Felszólalás adatai

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Fővárosi képviselőként egy kicsit arról szeretnék beszélni, hogy Budapest hogyan tükröződik, hogyan látszik a most benyújtott költségvetési javaslatban. Úgy tűnik, legalábbis a felületes néző számára, mintha a kormánypártok ismét megfeledkeznének arról, amit a fővárosnak ígértek. Úgy tűnik, mintha az MSZP és az SZDSZ közötti csatározások újabb helyszíne, Demszky Gábor főpolgármester tevékenységének megítélése egyúttal azt is hozná magával, hogy nagyon fontos, a kormánypártok választási ígéretében szereplő közcélok hiúsulnak meg, maradnak el, kerülnek háttérbe, pusztán azért, mert a figyelem ma más irányba terelődött.

Amíg ez a két kormányzó párt belügye, addig talán nincs is vele nagy probléma. Abban a pillanatban, amikor viszont választópolgárok millióit érinti, és a Budapesten élők életkörülményeit nem javítja, hanem rontja az, ahogy a kormány a fővárosi ügyeket kezeli, akkor az ellenzéknek mindig minden alkalommal szót kell emelni a fővárosban élők jogaiért. És látszik az is, hogy az ellenzéki pártok már régóta azzal kísérleteznek - sajnos ez a kísérlet eddig nem volt túl eredményes -, hogy a kormánypártok választási programjait olvassák újra és újra fel, és nyújtsák be módosító indítványok formájában itt a képviselőházban, és ez az, amit önök rendre, újra és újra leszavaznak.

Nem új ötletekkel állunk elő, nem mást kérünk önöktől számon, mint amit ígértek. És amikor most arról beszélünk, hogy a fővárosi középületek akadálymentesítése egy fontos ügy, ráadásul az európai uniós csatlakozásunkhoz elengedhetetlen kritérium volt, változatlanul azt látjuk, hogy az önkormányzatokat magukra hagyták, és az állam, az állami költségvetés nem segíti a középületek, közintézmények akadálymentes megközelítésének elősegítését. Ezért például a Fidesz fővárosi képviselői plusz 1 milliárd forintot irányoznak elő a költségvetésben, erre teszünk javaslatot egy módosító indítvány formájában, hogy valóban a fővárosban élő nem csekély számú mozgáskorlátozott teljes értékű életet élhessen, ne fosszuk meg őket ügyeik akadálymentes intézésétől.

Vagy amikor az árvízvédelmi feladatokról beszélünk, tudjuk jól, hogy nemcsak a tiszai, hanem a dunai árvizekkel is szembe kellett néznünk az előző időszakban. Nagy szerencse, hogy a legutóbbi, Dunán levonuló árhullám nem okozott komoly károkat, de fel kell készülnünk arra, hogy ezek a kérdések újra és újra előtérbe kerülhetnek. Sajnos, a fővárosi árvízvédelmi feladatokra szintén nem tartalmaz előirányzatot az előttünk lévő költségvetési tervezet. Ezért javasoljuk, hogy a Római-parton, a budafoki, tétényi térségben az árvízvédelmi feladatok ellátásához további költségvetési forrásokat biztosítson a költségvetés.

De ugyanúgy említhetném a fővárosi zajvédelmi feladatokat, a főutak mentén élők életkörülményeinek javítását szolgáló zajvédő falak elhelyezését - amire szintén nem látunk semmiféle utalást vagy kezdeményezést - vagy a fővárosi zöldterületek védelmét a Bocskai úttól kezdve a nagy kiemelt parkokig, bezárulva akár az én választókörzetemben a Vérmező, a Tabán, a Gellérthegy északi oldala áldatlan és siralmas állapotának megváltoztatásával vagy akár a budaiak közkedvelt sétánya, a Tóth Árpád sétány jelenlegi nagyon szomorú helyzetének változtatását célzó módosító javaslatainkkal.

Szintén azt gondolom, hogy nemcsak kerületeket érint, hanem az egész fővárosi közlekedést érinti az a veszélyhelyzet, ami lassan-lassan a Margit híd környékén kialakulni látszik. Évek óta érkeznek a jelzések, hogy a Margit híd statikailag is rossz állapotban van, azt pedig, hogy egyébként a díszek lekerülésével maga a híd hogy néz ki, a burkolata milyen állapotban használódott el, bárki megállapíthatja, aki a fővárosban jár vagy a fővárosban él. Ezért indítványozzuk, hogy foglalkozzunk a Margit híd kérdésével. Ha a Margit híd valamilyen váratlan romlás miatt esetleg kiesne a fővárosi közlekedésből, katasztrófahelyzetet idézne elő. Tehát jó lenne, ha előre gondolkodnánk, és nem mindig csak tűzoltó jellegű, követő intézkedésekkel próbálnánk előremenekülni a már kialakult válsághelyzetekből.

Ugyanez vonatkozik a Moszkva térre. Az egész budai közlekedés csomópontja a Moszkva tér. Több mint 15 éve tervezi, álmodja a főváros, hogy végre valami történjen a Moszkva tér ügyében. Három kerületet közvetlenül érint, a fővárost is érinti. Tudjuk jól, hogy Budán nem lehet addig egy rendes közlekedési tervezést elkezdeni, amíg a Moszkva tér kérdését meg nem oldják, és mindennek ellenére semmi nyomát nem látjuk, hogy a kormány odaállna, az Országgyűlés támogatná ezt a kérdést.

És akkor engedjék meg, hogy beszéljek még néhány olyan, kerületemet érintő témáról is, amelyek persze megint, mondhatom, nemcsak az ott élőket, hanem az összes, a világörökség területére ellátogató, Budapest I. kerületéért valamilyen értelemben felelősséget érző fővárosi polgárt aggasztanak. Kezdjük mindjárt a graffiti témájával. Minden párt, beleértve a legutóbbi helyhatósági önkormányzati választások főpolgármester-jelöltjeit is, egyetértettek abban, hogy tarthatatlan az a szennyáradat, amely a középületek, közintézmények, magánépületek falait, az aluljárókat, a felüljárókat, a közterületeinket, utainkat elcsúfító graffitik elterjedéséről szól. (Domokos László: Úgy van!)

Mindezzel együtt semmilyen konkrét intézkedés nem történt ebben a kérdésben. Én magam tettem már erre egy kísérletet, hogy a Ház foglalkozzon a kérdéssel, állapítsa meg, hogy ez egy társadalomra veszélyes magatartás, amelyet valamilyen módon szankcionálni kellene, ez visszhangtalan maradt, még csak napirendre sem veszik az erről szóló indítványt. Tehát mi azt javasoljuk, hogy nemcsak büntetni, hanem megelőzni, és a kialakult helyzetet orvosolni is, egy kétszer 0,5 milliárdos alapot hozzunk létre a költségvetésben, amely egyrészt hivatott arra, hogy megtisztítsa a középületeket, közintézményeket, másrészt arra hivatott, hogy 500 millió forinttal támogassa a magántulajdonosokat, a társasházak tulajdonosait, hogy egy pályázati formában központi pénzeket lehíva maguk is tevőlegesen részt vegyenek a város megszépítésében.

(15.20)

Szeretnék beszélni még néhány percig a budai Vár speciális helyzetéről. Tudjuk jól, hogy a világörökség és a budai Vár az ország kirakata; nem is csak a főváros kirakata, az ország kirakata. A felmérések jól mutatják, hogy a Magyarországra látogató külföldiek, turisták majd 80 százaléka felkeresi a budai Várat. És ehhez képest amit tapasztalnak, az egyáltalán nem tükrözi azt a képet, amit magunkról a világban mutatni szeretnénk. Elhanyagoltak az utak - sajnos tudjuk, hogy a fővárosi utak állapotáról nem egyedül a Várban, de ott mindenképpen külön is érdemes lenne beszélnünk. Ha egy nemzetközi delegáció érkezik a Sándor-palotába, akkor kátyús utakon kell végigbotladozniuk, mert egyébként képtelen a Fővárosi Közterület-fenntartó arra, hogy a részére rendelkezésre álló szűkös forrásokból megoldja a Várban lévő kockakőburkolatot.

De beszélhetnék arról is, hogy a Vár alatt húzódó pince- és barlangveszély-elhárítási ügyek megint elkerültek, megint kikerülnek, nem megfelelő súllyal szerepelnek a költségvetésben. Én nyáron kértem több tárca vezetőjét arra, hogy fontolják meg ezt a kérdést - állami feladatról lévén szó -, hogy esetleg önálló soron hozza a költségvetés, már a tervezet formájában - ez nem történt meg. Most javaslom, hogy a vári barlang- és pinceveszély-elhárításra önálló soron építsen be a költségvetés egy bizonyos fedezetet.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy két olyan témát is említsek, amelyek ehhez képest ugyan eltörpülnek, de mégis fontosak. Mindannyian tudjuk, látjuk, hogy a Déli pályaudvar állapota egyre siralmasabb, valamit tenni kell a Déli pályaudvarral. Most már a balesetveszélyt elhárítva leszedték a márványlapokat az épület homlokzatáról, mégis azt kell mondjam, hogy mára ez nemhogy a világörökséghez vagy Budapesthez, az I. kerülethez nem méltó, hanem már egy európai városhoz nem méltó színvonalú látványt nyújt. Nagyon kérjük, hogy az illetékesek foglalkozzanak vele, ne mint egy szégyenfolt vonuljon be a város helyszínei közé.

És emellett még számos példát említhettünk volna, amit Halász János képviselőtársam már említett az épített örökség védelmével és megóvásával kapcsolatban, amelyekre most, ebben a hozzászólásban nem szeretnék kitérni. De amit képviselőtársam már elmondott, hogy 2002-ben még 2 milliárd forint állt rendelkezésre az országos feladatok ellátására, addigra a jövő évi költségvetési tervezetben, a hozzánk most benyújtott költségvetési tervezetben mindössze 150 millió forint van ilyen célokra előirányozva, ez jól mutatja azt, hogy milyen felelősségvállalás, milyen gondolkodásmód vezeti az önök lépését.

Nagyon szeretnénk, ha nem a jövő feléléséről, nem az állandó vészhelyzetek és akadályhelyzetek utólagos orvoslásáról, hanem ha úgy tetszik: egy stratégiai, jövőbe mutató tervezésről szólna az állami költségvetés. Kérjük, fontolják meg, hogy támogassák ezeket a módosító indítványokat, és ezáltal segítsék a fővárosban élők életkörülményeinek javítását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)