Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A mostani költségvetés vitája annyiban hasonlít a korábbi években lezajlott parlamenti plenáris tárgyalásokhoz, hogy nincs belső szerkezete. Ennek következtében egyik témáról térünk át a másikra, nincs egy meghatározott logikai lánca a vitának, ennek következtében a nézők, illetőleg a rádióhallgatók sem tudnak egy igazán hatékony képet kialakítani maguknak arról, hogy miről is vitázunk, miről is van szó, hogyan érinti mindaz, ami az itteni tanácskozásnak a tárgya az ő mindennapi életüket. Most egy nagyon érdekes beszélgetést hallhattunk az informatika problémáiról, most viszont a felszólalásomban vissza kell térnem a költségvetés általános kérdéseire, s ezzel összefüggésben a magyar gazdaság helyzetére.

Vita folyik arról, hogy milyen is valójában a magyar gazdaság pozíciója. Kóka miniszter úr azt a kifejezést használta, hogy a magyar gazdaság dübörög. Ez a megfogalmazás ellenzéki képviselőtársaimban igen erős ellenérzéseket, averziókat váltott ki. Lehetséges, hogy maga a kifejezés, maga a fogalom nem a legszerencsésebb, azonban a lényeget jól fejezi ki. Ha megnézzük azt, hogy milyen a magyar gazdaságnak a növekedési teljesítménye, meg kell állapítanunk azt, hogy az európai uniós átlagnál jóval magasabb, ugyanakkor az újonnan csatlakozott országokénál valamivel szerényebb.

2004-ben az Európai Unió egészének, tehát a 25 tagállamnak a gazdasági növekedése 2,2 százalékot tett ki, az újonnan csatlakozott országoké pedig 4,9 százalék volt. Magyarország gazdasági növekedésének üteme 2004-ben - egy korrigált adat alapján - 4,6 százalék, a költségvetésben még 4,2 százalék szerepel. 2003-ban a növekedés mértéke 3,4 százalék volt. Mit mutatnak ezek az adatok? Azt mutatják, hogy Magyarország az Európai Unió egészéhez képest jó teljesítményt nyújtott, az újonnan csatlakozott országok esetében pedig a növekedési eredménye közepes.

(19.30)

Tavalyi felszólalásában Áder János frakcióvezető úr azt állította, hogy 2004-ben Magyarország az újonnan csatlakozott országok esetében az utolsó helyre kerül. Nem volt ezzel az előrejelzéssel szerencséje. Ha megnézzük az uniós tagállamok növekedési adatait, azt tapasztalhatjuk, hogy az újonnan csatlakozott tíz állam esetében Magyarország a hatodik-hetedik helyen áll. Vitathatatlan, hogy megelőzi öt állam, a három balti ország, Lengyelország, valamint Szlovákia. Szlovákiát állandóan tátrai tigrisnek nevezik - erre jött válaszként a sokat bírált pannon puma kifejezés -, de ha megnézzük Szlovákiának a tényleges gazdasági pozícióját, akkor megállapíthatjuk, hogy az egy főre jutó GDP-je 2000 euróval kevesebb, mint Magyarországé. S ha megnézzük azt, hogy mekkora a munkanélküliségi rátája, megállapíthatjuk, hogy az 15,5 százalék. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy az ottani drasztikus megszorító intézkedések következtében egy éhséglázadás tört ki tavaly a kelet-szlovákiai romáknál, akkor láthatjuk, hogy a társadalmi feszültségeik rendkívül erőteljesek. Úgy ítélem meg, hogy nem kell irigyelnünk Szlovákiát, vizsgáljuk a saját teljesítményünket, és nem kell tartanunk attól, hogy Szlovákia megelőz minket. Ahogy mi nem tudunk megelőzni más államokat, melyek előttünk állnak, például Csehországot, Szlovéniát vagy akár Németországot, ugyanúgy Szlovákia, a balti államok, Románia sem előz meg minket. Hosszú távú folyamatok döntik el azt, hogy hol áll egy ország a gazdasági fejlettség rangsorában.

Tegnapi vezérszónoki szövegében Áder úr, gúnyolódva az MSZP érvelésén, azt állította, hogy a németek, a franciák, az osztrákok tömegesen jönnének Magyarországra, ha igaz lenne az, amit állítunk. Ha azonban azt néznénk, hogy mit mondott Áder úr tavaly is vagy akár az idei évben is, akkor azt mondhatnánk, hogy a magyarok viszont tömegesen keresik fel a balti államokat letelepedési céllal, Szlovákiát vagy netán Romániát is. Természetesen erről szó sincs.

Világosan láthatjuk tehát, hogy Magyarország gazdasági teljesítménye kielégítő, a növekedési ütemet reálisan határozta meg a kormány, nem követett el olyan hibát, mint a Fidesz 1998-as választási programjában, amelyben 7 százalékos gazdasági növekedési ütemet feltételezett, és ebből egyetlen évben, 2000-ben 5,2 százalékot valóban el tudott érni.

Tegnap Karsai Péter képviselőtársam egyébként nagyon korrekt felszólalásában úgy fogalmazott, hogy a magyar gazdaságban benne van egy 5,5 százalékos gazdasági növekedés. Jó lenne, ha így lenne! Véleményem szerint a magyar gazdaság azon a 4 százalék körüli pályán tud előrehaladni, amelyet a kormány feltételezett, és amely alapján kialakította a jövő évi költségvetés sarokszámait, illetőleg konkrét előirányzatait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világosan látnunk kell tehát Magyarország gazdasági helyzetét, amely viszonylag jónak nevezhető, ugyanakkor természetesen azt is látnunk kell, hogy alapvető problémáink is vannak. E téren a kormányoldal álláspontja tulajdonképpen nem tér el az ellenzékétől, a megoldási javaslataink teljesen mások, és az okokat is, melyek ehhez a helyzethez vezettek, másként látjuk.

Tudjuk mindannyian, hogy magas a költségvetési hiány, illetőleg az államháztartás egészének a hiánya. Tudjuk azt is, hogy az adósságállomány növekszik. Nézzük meg az adósságállomány helyzetét először az adósságállomány egészét nézve, azután ezen belül az államadósságét, az államadósságon belül pedig a külföldi adósságállományét.

Sokan állítják azt a fideszes politikusok részéről, hogy tulajdonképpen olyan helyzetben vagyunk, mint 1989-90-ben, belekerültünk egy adósságcsapdába, nem tudunk ebből kilépni, éppen ezért váltásra van szükség. Akkor megbukott, úgymond, a kommunista gazdaságpolitika, most megbukott az ifjúkommunista gazdaságpolitika. Szlogennek ez egy kitűnő megfogalmazás, de köszönő viszonyban sincs a valósággal. 1990-ben a magyar gazdaság egészének valóban 21 milliárd dollár fölött volt az adósságállománya, és ennek túlnyomó része az államgazdasághoz tartozott, de nem közvetlenül az állami költségvetéshez. Jelen pillanatban a külföldi adósságállomány 60,3 milliárd euró, vagy lehet, hogy még több, hiszen az az adat, amit mondok, 2005. március 31-ei. Ezen belül azonban egy jóval kisebb részt képvisel az államháztartásnak és a Magyar Nemzeti Banknak az együttes külföldi adósságállománya, és még jóval kisebb ez a nettó adósságállomány esetében, amely jelen pillanatban - vagy legalábbis 2005. március 31-én - 12,1 milliárd euró volt.

Most nézzük meg a magyar államháztartás egészének a nettó adósságát! Azt kell megállapítanunk, hogy 1990-től ez az adósságállomány állandóan növekedett. 1990-ben, az Antall-kormány hivatalba lépésekor 1382 milliárd forint volt ez az adósságállomány. Amikor 1998-ban a Fidesz átvette a kormányzást, akkor 6166 milliárd forint volt. 2002-ben 9040 milliárd forint volt az adósságállomány, a Medgyessy-kormány hivatalba lépésekor. 1998 és 2002 között tehát 2874 milliárd forinttal nőtt az állomány, százalékosan 46,6 százalékkal. 2002. június 1-jétől 2005. december 31-éig - ez utóbbi nyilván csak egy becsült adat - a növekedés 3717 milliárd forint, százalékosan 41,1 százaléknál valamivel kevesebb.

Világosan láthatjuk tehát, mint előbb már jeleztem, hogy ütemes a növekedés, és szinte megállíthatatlan. Nem mindegy azonban, hogy milyen a mérték. Valóban igaz az, hogy mind az Orbán-kormány alatt, mind pedig a Medgyessy-, illetőleg a Gyurcsány-kormány alatt ez az adósságállomány erőteljesen nőtt. Meg kell azonban azt is néznünk, hogy az államadósságon belül, pontosabban a nettó államadósságon belül mekkora részt képvisel a külföldi adósságállomány, és akkor már valamelyest megnyugodhatunk, mert ez mindössze 24-25 százalék - évenként egyébként ez az arány ingadozik, de nem mutat nagyobb, jelentősebb kilengéseket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fennáll-e bármiféle államcsőd veszélye? Határozottan mondhatjuk, hogy erről szó sincs. Államcsőd közeli helyzetről akkor lehet beszélni, ha a külföldi adósságállományt vizsgáljuk, és megállapíthatjuk azt, hogy a külföldi adósságtörlesztés az exportbevételek 60 százalékát meghaladja. Nos, Magyarországon 2004-ben az exportbevétel összege meghaladta a 44 milliárd eurót, a külföldi adósságszolgálat pedig ennek a 10 százalékát sem éri el, 6-7 százalék körülire tehető. Lehet, hogy ha pontosabb adatokat néznénk, akkor ez valamivel magasabb volna, de mindenképpen jóval 10 százalék alatti. Ennek következtében egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az államcsőd veszélye rendkívül távol áll.

Igen ám, mondhatják tisztelt képviselőtársaim, de fennáll annak a veszélye, hogy utódainkra óriási adósságokat hagyunk. Lasztovicza képviselőtársam, aki sajnos már nincs a teremben, hangsúlyozta azt, hogy neki három gyermeke van, mit hagyunk az ő három gyermekére. Meg tudom nyugtatni Lasztovicza Jenő képviselőtársamat csakúgy, mint a rádióhallgatókat, hogy nem kell a lakosságnak ezt az állományt visszafizetnie, tudniillik állandóan újabb és újabb kötvény-, illetőleg kincstárjegy-kibocsátásokból történik az adósságállomány megújítása. Egyértelműen látni kell azt, hogy miként zajlik ez és milyen lejárattal, és azt is figyelembe kell vennünk, hogy '90 előtt egy-két éves lejáratra vettünk fel hiteleket, illetőleg bocsátottunk ki kötvényeket, most öt-tizenöt évesek ezek az időtartamok.

Egyetlenegy rövid közleményt is elmondanék önöknek. Ez egy 2005. február közepéről származó pénzügyminisztériumi dokumentum, a következőt tartalmazza: egymilliárd euró értékben bocsátott ki a Pénzügyminisztérium kötvényt, mégpedig - és ez is nagyon figyelemreméltó adat - 3,88 százalékos kamattal. Tehát nem 6 százalékossal, sem afölöttivel. Ez csak 0,23 százalékkal magasabb kamatláb, mint amilyen kamattal kötvényt bocsátott ki például Franciaország. Tizenöt éves a lejárati idő.

(19.40)

Világosan látnunk kell, hogy van bizalom a befektetőkben, de ha azt érzékelik, hogy vita van a Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium között, ha azt érzékelik, hogy egyes politikai erők államcsőd közeli helyzetről beszélnek, ha azt érzékelik, hogy koncepciótlan és használhatatlan gazdaságpolitikáról szól az ellenzék kommunikációja, akkor lehet, hogy elkezdenek gondolkodni, hogy az adatok, a számok ellenére lehet, hogy mégis van ezekben a felvetésekben valami.

Én arra kérném tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy sokkal higgadtabban, a magyar gazdaság érdekeit figyelembe véve nyilatkozzanak, mert ha netán önök kerülnek majd egyszer kormányra, önöknek kell menedzselni a fennálló gazdasági helyzetet, a Magyarországról kialakult kép viszont önöket is érinteni fogja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világosan látnunk kell, hogy valóban nehéz az a feladat, amelyet a kormányzatnak 2006-ban meg kell oldania: egyszerre kell csökkenteni a hiányt, egyszerre csökkent adókat, és nem akar drasztikus megszorításokat érvényesíteni. Nem tartjuk megalapozottnak sem a Fidesz adócsökkentési koncepcióját, amely 900 milliárdos kiesést jelentene a bevételi oldalon, de nem tartjuk megalapozottnak társadalompolitikai és gazdaságpolitikai szempontból egyaránt a Nemzeti Bank elnökének a vélekedését sem, aki szerint 1300 milliárd forinttal kellene csökkenteni a kiadási oldalt.

A Szocialista Párt és a szabad demokrata párt kormánya által benyújtott költségvetés rendkívül nehezen megvalósítható, de mégis teljesíthető szempontokat vesz figyelembe. Alapvető célunk az, hogy a hiány valóban 4,7 százalékra mérséklődjön. Ha figyelembe vesszük a magánnyugdíjpénztár helyzetét is - itt nyilvánvalóan a GDP-arányos hiányról van szó -, az adósságállományunk 60 százalék alatt marad, ha szintén korrigáljuk az adatot a magánnyugdíjpénztárak kezelésében, birtokában lévő állampapír-állománnyal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megítélésem szerint, ha nem is könnyen, de a költségvetésben meghatározott gazdaságpolitikai és költségvetés-politikai célok teljesíthetőek, és úgy vélekedem, hogy 2006 májusában a nemzet ezt honorálni fogja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)