Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy kormány felelősséget érez az iránt az ország iránt, amelyet kormányoz, ha egy országgyűlési képviselő felelősséget érez embertársai, választói iránt, akkor sem a kormány, sem az országgyűlési képviselő nem nézheti közömbösen, nem nézheti tétlenül a munkanélküliségi helyzet, illetve a foglalkoztatottak számának alakulását vagy éppen növekedését.

Valamennyien emlékszünk arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kilencvenes évek elején milyen súlyos problémával, milyen drámai helyzettel szembesült a magyar társadalom. Megszűnt mintegy másfél millió munkahely, több mint 700 ezer ember maradt munka nélkül. Ez volt az a helyzet, amely valamilyen megoldást követelt. Akkor született meg, 1991-ben a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény, amely elsősorban ott és akkor a tömeges munkanélküliség kezelésének valamilyen módját kívánta célul kitűzni és megvalósítani. A törvényt azóta több mint tíz alkalommal módosította a parlament.

A legtöbb módosítás talán éppen a munkanélküliek ellátási rendszerét érintette. Az eddigi kormányok más-más módszerrel kívánták ezt a nehéz helyzetet megoldani. 1994 és 1998 között a szocialista kormány a munkanélküli-segély igénybevételének lehetőségét bővítette, míg 1998-2002 között a polgári kormány a "segély helyett munkát" elvet kívánta érvényesíteni. Ezt a célt szolgálta az akkor benyújtott foglalkoztatási törvény módosítása is. A Fidesz-frakció által is támogatott törekvés az volt, hogy a segélyből élő családok megélhetését egyre inkább a munka biztosítsa, azok kapjanak segélyt, akik önhibájukon kívül nem tudnak dolgozni. A munkanélkülieket a lehető leggyorsabban munkához kell juttatni, és ezzel párhuzamosan csökkenteni kell a munkanélküli-járadékon tölthető idő hosszát, így csökkent ez 12 hónapról 9 hónapra. A járadékos idő rövidülése mellett szóltak azok a tapasztalatok, amelyek azt mutatták, hogy a munka világába való visszatérésnek legnagyobb esélye a munkanélküliség első hónapjaiban van. Emellett ez az idő is meghosszabbodott természetesen, hiszen ha valaki vállalta, hogy szervezett képzésben vesz részt, akkor ez az ellátási forma másfél évre emelkedett.

Megszüntettük a jövedelempótló támogatást, de bevezetésre került az önkormányzatok szervezésében a közcélú munka, és a rendszeres szociális segély feltételrendszere is újból szabályozásra került. Ennek megfelelően legalább 30 napra kellett munkát biztosítaniuk a segélyt kérő számára a helyi önkormányzatoknak. Az ellátórendszer átalakítása mellett természetesen sor került az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök kiszélesítésére, a munkahelyteremtő beruházások támogatására, a Széchenyi-terv bevezetésére. Támogattuk a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, amelyek az egyéni vállalkozókkal együtt állítják elő a hazai bruttó termék több mint felét, és működtetik a munkahelyek mintegy kétharmadát.

Az új munkahelyek teremtésének támogatásán túl fontosnak tartottuk azokat a speciális foglalkoztatási és fejlesztési programokat, amelyek kiemelten kezelték a hátrányos helyzetű régiókat. A regionális egyenlőtlenségek kiküszöbölésére ipari parkok, inkubátorházak, logisztikai beruházások megvalósításának támogatására került sor. A jóváhagyott, elfogadott törvények hatására jelentősen csökkent a munkanélküliség és nőtt a foglalkoztatottak száma.

(21.40)

A munkanélküliségi ráta az európai uniós tagországok átlagának alatta helyezkedett el, ugyanakkor nem sikerült elérnünk a foglalkoztatottak arányának azt a mértékét, amely eléri az uniós átlagot. Igaz, hogy a gazdasági növekedés nőtt az elmúlt időszakban, de ez a gazdasági növekedés nem hozza magával együtt azonnal a foglalkoztatottak számának növekedését, illetve a munkahelyek teremtését.

Néhány számmal hadd illusztráljam mindazt, amit elmondtam. 1997-ben a gazdasági növekedés 4,6 százalékos volt, ugyanakkor a foglalkoztatottak számának a növekedése nulla. 1998-ban 4,9 százalék a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottak számának a növekedése 1,4 százalék. 1999-ben 4,4 százalék, illetve 3,1 százalék, és amit Gúr képviselő úr megemlített, 2000-ben az 5,2 százalékos gazdasági növekedés mellett 1 százalék volt a foglalkoztatottak számának a növekedése.

Nos, ennek a helyzetnek a felismerése az Európai Unió tagországaiban is gondolkozásra késztette azokat a szakembereket és döntéshozókat, akik ezzel a témakörrel foglalkoznak, hiszen az Európai Tanács luxemburgi rendkívüli ülésén fogadták el azt a négy alappillért, amelyet később mi a polgári kormány időszakában iránytűként használtunk. E négy alappillér közül az egyik a foglalkoztathatóság növelése, a másik a vállalkozások fejlesztése, támogatása, a harmadik a munkaerő-piaci viszonyokhoz való alkalmazkodóképesség elősegítése mind a munkaadónál, mind a munkavállalónál, a negyedik pedig az esélyegyenlőség érvényesülésének támogatása. Amint a bevezetőmben elmondtam, a kis- és közepes vállalkozások támogatása, a regionális különbségek leküzdése, illetve a különböző beruházások támogatásához kapcsolódó elképzeléseink mind ezeket a célokat szolgálták; azon adatok alapján, amelyeket ismertettem, úgy tűnik, hogy nem is haszontalanul vagy érdemtelenül.

Tisztelt Képviselőtársaim! A választásokat követően, a kormányváltás után érdeklődéssel vártuk, hogy az MSZP választási, illetve kormányprogramja ismeretében milyen elképzelésekkel áll elénk az a szaktárca, amely négy év kihagyás után ismét megalakult, és zászlajára tűzte 3-400 ezer munkahely megteremtését, a munkanélküliség csökkentését. Ez idáig, tisztelt államtitkár úr, nem igazán kényeztettek el bennünket! Bizonyára folyik műhelymunka a minisztériumban, erről olykor az újságokban olvasunk is, de sem mint fideszes képviselő, sem pedig mint a foglalkoztatási bizottság tagja, nem sikerült közelebbről megismerkednünk hosszabb távú célkitűzéseikkel. Amit eddig benyújtottak és ami most itt fekszik a tisztelt Ház asztalán, nem igazán azokat a célokat szolgálja, amelyeket önök szeretnének megvalósítani, és amelyet mi ígéretünkhöz híven támogatni kívánunk.

Nem értünk egyet azzal, hogy visszahozzák azt a fajta támogatást, amelyet most ugyan álláskeresést ösztönző juttatásnak neveznek, de amelynek tulajdonképpen a lánykori neve jövedelempótló támogatás. Az alanyijogúsággal nem értünk egyet. Abban az esetben, ha önök differenciáltan kívánják támogatni azokat a munkanélkülieket, akik valóban olyan helyzetben vannak, hogy képtelenek elhelyezkedni - gondolok itt például a depressziós, hátrányos helyzetű, sőt halmozottan hátrányos helyzetű régiókra, vagy gondolok itt olyan korcsoportokra, mint a 45 év feletti nők, az 50 év feletti férfiak, akiknek valóban nagyon nehéz a munkahely megkeresése, illetve munkához jutása -, azt örömmel támogatni fogjuk. Ajánlom szíves figyelmükbe az Őry Csaba, Varga Mihály által jegyzett törvénymódosító javaslatot, amely pontosan ezt a célt szolgálta, amikor azt javasolta hogy a 45 év feletti munkanélküliek foglalkoztatása esetén a munkaadó ne fizessen járulékot. Ez bizonyára ösztönzőbben hatna a foglalkoztatottak számának növelésére, mint az önök által beterjesztett javaslat.

Mindezen elképzelések, illetve az elképzelések közötti különbözőségek miatt nem áll módunkban ebben a formában támogatni a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)