmarad az egy ország-egy biztos elve, bekerült az alkotmányos szerződésbe a később csatlakozók felzárkózásának előmozdítása, és a védelempolitikai rendelkezések végül is Magyarország számára azzal az elfogadható megoldással kerültek rögzítésre, hogy az európai kollektív védelem letéteményese továbbra is az észak-atlanti szerződés marad.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném jelezni, hogy az előkészítés során tudomásunkra jutott, és azóta már négypárti egyeztetés is folyt abban a tárgykörben, mely szerint fűzzön a magyar kormány külön nyilatkozatot ezen országgyűlési határozat mentén a Rómában aláírandó dokumentumokhoz. Szeretném jelezni, hogy az alkotmányos szerződéshez jogi értelemben kizárt ilyen nyilatkozat megtételének a lehetősége, kizárólag a kormányközi konferencia záródokumentumához lehet politikai nyilatkozatot hozzáfűzni, ennek azonban jogi és politikai relevanciája a továbbiakra nézve nincs.

Éppen ezért folytatjuk a tárgyalásokat a parlamenti pártok között, és a köztársaság kormánya kész erre, amennyiben elfogadható, közös álláspontot sikerül kialakítani, akár ezen a módon - mint azt az ellenzék javasolta -, akár azon a módon is, hogy a későbbi ratifikációs eljárásban a Magyar Országgyűlés nyilvánítson ki egyfajta akaratot, olyan akaratot, amely valamennyi képviselőtársunk vagy képviselőtársaink döntő többségének akaratát tükrözi.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Kérem tehát, hogy támogassák az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottságok álláspontjának és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkertben.

Először megadom a szót Kocsi László képviselő úrnak, az európai integrációs ügyek bizottsága előadójának.

KOCSI LÁSZLÓ, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés napirendjén ismét valóban egy rendkívüli jelentőségű európai uniós tárgyú előterjesztés van, amit most kezdünk megtárgyalni. Az elmúlt másfél év ugyan bővelkedett uniós tárgyú parlamenti előterjesztésekben: elég utalni a Magyarország uniós tagságáról szóló népszavazásra, a csatlakozási szerződés aláírásáról, megerősítéséről és kihirdetéséről szóló határozati, illetve törvényjavaslatokra. Ezek az előterjesztések a Magyarország uniós tagságához szükséges alkotmányos lépéseket jelentették. A szóban forgó mostani javaslat nem az uniós tagságról rendelkezik, hanem az Unió jövőbeni működéséről szóló alkotmányos szerződés a tárgya.

Az Országgyűlés európai integrációs ügyek bizottsága ez év szeptember 28-ai ülésén az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírásáról szóló H/11434. számú határozati javaslatot első helyen kijelölt bizottságként megtárgyalta, és általános vitára bocsátását egyhangúlag támogatta. Egyhangúlag támogatta, mert közös munkáról, közös sikerről van szó.

Emlékeztetőül hadd mondjam el, hogy a kormányközi konferencia lezárásaként ez év június 17-én az Európa Tanács fogadta el a szóban forgó szerződést. A tárgyalások folyamán a kormány mindvégig törekedett a diplomácia eszközeit igénybe véve, a pártok képviselőivel egyeztetett magyar álláspont minél hatékonyabb képviseletére. A magyar érdekek jelentős részét sikerült érvényesíteni a kormányközi konferencia alatt.

A magyar szempontból fontos eredmények a következők voltak. A kisebbségi jogok az Unió értékei közé kerültek; a megerősített együttműködéshez való későbbi kapcsolódást - így akár a mi kapcsolódásunkat is - az Unió saját eszközeivel is elősegíti majd; az Európai Bizottságba 2014-ig minden tagállam küldhet tagot; a Tanács új elnöklési rendszere szintén a tagállami egyenjogúság alapján biztosít lehetőséget Magyarország számára az elnökség két másik tagállammal történő ellátására; továbbá a védelmi politika területén szorosabb együttműködésre nyílik lehetőségünk.

Az alkotmányszerződéssel új Unió jön létre, amely az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződéssel és az Európai Unióról szóló szerződéssel létrehozott Európai Közösség, illetve Európai Unió jogutóda. Az új Európai Unió jogi személy lesz, melynek alkotmányszerződése egységbe foglalja az Unió működésével kapcsolatos, jelenleg hatályos alapszerződési rendelkezéseket, illetve felváltja azokat.

A javaslat elfogadásával az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt az Európai Unió alkotmányszerződésének aláírására, amelyre ez év október 29-én, Rómában kerül sor. Ez azért tekinthető különleges helyzetnek, mert a kormány egyfajta gesztusként felhatalmazást kér az Országgyűléstől az aláírásra, holott nemzetközi és hazai jog alapján a kormány képviselője parlamenti felhatalmazás nélkül is jogosult lenne a szerződés aláírására. Mégis, az alkotmányos szerződés jelentős volta miatt a kormány indokoltnak tartotta a felhatalmazásra vonatkozó kérelem előterjesztését. Ilyen felhatalmazást a kormány legutóbb a csatlakozási szerződés aláírására vonatkozóan kért az Országgyűléstől. Miután október végén Rómában aláírja a kormány az alkotmányos szerződést, beterjeszti az Országgyűlés elé megerősítés, ratifikáció céljából. Hazánkban ugyanis a ratifikáció az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, eltérően egyes más tagállamoktól, ahol alkotmányos előírás miatt népszavazás dönt a szerződés ratifikációjáról.

Mint mondtam, bizottságunk egyhangúlag döntött a támogatásról, biztosította a kormányt, mégis felmerült a vitában egy kezdeményezés. Erről államtitkár úr már szólt. Ezt az egyhangú támogatást, ezt a már-már művi és gyanús, a külső szemlélő számára szokatlan egyetértést életszerűvé fogja tenni nyilván az a vita, amely e kezdeményezés körül kialakul. Erről a kezdeményezésről azonban fideszes képviselőtársam beszél majd a kisebbségi vélemény előadásakor.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére Manninger Jenő képviselő úrnak.

MANNINGER JENŐ, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kisebbségi véleményként kívánom itt is jelezni azt, amit a bizottsági ülésen elmondtunk. Jóllehet, hangsúlyoznom kell, hogy a javaslattal, az előterjesztéssel egyhangúlag egyetértettünk, tehát az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést támogattuk, csupán a bizottságban is szükségesnek tartottuk bejelenteni, hogy nagyon fontos az, hogy deklaráljuk, miképpen értelmezzük a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokat, illetve hogy egyáltalában azt az örvendetes tényt, hogy az európai alkotmányba bekerült a kisebbségek védelme, pontosan hogyan szükséges értelmeznünk. Fölmerült a vitában, hogy van-e erre lehetőség, és fölmerült az is, hogy más országok esetleg szintén fognak különböző álláspontot közzétenni.

Én most nem kívánom itt ezt részletesen ismertetni, csak jelezni kívántam, hogy már akkor ott be kellett jelentenünk, nagyon fontos az, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek védelme az Unió alkotmányos alapelvévé vált álláspontunk szerint. Ennek a részletes ismertetését Hörcsik Richárd, a bizottság alelnöke a Fidesz vezérszónokaként fogja megtenni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(10.00)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Balla Mihály képviselő úrnak, a külügyi bizottság előadójának.

BALLA MIHÁLY, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A külügyi bizottság az október 2-ai ülésén tárgyalta a határozati javaslatot, és egyhangúlag támogatta. Mégis, néhány gondolatban érdemes talán elmondani azokat a megfogalmazott véleményeket, amelyek a bizottsági ülésen elhangzottak.

Ki kell emelnünk azt, hogy az ehhez az országgyűlési határozati javaslathoz vezető út igen hosszú volt, és ne felejtsük el, hogy az Európai Konvent egy hosszú időszak hatalmas munkája után juttatta el magát az alkotmányt oda, hogy magáról a szerződésről is tudunk tárgyalni. A bizottsági ülésen is elhangzott, hogy köszönet illeti azokat, akik Magyarország részéről ebben a munkában akkor részt vettek mind kormányzati, mind parlamenti oldalról, akiket Magyarország a Konvent munkájába delegált. Ebben az időszakban, amikor az alkotmányról tárgyaltunk, vitatkoztunk adott esetben, el lehetett mondani azt, hogy az alapértékekben, az alapgondolatokban a négy parlamenti párt folyamatosan megegyezett, és egyfajta konszenzusra törekedett.

Nagyon fontos mérföldkő ez az országgyűlési határozati javaslat a szerződés kapcsán az Európai Unió életében is, a mi életünkben is, hiszen nagymértékben hozzá fog járulni olyan elengedhetetlen folyamatokhoz, mint az integráció további mélyítése, a már régóta indokolt intézményi reformok véghezvitele, valamint a 25 tagúra kibővített Unió zavartalan és az eddigieknél is sokkal hatékonyabb működése. S ne feledkezzünk meg számos olyan, pozitív elemről, amelyek az integritási részét képezik a dokumentumnak: az Unió értékközösség; kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása; az intézmények szerepének, hatásköreinek pontos tisztázása és elhatárolása; az Európai Parlament szerepének megnövekedése; az egységes Unió létrejötte, amely jogi személyiséggel bír; és egy nagyon fontos elem a közös kül- és biztonságpolitika szabályrendszerének kidolgozása.

Az ülésen elhangzott az is, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői üdvözlik és fontosnak tartják, hogy a kisebbségek jogaira vonatkozó rendelkezések bekerültek az alkotmányos szerződés végleges szövegébe is, és a kisebbségi jogok az Unió értékei közé kerültek. Úgy gondolom, hogy ez közös siker, és mivel konszenzus volt ebben a kérdésben, úgy gondolom, hogy ez a mi sikerünk is. Mindezek mellett azért sajnálatosnak tartjuk, hogy végül is az európai gondolatban, alapértékekben a keresztény és zsidó örökségre és hagyományokra történő utalás nem került be az alkotmány szövegébe, de reméljük, hogy azok a megfogalmazások, amelyek az értékközösségre vonatkoznak, meg fognak felelni az érintetteknek.

Mivel egyfajta vita is kialakult a bizottsági ülésen a négypárti politikai nyilatkozat elfogadásával kapcsolatban - mivel már tudjuk, hogy a négypárti nyilatkozatot a kormánypártok nem támogatták, és erről majd Hörcsik képviselőtársam a Fidesz vezérszónokaként beszélni fog -, úgy gondolom, az, ahogy a bizottság egyhangúlag elfogadta az országgyűlési határozati javaslatot, szintén azt mutatja, hogy a négy parlamenti párt közül az ellenzéki pártok is a konszenzusra törekszenek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben; ezt követi az Európai Parlament magyarországi képviselőinek felszólalása, szintén 15-15 perces időkeretben. Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a vezérszónoki felszólalások közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Most megadom a szót Vastagh Pál képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, most egy, az átlagosnál is jóval nagyobb jelentőségű nemzetközi okmány aláírásához kér az Országgyűléstől a Magyar Köztársaság kormánya felhatalmazást. Európa új alkotmányáról van szó, amely az Európai Unió működése számára új keretet teremt, és amely egy sokkal demokratikusabb, átláthatóbb, hatékonyabban működő Európai Unió alapjait rakja le. Teljesen indokolt, hogy a kormány az Országgyűléstől ennek a nagy jelentőségű okmánynak az aláírásához felhatalmazást kér, és ezzel lehetőséget teremt arra, hogy az Országgyűlésben zajló vita ismételten felkeltse a közvélemény érdeklődését az új európai alkotmány kapcsán, hiszen meglehetősen keveset beszéltünk ennek a tartalmáról, ennek a jelentőségéről és a lényegéről. Tulajdonképpen nekünk a vita során arra kell választ adni, és abban kell segíteni eligazítani az érdeklődőket, hogy vajon érdeke-e a Magyar Köztársaságnak ez az új európai alkotmány, vajon érdeke-e az Európai Uniónak, hogy egy alapvetően új alkotmányos szerződést fogadjon el. S ha ezekre a kérdésekre választ adunk, akkor ezzel a válaszadással nagymértékben segítjük azt is, hogy a társadalom jobban eligazodjon ebben a meglehetősen bonyolult szerződésben. Ez a kötet (Felmutatja.) tartalmazza az Európai Unió alkotmányát több száz oldalon. Nem egyszerű olvasmány. Nekünk az a feladatunk, hogy ennek a lényegét próbáljuk meg közvetíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vajon miért került szembe az Európai Unió az alkotmányozás feladatával? Miért kellett megújítani azt az alapszerződési rendszert, amely ezt megelőzően az Európai Unió tevékenységének alkotmányos alapját jelentette? Nem azért, mert valakik szerették volna erősíteni Brüsszel hatalmát. Nem azért, mert valakik szeretnének nagyobb részt kikanyarítani a tagállamok szuverenitásából. Nem erről van szó. Hanem arról van szó, hogy az Európai Unió fejlődésének olyan szakaszához érkezett a kilencvenes évek elején, pontosabban a kilencvenes évtized végén, a XXI. század elején, amely teljesen új feladatokat és új szerepvállalásokat jelentett az Európai Unió számára.

Valamennyien tudjuk, hogy az Unió jelenleg is érvényes szerkezete a maastrichti szerződés alapján alakult ki 1992-ben. Azóta sok minden történt a világban, és sok minden történt az Európai Unióban is. Működik és eredményesen működik a Monetáris Unió, amely egy szigorúbb és fegyelmezettebb gazdaságpolitikai, pénzügy-politikai koordinációt követel meg a tagállamoktól. Az Unió meghirdette a rendkívül ambiciózus lisszaboni folyamatot, amely a tudásalapú társadalom megteremtését tűzte ki célul, és szintén megköveteli a szociálpolitika, a foglalkoztatáspolitika korábbinál sokkal szigorúbb koordinációját. Az Európai Unió nagyobb szerepet kíván betölteni a világpolitika formálásában, hiszen Európának kell hogy legyen szava abban, hogy a világban mi történik, meghatározó szerepet kell ennek formálásában alakítania. Azóta sokkal több közös feladatunk van a nemzetközi szervezett bűnözéssel és a nemzetközi terrorizmussal szemben. És nem utolsósorban az Európai Unió kibővült, és a korábbi 15 tagállamból 25 tagú közösséggé változott, ami természetesen az egész szervezeti-intézményi rendszer átgondolását tette szükségessé. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ez az alkotmány elsősorban ezeknek a változásoknak a kifejezésére szolgál, és elsődleges funkciója az, hogy ezekhez az új feladatokhoz, ehhez az új szerepvállaláshoz teremtsen alkalmas intézményi rendszert az európai integrációs szervezeten belül.

 

(10.10)

Nem a demokratikus deficit, nem a bővítés az elsődleges oka az új alkotmánynak, hanem az, hogy az Európai Unió az ezredfordulón kész arra, hogy új, kiterjedtebb feladatokat és szélesebb szerepet töltsön be a tagállamok közösségében és azon kívül is, a nemzetközi politika színterén. Ezért tehát, amikor az alkotmányozás gondolata felvetődött, és a korábbi tapasztalatok, főként a nizzai szerződés előkészítésének tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy milyen nehéz hagyományos, diplomáciai eszközökkel és módszerekkel nagy léptékű, nagy volumenű reformokat megvalósítani az Unión belül, ezért született az az elképzelés, az a döntés, hogy most szakítani kell a hagyományos módszerekkel, ki kell szélesíteni a döntés kialakításának alapját, be kell kapcsolni a nemzeti parlamentek képviselőit, a nemzeti kormányok képviselőit, az Európai Parlament képviselőit, és így széles alapon kidolgozott reformokat kell összefoglalni az alkotmányos szerződésben. Ez volt az indoka a Konvent létrejöttének, és ezért is lehetett eredményes a Konvent, mert rendkívül széles társadalmi támogatottság övezte a Konvent munkáját, és ez legitimálta a Konvent döntését.

2002. február 28-ától 2003. július 13-áig dolgozott a Konvent - másfél év alatt sikerült kidolgozni az alkotmányos szerződés tervezetét. Ezzel lezárult az alkotmányozás első szakasza, kezdetét vette a második időszak, amely 2003 októberétől 2004. június közepéig tartott. A megtorpanások, kudarcok ellenére végül is 2004 júliusában az Európai Tanács is elfogadta a Konvent által beterjesztett tervezetet. És most itt állunk az alkotmányozás harmadik szakaszában, amikor a nemzeti parlamenteknek, az egyes tagállamoknak kell majd a saját alkotmányos rendjüknek megfelelően megerősíteni az Európai Unió alkotmányos szerződését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem az az álláspontom és az a személyes tapasztalatom, hogy a magyar pozíciók, a magyar részvétel ebben az alkotmányozási folyamatban sikeres volt. Nem csak abban az értelemben tartom sikeresnek és eredményesnek, hogy a magyar prioritásokat szinte maradéktalanul lehetett érvényesíteni. És ezt nem lehet az alkotmányozás csak egy meghatározott szakaszához kötni, mert való igaz, hogy a kormány erőfeszítéseinek eredményeként került be a kormányközi konferencia szakaszába a nemzeti kisebbségekre történő utalás az Unió értékei közé, de ennek az előkészítését elvégeztük a Konventben. Számtalan módosító indítvánnyal érleltük meg annak a javaslatnak az előkészítését, amelyet végül is a kormányközi konferencia az olasz elnökség időszakában elfogadott.

Igaza van annak az ellenzéki képviselőtársamnak, aki azt mondja, hogy ez valóban közös siker, ez mindannyiunk közös sikere. Mint ahogy az is mindannyiunk közös sikere, hogy érvényesíteni tudtuk a tagállami egyenjogúság követelményeit, sikerült - másokkal nyilván szorosan együttműködve - elérni azt, hogy az Európai Bizottságban az “egy tagállam-egy tag-egy biztosö elv 2014-ig maradéktalanul érvényes. Úgy érzem, hogy különösen fontos mindez az új tagállamok számára, hogy esetükben a tagállami egyenjogúság maradéktalanul érvényesüljön.

Más értelemben is eredményesnek tartom a részvételt, mert a szokásos belpolitikai konfliktusokon túllépve, azokon felülemelkedve, egységes koncepciót tudtunk érvényesíteni az alkotmányozás folyamatában, hiszen végig kitartottunk amellett, hogy erősödjön, fejlődjön az Unió közösségi jellege, hogy ne kerüljön sor bizonyos közösségi politikák renacionalizálására, és ezek változatlanul érvényesülnek az alkotmányos szerződés szövegében.

Tartalmi értelemben pedig én arra szeretném elsősorban a figyelmet felhívni, és talán ez a válasz arra, hogy vajon érdekében áll-e a magyar embereknek, hogy az Európai Uniónak egy új alkotmányos szerződése legyen: én ennek a válasznak az indokolását elsősorban azzal tudom megkezdeni, hogy ez az európai alkotmány sokkal gazdagabb szociális értékeket tartalmaz, mint bármely más, korábbi nemzetközi dokumentum. Aki végigolvassa azokat az értékeket, célkitűzéseket, amelyeket ez a dokumentum tartalmaz, olyan fogalmakkal és olyan célokkal találkozik, mint az egyenlőség, amely első ízben került egyenlő sorba a szabadságjogokkal, a jogállam értékeivel. Más nemzetközi dokumentumban az egyenlőség nem szerepel ilyen előkelő helyen férfiak és nők között, különböző generációk között. Ez azért fontos, tisztelt képviselőtársaim, mert ez az európai közösségi bíróság szemléletét is meghatározza, hiszen világosan kijelöli, hogy milyen értékek mentén kell az Európai Unió politikáját formálni; vagy a teljes foglalkoztatottság igénye, amely szintén első ízben jelenik meg ebben a dokumentumban.

Másodszor: azért is támogatnunk kell ezt az alkotmányos szerződést, mert egy demokratikusabban működő Európai Uniót valósít meg. Ez elsősorban azt jelenti, hogy nagyobb az Európai Parlament szerepe; hogy megnő a nemzeti parlamentek szerepe az integrációs politika formálásában, hogy a nemzeti parlamenteknek lehetőségük lesz közvetlenül nyomon követni a közösségi jogalkotást, minden dokumentumot közvetlenül megkapnak a Bizottságtól. És ha úgy érzik, hogy átlépné az Unió a szűken vett kompetenciái határait, akkor a szubszidiaritás védelmében eljárást kezdeményezhet.

Biztonságosabb Európai Uniót alapoz meg az alkotmány azért, mert középpontba helyezi a nemzetközi szervezett bűnözés és terrorizmus elleni küzdelmeket, egyrészt a jogharmonizáción keresztül, az anyagi jogi, eljárásjogi harmonizáción keresztül; új intézmények alapjait is megteremti egyben; és erősíti a gyakorlati konkrét, operatív együttműködést a nemzeti szinten működő bűnüldöző szervek között.

Átláthatóbb az Unió működése, hiszen leegyszerűsödnek a jogi eszközök, az alkotmányos szerződés alapján a 15 féle jogi eszközből 5 marad mindössze. És hatékonyabbá válhat az Európai Unió, hiszen az egyes működési formák leegyszerűsödnek, és ezáltal gyorsabban és könnyebben születhetnek meg az Unión belül a döntések. Jelentős mértékben kiszélesedik az Európai Parlament hatásköre; valóban, ténylegesen társjogalkotóvá válik, megkerülhetetlen tényezője lesz a közösségi jogalkotásnak.

Tehát ezek az elemek, ezek az értékek, ez a tartalom, amely tulajdonképpen sajátos lényegi vonása az európai alkotmányszerződésnek, számomra egyértelművé teszik, hogy a magyarok számára, a Magyar Köztársaság számára ennek az új alkotmányos szerződésnek a tartalma fontos üzeneteket közvetít. Elsősorban az európai szociális modell hosszú távon történő rögzítését tartalmazza ez a dokumentum, amely, azt hiszem, különösen fontos egy újonnan csatlakozó ország állampolgárai, az itt élő emberek számára.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, lesz még alkalmunk - és nem lehet rövid 15 perc keretében az alkotmány tartalmi elemzését elvégezni, ez lehetetlen, csak néhány példa felidézésére korlátozódik az ember lehetősége - majd erről vitatkozni, amikor a ratifikációs eljárásra kerül sor az Országgyűlésben, hiszen most csak a felhatalmazást adjuk meg a köztársaság kormányának.

De én ez alkalommal is arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy tegyünk közös erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a magyar társadalom, a magyar emberek jobban megismerjék ennek az alkotmánynak a tartalmát. Ahogyan képesek voltunk 2002 őszén, 2003-ban közösen beszélni arról - és járni az országot, a különböző parlamenti pártokhoz tartozó képviselők együttesen -, hogy miért jó az, ha Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak, itt az alkalom: ismételjük meg most, fogjunk össze közösen, ellenzékiek, kormánypártiak, és segítsünk abban, hogy a magyar társadalom eligazodjék ebben az okmányban.

Magyarázzuk meg, mondjuk el ennek a lényegét! Azt hiszem, hogy ez megfelel az alkotmány szellemének, és valóban egy olyan közhangulatot tud megalapozni, amely erősítheti ennek az alkotmánynak a pozitív fogadtatását.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm., képviselő úr. Megadom a szót a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólaló Hörcsik Richárd képviselő úrnak.

(10.20)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! “Egy egyezmény többé-kevésbé konszenzuson alapul, amit a kormányok tárgyalás útján érnek el. Egy alkotmány viszont egy közösség közös értékeinek és célkitűzéseinek a kifejeződése, ezért egy alkotmány megalapozhatja a népek uniójának legitimitását.ö Mádl Ferenc köztársasági elnök úr idézett szavai jól jellemzik a születendő európai alkotmányos szerződés történelmi léptékű jelentőségét, amiről itt előttem szóló képviselőtársaim is beszéltek. Annál is inkább, mivel az úgynevezett európai projekt több közelmúltbeli kudarca után - például amit az euró bevezetésének svéd elutasítása, aztán a stabilitási paktum válsága vagy az iraki konfliktus feletti megosztottság félreérthetetlenül jelzett -, most végre a sikeres szakaszába lépett a kontinens újraegyesítését követően. Igen, képviselőtársaim, mert az a tény, hogy a politikai uniónak alapot és teret nyitó szerződés, az alkotmány megszületése végre karnyújtásnyira van tőlünk, mert egy sikeres ratifikációs folyamat esetén az alkotmányos szerződés 2006. november 1-jével hatályba is léphet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jól tudjuk, hogy az alkotmány nem tartozik az izgalmas olvasmányok közé, azonban mégis célszerű egy kicsit jobban megismerkedni a kormányfők által most majd aláírandó és még megerősítésre váró európai alkotmánnyal, hiszen szándéka szerint meghatározatlan időre meghatározza Európa népeinek sorsát. Ezért érdemes hát megvizsgálni abból a szempontból is, hogy vajon tartalmazza-e a magyar érdekeket és azokat az értékeket, amelyeket még uniós tagságunk előtt szinte minden parlamenti párt megfogalmazott, és igyekezett az alkotmányt előkészítő Konventben - ahogy Vastagh Pál képviselőtársamtól hallottuk - markánsan képviselni.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről Szájer József a Magyar Országgyűlés delegáltjaként vett részt a már említett Konvent munkájában. Részben önállóan, részben pedig az Európai Néppárttal, valamint a magyar képviselőtársaival közösen közel kétszáz módosító indítványt, illetve javaslatot nyújtottak be annak érdekében, hogy ez a szerződés tükrözze a magyar nemzeti prioritásokat.

Tisztelt Elnök Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja az Európai Unió alkotmányos szerződésének aláírását, ebben nincs vita. Azonban néhány megjegyzést feltétlenül szeretnék megosztani képviselőtársaimmal, mind az alkotmány szövegével, mind a kormány számára a felhatalmazás megadásáról szóló országgyűlési határozat tervezetével kapcsolatosan.

Fontos hangsúlyoznunk, előrelépésnek tekintjük, hogy az alkotmány I-2. cikke az Európai Unió értékei között szerepelteti a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. El kell ismerni, ez egy rendkívül pozitív dolog. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy az idézett alkotmány szövege bizony még távolról sem fedi le azt, ahogyan mi, magyarok a kisebbségi jogokat értelmezzük. Először is: az alkotmány nem definiálja, hogy milyen kisebbségekről is esik szó, tehát hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek védelme az alkotmányos alapelve az Uniónak. Nos, ez volt az az ok, ami miatt a Fidesz négypárti egyeztetést kezdeményezett arról, hogy az alkotmányos szerződést tárgyaló kormányközi konferencia záróokmányához a magyar kormány is csatoljon egy egyoldalú nyilatkozatot, mint ahogyan jó néhány kormány valószínűleg él is majd ezzel a lehetőséggel.

A nyilatkozatnak, ennek a kötelező érvénnyel nem rendelkező, ugyanakkor számunkra - hadd mondjam azt, nemzeti önbecsülésünk számára - rendkívüli jelentőségű dokumentumnak két célja lenne. Az egyik annak egyértelmű megfogalmazása, illetve annak kifejezésre juttatása, hogy a mi értelmezésünk szerint ezen immár uniós alkotmányos alapelv alapján a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaikat közösen is gyakorolhatják az Európai Unióban. Tehát egyfajta cizellált megfogalmazással arra próbáltunk törekedni, hogy az alkotmány alatt lehessen érteni a kisebbségek közös joggyakorlásának a lehetőségét is.

A másik ok: annak pontosítása, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek pozitív megkülönböztetése nem ütközik a diszkrimináció általános tilalmára vonatkozó uniós jogszabályokba. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. október 4-ei négypárti egyeztetésen a kormány képviselője jelezte, hogy valóban lenne mód egy ilyen egyoldalú nyilatkozat csatolására. A szöveggel kapcsolatban azonban egyelőre még nem sikerült dűlőre jutnunk. És itt Bársony András államtitkár úr előbb elhangzott szavai reménykeltők, hogy lesz eredménye ennek a tárgyalásnak.

Megjegyzem, hogy az ilyen egyoldalú nyilatkozat csatolása nem szokatlan dolog, nem valami magyar találmány lenne, mert az alkotmány befejező, negyedik részében is találhatók jegyzőkönyvek, amelyek az alkotmány szerves részét képezik. A több mint háromszáz oldalt kitevő jegyzőkönyvekre azonban érdemes egy pillantást vetni, az egyes országok ugyanis ezekben rögzítették, hogy mi az, ami nem vonatkozik rájuk az alkotmányból. E szempontból különösen érdekes például a “A dán pozícióö című jegyzőkönyv.

Az alkotmányt még kiegészítik a hozzá csatolt, de nem kötelező érvényű nyilatkozatok is. A közel kilencven oldalnyira rúgó nyilatkozatok részben az alkotmány egyes cikkelyeihez, főleg a második részhez, az alapvető jogok chartájához fűznek megjegyzéseket, illetve azokat magyarázzák, részben az egyes országok egyoldalú nyilatkozatait tartalmazzák, hogy például milyen esetben fogadják el az alkotmány egyes rendelkezéseit. Ez a két lehetőség számunkra már nem adatott meg, mert az alkotmány szövegét véglegesítették. Viszont a harmadik lehetőség számunkra még október 10-éig nyitva áll, hogy a kormányközi konferencia záróokmányához a magyar kormány egy egyoldalú nyilatkozatot csatol.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért fontos ez? A Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek meggyőződése, hogy ezt a lépést meg kell tennünk. Először is a magyar alkotmányból fakadó kötelességünk a határon túli magyarok érdekeinek a képviselete. Ezért véleményünk szerint, amennyiben a pontosítási lehetőséggel most nem kívánunk élni, akkor bizony ezen alkotmányos kötelezettségünket mulasztjuk talán el.

De van itt egy másik fontos dolog, mégpedig a magyar kormány következetessége. Emlékeztetem jelen lévő képviselőtársaimat, hogy 2003 októberében volt egy négypárti egyeztetés arról, hogy mi legyen a minimum az alkotmány szövegében a kisebbségekről. A kormány akkor azt mondta, hogy erőinket egyetlen cél elérésre kell koncentrálni - ahogy hallottuk Bársony András államtitkár úrtól -, hogy a kisebbségek kerüljenek be az alkotmány szövegébe. Ezért nem támogatott más javaslatot, és nem csatlakozhattunk például azon országokhoz, amelyek a keresztyénséget vagy Isten nevét akarták beemelni a preambulum szövegébe, az Unió gyökereiről szóló alkotmányrészbe. “Ugyanis volt egy hallgatólagos megegyezés a részt vevő országok körében - érvelt a 2003-as bizottsági ülésünkön a külügyminiszter úr -, hogy egy ország egy pluszkérdést vállaljon fel, ne többet, és azt képviselje, és nekünk a nemzeti és etnikai kisebbség ügye nagyon fontos. Tehát úgy döntöttünk, hogy azt fogjuk képviselni.ö - fogalmazott a külügyminiszter úr.

(10.30)

Mi ezt akkor tudomásul vettük, és egyetértettünk ezzel, bár azt nehéz szívvel fogadtuk például, hogy a keresztyénség kérdését nem forszírozta a kormány. De a kisebbségek ügye miatt beláttuk a kormány cselekvését. Most, hogy végre, bár nem az eredeti elképzeléseink szerint, de mégis csak belekerült az alkotmány szövegébe a kisebbségi formula, ezt a négypárti egyeztetésen mi is elfogadtuk. Éppen ezért érthetetlen számunkra, hogy a kormány miért ódzkodik attól, hogy ezt az általa is fontosnak tartott egyetlen ügyet végigvigye a kormányközi konferencián.

Ezért szerintünk a kormánynak következetesnek kellene lennie, hiszen más országok is élhetnek a kormányközi konferencia záróokmányához való becsatolással. Ez a nyilatkozat egyoldalúan a saját értelmezésünk miatt másokat nem sért. Végül a Konventben, ha nem könnyen is, de úgy tudom, elfogadták, hogy a magyar kormány szószólója legyen - és lett is - a kisebbségi jogok védelmének.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mindenkori magyar kormányra bizony még sok feladat vár a kisebbségi jogok uniós elfogadtatása, értelmezése terén. Nincsenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy mennyi idő alatt érhetjük el ezt az eredményt, hiszen mi ezt 1990-től kezdtük, amikor Magyarország tagja lett az Európa Tanácsnak. Képviselőink az Európai Parlamentben, jól tudom, vállalják a hosszú és fáradságos munkát, amely az ismeretek terjesztésével kezdődik, és reményeink szerint majd azzal végződik, hogy az Unió joganyagában egyértelműen megjelenik a nemzeti és etnikai kisebbségek közösségi jogainak védelme. Úgy tudom és úgy látom, hogy ez egy hosszú menetelés lesz.

A kormány az első, valóban döntő jelentőségű lépést ezen az úton megtette azzal, hogy az I-2. cikkbe belekerült ez a témakör. Ha azonban nem csatol egy ahhoz legalább hasonlatos nyilatkozatot, amiről szó volt a négypárti egyeztetésen, amit mi kezdeményeztünk, akkor talán elvétheti a második lépést. S kérdezem, hogy meg lehet-e tenni a harmadik lépést a második kihagyásával. Hogyan fér össze a második lépés elmaradása azzal, hogy a mostani kormány programjában például megjelenik az autonómia kifejezése? Kovács László az európai integrációs bizottságbeli meghallgatása során nem adott egyértelmű választ, hogy milyen konkrét lépések megtételével kíván a kormány elmozdulni az autonómia irányába.

Ha elmarad az egyoldalú nyilatkozat csatolása, akkor kételyeink esetleg megerősödhetnek azzal kapcsolatban, hogy mennyire következetesek a kormány autonómiával kapocslatos szándékai.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségi témakörön túl második pontként még röviden ki kell térnem az alkotmány szerintünk másik fontos hiányosságára, ez pedig nem más, mint az, hogy a szövegből kimaradt a keresztyénségre való utalás. Pedig ez, tisztelt képviselőtársaim, nem hit vagy felekezeti hovatartozás kérdése. Egyszerűen történelmi tény, hogy Európa mai arculatának kialakulásában a keresztyénség döntő szerepet játszott. Az Európai Unió nem jött volna létre a keresztyénség eszméje nélkül, s mi, magyarok másmilyenek lennénk, ha lennénk egyáltalán a keresztyénség nélkül. Szomorú, hogy az Európai Unió nem gondolkodik egységesen a gyökereiről, és a kérdést aktuálpolitikai megfontolások tárgyává teszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az általunk beterjesztett módosító javaslattal jó szívvel ajánlja elfogadásra az Országgyűlésnek a H/11434. számú országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Kuncze Gábornak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő úrnak.

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Unió alkotmányos szerződése egy sajátos helyzetben létrejövő dokumentum. Ennek az alkotmánynak ugyanis a konkrét folyamatok ismeretében egy általános irány meghatározása a dolga, valamint biztosítania kell az Unió további fejlődését, a lendületét. A nélkülözhetetlen változtatásokra nyitottnak kell lennie, egyben tartalmaznia kell azokat az alapeszméket is, amelyektől nem térhetünk el identitásunk, azaz múltunk és teremtő képességeink, azaz jövőnk kockáztatása nélkül.

Európa jól ismeri önmagát, legalábbis azt az Európát, amely az elmúlt fél évszázadát azzal töltötte, hogy átlépje saját árnyékát, értékeit pedig visszaszerezze azoktól, akik követni nem, csak minduntalan átértékelni akarták azokat. Európa jól ismeri önmagát, amiként egy kultúra ismerheti múltját. De vajon ismeri-e azt a világot is, amelyben most újra kell fogalmazni a jelenét és közeljövőjét, azaz tetteinek maradandóságát? Az e kérdésre adandó igenlő válasz előfeltétele annak, hogy ne csak alkotói, de fenntartói is legyünk ennek az alkotmánynak, ne csak kereteiről szavazzunk, amikor eljön a szavazás napja, hanem annak a tartalomnak az ismeretében tegyük ezt, amellyel kitölteni e kereteket már későbbi generációk dolga lesz majd.

Ez is arra a közel sem közhelyszerű tényre emlékeztet minket, hogy általában egyetlen alkotmány sem tekinthető puszta politikai dokumentumnak. Nem egyszerűen az együttélés szabályainak gyűjteménye az, hanem hitvallásunké is. Erre az uniós dokumentumra különösen igaz az efféle elvárás, az, hogy a “szerződésö szó már címében is szerepel, még inkább kifejezi, hogy egyfajta szövetségről is szól ez a szöveg, mely sokaknak okkal juttathatja eszébe kultúrák alapeszméjét, a szövetséget az ész és az érzelem, a hit és a meggyőződés, a felelősség és az elkötelezettség között.

Ez év június közepétől, attól az időponttól tehát, amikor a kormányközi konferencia rábólintott erre a szövegre, október végéig, azon időpontig, amikor is a tervek szerint az Unió 25 tagállamának vezetői Rómában aláírják majd a dokumentumot, öt fontos hónap telik el életünkből. Ez az időszak alkalmat adhatott arra, hogy ki-ki a maga módján végiggondolja a lehetséges következményeket. Komoly következményekről van szó, azaz komolyságunk következményeiről.

Sokan úgy gondolják, tisztelt képviselőtársaim, az Unió ismét megszüntet majd valamit abból az önállóságból, amit 1989-ben társadalmilag, 1990-ben, az első szabad választásokat követően pedig politikailag megszereztünk. Úgy vélem, és számomra az elmúlt öt hónap azt a tanulságot szülte, hogy komoly kételyek nem az Unión belüli szabadság fokát illetően merülhetnek fel, hanem teljesítőképességünkkel, esetleg politikai elitünk képességeivel kapcsolatban; vagyis hogy tudunk-e európai módon élni a szabadsággal, vagy csak visszaélni leszünk képesek azzal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy a verseny e téren is az érintett államok, nemzeti politikai elitek között. Nemcsak a GDP-k növelése, az államháztartási deficitek lefaragása, az életnívó tényleges emelése, a jogharmonizáció terén mutatkozik tehát verseny. A világban sokan az Európai Uniót a regionális újjászerveződés egyik eseti példájaként tárgyalják. Különösen azok, akik kívülről szemlélnek minket, és akik saját viszonyaikra illő tanulságokat kívánnak levonni az itteni fejleményekből. Számunkra azonban fontos egyedisége van az Uniónak, elvégre az európai egyesülés hiánya nemcsak korábbi történelmi kudarcokra utal vissza, de olyan visszatérő törekvésekre és vágyakra is, amelyekhez hasonlót a világ egyetlen más régiója sem próbált eddig célként maga elé tűzni.

 

(10.40)

Úgy vélem, az Unió megszilárduló intézményi voltának legfőbb sajátja a föderalizmus kell legyen, illetve a föderális intézmények reformja, amely iránt mindannyian elkötelezettek vagyunk, még ha ma nem is láthatjuk megvalósulásának igazi garanciáit. Az egyenlő elbánás elvét, amelyet az Unióban egyesülő nemzetek megkapnak ettől az alkotmánytól, jelentős mértékben tágíthatja, konkretizálhatja a föderalizmus.

Sőt, az alapelvek közé nem sorolt egyenlőség irányába tolhatja el majd a politikai erőviszonyokat, ami megnövelheti az olyan közepes nagyságú államok mozgásterét is, mint amilyen Magyarország. A föderalizmus révén mindenki azzal válik nélkülözhetetlen tagjává ennek a kontinensnyi országnak, amiben a legjobb, a legegyedibb. Sőt, mindenkinek elemi érdeke ekként részt venni az uniós együttesben, elvégre az egyediség ezen az úton válhat nemcsak védhető előnnyé, de vállalható értékké is. A tagországok polgárai pedig másra át nem váltható értékeiket is csak ezen az úton őrizhetik, illetve védhetik meg. Mindez az alkotmányos szerződés későbbi kiteljesítésének egyik legfontosabb dimenziója, amire mindenképpen törekednünk kell. Mi tehát egy föderális Európát akarunk, mely egységes egész a világpolitikában, geopolitikai tényező, ám apró részleteiben mégis képes visszatükrözni nemzeteinek eltérő világlátását.

Fontos néhány szóban érinteni, tisztelt képviselőtársaim, az alapszöveg legitimációs forrásait is. Európának most először sikerült meghaladnia azt a szemléletmódot, mely a közösségi fejlődés korábbi formáira támaszkodva igyekezett megfelelő társadalmi hátteret találni egy, a modernitás lendületét magával hozó vadonatúj kihívásnak. Az alkotmányos szerződés - és ez tagadhatatlanul a megszövegezést vezető Valéry Giscard d'Estaing liberális elkötelezettségének köszönhető - már nem a magukra hagyott tagállamok és nemzeti bajaikkal megvert népeik kezébe tette le a legitimációs szentesítést, hanem a polgárok és a tagállamok uniójának kezébe. A polgár és az Unió, a dolgát és érdekeit az államnál jobban értő, önmagáról gondoskodó modern egyén, valamint az érdekeket kiegyenlítő, az erőforrásokat koncentráló szövetség a végső hivatkozási alap a szerződés alanya és bizonyos értelemben tárgya.

Tisztelt Képviselőtársaim! Létezik egy másik, nem annyira jogi legitimáció is. Ezt talán kulturális, történeti legitimációnak nevezhetnénk. A nevesített, sokrétű hivatkozás az alapvető emberi értékekre a szöveg számára kiemelt erőt ad. Ezek az értékek, vagyis az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása, a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a hátrányos megkülönböztetés tilalma, mindezek tulajdonképpen magukban ötvözik a nyugati civilizáció történelmi teljesítményeinek legjavát. A rájuk való hivatkozás a történeti közösségek és a konkrét egyén, a nyílt társadalom és az egyenlőségeszme teljes érvrendszerét felidézi, így az alkotmányos szerződés elfogadása egy olyan társadalom részéről, mint a magyar, melynek csak nemrég elégülhettek ki régi demokratikus álmai, több mint természetes, mi több, szükségszerű. Magyarország számára ugyanis, miként Európa számára is, ez az egyetlen garancia arra, hogy civilizációnk a felvilágosodás, a plurális demokrácia, a nyitott társadalom, a jogállam, az emberi jogok tisztelete fennmaradjon a jövőben. Múltunk európai gyökerei, a jelenkori demokrácia hatékonysága az egyedüli közös biztosítékok arra, hogy az eszmék és kultúrák versenyében a Nyugat ne csak megőrizze előnyét, de ezeket az előnyöket az emberiség minél több tagjával meg is oszthassa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy itt megemlítsem azt a teljesítményt, amit a magyar tárgyalódelegáció ért el sokak ellenkezésével szemben. Az alkotmányos szerződés szövegébe bekerült a hivatkozás a kisebbségi jogokra. Nem egyszerűen egy emberi jogról van e téren szó, hanem társadalmi és emberi igazságérzetünk egyik fontos elvárásáról, egy törlesztendő tartozásról, mellyel a kontinens nekünk és szinte csak nekünk maradt adósa.

De ne gondoljuk, hogy csak rólunk van szó! Azzal, hogy a kisebbségi jogokat európai védnökség alá helyeztük, a határon túli magyarokkal együtt sikerült mások számára is garantálni az egyéni és kollektív szabadság esélyét. Mindazonáltal azt is tudni kell, jó ideig még egyedül leszünk, akikre annak terhe és felelőssége hárul, hogy tényeges tartalommal töltsék meg a kisebbségi jogok érvényére most kimondott alkotmányos igent. Azzal, hogy a szöveg bekerült jogi szótárunk alkotmányos alfejezetébe, még csak az akadály hárult el, a miként, a hogyan még várat magára; ezt nemcsak kitalálnunk kell, de érvényt is kell szereznünk neki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a keresztény gyökerekre való hivatkozás körüli vitát illeti, mi ezt kifejezetten politikai kérdésnek tekintjük, miként véleményünk szerint azok is, akik ezzel a feltevéssel a politikába próbálták közvetlenül beleártani a szó mindkét értelmében az érintett egyházakat és híveiket, pontosabban azokat, akik jóhiszeműen csak egy kulturális hivatkozást láttak mindebben, és szerették volna az alkotmányos szerződésben is viszontlátni e célzást kultúrájukra. Mi a magunk részéről ezzel elviekben nem értettünk egyet, és egyetértettünk például azzal a francia állásponttal, mely kimondta: az állam és egyház szétválasztása társadalmainkban megtörtént, a közösségi elvek között tehát nincs helye olyasminek, ami egyéni hit, személyes meggyőződés kérdése. Messzemenően egyetértünk tehát azzal, hogy e hivatkozás kimaradt az alkotmány szövegéből, nem tagadva ugyanakkor az érintett kulturális örökség fontosságát, amelynek megvallását kiemelt emberi jognak tekintjük, és mindenkor, tehát ezután is, síkra szállunk védelmében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen nem lehet azt mondani, hogy minden tekintetben elégedettek lehetünk az alkotmánnyal, hiszen a kompromisszumok természete az, hogy belőlük esetenként felemás megoldások születnek. Nem látjuk például a föderális intézmények reformjának biztos jövőjét. Ez a szöveg jóllehet lezárja a máig tartó fejlődési szakaszt; de vajon megfelelő lesz-e azon összetett folyamatokat mederben tartani, melyek az uniós együttműködés jövőjét meghatározzák, és amelyek hozzásegítik a tagállamokat ahhoz, hogy egyenként megleljék helyüket a szövetségesi rendszerben?

Nem mondhatjuk tehát, hogy azok a viszonyok, amelyek között az Unióhoz csatlakoztunk, és melyeknek egyfajta törvényi szabályozottságát igyekszik most adni az alkotmányos szerződés, a lehetséges világok legjobbika, de jobb valamennyi lehetőségnél, melyeket Magyarország eddig a világtól vagy egyszerűen csak a jó szerencsétől kaphatott. Éppen ezért élnünk kell vele.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Csapody Miklósnak, az MDF-képviselőcsoport vezérszónokának.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! “Európa nem fog egy csapásra, egyszeri építés eredményeként létrejönni, hanem csak azoknak a kézzelfogható eredményeknek a révén születik meg, amelyek előbb a tényleges szolidaritást teremtik meg.ö Ez áll az Európai Unió anyakönyvi kivonatának joggal tekinthető, 1950. május 9-én született híres nyilatkozat bevezetőjében. Az alapítók kezdettől azt hangsúlyozták, hogy az egységes Európa nem a földrész államainak egybeolvasztását, nem valami szuperállam létrehozását jelenti majd. Ahogy Robert Schuman fogalmazott: “A megbékélt, erős és egyesített Európa lényege a bizalom és az összetartozás szövetsége. Mindannyiunk valóságos érdeke az - mondta -, hogy felismerjük és elfogadjuk egymástól való kölcsönös függésünket.ö

Ma pedig, 54 évvel később Magyarország nemzeti parlamentje az európai alkotmányszerződés aláírásáról szóló kormányjavaslatot tárgyalja. A máig vezető út krízisek és viták után megszületett, kézzelfogható eredményei - ez a kézzelfogható eredmény fogalmi jelentőségű Schuman után - már az Unió teljes átalakulását hozták.

(10.50)

Ez az átalakulás a korábbi hárompillérű szerkezetnek - az Európai Közösségnek, a közös kül- és biztonságpolitikának, valamint a rendőrségi és büntető igazságügy együttműködésének - a különállását megszünteti. Egységes Unió jön ezáltal létre, egy olyan szerkezet, amelyben a Közösség alkotmányszerződése különböző jogköröket biztosít.

Az alkotmány azt is lehetővé teszi, hogy a különböző politikákban és tevékenységekben - természetesen a kizárólag uniós hatáskörbe tartozó területeket leszámítva - az arra vállalkozó tagállamok külön-külön gyorsabban is haladhassanak. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagállamok között külön együttműködések is létrejöhetnek, amelyekbe a többiek bekapcsolódhatnak. A Magyar Demokrata Fórum ezt a lehetőséget pedig azért tartja igen fontos körülménynek Magyarország szempontjából, mert hazánkat bizonyos területeken a fejlett tagállamokhoz hasonló úgynevezett gyorsabb haladásra is alkalmasnak tartja, de a külön együttműködések rendszerét is létfontosságúnak tekinti. Ezeknek a kereteit a magyar kül- és nemzetpolitikának, vagyis kulturális és gazdasági törekvéseink hatékony érvényesítésének kell majd kitöltenie, természetesen elsősorban a szomszédsági kapcsolatokban és a határon túli magyarság érdekében folytatott politikánkban.

Tisztelt Országgyűlés! Az európai alkotmány tervezete az Európai Konvent már említett és joggal elismert tevékenységének összegzéseképpen készült el. Ebből a tervezetből született a mi parlamentünk uniós nagybizottságában és az integrációs bizottságban lefolytatott viták után, valamint a kormány diplomáciai erőfeszítései nyomán az az alkotmányszerződés, amelynek aláírásáról a jelen országgyűlési javaslatot a kormány most benyújtotta.

A Magyar Demokrata Fórum szeretné tehát világossá tenni minden magyar választópolgár előtt, hogy ez a mai vita már nem az alkotmányszerződés szövegéről szól. Amint azt többen, a kormány képviselője és képviselőtársaink közül is megemlítették és megerősítették, ezen a szövegen módosítani már nem áll módunkban - magán a szövegen. A mai vita tárgya tehát kizárólag az az országgyűlési határozat, amely felhatalmazza a kormányt a szerződés aláírására. Az aláírásra néhány hét múlva, október 29-én Rómában fog sor kerülni. Ez is elhangzott már, az azonban talán még nem, hogy hatályossá 2006. november 1-jén válik, ha addig a szerződést minden tagállam már megerősítette. És a teljes rendszer, az új intézményi és döntéshozatali rend pedig 2009. november 1-jén kezd majd működni, akkor, amikor az Európai Parlament képviselőit már ennek az alkotmánynak az alapján fogjuk megválasztani.

Mivel pedig az alkotmány szövegének nemcsak a különféle jegyzőkönyvek és mellékletek, de az új tagállamok csatlakozási szerződései is szerves részévé válnak, nem mindegy, hogy az aláírást szentesítő magyar parlamenti határozat mit tartalmaz. Nemcsak az nem mindegy, hogy maga a szöveg mit fog tartalmazni, hanem az sem, hogy éppen azért, hogy a konszenzus talán pszichológiailag is nemcsak az utókor számára valóban megteremthető legyen, egyetértésünk közös jeleként szükségesnek tartjuk az eltérések és fenntartások rögzítését.

A fedőlappal együtt mindössze tizenkét oldal terjedelmű, előttünk fekvő kormányjavaslat az ilyenkor szokásos néhány rövid tényrögzítő mondattal megerősíti az alkotmányszerződés magyar elfogadását, az indoklás pedig a szöveg megszületésének történeti összefoglalója a 2000 decemberében elfogadott nizzai szerződéstől egészen máig. Ez az indoklás - amely egyébként is érdekes olvasmány és összefoglaló - részletesen ismerteti azt a három magyar alapelvet - a hatékonyságot, az egyenjogúságot és a kisebbségi jogbiztosítást -, amelyeket a magyar kormány követett. Szól ugyanakkor az intézményi reform, a döntéshozatali mód, a rotációs elvű tanácsi elnökség és a már fölhozott egy ország, egy biztos elvének érvényesüléséről is, több helyen kiemelve, hogy “a kisebbségi jogok az Unió értékei közé kerültek, a megerősített együttműködéshez való későbbi kapcsolódást az Unió saját eszközeivel is elősegíti majdö. Ez egy szép és kerek mondat, a tartalma, hála istennek, igaz, egyértelmű magyar érdeket szolgál, azonban nem éri el azt a küszöböt, amit mindenfajta idealisztikus vágy nélkül azért a Magyar Demokrata Fórum elvárt volna. Akkor sem éri el, ha tudjuk, hogy ennek a maradéktalan teljesítése korántsem a magyar kormány másokhoz hasonló törekvésein múlott.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok felvételét az alkotmányszövegbe, illetve az európai kisebbségvédelem gyakorlatának normatív beemelését, az ezek intézményesítésére irányuló eltökélt szándékot a vitákban annak idején az MDF is szorgalmazta. Felszólítottuk a kormányt, hogy a kulturális történeti Európa alapját alkotó keresztény értékek felvételével együtt a kisebbségvédelem, a kisebbségi jogbiztosítás elfogadását is szorgalmazza. Amikor a magyar kormány ez utóbbi téren - mint említettem - más kormányok támogatásával részleges, de fontos sikert ért el, azt örömmel ismertük el, hiszen ebben nem az MDF pártpolitikai szempontjainak, hanem az egész magyar nemzet érdekének az érvényesülését láttuk. Most azonban, amikor az aláírási határozat vitájában állást foglalunk, meggyőződésem, hogy sem a kormány, sem pedig a kormánypártok képviselői nem várhatják el az MDF-től, hogy a javaslatot fenntartás nélkül támogassa.

Az álláspontunk tehát világos és egyértelmű: igen, de nem így. Igen az aláírásra, a kihirdetésre, természetesen igen az Európai Unió közös alkotmányszerződésére, de nem erre a javaslatra abban az esetben, amennyiben ez így változatlanul kerül elfogadásra, amennyiben a csütörtöki négypárti egyeztetésen a már egyébként az államtitkár úr által lehetőségében kilátásba helyezett egyetértés, a kiegészítés ügyében előrelépés nem történik. Az elhangzottak fényében a nemet e mondat végéről talán ki is ejthetném, azonban ma még csak kedd van, de csütörtökig így is van még két nap.

Az MDF ugyanis szükségesnek tartja fenntartásainak - hangsúlyozom, hogy a szöveget általában és az aláírást önmagában támogató fenntartásainak - a rögzítését azért, mert ez így tisztességes, és azért, mert ezzel nemcsak választóinknak és önmagunknak, de elsősorban is a magyar nemzetnek tartozunk.

Képviselőtársaim jól tudják, hogy főként bizottsági üléseken, amikor nem a hálás utókorról álmodozunk, hanem inkább csak a történeti hűségnek akarnánk megfelelni, a “jegyzőkönyv kedvéértö kifejezéssel szoktunk kezdeni mondatokat, hogy jelezzük, látjuk, a változtatásra túl nagy esély nincs, de azért fontosnak tartjuk ezt kiemelni, mert magunknak tartozunk. Nos, én látok esélyt a változtatásra, mégpedig a kiegészítésben, és ez az, amire reményeink szerint csütörtökön sor is fog kerülni.

Az álláspontunk tehát világos: nem elutasító, hanem méltányosságot kívánó, hiszen sem a nemzeti és etnikai kisebbségek biztosításának európai alkotmányos garanciáival nem vagyunk maradéktalanul elégedettek, sem pedig a kereszténység, keresztyénség mellőzését nem tartjuk elfogadhatónak; azért nem, mert az MDF számára a kereszténység nem politikai kérdés. Nem tartjuk elfogadhatónak akkor sem ezt, ha a tegnapelőtt boldoggá avatott IV. Károly osztrák császár és magyar király fia, Habsburg Ottó, a páneurópai mozgalom elnöke a kereszténységre való puszta utalás elhagyását is elfogadhatónak mondta. Habsburg Ottó egyik, 2004 májusában adott nyilatkozatában a kereszténység említésének kihagyását mint a diszkrimináció mellőzését tartotta helyesnek.

Tisztelt Országgyűlés! Természetes, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat indoklásának tárgyszerű összefoglalója az alkotmányszerződés megszületésének kronológiáját, a magyar kormány képviselte álláspontot és annak lehetőség szerinti érvényesülését tartalmazza. Ennek tárgyilagosságát elismerjük, az MDF-nek azonban az a véleménye, hogy az elvileg képviselt, ám végül sikertelenül maradt kereszténységelvről is szó kellett volna hogy essen, ugyancsak a korrektség és a történeti hűség kedvéért. Az MDF annak idején - az Európai Parlamentből most konkrét lépést is említve - saját megfigyelői által, illetve a fideszes Szájer József képviselőtársunk erőfeszítésével összhangban nemcsak konzervatív kereszténydemokrata pártként szorgalmazta ezt, hanem ugyancsak a történeti hitelesség kedvéért.

(11.00)

Azt ugyanis maga Robert Schuman mondta ki, hogy a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet, azért, mert az európai egység gondolata keresztény gondolat, ami viszont történeti ténykérdés liberálisoknak és szociáldemokratáknak, keresztény konzervatívoknak, zöldeknek és mindenkinek. Ha ez kimarad - mint ahogy kimaradt -, akkor nehéz szolidaritásról beszélni. Lehet szó a szolidaritásról, kell is hogy legyen, van is, csakhogy ez így kissé, ha nem is erőltetett, mégis inkább afféle szorgalmazott fiktív szolidaritást jelent csak, olyat, amelyet az egyébként abszolút magától értetődő gazdasági és pénzügyi érdek mozgat. Pedig az Európai Unióval kapcsolatban értékekről szoktunk beszélni, és éppen ez az egyik fenntartásunk, aminek egy kiegészítésben való rögzítését azért szükségesnek tartjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor negyvenévi parlamenti munka után Schuman belefogott Európáért című műve írásába, könyve harmadik fejezete elé ezt írta:

“Európa a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulása.ö Ő a maga demokráciafogalmának tisztázása során azt mondta: “A demokráciát gyakran leszűkítik a köztársasági államformára, és kirekesztik belőle a monarchiát. Úgy vélem, hogy ez nem helyénvaló, hiszen egyes monarchiák, mint Nagy-Britannia, Belgium és Hollandia hagyományosabban és őszintébben kötődnek a demokratikus alapeszményekhez, mint egynémely köztársaság, ahol a nép csak igen kis mértékben befolyásolhatja közvetlenül az ország politikájának irányát és a döntéseket. És ez az a pont - mondja -, ahol felbukkannak a kereszténység tanai. A demokrácia a kereszténységnek köszönheti a létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy mulandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Ilyen módon a demokrácia eszmeileg és időrendben szorosan kötődik a kereszténységhez, vele együtt formálódott korszakról korszakra, sok próbálkozáson át, nemegyszer tévedések és a barbárságba való visszahullás árán is. De a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.ö

Tisztelt Országgyűlés! Az idézett sorok óta több mint ötven olyan esztendő telt el az európai és a világtörténelemben, amely gyorsuló ütemben kelti föl ma is a folyamatos gyorsulás, a követhetetlenség és a rend tragikus hiányának érzetét. Éppen ezért azt, amit Európa új humánus rendje, az ezt a rendet összefüggő rendszerbe foglalni akaró alkotmány emberi eszközökkel próbál meg ellensúlyozni, az MDF támogatja. Történelmével és szenvedéseivel, európai értékeivel és teljesítményeivel éppúgy, mint reményteli jövőjével együtt Magyarország is ennek a közösségnek a tagja - tagja, részese, vagyis gazdagítója és haszonélvezője. Valamennyien egy szabad ország független parlamentjében vagyunk, nincsen tehát akadálya annak, hogy az alkotmányszerződés záradékában minden parlamenti párt kifejezhesse támogató egyetértését, de fenntartásait is.

Mint már említettem, a Magyar Demokrata Fórum a maga végleges döntését a pártok közti egyetértés remélhető létrejöttétől teszi függővé.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. És mielőtt megadnám a szót a további felszólalóknak, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az Európai Parlament magyarországi képviselőit, akik első alkalommal kívánnak uniós képviselőként felszólalni a vita során.

Elsőként megadom a szót Szájer József képviselő úrnak, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SZÁJER JÓZSEF, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy örömmel jöttünk vissza a Magyar Országgyűlésbe, és az elmúlt néhány évben az európai uniós csatlakozásunk során számos alkalommal megélhettünk kisebb és nagyobb történelmi eseményeket. Azt hiszem, hogy a Magyar Országgyűlés több száz éves történetében ismét egy kis történelmi pillanathoz érkeztünk, amikor az Európai Parlament képviselői lehetőséget kapnak, hogy erről a helyről önökhöz beszélhessenek. A képet csak színezi, hogy jó néhányan az európai parlamenti képviselők közül ezeket a padokat koptattuk éveken keresztül, ennek következtében nem olyan szokatlan akár ebből a más szemszögből is beszélni.

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azért nem visszaélésként a vendégjoggal, de szeretném elmondani, hiszen Magyarországon is nagy vita folyik az európai parlamenti összeférhetetlenségről, szeretném jelezni, hogy a Fidesznek az a hat képviselője, aki itt ült, és európai parlamenti képviselővé választották, nem nagy örömünkre, de megváltunk a képviselői mandátumunktól. Az én volt választókerületemben, Sopronban még egy választást is vállaltunk ennek érdekében. Többen megvádoltak bennünket a magyar sajtóban is azzal, hogy két fizetést szeretnénk felvenni. Akiknek ilyen gondjaik vannak, azokat szeretném megnyugtatni arról, hogy mind a hat fideszes képviselő valamilyen jótékony adomány formájában szabadult meg attól a pénzétől, amelyet egy időben európai parlamenti képviselőként is és magyar országgyűlési képviselőként is kapott. Én a szülőfalum, Harka iskolájának adományoztam ezt a pénzt.

Ez lehet, hogy csak távolról függ össze az európai parlamenti képviselőség, illetve az európai alkotmány ügyével, azonban azt gondolom, hogy rögtön a közepén vagyunk ennek az ügynek, hiszen az európai alkotmánynak, az európai alkotmányos szerződésnek az egyik legfontosabb tétele éppen a nemzeti parlamentekkel való szoros együttműködés.

Induljunk ki abból, hogy mi most európai parlamenti képviselőként Hegyi Gyulával, Demszky Gáborral itt önök előtt felszólalunk, azonban az Európai Parlamentnek az európai alkotmány elfogadásával kapcsolatban már nincsen semmilyen úgymond jogilag értelmezhető dolga. Természetesen feladata van ennek a megismertetésében, de mint ahogyan az Európai Unió végül is a nemzeti szuverenitásokra alapoz, és ennek következtében a közös szuverenitás a népfelség elve alapján a nemzeti országgyűléseken és a nemzeti parlamenteken alapszik, ennek következtében az európai alkotmányos szerződésnek a megalkotása, illetőleg ennek a folyamatnak a befejezése az önök kezében, a nemzeti parlamentnek a kezében van, az Európai Parlamentnek ebben a tekintetben döntési jogosítványai nincsenek.

A magyar parlament egyébként példamutató törvényt alkotott ebben a tekintetben, hiszen megteremtette annak a lehetőségét, hogy a nemzeti parlament és az Európai Parlament között szoros legyen a kapcsolat, illetőleg Magyarország az Országgyűlésnek a döntései révén beleszólhasson az Európai Uniónak az ügyeibe. Ennek a jele az az együttműködés is, amely éppen most ölt testet azzal, hogy mi itt szót kaptunk a Magyar Országgyűlésben.

Hiszen ugyanazokkal a gondokkal küszködnek Európa parlamentjei, de az Európai Parlament is hasonló kérdésekkel foglalkozik, mint a magyar parlament: a demográfiai problémák, az elöregedés, a bevándorlásnak a problémája, a nyugdíjrendszer, az egészségügyi rendszer reformja, a magánosítás mértékének a kérdése, amely Európa-szerte szinte mindenhol vitát vált ki. Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy nemrégiben, két héttel ezelőtt a lengyel parlament hozott óriási többséggel határozatot a magánosítás leállításával kapcsolatban - figyelem a magyar híreket, Magyarországon is politikai vita van ezekről a kérdésekről.

De ilyen probléma, ilyen közös probléma a vállalatoknak a delokációja, tehát az, hogy a befektetések egyre inkább Ázsiába telepednek át, és ezáltal munkahelyek vesznek el Európában, vagy éppen a most felmerülő, a holnapi napon is intenzíven felmerülő kérdés Törökország európai uniós tagságáról, amely Franciaországban és Németországban késhegyig menő vitákat vált ki, Magyarországon szinte nem létező probléma.

Ez az együttműködés tehát számos területen megvalósulhat, hiszen az Európai Parlament az európai uniós intézményekkel, a Tanáccsal együtt elvonta ennek az Országgyűlésnek a hatásköréből is számos döntésnek a meghozatalát. Ezek az ügyek ide vissza fognak jönni az európai integrációs bizottságon, illetőleg a különböző jogharmonizációs törvényeken keresztül, azonban az Európai Parlament előbb vitatja meg ezeket a kérdéseket, ezért mi tudunk segíteni abban, tudunk együttműködni, van értelme a párbeszédnek ezeknek a kérdéseknek a tárgyalása során.

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmánynak a kérdésével kapcsolatban két sort állíthatunk fel tulajdonképpen, és arra szeretném önöket biztatni, a Magyar Országgyűlés képviselőit, hogy támogassák ennek az alkotmányos szerződésnek az elfogadását.

(11.10)

Hiszen ha ezt a két sort összeállítjuk, a pozitívumok és a negatívumok sorát, akkor egyértelmű számomra - ez meggyőződésem másfél éves konventbeli munka eredményeképpen, valamint az utána következő kormányközi konferenciának az eredményeképpen -, hogy az előnyök lényegesen nagyobbak, mint azok a hátrányok, amelyek ebből következnek.

Ez akkor is így van, ha magam személyesen is súlyos kudarcnak értékelem azt, hogy a keresztény gyökerekre való utalás kimaradt az európai alkotmányból. Itt szeretném az SZDSZ-es képviselőcsoport figyelmét felhívni arra, hogy nem az állam és az egyház szétválasztásáról, nem a hit megvallásának a szabadságáról, a vallás szabadságáról van ebben a tekintetben szó, hanem a preambulumban egy tényszerű értékelésről, arról, hogy a mai Európa keresztény gyökerekkel bír, és ezek az eszmék ma is meghatározóak. Persze a szövegben szerepel a kereszténység megemlítése nélkül az, hogy Európa közös történelme milyen eszmevilágot rögzít. Európának van egy közös vallási hagyománya. Egyszerűen csak azt szégyellték el a kormányközi konferencián az egyes tagországok, hogy beleírják, hogy ez a közös vallási hagyomány nem a buddhizmus vagy valamely más nem Európából származó vallás, hanem maga a kereszténység. Tehát úgy is fogalmazhatnék, hogy történelemhamisítás vagy a történelem egy nagyon fontos pontjának az elszégyellése valósul itt meg. Tehát tényszerű vitáról van szó. Semmilyen felekezetet nem hozna sem előnyösebb, sem pedig hátrányosabb helyzetbe, ha ezt megemlítették volna. Azonban az is eredmény, hogy Európa közös vallási hagyományára utaltunk és utalunk, és ennek következtében természetesen a kereszténység, még ha bújtatva is, de jelen van az alkotmányos szerződés szövegében.

Ugyanezen a területen azonban jelentős eredményeket is elértünk. Hadd utaljak arra, hogy a különböző egyházakkal való - én minden magyarországi egyházzal konzultáltam a Konvent idején - konzultáció eredményeképpen az európai egyházak, és nem csak a keresztény egyházak, a legfontosabbnak az alkotmány szövegében nem is ezt a történelmi utalást tekintették - bár ez az ő szívükhöz is közel áll -, hanem azt, hogy az Európai Unió ma már számos tekintetben olyan törvényeket, olyan jogszabályokat alkot, amelyek az egyházak hitéletére és az egyházak mindennapi életére hatással vannak, ennek ellenére az egyházakat a civil szervezetek között tartják számon az európai törvényhozás befolyásolása tekintetében. Ebben az esetben az ő igényük az volt - ez már régi igény, és most megvalósult -, hogy kerüljön be az alkotmányba, hogy az egyházakkal rendszeres párbeszédet folytat az Európai Unió a saját törvényei megalkotása során. Ez a szövegben benne van. Benne van a vallásszabadság, a hit megvallásának a szabadsága is az alapvető jogok chartájában, ez most válik szerződési szintű joggá; ennek következtében egy magát hívőnek, akár kereszténynek valló ember sem érezheti idegennek ezt az alkotmányt, még akkor sem, ha a kereszténységre való utalás kimaradt belőle.

A másik, szívünknek, ugyanakkor történelmi sorsunk szempontjából is alapvető fontosságú kérdés a kisebbségek ügye, erre már több utalás történt. A kisebbségekhez tartozó személyek jogairól beszél ez az alkotmány, ez azonban a korábbi szerződésekhez képest is jelentős előrelépés. Szeretném emlékeztetni a képviselő urakat és a Magyar Országgyűlést is arra, hogy nemrégiben az Európai Bíróság azért szüntette meg néhány kisebbségeket támogató programnak a finanszírozását európai szinten, mert azt mondták, hogy az Európai Uniót alapító szerződésekben nincsen utalás a kisebbségek jogaira, ennek következtében nincsen jogi alapja a kisebbségi kérdés európai uniós szintű felvetésének.

Az áttörést abban a tekintetben értük el, hogy mivel az Unió alapelvei közé bekerültek a kisebbségi jogok, illetőleg a chartán keresztül az alapvető jogok közé felemelkedett szerződési szintre a kisebbségi jogok védelme, ezáltal jogi alap teremtődött, jogi lehetőség teremtődött arra, hogy az Európai Unió mint unió is önállóan és jogánál fogva a kisebbségi kérdést magáénak tekintse, és ne pusztán egyes országok, nemzetek belső ügyeinek.

Támogatom azt a javaslatot, amely Hörcsik Richárd részéről fogalmazódott meg, illetőleg Csapody Miklós is megerősítette az iménti vitában, hogy Magyarország tegyen egy olyan nyilatkozatot, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogait mi úgy tekintjük, hogy ez nem megy szembe a diszkriminációellenesség szempontjaival, illetőleg ez magában foglalja ezen jogok kollektív gyakorlásának a lehetőségét is. Azt gondolom, hogy tartozunk egy ilyen kiegészítő egyoldalú nyilatkozatnak a megtételével az alkotmányos szerződés elfogadása során.

Sok más eleme is van ennek az alkotmánynak. Hadd utaljak egy olyan dologra, amely szintén nagyon fontos Magyarország számára, amelyben szintén nem értünk el eredményt vagy jelentős eredményt: ez a Tanács elnökségének a kérdése. Magyarországon szinte mindenki, aki a politika iránt tájékozódik, tudja, hogy úgynevezett rotációs elnökség van, félévenként váltják az egyes országok az elnöki pozícióban egymást. Most ez átalakul egy állandó elnökségi rendszerré, amely természetesen, mi úgy éreztük és sok tekintetben úgy tekintettük, hogy sérti a kisebbek, a kisebb országok jogait.

Amúgy a Konvent során a kisebb országok között nagyon szoros együttműködés alakult ki, ennek következtében bízom abban, hogy a Tanácsban, az Unió legfontosabb szervében történő szavazások során ez a fajta egyetértés a jövőben is megtartható, és ilyen értelemben az Európai Unió döntéseiben a kisebb és közepes méretű országok szava is hallható lesz.

Sok tévképzet van az alkotmánnyal kapcsolatban. Például azt gondolom, hogy kifejezetten az euroszkeptikusoknak, az Európai Unió ellenében gondolkodóknak vagy az ezt a közös európai tervet ellenzőknek biztató tényező lehet az a két pont, amelyet most idéznék. Az egyik az, hogy ez az alkotmányos szerződés szabályozza az Európai Unióból történő kilépés lehetőségét. Ugyan még nem lépett ki senki az Európai Unióból, azonban ha valaki ebből a szempontból közelíti meg, akkor azt is mondhatja, hogy ez most egy korrektebb megfogalmazás.

A másik - és talán ez a legfontosabb azoknak a szemszögéből, akik a nemzeti szuverenitást védelmezik -, ez pedig az, hogy ez az alkotmányos szerződés világosan szétválasztja a közösségi hatásköröket, a kizárólagos közösségi hatásköröket, azokat, amelyeket közösen a tagországokkal együtt lehet gyakorolni, és azokat, amelyek kizárólag a tagországokhoz tartoznak. Vagyis minden eddiginél világosabbá teszi ezt az egymáshoz való viszonyt, és ezáltal megakadályozza azt, hogy véletlenül átlopakodjon, a nemzeti parlamentek ellenére kerüljön át az Unió hatáskörébe olyan jogkör, amit ők maguk egyébként nem szerettek volna megtenni.

Örömömet fejezem ki azzal kapcsolatban is, hogy az Európai Parlament ellenőrző ereje megnövekszik; és azzal kapcsolatban is, amire az államtitkár úr is utalt a mai vita során. Ez pedig az, hogy a jövőben a Bizottság összeállítása nem úgy történik, hogy minden egyes ország jelöl egy darab személyt, akit aztán kényszerből, ahogy alakul, valamilyen furcsa portfóliónak a kiosztásával a Bizottság megválasztott elnöke el kell fogadjon, hanem három jelöltet kell állítaniuk és javasolniuk erre a pozícióra, és a Bizottság elnöke e közül a három jelölt közül szabadon kiválaszthatja, hogy kit akar elfogadni. Akkor elkerülhetők lesznek azok a kínos jelenetek, amelyek a meghallgatások során az Európai Parlamentben is megfogalmazódtak, gondolok itt például arra, amikor a holland szocialisták kőkeményen megtámadták a szintén holland nemzetiségű Neelie Kroest korábbi politikai és gazdasági előéletével kapcsolatban, amit egyébként az Európai Parlamentben teljesen demokratikusnak tekintetnek; vagy gondolok arra, hogy amikor a görög biztosjelöltet azzal támadták meg, hogy nem ért a környezetvédelemhez. Tehát ebben a tekintetben új helyzet áll elő.

Utolsó gondolatként, tisztelt hölgyek és urak, tisztelt képviselők, hadd mondjam el, hogy az európai alkotmányos szerződés az egy szerződés, és mindaddig az marad, amíg az önök, a nemzeti parlamentek kezében van az Európai Unió legfontosabb alapokmányának a ratifikációja. Ugyanis az Európai Uniónak az eredete innen, a magyar parlamentből, a lengyel parlamentből, a francia parlamentből és a brit parlamentből származik, az erőt innen adja az Európai Unió intézményeinek, és nem fordítva.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Általános taps.)

 

(11.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

HEGYI GYULA, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Annyiban mindenképp egyetértek Szájer József képviselőtársammal, hogy megindító érzés ebben a parlamentben immár az Európai Parlament képviselőjeként beszélni.

Tíz évig voltam országgyűlési képviselő, és közel hatszázszor szólaltam föl, de most valahogy másképp készültem erre a beszédre, mert úgy éreztem, hogy valóban nemcsak magam és a választóim, hanem az Európai Parlamentben, az Európai Unióban dolgozó magyarok nevében is beszélek; hiszen nemcsak 24 képviselőnk van ott, hanem immár sok száz vagy több ezer, zömében fiatal munkatárs, aki minden értelemben - munkahelyében, szellemiségében is - immár az új Európa egyenjogú polgára és munkása másokkal.

Az első hetek tapasztalatai az Európai Parlamentben - gondolom, nagyon röviden érdemes erről szólni - azt mutatják, hogy olyan esetben, amikor össze tudtunk fogni nemzeti érdekek, nemzeti ügyek érdekében, akkor nagyon jó eredményt értünk el. Ilyen volt az ismert vajdasági határozat, amelyben a négy, kint képviselt magyar párt egységesen lépett föl. Ilyen volt a verespataki aranybánya elleni tiltakozás, amelyben a környezetvédelmi bizottságban velem együttműködő MDF-s képviselőtársammal, Olajos Péterrel együtt, azt hiszem, eredményesen, idáig legalábbis eredményesen dolgoztunk.

Ilyennek tekintem személyesen azt az élményemet is, amikor az ebben a parlamentben egyébként nem ismert - nem volt képviselő - Járóka Lívia fideszes képviselőtársammal együtt a balkáni térség képviselőinek tartottunk közösen előadást arról, hogy az ifjúság és az oktatás kérdése egy demokráciában hogyan kapcsolódik össze.

Kétségkívül vannak, voltak negatív példák is. Mi ennek tartjuk azt, amikor úgy éreztük, hogy az egyetlen magyar biztost - hiszen Magyarországnak csak egyetlen biztosa van - egyes képviselőtársaink kifejezetten kellemetlen helyzetbe akarták hozni, és a pártügy mintha fontosabb lett volna számukra a nemzeti ügynél. De ezt a témát nem szeretném részletesebben kibontani, a sajtóban, azt hiszem, megfelelő arányban mind a két oldal véleménye megjelent.

Annál fontosabb és ez egy magasztosabb dolog, hogy az európai egység gondolata valamilyen szinten - ha nem is így kimondva - egyidős magával az európai szellemmel. Maga az, hogy az Európa név, az Európa fogalom - más kontinensek nevével szemben, amelyet földrajztudósok később ráaggattak vagy ráírtak -, ez az Európa elnevezés több ezer éves, önmagában is az európai szellem fogalma is az antikvitásból ered. Ebben a tekintetben - nagyon helyesen - az alkotmány önmaga is az antik görög világból eredezteti a demokráciát és a demokráciának egy jogi következményét, magát a demokratikus alkotmányt.

Ilyen értelemben tehát bár nyelvtani és jogi árnyalásnak is tűnik, én alkotmányos szerződés helyett a köznapi életben mégis alkotmányról szeretnék beszélni, mert itt a lényeg az, hogy a 25 európai ország és rajta kívül Európa, Európa nagyobbik része egy demokratikus alkotmányt kap. Reméljük, hogy ezt a 25 országban el is fogják fogadni hol népszavazással, hol parlamenti szavazással, bár e tekintetben talán nem ünneprontás elmondani, hogy bizonyos kételyek is fölmerülnek az emberben egyes országok hozzáállásával kapcsolatban.

Az amerikai köznyelvben political correctnessnek, politikai korrektségnek nevezett új szellemi áramlat jegyében divat lebecsülni, sőt megbélyegezni Európa múltját. Azt hiszem, anélkül, hogy itt valamifajta európai kultúrfölényről beszélnénk, érdemes másképpen gondolkodnunk erről a kérdésről. Kétségtelen, hogy az európai országok, az európai hatalmak súlyos bűnöket követtek el a gyarmatosítás, az inkvizíció vagy a tömegpusztító fegyverek kifejlesztése területén. Európa nagyon sok tekintetben elnyomó hatalomként jelent meg számos más kontinens polgárai, emberei számára.

De ennél, azt hiszem, nagyobbak az európai szellem 2-3 ezer éves eredményei. Az egyéni szabadságjogok, maga a demokrácia fogalma, a római jog, igen, a keresztény kultúra, az emberi jogok, a szociális értékek - hadd mondjam büszkén: számunkra, baloldaliak számára -, a szociáldemokrácia is olyan eredmény, amely Európában született meg, és az egész világ számára valamilyen módon vonzó példa tudott lenni. Nem beszélve azokról a technikai és tudományos felfedezésekről, újításokról, vívmányokról, amelyekkel Európa ajándékozta meg lényegében az egész világot, és amelyekben mi magyarok messze számarányunk fölött vettünk részt tudósainkkal, és erre, azt hiszem, büszkék lehetünk.

Talán nem beszélünk eleget arról, hiszen alkotmányos jogi, politikai viták között élünk, de engedjék meg, hogy ha európai parlamenti képviselőként ebben a Házban először beszélek, hadd mondjak olyan dolgokat is, amelyek nem részei a mindennapi politikai diskurzusnak, pedig joggal beszélhetnénk róluk. Az Európai Unió... - és Európa az egyetlen olyan kontinens, amelyben a szociális jogok valóan garantáltak, többé-kevésbé minden európai polgár, legalábbis az Unió minden polgára számára.

Gondoljunk arra, hogy az amúgy gazdag Amerikai Egyesült Államokban tízmilliók élnek alapvető egészségügyi biztosítás nélkül, és ha betegek lesznek, akkor valóban sokszor az elemi kezelést sem tudják megfizetni a kórházakban. Gondoljunk másfelől arra, hogy az amúgy látványosan fejlődő Kínai Népköztársaságban százmilliók nyugdíjbiztosítás nélkül élnek, és lényegében a család gondoskodására vagy valamilyen egyéni jótékonyságra szorulnak, ha idős korukban munkaképtelenné válnak.

Az európai kontinens az egyetlen, ahol a környezetvédelem valóban kormányzati, nemzeti és uniós ügy, ahol a környezet jövőjéről gondolkodnak olyan módon, hogy előírják, hány százalék legyen a megújuló energiaforrások aránya - ez az Európai Unióban egyébként 12 százalék -, ahol előírják azt, hogy a hulladékot hogyan kell kezelni, ahol előírják azt, hogy az üvegvisszaváltás rendszere milyen legyen; mindezt a jövő tekintetében.

Más kontinenseken vagy más országokban elképzelhetetlen, hogy a jövő nemzedéke környezeti jogairól, tiszta környezetéről ilyen módon gondoskodna akár egy kormány, akár egy nemzetek fölötti szerveződés. Azt hiszem, elmondhatjuk azt is, hogy Oroszország azzal, hogy ratifikálja a kiotói egyezményt, nagy lépést tesz előre azért, hogy környezetvédelmi szempontból a mi európai modellünk része legyen

Ezt talán az MSZP képviselőjeként nem mertem volna így elmondani, de az Európai Szocialista Párt képviselőjeként bátran elmondhatom és vállalhatom, hogy az Európai Szocialista Párt szívből drukkol azért, hogy John Kerry legyen az Egyesült Államok elnöke, és így ebben a tekintetben Amerikában is a nemzetközi együttműködés, a környezetvédelmi értékek elfogadása jobban érvényesüljön, mint eddig. Az Európai Unió támogatja a harmadik világot, a világ éhezőit, a katasztrófák áldozatait. Ez is következik mindabból a szolidaritásból, amely az európai alkotmányban benne foglaltatik. Végül mindenképp el kell mondani, magában az alkotmánytervezetben is szerepel ez a fogalom, hogy az európai kultúra támogatása olyan közös érdeke és értéke Európának, ami szintén ismeretlen más kontinensek polgárai és politikusai számára.

Úgyhogy azt tudom mondani, hogy ha ez az alkotmány elfogadásra kerül, még több okunk lesz arra, hogy büszkék legyünk európaiságunkra. Természetesen büszkék vagyunk magyarságunkra, de ugyanilyen bátran legyünk büszkék arra is, hogy annak az Európai Uniónak vagyunk a polgárai, amely olyan jogokat ad 450 millió polgárának és nagyon sok bevándorlónak, menekültnek is, amelyek ismeretlenek Európán kívül még gazdag, amúgy prosperáló országokban is.

Az alkotmány szövegezői is szembekerültek olyan új kérdésekkel, amelyekkel a jövőben nyilván ez a parlament is foglalkozni fog: az abortusz, az eutanázia vagy az egyneműek házassága jelenleg a nemzeti törvényhozás része - azt hiszem helyesen -, de a következő években, évtizedekben könnyen előfordulhat, hogy az Európai Unió ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni kíván.

Ami az európai alkotmány körüli vitákat illeti, mindenkinek tudnia kell, hogy ezt 25 ország képviselői fogadták el, és a 25 ország politikusai hét nagy pártcsoportban ülnek. Nyilvánvaló tehát, hogy minden betű, minden vessző, minden szó mögött jól kiérlelt kompromisszum húzódik meg.

 

(11.30)

Itt demokrata fórumos és fideszes képviselőtársaim a keresztény értékek kapcsán hibáztatták az alkotmányt, hogy ezek az értékek nem kerültek be. Szeretném elmondani, nem az ő tájékoztatásukra, hiszen ezt ők pontosan tudják, hanem a közvélemény tájékoztatására, hogy az Európai Néppárt, amelyben a Fidesz és az MDF képviselői helyet foglalnak, maga is teljes mértékben megosztott ebben a kérdésben, és a kereszténység fogalmának beemelése ellen talán leginkább az Európai Néppárt, az európai jobboldali pártfrakció francia politikusai tiltakoztak, hiszen a francia nemzetállam eszménye lényegében és döntően az állam és az egyház szétválasztásából eredt.

Én azt hiszem, hogy a magyar baloldali-liberális kormány nagyon helyesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy ha az alkotmányba bekerül a kereszténység értéke, akkor ez a kormány semmilyen módon nem tiltakozik ellene, és ez a Magyar Szocialista Párt álláspontja is. Hogy ez a kulturális, vallási és humánus örökség került be, mi természetesen ezt is elfogadhatónak tartjuk, és nyilvánvaló, hogy az egyszer már elfogadott alkotmányszöveget nem lehet megbontani, hiszen akkor soha ebből európai alkotmány nem lenne. Csak zárójelben jegyzem meg - bár magam is keresztény meggyőződésű ember vagyok -, hogy aki az Európai Unió fővárosában, Brüsszelben jár nap mint nap, látja, hogy a város lakóinak többsége már egy más vallást, az iszlámot követi, és ennek minden látható külső jelével együtt.

Azt gondolom, hogy a kisebbségi jogok beemelése viszont magyar siker, a közös magyar fellépés sikere és eredménye, és nagyon büszkék lehetünk arra, hogy ezt sikerült belevenni. Hozzá kell persze tennem, hogy nem csak magyar kisebbség él Európában; Litvániában, Lettországban vagy Észtországban az ottani orosz kisebbség helyzete nagyon nyugtalanító, és azt gondolom, hogy ha a kisebbségi jogokat tiszteljük, akkor, mondjuk, a lettországi orosz gyerekek jogát is el kell fogadnunk az anyanyelvi oktatásra, és természetesen az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokban is fel kell lépnünk a kisebbségi jogokért. Helyesen tettük, hogy a Vajdaság kapcsán Szerbiától az Európai Unión keresztül meg is követeljük ezeknek a kisebbségi jogoknak az érvényesítését úgy a magyar, mint a más szerbiai kisebbségekkel kapcsolatban.

Mindenképpen ezen ugyan túl vagyunk, és talán nem helyes, ha egy képviselő beszél erről, de a magyar külpolitikának sikerült elérni, hogy 24 képviselőnk van az Európai Parlamentben, annyi, mint a hozzánk hasonló nagyságú nyugat-európai országoknak. Önálló magyar biztos - ez is kérdéses volt sokáig. Sikerült elérni, hogy a következő öt évre magyar biztos legyen. Ezt is az alkotmány garantálja. A szavazati súlyunk a Tanácsban: azért ebben a mintegy százéves épületben talán érdemes megemlíteni a közvélemény tájékoztatására, hogy az úgynevezett szavazati súlyt tekintve Magyarország egyenrangú Portugáliával vagy Görögországgal, és míg Magyarország szavazati súlya 12, addig Ausztriáé csak 10. Azok, akik tervezték ezt az épületet a bécsi parlamenttel mintegy versengve, nemigen gondolták, hogy lesz idő, amikor szavazati súlyunk Európa döntéshozatalában nagyobb lesz, mint Ausztriáé. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez egy olyan versengés lenne, aminek ez a végcélja.

A magyar kormánynak, azt hiszem, egész Magyarországnak három célja volt az európai alkotmány elfogadásával, túl azon, hogy a saját alkotmányos értékeink belekerüljenek: hogy az Unió hatékonyan működjön, hogy a tagállamok - nagyságukhoz mérten természetesen - egyenjogúak legyenek, és hogy a kisebbségek védelme bekerüljön az alkotmányba. Ha ezt az alkotmányt elfogadják, akkor az Unió hatékonyabban fog működni. Ezt a célt elértük. Az előbb említett szavazati súllyal sikerült elérnünk azt, hogy Magyarország megfelelően részt vegyen a döntéshozatalban. A kisebbségek védelme pedig egyértelmű sikernek tekinthető.

Az alapjogi chartát is beemeli az európai alkotmány. Kritikusan és önkritikusan el kell mondani, hogy számunkra, baloldaliak számára elég gyenge benne a szociális értékek képviselete. Keményebb szociális jogokat szívesebben fogadnánk. A környezetvédelem megjelenítése hatékonyabb lehetne, sokkal inkább meg lehetne követelni az európai államoktól a környezet védelmét. Azonban éppen a kompromisszum nevében, ha másoktól elvárjuk, hogy kompromisszumot fogadjanak el, nyilvánvaló, hogy a szocialista-szociáldemokrata pártok nem örömmel, de ebben a formában elfogadják a szociális jogok minimális védelmét.

Ami a népszavazást illeti: a Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy a népet képviselő parlamenti, országgyűlési képviselőknek kell ratifikálni ezt az alkotmányt. 2003-ban több mint 80 százalékot kapott az uniós csatlakozás gondolata, a 2004-es választáson több mint 90 százalékot kaptak a Magyarország uniós tagságát támogató politikai pártok, nevezetesen a négy parlamenti párt. Ilyen értelemben tehát az alkotmány ratifikálására ennek a parlamentnek minden erkölcsi-politikai joga és felhatalmazása megvan.

Végül egy gondolat, mivel már csak nagyon kevés időm van: azt hiszem, hogy hosszabb távon érdemes elgondolkodni azon is, hogy hogyan szeretnénk tovább bővíteni az európai integrációt, nem fizikailag, újabb országok felvételével, hanem intézményileg, szellemiségében. Ebben a tekintetben még a Szocialista Párton belül is nyilván lesznek tisztázó viták, én azonban azt gondolom, hogy a magyar baloldal, a magyar progresszió abban érdekelt, hogy az Európai Unió minél inkább szoros integrációvá alakuljon, a demokratikusan választott Európai Parlament minél több hatáskört kapjon, általában a demokratikus döntéshozatal minél erősebb legyen, és minél inkább egységes Európában éljünk.

Végül pedig, elnök asszony, ha megenged 30 másodpercet, mindenképp szeretném megemlíteni azt, hogy ennek az alkotmánynak a megszövegezésében Vastagh Pál képviselő úrnak hihetetlen sok munkája van, az Európai Konventben dolgozott, szeretném megköszönni ezt neki. A más pártok iránt való tisztelet jegyében szeretném mondani, hogy Martonyi János, Szájer József, illetve a kormány részéről Balázs Péter is sokat dolgoztak azért, hogy ez az alkotmány elénk kerüljön.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Demszky Gábor képviselő úrnak, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Önt illeti a szószék.

DR. DEMSZKY GÁBOR, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar liberálisok számára haza és haladás több mint másfél százada elválaszthatatlan egymástól. Amint a haza Magyarországot, úgy a haladás mindig Európát jelentette, azt a legfejlettebb Európát, amelynek jogrendje, eszményei, gazdasági fejlődése az igazi mérce és irány Magyarország számára. Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, majd Ady Endre, Jászi Oszkár és Bibó István szellemi örököseiként, magyar patriótaként Európát egyben magunk és minden magyar tágabb hazájának érezzük. Ezért mi, mai magyar liberálisok két évtizede Magyarország teljes európaizálását tekintettük legfőbb célunknak és feladatunknak.

Az Európai Unióhoz történt idei, teljes jogú csatlakozásunk e történelmi folyamat nagy jelentőségű fordulópontja. Az alkotmány elfogadása pedig ráüti a pecsétet szűkebb és tágabb hazánk érték- és jogrendjének harmonizálására, Magyarország és Európa egyesülésére. Az uniós tagság a másfél évtizede elindított magyar gazdasági és politikai rendszerváltás, valamint külpolitikai irányvonalunk kiteljesülését jelenti. A demokratikus Európához történő csatlakozás visszavonhatatlanná teszi a magyar demokrácia elmúlt 15 évben kialakított és megszilárdított rendszerét. Az uniós tagsággal és az alkotmány elfogadásával éppen hogy visszanyert szuverenitásunk egy részét önként európai intézményekre ruházzuk át. De cserébe a szabad Magyarország szervesen beágyazódik a szabad európai országok szövetségébe. A magyar identitás pedig nem csorbul, hanem éppen ellenkezőleg, gazdagodik az európai identitással. A szoros európai integráció csak erősíteni fogja Magyarországot. Az állami szuverenitás egy részének kétségtelen átruházásáért stabilabb társadalmat, érték- és érdekközösséget, kiegyensúlyozott fejlődést nyerünk.

Ám a Magyar Köztársaság még átalakulásban lévő társadalma egy olyan Európai Közösséghez csatlakozott most, amely önmaga is éppen története eddigi legnagyobb változásán megy keresztül. Az elmúlt években Magyarország feladata elsősorban a csatlakozásra való felkészülés és a minél előnyösebb csatlakozási feltételek kiharcolása volt. A csatlakozáshoz vezető út végén azonban legfeljebb csak egy pillanatra pihenhettünk meg. Az Európai Unió tagjaként immár nekünk is kötelességünk és lehetőségünk a XXI. századi Európa arculatának alakítása. Ne gondoljuk, hogy mint friss tagoknak ebben kisebb a felelősségünk, és kisebbek a lehetőségeink. Mi ugyanis éppen a gyökeres társadalmi átalakulásban szerzett tapasztalatainkkal járulhatunk hozzá Európa megújulási folyamatához.

(11.40)

Az Európai Közösség a legnagyobb reformjára készül a római szerződés óta. A csatlakozó országok társadalmai pedig az elmúlt 15 évben mentek keresztül olyan átalakuláson, amely még a most aláírandó alkotmányszerződésnél is nagyobb hatással volt az itt élő európai polgárok életére.

Utolsókból lesznek az elsők, így mi a társadalmi változtatás lendületében motorjai lehetünk Európa megújulásának. Másrészt átadhatunk kevésbé kellemes, de egyetemesen érvényes tapasztalatokat is: frissen éltünk át olyan megrázkódtatásokat, amilyeneket boldogabb nyugat-európai testvérországaink már rég elfelejtettek - a gazdasági szerkezetváltásból fakadó feszültségekre és egyenlőtlenségekre utalok. Mi régóta ismerünk olyan válságjelenségeket, amelyekkel a migrációs folyamat következményeképpen a nyugat-európai államoknak csak mostanában kell szembesülniük.

Hadd mondjak a mi megújítási törekvéseink sikerére egy példát! Mi, magyar liberális európai parlamenti képviselők az európai városi lobbival, az EuroCity szervezettel együttműködve sikerrel hívtuk fel a figyelmet Strasbourgban és Brüsszelben arra a körülményre, hogy ahhoz képest, hogy Európa lakosainak 80 százaléka városokban él, az itt élők érdekei aránytalanul kis támogatáshoz jutnak az Unió közös kasszájából. Az európai kohéziós politikának sokkal jelentősebb figyelmet kell szentelnie a városi problémák megoldására. S máris sikerült elérnünk, hogy az úgynevezett városi dimenzió kitüntetett figyelmet kap a kohéziós politikával összefüggő valamennyi tervezetben.

Tudom, hogy sok diplomáciai szakértő és brüsszeli eurokrata összehúzta a szemöldökét, mondván: éppen hogy bekerültünk az Unióba, és máris fel akarjuk forgatni a támogatási politikáját. Ámde ilyen felforgatók nélkül az Európai Uniót még mindig Szén- és Acélközösségnek hívnák, és nem fejlődött volna azzá, ami ma: az európai demokráciák és demokraták közös hazájává, és nem dolgozott volna ki és fogadna most el európai alkotmányt.

Az Európai Unió gazdasági érdekközösség, valamint az európai emberek, régiók, nemzetek különböző érdekei koordinálásának és versengésének szabályozó kerete. A legfontosabb azonban az, hogy az Európai Unió értékközösség, amelynek középpontjában a szabadság áll. Az emberek, a tőke, valamint az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, de mindenekelőtt az egyéni szabadság és méltóság eszménye az, amelyet az Unió megalakulása óta védelmez.

A most aláírásra kerülő alkotmányszerződés a szabadságot garantáló alapintézményre, a demokráciára utaló idézettel kezdődik maga is. Mi, liberálisok a demokráciát a társadalom legfőbb értékének tartjuk, ezért üdvözöljük, hogy az Európai Parlament, amelynek legitimációja közvetlenül az európai polgároktól származik, a Tanáccsal egyenrangú, uniós törvényalkotó szervvé válik az együttdöntési hatáskörének kiterjesztése miatt. Sőt, az Unió jelmondatát: egység a sokféleségben, kifejezésre juttatva a demokratikus kontroll megkettőződik, mivel a nemzeti parlamentek is véleményezhetik valamennyi törvényalkotási tervezetet. Ezáltal reményeink szerint Európa még közelebb kerül a polgáraihoz, és a nemzeti parlamentek képviselői is felelősséggel részt vállalhatnak az európai törvényalkotásban.

Az alkotmányszerződés egyik fő célja éppen az uniós szervek és az uniós országok állampolgárai között kétségtelenül meglévő, sokat emlegetett demokratikus deficit megszüntetése, illetve csökkentése, mert ahogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlament nyitóülésén fogalmazott: “Fel kell ismernünk, hogy a legnagyobb kihívás, amivel szembesülünk, nem néhányak euroszkepticizmusa, hanem a sokaság euroközönye. Alapvetően fontos, hogy az európai demokráciák egysége az európai demokraták, azaz az európai polgárok tudatos szolidaritásán alapuló szövetségévé alakuljon át. Nem uniformizáló egységesülésről, hanem egységes európai tudatról és az ezen a fundamentumon alapuló kölcsönös belső segítségről, szolidaritásról és egységes külső fellépésről beszélek.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Megkerülhetetlen kérdés, hogy magát az európai alkotmányt milyen szinteken kell legitimálni. A miniszterelnök természetesen a legmagasabb szinten, az Unió csúcstalálkozóján írja alá az alkotmányszerződést. Ám az már kérdés lehet, hogy a ratifikáció a beterjesztett határozati javaslat szövege szerint parlamenti szinten vagy népszavazás útján történjen-e. Mindkét megoldás mellett és ellen szólnak érvek. Egyre több, köztük több meghatározó súlyú állam dönt úgy, hogy népszavazáson kívánja ratifikálni az európai alkotmányt. Ez siker esetén sokat ledolgozhatna a demokratikus deficitből, ám véleményem szerint Magyarországon csak akkor lehetne és kellene népszavazást tartani, ha ezt a népszavazást egész Európában, minden országban megrendezzük.

Ennek a döntésnek, éppen az európai polgároknak az európai intézményektől való távolsága miatt, kétségtelenül komoly kockázata volna. Ám ésszerű kockázatvállalás nélkül a politikában soha nincs áttörés. Egy ilyen népszavazási kampány és aktus hirtelen valóságos súlyával jelenítené meg az európai alkotmányt az összes tagállam polgárai számára. Az alkotmány valóban kontinentális dimenziót kapna, a népszavazás sikere pedig óriási lökést adna az Európa-tudat kialakulásának.

A parlamenti ratifikáció mellett viszont az szól, hogy az elkövetkező belpolitikai időszakban Magyarországon valóságos népszavazási dömping elé nézünk. A képviseleti demokrácia fontos kiegészítő elemét, az embereknek a politikába közvetlen beleszólást biztosító népszavazást nem szabad devalválnunk. Másodszor: a parlamenti ratifikálás mellett szól, hogy Magyarország határozott és pozitív üzenetet küldjön azon tagállamok európai polgárainak és parlamentjeinek, ahol az alkotmány elfogadása korántsem egyértelmű.

Az optimális megoldás jelenleg az uniós alkotmánynak minden országban egy időben történő ratifikációja volna. Az Európai Parlament alkotmányügyi bizottsági elnökének javaslata szerint az EU tagállamai 2005. május 5-8. között, az európai héten ratifikálnák az uniós alaptörvényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Parlament liberális frakciójának 2001. decemberi nyilatkozata 20 pontban sorolta fel az alkotmánnyal szemben támasztott követeléseit. Kijelenthetjük, hogy olyan alkotmányszerződés született, amely hibái, hiányosságai ellenére megfelel a liberális frakció elvárásainak. Ez az alkotmánytervezet nem tökéletes, ahogyan az Európai Unió sem az, de az alkotmánnyal az Unió intézményrendszere demokratikusabb és átláthatóbb is lesz.

Az alkotmány világos megosztást biztosít az Unió és a tagállamok hatáskörében. S tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a polgárokat az Unió felé fordítják, s számukra új részvételi lehetőségeket is kínálnak.

Üdvözöljük, hogy az alkotmányszerződés akként is megerősíti az európai polgárok alapvető jogait, hogy az Unió úgynevezett alapjogi chartája az alkotmányszerződés részét képezi, jelentéssel töltve meg az uniós állampolgárság fogalmát.

Számunkra, magyar liberálisok számára döntő szempont, hogy az alkotmányozás folyamatában a legfontosabb magyar liberális prioritások túlnyomó többsége teljesült már. Ezek közül kiemelkedő, hogy bekerült a preambulumba a kisebbségek védelméről szóló passzus. Ez a preambulum egyaránt szolgálja a határainkon kívül élő és az országunkon belüli etnikai, felekezeti és más kisebbségeket. Azzal is elégedettek vagyunk, hogy az Európai Unió továbbra is a világnézeti semlegesség talaján áll.

Az Európai Parlament liberális frakciója nevében és személy szerint én is arra kérem önöket, hogy a tárgyalt országgyűlési határozati javaslatot fogadják el, és a kormányt hatalmazzák fel az európai alkotmányról szóló szerződés aláírására.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, tízperces időkeretben.

 

(11.50)

Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy írásban előre Körömi Attila független képviselő úr jelentkezett be.

Még mielőtt szót adnék képviselő úrnak, két percre kért felszólalási lehetőséget Vastagh Pál képviselő úr. Önt illeti a szó.

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Azért kértem szót, mert szeretnék néhány olyan, a vitában elhangzott, meggyőződésem szerint féligazságot korrigálni, ami nem felel meg pontosan az alkotmányos szerződés szövegének.

Szájer képviselő úr arról beszélt, hogy az alkotmányos szerződés az egyházi intézményeket egybemossa a civil szervezetekkel. Ez nem így van. Az alkotmányos szerződés első nagy fejezetének VI. címe foglalkozik az Unió demokratikus életével, és teljesen különválasztja a szociális párbeszéd intézményeit és az egyházakat, valamint a vallási, világnézeti szervezeteket. Tehát nem érdemes pontatlanul idézni mindazt, ami az uniós szerződésben van, mert nem mossa egybe, sőt határozottan különválasztja a szociális párbeszéd intézményeit, a civil szervezeteket és az egyházi és vallási, világnézeti szervezeteket.

Hasonlóképpen szeretnék arra is reflektálni, hogy való igaz, hogy az Európa Tanácsban, az Európai Unió állam- és kormányfőinek testületében egyszemélyes elnök lesz két és fél esztendőre, de fennmarad - ha ezt kritikusan értékeljük, hozzá kell tenni - a szaktanácsokban, a kilenc miniszteri tanácsban a rotációs rendszer, és másfél éven keresztül felváltva lehet elnökölni, tehát egy-egy mandátum meghosszabbodik, nem hat hónap lesz, hanem másfél év, és lesz lehetőség bekapcsolódni az Unió szakmai szervezeteinek irányításába és tevékenységébe. Így komplett. Valóban: az Európa Tanácsban egyszemélyes elnök lesz, de a miniszteriális tanácsokban, a kilenc tanácsban fennmarad a rotációs rendszer. Tehát ez is egészen más.

Végezetül szeretnék arról is még… Már nem, majd később, köszönöm szépen, mert eltelt az idő.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szájer József képviselő úrnak.

DR. SZÁJER JÓZSEF (Európai Néppárt és Európai Demokraták Képviselőcsoportja): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Csak azért kértem szót, mert valószínűleg Vastagh Pál félreértette, amit mondtam. Éppen az alkotmányos szerződés erényeként emeltem ki azt, hogy sikerült azt elérni, hogy az egyházi és az egyházi jellegű szervezetek a továbbiakban nem pusztán a többi civil szervezettel egyenlő státust élveznek, hanem kiemelt státust élveznek, vagyis az Európai Unió speciális párbeszédet folytat velük. Az erre vonatkozó módosító indítványt én magam adtam be - lényegében ezzel azonos szöveget fogadtak el. Ez hosszú ideje álma volt ezeknek a szervezeteknek, hiszen már Amszterdamban, az amszterdami szerződés során is szerették volna maguknak ezt a, túlzás lenne az mondani, hogy társ jogalkotói szerepet, de legalább ezt a konzultációs, rendszeres párbeszédre irányuló szerepet elfogadtatni. Tehát valószínűleg itt félreértés van.

Ami pedig a Tanácsra és a rotációs elnökségre vonatkozik: ebben a tekintetben pedig valóban az a helyzet, ahogyan Vastagh Pál ezt említette, tehát a Tanács különböző formációiban megmaradnak a nemzeti elnökségek, csak ez a félévenkénti általános elnökség az, ami meg fog szűnni.

Azonban - és ebben együtt küzdöttünk a Konventben Vastagh Pállal is, és ha jól tudom, a kormány is tett ez irányban lépéseket a kormányközi konferencia során - az volt a törekvésünk, hogy ezt megakadályozzuk, vagyis nem szerettünk volna egy állandó tanácsi elnökséget. Ebben nem jártunk sikerrel. Úgy gondoljuk, és én továbbra is úgy gondolom, hogy a közepes és kisebb méretű országok számára az lett volna a kedvező. Nem óriási tragédia az, ami történt, ennek ellenére mégsem a mi elképzeléseink valósultak meg. Egyszer így, egyszer úgy; van, hogy megvalósul, máskor pedig nem sikerül az elképzeléseinket keresztülvinni. Ehhez az Európai Unióban hozzá kell szoknunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Körömi Attila képviselő úrnak.

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Érdemes a hozzászólás elején felidézni, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírásáról szóló határozati javaslatot tárgyalja az Országgyűlés. Azaz az eddigi felszólalók okkal részben kitértek ugyan olyan kérdésekre, hogy az EU-szkeptikusok, EU-ellenesek, EU-közönyösök és az EU-pártiak hogyan tudnak a jövőben együttműködni vagy mi lesz a köztük lévő viszony az új alkotmányszerződés alapján, én mégis kifejezetten a tárgyhoz szeretnék ragaszkodni, és ezzel kapcsolatban szeretném elmondani álláspontomat.

A legfontosabb téma, amivel foglalkoznunk kell, maga a szerződés jelentése, jelentősége hazánkra nézve, mennyiben marad független állam hazánk az alkotmányos szerződés ratifikálásával. Az EU kezdetekben egy olyan gazdasági együttműködésre és közös piac kialakítására volt hivatott, amely az erős Egyesült Államok hegemón szerepét ellensúlyozhatja, valamint az európai államok között egy szorosabb együttműködést kíván elérni. Az 1993-as maastrichti szerződéstől kezdve jelentős változások indultak meg, amelyeket csak jobban megerősítettek a nizzai és az amszterdami szerződések. Ezen szerződésekkel egy olyan bürokratikus rendszer alakult ki, amely már messze túlmutat a gazdasági együttműködésen: a klasszikus hárompilléres felosztás részben módosult különböző feladatok és jogkörök átcsoportosításával, illetve nemzeti hatáskörök átvállalásával.

A mostani Unió egy sajátos rendszert alkot: egy államok felett lévő szervezet, amely nem külön állam, nem is konföderáció, mégis sok jegyében hasonlít ezekhez. Van saját jogalkotása, közigazgatása, bírósága. Ezen szervezeti elemek megléte csakis egy folyamatot jelezhet előre: az Unió egy szuperállam lesz, szuperállami szerepre tör, melynek tagállamai azok az európai államok, amelyek jelenleg tagjai vagy azok lesznek. Ennek a folyamatnak az ékes bizonyítéka, hogy már most EU-s alkotmányról is beszélhetünk.

De mi is ez az uniós alkotmány? Hivatalosan alkotmányos szerződésnek kell nevezni, ami jobban tükrözi a tartalmát. Alkotmánya csak államoknak van. Mivel az Európai Unió nem állam, nem nevezhetjük egyszerűen alkotmánynak. Emellett tartalma miatt jóval több, mint egy több nemzet által elfogadott nemzetközi szerződés. A kettő között helyezhető el, ami valamilyen szinten már önmagában is exlex helyzetre utal. Tartalma szerint az egész Európai Unióra, tagállamaira, szervezetrendszerére és állampolgáraira kiható szupernorma, amely megpróbálja átlátható rendszerbe foglalni az egész struktúrát. Mint EU-s norma, az alkotmányos szerződés a nemzeti jogszabályok fölé helyezendő, azzal nem lehet ellentétes tartalmú semmilyen nemzeti jogszabály.

Kérdés: amennyiben Magyarország ratifikálja az uniós alkotmányos szerződést, mit fog érni a magyar alkotmány?

Az alkotmányos szerződés elfogadásához minden tagállam jóváhagyása szükséges.

Kérdés: hazánkban kinek van ekkora hatalom a kezében? A válasz álláspontom szerint egyértelmű: csak és kizárólag a népfelségnek. Egy ilyen horderejű döntést csakis a nép hozhat meg. Minden szavazásra jogosult embernek döntenie kell arról személyesen, hogy ő és gyermekei, unokái milyen államban akarnak élni.

A magyar kormány és Országgyűlés feladata ennek a lehetőségnek a megteremtése. Egy teljesen átfogó és tökéletesen tájékoztató kampány során, nem csak szemezgetésekkel, az alkotmányos szerződés minden pontját ismertetni kell az állampolgárokkal, majd ezután népszavazás keretében kell és lehet döntést hozni.

(A jegyzői székben dr. Vidoven Árpádot Németh Zsolt váltja fel.)

A vezérszónoki vitában talán éppen Vastagh Pál képviselő úr utalt rá - ugyan nem ennyire egyértelműen mondta ki, de világosan fogalmazott -, hogy az uniós alkotmányos szerződés jelenlegi parlamenti vitája nem feltétlenül következik Magyarország Unióhoz való csatlakozásából. Ez egy szerves folyamat része, tulajdonképpen egy új jogi keretbe kívánja önteni az Unió a további működését. Úgy fogalmazott, hogy kiterjedtebb szerepkörre készül az Európai Unió. Kuncze Gábor képviselő úr úgy fogalmazott, hogy apróbb részleteiben meg tudjuk majd őrizni a nemzeti identitásunkat. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy a vezérszónokok szerint is - akár világosan, akár burkoltabban fogalmazták meg álláspontjukat - az európai alkotmányos szerződés új fejezetet jelent az Unió történelmében.

Én elég szerencsétlennek tartom, hogy Hegyi Gyula uniós parlamenti képviselő úr idehozta azt a kérdést, mennyire van morális alapja annak, hogy a Magyar Országgyűlés magához vonja ezt a jogot, és ne támogasson egy országos népszavazást erről a kérdésről.

(12.00)

Ugyanis jól tudjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazáson a részvételi arány 42,62 százalék volt, egyedülállóan alacsony a csatlakozó országok közül. Az uniós parlamenti választáson a részvételi arány pedig 38,5 százalék volt, szintén alacsonynak mondható. És bármilyen magas volt az igenek száma a csatlakozás során, és bármilyen magas volt azon szavazatok száma, amelyek a parlamenti pártok képviselőire érkeztek, amelyek mind a négyen támogatták az uniós csatlakozási folyamatot, mégis csak azt kell mondjuk, hogy ha az ön összehasonlításának mentén szeretnénk továbbhaladni, hogy az ország lakosságának mindkétszer körülbelül egyharmada mondott határozott igent az uniós csatlakozásra és az uniós képviselők választására.

Ez mindenképpen megkérdőjelezi azt, az ön szavaival élve, hogy a Magyar Országgyűlésnek minden tekintetben megteremtődött-e az a morális helyzete, olyan helyzetbe tudta-e magát hozni a Magyar Országgyűlés, hogy nem vetődhet fel az uniós alkotmányos szerződés tekintetében egy országos népszavazás kiírása. Éppen az lehet a hozadéka egy ilyen népszavazás kiírásának, hogy azok a tájékoztatók, kampányok, beszélgetések, felvilágosító beszélgetések, amelyek eddig, itt most ne taglaljuk, pontosan tudjuk, milyen belpolitikai okokból elmaradtak mind az uniós csatlakozási népszavazásnál, mind pedig az európai parlamenti képviselők választásánál, azt most nyugodt körülmények között pótolni lehetne. Hiszen nem arról van szó, hogy mely párt hány képviselőt küld az Unióba, nem arról van szó, hogy csatlakozunk-e avagy sem az Európai Unióhoz, hanem arról van szó, bármekkora is ennek még mindig egyébként a kockázata, hogy az alkotmányos szerződés elfogadása során végre az ország megkapja azokat az alapinformációkat, amelyek révén mégiscsak könnyebben el tud igazodni, és saját életét is könnyebben tudja tervezni az Unió keretein belül.

Nem szeretem a nemzetközi összehasonlításokat, főleg nem az azokba való görcsös kapaszkodást, ám mégis érdemes fölidézni, hogy a 25 tagország közül jelen pillanatban már nyolc eldöntötte, hogy népszavazással fogja ratifikálni az alkotmányos szerződést. A nyolcból van egy ország, Csehország, ahol ennek egyébként a jogszabályi feltételei még nincsenek meg, de meg fogják teremteni. További kilenc ország még nem döntött, de inkább hajlik a népszavazás megtartása felé; Németország is arra készül, hogy a belső jogrendjét oly módon fogja megváltoztatni, hogy a népszavazás kiírható legyen. A legutóbb csatlakozott tíz ország közül pedig Magyarországon kívül csak két ország van, amelyik kategorikusan azt mondta, hogy nem tart népszavazást - a többi vagy igen, vagy még nyitott kérdésként kezeli -, ez pedig Málta és Ciprus, és Magyarország a harmadik.

Szeretünk hivatkozni a csehekre, a lengyelekre, népszavazást fognak tartani; a spanyolok népszavazást fognak tartani, a portugálok is, az Egyesült Királyság, Franciaország, Dánia népszavazást fog tartani. És van három ország, Ausztria, Svédország és Finnország, amely valóban nem fog népszavazást tartani, ám jól ismerjük az ő csatlakozási folyamatukat. Finnországban, Svédországban és Ausztriában is meglehetősen heves viták és folyamatok révén tisztázódott az országon belül az uniós tagság kérdése. Volt módjuk az embereknek és a politikai pártoknak kibeszélni azokat az érveket, amelyek pró és kontra eldöntik ezt a kérdést.

Mindezeket az érveket figyelembe véve - és nem a nemzetközi példákhoz ragaszkodva, mert úgy gondolom, magunknak tartozunk ezzel a népszavazással - magam is módosító javaslatot nyújtottam be a határozati javaslathoz, három pontban fogalmazva meg, amelynek a lényege, hogy a Magyar Országgyűlés tegye lehetővé országos népszavazás kiírását 2005. március 31-ig az uniós alkotmányszerződés elfogadásáról. Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót kétperces felszólalásra Vastagh Pál képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Valójában a tagállamok és az Unió intézményei közötti hatáskör- és kompetenciamegosztásban nem következik be lényeges változás. Tehát az Uniónak az alkotmányos szerződés szerint is az a négy kizárólagos hatásköre marad, ami eredetileg is az Unió hatáskörébe tartozott, és lényegileg nem változnak az úgynevezett megosztott hatáskörök sem, amelyek a tagállam és az Unió egyes intézményei között közösen vagy fölváltva gyakorolhatók. Tehát ilyen értelemben nincs változás.

Az előbb nem tudtam a hozzászólásomban kifejteni azt a gondolatomat, amely a kereszténység és a vallás szerepével, annak alkotmányos kifejeződésével kapcsolatos. Itt is azt szeretném kérni önöktől, hogy azért - és különösen a közvélemény számára - pontosan jelenítsük meg azt a helyzetet, ami az alkotmányos szerződésben van. Az alkotmányos szerződés bevezetőjének, más szóval preambulumának (2) bekezdésében azt olvashatjuk szó szerint - és ez nagyon ritkán hangzik el, csak az ezzel kapcsolatos kritika -: “ösztönzést merítve Európa kulturális, vallási és humanista örökségébőlö.

Tehát teljesen egyértelmű az alkotmányozó szándéka, hogy az az európai modell, ami jelenleg kialakult, aminek a gyökerei ezekre a forrásokra vezethetők vissza, aminek középpontjában a személyiség szabadsága, a jogállam kategóriái állnak, ez ezekből az örökségekből származik és táplálkozik. Tehát meggyőződésem szerint ez történelmileg korrekt, pontosan megfelel az európai történelmi fejlődés jelenségeinek, és azt hiszem, hogy ez mindenki számára elfogadható kompromisszum. És igaz.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Törvényhozóként szólok a témához, bár jelentem, hogy negyven vagy hány esztendő óta ezzel a témával szakértőként, intézményi tisztviselőként foglalkoztam. Ezt csupán azért említem, hogy éreztessem, tisztelt Országgyűlés, mennyire sikertörténetnek tekintem azt, amivel most foglalkozunk. Sikertörténet. Visszagondolok, és sokan tudjuk, legtöbben történelemből tudják azt, hogy 1950-től volt az acélközösség, aztán a római ötök, aztán 15-20-szor változtak az intézmények, intézménycsoportosulások, aminek eredményeképpen most már mindennek csudálatos szép megkoronázása az európai alkotmány. Hogy ez mennyire csudálatos szép, ezt sokan megkérdőjelezhetik. Van, akinek ragyogóbb, van, akinek kevésbé, én ezt mégis sikertörténetnek nevezem.

Miért is kértem szót? Azért, tisztelt Országgyűlés, hogy érezzük mi és érezzék a magyar állampolgárok, polgártársaink és aki figyeli a magyar törvényhozást, hogy milyen jelentős folyamatnak voltunk tanúi az elmúlt évtizedek során. Ugyebár tudjuk azt, vagy ha nem, akkor emlékeztessük magunkat, hogy alkotmányok általában kétféleképpen jönnek létre, úgy nagyjából mondom ezt. Az egyik, hogy a törvényhozó testületek megfogalmaznak alkotmányokat vagy alapszerződéseket, amelyek alkotmánynak minősülnek. A másik pedig a történelmi evolúció módszere, történelmi alkotmány Nagy-Britannia alkotmánya, sőt a magyar alkotmányt is többé-kevésbé ilyennek nevezem. Nem olyan, mint a római vagy a Code Napoleon vagy akár az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, bár az is alakul, most is alakul 200 év múlva.

Tehát amikor most ez az alkotmány megszövegeződött és kodifikálódott, ez a rövidebb út, nem pedig az évszázados, évezredes evolúció útja - ez az adott esetben sikertörténet, engedtessék kimondanom így. Azért sikertörténet, mert idáig nem jutott volna el az intézményrendszer, legalább kérdéses, hogy évszázadok során eljutott volna-e odáig, vagy lett volna-e türelmünk arra - türelmünk, ezt most történelmi távlatban mondom -, hogy azt kivárjuk. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Mert mi is a nagy dolog itt? Az, hogy a kisebbségi témában olyan áttörés történt... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

(12.10)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra kért a képviselő úr lehetőséget.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Én normálra kértem, elnök asszony.

ELNÖK: Akkor azt a gombot kellett volna megnyomni. Megadom a szót önnek, még hét percre.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Befejezem fél perc alatt.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): A mondanivalóm üzenete tényleg az áttekintésen túl az, hogy olyan eredményt értünk el mi, magyarok ezzel az európai alkotmánnyal, ami másképpen nemigen valósulhatott volna meg: magyarok az ország határain kívül intézményes jogot, elismerést, védelmet kapnak. Ezzel az érveléssel és ezzel a jelentős teljesítménnyel nevezem az európai alkotmány létrehozását nekünk, magyaroknak sikertörténetnek.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Hörcsik Richárd képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Vastagh Pál képviselőtársam pontosan idézte a preambulumnak azt a mondatát, ami hivatkozik az európai gyökerekre. Félreértés ne essék, mi örülünk annak, hogy a gyökerek megemlítése közé bekerült a humanizmus. Fontos európai gyökérnek látjuk, akár ha Európa kultúráját vagy gazdaságát tekintem. Azonban mi mégiscsak jobban örültünk volna, ha a keresztyénséget említi meg ez a preambulum, hiszen a keresztyénség mégiscsak több, tágabb fogalom ilyen értelemben, amelyik meghatározta nemcsak 500 éve, hanem 2000 éve a kontinens történelmét, beleértve a gazdaságát, a kultúráját, az épített örökséget.

Mi megértjük azt, hogy vannak országok és képviselők, akiknek az érzékenységét esetleg sérti, mert más vallási felekezetek is élnek Európában, egyre nagyobb számban, de történészként is azt kell mondanom, hogy ha nem hitbeli, nem vallási meggyőződésből, hanem pusztán ebből a tényből nézzük meg a kontinens történetét, mégiscsak fontosabb lett volna ebből a szempontból a keresztyénséghez ragaszkodni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Bársony András államtitkár úrnak.

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Néhány dologra szeretnék reagálni, mert azt gondolom, a vita ezen szakaszában azért nem árt bizonyos kérdésekben tisztán látni.

Az egyik: Manninger képviselő úr korábban említette felszólalásában, amelyben kisebbségi véleményt fogalmazott meg, hogy az egyik módosító indítványnak, amelyet a Fidesz adott be, az az indoka, hogy úgy gondolják, egy külön nyilatkozattal a Magyar Köztársaságnak - nem is a kormánynak, hanem a köztársaságnak - értelmeznie kellene ezt az alkotmányt. Mielőtt erre reflektálnék, hadd mondjam el azt, hogy Körömi Attila mondott egy érdekes mondatot, miszerint joga volna és lehetővé kellene tenni mindenki számára, hogy ezt az alkotmányos szerződést megismerje. Az expozéban kiemeltem, hogy a képviselők számára ez hozzáférhető, és ha meg is értem az aggodalmat abban a tekintetben, hogy az ország minden polgára talán ma még nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, hogy hozzáférjen a teljes szöveghez - bár ma már ahol egyáltalán elektronikus úton lehet kommunikálni, ott ezt meg lehet tenni -, ebben a Házban képviselői felszólalásban azt hallani, hogy azért kellene itt most másképpen fogalmazni, mert nem lehet megismerni az alkotmányos szerződés szövegét, akkor azt gondolom, meg lehetne, ha valaki el akarná olvasni. A sorrendet kellene megfordítani: előbb elolvasni és aztán kommentálni, nem előbb kommentálni és utána elolvasni a dolgot. Mert mit is mond ez az alkotmányos szerződés?

Először is az alkotmányos szerződés és az alkotmányos szerződés ratifikálása mentén hatályon kívül helyezendő korábbi szerződések azt mondják ki, hogy az európai jogot értelmezni nem a tagállamok, a tagállamok kormányai vagy egyes institúciumai, azaz intézményei tehetik, hanem értelmezni ott van a luxemburgi bíróság. Ha tehát valakinek az alkotmányos szerződés szövegével vagy bármely más közös európai joggal bármilyen értelmezési problémája van, akkor irreleváns, hogy ő mit ért alatta, a dolog lényege ha vitatható, akkor az értelmezésben a luxemburgi bíróság a kompetens. Ebben a tekintetben tehát az a meggyőződésem, hogy a Magyar Köztársaság kormánya nem állíthat ki magáról olyan bizonyítványt, hogy tudniillik ő úgy értelmez valamit, ami egyébként meglehetősen kérdőjeles; gondolok itt elsősorban arra a módosító indítványra, amelyet a Fidesz beadott.

A másik ilyen megjegyzésem, tisztelt Országgyűlés, arra vonatkozik, hogy összekötni azt az értelmezést, amely a keresztény gyökerekre mint kulturális és vallási gyökerekre utal, Európa demokratikus hagyományaival. Hol is írták alá a csatlakozási szerződést, a magyar csatlakozás és mellette másik kilenc ország csatlakozási dokumentumát? Athénban az Agorán, a piactéren, mely a klasszikus görög demokrácia színtere volt, nem 2000 évvel ezelőtt, még néhány évvel korábban. Tagadható-e egyáltalán e kontinens történelméből az athéni demokrácia története vagy a római demokrácia meglehetősen rögös története, és azt mondani, hogy a demokrácia valamilyen - bármilyen - ideológiai meggyőződés, vallásos meggyőződés talaján keletkezett?

Tisztelt Képviselő Urak! Azt gondolom, hogy ez meglehetősen történelmietlen volna. Éppen ezért az a meggyőződésem, hogy a preambulumban szereplő... - hogy tudniillik Európa vallásos örökségére utal, annyiban is korrekt, hogy mindazokat az ideológiai, vallásos értékeket magában foglalja, amelyek nem 2000 éve, hanem 5-6-7 ezer éve hozzájárultak ahhoz, hogy Európa azzá legyen a XXI. század küszöbén, amivé lett.

Végül pedig egyetlenegy megjegyzés, nem elvéve természetesen a további vita lehetőségét: ez a ratifikálás folyamata, nevezetesen, hogy népszavazás vagy magyar parlament.

Tisztelt Országgyűlés! Ha nagyon durva akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ha valaki ma népszavazást akarna az európai alkotmányos szerződés ügyében kezdeményezni, akkor valószínűleg a rendszerváltás alapértékeinek egyikét kérdőjelezné meg. Mert miről is van szó? Arról van szó, hogy ez az alkotmányos szerződés azt mondja, hogy ennek hatályba léptetésével, azaz ratifikálásával az összes korábbi alapszerződése az Európai Uniónak érvényét veszti. Ez pedig mit jelent? Azt jelenti, hogy például Magyarország vonatkozásában olyan szerződés kerül hatályon kívül, amelyet a magyar parlament az alkotmányosság talaján állva kétharmados, az alkotmányban rögzített minősített többséggel fogadott el. Ha Magyarországon egy jogszabályt az alkotmány talaján ezzel a kétharmados többséggel fogadtak el, azt hatályon kívül helyezni nem lehet más jogeszközzel, csak ugyanazzal. Nem lehet feles törvénnyel, egyéb országgyűlési határozati javaslattal, és a magyar alkotmányban megfogalmazott módon nem lehet népszavazással sem hatályon kívül helyezni, mert a magyar alkotmány egyébként rögzíti, hogy az alkotmányt nem lehet népszavazás útján módosítani.

(12.20)

Ez egy viszonylag zárt rendszer, amiben a rendszerváltás hajnalán és az azt követő alkotmányossági folyamatban mindenki egyetértett, de legalábbis azok, akik elkötelezettek voltak az alkotmányos változás irányában. Arról van tehát szó, hogy az alkotmányos szerződés ratifikálása alkotmányos erejű kétharmados törvényeket helyez hatályon kívül, és léptet be helyettük valamit, ami szintén hatással lehet a Magyar Köztársaság alkotmányára, éppen ezért csak az alkotmányban rögzített, nem népszavazásos, hanem parlamentáris úton lehet azt megtenni.

Lehet persze azt mondani - és ennyiben igaza van mindenkinek, aki a népszavazást esetleg el tudná képzelni -, hogy hajrá, mindent meg lehet változtatni. Ez így igaz. Meg lehet változtatni a Magyar Köztársaság alkotmányát is, de akkor az alkotmányt kell megváltoztatni, méghozzá úgy, hogy azt kellene kimondani, hogy Magyarország alkotmánya megváltoztatható bármikor és bármilyen kérdésben népszavazás útján is. És ezzel kinyithatunk egy szelepet.

Ma a napirend előtti vitában - és ezzel be is fejezem, elnök asszony - legitimációs kérdésekről volt szó, és a magyar Alkotmánybíróság egyik határozatát idézte Hankó Faragó Miklós államtitkár kollégám. Világosan végigvezette, hogy ha a legitimációs láncban, amely a népfelség elvéből következik, nincs szakadás, akkor ennek a legitimációs láncnak minden folyamati eleme maga is legitim. Következésképpen, ha a jelenlegi magyar alkotmány talaján állunk, akkor azt kell mondani, hogy minden olyan döntés legitim Magyarországon, amelyben a parlament az alkotmányosság talaján meghozza a megfelelő döntést. Ha pedig elkezdünk matematikázni, hogy a 42 százalék kevés, de az 55 már sok, és az 55 legitimebb, mint a 42 volt, akkor csak azt tudom mondani, hogy ha ebbe az egyébként ingoványos talajba próbálunk belelépni, akkor belecsúszunk abba is, hogy valaki egyszer ebben az országban azt fogja mondani, hogy az 1990-es választás, amely végül is eldöntötte, hogy Magyarország demokratikus utat választ, az csak akkor lett volna érvényes, ha - valaki ma előhúzza a kalapból: - 80 százalék vett volna rajta részt.

Ha nem fogadjuk el az alkotmányosság talaján magát ezt a legitimációs láncolatot, akkor alapvető demokratikus értékeinket vonjuk kétségbe.

Köszönöm a szót, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, részletes vitára nem kerül sor. Az országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztéseket T/11431. és T/11432. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig 1. és 2. alszámokon kapták kézhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes felszólalásokkal folytatjuk a vitát. Ezekre tizenöt perces időkeretben kerülhet sor. Kérdezem, kíván-e valaki élni ezzel a lehetőséggel, hiszen előre írásban senki nem jelezte felszólalási szándékát.

Kétperces felszólalásra megadom a szót Horváth János képviselő úrnak.




Felszólalások:   13-16   17-59   59-101      Ülésnap adatai