Felszólalás adatai

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Röviden csak annyit szeretnék elmondani Hadházy képviselő úrnak, hogy a 135., 136., 137. és a 138. ajánlási pontban Gál Zoltán és Tóth András tettek kísérletet arra, hogy az ön által is felvetett problémát, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság kérdését rendezzék, nem is kis összeggel, 430 millió forinttal, és mindezt tették volna a még nem létező - a még csak most parlamenti vitaszakaszban lévő -, szervezett bűnözés elleni koordinációs központnak rezervált pénzekből. Sajnálattal kell megállapítanom, és úgy látszik, hogy a képviselő úr nem vette észre, egyetlen bizottság és a kormány sem támogatta ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadházy Sándor javaslatához szeretnék hozzászólni támogatólag, amely a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bizonyos pluszfinanszírozását célozta meg. Igaz, hogy Pest megyének egyetlen nagyvárosa nincs, igaz, hogy Pest megyének egyetlen megyei jogú városa sincs, de mégis tudjuk, hogy idegenforgalmi szempontból Budapest és a Balaton után a legfrekventáltabb része Magyarországnak a Dunakanyar. Ez vonzza a bűnözőket. Számtalan olyan ügylet van e frekventált idegenforgalmi területen, amely az ország más részén nem található, és ezt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon kell megoldani. Ismerjük a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság helyzetét, nem kiemelt az országban, holott éppen az idegenforgalmi vonzás miatt kiemelten kellene kezelni.

Ugyanezen szempontból támogatom a Nagymaros helyreállítására irányuló pénzbiztosító módosító javaslatot. Ha valaki felülről, Visegrádról vagy a Prédikálószékről lenéz erre a tájra, ez egy sebzett táj. Ennek a képtelen nagymarosi gátötletnek a maradványa még mindig látszik ezen a csodálatos vidéken, amely pontosan ezt az egyébként rendkívül kedvező dunakanyari idegenforgalmi vonzást rontja. Tehát mindenféleképpen szükség van idegenforgalmi szempontból is, de környezetvédelmi szempontból is ennek a tájnak az eredeti állapotban való vagy legalábbis azt megközelítő helyreállítására.

Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hadházy Sándor úr, a Fidesz képviselője.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az MSZP képviselőinek a hozzászólására kívánok reflektálni. Valóban vannak ilyen módosító javaslatok a Ház előtt, azonban ennek a forrása rossz. A szervezett bűnözés elleni védekezés és küzdelem jelentős forrásokat igényel, és ez a fő csapás a közbiztonság területén, amely nemcsak közbiztonsági, hanem gazdasági jelentőségű is. Tehát nyilvánvaló, hogy ezeket a módosító javaslatokat ennek függvényében nem tudjuk támogatni, ezért kellett keresni más megoldást és más forrásokat. Örülünk annak, hogy sikerült megtalálnunk ezeket a forrásokat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Több jelentkezőt a belügyminisztériumi fejezethez nem látok, ezért a vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetére. Megkérdezem, hogy ki kíván felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. A vita e szakaszát is lezárom.

Következik a Honvédelmi Minisztérium fejezete. Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselője jelentkezett. A képviselő urat illeti a szó.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezete kapcsán a 11. vitaszakaszhoz szeretnék hozzászólni. A tegnap délután folyamán ebben a tárgykörben már jelentkeztem hozzászólásra. Akkor elmondtam, hogy a MIÉP-frakció a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetén belül két darab frekventált módosító indítványt terjesztett elő.

Az egyik módosító indítvány, amelyről tegnap részletesen szóltam, egy mezőgazdasági reorganizációs alap létrehozatala, amely a csődközelbe, illetve csődbe került mezőgazdasági feldolgozó üzemek állami pénzforrásokból történő reorganizációját szolgálná. Erre a célra a 2001. évi költségvetésből 20 milliárd forintot indítványoztunk. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a kormányzati többség, illetve a kormány ezt az indítványt nem támogatta. Azonban határozott álláspontunk az, hogy a mezőgazdaságban mindenképpen szükség volna egy reorganizációs alapra, és kívánatos lenne, célszerű lenne, ha ebben a tárgykörben hatpárti konszenzus bontakozhatna ki.

A másik fontos indítvány - most erről szólnék részletesebben - szerint indítványoztam azt, hogy a most jelenleg zajló szövetkezeti üzletrésztörvény vonatkozásában a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetésére állami költségvetési pénzforrásokból kerülne sor.

(10.00)

Ennek az indítványnak a lényegét az adja, hogy szeptember 25-én az Országgyűlés elkezdte tárgyalni a szövetkezeti üzletrésztörvényt. Itt a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetéséről van szó. Megdöbbentő azonban - az elmúlt két és fél év országgyűlési képviselősködése alapján mondom -, hogy ehhez a törvényjavaslathoz születtek ugyan módosító indítványok, de több mint két-két és fél hónap után sincs a kormánynak álláspontja. Úgy látjuk, hogy a kormánykoalíción belül bizonytalansági helyzet alakult ki.

A módosító indítványom azt a hatást kívánja elérni, elismerve a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetésének jogosságát, hogy ez a kifizetés ne a téeszeket, illetve az aktív téesztagokat terhelje, hanem erre állami pénzforrások teremtődjenek meg. Minden más egyéb megoldási javaslat, mint a gépkivitel, eszközkivitel, úgy gondolom, a mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek működképességét fogja felborítani.

Azt is látni kell, hogy ez az indítvány a maga támogatási céljával kétéves időintervallumot fogna át, tehát nemcsak a 2001-es költségvetést terhelné, hanem a 2002-es költségvetésre is egy hasonló, 15 milliárdos összeget indítványoztam. Ennek alapvetően az az oka, hogy meggyőződésem szerint a külső üzletrész-tulajdonosokat kifizetni egy év alatt nem lehet, ez nem fog menni. Azt is megmondom, hogy miért; azért, mert a háttérszámításokban a Pénzügyminisztériumnak és a Földművelésügyi Minisztériumnak egészen más számai vannak. Tehát itt az van a háttérben, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem tisztázottak a külső üzletrésztulajdonok értéke, hogy mennyi kifizetési jogosultság lenne.

A másik súlyos probléma, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetése vonatkozásában nemcsak a mezőgazdasági szövetkezetek jönnek számításba, hanem az általános fogyasztó és értékesítő szövetkezetek is. Tehát ott is vannak külső üzletrész-tulajdonosok, és ott is a jelenlegi törvényjavaslat szerint a belső üzletrész-tulajdonosoknak kellene fizetniük. Ha ez megtörténik, mi ennek a közgazdasági hatása az áfészek esetében? Tisztelettel mondom, hogy az a hatása, hogy akkor az áfészek is tönkremennek. Ha megnézzük a jelenlegi magyar belkereskedelmi szektort, akkor az tapasztalható, hogy egy éles piaci verseny van. Egy éles piaci verseny van a hagyományosan magyar tulajdonban lévő áfészek és a külföldi kereskedelmi cégek között. Az országban jelentős Penny Market hálózat van, a Tengelmann-csoportnak megfelelő érdekeltségei vannak, a METRO-áruházak is mind-mind nagyobb forgalmat bonyolítanak le. Ugyanakkor az tapasztalható, hogy az áfészek több mint háromezer kereskedelmi értékesítő egységgel rendelkeznek, és nagyobb, mintegy 200 milliárdos forgalmat realizálnak egy év alatt a '99. évi eredményadatok szerint, mint teszem azt a hat METRO-áruház.

Ebben a felfokozott piaci versenyben, ahol árverseny van, dömpingárakkal dolgoznak a METRO-áruházak és a Tengelman-csoport. Ha bekövetkezik az, hogy egy 15-20 milliárdos fizetési kötelezettség jelentkezik még az áfészeknél, akkor ezt az árversenyt nem fogják bírni, mert a forgótőkéjüket, a working capitalt egy az egyben egy törvényjavaslattal kiveszi a törvényalkotó. Tehát nem lesz arra erőforrásuk, hogy az árversenyt bírják, így tönkremennek. Felmerülhet tehát az a kérdés, hogy a törvényjavaslatnak ez-e a célja.

Azt, képviselőtársaim, senki nem vitatja, hogy a külső üzletrész-tulajdonosokat ki kell fizetni. Azonban itt az a kérdés, hogy milyen forrásokból fizetik ki. Az a nemes gesztus, ahogy önök lesöpörték nekem ezt a kétszer 15 milliárdos költségvetési indítványomat, hogy állami pénzekből fizessük ki mind a szövetkezeti, mind pedig az áfészek külső üzletrész-tulajdonosait, ezt meg lehet tenni, ugyanakkor mégsem látom rendezettnek kormányoldalon a sorokat, hiszen két és fél hónap után nincs kormányálláspont a benyújtott 42 módosító indítványhoz. A kormány egyiket sem tárgyalja.

Hetek óta a mezőgazdasági és a költségvetési bizottság is váltakozva ülésezik. Ma reggel is volt 8 órakor egy költségvetési bizottsági ülés a szövetkezeti külső üzletrészek vonatkozásában, és meg kell mondanom, semmiféle eredményt nem tudtunk elérni, mert a kormány a 42 képviselői javaslatból, amelyben számos koalíciós képviselőnek is ott volt a javaslata, egyet sem támogatott. Semmit nem támogat, ugyanakkor olyan megoldási alternatíva, amely mégiscsak lehetővé tenné a rossz törvény helyett egy másik törvényjavaslattal a problémák megoldását, nincs. Tehát itt egy exlex-állapot van, és azt hiszem, ennek a folyamatnak a kárát a mezőgazdasági és az általános fogyasztó és értékesítő szövetkezetek fogják megsínyleni.

Ezért volt az a módosító indítványom, hogy állami pénzforrásokból kerüljön sor a kifizetésre. Az álláspontom az, hogy ha ebben az országban az elmúlt tíz évben volt pénz bankkonszolidációkra, Postabankra, CW Bankra, akkor kétszer 15 milliárd forint a 2001-es és 2002-es költségvetési számokból miért ne lenne. Úgy látom, hogy a Földművelésügyi Minisztérium fejezetén belül is egy belső átcsoportosítással ez az előirányzat-összeg biztosítható lenne. Azonban értetlenül állok a történéseket figyelve, mert akár ellenzéki, akár koalíciós javaslat jön, az nem jó, ugyanakkor egy határozott irányvonal, iránymutatás nincs. Egyébként meggyőződésem, hogy a kormány végig sem gondolta, milyen közgazdasági hatásokkal járhat, ha több száz mezőgazdasági üzem és áfész tönkremegy. Ennek a szociális terheit, az utcára kerülő mezőgazdasági téesztagok - mintegy százezer emberről van szó - szociális terheit kezelni jóval nagyobb költségvetési áldozattal jár, mintha most kétszer 15 milliárdot odaadnánk ennek a szektornak.

A másik pedig, hogy én aggasztónak tartom azt is, hogy ebben az egész gazdaságpolitikai kurzusban, amely két éve érvényesül - és még másfél éve visszavan -, akár a Széchenyi-tervet nézem, akár a gazdaságpolitikai prioritásokról készített kormányjelentéseket, sehol egy szó nincs a mezőgazdaságról. Nem tudni azt, hogy a magyar mezőgazdaságban mi fog történni, egyébként azt már sejtjük, hogy az elmúlt két évben mi történt, de hogy az elkövetkezendő másfél évben mi fog történni, fogalmunk sincs, mert ezekből a kormányzati tervezetekből kimarad a mezőgazdaság teljes egészében. Mindezen hiányosságokat látva éreztem a késztetést, hogy a reorganizációs alapra, illetve a külső üzletrészek kifizetésére javaslatot tegyek állami pénzforrásokból. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kapcsolódok Lentner képviselő úr szavaihoz. Az a furcsa helyzet áll elő, képviselőtársaim, hogy ma hamarosan, mintegy két óra múlva a költségvetésnek a részletes vitája lezárul, és ettől kezdve nem lehet erről beszélni. Gondolják végig: az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentést csak holnap fogja tárgyalni utolsó előtti napirendként a tisztelt Ház. És képviselőtársaimnak volt lehetőségük megismerni, hogy ott is kiáltanak a határozatban a képviselők azért, hogy legyen egy középtávú agrárstratégia, miután nincs, így a költségvetésben is ezek a gondok megmaradnak.

A másik a külső üzletrésztulajdon. Ma este kerül napirendre ennek a kérdésnek a vitája. Szintén le lesz zárva már a költségvetés, és még nincs módunk megismerni a javaslatokat, nincs ajánlás, nem is tudhatjuk, hogy a kormánynak milyen javaslata lesz. Nekünk, képviselőknek vannak javaslataink. Hadd vigyem tovább azt, amit Lentner képviselő úr mondott: egy dolog az, ha a kormány átvállalná a költségvetés terhére, hogy kifizeti a külső üzletrésztulajdont, de a további gesztus az lenne, ha kimondaná, hogy ennek az értékét a szövetkezetek viszont osztatlan alapjukba helyezzék, mert ez tényleg azt jelentené, hogy akarjuk, hogy megerősödjenek a termelő típusú szövetkezetek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(10.10)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hanó Miklós úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Dr. Lentner Csaba és Göndör István felszólalásához kapcsolódva szeretnék azért reagálni. A mezőgazdasági bizottság tegnap este is ülésezett, és bizottsági javaslatként volt egy előterjesztés, amit egyébként a kormány is támogat, tehát kormányjavaslatként volt a bizottság előtt. Hogy az ellenzéki képviselők és az MDF ezt nem szavazta meg, az egy dolog, tehát 13:13 patthelyzettel záródott a megbeszélés, ami több órán keresztül tartott.

Azért azt itt elmondom, hogy a szövetkezeti külső üzletrésznél egy olyan jogsérelem van '92 óta, hogy ennek a megoldását valamilyen módon rendezni kell. Az eredeti előterjesztéshez képest a kormány azzal a javaslattal állt elő - és gondolom, ezt Lentner úr is tudja -, hogy privatizációs bevételekből az alanyi jogú külső üzletrészesek, akik a '92. évi I. törvény alapján lettek külső üzletrész-tulajdonosok, kifizetését átvállalja egyéves, úgynevezett kamatmentes hitel formájában a szövetkezetektől, ami meghosszabbítható. Tehát az előterjesztésben ez így szerepel, és ez elég jelentős összeg, hisz az össz külső üzletrésztulajdon felmérések szerint 50,5 milliárd forint érték, aminek jelentős részét a szövetkezeti vezetők által történt 5 százalékos kivásárlással és a szövetkezetek átalakulásával már úgymond felhasználták vagy jobban mondva leforgatták az átalakuláshoz, tehát a becsült érték 20-25 milliárd körüli összeg, amit az állam a privatizációs bevételekből fedezne is a szövetkezeteknek, pont azért, hogy ne szűnjenek meg munkahelyek, és a szövetkezet, ha életképes, akkor továbbmehessen ezzel. Tehát ez igen pozitív szándék.

Abban volt még jelentős vita, hogy a vásárolt üzletrésznél, ahol 5-10 százalékkal történt a vásárlás, és nem történt meg az átalakulás, és bizonyos személyek kezében halmozódott ez föl, ott ne történjen névértéken... - ja, és az előbb nem mondtam, az alanyi jogúaknál természetesen névértéken történne a kifizetés. Azt hiszem, ez elég komoly gesztus, igaz, hogy a '92. évi esetében névértéken, az inflációt nem figyelembe véve, de mégis nem 10-20 százalékon történne a megvásárlás. Tehát a kormánynak ez az elképzelése, és mire döntésre kerül a sor, kapcsolódó módosítóval remélhetőleg meg is történik ennek a pontos papírra vetése. A nem alanyi jogúaknál vagy inkább úgy fogalmazok, a vásárolt... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Letelt. Bocsánat.

ELNÖK: A két perc egy perce letelt, csak gondoltam, hogy... (Hanó Miklós: Akkor csak egy mondatot! - Derültség. - Tehát a vásároltnál viszont nem támogatná a kivásárlást.) Kétperces hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hallani az Országgyűlésben, hogy a mezőgazdasággal nem foglalkozunk eleget és nem elég behatóan, azt jó kimondani, mert ez bizony így van. Azonban, hogy semmit sem, olyan túlzás, ami nem áll. Igen tisztelt képviselőtársaim, a legkülönbözőbb alkalmakkor előkerül a téma, én magam többször már bocsánatot kérek, mintegy bocsánatot kérek a Ház plénumában és bizottságokban is, hogy hányszor előadom a mezőgazdaság függő problémáit, különösképpen azt, hogy a mezőgazdaság struktúrájával mennyire zavaros a kép. Hogy mi az optimális gazdaság, az 5 hektár, az 50 vagy az 500, vagy az 5000? Nyilván mindegyik optimális különböző gazdaságpolitikai és termelőeszköz-kombinációk alapján. De ezzel a témával, igen tisztelt Göndör képviselő úr, igen tisztelt Lentner képviselő úr, mi állandóan foglalkozunk, éppen képviselőtársaim többször hallották ezt.

Még azt hadd jelentsem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Pártban van egy olyan műhely, ahol számtalanszor végigbeszéltük, végigültük ezt a témát. Hogy nem ott tartunk, ahol szeretnénk, ebben teljesen egyetértek kritikus képviselőtársaimmal, de hogy ez nem szívügyünk és észügyünk nekünk, azt nem volna helyes mondani, mert valóban ebből valami ki fog jönni, ki fog születni éppen azért, mert annyira izzadunk, hogy megértsük és előrevigyük a helyzetet arról a holtpontról, ahol valóban jelenleg van. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Horváth Képviselőtársam és Hanó Képviselőtársam! Most vagyok végképp elkeseredve. Ha önöket is be lehet csapni azzal, ami most történik, akkor hogyne lehetne azokat, akik nem tudnak bejutni ide a Ház falai közé! Gondolják végig! Ha attól, hogy nem a hatálybalépést követő X. napon belül kell kifizetni, hanem egy éven belül, ez akkor is tőkekivonás az agráriumból, uraim! A padlón lévő agráriumból még pénzt kivonni!? Aki ehhez asszisztál, szerintem az valami nagyon-nagyon rossz ügyet szolgál.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lentner Csaba úr, a MIÉP képviselője.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Horváth János képviselő úr jó szándékát már tegnap sem vontam kétségbe, azonban azt tudom mondani, képviselő úr, hogy bármennyit is foglalkoznak önök a mezőgazdasággal, a Széchenyi-tervben ilyen fejezet nincs. A mezőgazdaságra utaló fejezet sincs, tehát a kereskedelemből vagy az iparból kifolyólag, tehát még összekapcsolása sincs a mezőgazdasággal a Széchenyi-tervnek.

Ami pedig a mezőgazdaság felvirágoztatását érinti: nézze, '92-ben a szövetkezeti törvények hatálybalépését követően egy vagyonfelosztási folyamat ment végbe a téeszekben. Ez a vagyonmegosztási folyamat felemás eredményt hozott, hiszen már akkor az üzletrészek több mint 50 százaléka külső üzletrész-tulajdonosokhoz került. Azóta számos olyan külső üzletrész-tulajdonos volt, aki eladta az üzletrészét, és számos olyan belső üzletrész-tulajdonos is volt, aki eladta az üzletrészét. Aki megvásárolta spekulatív célzattal, főleg az utóbbi egy-két évben, tudva azt, hogy majd lesz egy ilyen kisgazda törvényjavaslat, hogy ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat névértéken, fölvásárolják ezek a spekulánsok, brókerirodák, ügyvédi munkaközösségek, és való igaz, hogy 5-10 százalékos értéken történik meg a fölvásárlás.

A belső üzletrész-tulajdonos, eladván az üzletrészt, az új tulajdonosnál már külső üzletrész-tulajdonosként jelenik meg, tehát a törvény szerint, amit önök beterjesztettek, vonatkozna rá a kifizetés. Most 900 százalékos hasznot, ha 10 százalékos árfolyam értékű volt a vásárlás, de ha 5 százalékos árfolyamon vásárolták föl - mert ilyen is volt, Hanó képviselő úr mondta meg én is tudom -, akkor 1800 százalékos hasznot garantáljon a szövetkezeti aktív tag vagy a magyar állam a spekulánsoknak? Tehát 900 százalék vagy 1800 százalékos haszon? Képviselőtársaim, a kárpótlási jegyeknél nem volt ilyen spekuláció! Ezt kellene megakadályozni.

Nekünk az a javaslatunk, az az álláspontunk, egyébként ha lenne a kormánynak épkézláb javaslata vagy lett volna a 42 képviselői indítványból olyan, amit a kormány támogatott volna, már rég becsatoltuk volna azt a kapcsolódó módosító indítványunkat, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok közül csak az eredeti jogosultakat fizessük ki. (Közbekiáltások az FKGP soraiból.) Tehát csak és kizárólag az eredeti jogosultakat! Kisgazda képviselőtársaim, ne mutogassanak! Ezt a törvényjavaslatba kellett volna beleírni akkor, amikor elkészítették, nem pedig az egészet beömlesztve, kommersz állapotban az Országgyűlés elé terjeszteni. Két és fél hónap eltelte után ezért nincs semmiféle kormányálláspont, és ezért áll ennek a törvényjavaslatnak a vitája. Újabb spekulációs folyamatok indultak el az utóbbi hetekben, mert akik még idáig, 7-8 éven át tartották a külső üzletrészüket vagy akár a belsőt, most már úgy látják, hogy úgysem fizetnek rá, nem akar fizetni a kormány, ez egy újabb bizonytalanságot szül, és ismét a kisember issza meg ennek a levét.

Amit még szeretnék elmondani: az a vélekedés, amely a balatonöszödi kormányülés után jött ki, és Hanó képviselő úr is utal rá, hogy a kifizetést a mezőgazdasági üzemek privatizációjából tegye meg a kormány; kérem szépen, akkor inkább ne fizessen semmit senkinek, mert ha önök most eladják a Bábolnai Mezőgazdasági Rt.-t 22 400 hektár földdel a szlovák határ mellett, kiváló földminőség, 18 aranykorona fölötti földek, akkor ennek az ország óriási kárát fogja tapasztalni.

(10.20)

Hiszen így a jelenlegi élelmiszer-behozatal, ami nem csekély, egyre nagyobb mértékű, akkor még nagyobb mértékűvé válik, akkor leromlik még tovább az ország fizetési mérlege, a külkereskedelmi mérlege, száz szónak is egy a vége: az ország teljes egészében élelmiszerből behozatalra szorul. Ebből a még megmaradt állami tulajdonú mezőgazdasági üzemek eladásából, privatizációjából, kérem szépen, a külső üzletrész-tulajdonosokat ne fizessék ki, tehát erre igenis van pénz a Földművelésügyi Minisztérium fejezetrendjén belül is, azokat a pénzforrásokat kellene megmozdítani. Én úgy látom egyébként, hogy azok az indulatok, amelyek nem konkrétan itt, hanem az egész társadalmat fertőzik most már évek óta, miszerint a téeszek és az egyéni gazdaságok, a belső üzletrész-tulajdonosok, a külső üzletrész-tulajdonosok... - ezeknek a megállítására, a felszámolására van szükség.

Mi azt mondjuk, hogy a magyar falvakban a békességet helyre kell állítani. Semmiféle ellentét az egyéni parasztgazda és a szövetkezeti parasztgazda között nincs, mind a kettő magyar ember, mind a kettőnek, az egyéni üzemnek is, a kisüzemnek is és a nagyüzemnek is egyenlő feltételeket, egyenlő támogatási formákat kellene biztosítani. A XXI. század mezőgazdasága, kérem szépen, erről szól! Arról, hogy melyik az életképes mezőgazdasági birtok és melyik nem életképes, csak annyit hadd mondjak el, tisztelt Horváth képviselő úr, hogy az egyéni gazdaságoknak csak alig 8 százaléka képes árutermelő gazdálkodásra. És az egyéni gazdák, akik földet kaptak, inkább úgy fogalmaznék, mintegy 1 millió 800 ezer földtulajdonos van az országban, ennek az 1 millió 800 ezer földtulajdonosnak a 89 százaléka nem rendelkezik nagyobb földdel, mint annak idején a tervgazdasági ciklusban, a szövetkezeti és állami gazdasági háztájiföld- és illetményföldrendszer idején. Ez egy lehangoló állapot, és ezen kellene változtatni; a kormánynak legyen akarata és legyen pénzügyi ereje, hogy a magyar mezőgazdaságot egységesen tudja támogatni!

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hanó Miklós úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót. Lentner úr teljes tévedésben van, itt szó nincs arról, hogy a belső üzletrész-tulajdonosokat, akikből külső lesz vásárlás révén, akarná az állam megfinanszírozni és megvenni, hanem az alanyi jogút, aki 1992-ben külső üzletrésztulajdont kapott, vagy annak örököse. Itt szó nincs arról, hogy azt, aki itt vásárolt, a kormány akarná támogatni. Én is pontosan azt mondom, hogy ezzel nem kellene foglalkozni, mert ez spekulatív dolog, és a kormány is ezt mondja, erről szó nincs, nem tudom, honnan veszi ezt, de erről nem volt szó a bizottsági módosítóban sem.

A tőkekivonásról pedig csak annyit, hogy a tőkekivonás nem mostani állapot, már 40 éve folyamatosan folyik a mezőgazdaságban a tőkekivonás, sajnos egy nagy sarca volt a mezőgazdaságnak, elég szomorú, hogy ezt az állapotot kellett továbbvinni egy osztrák paraszttal szemben, akinek nem kell újra az összes tárházát, az egyéb eszközeit megteremteni, mint nekünk, sajnos még a családi gazdaságokban ez a probléma is van. És azért azt ne felejtsük már el, hogy külső üzletrésztulajdonnal rendelkező parasztember a szövetkezeti tárházba nem tudta bevinni a búzáját, amikor be akarta vinni, hiába volt külső üzletrésztulajdona, ehhez nem tudott hozzáférni, tehát a külső üzletrésztulajdonával nem tudott mit kezdeni. Az ilyen exlex-állapotokat talán a régiek tartották fenn, és nem a mostani gondolat.

Amit még el akarnék mondani, az a privatizációval kapcsolatos. A 18 aranykoronás föld nem igazán jó föld, nálunk, Békésben a 40 koronás, a 40 fölötti aranykoronás földek az igazi jó földek, de itt senki nem a földet akarja eladni, sőt itt a funkciót, a tevékenységet akarná privatizálni, nem pedig a földeknek az eladását. Tehát itt megint tévedésben van, de senki nem mondta azt a külső üzletrésztulajdonnál, hogy a vásárolt spekulatív üzletrészeket akarná az állam kifizetni, azokat nem, hanem az alanyi jogút, aki kapta, vagy annak az örökösét.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Dán János úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nem akarok senkit se megsérteni, de a mezőgazdasághoz sokan úgy szólnak hozzá, mint a futballhoz, hogy sajnos nem értenek hozzá, és annak ellenére hozzászólnak. Én most azért kértem szót két percben, hogy egy kicsit helyre tegyük ezeket a dolgokat, Hanó Miklós képviselőtársam ezt nagyon helyesen megkezdte.

A kívülálló üzletrész-tulajdonos - egy kicsit a költségvetés részletes vitája most elment ebbe az irányba - az, aki az 1992-es törvénnyel kívülrekedt mindenen. Nincs szavazati joga, és ahhoz az üzletrészhez akkor nem tudott hozzájutni, mert a kiválási lehetőség, amely 1992-ben lehetővé vált, rá nem vonatkozott. Tehát egy régi szerencsétlen dolgot hoznánk egyszer s mindenkorra helyre, és azt viszont nagyon bölcsnek tartom, hogy ne a spekulánsok nyerjenek rajta, tehát azok, akik 5 és 10 százalék között felvásárolták, és most majd 100 százalékon valaki kifizesse, hanem pontosan azok a szegény szerencsétlenek, illetve azoknak a jogos örökösei, akiket annak idején 1959-ben, 1960-ban különféle módszerekkel behajtottak a szövetkezetekbe, bevitték az összes tulajdonukat, ami mai vonatkozásban nem nagy, de akkor az mindenük volt, a ló, a kocsi, a gazdasági felszerelésekkel, mindennel; és tulajdonképpen az ebből képződött üzletrészt, amiből ők kirekesztődtek, ezt kapná meg, egy részük sajnos nem él, alanyi jogon az örökösük kapná ezt meg. De ez összességében, ahogy tippelik a felmérők, 20-25 milliárdot tesz ki, tehát korántsem jelent, ha sikerül egy kompromisszumos megoldás, olyan tőkekivonást a mezőgazdaságban, amely akár a szövetkezeteknek a további létét megrendítené, illetve, ami nagyon fontos, hogy ezen a spekulánsok sem nyernének.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért is nehezen haladunk előre ezzel a témával, a mezőgazdasági témával, mert egyszerre több mindenről van szó. Jelenleg a költségvetés vitája folyik, és a költségvetés lehetőségein keresztül nézhetjük a mezőgazdaságot, és akkor eredményesen járunk el. De amikor előkerülnek olyan témák, olyan panaszok, hogy az Országgyűlés nem foglalkozik, nem figyel, nem szentel figyelmet a mezőgazdaságnak általában, ez nem így van.

Aztán, amikor a strukturális kérdéseket is itt előhozzuk; előhozzuk, de én azért említettem, hogy figyelmeztessem magunkat, az most nem a költségvetés témája. Nagyon nagy feladat a mezőgazdaság struktúrája, és a méret, amit én olyan sokszor elmondok, és amivel a képviselőtársaim néha egyetértenek, de többnyire nem; azonban a költségvetés forintjairól lévén szó, én elmondhatom, tisztelt Ház, hogy én bizony nem mindenben értek egyet a mezőgazdasági költségvetéssel. Része vagyok egy koalíciós kormányzás mögött álló parlamentnek, és belesegítek abba, hogy jobb legyen, és időnként a kompromisszum szellemében elmegyek másokkal, ez a gazdaságpolitika, a politika lényege. Alapjában véve ez jó, javítani kell, és a következő idők során nyilván erre sor kerül. Azonban, ha összekeverünk mindent, és egyszerre beszélünk szövetkezeti üzletrészről, struktúráról és költségvetési tételekről, akkor nem fogunk előrehaladni. Tanácsolom, igen tisztelt Ház, hogy maradjunk a költségvetésnél, mint egy diagnózisintézménynél (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és annál, hogy milyen orvosságokat lehet ennek alapján tanácsolni.

Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Horváth képviselő úrnak mondanám először, hogy, képviselő úr, az én módosító indítványomról vitatkozunk, amely a külső üzletrész-tulajdonosoknak az állami költségvetésből történő kifizetését indítványozná, és bizonyos kellemetlennek tűnő kérdéseket nem kerülhetünk meg ebben a tárgykörben.

A másik dologra is reagálnék, a Hanó képviselő úr által felvetettekre. Képviselő úr, az a szövetkezeti külső üzletrésztörvény, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium beterjesztett, és az önök képviselőcsoportja 1998-tól 2000 nyaráig folyamatosan napirenden tartott, hogy ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat, hangsúlyozom, ez a törvény nem tesz különbséget külső üzletrész-tulajdonosok között.

(10.30)

Tehát ez a spekulatív célzattal külső üzletrésztulajdont felvásárlókra is egyaránt vonatkozik. A külső üzletrésztulajdont megtestesítő papír egy A/4-es lapra írt szöveg, ahol a törvényre hivatkozva kifejtik azt, hogy a külső üzletrész-tulajdonos mekkora értéket kap.

Kérem szépen, nem értékpapírról van szó! Aki azzal rendelkezik, szabadon beválthatja; hangsúlyozom - és ezen volt szeptemberben is az önök megorrolása a MIÉP-re -, hogy arról van szó, hogy csak az eredeti jogosult, illetve annak örököse kapja meg. Hiába keltünk itt érzelmi hullámokat, az önök törvényjavaslata nem volt körültekintő.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Vállalva annak a veszélyét is, hogy Dán képviselő úr engem is kívülállónak minősít - és minősíthet joggal -, a kívülálló jogán mégis elmondanám azt a véleményemet, hogy én a gazdasági bizottságban lefolytatott vita során értesültem arról, hogy a mintegy 1400 magyar termelőszövetkezet közül már több mint 700 jelen állapotában is veszteséges.

Az összes szövetkezeti vagyon 110 milliárd forintot tesz ki. Ha a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetését 25-30 milliárd forintra becsüljük, akkor ez nem azt jelenti, hogy 25 milliárd forint tőkekivonás történik, hanem ez azt jelenti, hogy a veszteséges téeszek eleve csak az eszközeik értékesítésével, de a valami nyereséget még fölmutató téeszek szintén az eszközeik piacra dobásával tudják ezt a pénzt előteremteni.

Azt jól tudjuk, hogy a piac úgy működik, hogy ha egyszerre kell előteremteni egy nagy összeget, és ezért egyszerre viszünk a piacra jelentős mennyiségű vagyontárgyat, mert sürgősen van szükség a pénzre, akkor ezért a piac nem fogja megadni az egyébkénti értékét. Ha tehát mi azt gondoljuk, hogy 25 milliárdnyi eszközállomány piacradobásával 25 milliárdot megkapunk, akkor tévedünk, mert az nem lesz 25 milliárd, hanem jóval olcsóbban fog érvényesülni.

Ha pedig így megrongáljuk a mezőgazdasági szövetkezetek eszközállományát és tőkehelyzetét, akkor a még csoda folytán talpon maradók sem fognak tudni banki hitelekhez jutni a továbbiakban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez a katasztrofális hatása ennek a törvénynek, amit önök elénk varázsoltak.

Köszönöm.

ELNÖK: Több kétperces van még. Megadom a szót két percre Gráf József képviselő úrnak, MSZP.

GRÁF JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottságban tegnap reggel 9-től este 11-ig - az ülés megszakításával - folytattuk ezt a vitát.

Én is a képviselőtársam véleményére szeretnék ráerősíteni nagyon röviden. Ugyanis az a nagyon nagy baj, hogy csak a külső üzletrészek alanyi jogára tesz ez az előterjesztés ígéretet a kivásárlásra. A másik, a többi külső üzletrész-tulajdonos kivásárlására a szövetkezetet kötelezi. Így ez az összeg már nem 20 milliárd forint, hanem ezt lényegesen meghaladó nagyságrendű.

És nincs ma olyan fedezet a szövetkezetekben - ez is elhangzott itt már többször -, ahonnan ezt a pénzt elő lehetne szedni. Egy felelősen gondolkodó szövetkezeti vezető ebben a szituációban egyet tehet: azonnal végelszámolást kér az cégére, így az ott maradottak valamihez még hozzájutnak.

Ugyanis körülbelül ma az üzleti vagyon, amiről az előbb még szó volt, 30 százalékos forgalmi értéket tesz ki a szövetkezetekben, és ez az összeg - mivel 100 milliárdos ez a vagyon - pontosan annyi, amennyi vagyon még van tisztán, adósságmentesen a szövetkezetekben. Magyarul, az ott maradó szövetkezeti tagoknak és nyugdíjasoknak, akik hosszú évtizedeken keresztül gyarapították ezt a vagyont, egyetlenegy fillér vagyonuk nem marad, amennyiben ez a törvény így átmegy.

Tehát gyakorlatilag egyetlen megoldás van: kezelni kell ezt a kérdést, hiszen a külső üzletrésztulajdon magyar találmány, ami egyébként a világon sehol nincs. Ezt tényleg meg kell szüntetni, de újabb igazságtalanságokkal nem lehet. Ennek egyetlen módja azt, hogy az állam ezt a kérdést az alanyi jogúak esetében megoldja. Ennek a kérdésnek semmi más igazságos rendezése elképzelhetetlen. És ezt higgyék el nekem, aki nem kívülállóként mondom, hiszen 38 évvel ezelőtt léptem be annak a szövetkezetnek a kapuján gyakornokként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit a szakmában ma is irányíthatok. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Solymosi József képviselő úrnak, MSZP.

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a patkó innenső oldalán ülők gyakorlatilag teljes mértékben egyetértünk, még a MIÉP képviselőjével is, szinte szóról szóra el tudjuk fogadni a véleményét.

Igazából egyetértünk a patkó túlsó oldalán ülőkkel is, hiszen egypár éjszakát már átvitatkoztunk itt, e Ház falai között, amikor egyetértettünk abban, hogy mindenképpen és minden körülmények között meg kellene oldani a külső üzletrész problémáját, mert ez egy testidegen dolog az egész mezőgazdaságban és az egész szövetkezeti mozgalomban.

Azt vártuk, és úgy álltunk föl egy hónappal ezelőtt az asztaltól, hogy alakul egy bizottság, ahol a kisgazdák és a fideszesek leülnek, valami értelmes javaslatot tesznek az asztalra, és ha olyan a javaslat, akkor mi elfogadjuk, és útjára engedjük ennek a problémának a megoldását.

Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy az elmúlt hét végén kaptunk egy anyagot; csak akkor lepődtem meg igazából, amikor fölhívtam a Fidesz tárgyaló delegációjának vezetőjét, Czerván Györgyöt, és kérdeztem tőle: neked mi a véleményed erről az anyagról, amit megkaptunk a hét végi futárpostával? Azt mondta, hogy nagyon furcsállja a helyzetet, mert igazából ő is most hallott erről az egészről. Akkor milyen egyeztetés történt erről az egész kérdésről?

Nem tudom, hogy Hanó Miklós képviselő úr miről beszél, mert éppen az ellenkezője van ebben az anyagban. Tehát nem arról van szó, hogy csak az eredeti tulajdonosok problémáját akarja megoldani, mert ha azt akarná, már régen túl lennénk a megoldáson. Épp arról van szó, hogy a spekulánsok és azok, akik fölvásárolták, és ezek után is spekulálni akarnak, azok helyzetbe hozását akarja igazából ez a törvényjavaslat megoldani. Ezért nem lehet ezt támogatni, de egy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jó javaslatot minden körülmények között támogatni akarunk. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kérem a képviselőket, hogy mivel este a szövetkezeti üzletrész vitája lesz, most ne az hangozzék el, hanem a költségvetésről kellene beszélni, mert itt az előbb már Horváth képviselő úr mondott valamit. Megkérném a képviselőket, hogy tényleg a költségvetési fejezetről - jelen esetben az FVM fejezetről - beszéljenek, és valóban a részletes vita szabályai szerint szólaljanak föl.

Két percre megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elhangzott, hogy a mezőgazdaság nehéz helyzetének gyökerei 40 évre - szerintem még régebbre - nyúlnak vissza; legalább 50 évre, sőt, megemlíthetném, hogy az első jelentős csapás, ami a világviszonylatban akkori fejlett magyar mezőgazdaságot érte, Trianon volt, amely visszavetette a magyar mezőgazdaságot. (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.)

De úgy gondolom, hogy ennek megfelelően a válságot nekünk a jövőt tekintve kezelni kell, ezért a most tárgyalt módosító javaslatok közül a legtöbb párt többletet kíván adni a magyar mezőgazdaság támogatására. Talán érthető okokból ez alól egyedül a Szabad Demokraták Szövetsége kivétel, amely a módosító javaslataival forrást próbál elvonni a magyar vidék fejlesztésétől és a mezőgazdaságtól.

Ami Lentner Csaba konkrét javaslatát illeti, hogy állami beavatkozás és pénz is szükséges ahhoz, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok jelenlegi méltánytalan helyzetét rendezzük, ezzel egyet lehet érteni, és emlékeztetnék rá, hogy a kormány is hasonló döntést hozott legutóbb, és a mezőgazdasági bizottság ülésén is - most is, a következő során is - olyan javaslatot próbálunk beterjeszteni a most folyó vitához, hogy állami beavatkozás történjen, pont annak érdekében, hogy ez a méltánytalan helyzet a külső üzletrész-tulajdonosok esetében kezelve legyen, de csak az alanyi jogúaké - ezzel egyetértek. Tehát a spekulációs fölvásárlók ne nyerjenek ezen az intézkedésen. Ugyanakkor a működőképes szövetkezeteknél ne történjen tőkekivonás, és a működőképességüket továbbra is meg tudják őrizni. Ez a Kisgazdapárt álláspontja is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Lasztovicza Jenő képviselő úrnak, Fidesz.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csatlakozni szeretnék Zsikla Győző képviselőtársamhoz, hiszen azt hiszem, nem kell bemutatni a magyar mezőgazdaságban élőknek, hogy a mezőgazdaság mélyrepülése mikor kezdődött.

(10.40)

Hiszen ők is nagyon jól tudják, hogy a szocializmus építése közben elvették azokat a földtulajdonokat és termelőeszközöket, amelyek eredményeként jól működő mezőgazdasággal bírt az ország. Utána a nyolcvanas évek elejétől történt egy nagyon komoly forráskivonás, amellyel a szövetkezetek gyengülése és az állami gazdaságok szétesése is megkezdődött, nem beszélve a kárpótlásról, a privatizációról. Azt hiszem, üdvözölni kellene, hogy a kormány végre foglalkozik egy olyan programmal, amely megfelelő megoldást nyújthatna arra, hogy a mezőgazdaság most már újra felvirágzásnak induljon.

Azt sérelmeztem, hogy Lentner képviselőtársunk itt szinte már fenyegette a népet az élelmiszerhiánnyal, amivel, azt hiszem, egyikünk sem érthet egyet. Úgy érzem, hogy a mezőgazdaság igenis jó úton halad, hiszen ha megnézzük, láthatjuk, hogy a '98-as költségvetési évhez képest az idei évben dupla forrást kapott ez az ágazat, és azt hiszem, hogy akik ebben érintettek, azok érzik is ennek pozitív hatását.

A másik, amit Göndör képviselőtársunk mondott a forráskivonással kapcsolatban: azt hiszem, hogy ez az önök kormányzása idején, sőt a kilencvenes évek elején történt, és ha megnézzük a költségvetésben, hogy '98-hoz képest 2000-re mekkora támogatást kapott az FVM, akkor itt forráskivonásról nem beszélhetünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Csatári József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Lentner Csaba MIÉP-es képviselő hozzászólására szeretnék reagálni. Megmondom őszintén, látszik, hogy nagyon kevés ismerete van a mezőgazdaságról, az már nagyra értékelendő, hogy aggódik érte. Kitűnik az, hogy a pánikkeltés a Magyar Igazság és Élet Pártjának palettáján most szerepel, hiszen elnöknek ma a televízióban tett nyilatkozatát sületlenségként lehet aposztrofálni. Hogy holland telepeseket és egyebeket hozunk be az országba, ez valótlanság, félrevezetés és tájékozatlanság.

Szalay Gábor SZDSZ-es képviselőtársam, úgy gondolom, ugyancsak nem sok mindent tud a szövetkezeti dologról, mert módszeresen téeszekről beszél. Jelentem: termelőszövetkezet már nem létezik, csak szövetkezet.

Nagyra értékelendők a mezőgazdaság iránti aggodalmak, de azért el kell mondani, hogy nem annyira borús itt a helyzet, mint ahogy ellenzéki képviselők lefestik. Az nyíltan és világosan tükröződik, hogy azt szeretnék a hallgatóság, a tévénézők előtt bemutatni, hogy a polgári kormánynak feltett szándéka, hogy szétveri a működő mezőgazdaságot. Messzemenőleg nem szeretnénk szétverni, hanem egy egészséges átalakítást szeretnénk végrehajtani - nem beszélve a birtokpolitikáról, amely a palettán van. Az, hogy ellenzéki képviselő benyújt módosító indítványt, és azt mondja, a 10 milliárd helyett legyen 30 vagy esetleg túllicitálva 40, ez jól hangzik azon személyek fülének, akik ehhez nem értenek, de akinek kicsit is felelőssége van, az másként gondolkodik, mert ez felelőtlen gondolkodás, amit tapasztalhatunk.

Tudni kell, hogy én az agráriumért aggódó vagyok, hiszen abban dolgozom, de azt mondom, hogy a társadalmi béke van annyira fontos, mint az agrárbéke, és ha ebbe az irányba haladunk, akkor, úgy gondolom, senki sem lesz vesztese az átalakításnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Legelsősorban Zsikla képviselő úrnak: a Szabad Demokraták Szövetsége nem kíván forrást kivonni a mezőgazdaságból, azt ellenben meg akarja akadályozni, amit ön, az önhöz hasonlóan gondolkodó pártvezére és még pár kisgazda képviselő szeretne elérni, hogy a még talpon maradt szövetkezetek vagyona tönkre legyen téve. Ez az, amit mi szeretnénk megakadályozni, és erről vitatkozunk most is Lentner képviselő úr módosító indítványa kapcsán.

Ha önök azt mondják, hogy 20 milliárd, 25 milliárd, esetleg 30 milliárd az a pénz, amellyel a külső üzletrész-tulajdonosokat ki lehet vásárolni, akkor erre semmit nem mondtam, csak azt, hogy tévednek, amikor azt hiszik, hogy 25 milliárd forint értékű vagyont kell a piacra vinni azért, hogy ezt a kifizetést meg tudják tenni. Az időtényező miatt, mert gyorsan kell előteremteni a pénzt, előfordulhat, hogy ezt a 25 milliárdnyi készpénzt a szövetkezetek csak 70-80-90 milliárd forintnyi vagyon piacra vitelével és eladásával tudják előteremteni. Ehhez nem kell különös mezőgazdasági szaktudás, ez egy közgazdasági tény. Ha pedig ennyit kivon ön a szövetkezetek eszköz- és tőkeállományából, akkor az összes magyarországi szövetkezetet tönkretette. És régi igazság, hogy úgy nem lehet igazságot szolgáltatni, hogy a régi igazságtalanságot újabb, esetleg sokkal nagyobb igazságtalanságokkal elimináljuk. Önök erre készülnek, mi pedig ezt kívánjuk megakadályozni.

Ha olyan egyszerű lenne az igazság, mint ahogy Csatári képviselő úr gondolja, akkor nem döglődne itt ez a tervezet már hónapok óta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem vitatkoznánk rajta hónapok óta, hanem a kormánykoalíció már rég átvitte volna a parlamenten. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Hanó Miklós képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Solymosi képviselőtársamnak mondanám, szó nincs arról, hogy a vásárolt üzletrészt akarná kifizetni a kormány, és az elképzelésben ez van benne - ezt nagyon jól elmondhatta volna neki Gráf úr, aki a bizottság tegnapi aktív munkájában felvetette -, és ezt mi támogattuk. A bizottsági módosítót úgy tettük fel szavazásra, hogy ezek egyértelműen ki legyenek mondva, tehát véletlenül se szerepeljen, hogy bármilyen állami forrásból ki lehessen ezt fizetni, csak a '92-ben külső üzletrész-tulajdonossá vált személyeket és azok örököseit. Így tettük fel szavazásra a bizottsági módosítót, ennek ellenére a szocialista és az SZDSZ-es képviselők és az MDF nem szavazta meg és így lett 13:13-as patthelyzet. Azt a magyarázatot kaptuk, hogy ezt a dolgot azért nem tudjuk dűlőre vinni, mert szocialista képviselőtársaim már megszavazták volna, ha mi nem akarnánk kifizetni a vásároltakat, a spekulatívot. Persze hogy nem akarjuk, szó nincs erről. Tehát ez a magyarázat rossz magyarázat, valami mást kellene találni.

Az állam pontosan azért száll be, és a tervezetben úgy van, hogy ne menjen tönkre a szövetkezet, amely életképes, csak az a baj, hogy a szövetkezetek nagy része már nem életképes, már tönkrement, mert nem biztos, hogy azt ott lévő vezetők a szövetkezeti érdeket nézték, hanem a saját spekulatív dolgaikat, az üzletrész felvásárlása is azért történt, hogy megvehesse a tárházat, vagy az egész szövetkezeti részből kétharmados átalakulással négyen-öten tulajdonosok legyenek, a többi meg bérmunkás legyen. Nincs az az igazi szövetkezet, amelyről ön beszél, Szalay Gábor úr. A törvény pedig nem döglődik, megpróbáljuk olyanra megcsinálni, hogy ebből pont ez a probléma ne legyen, amit ön is feszeget. Ha ön ezt döglődésnek nevezi, akkor nem tudok erre mit mondani.

Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Lentner Csaba képviselő úrnak meg két percre a szót, de szeretném, ha frakciók utána nem élnének panasszal, mint tegnap, hiszen a XI. fejezetnél tartunk és XXIX. van. Tegnap sajnos ügyrendi vita áldozata lettem ugyanígy, mert ellenzéki oldalon tették szóvá, hogy nem maradt idő más fejezetekre. (Dr. Vojnik Mária: Így volt, most is így lesz!) Én csak azért mondom - bólogatnak az egészségügyi fejezethez hozzászólni kívánó hölgyek -, mert, tisztelt Lentner képviselő úr, ha jól értesültem, ön miatt lett újra megnyitva a fejezet. Nagyon helyes, mint agrármérnök szívesen hallgatom, csak nehogy utána panasz legyen (Balczó Zoltán: Mindenki arra használja az idejét, amire akarja!), mert panasznak nincs helye.

Tessék, képviselő úr, öné a szó.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Elöljáróban Csatári József képviselő úrnak szabadjon elmondanom, hogy a leghatározottabban a MIÉP-frakció azt a hangnemet, amit ön használ a MIÉP-frakcióval és a MIÉP-frakció elnökével szemben, visszautasítjuk. Ez itt a parlamentben nem megengedett hangnem!

A holland telepesekre, kedves Csatári úr: a tanulmányt négy parlamenti párt, köztük az MDF is felvetette annak idején. A tanulmány elkészült.

A másik: a holland miniszter, Jan Brinkhorst, amikor visszament, kijelenti a holland újságoknak, többek között az AgriHolland híreknek és a De Telegraafnak is, hogy megállapodott a magyar kollégájával a holland telepesek ügyében, hogy jöhetnek Magyarországra. Itt lehet kígyót-békát kiabálni, azonban a tények ettől még tények maradnak.

(10.50)

Elhangzott itt az - személyeskedni talán még nem személyeskedtem a parlamentben -, első körben Dán János képviselő úr vetette ezt fel, másodsorban pedig ön; Dán képviselő úr azt mondja, hogy a mezőgazdaságról olyanok ne beszéljenek, akik a mezőgazdasághoz nem értenek.

Kedves Dán Képviselő Úr! Ilyen alapon ön nem beszélhetne, mert ön állatorvos. Ön disznót herélni nyilván jobban tud, mint én (Az elnök csenget.), én ilyen disznóherélésre nem vállalkoznék. Én 1989-ben végeztem a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen mint agrárközgazdász; Vági Ferenc professzor úr tanítványa voltam. Mondhatnám azt, hogy én beszélhetek az agrárpénzügyekről (Közbeszólások a Kisgazdapárt soraiból.), ön mint állatorvos beszéljen a disznóherélésről. Azonban mint képviselő, ön is beszélhet róla, meg én is. Tehát nem rekeszteném ki a kisgazda frakciót abból, hogy erről beszéljen.

Egy másik dolog: reggel hét órakor kormányülés kezdődött ebben a tárgyban, semmiféle eredménye reggel nyolc órakor sem volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tíz órakor sem volt, és az alkotmányügyi bizottságnak most sem volt kormányálláspontja.

Köszönöm. (Taps a MIÉP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Minden képviselőt megkérek egy kis nyugalomra, mert ha személyeskedéssé fajul a vita, akkor valóban, azok a képviselők, akik más fejezethez akarnak hozzászólni, ma biztos nem fognak televízió előtt felszólalni, és még egy házbizottságot kell tartanom majd éjfélkor.

Két percre megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Lentner képviselő úrnak csak annyit, hogy ha egy holland gazdát tud mutatni majd, akit az FVM betelepít, akkor én teljes mértékben igazat adok neki, addig azonban ezt még csak szóbeszédnek lehet tekintetni és megalapozatlannak.

Szalay Gábor SZDSZ-es képviselő felvetette, hogy az SZDSZ nem akar elvonni forrást a mezőgazdaságtól. Kérem, hogy képviselő úr akkor nézze meg Wekler Ferenc és társai módosító javaslatát, amit benyújtottak ehhez a fejezethez, és ahol legalább 14 milliárd forintot el kívánnak az FVM fejezetéből vonni; csak azért, hogy itt a valóságról beszéljünk, és ne próbáljuk félrevezetni a hallgatóságot. Az más kérdés, hogy gondolom, már az SZDSZ új elnöke, Demszky Gábor adta ki az utasítást ezen módosító javaslat benyújtására (Közbeszólás a Kisgazdapárt soraiból.), hogy a vidéktől vonjunk el minél több forrást. De szerencsére itt van a Kisgazdapárt frakciója is, és ezt nem fogja megengedni.

Felmerült a módosító javaslatok kapcsán, hogy itt a mezőgazdaság szétverése folyik. Én azt mondanám - mint ahogy már említettem is -, azt hiszem, a magyar mezőgazdaságot a legnagyobb csapás akkor érte, a legnagyobb szétverése akkor folyt, amikor még Rákosi Mátyás elkezdte a szovjet típusú szocialista nagyüzemi átszervezését a fejlett magyar mezőgazdaságnak, és létrehozta azokat a szovjet típusú termelőszövetkezeteket, amelyek a világ minden részén mára már megbuktak, és kiderült, hogy ezek nem működnek hatékonyan, nincs meg az egyéni érdekeltség, és működésképtelenek.

A jelenlegi szövetkezeti rendszerben e torzszülött szövetkezeti forma átalakulásának a folyamatát éljük meg, és ilyen formában ennek a torzszülött formának az átalakulásához hozzátartozik a szövetkezeti üzletrész problémája is, amit nagyon helyesen Lentner képviselőtársam is módosító javaslatában állami segítséggel próbál kezelni. Ezzel mi is egyetértünk és mi is ezt támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Czoma Kálmán képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

CZOMA KÁLMÁN (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, hogy a szocialista képviselőknek és az SZDSZ-es képviselőknek át kellene azt élni, amit 1959-60-ban és az utána következő években átéltek a szorgalmas parasztemberek falun, vidéken. Ha most azt át kellene élni, akkor megértenék azt, hogy miről van szó. Nem tudják megérteni, mert nem onnan származnak a gyökereik, nem éltek abban a korban, ez előnyükre mutatkozik jelen pillanatban. Sajnos, én éltem, és átéltem ezeket az időpontokat.

Tudom azt, hogy kolhozosították a magyar vidéket, a magyar falut, beleverték egy olyan szövetkezeti rendszerbe a falusi embereket, amiről később kiderült, hogy káros és nem életképes. Most pedig ezeknek az embereknek a kártalanításáról, kárpótlásáról lenne szó, amikor kifizetnénk az üzletrésztulajdonukat, amiért nagyon is megdolgoztak az 1960-as években. Én emlékszem rá, mikor reggel négy órakor az apámnak el kellett menni etetni az istállóba, kapott érte 5, 6, legfeljebb 8 forintos munkaegységet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Erről van szó. Hál'istennek önök már ezt nem tudják átélni, mert 2000-et írunk és a XX. század végén vagyunk. De ezelőtt negyven évvel igenis olyan világ volt, olyan világot éltünk, amikor ezek az emberek nagyon megdolgoztak azért az üzletrésztulajdonukért, ami most jogos tulajdonukat kell hogy képezze.

Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Ügyrendi kérdésben jelentkezett Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én nagyra tartom az ön ülésvezetését, és tudom, hogy most rettentő nehéz helyzetben van, de Czoma Kálmán tisztelt képviselőtársam egyetlenegy mondattal sem érintette a költségvetést. Amiről a képviselőtársam beszél, az ma este kerül napirendre. Képviselőtársam, én itt leszek, meg fogom önt hallgatni; hiszem, hogy sokkal hosszabban hozzászól.

Elnök úr, kérem, térjünk vissza a tárgyra. Úgy van, ahogy ön mondta: sokan szeretnének szólni. Kérem, tekintsük át, kinek mekkora időkerete van még, mert én úgy érzem, hogy itt pörgünk, és lehet, hogy időközben egyes frakcióknak talán el is fogy már az ideje.

ELNÖK: Képviselő úr, mivel láttam, hogy pont az ön képviselőtársa, Bajor Tibor jelentkezik, elképzelhetőnek tartottam, hogy ő is ehhez a fejezethez, tehát az újra megnyitott mezőgazdasági fejezethez kíván hozzászólni, de természetesen ismertetem a frakciók rendelkezésére álló időt. De ez nemcsak Czoma képviselő úrnál a vagy a kormánypárti képviselőknél, hanem az ellenzéki képviselőknél kezdődött; Lentner képviselő úrnál és a többi ellenzéki képviselőcsoportnál, az SZDSZ-nél is tapasztalhatóak voltak ugyanezek a kérdések, hogy nem a részletes vita egyes szabályai szerint történtek a felszólalások.

A Fidesznek 44 perc 12 másodperc, az MSZP-nek 31 perc 20 másodperc, a Független Kisgazdapártnak 15 perc 35 másodperc, az SZDSZ-nek 10 perc, az MDF-nek 22 perc 38 másodperc és a MIÉP-nek 3 perc 24 másodperc áll rendelkezésre.

Két percre megadom a szót Bajor Tibor képviselő úrnak. (Közbeszólás.) Visszalépett.

Kis Zoltán képviselő úr következik két percre, SZDSZ.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Szeretnék a napirendhez visszatérni, nevezetesen Lentner Csaba képviselő módosító indítványához, amely annyit mond, hogy az üzletrészproblémát meg kell oldani. A megoldás módja az, hogy a központi költségvetés segítséget nyújt ehhez a kivásárláshoz mintegy 15 milliárd forint erejéig.

Eljött az az igen ritka történelmi pillanat, amikor az SZDSZ a MIÉP-pel e vonatkozásban mindenben egyetért és támogatja, amire önöket is kérjük, annál is inkább, mert az előző évi költségvetésnél magam is hasonló indítványt terjesztettem elő. Akkor 10 milliárd forintban határoztam meg első részletként az üzletrészvagyon rendezését, sajnos az Országgyűlés leszavazta.

Tehát a probléma valós és jogos, a megoldást nekünk kell megtalálni. De ne úgy, hogy tőkekivonás következzen be, ne úgy, hogy leértékelődjön a vagyon, ne úgy, hogy elkótyavetyélésre kerüljön, és ne úgy, hogy a spekulánsok és olyan befektetők vásárolják ki, akiknek szándékukban sincs az ágazatban valamiféle invesztíciót, beruházást vagy termelést folytatni!

Azzal kapcsolatban, amit Dán János képviselő úr az előbb említett, hogy ki és hogyan szóljon az ágazat ügyeihez, és hozott egy szemléletes példát, a '92. évi I. törvényt, két megjegyzésem van.

A kívülálló üzletrész-tulajdonosok ugyanúgy kiválhattak, ha az üzletrészvagyonnal rendelkező kiválókhoz csatlakoztak, mint egyebek. Ez a jogszabályban - tessék elolvasni - így van. Sokan meg is tették, csoportosan váltak ki, vitték a vagyonrészüket.

A másik: nemcsak azok kaptak üzletrészvagyont, akik valamit bevittek a szövetkezetbe, hanem akik öt évet ott eltöltöttek, és mondjuk, fegyelmivel el lettek küldve, mert túl sokat loptak vagy túl sokat ittak. Most azoknak is száz százalék van; tessék már kifizetni, hogy még többet tudjanak inni, vagy esetleges újabb befektetésekben továbbra is szórakozzanak!

Tehát a megoldási javaslat az, amiben mi vitatkozunk, kedves barátaim, és azt hiszem, hogy itt kellene közös nevezőre jutni, még egyszer említve, hogy semmiféle vita nincsen arról, hogy ezt a problémát oldjuk meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A 20 milliárd meg megvan állítólag, ahogy a Pénzügyminisztérium ezt előterjesztette.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Dán János képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tulajdonképpen egy kicsit elmérgesedik a vita, és nagyon sajnálom ezeket a személyeskedéseket is, amelyek elhangzottak... (Közbeszólás a Kisgazdapárt soraiból.) - köszönöm szépen -, azonban én nem akarok ebbe az utcába bemenni.

(11.00)

A lényeg az, hogy senki se sérüljön. Legyünk őszinték, ezzel a kívülálló üzletrész-tulajdonosi dologgal az elmúlt években senki nem tudott - vagy nem akart - mit csinálni. Most próbálunk vele valamit tenni, igazságos és jó megoldást találni, és azt hiszem, az igazságos megoldás pontosan abba az irányba halad - s ebben valami konszenzust is látok -, hogy állami pénzből megsegítve a szövetkezeteket, a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat ki fogják fizetni.

Viszont ott van a fék is - még egyszer elmondjuk -, hogy azok, akik évekkel ezelőtt 5-10 százalék közötti pénzért felvásárolták az üzletrészeket, mert nyerészkedni akarnak és nagy hasznot akarnak bezsebelni, ne nyerészkedhessenek úgy, hogy most 100 százalékban kifizetik őket. Véleményem szerint ezért igazságos az alanyi jogon járó kifizetés. Kis Zoltánnak abban teljesen igaza van, hogy nemcsak azok tartoznak ide, akik a szövetkezet alapításában vettek részt, hanem utána léptek be, és néhány évet - öt évet - eltöltöttek ott. Ez így igaz, de én szövetkezeti tag vagyok jelenleg is, és tudom azt, hogy ezért az öt évért olyan túl nagy összeg nem jár.

Egyébként a jogalkotók és a joggal foglalkozók tudják, hogy olyan tökéletes megoldást sosem lehet találni, ami minden kis részletében mindenkinek megfelel.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör István ügyrendi javaslatára azt mondom, hogy ez igenis ide tartozik. Lentner Csaba képviselőtársunk módosító javaslatáról beszélünk, aki a módosító javaslatával a kívülálló üzletrész-tulajdonosok tulajdonának a megvásárlására állami eszközöket próbál a költségvetésben megjeleníteni. Mint már mondottam, ezt megalapozottnak tartom, sőt a kormánypárti képviselők, frakciók is hasonló elgondolást terveznek benyújtani a költségvetéshez, illetve hasonló módosító javaslatot az ezzel foglalkozó törvényhez.

Ugyanakkor rámutatnék arra, hogy Czoma Kálmán képviselő úr is nagyon jogosan szólt hozzá, miszerint a külső üzletrész-tulajdonosok igenis megérdemlik azt a segítséget, amiről beszélünk, hiszen ezek általában azoknak az idős személyeknek az örökösei, akiket annak idején kuláknak neveztek, a tulajdonukat erőszakkal bevitték a szövetkezetekbe, ezek után kapták ezeket az üzletrészeket. A mezőgazdaság úgynevezett szocialista átalakítása kapcsán lesöpörték a padlásukat, kénytelenek voltak a városba segédmunkásnak elmenni és munkásszállókon lakni. Annak ellenére, hogy élelmiszert termeltek, már hajnalban a hidegben beálltak a sorba, hogy reggel hozzájussanak 20 deka kenyérhez, mert a beszolgáltatások során annyira lesöpörték a padlásukat és elvették minden terményünket. S az a tudás, ami apáról fiúra szállt, tulajdonképpen ezzel az úgynevezett kuláküldözéssel került szétverésre, és innen datálódik vissza a mezőgazdaság szétverése, mert azokat a tapasztalatokat és hagyományokat az akkori rendszer ezzel a kényszerintézkedés-sorral megszüntette.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából most sajnálom, hogy a mezőgazdasági bizottság tegnap rendkívül sok időt eltöltött azzal, hogy nem szakmai és érdemi vitát folytatott, hanem sajnos politizált. Azt gondolom, most is nagy tévedésben vagyunk, és ezt a mondatot hadd mondjam el.

A magyar mezőgazdaság rendkívül nagy érték ebben az országban, azt lehet mondani, hogy a legnagyobb érték (Taps az FKGP soraiban.), de ez nem egyenlő a téesszel, tehát ne keverjük össze ezt a két dolgot, és ha a mezőgazdaságot akarjuk megmenteni, ne vigyük át a vitát a másik síkra. Ez nagyon fontos kérdés.

De hogy a felvetéshez is hozzászóljak: nem értem Kis képviselőtársamat a következők miatt. Azt mondja, hogy 15 milliárd forint. Tegnap együtt ültünk a bizottságban, ahol a MOSZ képviselőjét kénytelenek voltunk meghallgatni - azért mondom, hogy kénytelenek, mert nélküle is tudtunk volna egyébként tárgyalni -, aki 80 milliárdról beszélt. Ha nem jól emlékszem, akkor tessék kijavítani. De itt ül Szalay képviselőtársam, aki 25 milliárdról beszélt. Tessék mondani, mennyi!? Beszélünk dolgokról, és nem mondjuk meg, hogy ez igazából mennyi!

A másik nagyon fontos kérdés, hogy vajon a mezőgazdaság felemeléséhez szükséges-e a központi költségvetésből azoknak fizetni, akik olyan külső üzletrész-tulajdonosok, akik spekulációs célból vásároltak fel üzletrészeket. Vajon nekünk ez kötelességünk-e, szolgálja-e a magyar mezőgazdaság felemelését? Véleményem szerint nem.

De a végén hadd tegyek fel egy kérdést, és mindenki gondolkodjon el lelkiismerete szerint a következőn: azok a vezetők, azok a téeszben dolgozó emberek, akiknek ma is nagy tulajdonuk van, nyereségesen gazdálkodnak a sajáton; veszteséges a téesz, de ugyanazon közgazdasági környezetben nyereségesek azok a téeszek, amelyek átalakultak. Tessék mondani, miért van ez!?

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy Pap képviselő úr tegnap otthagyta a mezőgazdasági bizottsági ülést, mielőtt az adatokat meghallgatta volna a szakértőktől. Az, amit Szalay Gábor mondott, autentikus; amiről én beszéltem, az az a módosító indítvány, amit Lentner Csaba adott be, és abban szerepel 15 milliárd forint. Nyilvánvalóan nem fogadhatunk el olyan módosító indítványt, hogy fizessük ki az összes, mintegy 50 milliárdos kintlévő állományt, hanem ezt szakaszosan kell megcsinálni, először azoknak a kívülállóknak, akiknek alanyi jogon jár; aztán bizony a belsősöket is meg kell nézni, a nyugdíjast, a traktorost és a többieket, ami nyilván további állami kötelezettségvállalást jelent.

Dán János úr arra utalt, hogy nincs meg a megoldás. Megvan a megoldás, igaz, hogy az 1995-ben született, és akkor nem volt olyan gazdasági környezet, mint most. Mi akkor azt mondtuk, hogy az a szövetkezet, amelyik egy fel nem osztható alapba helyezi a kívülálló üzletrésztulajdon felvásárlását, állami támogatást kap. Most ezt ugyanígy egy kormányrendelettel és egy miniszteri végrehajtási rendelettel meg lehetne oldani, és nem kellene erről külön politikai vitát nyitni, amennyiben ez a 20 milliárd forint ténylegesen a kormány rendelkezésére áll. Igaz, nem túl szerencsés, hogy az agrárprivatizációs bevételek terhére akarja ezt a kormány előállítani.

Hallottunk kisgazda megszólalásokat Wekler Ferencék módosító indítványáról. Nos, az arról szól, hogy az agrártámogatások egy részét a vidékfejlesztési támogatásba rakja, mert szétválasztja a produktív jellegű támogatást attól a szociális és népességfenntartó támogatástól, amely életteret akar biztosítani azoknak az önkormányzatoknak és azokon keresztül azoknak az embereknek, akik vidéken élnek, és egyetlen megélhetési lehetőségük a nem túl jó jövedelemtermelő képességgel rendelkező magyar mezőgazdaság.

Nos, barátaim, én is azt mondom, hogy ne a politikai vitát szítsuk tovább, hanem azt a jogi megoldást találjuk meg, amelynek a pénzügyi háttere megvan, viszont úgy tűnik, hogy a szándék ennek megoldására hiányzik.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Akkor, amikor a képviselői indítványomat megfogalmaztam, alapvetően az motivált, hogy megtörténjen a békesség helyreállítása a magyar falvakban.

Javaslatomnak két sarokpontja van. Az egyik az, hogy az állam fizessen költségvetési pénzforrásokból a külső üzletrész-tulajdonosoknak, a másik pedig az, hogy csak az eredeti jogosultak kapják meg. Két és fél hónap után most elérkeztünk oda, hogy utolsó szavaikkal a fideszes és a kisgazda képviselők is ezt visszaigazolják. Képviselőtársaim, akkor úgy látom, hogy a módosító indítványaim elfogadást nyertek az önök részéről. Önök se vitatkoznak másról, csak az a kérésem, ha majd szavazásra kerül sor, támogassák ezt az indítványunkat. Ez nem egy parlamenti párt sikere lesz, hanem az egész parlamenti demokrácia sikere lesz, hogy azok az emberek, akik ezekre a szerény pénzösszegekre várnak, végre megkaphassák a pénzüket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Pap János Képviselőtársam! Ön hallotta, csak nem értette azt, amit mondtam. A 25 meg a 90 milliárd nem két egyforma szám, ez igaz, önnek azonban azt kell megértenie, ha 25 milliárdnyi bevételt el akarunk érni és hirtelen akarjuk a piacra szabadítani a vagyont, akkor annyi vagyont kell ott áruba bocsátanunk, ami elérheti a 80-90 milliárdot is ahhoz, hogy meglegyen a 25 milliárd bevételünk.

Én ezt mondtam, és ön ezt teljesen félreértelmezte. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kis Zoltán képviselőtársam valószínűleg nem olvasta el Wekler Ferenc és társainak módosító javaslatát.

(11.10)

Ugyanis ő azt mondja, hogy ezekből a módosító javaslatokból, a mezőgazdasági támogatásokból a vidékfejlesztésre akar átcsoportosítani, ez nem igaz, ez nem így van. Ha megnézi ezt a módosító javaslatot, ez arról szól, hogy az önkormányzatoknál otthagyott személyi jövedelemadóhoz szeretné átcsoportosítani. Viszont tudjuk nagyon jól, hogy a vidéki kisfalvakban pont nagy a munkanélküliség - nem a nagyvárosokban -, és ezen keresztül tehát a nagyvárosokhoz kerülne ez a pénz, hiszen ott van jelentős személyi jövedelemadó-bevétele az önkormányzatoknak. Tehát elsősorban Budapest költségvetése (Dr. Kis Zoltán: Jaj!) járna leginkább jól a személyi jövedelemadó ilyen irányú átcsoportosításából, amit a vidékfejlesztéstől és a mezőgazdasági fejezetektől kívánnak az SZDSZ-es képviselők elvonni.

Kis Zoltánnak azt az elmélkedését, amit az előző felszólalásában tett, hogy itt a kívülálló üzletrész-tulajdonosok között vannak olyanok, akik italoztak vagy loptak, és nem is biztos, hogy őket most ki kellene fizetni, és jogos ez a támogatás, állami beavatkozás, ezt a kívülálló üzletrész-tulajdonosok nevében a leghatározottabban visszautasítom. Mint ahogy mondtam, ezek legtöbbje azoknak az idős személyeknek és jó gazdálkodóknak az örököse, akiket annak idején Rákosiék és azt követően a Kádár-rendszer is kisemmizett a vagyonából, szétverte a gazdaságát, szétverte a fejlett családi gazdálkodást, ami abban a korszakban annak a színvonalnak megfelelt. Ezeknek az örökösei igenis megérdemlik azt, hogy most a parlament segítsen állami segítséggel az üzletrészeik kivásárlásában.

Itt nem italozó és tolvaj munkásoknak a (Dr. Kis Zoltán: Olvasd már el, hogy mit mondtam, ha már érteni nem értesz!) kifizetéséről van szó, kedves Kis Zoltán úr, hanem nagyon becsületes, tisztességes emberekről, akiket az önök elődjei ilyen helyzetbe hoztak.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Czoma Kálmán képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

CZOMA KÁLMÁN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is Göndör István képviselő úrnak szeretném válaszolni azt, hogy én nagyon jól tudom, hogy jelenleg a költségvetés tárgyalása folyik, de igazat adok Pap János képviselőtársamnak abban, hogy a mezőgazdaság egy értéke a magyar nemzet vagyonának.

Ha már ide eljutottunk, hogy ilyen mélyen belekerültünk abba az üzletrésztulajdon-vitába, akkor mindenképpen szeretnék rávilágítani az Országgyűlésnek arra, hogy azok, akik most mindent elkövetnek azért, hogy ne legyenek a jogos tulajdonosok kárpótolva, üzletrésztulajdonukat ne kapják meg, azért dolgoznak, hogy elvtársaik, elvbarátaik 5-10 százalékért, bagóért hozzájuthassanak az üzletrésztulajdonhoz. Ezt csinálják hosszú hónapok óta, fél éve, egy éve, ki akarják véglegesen semmizni azokat az embereket, akik jogos tulajdona bent van a szövetkezetben, és ott külsősként megkapnák azt, amiért megdolgoztak.

Kérem, érezzék magukat azoknak az embereknek a bőrében, akik egykor nagyon megdolgoztak azért a vagyonért, ami képződött a munkájuk után, és most megilletné őket, most pedig végleg ki akarják semmizni őket. Kérem, ezt ne tegyék, ez erkölcstelen, etikátlan, és becsapása a falusi embereknek! (Közbeszólás az FKGP soraiból: Így van, Kálmán!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szoktam élni azzal a fordulattal, hogy ki megy el bizottsági ülésről meg ki nem. Azt gondolom, hogy tegnap délelőtt viszont én voltam ott, de hát ez egy nevetséges vita lenne.

Most viszont Szalay Gábornak mondanám - ő nincs itt, de hiszen önök hallották, amit mondott -, azt gondolom, hogy megértettem azt, amit mondott, és nem arra válaszoltam, amit ő szeretett volna kihallani. Én azt mondtam, hogy Kis Zoltán támogatja a 15 milliárdos indítványt - nagyon helyes, ha ezt teszi. A bizottsági ülésen többről volt szó, a MOSZ képviselője 80-ról beszélt, Szalay Gábor pedig 25-ről. Én ezt az ellentmondást mondtam, és nem azt, hogy nem értem meg, hogy a 25 milliárdért miért kell eladni 90-et.

Nos, mint a szakma képviselője vagy mint agrármérnök azt gondolom, azon egy kicsit azért el kell gondolkodni, hogy miért lehet az ebben az országban, hogy 25 milliárdért el kell adni mezőgazdasági értéket, 90 milliárd értékűt. Kérem szépen, ez nem igaz, mert ha van egy fejőstehén X értéken, azt nem tudom, hogy miért kellene eladni annak, aki jogosult külső üzletrész-tulajdonos, harmadáért, hogy ki tudjuk fizetni.

Kérem szépen, milyen ország az, ahol ennyire le kell becsülni, le kell értékelni a mezőgazdasági értékeket? Innen, a parlamentből miért üzenjük mi azt, hogy ahhoz, hogy 25 milliárdot ki tudjon fizetni egy téesz, ahhoz neki el kell adni 90 milliárdot? Kérem szépen, a gerinces és tisztességes mezőgazdasági vállalatok - és így fogalmazok - vezetői, régen kifizették 100 százalékon az üzletrész-tulajdonosokat, legyen az alanyi vagy nem alanyi. (Közbeszólás az FKGP soraiból: Így van! Igaz!) Átalakultak rt.-vé, új szövetkezetté, és a belépő új tagokkal felértékelték 200 százalékra a részjegy értékét, és ma működő, gazdaságos rt.-k ugyanazon tájegységen belül, ugyanazon közgazdasági környezetben, ahol a többi szövetkezet siránkozik, támogatásért folyamodik, miközben ők megkapják a támogatást. Nagyon jól tudjuk, '99-ben az új szövetkezetek maradtak le erről a támogatásról, mert nem volt információjuk.

Akkor miről beszélünk, kérem szépen? Gerjesztünk egy problémát, amelyet egy adott kör táplál (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azért, hogy politikai síkra terelődjön ez a dolog, ami egyébként kimondottan szakmai és megoldható lenne.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kétpercesek véget értek; két felszólaló: Font Sándor és Csatári József jelentkezett normál felszólalásra. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Több soron, a Lentner Csaba képviselő úr által benyújtott indítvány kapcsán, de eljutottunk a tegnap esti mezőgazdasági bizottsági üléshez, amely valójában tényleg ugyanezt a kérdéskört feszegette. A Magyar Demokrata Fórum ottani szavazását koalíciós társaink negatívumként ítélték meg. Ugyanakkor csak tisztázom, tartózkodtunk az ott feltett kérdés kapcsán. (Közbeszólás az FKGP soraiból: Diszkrét nem!)

Ugyanis nem történt más, mint hogy azt gondoljuk, hogy a külső üzletrész-tulajdonosokat kárpótolni kell, valóban meg kell adni nekik azt, amit már az Alkotmánybíróság is elrendelt. Ez nem lehet kérdés. Ugyanakkor van egy olyan érintett kör, ez pedig továbbra is az alanyi jogú üzletrész-tulajdonosok köre, akik '92-99 között váltak azzá. Ezzel az önök által tegnap szavazásra javasolt kérdés, módosító indítvány abszolút nem foglalkozik. Ugyanakkor az eredeti változatban, amely benyújtásra került, a vásárolt üzletrész-tulajdonosokat a szövetkezetnek 100 százalékos értéken kellene megtérítenie.

Ugyanakkor önök tudják, hogy a 100 százalékos üzletrész-megtérítés mit jelentene a szövetkezet életében. Ezért a Magyar Demokrata Fórumnak az volt az álláspontja, és most is az, hogy figyelembe kell venni a '92-99 közötti alanyi jogú üzletrész-tulajdonosokat is ebben a folyamatban. Természetesen elsősorban a külső üzletrész-tulajdonosok mindazok, akikről ez a törvény igazából szól, de ez az eljárási folyamat nem indíthat el csődhullámot a szövetkezetek életében.

Tisztázni kell, hogy kik is azok, akik továbbra is a mezőgazdaságban szeretnének foglalatoskodni. Ha ők akarnak, akár az utólagos kárpótlás után, ha újra alakítanak szövetkezetet, és tényleg nem akarják kivinni a vagyont a mezőgazdaságból, ezt tehessék meg, az állami garanciával kezdhessék újra a működésüket a mezőgazdasági vállalkozásukban, akár az új szövetkezeti forma szerint, merthogy közben egy törvényt is el fogunk fogadni az új szövetkezeti törvényformuláról.

E feltételeket viszont nem teljesítette a tegnap önök által elfogadásra javasolt változat. A tegnapi ülést megelőzően a három párt koalíciós képviselői elfogadtak egy keretszabályozást, amelyben benne volt mindaz a kérdéskör, amelyet mind a Kisgazdapárt, mind a Fidesz, mind a Magyar Demokrata Fórum általános érvényűnek tartott, azonban az idő rövidsége miatt a módosító indítvány szöveges változata nem készülhetett el tegnap este hét órára, amikor újra össze lett híva a mezőgazdasági bizottság.

Ezért ebben a helyzetben azt gondoltuk, hogy amíg a három párt koalíciós képviselői által keretszabályként és alapfeltételként megfogalmazott indítványi részeket nem tartalmazza a módosító indítvány, addig nincs értelme egy olyan módosító indítványt elfogadni, amely nagyon nagy feszültséget okoz az érintettek körében, megkülönbözteti az üzletrész-tulajdonosokat, a szövetkezet működésében nem látjuk, hogy hol lesz esetlegesen garancia arra, hogy akik a későbbiekben akarnak szövetkezeti formában működni, azok működhessenek.

(11.20)

Tehát ne okozzunk csődhullámot ezzel az eljárási folyamattal! Az indítvány erre sajnos nem adott megnyugtató választ, ezért a Magyar Demokrata Fórum tartózkodott.

Önök ma délelőtt azt az indítványt - főleg a Kisgazdapárt részéről - szerették volna megindokolni, amit szerintem nem lett volna szabad ilyen vérmérséklettel védeni, merthogy ez az indítvány nagyobb bajt okozott volna, mint ami az önök eredeti szándéka, hogy kárpótolni kell, ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat. Ebben mindenki egyetért, én is, az MDF is.

Hogy milyen érdekes a sors, a Magyar Demokrata Fórum kitartott, kitart, és emellett még módosító indítványával is jelzi, hogy ezt a keretet továbbra is támogatni kell. Azonban pár perccel ezelőtt a kormányülésen elhangzottak alapján, úgy kell mondanom, meg nem erősített hírek szerint a kormány, úgy tűnik, hogy az MDF változatát fogja támogatni, miszerint figyelembe fogják venni a '92 és '99 között alanyi jogon üzletrész-tulajdonosokká váltakat is, és részükre 2002 júniusig kell majd a kifizetést 100 százalékon eszközölni, júniusig kell a '92-ig külső üzletrész-tulajdonosok üzletrészproblémáját megoldani.

A Magyar Demokrata Fórum azt gondolja, hogy ahol az állam kamatmentes kölcsön formájában támogatja ezt az üzletrész-kifizetési akciót, mert ezt tényleg csak állami segítséggel lehet megoldani, ez manapság már nem kérdéses; ha ilyen nagy összeget fordít erre a kérdéskörre, a mezőgazdaság megsegítésére, azok a szövetkezetek, amelyek nem bírják az egyéves határidőn belül visszafizetni ezt a kamatmentes kölcsönt, ott az állam váljon ezekben a szövetkezetekben tulajdonossá, mert azt meg parlamenti képviselőként nem szeretnénk, ha az állami vagyon veszendőbe menne egy mindenki által javasolt jó szándékú kárpótlási folyamat miatt, és mégiscsak az állami vagyon vesztését látnánk.

Ezért úgy néz ki, hogy e peremfeltételekkel a kormány bölcsebb döntést hozott, mint amit akart volna tegnap a mezőgazdasági bizottság, és reális esélye van annak, hogy érdeksérelem nélkül az üzletrész-tulajdonosok körében a teljes körű kárpótlás meg fog történni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

ELNÖK: Normál felszólalásra megadom a szót Csatári József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a XII. fejezet ismertetéséhez kezdenék, hogy valamelyest a tv-nézők és a rádióhallgatók is tájékozottabbak legyenek, és teljesen ne menjen el a kedvük a mezőgazdasággal foglalkozni, két rövid reagálást kell tennem egyrészt Lentner Csaba képviselőtársamnak, másrészt Font Sándor képviselőtársamnak.

Lentner Csaba képviselőtársam kifejezte aggodalmát az általa elmondottak alapján, hogy nem jó az, hogy az elnöke felé olyan kifejezéssel éltem, hogy sületlenséget beszél. Ez "sületlenség" szó nagyon jó magyar kifejezés. Lentner Csaba, ez azt jelenti, hogy még éretlen, sületlen. Amikor megsült, akkor érett. (Derültség az MSZP soraiban.) Tehát ezért mondtam ezt, és nem sértésként akartam mondani. Messze nem sértő kifejezésként akartam mondani, hanem az még sületlen; tehát ez egy fantazmagória.

Font képviselőtársam pedig, amit elmondott, tegnap hasonló dolgok lettek megfogalmazva, hogy a szövetkezettel azok az üzletrész-tulajdonosok, akikkel tényleg el kell majd számolni, és tagok is esetleg, akik most lépnek ki, ma vagy holnap... - azoknak a szövetkezet egyezsége alapján történjen a kifizetés. Tehát tegnap is az MDF-nek lett volna lehetősége arra, hogy megszavazza, ha akarta volna, de nem szavazta meg.

Ugyancsak az aggódó MIÉP-es képviselő, Kapronczi Mihály nem volt jelen a bizottsági ülésen - nem tudom, merre volt. Egypár dolgot elmondanék, amit nagyon fontosnak tartok, hogy az agráriumban érintettek tájékozottak legyenek.

Amikor a 2001. és 2002. évi költségvetési agrárfejezeti számok összeállításra kerültek, nagyon sok mindent figyelembe kellett venni. Azt az igényt, hogy az elmúlt két évben a belvíz és az árvíz okozta veszélyhelyzet, ezt követően a súlyos aszálykárok évszázados rekordokat döntöttek, amelyen a kormány gyors és hatékony intézkedéseivel, pénzeszközök átcsoportosításával sikerült csak úrrá lenni... - ennek is köszönhető, hogy a magyar mezőgazdaság a hasonlóan vészhelyzetben lévő szomszédos államokkal ellentétben végül is talpon maradt. Nem lehet pótolni egy-két év alatt azt a több mint ezermilliárd forintos hiányt, amely az előző kormányok idején a mezőgazdaság fejlesztésében elmaradt.

Ha összehasonlítjuk, hogy mit tett a Horn-kormány a magyar mezőgazdaságért, akkor az alábbi számok jól illusztrálják. Az 1994 és 1995. években az agrártámogatások együttes összege mintegy 80,1 és 80,6 milliárd forint volt, amely még az 1997. évben is csupán 89,6 milliárd forintra emelkedett. Az infláció mértékét sem követte a növekmény, jelentősebb támogatásnövekedés csak az 1998. évben tapasztalható, amikor az agrártámogatások együttes összege 123,2 milliárd forintra emelkedett.

Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány első, 1999. évi költségvetése a terület- és a vidékfejlesztési támogatások nélkül az agrártámogatások összegét 140,7 milliárd forintra növelte, és a 2000. évi költségvetés is hasonló szinten fog teljesülni. A 2001. és a 2002. évi költségvetési előirányzatok bővülését többféle módon is mérhetjük, a támogatások bővülése vagy a költségvetés összes lehetősége, növekedése lehet a mérés szempontja.

A költségvetési támogatások bővülése alatt a tárca elsősorban a támogatás növekedését érti. A költségvetési támogatások a 2001. évben 85 milliárd forinttal nőnek, és ez a növekmény a 2002. évben is újabb 85 milliárd forinttal egészül ki. Ezenfelül közel 10 milliárd forintot a nemzeti földalap intézményeinek a megteremtésére irányoz elő a kormány. Összességében tehát a költségvetési támogatások a 2001. és a 2002. évben 185 milliárd forinttal bővülnek.

Értékelhetjük a költségvetés bővülését a költségvetési keretek változásával is. Ha a 2001. és a 2002. évi költségvetést vetjük egybe, a növekedés az előbb említett bővülésnél mintegy 30 milliárd forinttal kevesebb. Ennek az az oka, hogy a tárca költségvetése nemcsak a költségvetési támogatásokat tartalmazza, hanem az úgynevezett egyéb bevételeket is.

A 2000. év kapcsán olyan bevételeket is figyelembe vettek, nevezetesen olyan Phare-segélyeket, amelyekre vonatkozó programok - a 2000. év folyamán történő lezárásuk miatt - a 2001. évben már nem is jelenhetnek meg. Egyébként ezek a segélyek a 2000. évre is valószínűtlenek, tehát feltételesen kerültek be a költségvetésbe, ráadásul a tényleges folyamatok alapján a tervezett összeg nagy részének beérkezésére nem lehet számítani.

Következésképpen a 2000. és 2001. év közötti 85 milliárd forintos növekedés valójában nemcsak a költségvetési támogatások bővülését fejezi ki, hanem lényegét tekintve a valós költségvetési lehetőségek változását is jellemzi. A fejezet 2001. és 2002. évi költségvetési javaslata a minisztérium és a 60 önálló, valamint 77, részben önállóan gazdálkodó központi költségvetési intézmény előirányzatai a fejezeti kezelésű irányzatokat, valamint az agrárgazdasági célú vállalkozások folyó támogatását is tartalmazza.

A minisztériumnak a 2001. és a 2002. évben továbbra is kiemelt fontosságú feladatai közé tartozik a szabályozott belső agrárpiac működtetése, az euro-atlanti integrációra való felkészülés elősegítése. Ennek keretében a kormány határozatai alapján korszerűsíteni kell a hatósági feladatokat ellátó intézményrendszerek szervezetét, tovább kell folytatni a szakigazgatás színvonalának és feltételeinek javítását, jogi hátterének megerősítését, az agrárigazgatási jogszabályok végrehajtásának további ellenőrzését.

További alapvető fontosságú tehát az agrárágazat éves exporttervei teljesülésének elősegítése a támogatási rendszer hatékony működtetésével, valamint a szervezet információs és marketingrendszere kiépítésével.

A támogatások összehangolt, hatékony felhasználását segíti elő, hogy a fejezet költségvetése továbbra is tartalmazza a támogatási célelőirányzatokon túlmenően a vállalkozások folyó támogatási előirányzatát is. A fejezeti kezelésű előirányzatok közül került megtervezésre a területfejlesztés és a vidékfejlesztés előirányzata. Ennek megfelelően a fejezet költségvetése tartalmaz előirányzatot a gazdaság fejlődését szolgáló munkahelyteremtő, munkahelymegtartó, vállalkozóvá válást elősegítő fejlesztések megvalósítására, valamint a régiónak az európai uniós strukturális alapokhoz történő programjai végrehajtására, a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényben foglalt feladatok végrehajtásának biztosítására.

(11.30)

A fejezet keretszámai tartalmazzák továbbá a következő időszakban kiemelt programok előirányzatát, amelyek a következő években a fejlesztés súlypontjait képezik. Ezek: a vízkárelhárítás, vízhasznosítás, öntözésfejlesztés, öntözési rekonstrukció további feladatainak fejlesztése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), erdőtelepítés, zöldség-, gyümölcstermesztés, falugazdász-hálózat kiépítése és sorolhatnám még tovább. A fejezet támogatási előirányzatai tehát 2001-ben 2,2 százalékpontos elvonást korrigál 171 milliárd forinttal szemben, 2001-ben 255,9...

ELNÖK: Képviselő úr, sajnos az időkerete elfogyott, nem tudok tovább szót adni.

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Csak egy mondat! Megnyugtatni szeretném a hallgatóságot és a tévénézőket, hogy az agrárágazat finanszírozása megtörténik, és bizakodva nézhetünk a jövőbe.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatári József képviselő úrnak a gondolatára szeretnék reflektálni. A Magyar Demokrata Fórum, mint említettem, nem szavazta meg azt az indítványt, amelyet a Kisgazdapárt nagyon szeretett volna szavazásra vinni az üzletrésztörvénnyel kapcsolatosan. Nem szavazta meg, és jól tette, mert mint említettem, a kormány a ma délelőtti ülésen - meg nem erősített híreink szerint - a Magyar Demokrata Fórum álláspontjához nagyon-nagyon közeli javaslatot fog benyújtani és a javaslat mellett fog érvelni. Ez azt jelenti, hogy a legérintettebb személyek részére konfliktusmentesen fog végrehajtódni az üzletrész megvásárlása és a szövetkezeti lét további fennmaradása.

Nagyon nagy kapkodás van ezen a szinten. Ez abból is látszik, hogy a kisgazda frakció itt az ülésen mást mond, mint amit a miniszterük vagy az államtitkáruk képvisel a kormányban ezek szerint. Én nem tudom, ez hogy van, de erre talán oda kellene figyelni. (Dr. Lentner Csaba: Így van!) Egy bölcs barátom szerint, aki a kapkodással kapcsolatban tett egy megjegyzést - és ez most jellemző az üzletrészek kapcsán is -, a kapkodó ember rosszabb, mint az, aki nem csinál semmit. Most körülbelül itt tartunk az üzletrésztörvénynél.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a MIÉP padsoraiból.)

ELNÖK: Megnyitom a következő vitaszakaszt a Honvédelmi Minisztérium fejezetére. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! A vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt az Igazságügyi Minisztérium fejezetére. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Kósáné dr. Kovács Magda jelentkezik.) Igen, Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony, MSZP.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Minden bizonnyal nehéz lesz visszaterelni a Ház figyelmét a költségvetésre és a költségvetésnek egy konkrét fejezetére. Én megértem, hogy vannak, akiknek az az érdekük, hogy az esti vitát előrehozzák délelőttre, a tévéközvetítés idejére, mégis fájlalom, hogy a költségvetés szakmai kérdései ily módon háttérbe szorulnak.

Egy olyan kérdésről szeretnék szólni, amely amúgy is elég ritkán foglalkoztatja a Házat. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság azon módosító indítványairól kívánok beszélni, amelyek a magyarországi kisebbségek sorsát érintik, amelyek a kisebbségi szervezetek finanszírozásával kapcsolatosak.

Természetesen örülök annak, hogy a bizottság indítványai közül néhány elnyerte a kormányzati többség támogatását. Kevésbé örülök annak, hogy ezek az indítványok eseti megoldást jelentenek például kisebbségi iskolák sorsára; jobban örülnék, ha végre előrehaladna a jogi szabályozás, és hosszú távú költségvetési garanciákkal lehetne például biztosítani a hercegszántói vagy a körösszakáli nemzetiségi iskolák jövőjét. De örülök annak is, hogy ezek az átmeneti megoldások megszülettek.

Nem tudok viszont beletörődni abba, hogy a kormányzati többség nem támogatta a 629. számú bizottsági indítványt. Ez olyan forrás megemelését célozta meg, amely a cigány származású gyerekek oktatását is finanszírozhatja. Nem olyan régen, csütörtökön szó esett a Házban a cigány gyermekek jövőjéről, a cigányoktatásról, és a miniszterelnök a zárszavában a következő mondatokat mondta: "Bevallom őszintén, rosszul esik, amikor olyan hozzászólásokat hallok itt, a tisztelt Házban, mintha a magyar kormány számára erkölcsileg nem volna fontos, hogy foglalkozzon a romák jövőjével, amely valóban szorosan összefügg az egész ország jövőjével. Ezt én kicsit bántó dolognak tartom, hiszen úgy érzem, ez morális kötelessége mindenkinek Magyarországon, beleértve a magyar kormányt is."

Távollétében is megnyugtathatom a miniszterelnök urat, hogy természetesen nem volt szándékomban megsérteni őt. Vitatkozni viszont kívánok; akkor is, most is. Úgy gondolom, hogy egy kormánynak nem kizárólag és nem elsősorban morális kötelessége a cigány gyermekek oktatásának támogatása; mondhatnám azt, hogy ez jól felfogott gazdasági érdeke a többségi nemzetnek, mondhatnám azt is, hogy jó értelemben vett önzése a többségi nemzetnek, de mondhatnám azt is, hogy a gazdasági növekedés jövőjének egyik kulcskérdése. És ha így tekintem, ha a gazdasági fejlődés kérdésének tekintem a cigányoktatást, akkor a számoknak is pontosaknak illik lenniük, azoknak is, amelyeket a miniszterelnök számára feljegyzésként adtak oda. Ugyanis ő azt mondta, hogy 1997-ben 272 ösztöndíjas cigány gyermek volt Magyarországon. Elfelejtették neki megmondani, hogy ez csak egyetlen forrásból, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány terhére finanszírozott forrásból díjazott gyermekek számát jelzi. Ehhez hozzájön egy másik közalapítvány terhére 640 fő, hozzájött a Művelődési Minisztérium költségvetéséből finanszírozott több száz fő, valamint a Ghandi Közalapítvány, amely akkor 325 millió forint volt. Csak a Ghandi Közalapítvány azóta 125 millióval csökkent; természetesen ez nem választható el az intézményfejlesztés ívétől, sorsától sem.

Mindebből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy senkire nem illendő szégyenbélyeget nyomni, mint ahogy senkinek nincs dicsekedni valója azzal a 7575 megtámogatott cigány származású gyermekkel sem, akikről a miniszterelnök beszélt. Hiszen ezt a 7575-öt 145 ezer iskolás korú cigány gyermek számához kell viszonyítanunk, és ennek a 145 ezer gyereknek kell piacképes szaktudást szereznie, hogy ne munkanélküli-sorsra nőjön föl, és ne társadalmi jövedelemből kelljen majd megélnie. A bizottság ezért egyhangúlag javasolta a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány költségvetésének a felemelését.

Megelőzte ezt az indítványt egy szocialista indítvány, amely sokkal szerényebb volt, és a bizottság kormánypárti képviselők javaslatára emelte meg a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány költségvetési támogatását, mint ahogy kormánypárti képviselőtársaim jelölték meg ennek a megemelt alapítványi támogatásnak a forrását is. Nem tudunk beletörődni, hogy ez a javaslat nem nyerte el a kormánypárti többség támogatását.

A holnapi bizottsági ülésen kísérletet fogunk tenni arra, hogy új javaslatot nyújtsunk be, éppen a miniszterelnök úr szavaira alapozva, morális kötelességként, de jól felfogott gazdasági érdekeink hívó szavára is cselekedve.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Bejelentem, hogy a Fidesz képviselőcsoportja a tegnap kölcsönkért 4 percet visszaadja a Független Kisgazdapártnak, tehát rendelkezésére áll 4 perc a Független Kisgazdapártnak is.

Megkérdezem, hogy az Igazságügyi Minisztérium fejezetéhez kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Így a vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt a Gazdasági Minisztérium fejezetére. Kíván-e valaki felszólalni? (Senki sem jelentkezik.) Nem, így a vita e szakaszát is lezárom.

Következik a Környezetvédelmi Minisztérium fejezete. (Dr. Lotz Károly jelentkezik.) Megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Ház! A környezetvédelmünk egyik alapvető problémája ma az ivóvíz és a szennyvíz kérdése. Az Európai Unió rendkívüli módon elégedetlen azzal, ami e tekintetben Magyarországon történt. Elég, ha csak annyit idézek az Unió néhány nappal ezelőtt megjelent jelentéséből: "Magyarország nem teljesítette a csatlakozási partnerség rövid távú prioritásait az integrált szennyezés megelőzését illetően, további jelentős erőfeszítések szükségesek a vízminőségi szabványok, az ivóvíz, a vízi környezet, a szennyvízkezelés vonatkozásában. A Környezetvédelmi Minisztérium helyzete továbbra is gyenge maradt".

(11.40)

Egyszóval, azok a módosító indítványok, amelyek ugyan formailag a következő fejezetbe tartoznak, de érdemben a vízminőségre vonatkoznak, mindenképpen támogatást igényelnek. A 3127 településünkből azért 410-nél, tehát 13 százaléknál vannak súlyos ivóvízproblémák. További erőfeszítések szükségesek, ezért nyújtottuk be a távlati ivóvízbázisok fejlesztése... - még egyszer mondom: ez nagyon szigorú uniós előírás is, ivóvízbázisunk védelme nagyon sok, több száz ezer embert érint; egyik nagyobb adóssága az élővizeink, illetve a nemzetközi viszonylatban is jelentős, kiváló minőségű ivóvízbázisaink védelme. Ezért szükséges legalább reálértéken megőriznünk a programhoz tartozó fenntartási és beruházási célok '98-as költségvetési esztendőben előirányzott támogatását.

Ugyancsak szeretném megemlíteni a kiemelt városok szennyvízkezelését, hiszen a legnagyobb szennyezés ezekben a városokban jelentkezik, és ez sajnos ugyancsak nagyon súlyosan rossz helyzetben maradt az elmúlt időszakban. Ez a 257. számú módosítással kapcsolatos, az egységes környezet kialakítása szempontjából nagyon fontos, uniós csatlakozásunk szempontjából pedig kiemelt jelentőségű, hogy ez a program sikeresen folytatódjon néhány évi szünet után. Sajnos, ez kimaradt, szeretnénk ezzel kapcsolatban előrelépni, normális viszonyokat teremteni a szennyvízkezelés és a csatornázottság előrehaladása tekintetében.

Szeretném ezzel kapcsolatban azt megemlíteni, hogy nem tudok egyetérteni a Pap János képviselőtársam által tegnap elmondottakkal, kétszer is elmondta, hogy ennyi pénz van, ennyiből kell gazdálkodni. Miért van most a költségvetésben - ön látta és ön is pontosan tudja - az utolsó helyen, messze az utolsó helyen a környezetvédelem az összes költségvetési fejezet összehasonlítása kapcsán? Hollandiában, Dániában mindenütt az első helyen van, pedig ott igazán jó a környezetvédelem. Többet kellett volna ennek érdekében tenni, hogy ne az utolsó helyen, legalább a középmezőnyben végezhetett volna, és ebben az esetben néhány milliárddal többet lehetett volna az ivóvízre és a szennyvízre is fordítani, mint ami jelen pillanatban történt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lotz Károly képviselőtársam azon képviselők közé tartozik, akivel szakmai kérdésekről lehet vitatkozni, és azt gondolom, arról lehet beszélni, amiről szó van. Ezért számomra meglepő a következő: valamennyien emlékszünk arra, hogy '98-ban - javítsanak ki, ha nem így van! - az akkori Pénzügyminisztérium 18 milliárd forintot zárolt el, pontosan a csatornázásról vitte el ezt a pénzt. Tessék mondani: mi a vízbázisvédelem, ha nem a csatornázás? A csatornázás a vízbázisvédelem egyik legfontosabb területe. Ez a kormány most nem elvisz, hanem ismét megismétlem: annyit ad, amennyit tud.

Ha engem kérdez ön vagy bárki a Házban, hogy a környezetvédelemre elégséges-e az a pénz, amennyit kap, akkor azt mondom, mérhetetlenül kevés, és nem azért kevés, mert az EU-felmérés megállapította, hogy rendkívül el vagyunk maradva a vízbázisvédelemben és a csatornázásban, hanem azért, mert el vagyunk maradva - és ez nekünk a létérdekünk. Bizony a vízbázisvédelemhez tartozik a holtágprogram a Szigetközben, a vízellátás kérdése, a mezőgazdasági művelés, az alternatív, az ökológiai mezőgazdasági művelés, a vegyszermentes művelés, amely vízbázisokat elszennyeztünk a korábbi helytelen mezőgazdasági művelés miatt. Tehát ez egy rendkívül összetett terület, és nem állja meg a helyét az a kijelentés, amit nem ön tett, de más jegyezte meg, hogy nincs a költségvetésben erre keret. Van rá keret; kevés van rá. Kevés volt önöknek is, sajnálatos módon, kevés van nekünk is, de ebből, azt gondolom, még súlyos káraink lesznek egyszer, de megint csak azt tudom mondani önnek, és nem tudok mást mondani erre: bármennyire kívánjuk, bármennyire mondjuk, hogy ennél több legyen, nem tud többet fordítani rá a kormány.

Egy esetben lehet rá többet fordítani, és ehhez az kell, hogy az önök oldalán és a mi oldalunkon lévő negatív irányba lobbizók, akik a termékdíj ellen, a környezethasználati díj ellen és a környezetterhelési díj ellen vannak, ne tegyék ezt, tudjuk ezeket a lobbikat leszerelni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és valóban ezekből a pénzekből teremtsük meg a lehetőséget többek között a vízbázisvédelemre, a csatornázásra és a többire!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Lasztovicza Jenő képviselő úrnak, Fidesz.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, egyetértünk mindannyian azzal, hogy nincs az a pénzmennyiség, amit ne lehetne úgy elosztani, hogy valahol mégis mindig kevesebb maradjon. Azt hiszem, hogy ez a mostani kormány jól döntött akkor, amikor a prioritásokat megjelölte, és először mint legfontosabb célt, a magyar népesség megtartását, illetve a magyar nép gyarapodását tűzte ki célul, ami a nyolcvanas évek óta - mint önök is nagyon jól tudják, és önök is támogatták annak idején - drasztikusan csökkenni kezdett. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert ez nagyon sok pénzbe kerül, ezt önök is nagyon jól tudják.

Azt hiszem - ahogy Pap képviselőtársam is elmondta -, azért vannak változások a környezetvédelemben is. Csak a mi környezetünkről, szűkebben arról, ahol én képviselő vagyok, a Balatonról szeretnék beszélni. Az önök ideje alatt a Balaton szinte fillérekből gazdálkodott. Hiába volt kormánybiztosunk, Nemcsók úr, a Balaton akkor sem érzett semmit mint nyílt víz, és a Balaton északi partja, mint az egyik legnagyobb ivóvízbázis. Azért hangsúlyozom ezt, mert sajnos annak idején is lobbiztak polgármesterek nagyon sokan, ráadásul szocialista polgármesterek csatornázás ügyében a Balaton-parton, senki nem kapott szinte semmit. Most azért elindult valami és azt is biztatónak tartom, hogy Bóka képviselőtársunk - aki a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke, helyi polgármester - is nagyon szakszerűen és szakmailag nagyon jól dolgozva és komoly állami forrásokkal gazdálkodva végzi ezeket a környezetvédelmi beruházásokat. Azért hangsúlyozom ki, hogy lehet a forrásokat hiányolni, de önök is nagyon jól tudják, hogy csak azt lehet elosztani, ami van.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, Fidesz.

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a környezetvédelemmel kapcsolatos vita az előző vitanapokon is visszatérően a forráshiányokra koncentrálódott, holott ellenzéki képviselőtársaimnak tudniuk kell - ha átnézték a költségvetési fejezetet -, hogy 14 százalékkal több pénzt kap az állami pénztárcából, azaz a költségvetési forrása bővül. Látszólagosan csökken; nyilvánvalóan azért csökken, mert a Phare-pénzek nem kerültek beállításra, azaz ami csak tervezve van, az nem került beállításra, mint az előző években. Csak azt lehet beállítani, ami effektív rendelkezésre áll. Egyébként pedig a zárszámadásnál lehet visszanézni, hogy egyáltalán mennyi pénzt tudott gyűjteni a tárca a nemzetközi alapokból.

Csak röviden Lotz képviselőtársunk megjegyzésére, a kiemelt városok szennyvízkezelésére: úgy gondolom, hogy Budapest eléggé kiemelt, és Budapest az egyik legszennyezőbb Magyarországon szennyvízterhelés szempontjából. Szeretnénk a segítségét kérni, Demszky elnök úr felé tolmácsolja azt a kérésünket, hogy fordítson figyelmet és anyagi konzekvenciákat Budapest szennyvízkezelésére, ugyanis a folyamatosan hangoztatott (Zaj.) 70-80 milliárd forintnyi készpénztartalékából bizonyára az önerőt föl tudná mutatni, és segítse ezzel a Duna rehabilitációját, hogy egyáltalán Budapesten a szennyvíztisztítás komolyabb méreteket fog ölteni. Bizonyára önök is látják, hogy a budai oldalon tisztítatlanul zuhan bele az összes szennyvíz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni a Környezetvédelmi Minisztérium fejezethez. (Senki sem jelentkezik.) Nem, így a vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium fejezetére. Két percre kért szót Takács Imre képviselő úr, MSZP.

(11.50)

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Nemcsak fejezetek közötti átcsoportosítást, hanem fejezeten belüli átcsoportosítást is beadtam módosító javaslatként annak érdekében, hogy az általam már annyit emlegetett 4-es számú főút Hajdúszoboszlót elkerülő szakasza megépüljön.

Én örülnék annak, ha ezt a fejezeten belüli módosítást a képviselőtársaim megszavaznák. Sajnos, egy mondat erejéig a tegnapi napra visszatérve, nagyon fájt, hogy ilyen hangnemben folyt a vita. Az is fáj, hogy Láyer József képviselőtársam, aki a megyei közgyűlés elnöke, írt egy levelet valamennyi képviselőnek, én is megkaptam, amelyben arra kér bennünket, hogy ha Hajdú megyei téma merül fel az Országgyűlésben, akkor pártállástól függetlenül szavazzuk meg, ennek ellenére ő nem szavazta meg a fejezeten belüli átcsoportosítást, csak Márton Attila képviselőtársam és Arnóth Sándor fideszes képviselőtársam szavazta meg, akiknek nagyon köszönetet mondok ezért.

De ha én itt lettem volna azon az ominózus szavazáson - nem voltam itt, azért, mert köztudott, hogy az MSZP kivonult -, a plusz egy szavazatom (Varga Mihály: Vacsorázni voltak!) vajon milyen megoldást jelentett volna? Fáj nagyon, képviselőtársaim, hogy ilyen jellegű csetepaték alakulnak ki, jó az igazságot figyelembe venni. Nem igaz az, hogy én jó szokásomhoz híven elmondom a mondókámat, eltűnök, az elnök úr és a képviselőtársaim a megmondhatói, hogy mint a kotlós tyúk, állandóan itt ülök, és próbálok részt venni a parlament vitájában.

A lényegre visszatérve, jó lenne, ha a fejezeten belüli (Az elnök jelzi az idő leteltét.) kapcsolódó módosító javaslatomat a Ház megszavazná.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, de ha jól emlékszem, tegnap ezt már egyszer kitárgyaltuk. Tényleg arra kérek mindenkit, hogy a részletes vita szabályaihoz alkalmazkodjon.

Két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Annyira kevés időnk van, hogy megpróbálok még belül maradni, az akadálymentes közlekedésről, az akadálymentes közlekedés fejlesztéséről szeretnék beszélni. Volt egy olyan módosító indítványunk, a 408. ponton, amely 1,8 milliárddal emelte meg a tervezett összeget. A tervezett összeg ugyanis összesen 200 millió.

Tisztelt Képviselőtársaim! 200 millióból húsz darab olyan buszt nem lehet vásárolni, amely fogyatékos emberek számára használható. Pedig a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényben megígértük, hogy 2010. január 1-jéig akadálymentessé tesszük az országot a közlekedés szempontjából. A képviselőtársaim végig tudják gondolni, hogy ha ilyen összegekkel támogatjuk ezt a fejlesztési célt, körülbelül hány év lenne szükséges ahhoz, hogy egyáltalán elvégezzük a feladatot. Ezért kapcsolódó módosító indítvány formájában legalább az előterjesztett összeg duplájára ismételten javaslatot teszünk, abban a reményben, hogy kormánypárti oldalon is fogják támogatni a javaslatunkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)