Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem a bizottsági elnök asszonyt, kíván-e szólni. (Jelzésre:) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Felhívom figyelmüket, hogy a Házszabály 143. § (8) bekezdése alapján az Országgyűlés (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) nem az állásfoglalásról, hanem a benyújtott kérelemről határoz.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Fidesz képviselőcsoportja kérelmét, amely az általános érvényű állásfoglalás elutasítására irányul. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A kérelmet az Országgyűlés elutasította, 98 igen szavazattal, 187 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett.

Tisztelt Országgyűlés! Most személyi javaslatokról döntünk.

Arra figyelemmel, hogy nem minden frakció terjesztette elő javaslatát a holokauszt roma áldozatainak nemzetközi és hazai kárpótlását vizsgáló parlamenti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak személyére, így a mai napon csak bizottsági tagcserékről határozunk.

Az Országgyűlés elnöke a Házszabály 19. § (2) bekezdés g) pontjának megfelelően személyi javaslatot terjesztett elő H/8732. számon. Ebben Lezsák Sándor helyett Németh Zsoltot az idegenforgalmi bizottság, a Deutsch Tamás parlamenti alelnökké történő megválasztása miatt megüresedett helyre Szalay Ferencet az ifjúsági és sportbizottság, Németh Zsolt helyett pedig Lezsák Sándort a rendészeti bizottság tagjává javasolja megválasztani.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a személyi javaslattal.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a személyi javaslatot 281 igen szavazattal, nem szavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Az Országgyűlés és a magam nevében a megválasztott bizottsági tagoknak eredményes munkát kívánok. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Mielőtt folytatnánk a munkát, rövid technikai szünetet tartunk. Kérem a távozó képviselőket, hogy csendben és minél előbb hagyják el az üléstermet. (Rövid szünet. - Számos képviselő elhagyja az üléstermet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/6563. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/6563/1., 2. számokon kapták kézhez a képviselők.

Most a képviselői felszólalások következnek, az ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Következik Herbály Imre képviselő úr, MSZP-frakció. (A képviselő nem tartózkodik az ülésteremben.) A második felszólaló a lista szerint Kékkői Zoltán, Fidesz-frakció - öné a szó.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr bent van a teremben? (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Nincs előterjesztő! - Dr. Szanyi Tibor az MSZP padsoraiban beszélget. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Halljuk!)

ELNÖK: Kérem az érintett tárca képviselőjét, foglalja el a helyét. Az államtitkár úr megérkezett.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. 2003. december 10-én kezdtük meg a T/6563. számú törvényjavaslat általános vitáját. Én akkor csak a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményét ismertettem, amire az általános vitában Karakas és Szalay képviselőtársaim hivatkoztak. Nekem akkor nem volt lehetőségem reagálni az ő megjegyzéseikre, ezért most ezzel kezdeném a felszólalásomat.

Karakas János a következőket mondta, idézem: “Mint várható lesz, az általános vitában érzelmi és szakmai ellentétek vannak, még mindig, az új bortörvény benyújtása után is, pedig ellentétben azzal, amit Kékkői úr mondott, elég széles körű szakmai egyeztetés folyt a különböző érdekképviseletek között. Egy tény, azt tudom mondani harmadik ciklusos képviselőként és benne élve az érdekképviseletekben, hogy az utolsó egyeztetés nem történt meg a törvény kapcsán, nem volt meg a végleges visszaigazolás, a végleges forma megküldése a HNT-nek.ö

Szalay Gábortól pedig ezt hallottuk, idézem: “Figyelemmel olvastam el, készülve a mai vitára....

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanat! Kérem az államtitkár urat, hogy foglalja el a helyét! (Dr. Szanyi Tibor elfoglalja helyét az államtitkári székben. - Taps az MDF padsoraiból.) Köszönjük szépen, hogy megtisztelte a felszólaló képviselőt.

Folytassa, képviselő úr!

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Szalay Gábortól pedig ezt hallottuk, idézem: “Figyelemmel olvastam el, készülve a mai vitára, például a mezőgazdasági bizottság december 3-ai ülésén készített jegyzőkönyvet. Ebből azt tudtam megállapítani, hogy bizony sántít kissé az a sommás vélemény, amit hallottunk a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadójától, aki azt mondta, hogy ez annyira alkalmatlan és rossz törvényjavaslat, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa még véleményt sem volt hajlandó készíteni erről a törvényjavaslatról.ö

Az általános vita mai folytatásáig sem ismerem a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a véleményét. Továbbra is a mezőgazdasági bizottsághoz elküldött szakmai vélemények állnak csak a rendelkezésemre, amire annak idején, a mezőgazdasági bizottsági ülésen is hivatkoztam. Szalay képviselőtársam most nincs jelen, így nem tudom átadni neki ezeket a véleményeket - szívesen átadtam volna.

Az általános vita megkezdése óta további két helyről kaptam szakmai véleményt a bortörvénytervezet kapcsán, ezekből idézek. “Sajnálatos, hogy a bortörvény tervezete nem kerettörvény, nem a legfontosabb fogalmak tisztázására törekszik, hanem részletező törvény, és ebből több hiba is származik. Kiolvasható továbbá, hogy a törvény a megváltozott piaci viszonyokkal nem harmonizál, tehát a piac követelményeinek kevésbé felel meg, mint az elődje. A terméket és a termelést tovább bonyolítja, agyonszabályozza, míg a hazai és nemzetközi piac pedig egyszerűsítést kívánna. Ilyen módon nem felel meg az új nemzetközi gyakorlatnak sem, ahol a bortermelő országok a saját területi és termékkategóriáikat igyekeznek egyszerűbben, érthetőbben és a fogyasztó számára elérhetőbben szabályozni és megfogalmazni. Míg a törvény több helyen bonyolít, addig a rendszer több helyen puhul.ö

A másik levélben, amit kaptam, többek között a bortörvény 29. §-át kifogásolják, amelyre vonatkozóan a következő olvasható. “Teljesen felesleges az amúgy is bürokratikus borászatot tovább terhelni egy olyan ésszerűtlenséggel, amelynek nincs értelme. Kérem, hogy tiltakozásunkat a módosító javaslatok között egy esetleg felszólalásában figyelembe venni szíveskedjen.ö Miután ennek a kérésnek eleget tettem, folytatom a felszólalásomat.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat tömör, lényegre törő, szép megfogalmazású preambulummal kezdődik. Annyira szép, hogy érdemes idéznünk. “Az Országgyűlés a szőlőtermesztésnek és a borgazdálkodásnak az Európai Unió jogrendszerébe illeszkedő, nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozása érdekében a következő törvényt alkotja.ö Ezzel a szép, kerek mondatos preambulummal kapcsolatban csupán egyetlen probléma van, nevezetesen: hogy a benne foglalt állítás nem igaz. Ezt persze én nem merném mondani, ezért a szőlészeti-borászati szakigazgatás meghatározó szervezeteinek a mezőgazdasági bizottsághoz megküldött állásfoglalásaiból idézek.

(19.50)

Íme az ország egyik meghatározó borvidéke hegyközségi tanácsának leveléből vett idézet: “Az átdolgozást az illetékes minisztérium megtette, azonban nem egyeztetett a hegyközségi szervezetekkel. Az átdolgozott törvényjavaslat több pontban nem eléggé kidolgozott, megfontolt, és az egyeztetés hiánya miatt nem élvezheti a szakma széles körű támogatását.ö

Engedjék meg, hogy az ország egyik legnagyobb borászati részvénytársasága elnök-igazgatójának a törvénytervezettel kapcsolatban írott megkereséséből is idézzek. “Amennyiben a törvénytervezet a jelenlegi formájában kerül elfogadásra, abban az esetben a szőlő-bor termelőket hosszú távon jelentős hátrány és anyagi veszteség éri az európai uniós versenytársakkal szemben.ö

Az elhangzott idézetek után rögtön más értelmet nyer a preambulumban olvasható, az Európai Unió jogrendszerébe illeszkedő, nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozásról szóló szép megfogalmazás. Ugyanis milyen nemzeti szabályozás az, amelyről a szőlészeti-borászati szakigazgatási szervezetek tanúsága szerint a szakmai egyeztetés elmaradt? Ha tehát a szakmai egyeztetés elmaradt, akkor vonjuk le az egyértelmű következtetést: a kormány a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról egy politikai törvénytervezetet nyújtott be az Országgyűlés elé, a parlamenti többségből adódó erőfölényére, nem pedig a szakma véleményére támaszkodva. Ennek tükrében érthetővé válnak a tervezetben lévő ellentmondások, a nem egyértelmű, jogi kibúvókat hagyó megfogalmazások. Pedig a nagy középkori bölcselő, Albertus Magnus már több mint hétszáz évvel ezelőtt megmondta: minden érv közül a tekintélyen alapuló a leggyengébb.

Úgy tűnik, ahogyan a törvény preambulumában deklarált nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozásból csupán a “nemzetö maradt ki, úgy az európai uniós jogrendszerre történő hivatkozás is sok esetben csak puszta formalitás. Hiszen mi másnak lehetne minősíteni a 2. § 1. és 2. pontjában szereplő fogalommeghatározást, amely a házikerti szőlő és az árutermelő szőlő fogalmát az 500 négyzetméter alatti és az 500 négyzetmétert meghaladó terület alapján határozza meg? Ugyanakkor az árutermelő borászati tevékenység mint fogalom nem is szerepel a tervezetben. Az EU jogrendszeréhez illeszkedés kapcsán a múlt századi erdélyi polihisztor, Kós Károly szavainak kellene zsinórmértékül szolgálnia, aki azt mondta, az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. Ezért is lenne szükség a törvényalkotásban a kollektív szakmai bölcsességgel, nem pedig a kormány, ki tudja, milyen önös érdekű súgóktól származó tervezetével előállni.

Vegyük sorra ezeket az önös érdekű, nem az ágazat érdekeit szolgáló törvényi helyeket, nézzük a legkirívóbb konkrétumokat!

A 2. § 14. pontja tartalmazza az ajánlott fajta, 15. pontja pedig az engedélyezett fajta meghatározást. Igaz ugyan, hogy a telepítésre engedélyezett, megyénként osztályba sorolt szőlőfajtákat a szőlő fajtahasznosító bizottság határozza meg, mégis a korlátlan fajtahasználat lehetősége is benne maradt a tervezetben “az EU bármely tagállamában regisztrált fajtaö megjelölés által. “Az EU bármely tagállamában regisztrált fajtaö megjelölés ilyen átvétele szakmailag elfogadhatatlan, hiszen az adott területen a kipróbálás nélküli fajtaalkalmasság veszélyére talán felesleges felhívnom a figyelmet. Ezért a szőlő fajtahasznosító bizottságnak célszerűbb lenne a korábbi gyakorlatnak megfelelően az államilag elismert fajtákra támaszkodnia, legalábbis addig, amíg az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet az EU tagállamaiban regisztrált fajták termesztési értékeinek hazai kipróbálását megyénként nem végzi el.

A törvénytervezet 17. §-a egyes kiemelkedő borászati termékek - mint az egri bikavér, a szekszárdi bikavér, a tokaji borkülönlegességek és a védett termőhelyről származó borok - törvényi védelmét szolgálja. Legalábbis a 17. § első három pontja. A 4. pont viszont a megelőző pontokban megfogalmazottakat fellazítja, mondjuk ki nyíltan, kijátszására nyújt törvényi lehetőséget a nevezett borok meghatározott termőhelyen kívüli palackozási lehetőségének engedélyezésével. Az eredetvédelem törvényi gyengítése több mint elgondolkodtató, hiszen még a laikus borászok által is ismert a bor szállításával járó értékvesztés, és akkor az egyéb megalapozott gyanúkról még nem is szóltunk.

Ugyancsak az eredetvédelem gyengítése - mondjuk ki nyíltan, kijátszása - érhető tetten a tervezet 28. §-ának 3. pontjában: “A bor származási bizonyítványát csak az ültetvény fekvése szerint illetékes hegyközség hegybírája, illetve hegyközségi tanács titkára adhatja ki. Ezzel egyidejűleg a szőlő származási bizonyítványát be kell vonni. A bor továbbfeldolgozása esetén új származási bizonyítványt az előző bevonásával egyidejűleg a feldolgozás helye szerint illetékes hegybíró adja ki.ö Fordítsuk le hétköznapi nyelvre ennek a pontnak az értelmét! A továbbfeldolgozás és az új származási bizonyítvány által törvényesen is ismételten 15 százalékban gyengülhetnek eredetükben a különleges minőségi borok és védett borok, vagyis a törvényes eredetrontás az első továbbfeldolgozás alkalmából már elérheti a 30 százalékot. Ugyanakkor a továbbfeldolgozás és az új származási bizonyítvány kiállítása még csak limitálva sincs. Gondoljunk bele, mivé válhat a forgalomba hozatal idejére a különleges minőségi bor és a védett eredetű bor elvileg államilag garantált minősítése! Gyakorlatilag még meg sem jelent az eredetvédelmi szabályzat, az új törvény máris nagykaput tár az eredetvédelmet meghiúsítók számára. Talán mondanom sem kell, hogy ezek a nagykapuk a diszkriminációt sem nélkülözik, ugyanis bizonyos körök kizárólagos érdekeit szolgálják.

A törvényileg beépített nagykapukkal egyidejűleg a kistermelői, családi, jövedelemkiegészítő borászati vállalkozásokat egyoldalúan, szakmailag indokolhatatlanul sújtó törvényi helyek kerültek az előttünk lévő tervezetbe. Hiszen mi másnak lehetne tekinteni a 31. § 2. pontjának rendelkezését: “Árutermelő borászati tevékenységet csak legalább középfokú szakirányú végzettséggel rendelkező személy vagy ilyen alkalmazottal rendelkező vállalkozás végezhet.ö Mivel az árutermelő borászati tevékenység definiálása kimaradt a törvényből, ezért értelemszerűen az árutermelő szőlőültetvényhez, vagyis minden 500 négyzetméternél nagyobb területhez kötődő borászati tevékenységre kell érteni a középfokú szakirányú végzettség követelményét. A törvénynek ez a pontja hiába van 2007. augusztus 1-jei hatálybalépéshez kötve, ez a szigorú előírás a négyéves moratóriummal sem tartható, illetve hatálybalépésekor több ezer pince kényszerül borászati tevékenységének feladására.

Idézek egy véleményből: “Ez természetesen magával hozza a szőlőterületek műveletlenül hagyását, ami hátrányosan hat a vidék hagyományos mezőgazdasági kultúrájára, tájképére, turizmusára, és figyelmen kívül hagyja a vidéki lakosság helyben tartására vonatkozó kormányzati és európai uniós irányvonalat. Ez a törvényi előírás hosszabb távon a borvidék létét is veszélyezteti, mivel a borvidéki település kritériuma - az összes mezőgazdaságilag művelt terület legalább 7 százaléka szőlőkataszterben legyen - több községünk esetében már most is veszélyben forog.ö Ez utóbbi mondatokat egy kistermelői strukturáltságú borvidék hegyközségi tanácsának leveléből idéztem. Az elmondottak alapján minimálisan legalább az elvárható lenne, hogy a szakirányú végzettség bizonyos pincemérethez, bizonyos éves áruforgalmi nagyságrendhez kötődően kerüljön előírásra.

Ugyancsak a termelői jogok szűkítésével, korlátozásával találkozhatunk a törvénytervezet 32. § 4. pontjában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Kis Zoltán úr, az SZDSZ képviselője.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szőlészetről és borászatról szóló törvény előkészítése immáron közel egy éve tart, amely szakmai fórumokon, társadalmi vitákon és nem utolsósorban az Országgyűlésben is már a harmadik hónapját éli.

(20.00)

Kékkői Zoltán felszólalását nagy megelégedéssel hallgattam egyébként, mert szakmailag nagyon sok olyan dolog van, amihez majd én is szeretnék csatlakozni. Egyet hiányolok: azon a fórumon, amelyet Balatonfüreden rendeztünk, és a képviselő úr mint előadó szerepelt volna, nem vett részt. Azért sajnálom - Font Sándor úrral tartottuk a frontot, és a mezőgazdasági bizottság elnöke, Magda Sándor ugyancsak megtisztelt bennünket -, mert azok a problémák, amelyekről ön szólt, ott a borászok széles körével lettek megvitatva. Most szeretnék azokra a gondolatokra reflektálni, amelyek az ön, illetve az ön képviseletében megjelenő véleményeket alátámasztják, és van olyan, amely ugyan az aggodalmát megjeleníti, de a megoldására vagy már most a törvényben, vagy a végrehajtási rendeletben látnak lehetőséget az illetékesek.

Azt szögezzük le, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa ezen a fórumon úgy nyilatkozott, hogy a törvénnyel alapvető problémájuk nincs. Így nyilatkozott a Borakadémia főtitkára, aki előadást is tartott. Az összes borász részéről egyetlenegy komoly ellenvélemény volt, aminek egyébként Font úrral picit örültünk is. A forgalmazók köréből nehezményezték, hogy az Országgyűlés egy olyan törvényt fogadott el a jövedéki törvény kapcsán, amely a standolást előírja, és a bor vonatkozásában ez mint napi előírás és mint napi teendő megjelenik, borzasztó adminisztratív terheket jelentve így a forgalmazóknak, illetve a vendéglátó egységek dolgozóinak.

Mi ezt a véleményt meghallgattuk, de annyira nagyon nem hatotta meg sem Font Sándor urat, sem engem, sem Magda Sándor urat, mert hisz a standolásnak bizonyos termékkörben igenis helye van. Hogy aztán ennek az egyszerűsítése vagy a gördülékenyebbé tétele mit jelent, az egy más dolog. De nem tudom elképzelni, hogy van olyan vendéglátó-ipari egység, ahol 150 fajta bor van egyszerre felbontva. Mert ilyenre is hivatkoztak, hogy 150-et tart. Rendben van de mindegyik fel van bontva minden este, és mind a százötvenet… - nem tudom. Egy ilyen jó helyen, ahol 150 bort tartanak, általában nem decivel szokták kérni, hanem palackkal, és az a palack már elszámolásra kerül, ha megissza a vendég, ha nem. Nyilván kifizeti, és a kifizetett bort nem illik már később kancsóba öntögetni, annak megvan a megfelelő helye, hogy hol kell tárolni. Tehát itt volt némi konfliktus, de magával a törvénnyel szemben nem.

Említi a képviselő úr a fajtakiválasztásnál az Európai Unióban elismert fajták szabad telepítésének lehetőségét. Ez egy törvényi lehetőség. A döntés kinek a kezében van? A hegyközségek kezében van. A hegybíró adja ki az adott területre, hogy mit lehet ott telepíteni. Ha ők saját maguk… Én értem az aggályt, hogy minősítés, OMEMI s a többi, ez ad egy pluszgaranciát, de nem hiszem, hogy van olyan hegyközség, amely a saját érdekeivel szemben olyan fajták telepítésére ad neki engedélyt, ami a korábbi presztízsüket, az ott kialakított fajtákat vagy esetlegesen a piacaikat veszélyeztetné. Értem, de ezzel, hogy a helyi döntési kompetencia megkérdőjelezhetetlen, nem tartom olyan nagy problémának.

Ugyancsak az eredetigazolásnál az eredetigazolás és a származási bizonylatok kiadása azon a láncon megy keresztül, amely az adott borforgalmazásban az érdekeltek körét is jelenti. Itt megjegyzem, hogy több helyről érkezett olyan felvetés, hogy a minősítést, már a borminősítést is esetlegesen lehetne decentralizálni borvidékekre, vagy regionálisan borvidéki akkreditált laborokra, amelyek felett a felügyelet, nyilván az OBI eddigi állami jogosítványainak nem megkurtításával, hanem annak teljes fenntartásával érvényesülne, de ezeknek az akkreditált laboroknak az elérhetősége, azok működése, tekintettel, hogy kötődnek a borrégióhoz vagy az adott borvidékhez, már mindenféleképpen kezelhető.

Nagyon sok problémát felvet, hogy mi lesz a melléktermékkel, a törköllyel és a borsöprűvel, és mi van a lepárlással, lehet-e lepárolni, nem lehet lepárolni, mikor lehet lepárolni, és mit lehet lepárolni. Majdnem minden kormány megküzd azzal, hogy amikor eladatlan borkészletek vannak - hogy ennek mi az oka, az több összetevőből is áll, nem mindig csak a piac beszűkülése, hanem esetlegesen máshonnan megjelenő borok vagy bornak látszó termékek piacrontó hatása -, hogy és milyen feltételekkel ad ki lepárlási engedélyt vagy esetleg lepárlási támogatást. Ezt nem nagyon javasolnám egyik kormánynak sem, a mostaninak sem, hogy a lepárlást támogassa, illetve úgy vonjon ki bort a piacról, hogy ezt lepároltatja. Mert mi tudjuk, ez az egyik lehetősége annak, hogy bizonyos borkészletek más irányba mozduljanak meg, mintsem az eredeti rendeltetésük lett volna. Azok a kisebb borászatok és borászati tevékenységet folytatók, akik most nem látják biztosítottnak, hogy az ő borsöprűjük és a törkölyük hogyan kerül elszámolásra...

Ki lesz jelölve három vagy négy hely az országban, ahova szállítani kell, vagy meglesz hegyvidékenként bizonyos nagysághoz, illetve melléktermékhez kötött mennyiség alapján az a rendszer, amely a helybeli megsemmisítést ellenőrzött körülmények között igazolni tudná. Erre ígéret van a minisztériumtól, hogy ezt rendeletileg szabályozzák. Én nem tartanám rossznak, ha már a törvény tartalmazna erre utalásokat, nyilván nem a hely kijelölésével, hanem a mennyiség, a megsemmisítés, illetve a feldolgozónak történő átadás tekintetében; mert ez már felveti ugyanazt a problémát, amit a képviselő úr az árutermelő szőlő és az árutermelő borászat kapcsán említ. Igen, itt valóban hiányzik az árutermelés megfogalmazása, mert az árutermelő szőlő az 500 négyzetméter feletti területtel borzasztó nagy differenciára enged következtetni. Itt az is árutermelőnek számít, aki mondjuk egy holdon, 6000 négyzetméteren gazdálkodik, és van neki, mondjuk, három- vagy négyhektónyi értékesítése egy évben. Őrá ugyanazok a szabályok vonatkoznak eleve. Itt nem az eredetigazolásról van szó, ott mindenki egyforma, nem lehet kivételt tenni. De azoknál a szabályoknál, amelyek az adóraktárra, a szakképzettségre, illetve a pincészet működésére vonatkoznak, bizony meg kell tenni, még úgy is, hogy ezek esetlegesen, ha az enyhébb szabályozás irányába megyünk, bizonyos mentességet kapjanak, vagy ha meg akarjuk tartani a rendszerben a szakképzettséghez kötést, akkor itt a hegyközségek egy bizonyos területnagysági vagy értékesítési mennyiségig közösen egy ilyen alkalmazott foglalkoztatásával ezt a problémát meg tudják oldani. De erre is egzakt és egyértelmű szabályok kellenek nyilvánvalóan, nem csak utalás.

Probléma volt Balatonfüreden - és ez volt az egyik legélesebb -, hogy a borvidékek száma sok, kevés, kicsi, nagy, mennyiben lehet ezt kezelni úgy, hogy borrégiókat hozunk létre, és ebbe különböző integrációs tevékenységek összekapcsolásával bevonunk borvidékeket. Font úr hozta a kunsági borvidék példáját, teljesen jogosan, mint az ország egyik huszonhétezer-egynéhányszáz hektáros borvidékét, amely a szavazati jogát nem tudja érvényesíteni megfelelően a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában, mert a képviseleti jogosítványa nem több mint… - most nem mondok példát, bizony van olyan, ami 650 hektárnyi nagyságú borvidék. Természetes, hogy valamennyi borvidék védi az érdekeit, és azt mondja, hogy neki a piacon való megjelenésre feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy önállóan, törvénnyel garantáltan megjelenjen. Azon azonban tényleg el kellene gondolkodni… Kivéve a védetteket, tehát ez a történet nem szól sem Szekszárdról, sem Tokajról, sem pedig az egri borvidékről, ez nem. Tehát ez a törvényben kiemelten nagyon helyesen kezel. Az összes többinél valami ésszerűsítés vagy egy olyan rugalmas szabályozás szükséges, amely a képviseletet, a döntésekbe történő beleszólást is területnagyság vagy árutermelési mennyiség alapján úgy szabályozza, hogy ebben bizonyos instrukciót ad a nemzeti tanács felé, hogy az a saját szabályzatában milyen elveket legyen köteles majd követni.

Nagyon egyetértek a védett eredetű boroknál a helyben történő palackozással, teljesen egyetértek. Sőt, már azt is nagy előrelépésnek tartom, hogy ez a törvény végre odáig eljutott, hogy az asztali bor kivételével már azt mondja, hogy palackozni kell.

(20.10)

Most ezt mondhatom úgy is mint környezetvédelmi államtitkár, levonva azt, hogy a palackozott bor mit jelent garanciájában, és mit jelent, mondjuk, a kannás vagy egyszer használatos műanyag flakonba töltött bor. Én azt szeretném, ha Magyarországon a borforgalmazás a teljes árukészlet vonatkozásában palackos bor lenne, és az asztali bornál az úgynevezett hordós kiszerelésben, ami már Európában remekül működik, zárjegy rátehető, nem tölthető újra, hasonló technológia, mint ez a söröshordó-rendszer, ebben nincs probléma, nem lehet utántölteni, nem lehet visszapakolni, és a tulajdonos nem tart a kocsmában három darab 25 literes műanyag kannát félig felbontva, mondván, hogy neki ez a háromfajta folyóbora van, és mindegyikből megbontott kannával rendelkezik. Ezt vissza kell szorítani, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy Magyarországon az eredetvédelemnél megjelenhessen úgy a bor, hogy az kiszolgálásban, kiszerelésben, ízben, zamattartalomban és ellenőrizhetőségben ne csak az európai uniós előírásoknak feleljen meg, hanem a jó ízlés és a tisztességes üzlet követelményeinek is, mert ez valamennyiünk érdeke, nemcsak a bortermelőké, hanem az egész nemzetgazdaságé.

Még egy dolog feljött ott Balatonfüreden, és ez is nagyon hasznos: eredményként könyveli el Magyarországon 1996 után kivágott szőlők újratelepítési lehetőségét, magyarul, azt a kvótát, amit az elmúlt nyolc évben elveszítettünk, még európai uniós szabályozás szerint is az újratelepítésben nem korlátozza. Elgondolkodtató, hogy erre az újratelepítésre mennyire lehetne felhasználni azokat a mostani technológiákat, amelyek az öko-tájgazdálkodás irányába mozdítják el, annak érdekében, hogy ne csak a speciális ültetvény-fenntartási támogatások jelenhessenek meg. Ami most a kormányzat szándéka szerint megjelenik, tehát bevették a területalapú támogatásba a szőlőt és a gyümölcsöst, ez egy örvendetes dolog, de sokkal szerencsésebb lenne az ültetvényen belül a szőlőnél a környezetgazdálkodásnak, a környezetvédelemnek, az ökogazdálkodásnak megfelelő ültetvényekre azt a támogatási forrást megszerezni az Európai Uniótól, ami 80 százalékos, amely - a 20 százalékos magyar erőhöz viszonyítva - sokkal magasabb hektáronkénti támogatási értéket tudna realizálni, mint a jelenlegi normatív támogatási rendszerben valaha is fog. Ebben - a borászati szakemberek véleménye szerint - a kezdeményezések, úgy tűnik, megvannak, és már olyan körzeteket a védőtávolsággal együtt megpróbálnak kialakítani, amely referencia jelleggel mutatná be ennek a területnek a művelését és a működtetését.

Tehát összességében a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény szabályozási iránya jó, céljai megfelelőek, azonban a részletszabályokban, amelyek nagyon fontosak lehetnek, és ebből utaltam három-négyre, ami egybehangzik Kékkői Zoltán véleményével is, szükséges a módosítás. Azt gondolom, ebben a Házban ilyen jellegű módosítások tekintetében nem politikai érzelmek vagy hovatartozás lesz a meghatározó, hanem a szakma és a magyar borászat érdeke, ami valamennyiünk szíve vágya, hogy egy olyan törvénnyel teljesedjen ki, amelyben a lehetőségeken túl a magyar bor európai megmérettetése és védelme valós, és nagyon kemény piaci verseny közepette legalább a hazai törvényi és gazdasági védelmet megkapja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szanyi Tibor államtitkár úr.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy picit belekapaszkodva azokba a mondatokba, amelyek az imént elhangzottak: egyrészt én tényleg nagyon örülök annak, hogy ez a bortörvényvita talán azon, majdnem azt mondhatom, egyetlen üdítő kivétel a parlament életében, ahol aztán pártoskodásnak meg egyebeknek helye nincs, itt tényleg egy szakmai beszélgetés zajlik, és ezt a magam tapasztalataival is megerősíthetem, hogy ez tényleg végre korrekt munkára ad lehetőséget.

Pont ezen a területen szeretném említeni azt, hogy azt hiszem, a parlamenti patkó mindkét oldalán egyetértés van ma már abban, de a közvélemény számára is világossá kell tegyük, hogy a borstandolás tekintetében semmi ördöngőset nem csinált a parlament. Akinek van olyan vendéglős ismerőse, akivel őszintén és nyílt szavakkal lehet beszélni, meg fogja mondani, hogy amióta vendéglők léteznek a földön, azóta a tulajdonos minden este még a tisztítószert is lestandolja, nemcsak a bort, a húst, a májat, a szalonnát, mindent az égvilágon. Következésképpen, amit amúgy is csinál, azt most hivatalból is megköveteljük tőle, és ezt az adófizetők érdekében tesszük. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szőlőtermelésről és borászatról szóló törvényjavaslat vitájába azért jelentkeztem részvételre, mert a témának egy részlegével kívánok foglalkozik, csupán egy részlegével. A témának nyilván a fő eleme a borászat, de szőlőből lesz a bor, és jól fogalmazódott, ahogy a miniszter úr idehozta a törvényjavaslatot, az első szó: szőlőtermelésről. Nos, engedtessék meg, hogy én, Horváth János megálljak a szőlőtermelésnél, és nem követem a borcsinálást belőle, hanem a szőlőről mondanék és javasolok valamit.

Nevezetesen: tekintsük a szőlőt mint gyümölcsöt, és mint gyümölcsöt prezerváljuk, tartsuk meg. A szőlő esetében ennek a legtermészetesebb módja az aszalás. Más gyümölcsöt szokás másképpen konzerválni, dobozokban meg üvegekben, a szőlőt is lehet úgy, bár a feldolgozási gyakorlat és az értékesítés szerte a világon régóta, ma is a szőlőnek az aszalt szőlő formája. Ennek a terméknek Magyarországon a neve mazsola, valahogyan ezt mazsolának nevezzük; nem mindenütt, sőt, ez a szó, mazsola más nyelvekben, ismerek néhány nyelvet, például az angolban nem is létezik. Mi mazsolának nevezzük, engedtessék meg, hogy én is ezt a szót használjam, és az a törvénymódosító javaslat, amit benyújtottam a tisztelt Országgyűlésnek, ezt a szót használja.

Azt javasolom, hogy a törvény úgy módosuljon, és arra kérem a miniszter urat, az államtitkár urat, és arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fontoljuk meg ezt; nem valami eget verő dologról van szó, de elég jelentős ahhoz, hogy érdemes vele foglalkozni: az, hogy a Magyarországon megtermelt és megtermelhető szőlőnek milyen hányada dolgozható fel mazsolának, önmagában érdekes tanulmányok része lehet. Ebből a célból, ezzel a szándékkal nyújtottam be módosító javaslatot.

Engedtessék meg, hogy valamit olvassak belőle, és tovább reflektáljak és mondjak róla tapasztalatokat, szándékokat, elképzeléseket. Olvasom: “A szőlőkultúra gazdasági potenciáljában számottevő e gyümölcsnek aszalt formában - a mazsola - értékesítése. A lehetőség minél teljesebb megvalósítása érdekében szükséges magvatlan szőlőfajták szaporítása, amelyek fokozottan jövedelmezővé teszik a Magyarországon meglévő természeti adottságokat. E szándékot országos programmá nyilvánítja a törvényhozás.ö Ez a javaslatom, ez a szövegezése.

A következő pontban így folytatom: “Feladata a kormánynak, elsődleges hatáskörrel a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, hogy az itt megjelölt cél megvalósítása érdekében készüljön országos felmérés azokról a helyekről, ahol máris terem magvatlan szőlő.

(20.20)

E leltár ugyancsak tartalmazza a szőlőfajták megnevezését és a termelt mennyiséget.ö

A harmadik pontom: “A kormányzati feladatok terjedjenek ki a tudományos, oktatási, társadalmi és önkormányzati szerepvállalás ösztönzésén túlmenően a feldolgozóipari munkák alakítása, valamint a kereskedelmi folyamatok dolgaira.ö

Tovább folytatva, tisztelt képviselőtársaim, megtalálják az iratok között, én most lépnék, átlépnék néhány paragrafust, és az indoklásból emelnék ki néhány mondatot.

“Bár a Magyarországon termelt szőlőfajták íze és tápértéke sikeresen versenyez összehasonlításokban a világpiacon, az is tény, hogy mégsem létezik a belőle készült aszalt gyümölcs, a mazsola.ö Nem létezik. Én ugyan láttam, majd elmondom a titkot, de az inkább azt mutatja, hogy lehetséges. Tovább olvasom: “Megokolás, miért nincsen ez Magyarországon; úgy okolják meg, azzal magyarázzák, azzal a hiedelemmel, hogy a mazsola nem terem meg Magyarországon.ö Ez tévedés, tisztelt Országgyűlés, és mindenki, aki Tokajtól Pécsig, Baranyáig hallgat bennünket, ez nem így van, ez tévedés, hogy Magyarországon ez a szőlőfajta nem terem meg. “Igenis léteznek magvatlan szőlők az ország több részében is.ö Honnan tudom? Láttam, tapasztaltam, megtapogattam, szüreteltem.

Az egyik bizonyíték gyanánt hadd említsem, hogy itt, Érden, húsz kilométer, majd el is mondom talán a részletes vitában, és elhozom azt az üveget, amiben szüreteltem, aztán szárítottam a napon, aztán szárítottam a hűtőben, tehát kicsiben, háztájiban, családi gazdaságban mutatni, hogy igen, megterem, és ami megterem, az aztán olyan ízletes. Bejárhatják, igen tisztelt képviselőtársaim, a világot, Kaliforniától bármerre, keletre, olyan ízletes aszalt szőlőt nem fognak találni, mint amit én majd elhozok legközelebb, mint amit én produkáltam, termeltem, aszaltam az elmúlt őszön és télen.

Mit is jelent ez? Azt, tisztelt Országgyűlés, hogy Magyarországnak van egy gyümölcstermelési potenciálja, amit jó megnézni és megfogni. Valahogyan a mulasztásnak olyan bűnében élünk, és úgy csinálunk, mintha nem is tudnánk, aminek a méreteit se igen mondja nekünk senki. Nem csak az aszalt szőlőről, a mazsoláról, ami nagy mennyiségben termelhető, olyan helyeken is, tisztelt képviselőtársaim, ahol ma kivágják a szőlőt, vagy nem is ültettek soha... Ha járjuk a svájci hegyoldalakat, és szerte a világon ötven országot tudunk felsorolni, ahol olyan területeken, domboldalakon, hegyoldalakon termelnek szőlőt, amely helyeken nálunk manapság csak bukfenc nő, vagy az a gyomnövény, amit irtani kell és pénzbe kerül, vagy valamiféle vad bogyók. Tehát a lehetőségünk megvan, olyan a magyar földnek - ahogy a geológusok és a talajtudósok mondják - az összetétele, és olyan a Napnak itt a sugárzása, mert olyan szögben érkezik, és valami miatt olyan, hogy a szőlő értéke, minősége egészen különleges.

Manapság olyasmik történnek, hogy lehet mazsolát venni a boltban, de rá is van írva, hogy mazsola, szépen, elegánsan van becsomagolva, világklasszisú elegáns, és akkor rá van írva, hogy ez pedig készült Mátészalkán, Kaliforniából importált mazsolából. Tessék elmenni a boltokba, és ilyet fognak látni, képviselőtársaim. Hát nem pirul az arcunk? Az enyém pirul. Kaliforniából importálunk szárított szőlőt, hogy bepakoljuk Mátészalkán, hogy áruljuk szerte az országban. Lehetőségek vannak, és akkor mi azt mondjuk, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni, mert mi nagyon jól tudunk búzát termelni. Igen, jól tudunk búzát, aztán kukoricát és mindent mást, de vannak ilyen lehetőségek. Engedtessék meg, hogy egy másik alkalommal részletesen demonstráljam, és számításokat is hozzak a tisztelt Háznak.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lasztovicza Jenő úr, a Fidesz képviselője.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Nem kétpercest kértem, elnézést.

ELNÖK: Azt is véletlenül megnyomta, képviselő úr. Akkor hozzászólásra következik Karakas János úr, az MSZP képviselője.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy rendhagyó módon professzoromra emlékezzek, Kozma Pálra, aki múlt hét szombaton halálozott el, ő a Kertészeti Egyetem rektora volt, a szőlő tanszék vezetője és ismert, elismert szőlőnemesítő, illetve tudományos kutató. Ennyit elöljáróban, emlékezzünk rá, a csemegeszőlő tekintetében volt ő különösen nagy.

A bortörvény kapcsán engedtessék meg, a múlt év decemberében azt mondottam, hogy még széles körű egyeztetés várható a bortörvény tekintetében, és néhányan már itt a patkó soraiból is visszaigazolták, hogy ilyen egyeztetések voltak, és gondolom, hogy jó néhány egyeztetésen, amiről nem szóltak, személyesen részt vettek, kisebb-nagyobb körben. Jelentem, ezt tette a Szocialista Párt munkacsoportja is, ezt tettem személyesen is, legutoljára múlt héten volt alkalom arra, hogy megvitassa mind a 22 borvidék hegyközségének szakmai képviselője a legújabb előterjesztést, amit az FVM-ben készítettek, és ezekben is voksoljon, véleményt alakítson ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Holnap 10 órakor - az illetékesek megkapták a meghívót, és megkapták ezt a módosító sort e-mailben - fogunk majd ismételten beszélni a bortörvény konkrét módosító indítványairól. Kérem minden frakciónak a részvételét és a konstruktív hozzáállást. Ezen a holnapi találkozón a hegyközségek csak az egyik meghívott lesz, és igazából csak két-három személlyel képviselteti magát, inkább az érdekképviseletekre koncentráltam a meghívó során, illetve a pártokra, hiszen most már, úgy érzem, olyan szintre jutott a bortörvény egyes, sok esetben vitatott, de menet közben már a szakma által konszenzussal megoldott kérdéseinek a vitája, hogy már ezt a szakaszt értük el.

Tehát azt tudom mondani, hogy jó néhány olyan felvetésben, amit itt elmondottak, legyen például a szakképzettség kérdése, legyen a helyi borbíráló bizottságok kérdése, legyen a regionalitás kérdése, szerencsére a szakma egyetértésre jutott. Van egy-két olyan tétel, ami menet közben derült ki, noha ebben is úgy tűnt, hogy megállapodás történt, ahol bizonyos finomítások szükségesek, és ezt a holnapi nap folyamán ismételten megkaphatjuk.

Arra kérném a tisztelt Házat, hogy ha befejeztük ezt a törvényt, akkor is maradjon figyelő tekintetünk továbbra is ezen az ágazaton, hiszen véleményem szerint a kertészeti ágazat az, amelynek az uniós csatlakozás után perspektívája van, és egyes területein pedig komoly hasznot hozhat az ezt művelőknek.

(20.30)

Konkrétan, csak ezt az ágazatot tekintve, nagyon fontos, amit már itt Kis Zoltán úr és többen is feszegettek, hogy a kapcsolódó rendeletek is a lehető legszélesebb konszenzussal kerüljenek elfogadásra, és ezt valamilyen szinten elősegíthesse a politika is; magyarán, az FVM-től azt kérem és szorgalmazom, hogy kaphassuk meg ezeket a rendelettervezeteket, nemcsak kormánypártiak, hanem minden egyes frakcióban.

De erről beszéltünk is Szanyi Tibor államtitkár úrral, aki ismételten ezt csak visszaigazolni tudja.

Fontosnak tartanám azt is, hogy át kell tekinteni egyes intézményeket, és különösen át kell tekinteni az Országos Borminősítő Intézet működését is, és most nem olyan szempontból, hogy mikor és hogyan legyen regionális akkreditált labor, hanem olyan szempontból, hogy egy ilyen százéves, nagy múltú intézményt egyéb, hasonló jellegű intézményekhez hasonlóan szabad-e arra kényszeríteni, hogy léte érdekében mindenáron törekedjen az árbevételre. Magyarán: végig kell gondolni ezen intézmények, beleértve az OBI működését is, hogyan lehet az ő szakmai függetlenségüket biztosítani állami pénzzel, és természetesen elvárni tőlük azt, hogy járjanak is el kellő hatékonysággal és eréllyel az ágazat érdekében.

Aztán úgy érzem, előttünk van egy nagy feladvány, ez pedig az, hogy a jövedéki törvény módosítása kapcsán azonos megítélés alá esik a gyümölcsbor és a szőlőbor. Ezt nem lehetett másképp tenni, ezt tudtuk akkor, amikor meg kellett hozni ezt a módosítást. Viszont nem számítottunk arra, hogy immáron az asztali borok komoly versenytársaként fog megjelenni a gyümölcsbor, és tudniuk kell, hogy ez a gyümölcsbor chilei, új-zélandi és egyéb távoli területekről származó gyümölcssűrítmény visszaoldásával készített bor, lényegesen alacsonyabb önköltségi áron, mint amibe a szőlő kerül, tehát nincs benne magyar munka igazából, viszont rendkívül nagy haszonnal kecsegtet. Tehát megítélésem szerint itt rendeleti, vagy ha kell, törvényi úton sürgősen meg kell egyezni az illetékes tárcáknak, FVM-nek, PM-nek, esetenként a GKM-nek is.

Hasonló fontos tényezőnek tekintem a cukorforgalmazás rendjének szigorítását, áttekintését, amit albizottsági szinten már elkezdtünk, viszont nagyon fontos lehet, hogy ezt folytassuk tovább, hisz információim szerint elég sok cukor érkezett be az országba, és úgy tűnik, hogy a hazai üzemek részéről is vannak olyan feleslegek, amivel per pillanat még nem számoltak el.

Aztán nagyon fontos a pincékben történő borkimérés rendeletének az újra áttekintése, hiszen - amit talán Kékkői úr említett - rendkívül nagy szigorúsággal járnak el, mondjuk, a borutak mentén levő pincéknél, ahol eseti borkimérést végeznek; ezeket is másfajta elbírálás alá kell tenni. De talán-talán uniós tagként majd át kell tekintenünk a hegyközségek feladatát és felelősségi körét is, hisz az uniós tagság teljesen más feladatot ró ki erre a szervezetre, és óriási próbatétel előtt áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bortörvény általános vitája kapcsán ennyi minden egyéb feladat vár részben a törvényhozókra törvények tekintetében is, és olyan szempontból is, hogy figyelemmel kell kísérnünk az egyéb szabályozás területét, és kellően vissza kell jeleznünk az illetékes minisztériumoknak, vagy ha kell, élni kell törvény adta jogunkkal, lehetőségünkkel.

Tisztelt Ház! Ezek jegyében bátorítanék mindenkit arra, fogalmazza meg módosító indítványait. Azért lett még egy héttel későbbre csúsztatva az általános vita lezárása, hogy itt a téli szabadságolás ne lehessen indok arra, hogy még egy-egy jó indítvány elsikkadhat. A jövő hét hétfő viszont, úgy érzem, már egy olyan kényszer mindannyiunk számára, hogy meg kell hozni döntésünket, be kell adni indítványainkat. Természetesen ez nem zárja ki a későbbi módosító indítványok, kapcsolódó módosító indítványok rendszerét. Tehát csak erre tudok mindenkit biztatni, végezzük el munkánkat, zárjuk le, ha lehet, minél több négypárti közös beadvánnyal a bortörvényt.

Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szanyi Tibor államtitkár úr.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék kapcsolódni Karakas János képviselőtársunk felszólalásához.

Valóban többféle iskola van a bor, illetve a cukor viszonylata tekintetében. Én megmondom töredelmesen, magamat azokhoz sorolom, aki szereti szétválasztani a borászatot és a cukrászatot. De hangsúlyozom, ez egy szakmai vita, ami úgy tűnik, jó darabig nem is fog feltétlenül nyugvópontra jutni.

Azonban szeretném mondani, hogy a minap láttam egy egyetemi dolgozatot, amiben az illető arra vállalkozott, hogy becsléseket készített a tekintetben, hogy vajon mennyibe kerül az a többlet-erőfeszítés, ami a borászatból a cukor kiiktatását jelenti, illetve mennyi az az árbevételtől elesés, amit a magyar borok rossz nemzetközi imidzse ad, és a kettőnek az egyenlege egyértelműen arra mutatott, hogy ha Magyarországon beszüntetnék a borászatban a cukor használatát, ebben az esetben bizonyosan a piacon nagyobb bevételt tudnának realizálni a termelők.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A decemberi vita kezdetekor alapgondolatokat fogalmaztunk meg, hogy hogyan lenne érdemes, ha tényleg egy szakmai törvényhez mindenki a szakmai tudását hozná, és a folyamatos egyeztetések talán a holnapi nappal zárulnak, ahol megpróbáljuk tényleg mindazokat a javaslatokat, ha lehet, négypárti indítvánnyá tenni, ami elfogadott, általános.

De azért azt is lehetett látni december óta, hogy természetesen érdekellentétek vannak, akár a hegyközségek, akár a borvidékek, akár a borrégiók között, és akár olyan kérdésben, hogy az Országos Borminősítő Intézet maradjon-e egyedüli, egy helyen levő, egy döntésjogú központú helynek, intézménynek, vagy netán alrendszerekre, elsőfokú, másodfokú, vagy nem is tudom, minek nevezzem, lehetne ezt kiépíteni, ami mellett én már jó néhány évvel ezelőtt érveltem. Nem poénkodásból, ne úgy értsék, de Torgyán József volt még a földművelésügyi miniszter, amikor én ezt a kérdést elkezdtem feszegetni, mármint ami az OBI kettőzött szintjét, esetleges kiépítését jelentené. És amire itt Kis Zoltán államtitkár úr is utalt, a balatonfüredi borászati konferencián, nyugodtan nevezhetem az ország legfontosabb borászati konferenciájának, ezt a kérdést is én úgy láttam, hogy támogatólag fogadták tőlünk az ott levő hallgatók, tehát maguk az érintettek, a termelők, a borászatok.

Ami viszont a decemberi időszak óta eltelt, arra Karakas János képviselőtársam is utalt. A Magyar Demokrata Fórum 2003 szeptemberében, amikor az adótörvényt benyújtotta az előző évben a kormány, jelezte, hogy nem ért egyet azzal, hogy a gyümölcsbor jövedéki adóját 80 forintról 8 forintra csökkentsék le, miközben a szőlőbor jövedéki adóját 5 forintról 8 forintra emelik föl. Eredetileg 12 forint volt, ha jól emlékszem, az előterjesztésben.

Nos, minket ebben nem is tudtak meggyőzni, mármint ellenzéki képviselőket, de a hivatal, a kormányzati hivatal meggyőzte a kormánypárti képviselőket, hogy ez így helyes, el kell fogadni, mert az Unióban egységes a jövedéki adója a szőlőbornak és a gyümölcsbornak. Jobb lett volna, ha utánajárnak képviselőtársam, úgy, ahogy tette azt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának titkára felkérésemre, mert 2003 decemberében rohangáltam itt már fűhöz-fához, tehát a jövedéki részt illetően az államtitkár úrhoz, Karakas János szakmabeli képviselőtársamhoz, hegyközségi nemzeti tanácshoz, hogy el fog szabadulni a pokol, magyarul gyümölcsbor címén hamisítványok, vagy a törvény által jelenleg engedélyezett, bornak véleményem szerint nem nevezhető alkoholos italok fognak megjelenni, és ez nyilvánvaló, hogy egy nagyon nagy termelői hátteret fog tönkretenni, hiszen a klasszikus alföldi asztali, de a más tájakon, vidékeken, úgymint a mátraaljai borvidékeken, szőlőültetvények területéről letermelhető tájborok, asztali borok, és nyugodtan végigsorolhatom az összes borvidéket, hiszen Magyarországon az asztali tájbor kategória gyakorlatilag 70 százalékát teszi ki a teljes, mintegy 3,5-4 millió hektoliteres termelésnek.

(20.40)

Tehát a döntő mértékű csapást ezek a relatíve olcsóbb, tehát a mindennapok által megfizethető borok szenvedik el a gyümölcsborok most engedélyezett, ilyen módon engedélyezett megjelenésével. Én azóta sem hagytam föl ennek a problémának a kezelésével. Eddig mindenki egyetértően nyilatkozott, hogy ez így nem lesz jó. Legfőképpen az bántott, hogy mint önök tudják, jövedéki adója az Európai Unióban a bortermelő országok körében csak Franciaországban van a bornak és a gyümölcsbornak is. Ott ez a gyümölcs az alma, almabort készítenek megfelelő rendben, szigorítással, mert a Calvadosnak - az ottani párlatnak, gyümölcspárlatnak, nem mondom pálinkának, mert ők nem használhatják ezt a szót, de annak a párlatnak - a gyümölcsbor, az almabor az alapanyaga. Ezért ott külön rendbe iktatva engedélyezik ezt. És ami a legdrámaibb, tehát mint említettem, ott van egyedül jövedéki adója a bornak és a gyümölcsbornak, és külön adónagysága van a bornak és a gyümölcsbornak Franciaországban.

Tehát nem igaz, hangsúlyozom, nem igaz az a minisztériumok által eddig szakmai hivatkozásként előadott állítás, hogy az Európai Unióban egységes a szőlőbor és a gyümölcsbor jövedéki adója. Ez nem igaz, Franciaország esetében legalábbis 100 százalék, hogy nem igaz. Én azt nem tudom kideríteni képviselőként, mert nincs olyan információs és kapcsolati rendszerem, hogy történetileg ez hogyan alakult ki, hogy engedélyezte-e az Unió, vagy pedig valami általános rendszabályban ezt ők megtehették, de hogy jelen pillanatban külön adóval terhelik a gyümölcsbort és a szőlőbort, ez viszont egészen biztos, hogy igaz.

Tehát a megoldások felé próbáltam és próbáltunk több elképzelést javasolni. Az alapprobléma az, hogy a gyümölcsbor nem a bortörvényhez tartozik. Ezért az élelmiszertörvény írja le az előállítását, és az ellenőrzését az ÁNTSZ-ek végzik, nem is az OBI, semmi köze az OBI-nak hozzá. Az ÁNTSZ-nek pedig halvány fogalma nincs jelen pillanatban információim szerint, hogy mit is kell kezdeni neki ezzel a gyümölcsborral, merthogy a gyümölcsbor hamis látszatot keltve bor néven neveztetik ma még, 51 százaléknak kell csak lenni a gyümölcsalkoholnak benne, 49 százalék bármilyen alkoholból származhat; bármilyenből, hangsúlyozom, tehát cukorcefre erjesztésével készített alkoholból is és finom szeszből is. Aki borászat közelében van, kezd ideges lenni akkor, amikor a finomszeszt és a gyümölcscefre-alkoholt meghallja, joggal érzi, hogy itt valami olyan engedélyezés történt, ami nem segíti most az amúgy is csillapodni látszó vagy megnyugvó borászati piacot, és közben itt egy szakmai törvény terjesztésén is fáradozunk.

Tehát elkerülhetetlennek tartom, hogy a holnapi megbeszélésen, ahogy Karakas János képviselő úr is említette, a gyümölcsbor kérdése szóba kerüljön, és a bortörvényben, amit a borszakmai kérdésben meg kell fogalmazni, például az egyik javaslatom - és Karakas Jánossal egyetértve, ő is ezt javasolja, ha jól tudom -, hogy ne lehessen bornak nevezni ezt. Ez lehet tőlünk gyümölcsalkohol vagy bármi. Emlékeznek rá, hogy a tejpiacon mekkora riadalmat és ma tragédiát okoztak a reggeli italok? Na, kérem szépen a borászoknak ez a reggeli italja, ez a gyümölcsbor. Ez egy az egyben ugyanaz a kategória, álnevet használnak egy bevezetett jó márkanév helyett. Nagyon szépen kérem majd az ott megjelenő négypárti képviselőket és majd a parlament döntéshozó testületét is, hogy legyen szíves figyelembe venni ez irányba tett, remélhetőleg jól megfogalmazott indítványunkat.

A másik felvetésem az volt - mivel, mint említettem, csak 51 százalékban kell gyümölcsalkoholt hogy tartalmazzon ez az alkoholtermék, inkább így nevezném, és 49 százalékban például finomszeszt, tehát avinálási módszerrel lehet még dúsítani a szeszkoncentrátumot benne -, azt mondtam, hogy legalább ha gyümölcsnek merik nevezni, akkor 100 százalékos legyen a gyümölcstartalom benne. Nos, erre megkaptuk és a kezemben is van az FVM főosztályától származó válaszlevél, amelyben szépen rendre utasítja az egyik hivatali szervet, aki érdeklődik, hogy mit is kell most a gyümölcsbor fogalma alatt érteni, rendreutasítja, hogy ne kutakodjon ebben a kérdésben. Nem így írja le, de a lényege ez, hiszen 51 százalék, a sűrítményből származó gyümölcsalkohol is eleget tesz ennek az igénynek, magyarul, valóban az történik, amit képviselőtársam említett, Karakas János, hogy Argentínából, Izraelből almasűrítményekkel manipulálva, fölerjesztve, megerjesztve gyümölcsbor nevet mernek adni ennek az avinálással, tehát finomszesszel felerősített valami folyadéknak, és 40 forintért tudják előállítani egy literjét ennek az alkoholos típusú italnak. Akkor el tetszenek tudni gondolni, hogy mit jelent ez az egy liter valódi bor költségeihez, előállítási költségeihez képest.

Ami a javaslataim további részét illeti, az pedig: a jövedéki adó területén mint említettem, külön adónagysága van Franciaországban a gyümölcsbornak, mint a szőlőbornak, és ha az Európai Unió elnézte Magyarországnak azt, hogy az import autók után a fogyasztási adót megszüntetve, mert az, fogyasztási adó kivetése tilos az Unióban, de ugyanilyen adónagyságot fenntartva... - és ezt nevezik most már ezek után regisztrációs adónak, mert ezt bevezették, akkor az én logikám szerint innentől kezdve ezekre a gyümölcstartalmú alkoholos italokra alkoholregisztrációs adót kell bevezetni. Azt hiszem, ki is található, hogy ennek mennyi legyen a nagysága. 80 forint legyen a literenkénti nagysága ugyanúgy, ahogy eddig 80 forint volt a jövedéki adó nagysága ezeknek a gyümölcsboroknak, és érthetően rendezte a piacot, magyarul, ilyen termékek nem kerültek forgalomba, mert roppantul féltünk attól, hogy ez a hamisítás alapanyaga lesz.

Azért emlékszem erre, mert 2000-ben, '99-ben jómagam kezdeményeztem ennek a jövedéki adómértéknek a bevezetését és még azt is, hogy válasszuk külön a bor-adóraktártól a gyümölcsalkohol-adóraktár engedélyezési eljárását, tehát ezt fizikailag el kell szeparálni. Ezért aztán most a vám- és pénzügyőrségtől a múlt hét péntekén megkérdeztem, hogy hol is tartunk. Bocsánat, pénteken most már egy hete volt; tehát a balatonfüredi konferenciára kértem egy állapotjelentést, és már hét bejelentkezett új gyümölcsbor-előállító adóraktár ontja a termékeket Magyarországon, és teljesen szabályosan, a jelenlegi törvények szerint szabályosan. Én nagyon szeretném ezért még egyszer kérni az FVM illetékes államtitkár urát, és ahogy hallom, a szándék a szocialista képviselők részéről megvan, hogy ezt a sürgősséggel fellelt, de már, mint említettem, tavaly látható problémát oldjuk meg a mostani törvényes eszközeink lehetőségeivel.

Ami a másik gondot illeti, nem konkrétan a bortörvényhez kapcsolódik, de nagyon szeretném kérni államtitkár urat, hogy a borászati melléktermékek feldolgozásának rendjét meghirdető rendeletet legyenek szívesek minél hamarabb közzétenni vagy tisztázni, mert szeptemberben - vélekedem most - nagyon nagy káosz fog kialakulni. És ne tessenek akkor majd azt mondani, hogy az ellenzék heccelésére történik a káosz úgy, ahogy most a mai gazdatüntetéseknél is történt politikai utalás arra, hogy az ellenzék áll e mögött a gazdatüntetés mögött. Már most, de nem most, tavaly decemberben jeleztük, sőt azt javasoltuk volna, hogy a kötelező melléktermék-lepárlásnál, tehát a törkölylepárlás és a seprőlepárlás jobb lett volna, ha tavaly szeptemberben próbaüzemként már meghirdetésre kerül, hogy lássuk, hogy érezzék a gazdák, hogy mit kell nekik majd kötelezően csinálni egy év múlva. Ez irányba sajnálatos módon gyakorlati úton előrelépés nem történt. Nagyon komoly megfelelési igény van és kívánalom, hogy ki az a cég, szervezet, szeszadóraktár, aki egyáltalán engedélyhez folyamodhat melléktermék-megsemmisítés címszó alatt. Tehát ott neki mikrolabort kell beállítani, mázsaházat kell beállítani, gondoskodni a melléktermék légmentes zárásáról, az alkohol megőrzéséről, mert ezt kell majd utána produkálnia és bemutatni, hogy amit fölvásároltam, megvan ez az alkoholmennyiség, tehát egy nagyon komoly beruházást kell ott végrehajtani, erre föl kell készülni. Márpedig ezeknek a vállalkozásoknak nem biztos, hogy lesz elég idejük, ha még most sem tudják pontosan, hogy mire is kell fölkészülni, mert nem látják a meghirdetett rendeletet egyelőre. Ezen sokat dolgoztunk, tavaly márciustól közös bizottságokban, szakmai bizottságokban dolgoztunk, nem tudom, hogy mi az oka a késlekedésnek.

Visszatérve, Kis Zoltán gondolataival döntő többségében egyetértek, hiszen egyetértettünk a balatonfüredi konferencián is, ahol Magda Sándor képviselte az MSZP-t, és azt mondom, ami nagyon nagy vitát váltott ki, a napi zárás kérdésére, hogy sok mindent tettünk már a borászat érdekében, hogy hogyan sikerül őket segíteni, hogyan sikerült a nem kívánatos jelenségeket visszaszorítani.

(20.50)

Ha valóban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor meg kell szüntetni, jelenleg viszont egységesen azt mondjuk, hogy legalább próbáljuk ki, mi fog történni a napi zárás törvényi elrendelésével, ez augusztus 1-jétől életbe fog lépni.

A másik pedig, nagyon kérem az államtitkár urat is mint kormánytagot és az itt jelen lévő Kis Zoltán urat is, hogy a cukorral kapcsolatos jövedékitörvény-módosítás rendelkező hatályát a Gazdasági Minisztérium legyen szíves minél hamarabb kidolgozni, mert május 1-jével ezt életbe kellene léptetni. Igen sok tapasztalat gyűlt össze, hiszen Karakas János vezetésével is a nyáron már munkacsoport foglalkozott ennek a kérdésnek a problémájával. Ott volt a Cukor Terméktanácstól kezdve a vám- és pénzügyőrség… Tehát megvannak azok az információk, amivel szerintem tudnánk segíteni a Gazdasági Minisztérium rendeletalkotói munkáját.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Felszólalások:   260   260-302   302-303      Ülésnap adatai