Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem oly túl rég viszonylag nagy publicitást kapott az a hír, hogy egy speciális mérőműszerrel felszerelt, svéd fejlesztésű gép járta országunk közútjait, és végzett precíz lézeres felmérést közútjaink állapotáról. Egyébként ezt megelőzően is minden évben elvégzik ezt a felmérést, de valahogy most kapott ez először talán széles publicitást, eddig szakmai műhelytitoknak tűnt ez a tény.

A publicitás beszámolt arról is, különféle sajtótermékekben olvashattuk, amit egyébként gyakorlati tapasztalásunk nagyban alátámaszt, hogy a precíz mérések azt mutatják, hogy közútjaink állapota bizony meglehetősen szegényes állapotban van. A 30 ezer kilométeres közúthálózatunk összesen 4 százaléka, alig több mint 1200 kilométernyi út kapott jó minősítést, miközben közútjaink 63 százalékáról mutatta ez a precíz mérőműszeres felmérés, hogy bizony nagyon rossz állapotban van. Mindez tulajdonképpen azt mutatja, hogy az elmúlt időszakban - és az elmúlt időszakon természetesen nem az elmúlt egy vagy két évet értem, hanem az elmúlt évtizedeket -, tehát az elmúlt évtizedekben hihetetlen kis gondot és kevés pénzt fordítottunk a közutak állagfenntartására, állagmegtartására.

Ennek azután ma az a halmozott eredménye, hogy tulajdonképpen hihetetlen pénzeket kellene arra fordítanunk, hogy útjainkat európai színvonalon karban tudjuk tartani. Például 1995-ben 1300 kilométer közutunk volt úgynevezett vályús, ami a legveszélyesebb nemcsak az autók állapotára, hanem a közúti balesetek szempontjából is, és mára ez az 1500 kilométer 3600 kilométerre nőtte ki magát, tehát időben ráadásul a tendencia is kedvezőtlen, romló állagot mutat.

Mindez nem csoda, ha tudjuk, hogy a közutakat 10-15 évenként kellene új borítással ellátnunk, és a mostani, az elmúlt időszak üteme alapján ez az ütem körülbelül úgy marad el a kívánatostól - ez egy jól érzékelhető mérőszám -, hogy az évente elvégzendő körülbelül 3000 kilométernyi új aszfaltborítás helyett átlagban mindösszesen 400-500, maximum 600 kilométernyi utat tudunk kezelni. Tehát nem 10-15 évenként kerülnek megújításra a magyar utak, hanem ezzel az ütemmel 70 évente. Ezt érezzük a napi közlekedésünk során is.

De az utakat nemcsak fenntartani kell, hanem azokat üzemeltetni kell, és természetesen új bekötőutakat, új kerülőutakat is kellene építeni, s mindez a tömegnyi feladat az úgynevezett ÚFCE-ból, az útfelújítási, -fenntartási célelőirányzatból kerülhet megvalósításra. Ezért rendkívül lényeges, hogy egy adott évi költségvetésben mennyit sikerül erre a célra kiszorítanunk. Sajnos, most már különösen jól látható az elmúlt évek fejleményeként, hogy milyen hiba volt 1998-ban megszüntetni azt az Útalapot, amely eladdig az eladott benzinárba beépítve szinte automatikusan biztosított erre a célra egy bizonyos összeget. Azóta költségvetési viták adok-kapokja eredményeként maradékelv alapján alakul az éves költségvetésben ez az ÚFCE, ez a nagyon fontos célelőirányzat.

Ennek aztán az az eredménye, hogy nemcsak általában jóval kevesebbet sikerül erre a célra a szükségesnél kiszorítani, hanem előfordulnak évek, amikor a megelőző évhez képest nominálisan is csökken az útfenntartásra és -felújításra fordítható összeg. Például míg 2000-ben 75 milliárdot sikerült erre a célra kiszorítani, addig 2001-ben 55 milliárdra csökkent vissza, de 2002-ben 72 milliárd volt, 2003-ban 55 milliárd. Tehát hihetetlen pulzálást mutat, és ez egyértelműen bizonyítja, hogy bizony nem a szükségletek szerint, hanem maradékelv szerint tudunk erre pénzt fordítani.

Ezért azután különös figyelem kísérte nyilván ez évben is, hogy mit sikerül beállítanunk erre a célra a költségvetésbe, hiszen az elmúlt évben ez a cél szintén drasztikus soványításra került, pontosabban ebben az évben, 2004-ben az eltervezett 100 milliárd helyett végül is csak 70 milliárdot sikerült elkölteni. Nos, az előttünk lévő költségvetés 75 milliárd forintot állít be. Ez tulajdonképpen nem kirívó érték, nem kirívóan alacsony érték az előző évekhez képest, körülbelül a jó átlagot teszi ki, azonban a szükségletekhez képest mindenesetre nagyon kevésnek mutatkozik.

Ezért azután több képviselői módosító indítvány is foglalkozott azzal, hogy miként lehetne ezt az összeget megemelni. Volt egy szocialista módosító indítvány, három szocialista képviselő adta be, amely 5 milliárd forinttal kívánta megemelni a költségvetés 2005-re e célból beállított összegét, és volt egy másik módosító javaslat, ezt én adtam be, amely arról szólt volna, hogy 32 milliárd forinttal előre vállalhatna a tárca, a GKM kötelezettségeket a 2006-os költségvetés terhére. Ez a két módosító indítvány, tehát az 5 milliárd a 2005-ös év terhére és a 32 milliárd a 2006-os év előrehozott tehervállalásaként arra körülbelül elegendőnek mutatkozik, hogy a legszükségesebb feladatoknak eleget tegyünk. Eddig ugyan a bizottsági viták során, úgy tűnik, a kormány nem tudta a magáévá tenni ezeket a módosításokat, de remény nyílt arra az egyeztetések során, hogy úgy tűnik, a költségvetésben mégis nyílik arra lehetőség, hogy végül megkapjuk ezt a két összeget, tehát 2005-re a plusz 5 milliárdot és 2006-ra a plusz 30 milliárd körüli összeget. Ez nagyon jó hír, nem kívánom előre elkiabálni, de remélem - a kormánnyal folytatott egyeztetések eredménye legalábbis eddig azt mutatja -, hogy ez biztosítva lesz.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ez pedig az energiatakarékossági pályázatok ügye. Tudjuk, hogy az elmúlt évek során jól működő energiatakarékossági pályázatok kerültek kiírásra, ezeket nagyrészt, 90 százalékban a lakosság hasznosította a saját lakásai fűtési és szigetelési rendszereinek korszerűsítésére. Nos, a költségvetésbe e célra most beállított 500 millió forint kevésnek tűnik, az tulajdonképpen már az eddig nyertes pályázatok kifizetésére elegendő csak. Ezért javasoljuk azt, hogy a költségvetés - lehetővé teendő új pályázatok kiírását erre a nagyon fontos célra - 2005-ben is biztosítson legalább egy szerény lehetőséget erre, egy 500 millió forintos lehetőség már legalábbis a viszonylag sima folytatását ezen pályázatok kiírásának lehetővé tenné. Szintén az előzetes egyeztetések eredményeként reményeket fűzünk ahhoz, hogy a kormány ezt az elképzelést is támogatni tudja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.40)