Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a törvényjavaslatokhoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. Most a határozathozatalok következnek. Megkérdezem, hogy van-e ezzel kapcsolatban valakinek észrevétele. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/3510. sorszámú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 337 igen szavazattal a törvényjavaslatot elfogadta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/3511. sorszámú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 339 igen szavazattal a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala. Az előterjesztést T/3030. sorszámon kapták kézhez a képviselők. A benyújtott módosító javaslatot előterjesztője visszavonta, ezért részletes vitára nem kerül sor, most a határozathozatal következik.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/3030. sorszámú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 339 igen szavazattal a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állami vagyonról szóló, az Országgyűlés 2007. június 25-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitája és zárószavazása. A Házszabály 110. § (2) bekezdése és a házbizottság 1997. február 13-án, illetve 1998. november 26-án kelt általános érvényű állásfoglalása értelmében az Országgyűlés által elfogadott, de ki nem hirdetett törvény tárgyalása során a záróvita és a zárószavazás szabályait kell alkalmazni.

A köztársasági elnök úr átiratát kiadtam a kijelölt bizottságoknak, az alkotmányügyi bizottságot pedig a zárószavazás szabályainak megfelelően a módosító javaslatok megtárgyalására is felkértem. A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/3087/218. sorszámon került kiosztásra. Az előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, amelyeket a bizottságok megtárgyaltak, és együttes ajánlást készítettek. Ezt T/3087/223. számon kapták kézhez.

Mielőtt az egyes módosító javaslatok megvitatására kerülne sor, megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak, 10 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A parlament által elfogadott, ki nem hirdetett, állami vagyonról szóló törvénnyel kapcsolatban a kormány indítványát megtettük a Ház felé. A kormány nevében az indítvány lényege az, hogy az eredeti javaslatot módosítjuk, módosítjuk a kinevező személyét illetően, és a kezdeményezés úgy fogalmazható meg, hogy a vagyontanács tagjainak kinevezésénél a köztársasági elnök úr a kinevező a továbbiakban, akinek javaslatot a miniszterelnök tesz, figyelembe véve a szakminiszterei véleményét.

Azt gondolom, hogy ezzel azt a konfliktust, illetve azt a problémát, amely fölmerült, a köztársasági elnök úr levelében jelzetteknek megfelelően el tudjuk hárítani, és csak tájékoztatásul szeretném azt megjegyezni itt a Ház előtt, hogy több olyan állami hivatal, kormányzati hivatal, illetve központi hivatal van Magyarországon, ahol a kormányzati ciklus időtartamát meghaladó időtartamra nevezik ki ezen hivatalok elnökeit, illetve alelnökeit. Ilyen értelemben tehát nem egyedi esetről van szó, nem arról van szó, hogy csak egy esetben kerülne sor ilyenre a magyar jogalkalmazásban, és azt gondoljuk, hogy az a garancia, amit a köztársasági elnök úr személye jelent a kinevező személyeként ebben az esetben, az kellő garanciát jelent mindenki számára ahhoz, hogy az állami vagyonról szóló törvény vagyontanácsra vonatkozó része megfelelőképpen működjön.

A vitát illetően pedig szeretnék két megjegyzést még tenni, hiszen olyan állítások vagy félreértések is elhangzanak, amelyekre érdemes kitérni. Nincs a vagyontörvényben semmilyen módon arról szó, hogy a Nemzeti Színház Részvénytársaság értékesítésére bármilyen módon sor kerülhetne. A Nemzeti Színház költségvetési intézménnyé történő átalakítását fogalmazza meg a szabály, éppen ezért szeretném egyértelművé tenni, hogy a kormány szándékában is ez áll, hiszen nem látjuk indokoltnak azt, hogy részvénytársasági formában működjön tovább ez a lényegében költségvetési intézmény, hiszen a bevételek döntő része költségvetési forrásból származik ezt követően is.

Azt gondolom tehát, hogy az egyébként fölmerült félreértések vagy vitás kérdések tisztázhatók és tisztázandók. Elnök úr átiratával kapcsolatban a kormány javaslata a Ház előtt ismert. Kérem a tisztelt Házat, hogy a kormány által beterjesztett módosításokkal fogadja el a törvényt, és váljon lehetővé az, hogy még ebben a hónapban a kihirdetésre sor kerülhessen, és ilyen értelemben azt követően a három szervezet átalakulására és január 1-jétől egységes szervezetben történő működtetésére lehetőség nyíljon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(19.40)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerülhet sor a napirendi ajánlás szerinti időkeretekben. Megkérdezem, hogy a költségvetési bizottság tízperces időkeretben állít-e megszólalót. (Nincs jelentkező.) Nem. Megkérdezem, hogy az alkotmányügyi, valamint a gazdasági bizottság öt-öt perces időkeretben állít-e előadót. (Nincs jelentkező.) Nem. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! (Jelzésre:) Kékesi képviselő úr a bizottság nevében kíván megszólalni? Mert itt közben jelezték a bizottságok elnökei, hogy nem kívánnak a bizottságok előadót állítani, de nyilvánvalóan lehetősége van. Nem látom Kékesi képviselő úr jelentkezését. (Dr. Vojnik Mária: A frakció nevében kíván felszólalni.) Erre később lesz lehetősége Kékesi képviselő úrnak. Legyen majd kedves normál szót kérni, és nyolc percben lesz erre lehetősége. Éppen ezt szeretném ismertetni.

A vita szerkezetéről fogunk dönteni, tisztelt Országgyűlés. Kezdeményezem, hogy a záróvitában a benyújtott módosító javaslatokat három szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés a következők alapján. Az első szakaszban a tanács tagjainak jogállását érintő javaslatok szerepelnek az ajánlás 1., 2. és 3. pontjai szerint. A második szakaszban a hatálybalépéssel kapcsolatos indítványok, valamint egy jogtechnikai módosítást kezdeményező javaslat vitájára kerül sor a 4., 5., 6. és 7. pontok szerint. A harmadik szakaszban pedig a Herendi Porcelángyárra vonatkozó indítványt tárgyaljuk meg a 8. pont alapján. Aki a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.)

Tisztelt Országgyűlés! Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a záróvita szerkezetére tett javaslatot nem fogadta el.

Kérek új javaslatot. Ügyrendben jelentkezik Göndör István képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Javaslom az indítványok kis számára figyelemmel, hogy egy vitaszakaszban vitassuk meg az egészet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor Göndör képviselő úr ügyrendi indítványát teszem fel szavazásra. Amennyiben ezzel egyetértenek, kérem, kézfelemeléssel jelezzék. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Látható többség.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megnyitnám a záróvitát, felhívom figyelmüket, hogy a vitában kizárólag a benyújtott módosító javaslatokat lehet indokolni, ezért kérem a felszólalni kívánó képviselőket, hogy felszólalásuk elején jelezzék az érintett módosító indítvány ajánlási sorszámát.

Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni nyolcperces időkeretben. Kelemen Andrásnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Én a 8. §-hoz - amit a köztársasági elnök úr hivatkozása alapján megnyitott a vitára - szeretnék felvezetést mondani, bár ennek a sorsa eléggé különlegesen alakult a mai nap folyamán.

Hölgyeim és Uraim! Újratárgyalásra áll előttünk egy törvény, amelyet egy kihalt éjszakán átcsempésztek a parlamenten. Szerencsére a köztársasági elnök visszadobta, és ezzel lehetőséget adott arra, hogy újratárgyaljuk most már a törvénymódosítás által érintett területek ismeretében. A törvény elfogadására válaszul hatvankettedmagammal július 2-án a köztársaság elnökétől a törvény felülvizsgálatát kértem. A szeptember 3-i tanácskozásunkkor pedig hatvanketten a képviselőtársainkhoz fordultunk, hogy ne fogadják el ezt a törvényt, amely a közvagyon kiárusításához szabad kezet ad a kormánynak. A köztársaság elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy alkotmánysértő, ha a jelenlegi kormány szabad kezet ad magának a közvagyon kiárusítására, s ezt pláne úgy teszi, hogy a kormányzati időszakon túl, nevezetesen hat évre biztosítja a döntés kizárólagos jogát olyan testületnek, amelyet az eredeti beadott anyag szerint a jelenlegi miniszterelnök nevez ki. Rátérek még arra is, amit a pénzügyminiszter úr mondott módosításként.

A hatvankét közéleti személyiség ez ügyben az Országgyűlés elnökének, Szili Katalinnak írt levélben kért lehetőséget arra, hogy ebben a hosszú távra meghatározó döntésben hallgasson meg minket vagy szakértőinket. A válasz az volt, hogy az elnök asszony egyetértett azzal, hogy az Országgyűlés első munkanapján, ma zárószavazást rendeljen el a törvényről, összhangban azzal a kormányzati politikával, amely immár munkamódszerré teszi, hogy nem hallgat meg senkit, sem szakértőt, sem érdekeltet, ha egy törvényt keresztül akar hajtani. Talán személyes érintettség okából mondhatom azt is, hogy ez illeszkedik a parlamentnek ahhoz a magatartásához, ahogy az Országgyűlés kormányzati többsége kizárta az igazi MDF politikusait saját képviselőcsoportjukból, valamint ahogy elutasította az elnök asszony azt az őszi petíciót, amely a Kossuth téri tüntetők részéről érkezett és tárgyalásokat kért a hazug helyzet megoldására.

Mindezek miatt a Makovecz Imre vezette Magyarországért Egyesület felkérésére módosító javaslatot nyújtottam be a köztársasági elnök kérésével összhangban, amelynek indoklása felveti azt a kérdést, hogy ha az állami vagyon hasznosítása, elidegenítése és megterhelése egy, a miniszterelnök által kinevezett zrt. joga és feladata, akkor hogyan lehet hat évre kinevezni a zrt. tagjait. Mert vagy a kormányzati felelősségre tartozik ennek a hatásköre, és akkor ez véget ér a jelenlegi kormányzati ciklussal, vagy a kormánytól független alkotmányos intézmény - én sok alkotmányjogásszal egyetértésben ezt ilyennek tartom -, akkor pedig a parlament elnöke a parlament jogfosztásához segédkezik, amikor hagyja, hogy elvonják a közvagyon ügyében történő döntéseket a nemzet választott képviselőitől, és egy mégiscsak időleges miniszterelnök rendelkezzék azzal a közcélú vagyonnal, amit nemzedékek raktak össze közcélokra, és amit kötelességünk lenne ükunokáinknak is eljuttatni.

Ezért adtam be módosító javaslatomat a köztársasági elnök által kifogásolt 8. §-hoz. Ennek lényege, hogy hagyjunk fel a hazugságpolitikával, és nevezzük nevén a közvagyonnal rendelkező immár kormányszervet. Lehetne nyíltan a neve - tudom, hogy sokkoló, de akkor is - "gyurcsányi pénzmosoda a közvagyon eltulajdonítására". Az indoklásom azonban merőben jogi megfontolásokra épül. Az érvényben lévő alkotmányunk 10. § (1) bekezdése alapján a nemzet vagyona az állam tulajdona, a nemzet vagyonával pedig csak olyan szervezet rendelkezhet, amelyik az egész népet képviseli, ez pedig az Országgyűlés. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsnak elkeresztelt zrt. a működését költségvetési finanszírozással végzi. Ha pedig ez így van, akkor nem részvénytársaságként, hanem közfeladatot ellátó költségvetési szervként kéne ezt létrehozni. És röviden, végül is mindezek miatt a közvagyon védelmét nem látjuk biztosítva, nincs ennek elsőbbsége jelenleg Magyarországon, mint ahogy a közigazgatási törvénykezés sem alakult ki.

Azzal kapcsolatban, amit a pénzügyminiszter úr mondott, kétségtelen, hogy a módosításának van jelentősége, hiszen a köztársasági elnök kinevezhet. Ez valamit változtat a helyzeten, de a döntések már nem az ő felelősségi körébe fognak tartozni nyilvánvalóan. Ezért úgy érzem, itt az a pillanat, amikor megálljt kell parancsolni az ország közvagyonát egyre jobban kifosztó részvényköztársaságnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(19.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A képernyő szerint három képviselő jelentkezett még felszólalásra: Kékesi Tibor, MSZP, Bencsik János, Fidesz, és Gegesy Ferenc, SZDSZ.

Megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az állami vagyonról szóló törvényhez, amelyet a köztársasági elnök úr megfontolásra visszaküldött az Országgyűlésnek, három házszabályszerű, a záróvitában szereplő módosító indítvány érkezett. Ebből egyet a kormány adott be, kettőt pedig ellenzéki képviselőtársaink készítettek.

A 221. számú indítvány lényegében osztozik a köztársasági elnök úr véleményével, amely a kormányzati felelősség lényegéhez sorolja az állami vagyonnal való gazdálkodás felelősségét, és éppen ezért kifogásolja a vagyongazdálkodási tanács hatéves megbízási idejét. Ezt kívánja ez a módosító indítvány megszüntetni, már idejében, ezt a hat évet a törvényjavaslatból kivenni.

Ugyanakkor a köztársasági elnök úr helyesen mutat rá arra, hogy a törvényjavaslat 7. §-ában kifejezésre jut az állami felelősség a tekintetben, hogy a kormány tulajdonosi képviselője, a részvényesi jog gyakorlója felügyeli, sőt utasítási joggal rendelkezik a tanács döntéseivel kapcsolatban. Tehát függetlenül attól, hogy egyébként a tanács átruházott vagy továbbruházható hatásköréről van szó, függetlenül attól, hogy kis ügyről vagy nagy ügyről, kis értékről, nagy értékről, már eldöntött vagy éppen döntésre váró kérdésről van szó, a kormányzat a tulajdonosi képviselőn keresztül beavatkozhat, sőt utasítást adhat. Ekkor ugyan a tanács tagjai mentesülnek a döntés felelőssége alól, de végrehajtási kötelezettségük van, ezt a döntést kell végrehajtani, megvalósítani.

Ezért ezt a módosító indítványt éppen ezen indokokból kifolyólag - tehát a törvény szövege rendelkezik erről - az MSZP-frakció részéről nem tudjuk támogatni.

Szintén módosító indítvány érkezett a tartósan állami vagyonban maradó társasági tulajdoni hányadokról, és ezek közé, a táblázatba kívánja beilleszteni a javaslattevő a Herendi Porcelán Manufaktúra társaságot. Nos, véleményünk szerint ez a módosítás szükségtelen, mivel az eredeti törvényszöveg is tartalmaz - ha nem is a táblázatban, hanem a törvényszöveg 69. §-ában - egy tételt, amely egyébként egy százszázalékos állami cég, a regionális fejlesztési társaság tulajdonába helyezi a Herendi Porcelán Rt. állami tulajdonban lévő részvényhányadát, és egyben kimondja, hogy ezt nem is lehet elidegeníteni. Ilyen módon a szándékolt cél ezzel a fordulattal elért, elérhető, szükségtelen a táblázatban egy ilyen kisebbségi tulajdoni hányadnak a megjelenítése, ez kettős szabályozás lenne. Ezért ezt a módosító indítványt sem támogatja a szocialista frakció.

A kormány által benyújtott módosító indítványok közül, visszaidézve a köztársasági elnök úr, illetve a már említett 221. módosító indítvány javaslatát, úgy gondoljuk, nem szükséges tehát az időszak csökkentése. Egy, a köztársasági elnök úr számára is megnyugtató megoldási javaslat született, ahol a korábbi, a miniszterek által történő javaslattétel és a miniszterelnök által történő kinevezés helyett a miniszterek kezdeményeznek, a miniszterelnök javaslatot tesz, és a köztársasági elnök kinevezi a vagyongazdálkodási tanács elnökét, illetve tagjait.

A záró módosító javaslat további részei értelemszerűen azokat a határidőket, a hatálybalépést aktualizálják, amelyek a törvény korábbi kihirdetése miatt már okafogyottá válnának, azokat a törvény hatálybalépésével, illetve konkrét dátummal, november 30-ával kívánják életbe léptetni. Így még marad elegendő idő a január 1-jei átállásra való felkészülés tekintetében.

Mint említettem, ezek voltak a házszabályszerű módosító indítványok. Volt egy, amelyről a költségvetési bizottság úgy döntött, hogy az nem felel meg a házszabályszerűség követelményének, úgyhogy annál többet, mint ezt, nem kívánok mondani.

Tehát a fentiek alapján mind a záró módosító indítványok közül a kormányzati előterjesztést, mind pediglen ezzel együtt a törvényjavaslat elfogadását a szocialista képviselőcsoport, értelemszerűen benne magam is támogatom, és kérem az Országgyűlést, hogy támogatását szintén adja meg.

Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Gegesy Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés hosszú időn keresztül, több mint kétszáz módosító javaslatot tárgyalva elfogadta a vagyontörvény tervezetét. A köztársasági elnök úr a kifogásait hangoztatva visszaküldte, ezért most sor kerülhet a törvény változatlan vagy módosított formájú elfogadására.

Több módosító javaslat született - ahogyan az előttem szóló említette -, de tulajdonképpen mindegyik módosító javaslatra vonatkoztatható az, hogy miután olyan nagy jelentőségű törvényről van szó, amelynél az újabb módosító javaslatok megfogalmazása feltehetően csak újabb vitát kavarna, tehát ha nem tartozik alapvetően a köztársasági elnök úr által felvetett problémához, akkor javasolható - ez az előterjesztők álláspontja -, hogy csak azzal a módosító javaslattal foglalkozzon a tisztelt Ház, amely a köztársasági elnök úr észrevételére ad választ.

Az egyik előttem szóló említette, és szerintem rosszul fogalmazta meg, hogy a köztársasági elnök úrnak milyen kifogása volt a törvénytervezettel, úgyhogy az egyszerűség kedvéért felolvasom. "Az állami vagyonnal való gazdálkodásért viselt kormányzati felelősség miatt nem értek egyet azzal, hogy a tanács tagjai hatéves, határozott idejű megbízást nyerjenek úgy, hogy e tisztségükből csak alkalmatlanság vagy kötelezettségszegés miatt mozdíthatók el."

Mit lehet erre a kifogásra mondani? Részint azt, hogy a köztársasági elnök úr érvelésében is - egy bekezdéssel korábban - szerepel az a kitétel, hogy ezt a kormányzati felelősséget juttatja kifejezésre a pénzügyminiszternek a törvény 7. §-ában foglalt utasítási joga. Tehát ezzel az indokolással, hogy csak kötelezettségszegés miatt mozdíthatók el a vagyongazdálkodási tanács tagjai, ez a kettő gyakorlatilag ugyanazt eredményezi, mint amit a köztársasági elnök úr szeretne. Tehát hogy a mindig éppen aktuális kormány tudjon felelősséget vállalni, tudja meghatározni az állami vagyonnal való gazdálkodást.

A kormány, az előterjesztő ezen túlmenően benyújtott egy másik javaslatot is, amely szintén ezt a helyzetet erősíti, amely arról szól, hogy maguk a döntéshozók kinevezési folyamatában kapjon szerepet az elnök úr, méghozzá nem is lényegtelen szerepet. Ez lenne a második garancia arra, hogy az elnök úr aggodalmait ez a módosítás kiküszöbölné.

Tehát hangsúlyozom, a felvetés arról szólt, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodásért viselt kormányzati felelősség volt a kérdés, és arra ez a kettős válasz szerintem megnyugtató megoldást jelent.

(20.00)

Ezért javaslom a tisztelt Háznak, hogy a 220., tehát a kormány-előterjesztés szerinti módosítást és az egész törvényt elfogadni szíveskedjenek. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. (Pokorni Zoltán: Nem jelentkeztem!) Akkor téves gombnyomás történt. Elnézést kérek, de itt megjelent a neve Pokorni képviselő úrnak.

Nyolcperces időkeretben hárman kértek szót: Herényi Károly, Mádi László és Ékes József képviselő urak. Megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, MDF.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután ennek a törvénynek a parlamenti vitája lezajlott, miután ezt a törvényt a parlamenti többség elfogadta, a köztársasági elnök úr kifogással élt, és visszaküldte újratárgyalásra kihirdetés előtt, illetve aláírás előtt ezt a törvényjavaslatot. Kár most itt belekezdeni újra a vitába, amin egyszer túl vagyunk, egy kérdés a fontos: vajon az a válasz vagy az a reakció, amit a kormánytöbbség produkált a köztársasági elnök úr észrevételére, adekvát-e vagy érvényes-e, vagy egyáltalán orvosolja-e ezt a problémát.

A köztársasági elnök úr alapvető kifogása azt volt, hogy a kormány egy olyan testület létrehozását igyekszik megvalósítani e törvény alapján, amely a kormányzati cikluson túlnyúló hatásidővel vagy hatáskörrel rendelkezik, és ezt jogosan kifogásolta a köztársasági elnök úr. Azok a módosító javaslatok, amelyek kormányoldalról érkeztek, ezt a kifogást tulajdonképpen nem kezelik, hanem egy más csatornára irányítják, de azt gondolom, hogy ez a válasz nem adekvát és nem érvényes, nem ad feleletet a köztársasági elnök úr felvetésére.

A módosító javaslatok közül egyedül Mádi képviselő úr javaslata az, amely valós választ ad arra a valós kérdésre, amelyet a köztársasági elnök úr felvetett. Ha a bizottsági támogatásokat megnézzük, azt tapasztaljuk, hogy a bizottságok a kormányzati többség, illetve a koalíciós többség segítségével a kormány-előterjesztést támogatták. Miután Mádi képviselő úr javaslata nem kapta meg a bizottságok támogatását, nagy a valószínűsége, hogy a kormányzati többség a saját javaslatát fogja elfogadni és elfogadhatónak tartani.

A Magyar Demokrata Fórum ezt a választ nem tartja érvényesnek, nem tartja adekvátnak a köztársasági elnök úr felvetésére, és ezért ezt a módosító javaslatot és magát a törvényt sem tudja elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fidesz.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A módosító indítványom - nagyon röviden - azt tartalmazza, hogy mivel nem egy alkotmányosan hosszú távú intézmény, kormányok felett álló intézmény vezető testületi tagságáról lenne szó, ezért az aktuális kormány bármikor felmentheti a tanács tagjait. Ez illeszkedik ahhoz az alkotmányos alapelvhez, hogy a kormány kormányzati felelősségét gyakorolhassa, de azon ne terjeszkedhessen túl.

Nagyon röviden ezért kérem a tisztelt Házat, hogy ezen világos szempontok alapján, ezen módosító indítvány szellemében szavazzon, és ezt a látszatmegoldást, amely egyébként nagyon komoly feszültséget telepít a miniszterelnök és az államfő közé - amelyben közös a döntés, de alapvetően a miniszterelnök kezdeményez, és a miniszterelnök személyi javaslata alapján történő megegyezés kényszerét telepítené feszültségként a miniszterelnök és az államfő közé -, ezt a megoldást ne fogadja el, mert azt gondolom, hogy ez nem egy rugalmas és nem is egy alkotmányosan stabil megoldást eredményezne.

Nem feszültségkeltés, hanem érdemi, valós felelősséget és világos döntési viszonyokat vár a tisztelt Ház, és vár mindaz az állami vagyon, amelynek felelős gazdája volt eddig alapvetően a parlament, és szeretném, ha az lenne a jövőben a magyar nemzet és annak a megfelelő képviseleti fóruma, a tisztelt Ház is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Annak idején a parlamenti vitát éjszakába menően végigcsináltam több-kevesebb képviselőtársammal együtt, és az után a parlamenti vita után és elfogadása után - a miniszterelnök úrnak mondom - többször megpróbáltam visszahallgatni azt, amit ön is és Kóka miniszter úr is mondott, amikor a MOL bajba került. Ön is és a miniszter úr is úgy fogalmazott, hogy stratégiai ágazat, és erre ma a parlament elfogadta azt a törvényi előterjesztést, amit majd a következő alkalommal megvitatunk: a stratégiai biztonságot szolgáló gazdasági társaságok esetében ki kell mondani, hogy védelmet kell hogy élvezzenek.

Azon a vitán itt, a parlamentben éjszaka többször kihangsúlyoztuk, hogy határozzuk meg közösen és határozza meg a kormány, hogy mi ma Magyarországon a stratégiai ágazat. Nemcsak az energetikai szektor tartozik ebbe a stratégiai ágazati szegmensbe, hanem maga a vízszolgáltatás is. Miniszterelnök úr, nézze meg az állami vagyon értékesítésének a körét, az összes regionális vízbázis értékesítésre kerül. Ha az energetikai szektor stratégiai ágazat - amit majd tárgyalni fogunk a parlament előtt -, ugyanilyen stratégiai ágazat a vízgazdálkodás kérdése, az energiaszolgáltatás kérdése, a gázszolgáltatás kérdése, a személyszállítás kérdése, az informatika kérdése, ezen kellene elgondolkodni. Kint voltunk Erdélyben. Erdélyben mosolyognak azon, miniszterelnök úr, hogy a magyar állam a MÁV Cargót értékesíteni kívánja, és két jelentkező van rá: Németország, a német állami vasutak és a román állami vasutak.

Miniszterelnök úr, felteszem a kérdést, ugyan eltérek a napirendi ponttól, de felteszem a kérdést: mikor jutunk el abba az állapotba, vagy a kormány mikor jut el abba az állapotba, hogy meghatározza az ország számára jelentőséggel bíró stratégiai ágazatokat és azoknak a védelmét, nem elkótyavetyélését, hanem a védelmére próbál meg koncentrálni?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretném egy szempontra felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Jelesül arra, hogy az a konstrukció, ami a kormánypárti oldalról felmerült, valójában nem osztja meg a felelősséget a miniszterelnök és a köztársasági elnök között. Tudniillik az Alkotmánybíróság a 48/1991. számú határozatában értelmezte a miniszterelnök és a köztársasági elnök közti hatásköri viszonyt a személyi kinevezésekre vonatkozó javaslat esetében, és az Alkotmánybíróság úgy értelmezte az alkotmányt, hogy a személyi kinevezésre vagy felmentésre irányuló miniszterelnöki javaslat köti a köztársasági elnököt, annak a teljesítését a köztársasági elnök csak akkor tagadhatja meg, ha az előterjesztés jogszabályt sért, vagy alapos okkal attól kell tartania, hogy az előterjesztés teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan veszélyezteti.

Ebből az következik, hogy a kormánypárti képviselők által itt most támogatott konstrukció valójában semmit nem változtat azon a helyzeten, hogy a miniszterelnök önmaga döntheti el a kérdést, és ebben az ügyben a köztársasági elnöknek érdemi mérlegelési joga, érdemi felülvizsgálati joga nincs. Így tehát az az elképzelés, amit a kormánypárti képviselők itt most elfogadni készülnek, semmiben sem oldja meg a köztársasági elnök úr által felvetett problémát, és azt kell mondanom, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint az az imént egy-két képviselőtársam hozzászólásában érzékelhető elemzésből kitűnik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Más megoldást kell keresni, ez, amit a kormánypártok képviselői javasolnak - már csak az elmondottak okából is -, nyilvánvalóan elfogadhatatlan. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Zombor Gábor képviselő úrnak, Fidesz. (Dr. Zombor Gábor: Elnézést, nem jelentkeztem.) Nem jelzett képviselő úr? A képernyő jelzett.

Kettő percre jelzett-e Hargitai János képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt? (Dr. Hargitai János: Igen.) Igen. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Salamon képviselőtársam okfejtésére szeretnék csak két perc erejéig rávilágítani, és ilyen szempontból Mádi képviselőtársamnak ellentmondani, mert tényleg nincsen semmifajta hatásköri villongásra lehetőség a miniszterelnök úr és a köztársasági elnök úr között.

(20.10)

Sőt azt gondolom, hogy amit a kormánypártiak itt elkövetni fognak, az egyszerűen ízléstelen. A köztársasági elnök úr nem alkotmányos kifogást emelt a törvénytervezettel szemben, mert ha alkotmányos aggályai lettek volna, akkor csak az Alkotmánybírósághoz küldhette volna a törvényt. Ő egy politikai vétót emelt, és azt mondta, hogy fontoljátok meg azt, amit meg kellene fontolnotok. A kormány azt mondja, hogy nem fontoljuk meg, továbbra is hat évre fogjuk kinevezni ezeket az embereket, csak ebbe a színjátékba bevonjuk most már a köztársasági elnököt, és a köztársasági elnöknek nem lesz más lehetősége, mint hogy a miniszterelnök döntéseit, javaslatait nyilvánvalóan ellenjegyzi, hiszen a demokratikus államrendet nyilvánvalóan a beterjesztett személyek nem fogják veszélyeztetni. Egyszerűen olyan embereket fog jelölni a kormány, akik hozzá hűek, és egy kormányváltás esetén is egy új kormány kezét megkötik.

Ezért ízléstelen az, amit csinálnak, hogy ebbe a színjátékba még a köztársasági elnököt is bevonják, ahelyett, hogy ezt a jogintézményt talán még a mai megszólalása után is tisztelhetnék. Ezt a javaslatot nem a mai megszólalás után tették, előtte tették - még inkább sajnálatos.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre szót kér Salamon László képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Még egy további adalék az elmondottakhoz. Azt is tudni kell képviselőtársaim, hogy ebben a konstrukcióban, ami itt elfogadásra készül, a köztársasági elnök kinevezési aktusának érvényességéhez a miniszterelnök ellenjegyzése lesz szükséges. Ez nincs benne a törvényben, nem is kell, hogy benne legyen, hanem következik az alkotmányból, amely felsorolja a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó azon ügyeket, amelyekben az államfő intézkedésének érvényességéhez a kormány valamelyik tagjának az ellenjegyzése szükséges, majd az alkotmány itt, a felsorolásnál utolsó esetként említi azt, amikor a köztársasági elnök számára egy más törvény teremt valamilyen hatáskört.

Vagyis az alkotmány generálisan úgy rendelkezik, hogy minden későbbi törvényalkotás, amely bővíti a köztársasági elnök hatáskörét, és amelyben a kormányfő személyi kérdésekre vonatkozó kinevezési jogkörrel rendelkezik, illetőleg - hogy pontosítsam saját magamat - bármilyen hatáskör, amit törvény megállapít a köztársasági elnök számára, csak miniszterelnöki vagy a kormány valamely más tagja általi ellenjegyzés mellett érvényes.

Tehát, amire Hargitai képviselőtársam utalt, az még formálisan is meg fog jelenni az aktusban, mert a köztársasági elnök kinevezési aktusa nem lenne érvényes, ha azt a miniszterelnök nem jegyezné ellen. Szó sincs tehát osztott hatáskörről, arról van szó, hogy itt a köztársasági elnökre egy protokolláris szerep hárulna. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre szót kér Kelemen András képviselő úr, Fidesz.

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Itt most már vita folyik arról, hogy a kormány felelőssége hogyan oszlik meg, vagy hogy milyen szerepet kaphat ebben a köztársasági elnök. Hogy látszólagosat, az most már kiderült.

Továbbra is hangoztatnám azonban azt a véleményt, ami, úgy látom, elsikkadt a vita folyamán, hogy szerintem itt egy kormánytól független alkotmányos intézményről beszélünk, hiszen a közcélú vagyont több nemzedék rakta össze, és több nemzedékre szeretnénk továbbhagyományozni.

Az alkotmány 10. §-ának (1) bekezdését tessenek már egyszer átnézni; teljesen egyértelmű, hogy az állami tulajdon nem más, mint a nemzeti vagyon. A nemzet vagyonával pedig egy olyan szervezetnek kell rendelkeznie, amely természetszerűleg képviseli az egész nemzetet. Én nem tudok egy demokratikus rendszerben alkalmasabb testületet elképzelni erre, mint az Országgyűlés. Ez miért maradt ki ebből a rendszerből, és miért nem jut eszébe a tisztelt kormánypárti többségnek, hogy ez igazán egy olyan terület, ahol hosszú távra szóló következményekkel döntünk, és bizony-bizony a leszármazottaink is számon kérhetik tőlünk, hogy mit csináltunk a nemzeti vagyonnal? (Babák Mihály: Úgy van! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A képernyő tanúsága szerint öt képviselőtársunk jelezte hozzászólási szándékát nyolcperces időkeretben: Horváth Zsolt, Varga Mihály, Bencsik János, Font Sándor és Molnár Oszkár képviselő urak. Kérem a felszólalni kívánó képviselőket, hogy felszólalásuk elején jelezzék az érintett módosító indítvány ajánlási sorszámát.

Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Veszprém megye, 6. vk.): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A zárószavazás során a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. kapcsán benyújtott módosító javaslat indoklását szeretném megtenni. Azt az indoklást, amely azért is fontos, mert az elmúlt percekben a kormánykoalíció részéről elhangzott az az érvrendszer, ami pont azt mondja, illetve állítja, hogy miért nem fontos ez a módosítás az állami vagyonról szóló törvény kapcsán.

A mi módosító javaslatunk, amelyet dr. Navracsics Tibor és jómagam nyújtottunk be, pontosan arra irányul, hogy az eredeti állapot visszaállításra kerüljön. Az az eredeti állapot, amely a korábbi törvényben a mellékletben szó szerint és kógensen meghatározta azt, hogy az állam 25 százalék plusz 1 arányban tartós állami tulajdont képvisel a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt.-ben. Ez az elmúlt időszakban a kormánykoalíció javaslata alapján megváltozott, és egy kétes múltú és jövőjű részvénytársaság tulajdonába adja ezt a 25 százalék plusz 1 állami tulajdont, nevezetesen ez a Regionális Fejlesztési Holding Zrt. lenne.

A kormánykoalíció érvrendszere alapján ez a változás semmilyen változást nem jelent egyébként, mert továbbra is megmarad az állami tulajdon. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem így van. A korábbi időszakban egy tartós állami tulajdonról volt szó a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. esetében, ez pedig most megváltozik. Ha az eredeti változat azt jelentette, hogy közvetlen állami tulajdon valósult meg a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. esetében, akkor ezt most jóindulatúan is csak közvetett állami tulajdonnak tudnám nevezni.

Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a korábbi időszakhoz képest a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. esetében nem történt változás. Ezzel talán a kormánypárti képviselők is egyetértenek, hogy a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. színvonalát tekintve, a minőségi értékét tekintve, az általa előállított termékek esetében is továbbra is hungarikumot képvisel. Az igazi nemzeti vagyon egyik megtestesítője. Az 1990-es években kezdődött munkavállalói résztulajdonosi program zászlóshajója. Az egyetlen olyan rendszer, amely több mint tíz éve, most már tizenöt éve a dolgozói tulajdont tekintve tartósan működőképes tudott maradni. Az államnak semmilyen ráfizetése nincs a tekintetben, hogy a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. a továbbiakban is tartós állami tulajdonban maradjon, hiszen semmilyen állami pénzeszközt, dotációt, támogatást nem igényelt a Herendi Porcelán Manufaktúra ebben az esetben.

Azt is szeretném megindokolni, hogy mi miért gondoljuk azt, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot. Azért, mert a törvényben a kormánykoalíció által is jelzett garanciák csak közvetett garanciák, semmilyen garanciát nem jelentenek. Mert miről is van szó? Arról van szó, hogy ha elfogadásra kerül ez az állami vagyonról szóló törvény, akkor a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. részvénycsomagja átkerül a Regionális Fejlesztési Holding Zrt.-hez. A törvény azt a garanciát mondja, hogy a Regionális Fejlesztési Holding Zrt. nem idegenítheti el ezt a részvénycsomagot.

De szeretném felhívni a figyelmüket, hogy mi van abban az esetben, ha a Regionális Fejlesztési Holding Zrt. privatizációja valósul meg. Aki megvalósítja ezt a privatizációt, annak a következő időszakban esze ágában sem lesz a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. részvénycsomagjait értékesíteni, hiszen netalán pont éppen ezért jelentkezett arra, hogy a Regionális Fejlesztési Holding Zrt.-nek legyen a tulajdonosa.

Éppen ezért arra kérem önöket, hogy fogadják el a mi érvrendszerünket. Ha az önök álláspontja szerint sem változott meg a Herendi Porcelán Manufaktúra megítélése, akkor ez az jelenti, hogy nyilvánítsák ki önök is a szándékukat a tekintetben, hogy továbbra is maradjon tartós állami tulajdon, fogadják el a módosító javaslatunkat, amely visszaállítja az eredeti állapotot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(20.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány órával ezelőtt az azonnali kérdések időszakában a pénzügyminiszter úrhoz intézhettem egy kérdést a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. értékesítése kapcsán. Nos, akkor is meglepett, hogy mennyire visszhangtalan vagy mennyire reagálás nélkül hagyta a miniszter úr azt a kérdésünket, hogy ha már egy ilyen értékesítésre sor kerül, akkor a magyar állampolgárok, a kisbefektetők éppen a magyar tőkepiac erősítése érdekében miért nem kaptak ebben a privatizációban lehetőséget.

Tehát azt kell mondanom, hogy mindez csak csepp persze a tengerben, mert a mostani parlamenti vita egy sokkal fontosabb kérdést hivatott tisztázni, ez pedig a nemzeti vagyon, a közvagyon további sorsa. Azt kell mondanom, hogy ennek a vitának lett volna értelmes alapja. Lett volna értelmes alapja, hiszen ezt a vitát megelőző parlamenti vitában értelmesen beszélhettünk volna arról, hogy mi az, hogy stratégiai állami vagyon, mi az, hogy vállalkozói állami vagyon, hol vannak egyáltalán a közszolgáltatások, a közvagyon határai, mi az, amire feltétlenül szükség van akár nemzetbiztonsági, akár ellátásbiztonsági szempontból, egyáltalán hogyan tovább az állami vagyonnal. Centralizálni kell vagy meg kell hagyni a mostani decentralizált állami vagyonkezelési struktúrát?

De önök mindezt a vitát meg akarták spórolni. Meg akarták spórolni, hiszen teljesen méltatlan körülmények között került sor e törvény vitájára. Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, az egyik vita egyszer hajnali fél 3-kor, majd a következő vita hajnali fél 4-kor fejeződött be megalázó, méltatlan körülmények között. Nem hiszem, hogy véletlen volt ez a szándék. Önök tudatosan akarták megspórolni azt a kérdést, hogy a közvagyonról a parlamenti képviselők többsége az ország széles nyilvánossága előtt kifejthesse az álláspontját, és elmondhassa a véleményét. Ezt én mindenképpen szégyenteljesnek és megalázónak tartom a parlament nevében is, tisztelt elnök úr.

A köztársasági elnök úr megadta azt a lehetőséget, hogy önök ezen a szegénységi bizonyítványon javítsanak. Megadta azt a lehetőséget, hogy még egyszer legalább érintőlegesen beszéljünk arról, hogy mi is az a közvagyon. Csak hát, lenne ennek egy feltétele, tisztelt pénzügyminiszter úr vagy tisztelt miniszterelnök úr. Ennek az lenne a feltétele, hogy önök tisztázzák, hogy önöknek mi a viszonya a közvagyonhoz, az állami vagyonhoz. Amíg erre nem képesek, amíg a miniszterelnök egy ilyen vita közben is képeskönyvet nézeget, addig nyilván nem lehet tisztázó vitát és tisztázó beszélgetést folytatni a Parlament falai között sem. De ennek van még egy előfeltétele, hogy önök beszéljenek nekünk világosan, hogy mit akarnak az állami vagyonnal és nemcsak az értékesítésről, hogy tisztázzák, hogy a közszolgáltatásokhoz, a közösségi feladatok ellátásához mi az önök viszonya, mert a mai napig nem válaszoltak arra, hogy egészen pontosan mit is gondolnak az állam szerepéről, mit gondolnak arról, mi az a terület, amit a közösség érdekében az államnak a közvagyonon keresztül el kell látnia.

Alapkérdésekre nem válaszoltak tehát. Arról már nem is beszélek, hogy egy relatíve fejlett országban a közvagyon vagy a közszolgáltatások értékesítése és magánosítása milyen következményekkel jár, hogy az mit jelent egyébként tőlünk nyugatra, ahol egy erős középosztály van, és a közvagyon privatizációja nem azt jelenti, hogy megerősödnek azok az intézmények, azok a cégek, azok a magánmonopóliumok esetleg, amelyeknek éppen közfeladatot kellene ellátniuk. Ezeket a kérdéseket önök mind a szőnyeg alá söpörték.

Azt kell tehát mondanom, hogy ez a mostani lehetőség sajnos nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy egy újabb értelmes vitát folytassunk erről a kérdésről. Marad tehát az a további, fű alatti értékesítési mód, a sebtében kiárusított állami vagyonok tömege, amit az elmúlt években már az Állami Számvevőszék többször súlyos kifogásokkal illetett.

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Egy ilyen vitában nem szólni arról, hogy egy héttel ezelőtt az Állami Számvevőszék az ÁPV Rt. gazdálkodását minősítve azt mondja ki, hogy az ÁPV Rt.-nek 2006-ban egyetlen törvényes tranzakciója nem volt? Ön erről mélyen hallgat? Vagy hallgat arról, hogy az ÁPV Rt.-ben személyi felelősségre vonást kellene érvényesíteni annak érdekében, hogy ezek a visszaélések megszűnjenek? Hát milyen módon tárgyalunk mi az állami vagyon sorsáról?

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a vita sajnos újra arról győz meg bennünket, hogy a kormánypártok jelenleg reménytelen állapotban vannak annak a kérdésében, hogy mi a viszonyuk a közszolgáltatásokhoz, az állami vagyonhoz, egyáltalán a közvagyonhoz. Amikor néha előkerül egy olyan kérdés, mint most a MOL-nak az ellenséges kivásárlása, akkor persze kétségbeesés van, akkor persze kapkodás van fűhöz-fához, akkor gyorsan csináltatunk egy olyan törvényjavaslatot, amelyet majd áterőszakolunk a parlamenten, de egyébként hogy a következő években az ennél sokkal súlyosabb ellenséges kivásárlásokat hogyan lehet megakadályozni, elkerülni, arról megint csak hallgatunk.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében mondhatom, hogy mi nem fogjuk támogatni ezt a módosítást sem. Ez egy fügefalevél, ez egy álvitára teremtett lehetőséget, de az alapvető, mélyben lévő kérdéseket nem érinti. A legjobb az lenne, hogyha még élve a lehetőséggel, ezt a törvényjavaslatot sürgősen visszavonnák.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, Fidesz.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! A köztársasági elnök úr által megfontolásra visszaadott törvénytervezet és a 8. §-ban erre adott kormányzati válasz tulajdonképpen egy zseniális megnyilvánulási lehetőséget biztosított a kormány számára, hogy hogyan lehet a politikai felelősséget áthárítani a jövőben - egy rossz, elfogadhatatlan vagyontörvény várhatóan állampolgári ellenállásba ütköző felelősségét - a köztársasági elnökre. Talán még kapóra is jött a tisztelt kormányzatnak, hogy ebben a módosító indítványában erre javaslatot tehetett, megkerülve a köztársasági elnök úr által visszaadott passzust és annak az orvoslását.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a napirend előtti felszólalásában Szent Istvánhoz hasonlította önnönmagát. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.) Tisztelt szocialista képviselőtársaim, Szent Istvánhoz, az államalapítóhoz hasonlította önnönmagát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Felzúdulás az MSZP soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem kell hazudni! Süket vagy!) A párhuzam valóban áll: Szent István államalapítóként egy erős államot, egy szolgáltató államot teremtett (Derültség az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.), ez a vagyontörvény pedig államtalanít, államtalanítás. Tehát ha párhuzamot vonunk, van államalapító, és van államtalanító miniszterelnökünk ezzel a vagyontörvénnyel, tisztelt képviselőtársaim. (Folyamatos zaj az MSZP soraiban.) A politikai felelősségnek ilyen formában való áthárítása a köztársasági elnök irányába nem mondható ízléses politikai megnyilvánulásnak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van. - Zaj. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön egy másik nagyon fontos megjegyzést is tett a napirend előtti felszólalása során. Ön azt mondta, hogy 17 esztendővel ezelőtt jó lett volna a diktatúra nehéz lódenkabátját levetni, és a demokrácia pillekönnyű köpenyét felvenni. Itt van erre a nagy lehetőség. (Közbeszólások az MSZP soraiból: A tárgyra!) Ezt a törvényt, amely csorbítja az Országgyűlés jogkörét, és kivonja az állami vagyonnal való gazdálkodás és értékesítés feletti ellenőrzés jogát, szíveskedjék visszavonni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Annak idején (Zaj. - Az elnök csenget.) a mezőgazdasági bizottság abból a szemszögből közelítette meg ezt a kérdést, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tulajdonképpen mekkora erővel és kit fog képviselni.

(20.30)

Nem meglepő módon Herbály Imre, a mezőgazdasági bizottság MSZP-s alelnöke rögtön elsőként szót kért a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának vitája napján, és azt mondta, hogy a törvényjavaslatot ebben a formájában nyilvánvalóan nem fogjuk támogatni, mert a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet az FVM hatáskörében kell tartani, hiszen stratégiai kérdést csak az FVM-en keresztül lehet majd megvalósítani. De ugyanezt a kérdéskört feszegette Demendi László MSZP-s képviselő úr is, aki egy nagyon logikus, többperces okfejtéssel végül szintén arra a következtetésre jutott, hogy éppen ezért, még egyszer mondom, a törvényjavaslatnak ezt az NFA-s részét nem támogathatjuk.

Már akkor érzékeltük, hogy a leendő részvénytársaság legnagyobb elemét a Nemzeti Földalap beintegrálása és a magyar termőföld képzett vagyona adja. Járvás István képviselőtársam fejtegette, közismert, hogy a vezérigazgató vagy aki majd ennek a szervezetnek a vezetője lesz, 500 millió forint alatti összegben egyedi döntéssel, egy személyben dönthet a majdani állami vagyon eladásáról. Ha a termőföld 300 ezer forintos hektáronkénti árával kalkulálunk, akkor ez a vezérigazgató az állami földalapból, ami 1,2 millió hektár, 1200-1500 hektárokat naponta vagy percenként adhat el egyszemélyi döntéssel, mert 500 millió forintig egy személyben dönthet. (Dr. Magda Sándor: Ez nem így van.)

Ángyán József képviselőtársam a következő kérdést feszegeti: nem világos, és jogilag is aggályosnak gondolom, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagjait a miniszterelnök nevezi ki, tehát a miniszterelnöknek tartoznak beszámolással. A miniszterelnök mandátuma négy évre szól, ha jól gondolom. Hogyan veszi a bátorságot bármely miniszterelnök, hogy hat évre nevezzen ki kormányzati szervet, még akkor is, ha föltételezi magáról, hogy 28 évig fog uralkodni? Meglepő módon ugyanezt a gondolatot vélelmezte a köztársasági elnök úr is aggályosnak. Mi lett az általános vitára való alkalmasság szavazási végeredménye a mezőgazdasági bizottságban, amelyet elég érzékenyen érintett ez a kérdés? Hát, összességében három támogató javaslatot kapott a bizottsági tagoktól, kilencen tartózkodtak, tízen pedig elutasították.

A mezőgazdasági bizottság általános vitára sem találta alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot. Mi történt az egész vita folyamán, éjjel 3 és 4 óra között, ahogy Varga István ezt említette? Meglepő módon azok a bizottsági tagok, akik letették a nagy esküt, MSZP-s képviselőtársainkról beszélek, hogy ezt így soha nem engedik át, két hét alatt átformálódnak, és minden további nélkül megszavazzák. Fel lehet tenni azt a kérdést, vajon mi volt az a lobbierő, kik voltak azok a lobbisták, mi volt a lobbista ajánlat, mert erről most már köteles beszámolni minden képviselő, hogy mégis, ezen döntésükkel létrehozták, megszavazták ezt a törvényjavaslatot, amit a köztársasági elnök úr visszaküldött. Bár most már hallhatjuk a vitában, sok jót ne várjunk az MSZP-től, nem is szoktunk, hogy milyen formában szeretné újra megszavaztatni és a köztársasági elnök urat is látszatképpen bevonni abba az elképzelésükbe, hogy hogyan kell lenyúlni, haveri körnek, baráti körnek kijátszani az állami vagyont.

Az MSZP egyik potentát támogatója a magyar milliárdos vállalkozók első öt helyezettjében benne van, jelenleg korlátlan mennyiségben vásárol fel kis részvényű mezőgazdasági cégeket. Nem kétséges, annak a termőföldnek csinál már helyet, amiről 500 millió forintos értékben egy személyben döntheti majd el a vezérigazgató, hogy kié lesz. Ugye, nem képzelik, kormánypárti képviselőtársaim, hogy a szemünk láttára lefolyó, lejátszódó államivagyon-lenyúláshoz az ellenzék, a polgári oldal asszisztálna. Ezért utasítottuk el akkor is azt a törvényjavaslatot és természetesen ezt is. Egyetlen logikus javaslat elhangzott már, vissza kellett volna vonni önöknek már régen ezt a szemfényvesztő és arcátlan javaslatot, amivel az utolsó nagy állami vagyont, a termőföldet is a haverok kezére fogják majd játszani néhány hónapon, néhány éven belül.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, hogy jelezzék az érintett módosító indítvány ajánlási sorszámát a következőkben. Megadom a szót két percre Kapolyi László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. KAPOLYI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Az az érzésem, hogy ennek a vitának 1990-ben lett volna értelme, amikor még az állami vagyon érintetlen volt. Mivel akkor nem voltam a parlament tagja, de figyelemmel kísértem ezeket a folyamatokat (Zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget.), '94-ben már az állami vagyon közel 50 százaléka privatizálva volt. Itt egy olyan retrospektív vitát folytatunk, amelynek az alapjai nagymértékben, sőt döntő hányadban már réges-régen eldőltek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Jakab István képviselő úrnak, Fidesz.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy 1990-ben lett volna ez a vita aktuális, de azon apró tényre hadd hívjam fel szíves figyelmüket, hogy még 1,5 millió hektár állami föld sorsa nem dőlt el. Lehet, hogy az önök számára ez nem jelentős tétel, azt gondolom, a magyar gazdák számára ez annál többet jelent. Nem véletlen az, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet működésével kapcsolatos nyilvánosságot fenn kívánjuk tartani, és azt akarjuk, hogy ez a Nemzeti Földalap úgy működjön, hogy a magyar termőföld a magyar gazdákat szolgálja, másrészről pedig legyen tartalék, amely területeken az átfogó, nagy infrastruktúra-fejlesztéseket megvalósítjuk. De ha csak az öntözésre gondolok, gondolom, értik, miről beszélek.

Tehát, tisztelt képviselőtársam, van még pontosan elegendő állami vagyon ahhoz, hogy a visszafordíthatatlan folyamatokat önök véghezvigyék, ha ehhez mindenáron ragaszkodnak.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, Fidesz.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy tisztelője vagyok Kapolyi képviselő úr tudományos munkásságának, de alapvetően 1990-hez képest nagyon, de nagyon más a helyzet, hiszen a nemzeti vagyon zsírjának kisütögetése az elmúlt 17 esztendőben megtörtént. Ami most történik, és amiről szól a vagyontörvény, az nem más, mint az állam működéséhez, az állam által garantált szolgáltatásokhoz szükséges működtetői vagyon megtartása vagy értékesítése. Itt az értékesítést tartalmazza a kormány forgatókönyve ebben a törvényben, erre mondjuk azt, hogy nem lehet, mert az állam az alapvető szolgáltatói kötelezettségeinek nem tud eleget tenni az állampolgárai felé.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nyolcperces időkeretben megadom a szót Molnár Oszkár képviselő úrnak, Fidesz.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Veres János pénzügyminiszter úr jegyzi azt a módosító indítványt, amely a törvény 8. §-ának (1) bekezdését módosítani akarja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Ezzel a módosító indítvánnyal tulajdonképpen mindössze annyit változtat a kormány az eredeti törvényjavaslatán, hogy nem a miniszterelnök, hanem a köztársasági elnök úr jogkörébe adja a tanács vezetőinek kinevezését. A probléma ezzel az, hogy a tulajdonosi joggyakorló szervezet ezáltal ugyanúgy, ahogy az eredeti törvényjavaslatban volt, nem az Országgyűlésnek, hanem a kormánynak marad alárendeltje, holott sokat emlegettük már az előző vitákban, az alkotmány 10. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az állam tulajdona a magyar nemzetnek, a magyar nemzet minden egyes tagjának tulajdona, a magyar nemzet vagyona.

Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! A törvényjavaslat 7. § (2) bekezdése a következőképpen szól: "A tanács tagja csak a jogszabályoknak, az alapító okiratnak, valamint a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. fölött részvényesi jogokat gyakorló miniszter határozatainak van alávetve." Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy egyes-egyedül a pénzügyminiszter - természetesen a miniszterelnök irányításával - bármilyen megmaradt nemzeti vagyonelemet szabadon értékesíthet.

(20.40)

Nem tudom, valaki figyelte-e a mai napon, amikor Szili Katalin házelnök asszony a napirendről beszélve ezt a vagyontörvényt egyszerűen úgy jelentette be, hogy a privatizációs törvény fog tárgyalásra kerülni ma. Azt gondolom, ezzel mindent elárult, hogy mi következik azok után, ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényt. Nem az állami vagyon kezeléséről, hanem a megmaradt nemzeti vagyon további privatizálásáról lesz szó a következő időkben.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mivel valószínűnek tartom, hogy a kormánypárti képviselők nem kapták meg annak a 62 közéleti személyiségnek a levelét, amelyet önökhöz intéztek, illetve a parlament minden egyes tagjához intéztek, engedjék meg, hogy a lényegét fölolvassam belőle, és csak három nevet említek, csak három nevet az aláírók közül. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban. - Az elnök csenget.) Mádl Ferenc volt köztársasági elnök úr, Zlinszky János volt alkotmánybíró úr, illetve még egy nevet, amin gondolom, önök lehet, hogy meglepődnek, lehet, hogy nem: Sipos József úr, a szocialisták társadalmi tagozatának egyik vezetője. Ő is aláírta ezt a levelet, kérem szépen, a 62 aláíró között. (Dr. Veres János: Nincs ilyen tagozat! - Közbeszólások az MSZP soraiból.) Sőt tegnap az egyik televíziós csatornán a vitában elmondta Sipos úr, hogy a Szocialista Párton belül is rengetegen vannak olyanok, akik egyszerűen nem tudják elfogadni azt, hogy a kormánytöbbség megszavazza a mai napon ezt a törvényt. Engedjék meg, hogy ennek a levélnek néhány részletét ismertessem önökkel (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Dr. Avarkeszi Dezső: Házszabály! Hol a Házszabály?), és hátha szorult még annyi becsület a tisztelt szocialista képviselőkbe, hogy nem szavazzák meg, és még egyszer vitázunk erről a törvényről. (Egy hang: Halljuk!)

Az 1948-as államosítás következményeit felszámoló privatizáció lezárult. Elérkezett a pillanat, amikor az alkotmány szellemének megfelelő törvény születhet a nemzeti vagyon védelmére és gyarapítására. A tulajdonos Magyarország népe élni kíván jogaival, és nem mond le azokról. Önt képviselői esküje e jogok védelmére, a köztársaság érdekeinek szolgálatára kötelezi. Ezért tisztelettel kérjük, hogy az állami vagyonról szóló törvényt csak akkor szavazza meg, ha az kimondja, hogy az állami tulajdonnal, mint a nemzet vagyonával kizárólag az Országgyűlés, illetve annak közvetlenül alárendelt szervezet rendelkezzen.

2. pont. A nemzeti vagyonról szóló törvény elfogadásáról és módosításáról, valamint a kincstári vagyon értékesítéséről és megterheléséről az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával döntsön. Ez lenne az a garancia, amely biztosítaná a nemzeti vagyon további sorsát, azt, hogy gyarapodjon, ne pedig elkopjon ez a nemzeti vagyon.

3. pont. Maradjon kincstári vagyon minden olyan ingatlan, amit az állam jelenleg közfeladat ellátására használ, mindaddig, amíg a kincstári vagyon, illetve az állam üzleti vagyona szétválasztásáról az Országgyűlés kétharmados többséggel nem hoz döntést. Ebbe beleértendők azok a kórházi épületek is, amelyekben a kormányzati idén szüntette be az egészségügyi ellátás tevékenységét, és hozzáteszem, ebbe tartoznak az egyetemek épületei is, amelyek szintén ennek a törvénynek a hatályával eladhatóvá, üzleti alapú vagyontárggyá, eladhatóvá válnak. (Dr. Veres János nemet int.) Miniszter úr, hiába lógatja a fejét vagy hiába nemmel jelez, benne van a törvényben, mégpedig meg is mondom önnek, hogy melyik passzusában: a 29. §-ban. Az egyetemi épületeket üzleti alapú vagyontárgyakká sorolják át. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gazemberek!)

Maradjon kincstári vagyon a Nemzeti Földalaphoz tartozó termőföld és mindazon gazdasági-társadalmi tulajdonrész, társasági tulajdonrész, amely jelenleg az ÁPV Rt. rendelt vagyonaként tartós állami tulajdont képez. A nemzeti vagyon felett a tulajdonosi jogokat egységesen egy szervezet gyakorolja, ideértve a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. feletti tulajdonosi jogot is. A kincstári vagyont képező ingatlanokat az állami szervek rendeltetésüknek megfelelően változatlanul ingyenesen használhassák, mivel az ezzel ellenkező eljárás csak a közszolgáltatások költségét, így az állampolgárok terheit növelné.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, mennyire olvasták át ezt a törvényt a kormányzati oldalon. Január 1-jétől ennek a törvénynek a hatálybalépése után a magyar állam a saját intézményeitől, a kórházaitól, egyetemeitől, minisztériumaitól bérleti díjat fog szedni. A magyar állam az egyik zsebéből a másik zsebébe fogja átrakni a pénzt. Gondolkodjanak már, legyenek kedvesek, ezeken a dolgokon is, hogy mire készülnek most, ennek a törvénynek a megszavazása kapcsán!

Végezetül engedjék meg, hogy ennek a levélnek az utolsó bekezdését felolvassam: "Emlékeztetjük önt, hogy az Országgyűlésben tárgysorozatba-vételre vár a T/3297. sorszám alatt egy olyan, a nemzet vagyonáról szóló törvényjavaslat, amely teljesíti a fenti pontokban meghatározott kérésünket. Tisztelettel: 62 aláíró nevében." (Zaj az MSZP padsoraiban.)

Még egyszer engedjék meg ebben a néhány másodpercben, tisztelt szocialista képviselő hölgyek és urak: gondolják meg, néhány percük még van arra, és ne szavazzák meg ezt a törvényt! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kontur Pál képviselő úrnak, Fidesz.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. 1945 után, a háború, a világégés után a mi szüleink, az én szüleim és az önök szülei, a nagyszülők és a szüleik építették ezt az országot föl, igaz? Ezt mindegyikük tudja, otthon mesélik a szülők, igaz? Beszélnek, ha még élnek; Isten nyugtassa azt, aki már elment közülünk.

Ezt a vagyont 50 évig építettük, igaz? Tehát 50 év alatt halmozódott fel ez a vagyon, mert a háborúban lenullázódott. Ez a vagyon a nemzet vagyona, tehát mindannyiunk vagyona! Ezt nem lehet eladni! Az, aki eladja a családi ezüstöt - ez a családi ezüst -, megbukik, az a család tönkremegy. (Zaj a kormánypártok padsoraiban. - Az elnök csenget.) A családi ezüstöt akkor lehet eladni, amikor óriási a baj, amikor veszik minden, és ezzel lehet fennmaradni. A pénzügyminiszter úr, a miniszterelnök úr szerint semmi probléma nincs a gazdasággal, minden működik. Akkor miért kell eladni a 80 százalékban már értékesített állami vagyont, azt a 20 százalékot, ami megmaradt? Ez a családi ezüst! Ezt nem lehet eladni! Ez a nemzet vagyona! Ezt a szüleink, az önök szülei, a nagyszüleink hozták létre.

Ha baj van, ha pénz kell, akkor tessék a gazdaságot működtetni! Ez a feladatuk! Az önök felelőssége, hogy egy más gazdaságpolitikával teremtsék elő azt a pénzt, amiből boldogulhat minden magyar polgár Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni 8 perces időkeretben. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A záróvita egészét lezárom. Megkérdezem Veres János pénzügyminiszter urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen. Öné a szó, miniszter úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Négy pontban szeretnék reagálni az elhangzottakra, hiszen meglehetősen kevés olyan hozzászólás van, ami konkrétan a benyújtott módosító indítványokkal foglalkozott.

Elsőként szeretném mondani, hogy a Mádi képviselő úr által benyújtott módosító indítvány technikailag sem jó, hiszen egy bekezdésben egy évszámot kivesz, de az következetesen nincs végigvezetve a javaslaton, tehát az ön módosító indítványának elfogadása bizonyosan nem egy koherens javaslatot teremtene ezt követően, amiről a Ház nem tudna zárószavazást tartani.

Szeretném egyértelművé tenni, hogy - szemben az itt elhangzottakkal - a köztársasági elnök úr alkotmányos aggályt nem fogalmazott meg a törvénnyel kapcsolatban, éppen ezért hangsúlyozom azt, hogy miután elnök úr nem fogalmazott meg alkotmányos aggályt, így politikai vétót tett a 8. § kapcsán, és a kormány úgy látta, hogy a 8. §-sal kapcsolatban egy másik konstrukciót el tud fogadni. Ezt a másik konstrukciót terjesztettük a Ház elé. Erről folyhatott volna itt a vita a mai napon. Ma úgy látom, hogy érdemben ezt a konstrukciót néhányan kritizálták, de a 8. § kapcsán koherens másik javaslat itt a Ház előtt el nem hangzott.

(20.50)

Szeretném egyértelművé tenni azt is, hogy azt a vitát, amely itt látszólag kinyílt, nevezetesen, hogy részvénytársasági forma vagy pedig költségvetési intézményi forma célszerű a vagyonkezelő szervezet működési formájaként, korábban lefolytattuk részben itt a Házban, részben a bizottságokban. (Babák Mihály: Skandalum!) Mindkét javaslat egyébként megáll a lábán, tehát egy lehetséges forma minden további nélkül. A többség álláspontja ebben a kérdésben az volt, hogy a részvénytársasági forma maradjon az a forma, amelyben eddig is történt az állami vagyon kezelése, az állami vagyonnal kapcsolatos döntések egy jelentős része, és ez a forma alkalmasnak bizonyult az eddigiek során, mind az egyik, mind a másik, mind a harmadik kormány működése alatt arra, hogy az állami vagyonkezelés feladatait, illetve az adott esetben felmerülő privatizációs feladatokat is végrehajtsák.

Negyedik pontként szeretném egyértelművé tenni, hogy szemben azokkal az állításokkal, amik itt elhangzottak, ez a javaslat messze nem arról szól, amire itt próbálták néhányan néhány félmondattal vagy néhány egész mondattal is a javaslatot irányítani. Ez a javaslat nem arról szól, hogy ettől kezdve mindent el kell adni, és mindent el lehet adni. A javaslat arról szól, hogy egységes vagyonkezelés jöjjön létre Magyarországon intézményében, olyan egységes vagyonkezelés, amely immáron összehangolt működést biztosít például a különböző minősítéssel rendelkező földek esetében, például lehetőséget teremtve arra, hogy az állam vállalkozói vagyona egy kézben maradjon a továbbiakban, nem úgy, ahogyan most szórtként van a különböző vagyonkezelőknél, és így a legcélszerűbb, a leghatékonyabb és a vagyongyarapítás és a vagyonkonvertálás szempontjait is figyelembe vevő, valamint adott esetben a privatizáció szempontjait is figyelembe vevő, leghatékonyabb döntések születhessenek ezekben a kérdésekben.

Éppen ezért azt kérem az Országgyűléstől, hogy az elhangzott vita alapján is azt a javaslatot fogadja el, amely javaslatot a kormány nevében terjesztettünk az Országgyűlés elé, és ilyen módon fogadjuk el zárószavazással az állami vagyonról szóló új törvényt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatokról döntünk. Az ajánlás 1., 3., 4., 5., 6. és 7. pontjait az előterjesztő nyújtotta be, és valamennyi bizottság támogatta azokat. A Fidesz képviselőcsoportja külön szavazást kért az ajánlás 1. és 3. pontjairól annak érdekében, hogy szavazni lehessen az ajánlás 2. pontjában szereplő indítványról.

Először tehát az előterjesztő módosító javaslatairól szavazunk, az ajánlás 4., 5., 6. és 7. pontjai szerint. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e ezeket. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatokat 189 igen szavazattal, 143 nem ellenében elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a külön szavazásra kért indítványról és annak alternatívájáról döntünk. Az ajánlás 2. pontjában Mádi László a ki nem hirdetett törvény 8. § (1) és (5) bekezdéseiben a tanács tagjainak jogállására vonatkozó rendelkezéseket módosít. Ennek alternatívája szerepel az előterjesztő által benyújtott 1. és 3., egymással összefüggő pontokban.

Először a 2. pontról döntünk. A bizottságok támogatják. (Göndör István: A bizottságok nem támogatják!) Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a módosító javaslatot 150 igen szavazattal, 185 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

Most az ajánlás 1. és 3. pontjában az előterjesztő javaslatáról döntünk. A bizottságok támogatják. A Fidesz kérésére külön dönt az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a módosító javaslatot 191 igen szavazattal, 146 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Az ajánlás 8. pontjában Navracsics Tibor és Horváth Zsolt a ki nem hirdetett törvény mellékletében a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.-t is a tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel működő társaságok közé sorolják. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a módosító javaslatot 149 igen szavazattal, 186 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett nem fogadta el.

(Móring József Attilát a jegyzői székben Szűcs Lajos váltja fel.)

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. A Fidesz képviselőcsoportja kérte, hogy a ki nem hirdetett és imént módosított törvényről az Országgyűlés név szerinti szavazással döntsön.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az állami vagyonról szóló törvényt az iménti módosításokkal. Kérem önöket, hogy nevük elhangzása után szavazzanak, a jegyzőket pedig, hogy a szavazatokat hangosan visszaismételve jegyezzék fel azokat. Jegyző asszony!

(A jegyzők felváltva olvassák a képviselők névsorát, majd hangosan megismétlik a képviselők állásfoglalását.

A felolvasást Béki Gabriella kezdi, majd
Szűcs Lajos folytatja.)

Dr. Áder János: nem.

Ágh Péter: nem.

Alexa György: igen.

Alföldi Albert: igen.

Almássy Kornél: nem.

Dr. Ángyán József: nem.

Arató Gergely: igen.

Dr. Aszódi Pál: nincs jelen.

Dr. Avarkeszi Dezső: igen.

Babák Mihály: nem.

Bagi Béla: nem.

Dr. Baja Ferenc: igen.

Balla György: nem.

Balla Mihály: nem.

Balog Zoltán: nem.

Balogh József (MSZP): igen.

Balogh József (Fidesz): nem.

Dr. Balogh László: igen.

Dr. Balsai István: nincs jelen.

Bánki Erik: nem.

Bányai Gábor: nem.

Barabásné Czövek Ágnes: igen.

Dr. Bárándy Gergely: igen.

Dr. Baráth Etele: igen.

Básthy Tamás: nem.

Bebes István: nem.

Becsó Zsolt: nem.

Bedő Tamás: nincs jelen.

Béki Gabriella: igen.

Bencsik János: nem.

Bernáth Ildikó: nem.

Bíró Ildikó: nem.

Dr. Bóka István: nem.

Bókay Endre: igen.

Boldvai László: igen.

Borenszki Ervin: igen.

Dr. Boross Péter: nincs jelen.

Borsos József: nem.

Dr. Bóth János: igen.

Botka Lajosné: igen.

Dr. Botka László igen.

Dr. Bőhm András: igen.

Dr. Braun Márton: nincs jelen.

Burány Sándor: igen.

Dr. Buzás Péter: igen.

Czerván György: nem.

Dr. Czinege Imre: igen.

Dr. Czira Szabolcs: nem.

Czomba Sándor: nem.

Dr. Csákabonyi Balázs: igen.

Dr. Csáky András: nem.

Csampa Zsolt: nem.

Dr. Csapody Miklós: nem.

Császár Antal: nem.

Cseresnyés Péter: nem.

Dr. Cser-Palkovics András: nem.

Dr. Csiha Judit: igen.

Csizmár Gábor: igen.

Csontos János: igen.

Dr. Dancsó József: nincs jelen.

Dr. Dávid Ibolya: nincs jelen.

Deák András: nincs jelen.

Deák Istvánné: igen.

Demendi László: nincs jelen.

(21.00)

Demeter Ervin: nem.

Dér Zsuzsanna: igen.

Dr. Deutsch-Für Tamás: nem.

Domokos László: nincs jelen.

Donáth László: igen.

Dr. Dorkota Lajos: nem.

Ecsődi László: igen.

Ékes Ilona: nem.

Ékes József: nem.

Dr. Eörsi Mátyás: nincs jelen.

Erdős Norbert: nem.

Érsek Zsolt: igen.

Dr. Faragó Péter: nincs jelen.

Farkas Flórián: nem.

Farkas Imre: igen.

Farkas Sándor: nem.

Dr. Fazekas Sándor: nincs jelen.

Fedor Vilmos: igen.

Fehérvári Tamás: nem.

Fetser János: igen.

Filló Pál: igen.

Firtl Mátyás: nem.

Dr. Fodor Gábor: igen.

Fogarasiné Deák Valéria: igen.

Dr. Fónagy János: nem.

Font Sándor: nem.

Földesi Zoltán: igen.

Frankné dr. Kovács Szilvia: igen.

Fülöp István: nincs jelen.

Dr. Gál Zoltán: igen.

Gál J. Zoltán: igen.

Dr. Garai István Levente: igen.

Gazda László: nincs jelen.

Geberle Erzsébet: igen.

Dr. Géczi József Alajos: igen.

Dr. Gedei József: igen.

Dr. Gegesy Ferenc: igen.

Godó Lajos: igen.

Dr. Gógl Árpád: nem.

Gőgös Zoltán: igen.

Göndör István: igen.

Dr. Gruber Attila: nem.

Gulyás Dénes: nem.

Gulyás József: igen.

Gúr Nándor: igen.

Gusztos Péter: igen.

Gy. Németh Erzsébet: igen.

Gyárfás Ildikó: igen.

Dr. Gyenesei István: nincs jelen.

Dr. Gyimesi Endre: nem.

Gyula Ferencné: igen.

Gyurcsány Ferenc: igen.

Hadházy Sándor: nem.

Hagyó Miklós: igen.

Dr. Hajdu Attila: igen.

Hajdu László: igen.

Halász János: nem.

Halmai Gáborné: igen.

Dr. Hankó Faragó Miklós: igen.

Dr. Hargitai János: nem.

Harrach Péter: nem.

Dr. Havas Szófia: igen.

Hárs Gábor: igen.

Dr. Heintz Tamás: nem.

Dr. Hende Csaba: nem.

Herbály Imre: igen.

Herényi Károly: nem.

Dr. Hiller István: igen.

Hirt Ferenc: nem.

Hock Zoltán: nem.

Dr. Hoffmann Rózsa: nem.

Horn Gábor: igen.

Horn Gyula: nincs jelen.

Horváth Csaba: igen.

Horváth István: nem.

Dr. Horváth János: nem.

Dr. Horváth Klára: igen.

Dr. Horváth Zsolt (Fidesz, Veszprém megye, 6. vk.): nem.

Dr. Horváth Zsolt (Fidesz, Bács-Kiskun megye,
2. vk.): nem.

Dr. Hörcsik Richárd: nem.

Dr. Ipkovich György: igen.

Dr. Iván László: nem.

Iváncsik Imre: igen.

Ivanics Ferenc: nincs jelen.

Jakab István: nem.

Dr. Jánosi György: igen.

Járvás István: nem.

Jauernik István: igen.

Dr. Józsa István: igen.

Juhász Ferenc: igen.

Juhász Gábor: igen.

Dr. Juhászné Lévai Katalin: igen.

Káli Sándor: igen.

Dr. Kálmán András: igen.

Dr. Kapolyi László: igen.

Kárpáti Tibor: igen.

Dr. Karsai József: nincs jelen.

Karsai Péter: nem.

Katanics Sándor: igen.

Dr. Katona Béla: igen.

Katona Kálmán: nem.

Dr. Kékesi Tibor: igen.

Kékkői Zoltán József: nem.

Dr. Kelemen András: nem.

Keleti György: igen.

Keller László: igen.

Dr. Kerényi János: nem.

Kis Péter László: nincs jelen.

Dr. Kis Zoltán: nincs jelen.

Kispál Ferenc: nem.

Kiss Attila: nem.

Kiss Ferenc: igen.

Kiss Péter: igen.

Kocsi László: igen.

Dr. Kóka János: igen.

Dr. Kolber István: igen.

Dr. Kontrát Károly: nem.

Kontur Pál: nem.

Kormos Dénes: igen.

Korózs Lajos: igen.

Kósa Lajos: nem.

Koscsó Lajos: igen.

Koszorús László: nem.

Kovács Ferenc: nem.

Kovács Kálmán: igen.

Kovács Tibor: igen.

Dr. Kovács Zoltán: nem.

Dr. Kozma József: igen.

Dr. Kökény Mihály: igen.

Dr. Kövér László: nem.

Kránitz László: igen.

Kubatov Gábor: nem.

Kuncze Gábor: nincs jelen.

Dr. Kupper András: nem.

Kuzma László: nem.

Laboda Gábor: igen.

Lakos Imre: igen.

Dr. Lamperth Mónika: nincs jelen.

Dr. Lanczendorfer Erzsébet: nem.

László Tamás: nem.

Lasztovicza Jenő: nem.

Dr. Latorcai János: nincs jelen.

Dr. Lázár János: nem.

Dr. Legény Zsolt: igen.

Lénárt László: nincs jelen.

Lendvai Ildikó: igen.

Lengyel Zoltán: nincs jelen.

Lezsák Sándor: nem szavaz.

Lombos István: igen.

Dr. Lukács Tamás: nem.

Lukács Zoltán: igen.

Mádi László: nem.

Dr. Magda Sándor: igen.

Dr. Magyar Bálint: nincs jelen.

Mandur László: igen.

Manninger Jenő: nem.

Márfai Péter: igen.

Márton Attila: nem.

Dr. Matolcsy György: nem.

Dr. Mátrai Márta: nem.

Mécs Imre: igen.

Dr. Medgyasszay László: nem.

Meggyes Tamás: nem.

Dr. Mester László: igen.

Mesterházy Attila: igen.

Dr. Mikola István: nem.

Mohácsi József: igen.

Dr. Molnár Ágnes: nem.

Molnár Albert: igen.

Molnár Béla: nem.

Dr. Molnár Csaba: igen.

Molnár Gyula: igen.

Dr. Molnár Lajos: igen.

Molnár László: igen.

Molnár Oszkár: nem.

Dr. Molnár Zsolt: igen.

Móring József Attila: nem.

(21.10)

Dr. Nagy Andor: nem.

Dr. Nagy Gábor Tamás: nem.

Dr. Nagy Imre: igen.

Nagy István: nem.

Nagy Jenő: igen.

Dr. Nagy Kálmán: nem.

Nagy László: igen.

Nagy Sándor: nem.

Dr. Navracsics Tibor: nem.

Németh Zsolt: nem.

Nógrádi László: nem.

Nógrádi Zoltán: nem.

Nyakó István: igen.

Dr. Nyitrai Zsolt: nem.

Nyitray András: nem.

Dr. Nyul István: igen.

Dr. Ódor Ferenc: nem.

Dr. Oláh Lajos: igen.

Dr. Orbán Viktor: nem.

Dr. Orosz Sándor: nincs jelen.

Örvendi László József: nem.

Paizs József: igen.

Pál Béla: igen.

Pál Tibor: igen.

Dr. Pálinkás József: nem.

Pánczél Károly: nem.

Papp József: igen.

Páva Zoltán: igen.

Pelczné dr. Gáll Ildikó: nem.

Dr. Perjési Klára: igen.

Dr. Pesti Imre: nincs jelen.

Dr. Pető Iván: igen.

Pettkó András: nem.

Podolák György: igen.

Pokorni Zoltán: nem.

Dr. Pósán László: nem.

Potápi Árpád: nem.

Puch László: igen.

Dr. Puskás Tivadar: nem.

Püski András: nem.

Rába László: igen.

Rácz István: nem.

Rácz Róbert: nem.

Rákóczy Attila: igen.

Dr. Répássy Róbert: nem.

Révész Máriusz: nem.

Rogán Antal: nincs jelen.

Rónavölgyi Endréné: igen.

Rózsa Endre: igen.

Dr. Rubovszky György: nincs jelen.

Dr. Salamon László: nem.

Sándor István: igen.

Dr. Sándor Klára: nincs jelen.

Dr. Schiffer János: igen.

Schmidt Ferenc: nem.

Dr. Schvarcz Tibor: igen.

Schwartz Béla: igen.

Dr. Selmeczi Gabriella: nem.

Dr. Semjén Zsolt: nem.

Dr. Simicskó István: nem.

Dr. Simon Gábor: igen.

Simon Gábor: igen.

Dr. Simon Miklós: nem.

Soltész Miklós: nem.

Sós Tamás: igen.

Dr. Spiák Ibolya: nem.

Dr. Steiner Pál: igen.

Dr. Suchman Tamás: igen.

Szabados Ákos: nincs jelen.

Szabados József: igen.

Dr. Szabó Erika: nem.

Dr. Szabó Éva: igen.

Szabó György: igen.

Szabó Gyula: igen.

Szabó Imre: igen.

Szabó Lajos: igen.

Szabó Vilmos: igen.

Dr. Szabó Zoltán: igen.

Dr. Szabóné Müller Timea: igen.

Dr. Szakács Imre: nem.

Dr. Szakács László: igen.

Szalay Ferenc: nem.

Szántó János: nincs jelen.

Dr. Szanyi Tibor: igen.

Szászfalvi László: nem.

Szatmáry Kristóf: nem.

Dr. Szekeres Imre: igen.

Dr. Szép Béla: igen.

Szijjártó Péter: nem.

Dr. Szili Katalin: nincs jelen.

Szirbik Imre: igen.

Szűcs Erika: igen.

Szűcs Lajos: nem.

Tállai András: nem.

Tasnádi Péter: igen.

Tasó László: nem.

Tatai-Tóth András: igen.

Teleki László: igen.

Tellér Gyula: nem.

Dr. Tilki Attila: nem.

Dr. Tittmann János: igen.

Tóbiás József: igen.

Dr. Toller László: nincs jelen.

Dr. Tompa Sándor: igen.

Tóth András (MSZP): igen.

Tóth András (Fidesz): nem.

Tóth Ferenc: nem.

Tóth Gábor: nem.

Tóth Gyula: igen.

Dr. Tóth István: igen.

Tóth József: igen.

Dr. Tóth József: igen.

Tóth Károly: igen.

Tóth Tiborné dr.: igen.

Török Zsolt: igen.

Tukacs István: igen.

Dr. Turi-Kovács Béla: nincs jelen.

Dr. Ujhelyi István: igen.

V. Németh Zsolt: nincs jelen.

Dr. Vadai Ágnes: igen.

Varga József: nem.

Dr. Varga László: igen.

Varga Mihály: nem.

Varga Zoltán: igen.

Varju László: igen.

Dr. Vas János: nem.

Vécsi István: igen.

Végh Tibor: igen.

Dr. Veres János: igen.

Veress József: igen.

Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi: igen.

Vigh László: nem.

Vígh Ilona: nem.

Dr. Világosi Gábor: igen.

Vincze László: nem.

Dr. Vitányi István: nem.

Dr. Vitányi Iván: nincs jelen.

Dr. Vojnik Mária: igen.

Warvasovszky Tihamér: igen.

Dr. Wiener György: igen.

Winkfein Csaba: igen.

Wittner Mária: nem.

Zatykó János: igen.

Dr. Zombor Gábor: nem.

Zsigó Róbert: nem.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A szavazatok összeszámlálásáig a napirend szerinti előterjesztések tárgyalásával folytatjuk munkánkat. (Kispál Ferenc jelentkezik.) Kérem, tessék jelezni, ha valamilyen hozzászólása van.

KISPÁL FERENC (Fidesz): Jelzem, hogy nemmel szavaztam.

(A jegyzői székben Szűcs Lajost Móring József Attila váltja fel.)