Felszólalás adatai

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Az elmúlt tíz év közös sikere a jogállami berendezkedés megszilárdulása, az ennek megfelelő elvek és gyakorlat térhódítása. Ez idő alatt azt is meg kellett tanulnunk, hogy a jogállamban a hatalmat nem lehet akárhogyan gyakorolni. Ennek keretet és határt szabnak az alkotmány és a törvények, konfliktus esetén végső soron állást foglal az Alkotmánybíróság.

A Fidesz-kormány politikája ezen a téren merőben új. Tudatosan vállalja, szinte keresi az alkotmányos konfliktusokat, szántszándékkal kerüli meg az alkotmányt, a törvényeket, tolja félre az Alkotmánybíróság határozatait. Mesterkélt, erőszakolt, gyakran a józan észnek, a nyelvtan alapvető szabályainak ellentmondó értelmezésekkel kívánja hatalmi céljainak megfelelően meghatározni és elferdíteni a törvények tartalmát. (Vancsik Zoltán: Úgy van!)

Ezt a nyíltan vállalt, mondhatni következetes kormányzati gyakorlatot ma már nem csak az ellenzék bírálja. Idézem: "A kormánytöbbség minden bizonnyal túl könnyen változtatott elődje néhány döntésén. Feleslegesen hozott kicsinyes intézkedéseket. Konfliktusba került több alkotmányos hatalmi ággal. Lépéseivel elment az írott jog szerinti legszélső mezsgyékig, sőt, esetenként készséget mutatott a jogállami határok feszegetésére is." Ezek a gondolatok múlt év decemberében kerültek nyilvánosságra. Szerzőjük ott ül önök között, a Fidesz padsoraiban.

A helyzet azóta sem változott. Sőt, a kormányzati elszántság még erőteljesebbé vált. Nehéz pontos leltárt készíteni az alkotmányt és törvényt megkerülő törekvésekből, az ezekből származó konfliktusokból. Csak néhány példa: az ítélőtáblák létrehozásának bizonytalan időre történő elhalasztása súlyosan megsértette a jogbiztonság elvét, rombolta az alkotmány tekintélyét, és visszavetette az igazságügyi reform kiteljesedését. Hiába hangzott el a szervezett bűnözéssel kapcsolatos törvényjavaslat vitájában, hogy nem lehet a már kétharmados többséggel elfogadott törvényeket egyszerű többséggel módosítani, a koalíciós pártok nem fogadták el érvelésünket.

Az Alkotmánybíróság februári határozatában visszautasította ezt a próbálkozást, és megerősítette: a kétharmados szabály nem egyszerű eljárási norma, hanem a jogalkotással szembeni alkotmányos követelmény, azaz ezekben a szabályozási tárgyakban konszenzusra kell jutni a többségnek és az ellenzéknek.

Hasonló helyzet alakult ki a parlamenti munkarend egyoldalú megváltoztatása kapcsán is, melyet a kormánytöbbség nem az alkotmányos követelményeknek megfelelően alakított ki.

(10.00)

Azzal kerülte meg az alkotmányban foglaltakat, hogy ezt a változtatást nem a Házszabályban rendezte. Az Alkotmánybíróság múlt heti döntése után világossá vált: a házszabályi rendelkezések semmilyen egyszerű többségi döntéssel nem helyettesíthetők. Ismét visszájára fordult tehát a kormányzati törekvés.

Azonos tanulságokkal szolgál a televízió kuratóriumi elnökségével kapcsolatos hosszan tartó polémia is. Ma már nem csupán a szocialista és szabaddemokrata politikusok tartják alkotmány- és törvényellenesnek a kialakult helyzetet. Idézem az állampolgári jogok országgyűlési biztosa márciusi jelentésének néhány megállapítását: "Az így létrejött kuratóriumi elnökségek működése a véleménynyilvánítás szabadságának közvetlen veszélyét idézte elő. Megállapítottam tehát, hogy az országgyűlés határozata visszásságot okoz a szabad véleménynyilvánításhoz való alkotmányos alapjoggal összefüggésben."

A csak kormánypárti tagokból álló négytagú elnökséggel kapcsolatosan kifejtette, hogy az nem felel meg az Alkotmánybíróság által megszabott követelményeknek. Ezzel szemben az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága kormánypárti többségének nincsenek aggályai, a múlt héten mindent rendben lévőnek találtak.

Tovább folytathatnánk a hasonló példák felsorolását. Az ellenzéknek kötelessége a leghatározottabban fellépni ezzel a gyakorlattal szemben, és hasonlóképpen fel kell hívni a figyelmet az ebből származó negatív következményekre is. Abban biztosak vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon erősek és pártatlanok a jogállami intézmények, a jövőben is ki fogják cövekelni a kormányok számára a világos határvonalakat. Ez fontos és reményt keltő tény. Azonban mindez nem közömbösíti a káros hatásokat, mert ez a politika mérgezi a társadalmi légkört és rontja a közhangulatot, mert ez a politika csökkenti az emberek bizalmát a jog uralmában és gyengíti a jogbiztonságot, és végezetül, mert rombolja Magyarország nemzetközi tekintélyét.

Talán érdemes lenne megfontolni a változtatást. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)