Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A Foreign Affairs egy nyolcvanéves, kéthavonta megjelenő szakmai folyóirat, kiadója a Council on Foreign Relations, egy neves külpolitikai társaság, 185 ezer példányban jelenik meg, a világ számos országának döntéshozói és döntés-előkészítői jelentik az olvasótáborát, a nemzetközi kérdések első számú szaklapja. Aki ezekkel a dolgokkal nincs tisztában, az jobb, ha nem tesz nyilatkozatokat a Foreign Affairsről és az abban megjelent cikkekről. A cikkek mögött ugyanis mindig jelentős kutatómunka áll, ezért azt figyelembe is szokták venni a döntés-előkészítők és döntéshozók. Gyakran publikálnak benne hivatalban lévő törvényhozók, döntéshozók és korábbi kormányok, korábbi törvényhozó testületek tagjai. Az kétségtelen tény, hogy a Foreign Affairsben megjelent cikkek és a washingtoni kormányzat álláspontja közé egyenlőségjel nem tehető. Vannak kisebb-nagyobb különbségek, de van olyan is, amikor a megjelenő cikk teljes egészében az amerikai kormányzat álláspontját tükrözi.

Ami a szerzőt illeti: aki azt állítja, hogy Celeste A. Wallender asszony ismeretlen újságíró, az - megint azt kell mondjam - jobb, ha nem nyilatkozik szakmai kérdésekről, ő ugyanis nem újságíró, hanem egy igen jó nevű tudományos kutató, korábban a Council on Foreign Relationsnek, most a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének vezető kutatója, egyetemi tanár, a Harvard Egyetemtől kezdve a legnevesebb amerikai egyetemeken rendszeres előadó. Az igaz, hogy gyakran publikál, de ettől még nem újságíró. Ennyit a folyóiratról és a cikk írójáról.

Ami a megállapításokat illeti: a kép a valóságban kétségtelenül árnyaltabb, mint ami a cikkben szerepel, hiszen Magyarország már 1995-ben, tehát még mielőtt meghívták a NATO-ba, részt vett a boszniai béketeremtésben és a békefenntartásban. És 1999 tavaszán, alig tizenkét napos NATO-tagság után vállalt szerepet a koszovói válság megoldásában. (Nagy zaj és közbekiáltások.) Ugyanakkor az összkép persze... Elnök asszony, döntse el, hogy ki beszél most, az ellenzéki padsorok... (Körömi Attila: Ön döntse el, hogy mit kíván válaszolni!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy őrizzék meg a nyugalmukat, és tisztelettel kísérjék figyelemmel a miniszter úr felszólalását! Nagyon szégyellem magam a miatt a viselkedés miatt, ami a Házban kialakult. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon.) Miniszter úr, öné a szó.

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Az összkép tehát azért ennél kedvezőtlenebb, hiszen joggal veti a korábbi kormány szemére a haderőreform késlekedését, a NATO-felajánlások teljesítésének elmaradását és mindazt, ami a magyar-amerikai kapcsolatok témaköréhez tartozik, és ami ebben a kapcsolatban komoly nehézségeket okozott.

(11.10)

Hadd idézzek ebből, mert az időm a közbeordítozásoknak köszönhetően lassan lejár, hadd idézzek egyetlen momentumot! Amikor 2001. szeptember 24-én a parlament napirendre tűzte az Egyesült Államok Infinite Justice elnevezésű hadműveletéhez a magyar hozzájárulást, és amikor a vitában a MIÉP vezérszónoka, Csurka István mentegetni próbálta a terrorista akciót, és az Egyesült Államokra hárította a felelősséget, majd a vita lezárásakor Áder János feltette a kérdést, hogy "megkérdezem Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra", akkor azt kellett megállapítania, hogy nem kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Nos, tisztelt Fidesz-frakció tagjai, ha keresik azt (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy mi is a baj a magyar-amerikai kapcsolatokban, és mi az, amit most a Medgyessy Péter-látogatásnak helyre kellett tenni, akkor emlékezzenek vissza erre a 2001. szeptember 24-ei ülésre...

ELNÖK: Miniszter úr!

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: ...és az akkori miniszterelnök (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Idő!) szégyenletes magatartására.

Köszönöm a figyelmet. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)