Felszólalás adatai

ELNÖK: A további sorrendet is természetesen az írásban előre jelentkezők sora határozza meg. Úgyhogy megadom a szót most Simicskó István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeptember 11-e óta megváltozott a világ. Az Egyesült Államokat ért terrortámadás megingatta valamennyiünk biztonságérzetét. A biztonság a félelem nélküli életet jelenti. Ez rendült meg bennünk. A terroristák tettükkel azt közölték az emberiséggel: bármi megtörténhet, olyan dolgok is, amit korábban elképzelhetetlennek tartottunk.

Mi nem fenyegetettségben, hanem békés, biztonságos világban akarunk élni. A Fidesz számára mindennél fontosabb Magyarország, a magyar családok, a magyar emberek biztonsága. A Fidesz-Magyar Polgári Párt azt akarja, hogy Magyarországon senkinek ne kelljen félnie. Ezért mindent el fogunk követni, hogy a terrorizmust felszámoljuk. Erőnkhöz, lehetőségünkhöz mérten részt kell vennünk ebben a világméretű küzdelemben.

Most az a feladatunk, hogy segítsük az Egyesült Államokat és a NATO-szövetségeseinket a felderítési adatokkal, amelyek rendelkezésünkre állnak. Nyújtsunk fokozott biztonságot az itt élő amerikaiaknak és minden más szövetségesünk állampolgárának. Fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok a katonai akciók megtervezésével párhuzamosan keresse a mostani helyzet kiváltó okait is, mert úgy vélem, hogy a megnyugtató megoldás megtalálásához ez az út vezet.

Az Egyesült Államok jól érzékelhetően a katonai csapásméréshez nem kívánja a NATO erőit igénybe venni. Az Egyesült Államok maga akarja megvívni ezt a harcot, de számít régi és új szövetségeseire, számít minden országra, amelyek fontosnak tartják, hogy a terrorizmus megszűnjön a világban.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja fontosnak tartja, hogy az Egyesült Államok által létrehozandó, terrorizmus elleni világméretű koalícióhoz minél több arab ország is felsorakozzon. A NATO döntött arról a szerepvállalásról, amelyet most a világ jobbá tétele érdekében tenni akar. Ennek egyik eleme, hogy ha az Egyesült Államok kivonja katonai erőit a Balkánról, az európai országoknak kell betölteniük az ott keletkező űrt.

Magyarország elfogadja a nyolcpontos kérést, amelyet az Egyesült Államok a NATO-hoz küldött. Egyetértünk azzal, hogy az európaiaknak, így nekünk is erőteljesebb szerepet kell vállalni az európai ügyek intézésében. Mi érdekeltek vagyunk abban, hogy a balkáni béke tartós és szilárd legyen. Hazánk most is jelen van a világ számos pontján békemissziókban, mert felelősséget érzünk a világ biztonságáért, békéjéért. A jövőben, ha szükséges, a Balkánon hangsúlyozottabban is meg fogjuk mutatni ezt a felelősségérzetünket.

Az Egyesült Államok bemutatta bizonyítékait a NATO-nak: a bizonyítékok azt támasztják alá, hogy az Egyesült Államokat kívülről irányított támadás érte. Erre az esetre alkalmazni lehet az észak-atlanti szerződés 5. cikkelyét. A felénk irányuló kérés az, hogy engedjük át légterünket a NATO-szövetségeseink repülőgépeinek áthaladásához. Ezt a kérést minden tagország teljesíti, sőt nemcsak a NATO-tagországok, hanem a szövetségen kívüli országok is, amelyekhez ilyen kéréssel fordultak. Itt most nekünk az a dolgunk, hogy a világméretű összefogáshoz azzal is járuljunk hozzá, hogy megengedjük szövetségeseinknek légterünk használatát, ha arra igényt támasztanak.

Szeptember 24-én itt, a parlamentben hoztunk egy határozatot. Ehhez képest a ma hozandó határozatban lényegi új elem az, hogy NATO-szövetségeseink mindegyike számára megnyitjuk a légterünket.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a kormány ezen javaslatát támogatja, mert átérezzük azt a politikai felelősséget, amellyel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy gyermekeink és unokáink biztonságosabb világban élhessenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Simon Miklós képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. SIMON MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt frakciója a határozati javaslat elfogadását a következők miatt támogatja.

Azért támogatjuk, mert a NATO-szövetség rendszerében ez hazánk alapvető kötelezettsége.

(14.20)

Azért támogatjuk, mert a korábban megadott és az amerikai fegyveres erőkre vonatkozó felhatalmazást egészíti ki a mostani tárgyalási anyag szövetségeseinkre való felhatalmazással.

Szeretném hangsúlyozni - mint aki némi jártassággal rendelkezik a külügyek vonatkozásában -, hogy a felkérés tárgyalására azért most kerül sor, mert komoly diplomácia nem tesz önkéntes felajánlásokat, az engedélyt akkor adja meg, amikor azt kérik. NATO-szövetségeseink a légtérhasználat vonatkozásában most fordultak hozzánk.

Tudomásul kell vennünk, hazánk NATO-tagsága nemcsak előnyöket jelent, nemcsak hazánk biztonságát szavatolja, hanem kötelezettségeink is vannak. Ezen határozat elfogadása csak minimális hozzájárulás a szövetség erőfeszítéseihez. Nem hiszem, hogy képviselőtársaimnak vagy a televízió képernyője előtt ülő és rádiót hallgató honfitársainknak különösképpen bizonygatni kellene, hogy ez az összefogás már régen túlhaladta a NATO törekvéseit. Ez a világ összefogása egy láthatatlan ellenség, a terrorizmus ellen.

Engem megnyugtat az a tény, amit a világpolitikában látok. Ez higgadtság, megfontoltság, az ügy határozott kézben tartása diplomáciai és katonadiplomáciai téren, ami nem engedi az események elszabadulását, kezelhetetlenné válását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jóleső érzéssel nyugtázhattam a honvédelmi bizottság nemrég befejeződött ülésén is, hogy egy párt kivételével kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim a kérdést illetően egy koordináta-rendszerben mozogtak. Biztos vagyok benne, hogy ez tükröződni fog a plenáris ülésen is, és a parlament nagy többséggel fogja elfogadni az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Megadom a szót Szent-Iványi István frakcióvezető úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban az Egyesült Államok vezetése bemutatta a terrortámadással kapcsolatos bizonyítékait, dokumentumait a szövetségesek, illetve a partnerországok vezetőinek. Akik láthatták ezeket a dokumentumokat, és akiket mi szavahihető embereknek tekintünk, egyértelműen azt állították, hogy a bizonyítékok meggyőző erejűek, legalábbis három következtetés ma már egyértelműen levonható a terrortámadás következményeiből. Először is: tudjuk azt, hogy a terrortámadásban részt vevők túlnyomó többsége az Al-Khaida nevezetű terroristacsoport tagja volt vagy azzal szorosan együttműködött. Másodszor: ma már egyértelműen tudjuk, bár sok kétségünk efelől sem volt, hogy Oszama bin Laden ennek a csoportnak a szellemi vezetője, de több is mint szellemi vezetője, közvetlen irányítója. Harmadrészt: afelől sincs semmiféle kétségünk, hogy az afgán kormány - pontosítsunk: a tálib kormány - nemcsak menedéket biztosított az Al-Khaida csoport és Oszama bin Laden számára, hanem tevőlegesen is segítette az ő tevékenységüket.

E három következtetés nyomán egyértelművé vált, hogy az atlanti tanács szeptember 12-ei feltételes washingtoniszerződés-értelmezése ma már a feltétel nélkül értendő. A feltétel az volt, egyértelműen bizonyítható-e, hogy külső, méghozzá valamely állam által is támogatott támadásról van szó. Ma már egyértelmű, hogy ez a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának szeptember 29-ei határozata, valamint az atlanti tanácsnak a szeptember 12-ei és október 4-ei döntése értelmében egyértelmű, hogy a szövetség valamennyi tagja e világméretű koalíció részesévé vált, és közös erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy korunk egyik legveszélyesebb fenyegetésével, a világterrorizmussal szemben fellépjünk. Mindannyiunk közös ügyéről van szó - ez már a korábbi vitában is számtalanszor elhangzott -, a támadás valójában mindannyiunkat ért.

Szeptember 24-én a vitában többen aggodalmakat fogalmaztak meg, jogos és megfontolandó aggodalmakat. Az aggodalmak részben arra vonatkoztak, hogy a szabad világ fellépése talán aránytalan lesz, talán túlzó lesz, talán olyan következményeket fog előidézni, amelyeknek a végét magunk sem látjuk előre. Az elmúlt hetek vagy másfél hét eseményei és a diplomáciából kirajzolódó kép egyértelművé tette, hogy az Egyesült Államokat és szövetségeseit megfontolt, óvatos magatartás, nagyfokú körültekintés jellemzi. Arra vannak tekintettel, hogy valóban csak az érintettek, a bűnösök szenvedjenek, és hogy valóban a problémák gyökeréig hatoljanak, és ne felületes megoldásokat keressenek, mert bizony a problémára megoldásokat kell keresnünk, és a megoldások is csak világméretűek lehetnek. Ezekről a múltkor volt alkalmam, szerencsém hosszabban is beszélni.

Az elmúlt napok kedvező tapasztalatai voltak számunkra - a külügyi bizottság számára is - azok a megbeszélések, amelyeket az iráni külügyminiszter-helyettessel vagy az albán vezetéssel folytathattunk, ami egyértelművé tette, az iszlám vezetők számára is világos, hogy ez nem ellenük irányul, hanem a terrorizmus ellen, amely őket is egyformán veszélyezteti. Ez az ügy tehát mindannyiunk ügye, nemcsak a nyugati civilizáció ügye, hanem minden békeszerető, tisztességre törekvő ember ügye, így a mérsékelt iszlám vezetőké is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak teendőink, sok mindent elmulasztottunk eddig, van, amit meg kell tennünk, csak egy dologról szeretnék most már röviden beszélni. Ilyenkor, amikor az emberek fenyegetve érzik magukat, amikor az egyik legféltettebb kincsük, a biztonságuk kerül veszélybe, gyakran nagy a csábítás, hogy a biztonság érdekében a szabadságukból is feladjanak valamennyit. Ez a csábítás azokban a stabil demokráciákban is megvan, ahol a szabadságnak évszázados hagyományai vannak; ahol a demokratikus intézmények szilárdak és jól működnek, még ott is felmerülnek azok a félelmek, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntheti a bába, hogy bizony akkor, amikor meg kell szigorítani ezeket az intézkedéseket, akkor a szabadságból is elveszünk. Egy olyan társadalomban, ahol nem túl sok a szabadság, hanem túl kevés - Magyarországról beszélek, tisztelt képviselőtársaim -, még nagyobb figyelemmel kell lennünk.

Természetes, hogy minden ésszerű intézkedést meg kell tenni a biztonság növelése érdekében, de még nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk, hogy ez véletlenül se járhasson a szabadságjogok, az emberi jogok sérelmével. Tehát hadd figyelmeztessem tisztelt képviselőtársaimat a nagy amerikai államférfi bölcs szavaival - Benjamin Franklinről van szó -, aki azt mondta, hogy aki a biztonság érdekében a szabadságáról kész lemondani, az könnyen elveszítheti mind a kettőt. Ezt a veszélyt kell nekünk közösen elkerülni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Az amerikai középületek elleni terrortámadás óta a magyar társadalomban is megindult a vita a kialakult helyzetről, annak értékeléséről és Magyarország lehetséges szerepéről. Túlzás nélkül állíthatom, hiszen ilyen témájú internetes vitában is részt vettem - és ennek kapcsán éppen azt állíthatom, hogy azt hiszem, elég nagy a szabadság Magyarországon ahhoz, hogy minden vélemény megjelenjék szemben az előttem szólóval -, társadalmunkban uralkodó vélemény a terror, mint eszköz elítélése, sőt állíthatom, hogy ez a spontán nemzetstratégia része.

Tudom, szokatlan szóösszetételt használok: spontán nemzetstratégia. Valami olyasmi ez számomra, mint a láthatatlan alkotmány. Olyan nemzetstratégia, amely benne van az emberek közösségi viselkedésében, és része ennek a viselkedésnek a terrorizmus elítélése, annak a viselkedésnek, amilyet nemcsak a hazai, de a szomszédságba szakadt magyarság is folytat, politikai megnyilvánulásai vannak. Gondoljuk meg, milyen lenne térségünk biztonsága, ha a magyar nemzeti kisebbségek is az erőszakhoz folyamodnának, amikor a hatalom korlátozza vagy éppen megfosztja őket közösségi életlehetőségeiktől! Ha nem a jog és a törvények gyakran ellenük hozott intézkedések keretei között harcolnának jogaikért, lenne-e akkor stabilitás ebben a térségben? Vajon miért olyan nehéz ezt elismerni a többségi nemzetek politikusainak?

(14.30)

Tisztelt Ház! Éppen ezért joggal állíthatom, hogy népünk elítéli az ártatlanok elleni erőszakos módszereket; olyan világban kíván élni, ahol személyesen is biztonságban érzi magát. Ha nemzeti politikánkban kerüljük az erőszakot, hogyne akarnánk elkerülni azt, hogy a világ terrorizmusa begyűrűzzék, mert ha a világon elterjednek ezek a jelenségek, akkor nyilvánvalóan Magyarország nem marad ki belőle.

A NATO Állandó Tanácsának határozata felfogásunkkal teljes összhangban áll. Az pedig mindnyájunknak könnyebbé teszi a döntést, hogy a terrorizmus letörésének folyamatában - bármilyen hosszan is tartson az - Magyarország szerepe mértéktartó, támogató jellegű. De ha nem az volna, ez akkor sem lenne zsákutca. Zsákutca a terror világa lenne! Clausewitz azt írja valahol, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel. Én azt hiszem, hogy a jelen intézkedéssor pedig a bűnüldözés folytatása más eszközökkel, hiszen a bűn maga is egy minőségileg veszélyesebb fokára lépett.

Örömmel tapasztalhatjuk ugyanakkor az eddigi lépések eredményét, amelyek kedvező kimenetelt vetítenek elénk. Csak példaképpen: a szuverenitására oly féltékeny Franciaország engedélyezi amerikai katonai gépek átrepülését az ország felett, és kész támogatni az Indiai-óceánon felsorakozó amerikai haditengerészeti egységek működését. Oroszország vállalja a végvár szerepét, és ezt én úgy fogom föl, hogy nyílt szakítás az egykori Szovjetunió terrort támogató politikájával. És nem utolsósorban a mérsékelt mozlim rendszerek is szükségesnek látják a terror megfékezését.

Ők is átélik, hogy ez őket is fenyegeti. És az sem utolsó szempont talán, hogy megindult a tálib rendszer porladása, eróziója. Vezetők menekülnek el Kandahárból, sőt az országból is. A lakosságot eddig zaklató vallási rendőrség eltűnt Kabulból és Herát utcáiról. Azt hiszem, ezek fontos jelzések.

Tisztelt Ház! Magyarország NATO-tagállam - saját akaratából az. Magyarországnak érdeke térségünk biztonságának fenntartása. Magyarország tagja az európai államok emberi jogokra épülő közösségének. Érdekeinket eddig is a jog eszközeivel kívántuk érvényesíteni, ezután is így kívánjuk. Ezért mondhatom azt, hogy az MDF támogatja a szövetségesek számára a légteret átengedő országgyűlési határozati javaslat elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Bevezetőben néhány már elhangzott észrevételre szeretnék reagálni. Elhangzott, hogy higgadt, megfontolt intézkedésekre van szükség. Ezekkel egyet is értünk, csak éppen nem ezt tapasztaljuk. Mit látunk? Kapkodást, több vonalon is. Tegnap délután 3 órakor érkezett egy felkérés, ma délután 1 órakor már összeül az Országgyűlés, haptákban áll. Ezt aligha lehet higgadt és megfontolt intézkedésnek nevezni, ezt semmi másnak nem lehet nevezni, csak kapkodásnak.

De továbbmegyek: szeptember 24-én, azaz nem egészen két héttel ezelőtt már hozott az Országgyűlés egy határozatot, amiben adott egy felhatalmazást, most újra összeül, megint ad egy felhatalmazást, és már Csurka István is megkérdezte, mi van akkor, ha három nap múlva, egy hét múlva újra jön egy felkérés. Ez a higgadt és megfontolt intézkedés? Nem, kérem, ez a kapkodás, ez az azonnali haptákba állás, semmi más!

Elhangzott az is, hogy világos és konkrét bizonyítékok állnak rendelkezésre, ezért szükséges ez az intézkedés. Én tegnap néztem a magyar televíziót, ahol a külügyminiszter urat faggatta egy riporternő; ő is világos és konkrét bizonyítékokra hivatkozott, és amikor megkérdezte a riporter: miniszter úr, tetszett látni ezeket a bizonyítékokat? - a miniszter úr azt mondta, hogy nem, nem látta. Akkor nem tudom, hogy milyen konkrét és világos bizonyítékokról beszélünk.

Ehhez még hozzáteszem, hogy ma délelőtt a házbizottságban az is elhangzott, hogy nem is kell látnunk nekünk ilyen bizonyítékokat, mert ha nem is lennének, nekünk akkor is el kell hinni azt, amit az Amerikai Egyesült Államok mond, és kutya kötelességünk beszállni ebbe az akcióba. Tehát ne beszéljünk itt világos bizonyítékról! Beszéljünk arról, hogy nincs szükség bizonyítékra, mert nekünk akkor is részt kell venni ebben! Ez az igazság. Tehát bizonyítékot egyelőre senki nem látott, csak látott valaki olyat, aki látott bizonyítékot. Akkor beszéljünk világosan és nyíltan!

Némi problémánk van magával a fedőnévvel is, az akció fedőnevével. A múltkor már rávilágítottunk arra, hogy a "Végtelen igazság" fedőnév mennyire hamis volt. Most kitalálták a "Tartós szabadság" fedőnevet - ez legalább olyan hamis. Kinek a tartós szabadsága, tessék mondani? Állította ezt valaki, vagy elemezte valaki, hogy kinek a tartós szabadsága? Tartós szabadság ugyanis nem létezik. A szabadság vagy van önmagában és akkor tartós, vagy ha ideiglenes, akkor nem szabadság. Akkor csak egy szabadlábon levés valamennyi ideig. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jaj!) Jaj, igen!

Na most nézzük meg, hogy kinek a szabadsága! A mi szabadságunk vajon? Van nekünk döntési szabadságunk, amikor azt mondják, hogy igenis, kénytelenek vagyunk részt venni ebben az akcióban? (Dr. Dávid Ibolya: A terrorizmusról beszéljen, képviselő úr!) Miben különbözik a szabadságunk (Dr. Vágvölgyi János ütemesen tapsol.) az elszólás szerinti varsói szerződésbeli szabadságunktól, amikor most is ugyanúgy felső utasításra részt kell venni valamiben?

A Fidesz vezérszónoka is azt mondta, hogy nem gondoltuk a NATO-ba való belépéskor, hogy e kötelezettségünknek valaha eleget kell majd tenni. Hát igen! Ők nem gondolták. Mi gondoltuk, már akkor is azt mondtuk, hogy alaposan meg kell gondolni. Úgy látszik, akkor is egyedül a Magyar Igazság és Élet Pártja látta azt, hogy ennek valamilyen következményei lehetnek. (Dr. Dávid Ibolya: Csak a terrorizmus hiányzik ebből a felszólalásból!) Igen, itt vannak a következmények! Ráadásul olyan nagyon nem is kéne arra a NATO-belépésre hivatkozni, amit a lakosság körülbelül egyharmada támogatott, hiszen emlékszünk rá, hogy a részvétel nem érte el az 50 százalékot, és a résztvevőknél is 25 százalékos ellenszavazat volt. Tehát arra hivatkozni, amit egy kisebbség támogatott, azért talán nem kellene.

Megemlíteném még azt is, hogy elhangzott külföldi elemzőktől, hogy itt hosszú háborúra kell készülni. Ezek szerint hazánkban megint ideiglenesen állomásoznak idegen csapatok? Beláthatatlan ideig idegen csapatok állomásoznak hazánkban? Erre is volt már példa. Kísérteties! Kísérteties a hasonlóság és az egybefüggés.

Azt már nem is mondom talán, hogy amióta szeptember 11-e óta zajlik ez a háborúra való felkészülés, az újságok sorba hozzák az elemzéseket: a fegyvergyártók haszna, megrendelése a háromszorosára szökött fel az elmúlt időszakban, néhány hét alatt háromszorosára. Tehát kérdezem én: kinek az érdeke akkor elsősorban ez? Kik mozgatják ezt?

Igen, mi is azt mondtuk, nagyon sokszor leszögeztük, hogy elítéljük a terrorizmust. Elítéljük ártatlan emberek halálát, áldozattá válását. De vajon most, ennek az akciónak nem lesznek ártatlan áldozatai? Nem lesznek olyan halálesetek, amelyeket senki nem provokál ki?

A fenti indokok alapján a Magyar Igazság és Élet Pártja - ahogy már Csurka István is elmondta - nem tudja támogatni a határozatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre jelentkezettek felszólalásának a végére értünk. Még Bársony András képviselő úr jelentkezett az MSZP-ből szólásra. Megadom neki a szót.

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A terrorizmus ott kezdődik, ahol egy társadalmi csoport úgy gondolja, hogy a demokratikus eszközöket nem tudja, vagy nem akarja használni. Nem most kezdődött, nem szeptember 11-én tapasztalhattuk ennek első tragikus jeleit. Együtt él vele a társadalom gyakorlatilag a második világháború befejezése óta. (Csurka István: 1917 óta, édesapám!)

Egy amerikai elnökjelölt korábban azt mondta, hogy a harmadik világháborúnak nem lesznek veteránjai.

(14.40)

Valószínűleg nagyon sok olyan apokaliptikus jelző hangzott el az elmúlt időszakban, mint ez utóbbi, én mégis azt az oldalát szeretném a tisztelt képviselőknek jelezni, hogy ami most történik, ez a világméretű összefogás, ez éppen az ellenkezőjére ad némi alapot: végiggondolni azt, hogy az összefogás nem a félelmet erősíti, még akkor sem, ha egyesek ezt úgy vélik, hanem ez az összefogás megelőzni hivatott az emberi félelmet, azt, hogy az emberi társadalom félelemben töltse az elkövetkezendő éveket. Meggyőződésünk szerint semmi nem árt jobban a békés jövő képének, mint hogy egyesek azt próbálják felvázolni, hogy ebben a helyzetben nincs más megoldás, mint permanensen és állandóan félni.

Meggyőződésünk szerint az a kép, amit a globalizációról felfestenek egyesek, mondván, hogy ez az oka minden rossznak, ami ma a világon fellelhető, egy dologról szándékosan igyekszik elfelejtetni velünk valamit. A globalizáció nemcsak egy gazdasági folyamat, nemcsak pénzügyi folyamatok sokasága, hanem egy olyan kulturális folyamat, amelyet lehet szeretni, lehet nem szeretni, de egy biztos: bizonyos értékeket is közvetít. Ha valaki végiggondolja, hogy mi az értékközösség azon országok között, amelyeket ma a terrorizmus fő fészkeként jelenítenek meg, és mi az értékazonosság a fejlett nyugati világ között, akkor az elemzők bizony nagyon keveset fognak találni. De az is igaz, hogy ez ad alapot azoknak az embereknek, akik egyszerűen képtelenek megérteni azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek Európában és a fejlett világban lezajlanak, ahhoz, hogy ilyen eszközökhöz nyúljanak.

Itt tehát nem misszióról, nem valamifajta misszionárius vagy hittérítő mozgalomról van szó, amelynek az a feladata, hogy megismertesse ezeket a társadalmakat a demokratikus értékrenddel, de arról mindenképpen igen, hogy csak egy demokratikus értékrend képes kordában tartani ezeket az indulatokat. Akik ma éppen a globalizációt próbálják megjelölni ezen cselekmények okaként, azok semmi máshoz nem nyújtanak segédkezet, mint hogy erősítsék a tudatot azokban, akik ezeket az eszközöket időről időre, rendszeresen használni kívánják. Amikor egy ilyen világméretű koalíció összejön, ahol politikai és egyéb ellentéteket képesek korábban konfrontálódó országok félresöpörni - csak hogy Kínát, Oroszországot és az Egyesült Államokat nevezzem meg, mint három szélső pontját ennek -, akkor azt kell mondani, hogy a helyzet kicsit olyan, mint amikor Murphy törvényét szokták idézni, hogy amikor már minden irracionális megoldás alkalmatlanná válik, akkor végül is valahol a ráció tör utat magának.

A küzdelem mindannyiunk ellensége ellen folyik, a terrorizmus, a lappangó bűn ellen, és meggyőződésünk szerint ez a világméretű koalíció itt és most arról szól, hogy nyugalmat tudjunk kölcsönözni és nyugalmat tudjunk sugallani az embereknek. Éppen nem az ellenkezőjét kell mondani, éppen nem arra kell őket felkészíteni, hogy azért fogunk össze, mert itt most valami rettenetes következik. Nem! Azért kell összefogni, hogy pontosan az következzék, ami egy demokratikus társadalom alapvető célja: a nyugalom és az emberi méltósághoz hű élet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt valamennyi képviselőjének meggyőződése, hogy ez a lépés elkerülhetetlen; akik úgy gondolják, hogy nem tudták, hogy mit vállalnak a NATO-tagsággal kapcsolatban, azok valószínűleg akkor hiányoztak néhány politikai vagy politikatörténeti foglalkozásról, ha éppen nem ültek itt a parlamentben. Meggyőződésünk szerint teljesen világos volt, hogy Magyarország mit szeretne vállalni, hova tart, és milyen értékrendszer mellett vállal közösséget más országokkal. Ezt a babaruhát utólag nem lehet visszavenni! Aki egyszer elvállalt egy kötelezettséget, nem csak erkölcsi értelemben válik annak kötelezettjévé.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások végére értünk. Megkérdezem Martonyi János külügyminiszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, megadom a szót.

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném a köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik támogatták és a szavazatukkal is támogatni fogják a határozati javaslatot. Külön szeretném megköszönni azokat a felszólalásokat, amelyek támogatásukról biztosították nemcsak a Ház előtt fekvő határozati javaslatot, hanem a kormány eddig meghozott intézkedéseit is. Úgy látom, hogy ez a vita ma szinte teljes nemzeti egyetértést, teljes konszenzust tükrözött, és ebben a parlamenti pártok nagyfokú felelősségérzete nyilvánult meg. (Folyamatos zaj.)

Ezt annak ellenére mondom, hogy voltak egyes kérdések, amelyeket másként ítélünk meg. A felszólalások többsége azonban tartalmilag is azonos volt. Én azt hiszem, nagyon régen fordult elő olyan eset itt, a Magyar Országgyűlésben, amikor ennyire egybehangzó, egy irányba mutató felszólalások sorozata követte egymást.

Szeretnék egy megjegyzést tenni a parlamenti hatáskör témájáról, amely felmerült több felszólalásban is. Nem ez a mai vita tárgya, de röviden meg szeretném jegyezni, hogy itt nem is elsősorban arról van szó, hogy parlamenti döntést igényel-e ez a kérdés, más kérdés, vagy sem, hanem ennél sokkal bonyolultabb, sokkal nehezebb kérdéskörről van szó, nevezetesen: a nemzetközi jog és a belső jog viszonyáról. A magyar alkotmány egyebek mellett ezt a kérdést sem rendezi teljes világossággal, és ezért állhat elő egy olyan helyet, hogy egyrészt van egy nemzetközi jogi kötelezettségünk, ami vitathatatlan, és amit annak idején nemcsak népszavazással, hanem törvénnyel is elfogadtunk, és mégis külön döntést kell hoznunk.

Szeretném jelezni, hogy a sokat hivatkozott 5. cikk nagyon világosan és egyszerűen annyit mond, a felek abban egyeztek meg, hogy az egyikük vagy többjük ellen intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek, tehát saját maguk ellen irányuló támadásnak is. Ez a dilemma, és azt hiszem, el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy ezt hogyan oldjuk meg. A kormány szilárd elhatározása az, hogy meg is fogja oldani ezt a kérdést, és megfelelő javaslatot fog erre nézve előterjeszteni.

Zárójelben még annyit megjegyeznék, hogy ez a kérdés elkerülhetetlenül fel fog merülni egy másik összefüggésben, nevezetesen, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk kapcsán, amikor szintén rendezni kell az európai jog és a belső jog viszonyát. Lesz még alkalmunk erről eszmét cserélni, de azt hiszem, ennek a megjegyzése mindenféleképpen szükséges volt.

Ami a bizonyítékokat illet, szeretném azt jelezni (Dr. Fenyvessy Zoltánnak:) a képviselő úrnak is, hogy ma reggeltől a Külügyminisztérium honlapján szerepel a jelentés elég nagy része. Nyilvánvaló, hogy itt senki nem fogta meg, senki nem ízlelte a tárgyi bizonyítékokat, ezzel szemben elolvastuk azokat a következtetéseket, amelyek egyértelműen mutatják azt, hogy hova vezetnek a szálak, ki tervezte, ki szervezte ezt a támadást, és melyik az a rendszer - nem neveznék meg országot, rendszert mondanék -, amelyik ezt a terrorista hálózatot támogatja és oltalmazza.

(14.50)

Tisztelt Országgyűlés! Három évvel ezelőtt, amikor vitatkoztunk a NATO-tagságot megelőző népszavazás kapcsán előnyökről és hátrányokról, akkor elhangzott ebben az országos párbeszédben, hogy növekszik az ország biztonsága, feltehetőleg lesznek jelentős áttételes gazdasági előnyök is, és még sok más kérdés felmerült.

Azt hiszem, a legfontosabb érv az volt és most is az, hogy amikor csatlakoztunk az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, akkor egy értékközösséghez csatlakoztunk. Ezek a saját értékeink voltak, és most is a saját értékeink, és itt mindenekelőtt látni kell azt, hogy most éppen ezeket az értékeket érte nagyon súlyos támadás. Ez ellen védekezünk, és ehhez teremtjük meg most a szükséges feltételeket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, most a határozathozatal következik. Felhívom a figyelmüket, hogy az előterjesztés elfogadásához az alkotmány 19. §-ának (6) bekezdése alapján a jelen lévő képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az "ENDURING FREEDOM" (Tartós Szabadság) - korábbi elnevezéssel "INFINITE JUSTICE" (Végtelen Igazság) - művelethez történő magyar hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslatot a minősített többség szabályai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 286 igen szavazattal, 9 nem ellenében, tartózkodó szavazat nélkül az országgyűlési határozati javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. (Moraj és taps a kormánypártok soraiban. - Csenget.) Mindazok, akik szeretnék meghallgatni a képviselő úr által elmondottakat, kérem, foglaljanak helyet! (Rövid szünet. - A képviselők többsége elhagyja az üléstermet.)

Képviselő Úr! Egy kis türelmet kérnék még, és azt kérném, hogy akik viszont nem kívánják meghallgatni a képviselő úr által elmondottakat, vagy üljenek le, vagy hagyják el a termet, de semmiképpen ne ilyen zajos módon adjanak hangot véleményüknek! A csend helyreállt, úgyhogy a képviselő urat illeti a szó.