Felszólalás adatai

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselő Hölgyek és Urak! Ezekben a történelmi órákban örülök, hogy itt vagyok a parlamentben, és el tudom mondani azt, hogy még nem hallottam ilyen minősítést, mint ma az LMP részéről, és a Jobbik részéről sem.

(23.20)

Most már tudom, hogy a kormányzó párt tagjai nem szüzek és nem tiszták, és nem is tapasztaltak, és nem is bölcsek, hiszen ez mind az ellenzéki pártok soraiban található, mi ezek szerint ennek ellenkezője vagyunk. Ettől függetlenül csak el kell mondjam, hogy mégiscsak a kormányzás lehetőségét megkaptuk az ország választópolgáraitól, és most hozzá kell kezdenünk egy nagyon komoly költségvetési év végrehajtásához. Az ennek megalapozásáról szóló törvényekből egyet emelnék ki, pontosabban a fejezetek közül az egyiket, a 13-ast, mégpediglen szó szerint, ami az államháztartás kontrolljáról szól.

Csak azért, mert vissza akarok menni a múltba néhány évet, amikor Gyurcsány Ferenc megjelent a politika színpadán, hiszen innentől számíthatjuk azt, hogy a magyar források közpénzpiaccá váltak. Tehát ahogy Gyurcsány Ferenc megjelent - aztán majd a Kóka János-félék -, onnantól kezdődően mást nem láthattunk, csak azt, hogy milyen módon szervezik ki a magyar forrásokat, később pedig majd az uniós forrásokat.

Ezért, hogyha utalhatok jobbikos képviselőtársam hozzászólására, akkor mondanám is, hogy minden egyes lépés, ami arra irányul, hogy a közpénzek felhasználásának a szabályszerűségét erősítsük, az mindig jó. Nem ez fogja helyre tenni majd ezt a területet, és nyilvánvalóan nagyon sokáig kell még ezen dolgozni, de egyértelműen cél, hiszen a magyar választópolgárok - meg általában a választópolgárok mindenhol a világban - a politikát úgy ítélik meg, hogy a közpénzt hogyan használják fel a politikusok, és Magyarországon e területen nagyon rosszul állunk. Azt kell mondanom, hogy az előzményeket mégsem szabad elfelejteni, amikor pedig hozzákezdünk ehhez, akkor mindenki a támogatásáról kellene hogy bennünket biztosítson, mert mindenkinek érdeke. A politika megítélése sohasem kerül a helyére, hogyha ebben összességében mi, az Országgyűlés tagjai, nem lépünk nagyot előre.

Örülök annak, hogy egy pici kis területen mégiscsak történik előrelépés, és látszik az, hogy például szabályozzák újra a támogatásból való kizárás lehetőségét és szabályait is, és azt gondolom, ez is fontos lépés. Nem bántva senkit sem, de minden bizonnyal vannak olyan önkormányzatok és voltak olyan pályázati forrásfelhasználók, akik az elmúlt években nem tiszta eszközökkel használták fel a forrásokat, és rengeteg, mondhatjuk azt, hogy 100 milliárdokról lehet szó akár, de minden bizonnyal, ha nem is 100, de 10 milliárdokról szó van, az biztos, és akkor, amikor ezt megvizsgáljuk, azt gondolom, hogy tárgyilagosan kell megvizsgálni.

Ez a mostani törvényjavaslat egy nagy csomag, talán 47 törvényt érint, ha jól számoltam, ha jól vettem észre, és nyilvánvalóan nem váltja meg a világot. De az a költségvetés, ami ehhez kapcsolódik, amelyet ez megalapoz, egyértelműen meg fogja változtatni a jövőt. Tehát ha jól meggondoljuk, akkor nem a költségvetést megalapozó törvényekről beszélünk most, hanem a jövőt megalapozó törvényekről, és azt gondolom, ennek érdekében el kell gondolkodni rajta. Nem várom azt, hogy az ellenzék táborából tömegesen jelentkeznek és szavaznak majd mellettünk, nem várom, és igazából ilyen reményeket nem is táplálok, de hadd mondjam el, hogy jólesne, ha alkalmanként átgondolnák, hogy a szabályok között rengeteg olyan szabály lehet, amely megegyezik az ellenzéki pártok elképzeléseivel is.

Ettől függetlenül bízom benne, hogy lesz akkora bátorság a kormányzó párt tagjaiban, hogy nyugodtan, könnyedén végigviszik azt, amit elterveztünk. Egyébként van egy régi vidéki mondás erre, hogy a kocsis dolga a lóhajtás. Úgyhogy azt gondolom, a Fidesz és a KDNP frakciószövetsége ehhez ért, és a választópolgárok erről mondanak majd véleményt négy év múlva legkésőbb.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)